Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-02 / 5. szám

1980. február 2.

.SZABAD FÖLDMŰVES,

3

HARCOK ÉS GYŐZELMEK ÚTJÄN

Ötvenéves a vietnami

testvemén

■Janói egyik mellékutcájában még áll az a házacska, mely ötven évvel ezelőtt történelmi találkozó színhelye volt. A francia gyarmati uralom alatt sínylődő Vietnam marxista köreinek, szervezeteinek képviselői találkoztak itt és 1930. február 3-án megalakították a Vietnami Kommunista Pártot. Mint elnevezése is mutatja, az új párt, egy elnyomott nép vezető pártja kezdettől fogva a nagy Lenin pártjának oldalán kívánt felsorakozni abban a világméretű küzdelemben, mely nemcsak saját népének, hanem az egész világ proletárjainak felszabadításáért folyt. Születése óta internacionalizmus jellemezte a vietnami testvérpártot, mely még megalakítása évében, ősszel felvette az Indokína Kommunista Pártja nevet, ami gyakorlati szervezési elgondolásokból és szintén az itteni népek internacionalista együvé tartozásából következett.

Sok forradalmár tevékenykedett az új párt születésénél. Közülük sokan a gyarmattartók kftazókamráiban, a harc mezején vagy a nemzeti felszabadító küzdelem csataterein végezték életüket. Sokaknak a neve csak a történelemkönyvekben maradt fenn és szép számban voltak a forradalmi harc névtelen hősei is, akiknek a Vietnami Szocialista Köztársaság mai kibontakozó szocialista építése állít méltó emlékművet. A párt alapítói között azonban kitartásával, tapasztalataival, útmutatásaival hervadhatatlan érdemeket szerzett Nguyen That Than, aki a forradalmi mozgalomban több álnéven is szerepelt, majd 1942- ben felvette a Ho Si Minh nevet s ezen a néven vonult be a forradalmi mozgalmak történetébe.

Ho Si Minh, akinek meg nem élt 90. születésnapjáról májusban emlékezünk meg, tanítói családból származott s ifjúkora óta részt vett a francia gyarmattartók elleni megmozdulásokban. A tizes évek elején elszegődött kuktának egy francia hajóra s így jutott el Európába. Francia és brit társaságok hajóin munkásként dolgozott, majd a húszas évek derekáig Franciaországban élt. A Versailles-1 békeszerződés idején azzal a javaslatával hívta fel magára a figyelmet, hogy Indokína népeinek is adják meg a függetlenséget. Franciaországban megismerkedett a szocialista eszmékkel, tagja lett a szocialista, majd kommunista pártnak. Párizsban később megszervezte a Gyarmati Népek Ligáját, Paris címmel hetilapot adott ki, melyben leleplezte és ostorozta a francia gyarmattartók politikáját. 1924-ben, a Kommunista Intemacionálé V. kongreszszusán beszámolót tartott a gyarmati kérdésről. Ekkor már elismert vezetője volt a mozgalomnak. Egy évre rá megalakította a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Ligát, az ország első kommunista szervezetét.

Bár 1941-ig külföldön élt, állandóan kapcsolatban állt a nemzeti felszabadító mozgalommal, irányította, utasításokkal látta el, amiért a francia hatóságok 1929-ben halálra ítélték. ■Jehéz időszakban állt az új párt a nép szabadságmozgalmának élére. A hős Vietnami népnek az időszámításunk előtti II. században Nam Viet néven volt már saját állama, de ez rövidesen kínai uralom alá került. Az időszámításunk szerinti VI. században Vietnam ugyan ismét visszanyerte függetlenségét, de a VII. százdban a kínai Tang dinasztia uralma alá került és csak a X. században nyerte vissza függetlenségét. A vietnami nép történelme állandó küzdelem volt a hódítók — kínaiak, mongolok, majd európaiak ellen. A múlt században aztán tartósan megvetették lábukat a francia gyarmattartók és a három részre szakított országból Kokinkínát már 1867-ben gyarmatukká nyilvánították, Aminant és Tonkint pedig 1883-ban védnökségi területté minősí'tették.

