Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-02 / 5. szám

BAROMFITENYÉSZTÉS Ellenőrizzük az állatszállá­­sok szigetelését, esetleg szük­ség esetén cseréljük ki vagy Javítsuk meg őket. A tyúkok szállásain még mindig szükség van a száraz és meleg alom fenntartására. Kedvező időjárás esetén szellőztethetünk, de ne csak a szellőző berendezése­ken keresztül, hanem egy óra időtartamra nyissuk ki az ajtó­kat is. Ez ugyanis elegendő ahhoz, hogy a belső tér leve­gője teljesen kicserélődjön, fel­frissüljön. A tyúkok még a leg­kedvezőbb takarmányozási vi­szonyok mellett is hiányolják az ásványi anyagokat és vita­minokat. Ezeknek a pótlásáról se feledkezzünk meg, különö­sen ott, ahlol megkezdődik a keltető tojások termelése. A vásárolható készítmények közül az A + D3 és az E-vitamin készítményeket adagoljuk. Jó tapasztalatokra tettem szert a Plastin készítménnyel is. Elő­segíti a tojások standard színé­nek kialakulását és a tojáshéj keménységét. Az említett ké­szítmények hiányában csíráz tatott magvakat, grittet és fo­lyami homokot adjunk a tyú­koknak. Ugyancsak előnyös a pörkölt tojáshéj etetése. A tojásokat naponta több íz­ben szedjük össze, mert így megakadályozhatjuk a hidegtől való károsodásukat. Különösen fontos ez ott, ahol keltető to­jásokat termelünk. A begyűjtött tojásokat 10—12 C-fok hőmér­sékletű helyiségben tojáspalet­tában, hegyesebb végükkel le­felé állítva tároljuk. Az is­mert tenyészetekben a tojás­termelésről pontos nyilvántar­tást kell vezetni. KACSA ÉS LÜDTENYÉSZTÉS A teendők nagyjából hason Inak, mint a tyúkok esetében. Nagyon fontos a fürdési lehe tőség biztosítása, mert ettől függ a tojások termékenysége. Ez természetes, hiszen vízi­baromfiakról van szó. A ka Csák már folyamatosan tojnak. A ludak már szintén megkezdik a tojásrakást, sőt az idősebbek a hónap végére már be is fe­jezhetik. A megfelelő nagyságú, száraz és mély fészkeket le­hetőleg huzatmentes helyre te­gyük. A Indáknál minden tojó­ra egy fészekkel számoljunk, hiszen a tojásrakás után saját maguk keltetik ki tojásaikat. A még tojást rakó állatukat darakeverékkel, a költő luda­­kat inkább szemesekkel etes­sük. A vízibaromfi ugyan nem fázós állat, ennek ellenére azonban szükséges, hogy az éj­szakát ólban, bőven bealmozott, száraz helyen töltse. GALAMBTENYÉSZTÉS Az időjárástól függően — az előre kidolgozott tenyésztési terv szerint — megkezdhetjük a galambok párbarakását. Eb­ben az időszakban alaposan fi­gyeljük meg a galambok visel­kedését, mert az erővel vissza­tartott fészkelési hajlamnak roztatását. Egy napon legkeve­sebb három nőstényt pároztas­­sunk, hogy a Hálásnál számí­tásba jöhessen az esetleges dajkaságba adás. Mindig a nőstényt vigyük a bakhoz, és nem fordítva. A baknál leg­később tíz percig hagyjuk a nőstényt. Ha nem történt meg a párzás, akkor két-három nap múlva ismét próbálkozzunk. Általában a kétszeri eredmé­nyes párzás elegendő a nős­tény megtermékenyítéséhez. A párosítás utáni tizedik-tizeu­­kettedik napon tegyünk pró­bát, vagyis a nőstényt ismét helyezzük a bak ketrecébe. Ha menekül a bak elől, esetleg tá madja, biztosak lehetünk ben­(úfáBatUnyéalési тавсзошьбк Ez ugyan egy kicsit durva anyag, de jó hatású, mert elő­segíti a vérkeringés felgyorsu­lását. Az újszülött állatot mi­előbb szoptassuk meg. EGZOTIKUS MADARAK Mivel a madarak a téli szál­láson kisebb térségben vannak elhelyezve, a tisztaságra nagy gondot kell fordítani. Hetente rendszeresen takarítsuk ki a kalitkákat és ellenőrizzük az élősködők megjelenését. A mageleséget reszelt sárgarépa, alma és főttojás etetésével vál­tozatosabbá tehetjük. A mag­­eleség egy részét lehetőleg csí­ráztatva etessük. A díszka­csák és díszfácánok a hideg ellen továbbra is védelemre szorulnak. . Kedvező időjárás esetén nagyobb kifutóba enged­hetők, de éjszakára mindig vé­dett, száraz, bőven almozott szállásukra zárjuk őket. E ma­darak takarmányadagját fehér­­jedús magféleségekkel egészít­sük ki, mert ilyenkor már ké­szülődnek a tavaszi tojásra­káshoz. A hullámos papagájuk már tojásaikon ülnek. Biztosítani kell számukra a nyugalmat és a változatos takarmányozást. A madaraknak adjunk elegendő mennyiségű folyami homokot, hullott maltertörmeléket, grit­tet stb. KANÁRIMADARAK A hímeket helyezzük az elő­készített költőkalitkákba, hk'gy pontosan megismerjék annak méreteit, az ülőrudacskák tá­volságát. A tojókat lehetőleg a kis méretű fültykalitkákba he­lyezzük, mert így rendszerint megszelídülnek és kezesekké válnak. Ennek majd a keltetés folyamán látjuk meg a hatását. A tojókat egyelőre még a ma­dárszekrény aljában, tehát sö­­tétebb és hűvösebb helyen tart­suk. Abban az esetben, ha ész­revesszük, hogy valamelyik tojó hívja a hímet és fészkelni akar, azonnal helyezzük át a költőkalitkába, és biztosítsunk fészkelési lehetőséget. A mageleséget, amely rend­szerint kölest, repcét, hántolt zabot, lenmagot és kevés ken­dermagot tartalmaz, egészítsük ki a sárgarépa, a főttojás és a piskóta keverékéből készített lágyeleséggel, amelybe néhány csepp halolajat is adhatunk. Balázs Ferenc Növényvédő szerekről kertbarátoknak NITROSAN 25, 50 Hatóanyag: 24 (Nitrosan 25J, illetve 48 °/o (Nitrosan 50) DNOC-NHt. Figyelmeztetés: Az 56/1967-es számú kormányrendelet értel­mében a Nitrosan 25 az egyéb, a Nitrosan 50 pedig az erős mérgek csoportjába tartozik. A méhek és halak számára mérgező! Használata az ivóvíz-készletek II. körzetébe tartozó területeken tilos! Felhasználás: A gyümölcsfák és a gyümölcsöt termő bokrok kártevőinek különböző fejlődési szakaszaira (lárvák, tojások) érintkezésíleg hat. Behatol a kártevők testébe és szétbontja a fehérjetartalmú anyagokat, Más néven plazmatikus méreg­ről van szó. A készítmény főleg n szilvafajok károsítóinak lárvái, továbbá a levéltetvek, a levélbolhák, az araszoló lep­kék, a pajzstetvek stb. tojásai ellen hatásos. A takácsatkák ellen azonban hatástalan! A készítmény ezen kívül meggátol­ja a fák törzsén növő mohák és zuzmók fejlődését. A készítményt csak a nyugalmi időszakban, tehát télen vagy kora tavasszal szabad használni! A kaliforniai pajzstetvek ellen 3, a többi áttelelő kártevő különböző fejlődési szakaszai ellen pedig 1 °/o-os oldat for­májában engedélyezett a használata. A Nitrosan 50 esetében . az előbb említett töménységnek a felét, tehát 1,5, illetve 0,5 %-os oldatot használjunk! Megjegyzés: A Nitrosan 25 készítmény az almagyümölcsűek esetében a varasodássai megtámadott levélzet fertőzőképes­ségének megsemmisítésére is használható. A permetlevet —0,5 %-os oldat formájában — a tél kezdetén kell a lehul­lott levelekre juttatni. Négyzetméterenként 0,2—0,3 liter ol­datot adagoljunk. Ezáltal ugyanis a leveleken megsemmisít­jük a gombafonalakat (micélium) és megakadályozzuk a gom­ba termőtestjeinek a fejlődését. Az így kezelt levelek további betegségekkel (például a Cladosporium, Altemaria) szemben is ellenállókká válnak. Gyártó vállalat: A neratovicei SPOLANA nemzeti vállalat. A készítmény (Nitrosan 25) 1 kilogrammos csomagolásban 15 korona 50 fillérért szerezhető be. (blm) Л takaró felrakásának fontos ** követelménye a fólia fe­szessége. A fólia földeléses rög­zítésére a bordák mellett, kí­vülről a berendezés oldalán 40 cm mély árkot kell készítenünk. A vázra fölterített takaró alsó szélét az árok alján visszahajt­juk, kevés földet helyezünk bele, és szemben kétoldalt, a fólia szélét fogva, néhányszor felemeljük a földet. Ezt a moz­dulatot addig kell ismételnünk, amíg a fólia feszes nem lesz. Egyszerűbb, ha a visszahajtott részbe gumicsizmával belépünk, és szükség szerint — lehetőleg egymással szemben — mindkét oldalon egyszerre feszítjük a takarót, és csak az után földel­jük. Ha ezt bordánként megis­mételtük, a sátor hosszában végighaladtunk, a fólia feszes­ségét a következő jelek bizo­nyítják: • a bordák kiemelkednek, illetve a bordák közötti részen a fólia bemélyed, homorú; • a fólia üveges fényű; • ütögetésre dobszerű han­got ad. A palást aljának végleges le­­földelését csak akkor szabad kezdenünk, ha e jelek jól érzé­kelhetők. A földeléses fóliarög­zítés hátránya, hogy a felrakás és leszedés egyaránt sók kézi munkaerőt igényel, és csak fagymentes időszakban végez­hető. A takaró alsó széleit földelés helyett a sátor mindkét oldalán a talajtól 10—20 cm magasan a vázhoz erősített háromnegyed colos csövekhez is rögzíthetjük, 21-es kábelbilincsekkel, ezeket egymástól 25—35 cm távolságra kell elhelyeznünk. A csak egy idényben használ­ható fóliákat a sátrakon, a leg­több növényen célszerű minél tovább (amíg csak le nem sza­kad) fönntartanunk. A jól szel­lőztethető, nagy légterű sátra­kon a nyári takarás szél- és jégkártétel ellen is véd, sőt árnyékolható, és ezzel a nap­égés ellen is hatásos. A nyári hasznosítás egyre változatosabb lehetőségei sürgetővé teszik az októbertől-októberig fenntart­ható fóliatípusok kifejlesztését. A fólia levételére, illetve cseré­jére október a legkedvezőbb időpont. A fólia feszesen tartása, a laza takarók feszessé tétele a sátor külső oldalához hozzá­szántott, vagy kéziszerszerszám­­mal hozzárakott, a fóliára „rá­támaszkodó“ földpadka növelé­sével oldható-meg. A fólia la­zaságától függően, 10—25 cm magas padkát készítsünk. A 1 padkákat szeles időben, esők után (főleg homokos területe­ken) meg kell újítanunk, kü­Ha február végén, március elején ked­vező az időjárás, a fólia alatti termesz­tőberendezésekben megkezdhetjük a kevésbé hőigényes növények, palánták kiültetését. Fotó: —blm A termesztés technikája lönben a fólia újból meglazul. Éjszakai viharok idején a károk legtöbbször abból adód­nak, hogy a lélésítmény egyik végét kibontja a szél. Ezt csak úgy tudjuk megelőzni, ha a vé­geket mindig alaposan rögzít­jük. A fóliás létesítmények készí­tésekor általános hiba, hogy a palástot csak ideiglenesen te­szik föl, azzal a meggondolás­sal, hogy majd, ha több idő lesz, akor földelik le végle­gesen. Természetesen, a követ­kező napokon is sok tennivaló adódik, s a halogatásnak rend­szerint szélkár a vége. A FÓLIÁS BERENDEZÉS SZELLŐZTETÉSE Tél végén, kora tavasszal a magas hőmérséklet megőrzése okoz gondot a fóliasátrakban, tavasz végén — nyár elején vi­szont a hőmérséklet csökken­tése a tennivalónk. Sokan a magas hőmérsékletben rejlő ve­szélyt nem veszik tudomásul! Minden növénynek a fejlődése különböző szakaszában változik a hőigénye. A magasabb vagy alacsonyabb hőmérséklet káros. A hónaposretek, a karfiol, a karalábé és a fejessaláta kevés meleget igényel. A létesítmé­nyek hasznosítását ezekkel a növényekkel kezdjük. Március végétől, április elejétől már a melegigényesebb növények fej­lődéséhez is biztosítani tudjuk a szükséges meleget. Ebben az időszakban már a külső levegő hőmérséklete is magasabb, és a napsugárzás is erősebben fűti a fólia alatti teret. Ilyenkor ültessük a melegígényes növé­nyeket, így a paradicsomot, uborkát, később a paprikát. KERTHEN! Tehát a tavaszi idény két nö­vénycsoport hajtatásából áll, a rövid tenyészidejű hónaposretek vagy saláta után következik a paradicsom. A karalábénak és a karfiolnak hosszabb a te­­nyészideje. A második szakasz­ban ezért a melegigényesebb paprika . vagy uborka termesz­tése a célszerű. A hőmérséklet szabályozásán túl szükséges a magas pára­­tartalom elvezetése, a rossz összetételű levegő cseréje is, amelyet szellőzőkkel megoldha­tunk. HAjTATÄS FŰTÉS NÉLKÜL Február végén, március ele­jén, amikor a téli fagy fölen­gedett, s a fóliás létesítmények­ben a hőmérséklet megfelelő arra, hogy a kevésbé hőigényes növényeket kiültessük, kezdőd­het a munka. hajtatAs fűtéssel A fóliasátrak hasznosítási rendszerét alapvetően megha­tározza a termesztőberendezés fűtési szintje, vagy ahogy a kertészek mondják, a hőlépcsö. Ennek alapján megkülönböz­tetünk 5—10 C-fokos, 15—20 C- fokos és 30 C-fokos hőlépcső­vel fűtött termesztőberendezést. Általános szabály, hogy az 5—10 C-fokos hőlépcsővel ren­delkező létesítményekben 4 hét­tel korábban kezdhetjük a haj­tatást, mint a fűtés nélküli be­rendezésekben. A 30 C-fokos hő­lépcső esetén egész télen át termeszthetjük valamennyi zöldségnövényünket. PALÄNTANEVELÉS A sikeres fólia alatti zöld­­séghajtatás elengedhetetlen feli tétele az egészséges, fejlett pa­lánta. Ilyet a fűtött fóliasát­rakban nevelhetünk. A hajtatásra kizárólag táp­kockás palántákat használjunk-^ Így a növények fejlődése a ki­­ültetéskor nem szakad meg. Ä magvetés történhet szaporító­ládába és közvetlenül a táp­kockába. A rosszul csírázó mag­vakat szaporítóládába, jó víz,­­tartó, jó levegözöttségű talaj­ba vessük. Kelés után alacsonyabb hő­mérsékletet tapsunk a fólia­sátorban, különben borús idő esetén a magas hőmérséklet és a kevés fény hatására a pa­lánták megnyúlnak. A szaporítóládából kétszikle­­veles korban tűzdeljük át a pa­lántákat a tápkockába. A jó minőségű tápkocka föld döntő hatású a palántanevelés sike­rére. A palántákat 3—5 mm-es víz­adagokkal, lehetőleg a reggeli­­délelőtti órákban öntözzük. Ha a tápanyag csökkenése szüksé­gessé teszi,- egy két alkalom­mal öntözzük meg a palántá­kat 0,2—0,3 % -os nitrogén- és káliumműtrágya-oldattal. Tiszta vízzel mossuk le a levelekről a tápoldatot. Hasznos a palán­­tunevelés során 2—3 alkalom­mal a Wuxal lombtrágya hasz­nálata- is. ' (Kertbarát Magazin, 1979/1.J] káros következményei is lehet­nek. Viszont az idő előtt párba, engedett galamboktól sem vár­hatunk jő eredményeket. Tehát teljesen a tenyésztőtől függ, hogyan kezdi meg a tenyész­tési idényt. Amint észleljük, hogy a tojók a fészkekre jár­nak és párba állanak, tehát lyezzük be a hímeket. Termé­szetesen, közben a költöszek­­rényekbe kevés fészekbélelő anyaggal már elkészítettük a fészkeket. A többi szükséges anyagot a galamboknak kell a fészekbe hordaniuk. A tenyésztési idény előtt az állományt Acinitrazol készít­ménnyel kezeljük. Ezt a gyógy­szert ivóvízben kell adagolni. Ugyan az egyedi adagolás elő­nyösebb, de ez többletmunkát igényel. Ugyancsak ajánlatos a Nilverm készítmény adago­lása. Ez lehet folyadék, a ga­lambok számára azonban a tab­letta formában sokkal előnyö­sebb. Ha az előző évben az ál­lományban előfordult valami­lyen betegség, akkor megelőzés céljából kérjük ki az állat­orvos tanácsát. HAZINYOL TENYÉSZTÉS MRekezdhlptiülc я nvillak ná­ne, hogy a nőstény vemhes. Ebben az esetben helyezzük el a ketrecbe a fiaztatóládát és bőven almozzunk be. Mivel még zöldtakarmány nem áll rendelkezésre, a vemhes anya­állatoknak próbáljuk változato­san összeállítani a takarmány­adagot. KECSKE- ÉS JUHTENYÉSZTÉS A gidák és bárányok szüle­tése nagy öröm, de gond is a tenyésztő számára. Ha idejében és jói előkészítettük az álla­tokat, akkor most kevesebb a gond. Ellés előtt az ólat taka­rítsuk ki, távolítsuk el a port és a pókhálót. A trágya ugyan maradhat, de csak akkor, ha száraz és nem bűzös. Különö­sen az első ízben ellő állatokra kell nagyon vigyázni. A várha­tó ellés időpontja előtt egy hét­tel csökkentsük a fehérjetar­talmú takarmányok etetését, mert ezek túlzott tejképződést idéznek elő, ami tőgygyulladás­sal is párosulhat. A vemhes és ellő állatok szállása száraz le­gyen. A hőmérséklet 10—15 C- fok körüli legyen. A megszüle­tett állatkákat mielőbb szárít­suk meg. Ezt szalmacsutakos dörzsöléssel is előseeíthetiílk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom