Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-09 / 6. szám
1980. FEBRUAR 9. XXXI. évfolyam S. szám. Ära 1,— Kčs Szabad f ö ld m ű v e s Lapunk tartalmából: Több az ígéretnél * A javítóműhelyben * A gyermeknevelés eszköztárában * Haladó tapasztalatok iskolája VI. tananyag * Megbecsülést érdemelnek Sokszor olvashatunk híreket, tudósításokat a nyugdíjasok találkozójáról, amelyeket főleg üzemek, intézmények, nemzeti bizottságok szerveznek. Nemrégiben egy hírre lettem figyelmes, amelyben arról Irt napilapunk levelezője, hogy milyen meghitten rendezte meg az egyik szövetkezet a nyugdíjasok összejövetelét, s hogyan kedveskedett a munkában elfáradt régi tagoknak. Kedvesek ezek a találkozások, jómagam is részt vettem néhány összejövetelen, ahol az élet viszontagságaitól barázdás arcú öregek, feketekendős asszonyok elbeszélgettek a mezőgazdasági üzem vezetőivel, akik örömmel hallgatták a nagy élettapasztalattal rendelkező tagok véleményét. Sokan közülük már csak kívülről figyelik a közös menetét, de azért nem közömbös előttük a szövetkezet sorsa, s őszintén megmondják, ha rendellenességet látnak. Vannak, akik bár már túl járnak a hetedik X-en, ennek ellenére még mindig szorgoskodnak mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Nemcsak a szívük dobog együtt a közössel, hanem inas két kezük még mindig erősen markolja a szerszámot. Az évenkénti összejövetelen a piroskendős úttörők, unokák, dédunokák, a legkedvesebbek virágcsokorral köszöntik az egykori úttörőket, akik lerakták a közös alapjait és a nehéz körülmények ellenére is győzelemre vitték a szövetkezeti gondolatot. A gyerekek, a társadalmi szervezetek kultúrcsoportjai sok esetben kedves műsorral lepik meg a nyugdíjasok meghitt összejövetelét. Legtöbb helyütt a szövetkezet tárgyi vagy pénzjutalomban részesíti a nyugdíjasokat. A szövetkezetek többségében tavaly és az idén ünnepelték, illetve ünnepük a szövetkezet megalakításának 30. évfordulóját. A nagy család ünnepi gyűlésein mindenütt megemlékeznek az alapító tagokról, akik a küzdelmes években helytálltak, üröm látni, milyen sokan vannak még azok közül, akik egész életükben keményen dolgoztak, s ha a szükség megkívánja, ma is lehet rájuk számítani. Őszinte hittel vallják: a tétlenség öl. A parasztember mindig hozzá volt szokva, illetve régebben legtöbbjük rákényszerült arra, hogy amíg bírja, húzza a kapát, a kaszát. El kell ismerni, hogy éppen azok az idős tagok, akik a szövetkezet megalakulása utáni első években kevés pénzért dolgoztak, kapják a legalacsonyabb nyugdíjat. Ezt a legtöbb szövetkezetben mérlegelik, méltányolják a kiöregedett alapító tagok munkáját és a lehetőségekhez mérten pénzzel, természetbeni juttatásokkal igyekeznek pótolni a nyugdíjasok jövedelmét. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének egyik fő feladata, hogy elősegítse az alacsony nyugdíjakat élvezők szociális helyzetének javítását és serkentse az efsz-eket, hogy sokoldalúan törődjenek a becsületes munkában niegőszült emberekkel. Hazánkban mintegy hárommillió a nyugdíjasok száma, s a statisztika szerint a jövőben a nyugdíjasok száma még növekedni fog. Örvendetes, hogy hazánkban az utóbbi évtizedekben többször rendezték a nyugdíjakat, hogy megszűnt a szövetkezeti tagok nyugdíjának megállapításában a