Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-02 / 5. szám

tő, illetve beszerezhető készít­mények és az előrelátható vé­dekezések száma alapján hatá­rozzuk meg. Lehetőleg már most vásároljuk meg őket. Ha van előző évekről kimaradt vegyszerünk, gondosan ellen­őrizzük. Ne feledjük, hogy a legtöbb növényvédő szer csak két évig tárolható, ezt köve­tően hatástalan! A megrongáló­dott csomagolású, kiszóródott, kifolyt vegyszereket okvetlenül semmisítsük meg. Ugyanúgy az olvashatatlan feliratú és az olyan szereket is, amelyek használ hiatóságában nem va­gyunk biztosak. A vegyszereket gondosan és olyan helyen tá­roljuk, hogy ahhoz illetéktele­nek hozzá ne férhessenek! Februárban végezzük el a borok második fejtését. Ennek D SZŐLŐTERMESZTÉS Ha kedvező az időjárás, fagy­mentes napokon megkezdhet­jük a kordon- és lugasmüve­­lésü szőlők metszését. E mű­velet előtt azonban alaposan vizsgáljuk át a tőkéket: hogyan teleltek át a rügyek és vesz­­szök, milyen méretű volt a fagykár stb. Különöhen fotnos ez akkor, ha ősszel a vesszők nem értek be tökéletesen. Min­den esetben végezzünk rügy­vizsgálatot. A kordonról vagy lugasról többrügyes vessződara­bokat vágjunk le, lehetőleg on­nan, alyol a termőrészeket ter­vezzük. A rügyeket pengével messük ketté. Ha a rügy belső része élénkzöld színű, akkor nem szenvedett fagykárt, ha azonban barna vagy fekete színű, akkor már elpusztult. A vesszőket éles késsel hasítsuk kétfelé, és ha a bélrész sötét­barna vagy fekete, ott Is volt fagykár. Nagyobb fagykár ese tén inkább várjuk meg a rügy­­íakadásf, és a metszést. a rü gyek kihajtásának figyelembe­vételével végezzük el. Ha a rü­gyek és vesszők egyaránt el­fagytak volna, vágjuk vissza egészen, hogy a növény a rej­tett alvórügyekből hajtson ki. A metszés nagyon komoly, mondhatjuk azt is, hogy a szőlő legfontosabb és legtöbb szak­értelmet kívánó munkájal Ezért csak az vegyen kezébe ollót, aki a szőlő földfeletti részének ismeretével tisztában van, mert csak így tud eliga­zodni azon, hogy mit kell és szabad lemetszeni, gondolva a következő évi termésre is. A szakszerűtlen metszéssel ugyan­is több évre kiható, komoly károkat okozhatunk! ATebruári metszés esetén a tervezett rügyterhelésnél legalább 30— 40 százalékkal több rügyet hagyjunk. Ezzel ugyanis a még várható fagykárokat mérsékel­ni tudjuk. Fagymentes időben — homok­talajokon — a kipusztult vagy rosszul termő tőkéket döntés­sel vagy bűjtással pótolhatjuk. Ezt a munkát lehetőleg korán, még a rügyfakadás előtt végez­zük el, mert később a már duz­zadt rügyek lepattoghatnak. Ez a munka természetesen csak akkor jöhtet számításba, ha a téli fagy már kiengedett. Ilyen­kor a tőkeművelésű szőlőben már megkezdhdtfjük a nyitást is, mert kedvező időjárás esetén a tőkefejet, a gyökérnyak felső részét és a vesszőket jobban éri a napfény, így előbb meg­indul a nedvkeringés. Ha ké­sünk a nyitással, a szőlő ké­sőbb fakad, és fennállhat az a veszély, hogy a takart rügyek kipállanak, elpusztulnak. Ha még későbbi fagyokra számít­hatunk, akkor először csak a sorok egyik oldalát takarjuk ki, előnyítást végezzünk. A rügyek így levegőhöz jutnak, nem fül­­lednek be, de nincsenek kitéve a még esetleg váratlanul jövő újabb lehűlés következményei­nek. Tervezzük meg a szőlő egész évi növényvédelmi munkáit. A növényvédő szerek évi szükség­letét a terület nagysága, a faj­ták, a várható kártevők és gombabetegségek, a használha- „Starkrimson“ almafajta. ben is használható növényvédő szereket. Ezen kívül vegyük szá­mításba a keverhetőséget, a ter­mőegységenként szükséges per­­mellé mennyiséget, sőt a per­metezések számát is. A terv el­készítésekor jó tudni, hogy egy termőegységnek olyan termőfa­felület számít, amely 100 