A vietnami testvérpárt a forradalmi mozgalom olyan fellángolásának idején alakult meg, melyet a történetírók később az 1945-ös augusztusi forradalom első főpróbájának nevezték. A pártot 1931-ben felvették a Kommunista Internacionáléba. Tevékenysége nem kerülte el a gyarmati urak figyelmét, a franciák terrorhadjáratot indítottak a kommunisták ellen. Ilyen körülmények között ült össze 1935-ben az I. pártkongreszszus, mely megerősítette a párt fő irányvonalát: ez széles alapú demokratikus front létrehozása volt. Ezt a mozgalmat nevezték aztán az augusztusi forradalom második főpróbájának.

A párt hangyaszorgalmú forradalmasító és egyesítő tevékenységet fejtett ki Indokína egész területén. Tevékenységében fontos szerepet játszott az észak-vietnami Pakbóban megtartott 8. központi bizottsági ülés, mely érlelődő forradalomként jellemezte a kialakult helyzetet, melynek jellege: nemzeti felszabadító mozgalom. A párt erre kellőképpen felkészítette erőit — országszerte forradalmi bázisok alakultak és létrejött a népi felszabadító, forradalmi hadsereg, a Viet Minh.

A mindinkább hódító Japán minta** rizmus a franciák indokínai pozícióit is veszélyeztette. A vietnami nép nem akart egyszerűen „gazdát cserélni“, s amikor a japánok 1945- ben Vietnamba is betörtek, a forradalmi harc évtizedes tapasztalatait felhasználva a Viet Minh teljes erejével ellenük fordult. A lenini helyzetelemzést és megállapítást igazolja a vietnami példa is; a francia imperialista gyarmattartók kénytelenek voltak az elnyomott gyarmati népek kezébe Is -fegyvert adni, hogy együtt küzdjenek velük egy másik imperialista hatalom hódításának visszaverésére. A japán imperializmus hamar összeomlott, s a vietnami nép joggal remélte, hogy kivívta függetlenségét. Az augusztusi foradalomban győzött a nép, megszületett állama, a Vietna mi Demokratikus Köztársaság. A fran cia gyarmattartók azonban rövid lé legzetvétel után visszatértek, s az or szág déli részén különféle mesterke désekkel létrehozták a maguk báb államát, majd hadüzenet nélkül hábo rút indítottak a nép északi állama ellen. Ekkor került sor, 1951-ben, a

II. pártkongresszusra. A párt nevét Vietnami Dolgozók Pártjára változtatták s kitűzték a szocialista forradalom távlatát, egyúttal a nép nemzeti felszabadító harca eredményeinek megvédését. A sok áldozatot követelő háború további fordulópontja Dien Bien: Phu volt, ahol a franciák megsemmisítő vereséget szenvedtek és 1954-ben Genfben kénytelenek voltak vesztesként aláírni a békeszerA kínai vezetők új .platformja“,

IHerluf Bidstrup karikatúrája a dán Land og Folk ban.)

ződést, mely szavatolta a népi Vietnam fennállását.

1960-ban a III. pártkongresszust Но Si Minh már az északi szocialista építés és általában a haza egyesítése kongresszusának nevezte. A békés tervezgetés azonban nem sokáig tartott. Ojabb hódítók jelentkeztek: az amerikai imperialisták. Borzalmas méreteket öltött az imperialisták népírtó háborúja, de a hős vietnami nép kiállta a megpróbáltatásokat és pártja vezetésével győzött, noha a dél-vietnami lakosság hat és fél százaléka elpusztult. Egy jellemző adat: az amerikai imperialisták hét és fél millió tonna bombát dobtak Vietnamra, három és félszer annyit, mint amennyi bombát a második világháborúban dobtak le, nem is szólva a vegyi hadviselési eszközökről.

Az út 1973-ban a párizsi béketárgyalásokhoz és szerződéshez vezetett. Megnyílt az út Vietnam mindkét részének egyesülése előtt. A változásokat tükrözte, hogy 1976-ban az ország neve Vietnami Szocialista Köztársaság lett. A pártra váró konkrét feladat: a szocializmus építésének befejezése az északi részben, a gazdasági és társadalmi élet szocializálása a felszabadult Dél-Vietnamban. A szocialista testvérországok mind a harcban, mind a gazdasági építésben segítették és segítik a vietnami népet. A 332 600 négyzetkilométer területű és több mint 5Ö millió lakosú egyesített Vietnam fő gondja a mezőgazdaság és élelmiszertermelés fejlesztése amellett, hogy folyik a háború ütötte sebek behegesztése. A vietnami nép munkáját azonban egy tény akadályozza: ez pedig a pekingi maoista vezetés agresszív hegemonista politikája, melynek célpontjában állnak a térség népei.

Testvérpártunk, amely 1976. évi IV. * kongresszusán már felvette eredeti nevét, a Vietnami Kommunista Párt mindennapi tevékenységével, programmadő és irányító munkájával, a szocialista közösség országai pártjainak és népének segítségével valóra váltja a közkedvelt Но apó, vagyis Ho Si Minh elvtárs végrendeletét, melyben ezt olvassuk:

„Országunké lesz az a nagy dicsőség, hogy kis nemzet létére hősi harcban, két nagy imperialista hatalmat győzött le — a franciát és az amerikait — és méltóképpen járult hozzá a nemzeti felszabadító mozgalom ügyéhez.

Egész életemet a forradalom szolgálatának szenteltem, és amint büszke vagyok a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom megerősödésére, oly szomorúsággal tölt el a testvérpártok jelenlegi széthúzása. Kívánom, hogy pártunk teljes erejével tevékenykedjék és hatékonyan járuljon hozzá a testvérpártok közötti egység helyreállításához, a marxizmus leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján, a szív és az értelem szerint.

Szilárdan hiszem, hogy a testvérpártoknak és a testvéri országoknak ismét egyesülniük kell.“

LŰRINCZ LÄSZLÖ

Külpolitikai hírek

JAVUL TITO ELNÖK EGÉSZSÉGI

Állapota

Belgrádi orvosi jelentés szerint Joszip Broz Tito köztársasági elnöknek amputálták a hal lábát, miután a súlyos vérkeringési zavarok megakadályozták a bal láb vérellátását, meggyorsították a láb sejtjeinek elhalását, és ezzel veszélybe sodorták a beteg életét.

Tito elnök a műtétet jól viselte el. Az azóta naponta kiadott orvosi jelentések fokozatos javulásról számolnak be.

SZAHAROVOT MEGFOSZTOTTAK KITÜNTETÉSEITŐL

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a szovjet társadalom köreiből érkezett javaslatok alapján megfosztotta valamennyi állami kitüntetésétől Andrej Szaharov fizikust. A minisztertanács határozata értelmében az állami díjaktól is megfosztották Szaharovot.

A TASZSZ közlemény emlékeztet arra, hogy Andrej Szaharov hosszú Időn át-felforgató tevékenységet folytatott hazája ellen, s nem volt hajlandó tekintetbe venni azokat a figyelmeztetéseket, amelyeket az illetékes szervek, valamint a társadalmi szervezetek és a szovjet tudományos élet kiemelkedő személyiségei intéztek hozzá. Az utóbbi időben Szaharov nyílt felhívásokkal fordult az imperialista államok reakciós köreihez, hogy avatkozzanak be a Szovjetunió belügyeibe.

FOLYIK A MADRIDI ÉRTEKEZLET ELŐKÉSZÍTÉSE

Spanyol részről teljes erővel folynak a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya értelmében tartandó, és november 11-én kezdődő madridi találkozó és a szeptember 9-én megnyíló elő készítő tanácskozás előkészítésének munkálatai.

„Fényes csillag marad örökké"

A második világháború fordulópont, ját jelentette a sztálingrádi csata, mely 1942. július 17-től 1943. február 2-ig tartott. A náci haderő a szovjetnémet fronton akkoriban bevetett csapatok negyrészét vesztette el. Hans Dörr hitlerista tábornok így emlékezett rá vissza: A sztálingrádi csata Németország számára a legsúlyosabb vereség. Oroszország számára pedig a legnagyobb győzelem volt egész történelmében.“

„A sztálingrádi győzelemmel a Szovjetunió megnyerte az „élet-csatáját“, s a háború most már teljesen új szakaszába lépett“ — vélekedett Alexander Werth angol haditudósító. „Dicső győzelmük megállította az önkény hullámát és fordulóponttá vált a szövetséges nemzeteknek az agreszszió elleni harcában“ — nyilatkozott Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok akkori elnöke.

A költő, Pablo Neruda, így fejezte ki elragadtatását: „Azért születtem, hogy megénekeljem Sztálingrád hőstettét!“ Martin Andersen Nexö pedig ezt vallotta: „Sztálingrád fényes csillag marad számunkra örökké.“

A háború óta óriási változások történtek Sztálingrádban, a mai Volgográdban. A monumentális emlékmű, az öröktűz, a múzeummá avatott Pavlov Ház a kövek krónikáját örökítette meg.

Közvetlenül a harcok után a város-» ba érkezett az önkéntes építők első húszezres csoportja — oroszok, üzbégek, tadzsíkok. A szovjet kormány óriási összegeket fordított a hős város újjáépítésére. Félév múltán már álltak az első lakóházak, füstölt a vasmű és a traktorgyár kéménye. Volgográd hamarosan újjászületett és szebb lett, mint valaha volt. A Szovjetunió egyik legjelentősebb iparközpontjaként kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat ápol. A KGST-országok együttműködésében fogalom lett a volgográdi területen fekvő nagy iparváros, a vízerőművéről híres Volzsszkij. A traktorgyár és a vegyipari kombinát korszerűsítésében hazánk is közreműködött. A gyárváros sok fontos .terméke jut el hozzánk.

Sztálingrád több! mint 40 ezer lakóháza és 126 üzeme helyén 37 évvel ezelőtt csak üszkös romok meredeztek. Az akkori amerikai nagykövet így vélekedett: „Ez a város halott, nem lehet feléleszteni. Még nem hallottam olyan halottról, aki feltámadt volna.“ A diplomata tévedett, mint ahogy lévednek mindazok a nyugati politikusok, akik azt hiszik, hogy a Szovjetuniót fenyegetésekkel meg lehet fölemlíteni.

(kanizsa)

AZ IMPERIALIZMUS SZOLGÁLATÁBAN, AZ IMPERIALIZMUS ESZKÖZEKÉNT

„Felfedezett ország”

Az afganisztáni események körül,

illetve a kabuli változások ürügyén gyűrűző propaganda kapcsán az érdeklődés előterébe került Pakisztán. A Hindusztán-félsziget második legnagyobb állama, mely a békeszerető és pozitív el nem kötelezett politikát folytató indiai szomszédjával szemben harcias, militáns szellem képviselője a nemzetközi kapcsolatokban, ezt iszlám köntösbe bújtatja. Az ország élén — immár másodszor — 1977 óta katonai vezetők állnak, a Ziaul Hak tábornok köré tömörülő katonai klikk, melynek felfogását az államfőnek az a kijelentése jellemzi legjobban, hogy „a választások olyan nagy luxust jelentenek, hogy Pakisztán ezt nem engedheti meg magának“. Ezt a legutóbb felkínált — nem csekély: 400 millió dollár >— amerikai katonai gazdasági segély folyósításával kapcsolatban hozta Carter amerikai elnök tudomására. Vagyis nem hagyja magát befolyásolni állampolitikájában: tehát marad a nukleáris terv, mely anakronizmusnak tűnik a fejlődésben nagyon elmaradt országban, viszont elmarad a pakisztáni társadalom bármilyen „kozmetikázása“, amellyel szalonképesebbé válhatna a nyugati „érdeklődők“ számára.

Pakisztán Indiával szinte egyidőben, 1947-ben nyerte el függetlenségét, éspedig vallási alapon. Egymástól kétezer kilométer távolságban különálló két országrészből tevődött össze. A gazdasági és politikai szempontból fejlettebb Kelet-Pakisztán 1971-ben Bangladéš néven különvált.

Pakisztán ugyanannak a tervnek az

alapján jött létre, melyet II. Erzsébet királynő nagybátyja, Mountbatten herceg, egykori indiai alkirály dolgozott ki. A Pakisztáni Iszlám Köztársaság születését vallási vérfürdő előzte meg. Az új állam 1956-ig domíniumként szerepelt, a 1972-ig tagja volt a brit Nemzetközösségnek.

A 803 900 négyzetkilométer területű és több mint 75 millió lakosú Pakisztánt tizenegy éven át katonák irányították (Ajub Khan, Jahja Khan), akik az el nem kötelezett Indiával szemben az ország sorsát a kapitalista világhoz kötötték. Pakisztán tagja volt a SEATO és CENTO tömbnek, melyek az ázsiai földrész nemzeti felszabadító mozgalmainak letörésében szolgálták a Nyugatot. Az ötvenes évek végén a Nyugat bőkezűen nyújtott segélyt Pakisztánnak, ám a súlyos milliárdok nem a lakosság felemelését szolgálták, hanem az ország felfegyverzését, katonai ambícióit. Ez a Nyugatnak csak addig felelt meg, míg a saját terveit szolgálta. Amikor azonban az ország katonai vezetői politikájukkal veszélyes feszültség! gócot idéztek .elő a szubkontinensen (például a kasmír! kérdés) és önálló nukleáris potenciál kiépítésére törekedtek, az Egyesült Államok fokozatosan korlátozta, majd leállította hárommilliárd dolláros segítségét, mert minden ízében recsegett-ropogott a pakisztáni állam.

Valóban, hová lett az a sok pénz? Pakisztánban ugyan nincsenek „szent tehenek“, de a lakosság nem lát több húst! mint Indiában. A mnnkanélkü liség átlagos szintje 20 százalék körül mozog, 6—7 százalékos infláció jellemzi az ország gazdasági életét. Ahol az apa munkanélküli, az anya beteg, a gyerekek lépnek munkába. Tízéves gyermekek már nem egy esetben tapasztalt munkások, családfenntartók, noha a törvények tiltják gyermekek foglalkoztatását. A FAO (az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete) adatai szerint Pakisztán azon országok közé tartozik, ahol a lakosság étrendjének fehérjetartalma nem éri el a napi 15 grammot (1).

Amikor a bangladési események következtében megbukott a katonai diktatúra és választások folytán Zulfikar Ali Bhutto került az ország élére, a Nyugat is várakozással figyelte a pakisztáni kibontakozást. A néppárti vezető politikai programja amolyan szociáldemokrata jellegű iszlám szocializmus volt. Államosította a bankokat, az olajtársaságokat, biztosítókat, korlátozta a földbirtokot és élet-halál harcot vívott a pakisztáni oligarchiával. Nyugati mintájú modern államot akart, ugyanakkor országa és Kína kapcsolatainak erősítésén is fáradozott.- 1977-ben azonban másodszor is katonák vették át a hatalmat és Bhutto taktikai hibáit kihasználva megfosztották őt a hatalomtól.

Pakisztán jelenlegi katonai vezetőitől nem sok jót várhat az ország népe. Kormányzásuk három éve alatt a külkereskedelmi deficit már elérte a kétmilliárd dollárt, s az idén már eleve egymilliárd dolláros költségvetési hiányt terveztek be. Az adók 250, az árak 20 százalékkal emelkedtek. Az ország államadóssága elérte a hét és fél milliárd dollárt.

E helyzetben a Nyugat ismét „felfedezte Pakisztánt“. Carter elnök az „Unió állapotáról“ elhangzott parlamenti üzenetében 400 millió dolláros katonai segély megszavazását kérte a Kongresszustól, Huang Hua kínai külügyminiszter pedig a közelmúltban újabb kínai fegyverszállítmányokat tukmált rá Ziaul Hakra. Miért ez a nagy buzgóság? Azért, mert a pekingi hegemonistákkal szövetkezett Nyugat hídfő szerepet szán Pakisztánnak a haladó mozgalmak ellen. Most Afganisztán elleni háborúra szeretné felkészíteni. Mind több dokumentum bizonyítja, hogy a Pakisztánban olykor egymással vetélkedő különféle Iszlám csoportok irányításával hazaárulókat és felforgatókat képeznek ki a kínaiaktól ellátott katonai táborokban, majd ezeket a gerillákat átdobják a határon és bevetik a törvényes kabuli kormány ellen. A kérdés nemzetközi szövődményei nagyon áttetszőek. Még Zahir sah, az 1973- ban megdöntött és elűzött király is üzent olaszországi száműzetéséből az ellenforradalmi tömörüléseknek, hogy „számíthatnak rá“. Kína eddig kétmilliárd dollár értékű fegyvert, 700 harckocsit, vadászerpülőket s egyéb* a terephez jól alkalmaszkodó fegyvereket küldött Pakisztánnak.

Ziaul Pák a fegyverek barátja. Ä nyugati és kínai ajánlatok hízelgők* de elgondolkoztatóak is. Pakisztán felfegyverzési joggal erősítené vele szemben szomszédai, elsősorban India bizalmatlanságát, másrészt a nép nyomorán aligha enyhítenének a fegyverre szánt dollármilliók. A nyomorgó nép pedig olyan mint egy alvó vulkán. Váratlanul felébredhet.., -in—