megkülönböztetett és kedvezőtlen rendelkezés gyakorlása. A nemzeti jövedelem jelentős részét fizeti ki államunk a nyugdíjasoknak. Az idős emberek rászolgáltak a társadalmi juttatásra, hiszen az elmúlt évtizedek során jelentősen elősegítették a szocializmus építését. Persze a nyugdíjasok jelentős százaléka tovább dolgozik, és nagyban hozzájárul a társadalmi javak termeléséhez: Az idős emberek többsége nem szeret, nem tud ölhetett kézzel ülni, s habár legtöbbjüknek fogytán az ereje, azt is hasznosítani akarja. Tény, hogy az idős emberek többsége nem szeret felesleges ember lenni. Azt hiszem a foglalkoztatásukra nagy szüksége van társadalmunknak. A nyugdíjasokról való gondoskodásnak, szociális kiegészítésnek nemes vonása az utazási kedvezmény, ingyen bérlet, és ami talán a legfontosabb, a fillérekért kapott élelem. A nemzeti bizottságok többsége mindent megtesz, hogy az élelmezési segélyre szorulók éttermekben vagy vendéglőkben fogyaszthassák az ebédet, de szükség esetén házhoz is szállítják azt. Az iskolás gyerekek, a Vöröskereszt Szervezet tagjai, a polgári bizottságok és sokan mások törődnek az olyan öregek gyámolításával, akiknek nincsenek hozzátartozóik. A tásadalom gondoskodása révén a munkaképtelen öregek közül sokezren kerülnek szociális otthonba is. Az ellátottságuk jó, szépen berendezett szobákban laknak, anyagi gondjaik nincsenek. A legtöbben rá vannak szorulva arra, hogy róluk á társadalom, az állam gondoskodjon. De vannak jó néhány ezren olyanok is, akiket családjuk, gyermekeik önzése, mostoha magatartása űz el otthonról „hálaként" azért a gondoskodásért és szeretetért. amit a szülők tanúsítottak irántuk. Az idős emberek sokkal nagyobb megbecsülést érdemelnének a közlekedési eszközökön is. Az autóbuszokon, s a városi villamosokon, bizony gyakran előfordul, hogy a fiatalok inkább konokul kinéznek az ablakon, mintsem átadnák helyüket az időseknek. A járművezetők nem veszik mindig figyelembe az öregek leszállással járó nehézségeit, és ez sok balesetet okoz. — Minek utazik — mormolják a sofőrök — üljön otthon. Sokakat felháborít az öregekkel szembeni viselkedés; de ne szólj szám — nem fáj fejem — alapon, inkább hallgatnak. A nyugdíjasok örömmel mennek a volt munkahelyi találkozókra. De ez a kedves rendezvény csak egyszer van egy évben. Azt hiszem a nyugdíjasok gyakrabban is szívesen találkoznának. Ezért, csak üdvözölni lehet azokat a kezdeményezéseket, amelyek a nyugdíjasok klubjának, „napközijének“ létrehozásához vezettek. A nyugdíjasok többsége szívesen jár oda, mert újságokat, folyóiratokat olvashat és unaloműző társasjátékokkal, esetleg filmek nézésével, baráti eszmecserével szépíti, újabb és újabb élményekkel gazdagítja napjait. Falvaink fejlesztésében ugyan még nagyon sok kérdés vár megoldásra, ennek ellenére úgy hiszem nem ártana minden községben az elsődleges megoldású kérdések közé sorolni a nyugdíjasok klubjának, „napközijének" létrehozását is. Az idős emberek megbecsülése, a velük való törődés, nem lehet akciószerű, hanem az emberiesség mindennapos megnyilvánulása. Egyszer mindenki fölött eljár az idő, s akkor jól esik majd élvezni a társadalmi gondoskodás vívmányait. TÓTH DEZSŐ Jó útón járnak... A perényi (Perín) szövetkezet fejőnői — Vinterová Mária, Soltész Júlia, Čnpková Mária és Oceková Irena — a gazdaság legjobb dolgozói közé tartoznak. Fotó: Illés B. Jó géppel, jó munkát! шшшшяшяяяшяяяшшяшшют £sendes a téli határ. Annál nagyobb a zaj, a sürgés-forgás a csicseri (CiCárovce) szövetkezet géptelepén. A műhelyekben nyüzsgő élet folyik. Forgácsol az esztergapad, tüzes szikrát vet a hegesztőpálca, s a kovácsműhelyben pedig izzik a vas. — Húsz gépszerelőnk van — mondja Kiss János, főgépesítő, és három mühelyijpk: javító, kovács és esztergályos. A szakosított műhelyekben december elején kezdődött a nagy munka. Addigra befejezték az őszi munkát, szállítást, s egyszerre nekiláthattak a gépek felújításának, javításának. Tavaszig minden erő- és munkagép sorra kerül. A traktoros elmondja gépének a hibáját, ezzel is megkönnyíti a szerelők munkáját. Persze ilyenkor sok rejtett meghibásodást is észrévesznek az ügyes kezű szakemberek. A kovácsműhelyben a vetőgépeket javítják. Itt Tóth Ferenc irányítja a munkát. — Fő feladatunk most a vetőgépek javítása. Darabjaira szedjük, megtisztítjuk, bezsírozzuk az alkatrészeket, az elhasználtakat felújítjuk. Rajtunk nem múlik a tavaszi munkák sikere. — Az elhasznált alkatrészeket mindig újjal cserélik ki? — Nekünk csak az a dolgunk, hogy a rossz gépeket megjavítsuk. Csak éppen nem mindegy, hogyan. Fő célunk az alkatrészfelhasználás csökkentése. El lehet kerülni az anyagpazarlást. Csak azokat az alkatrészeket cseréljük ki • újjal, melyeket saját erőnkből nem tudunk megjavítani. A műhely mellett van a forgácsolórészleg. Az esztergagépeken gyártják az alkatrészeket. — Mindig akad bőven munka. Jelenleg a traktorokhoz készítek alkatrészeket. De a többi géphez is sok alkatrész kell — mondja Tóth Árpád esztergályos. Nem túl nagy a helyiség, ahol beszélgetünk. Erre mondják azt, -hogy ha bemegy egy, kettőnek ki kell jönnie. Rövidesen új javítóműhelyt építenek. A világítást is korszerűsítik, mert jelenleg inkább vakoskodnak a szerelők, mint látnak a félhomályban. A gépeknek tavasszal dolgozni kell. Sürgős a munka ... A gépjavítóműhelyben Juhász Dezső éppen-egy báger motorját rakja öszsze. — Nagyon Jó kis közösség kovácsolódott itt össze — mondja a többszörösen kitüntetett gépjavító. A gépek javítását az előre elkészített tervek alapján végezzük. Arra nagyon vigyázunk, hogy a javítás ütemtervét betartsuk. A műhelyben a már megjavított traktorok sorakoznak. — Negyven kerekes, négy lánctalpas traktor, kilenc teherkocsi, nyolc gabonakombájn, két kaszálógép és egyéb mezőgazdasági gépek javítását, karbantartását kell elvégeznünk —i szól közbe Kiss János főgépesítő. A téli nagyjavítást február végére befejezzük. — A tavaszi munkák megkezdése előtt az esetleges kisebb hibák kiküszöbölésére is sor kerül. Nehéz mesterség ez — vallja Tóth Ferenc. — Most éppen a vetőgépekhez készítjük az alkatrészeket. Az egyik gömöri faluban azt mondták, hogy ha meghibásodik a traktor önindítőja, akkor a traktoros a lejtőn állítja meg gépét, hogy induláskor ne kelljen behuzatni. Nem mondom ideiglenes megoldásként elfogadható az ötlet, viszont korántsem alkalmazható mindenütt. A hepehupás Gömörben akad bőven lejtős terület, de sík vidéken csak a vakondtúrás képez „domborzatot“. Követésre méltó tehát a csicseriek példája, akik hibás önindítójú gépet nem engednek ki a határba. Ma már nemcsak a saját gépek önindító berendezéseit javítják meg, hanem más gazdaságok részére is vállalnak javításokat. A jó műszaki állapotban levő gépekkel sok üzemanyagot tudnak megtakarítani. Nőtt tehát az egyéni felelősség: A traktorosok egyéni érdeke, hogy jó gépekkel dolgozzanak. Kimondatlanul is jelszóvá vált: Jő géppel, jó munkátl ILLÉS BERTALAN У>ЛЛЛЛААЛ/М>ЛЛ/У\ЛЛ/УЧ< A szemestermények múlt évi termésátlaga jelentős mértékben befolyásolja az állattenyésztés ez évi feladatainak a teljesítését. Bár a vágóállat-tenyésztésben növekedést kell elérnünk, a sertéshús termelési terve mindamellett idén is hasonló szinten marad, mint a múlt évben, ugyanakkor a hétszáz tonnát meghaladó bústöbbletet a szarvasmarha-tenyésztésből kell előteremtenünk. Idei tervünk sikeres teljesítésében nagy hangsúlyt kap a tehénállomány szaporítása. Minden lehetségest megteszünk azért, hogy az erre vonatkozó célkitűzéseinket teljesítsük. A negyedévenkénti ellenőrzések alkalmával állapítjuk meg, ki hogyan teljesítette a tervben előirányzott feladatot, s ezt anyagi ösztönzéssel is serkentjük. Járási méretben — a múlt év valóságához viszonyítva — a tejtermelésben kétmillió liter növekedést tervezünk a szövetkezeti szektorban. A fogyasztási tojás és a vágóbaromfi termelésének a növekedésében pedig a háztáji termelőkre építünk. Valószínű, hogy ezt erőtakarmányok juttatásával oldjuk meg, JOZEF LUKÁČ mérnök Igényes feladatok A múlt évi kedvezőtlen időjárási viszonyokból eredően a nitrai járás növénytermesztésében több mint 150 millió korona kár keletkezett. Ezzel is magyarázható, hogy nem teljesítettük terveinket. így ebben az évben a növénytermesztés szakaszán harminc, az állattenyésztésben pedig három százalékos növekedéssel számolunk. Növénytermesztőink legfontosabb feladata a szemes termények átlaghozamának növelése. Ezekből a terményekből 254 ezer tonnát kell előteremteni. A múlt év valóságához viszonyítva lényeges javulást (70 százalék] kell elérnünk a hüvelyesek termesztésében, ugyanakkor olajnövényekből 20,5 százalékkal kell többet eladnunk, mint a múlt évben. A tervezett 11 ezer tonna szőlőt további 2,5 ezer tonnával szeretnénk kiegészíteni és ez azt követeli a termelőktől, hogy , járási méretben nyolc tonnás hektárhozamot érjenek el. A cukorrépa termesztésben is jobb termésátlagra kell törekednünk, mint a korábbi években. A fontos terményből — terv szerint — harmincnégy tonnát szeretnénk elérni hektáronként. Így teljesíthetjük a forgalmazási előirányzatot. A múlt évben azonban cukorrépából harminchét tonnát értünk el hektáronként, tehát jobb eredményt a kerületi átlagnál, idei tervünk mégis nagyon igényes, de teljesíthető. Ebben az évben mezőgazdasági üzemeinkben arra törekednek, hogy terimés takarmányokból kedvező hozamot és jő minőséget érjenek el, mert csak így biztosítható az állatállomány zavartalan ellátása, és hasznossága. Ez nem könnyű feladat, mert a szántóföldi takarmányok termőterülete nem növekszik, ugyanakkor a szarvasmarha-állományt 1500-al szaporítjuk. Ez arra sarkallja a termelőket, hogy a rendelkezésre álló területről több takarmányt tartalékoljanak, a begyűjté,'i és a tárolási veszteséget pedig minimálisra csökkentsék. A múlt évi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen a téren nagyok a tartalékok.