kiló gyümölcsöt terem. Egy termöfa­­egységre 2—4 éves fából 6— 10 et, 5—7 éves fából pedig 2—3-at számíthatunk. Az idő­sebb, terebélyes fák már rend­szerint egy termőfaegységet ké­peznek. A gyümölcsfajok sze rint is vannak különbségek. Egy termőfaegységre általában 10—12 liter permetlevet szá mítsunk. Folytassuk a fatisztogatási munkákat. Vágjuk le a galago-0® tennivalók során a lágyabb borokat ma­gasabb savtartalmúval házasít­hatjuk: például a „Rizlingszil­vánit“ „Olasz rizlinggel“ vagy „Zöld veltelinivel“, a „Mézes­fehéret“ és a „Szlankamenkát“ „Ezerjóval“ stb. Keverék borok esetében a 10—20 százalék „Muskotály“ vagy „Irsai Olivér“ hozzáadásával nagyon kellemes ízű, zamatos bort nyerhetünk. Ha a borban valami rendelle­nességet észlelünk, azonnal a mutatkozó hibáknak megfelelő­en kezeljük. Ha komolyabb hi­ba adódna, akkor még a kezelés előtt kérjük ki szakember vé­leményét. A fejtéskor üresen maradt hordókat gondosan mossuk ki, a kiszáradás után pedig hektoliterenként egy szál kénszelet elégetésével kénezzük ki. Ezt havonta ismételjük meg. GYÜMÖLCSTERMESZTÉS " A szőlőtermesztési részben már említettek alapján készít­sük el az évi növényvédelmi tervet! Hogy felesleges készít­ményeket ne vásároljunk, is­merni kell a gyümölcstermő növények faját, fajtáját, számát, korát, a főbb károsltókat és az ezek ellen hatásos, házikertek­nyapille hernyóit tartalmazó, 2—3 összeszáradt levélből álló kis, és az aranyfarú pille tele­lő hernyói által készített nagy hernyófészkeket. Távolítsuk el azokat a vesszőket is, amelye­ken a gyűríispille gyűrű alak­ban elhelyezett tojáscsomóit észleljük. Keressük meg a fák törzsén vagy vastagabb ágain a gyapjaspille taplóra emlékez­tető tojáscsomóit. Éles késsel vágjuk le vagy itassuk át pet­róleummal, terpentinnel, hogy a tojásokban levő lárvák el­pusztuljanak. Fontos teendő a monília áttelelését szolgáló, a fákon maradt összezsugorodott, megkeményedett gyümölcsmú­miák leszedése is. A meggy­es kajszifákról a fán maradt száraz virágokat is távolítsuk el, mert ezek is a monília kór­okozójának áttelelési helyei. A levágott fertőzött részeket éges­sük ell A málnabokrok átvizs­gálásakor okvetlenül vágjuk ki a didimellás és elzino- és vesszőfoltossággal fertőzött vesszőket, valamint a málnagu­­bacs szúnyog és a málna kar­­csúdíszbogár által károsított, megvastagodott, gubacsos ré­szeket. A ribiszke- és köszméte­bokrokról a kaliforniai pejzs­tetű lárváival rétegesen borított és a lisztharmattal fertőzött vesszőket kell kivágni és el­égetni. Ha a föld fagya akárcsak át­menetileg is kienged, lássunk hozzá az ősszel esetleg félbe­maradt ásás és trágyázás befe­jezéséhez. A kiszórt szervestrá­gyát az ásással forgassuk be a talajba. A termőre forduló fák „fejadagja“ 5 kg. Ezt a fa nagyságának megfelelően 20— 30 kilóig fokozhatjuk. Az egész­séges gyökérzetü és törzsű, de már felkopaszodott koronájü alma- és körtefákat most ifjít­­suk meg. A vastag vázágakat úgy fűrészeljük le, hogy a csonkon erős és egészséges vessző feltétlenül maradjon. A sebfelületeket éles kacorral si­mítsuk le és kenjük be seb­kezelő anyaggal. Ilyenkor már kíváncsiak va­gyunk, hogyan teleltek át a gyümlcsfák rügyei. Vágjunk le a korona különböző részeiről egészséges vesszőket és ezeket állítsuk a fűtött szobába, vízzel telt edénybe. A rügyek néhány nap alatt duzzadni kezdenek és az egészséges termőrügyek­­ből virágok nyílnak ki. Az elö­­hajtatás eredményeit jól hasz­nosíthatjuk majd a metszés, elsősorban az őszibarack ter­mőre metszésének idején. Ha kedvező az idő, február végén már csattog a metsző­olló a gyümölcsöskertekben. Folyik a koronák ritkítása. A befelé törekvő, túl sűrűn álló és a párosán fejlődő vesszőket, gallyakat metszőollóval, a vas­tagabb ágakat fűrésszel vágjuk le. A jól gondozott, rendszere­sen metszett fák alatt a met­szést követően kevés vastag ágat lehet találni. A csonthéjas gyümölcsfákon, főleg az őszibarackon gyakori a mézgafolyás. Ennek pontos okát nehéz meghatározni, de orvosolni lehet. A mézgát gon­dosan szedjük le és az alatta levő szöveteket tisztítsuk ki, benzines bedörzsöléssel fertőt­lenítsük, majd kenjük be a se­beket fasebkátránnyal vagy fémmentes olajfestékkel, eset­leg fundazolos latexal. A hónap végén — fagymen­tes napokon — megkezdhetjükk a fák téli permetezését. A pajzstetvek és egyéb károsítok ellen a Nitrosan 25 1,5 vagy az Arborol M 4 %-os oldatát hasz­nálhatják. A permetezést le­­mosásszerüen végezzük úgy, hogy a fának minden része bőséges anyagot kapjon. Ha a lehullott lombot nem forgat­tuk le, vagy nem komposztál­tuk, úgy azt is jól áztassuk át a permet! ével. Az őszibarack- és kajszifákat Arborollal ne permetezzük! A többi gyümölcs­féléket is csak minden máso­dik-harmadik évben permetez­zük olajtartalmú készítmény­nyel. VARGA JÓZSEF ZÖLDSÉGTERMESZTÉS Ebben a hónapban nézzük át a pincében, szájasverembeti tá­rolt zöldségfélék egészségi ál­lapotát, s ha szükséges, végez­(Folytatás a 3. oldalon) dolgozását, hogy minél több téli csapadékot tudjunk meg­őrizni és hogy mielőbb feljavít-« suk a talaj tápanyagtartalmát. A következő táblázat segít­ségével szeretnénk tájékozta* tást adni arra, hogy mennyi vetőmagra lesz szükség, egy* ségnyi (melegágyi ablak alatt) területen mennyi palántát tu­dunk kitermelni és mennyi pa­lántára lesz szükség: Zöldségféle egy gramm magban talál­ható szemek száma sor- és tö­­távolság cm a felnevelhető palánták száma vetőmagmennyiség grammban egy ár terü­letre szűk­­séges palán­ták száma tűzdelés nélkül tűzdelve tűzdelés nélkül tűzdelve paradicsom 200—300 60x20 1000 360 3—4 6—7 830 * 70x30 * 470 paprika (kettesével) 130 40x40 1600 700 9—10 15—20 620 salátauborka 34 90x40 400 tr-* 17 6—‘ 270 150x30 220 sárgadinnye 32 100x50 400 —í 16 200 spárgatök 7—9 100x40 270 — 35 « 250 fejes saláta 650 25x25 3500 1000 3,5—4 2—4 1600 karalábé 250 25x25 1600 1000 3,5—9,5 4—5 1600 karfiol 320 50x40 2000 700 8—10 2—3 500 fejes- és kelkáposzta 250 40x40 2000 700 8—10 2—4 620 görögdinnye 32 140x60 400 ~i—■ 15—19 118 c r í ÖE Ш Ш 5 m tennivalók j (Folytatás a 2. oldalról) zünk válogatást. Készítsünk melegágyat vagy helyezzük üzembe az üvegházat, palánta­nevelésre. Az üvegházi, fóliás vagy melegágyi hajtatáshoz a hónap elején üvegházba, meleg­ágyba vessük el a salátát, a karalábét, a paprikát és a pa­radicsomot. A hónap derekán vagy végén — a korai szabad­földi termesztéshez i—« vessük el a kelt, a káposztát, a kar­fiolt és a zellert. A szaporító­ládákba készítsük elő előcsíráz­­tatásra a burgonyát. Amint a talaj művelhető, fó­liasátorba a hónap végén ves­sük el a retket, a szabadföldbe pedig a mákot, a spenótot, a borsót, a sárgarépát és a petre­zselymet. Laza talaj esetében, vagy ha erre az ősz folyamán nem került sor, végezzük el a szántást vagy ásást, a szerves­és műtrágyák bedolgozásával. A hónap végén, ha a kert tala­ja művelhető, az egész terüle­ten végezzük el a simítózást, fogasolást és a műtrágyák be-3 Hagyományos palántanevelési mód, amikor sorba vagy szórva vetjük el üvegházi parapetre vagy melegágyba a magvakat. Sűrűbbre vagy ritkábbra, asze­rint, hogy szándékozunk-e tűz­delni vagy helyben neveljük fel a palántákat. A tűzdelés műveletét olyankor végezzük el, amikor a palántának már valódi levele és kellő mennyi­ségű hajszálgyökere'van. Tűz­delni leggyakrabban tápkocká­ba, égetett cserépbe vagy ter­mőföldbe szoktunk. Maga a tűzdelés igen munkaigényes, a növények rendszerint megsíny­­lik és nagyon sokszor nem ér­jük el a várt eredményt, mert a föld kőkeménnyé szárad ás a növény nehezen tudja gyöke­reivel keresztülnőni. Néhány szót az úgynevezett „ágykonté­neres“ palántanevelési módszer­ről. Ennek lényege a követke­ző: Az üvegházban, fűtött fólia­sátorban készítsük 150—200 cm széles és tetszés szerinti hosz­­szú, 5—6 cm magas keretet, lécből vagy műanyagból. Ezt vékony fóliával béleljük ki palántanevelő-ágynak. Az így kialakított ágyást (konténert) töltsük meg színültíg palánta­nevelésre alkalmas földkeverék­kel és vessük be. A kísérletek azt igazolják, hogy a palánta­nevelő földnek az érett marha­­trágyával kevert föld 50%) és a sárgahomok (50%) keveréke a legalkalmasabb. Műtrágyát csak kellő szakértelemmel és óvatosan adagoljunk. Rendsze­rint elegendőnek bizonyul a 3—5 kg/köbméter szuperfosz­­fát-kiegészítés. Lehetőleg annyi magot ves­sünk, hogy a kikelt palánta — tűzdelés nélkül — helyben ki­fejlődhessen. Mivel a vékony főldkeverék hajlamos a kiszá­radásra, az ágyást a kelés nap­„Jubilant“ paprikaíajta. fáig célszerű fekete fóliával le­takarni. Az ágykonténerben nevelt palánták növekedése és fejlődése könnyen szabályoz­ható. A fólia ugyanis megaka­dályozza a gyökerek mélybe jutását, ezért a víz és a táp­anyagok mennyisége pontosan szabályozható. A fólia ugyanis megakadályozza a gyökerek mélybe jutását, ezért a víz és a tápanyagok mennyisége pon­tosan szabályozható. Az így nyert palánták nagy előnye, hogy kiszedéskor az 5—6 cm vastag trágya és homok keve­rékében levő gyökérzet csak­nem egészében a növényeken marad. Az új magyarországi módszert ugyan a paprikapa­lánták előnevelésére dolgozták ki, de nagyon jól hasznosítható egyéb növényeknél (paradi­csom, fűszerpaprika, káposzta­­félék stb.) is. Vetőmagvásárlási tanácsadó formájában ismertetném az alábbi ajánlott fajtákat: Foto: —blm Sárgarépa: Tip-top (rövid tenyészidejű, karotka típusú), Rubína. (hosszabb tenyészide­jű), Nanteszká (szintén hosz­­szabb tenyészidejű, sárgarépa típusú). Petrezselyem: Olomouc­ká dlhá, Pražská (hosszú té­ny észidejűek). Karalábé: Soroksári haj­tató (fehér), Moravia (fehér), Knauf-ideál (kék), hajtatásra és szabadföldi termesztésre egyaránt alkalmasak. A Kveto­­slavská fajta kék típusú és a kései szabadföldi termesztésre való. Fejes káposzta: Dit­­ínarské skoré, Zora (nyáron is vethető), Inter (nyári), Dobro vodské poloskoré. A Polar és az Amagér pedig kimondottan kései és eltartásra való fajták. Paradicsom : K-3-as hib­rid (leggyakrabban használt, szabadföldi termesztésre való), K-262-es és a később érő K-507- es hibrid. A Jubileum fajta ké* sei, bőven termő ipari. Paprika: Rubin (inkább szabadföldi, jól pirosodó), Citri* na (fólia alá való), Magyar* országi fajták a Hatvani, a Soroksári hajtató, a Cecei ja* vított. A Szentesi és a Fehér* özön kimagasló fajták, de in* kább csak szabadföldi termelés* re alkalmasak. Befőzési uborka: Zno­jemské, Znojmia, Hókus és a Főkus. Salátauborka: A mar­­kater típusúakat jobban fizetik. Ilyen Market Móre, Geminy és a Marketer. Egyéb fajták: a Budai félhosszú (fóliába való, futtatható), a Delikates, a Re* forma, a Fénix és a Hoffman­­ská produkta. Étkezési tök: Diamant (zöld) és a Sparta (fehér). Sárgadinnye: Solatur, Oranž. Görögdinnye: Sugar Ba* by (korai, csíkos), Lajko-Fi (bőtermő, középkései), Dunaj (bőtermő, kései). Hevesi (ké­sei). Fejes saláta: Legkorábbi fajták a Kamýk, a Triumf és a Duó, amelyek egyaránt hajtat­hatók. A Smaragd S hajtatható, de már hosszabb tenyészidejű. Ismert még a Soroksári hajtató, A Král mája I. nagy fejeket képez és inkább szabadföldi termelésre használható. BELUCZ JÁNOS mérnök, a tudományok kandidátusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom