Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-21 / 25. szám
1980. június 21. SZABAD FÖLDMŰVES KISS JÓZSEF KÖNYVE: Major István életútjáról A nagy emberek élete egy darab történelem. Pályájuk összefonódik koruk sorsdöntő eseményeivel, cselekvő részesei minden nagy változásnak, amely életük során lezajlik. Érvényes ez Major István életére is. Sorsa öszszenőtt Csehszlovákia osztályharcos proletariátusának küzdelmeivel. Nevét utcák, terek, iskolák örökítik meg. Veteránok, ha úttörő gyerekeknek mesélnek a régi harcaikról, büszkén hajtogatják, hogy harcostársai voltak a burzsoá rend idején. Kiemelkedő egyéniségét nemcsak Csehszlovákiában ismerték, a nemzetközi munkásmozgalom történetébe is beírta nevét. A kosúti sortűz után legendák keltek szárnyra róla, népdalok örökítették meg tetteit, népszeretetét. Á munkásmozgalom, a pártharcok e színes egyéniségének életéről mégis keveset tudunk. Éppen ezért dupla öröm, hogy Kiss József fiatal csehszlovákiai magyar történész most megjelent monográfiája elsőként tesz kísérletet a csehszlovák munkásmozgalom e kiemelkedő személyiségének bemutatására. Örülünk a merész vállalkozásnak, s örülünk a sikernek, amely ezt a vállalkozást koronázta. Bebel, a nemzetközi munkásmozgalom egyik szülőatyja önéletleírásóban hangsúlyozza: „... Ha egy embert meg akarunk ismerni, feltétlenül foglalkoznunk kell annak gyermek- és ifjúkorával". A munkásmozgalom hőseinek életútja bemutatásakor ez nem mindig könnyű feladat. Hiszen egy munkás- vagy szegényparaszt gyermekéveiről alig jegyeznek fel valamit. A munkásmozgalmi visszaemlékezések tanulsága szerint a szegénysorsú fiúból nehézsorsú tanonc, vagy bizonytalan létű tanuló lesz. Sablonoson ismétlődő sorsok, ha nem tekintünk a mélyükre. Kiss József jóvoltából most először nyerünk betekintést Major István gyermek- és ifjúkorába. A szegény verebélyí (Vráble) szűcsmester fia 1887-ben született. István még a nyolcadik életévét sem töltötte be, amikor az apja meghalt, s a család kenyérkereső nélkül maradt. Édesanyjára .három kiskorú gyermek felnevelése nehezedett. Varrogatott, napszámos munkát végzett, hogy előteremtse a mindennapit. Л kis család előbb Érsekújvárba (Nové Zámky),, majd Nyitrára (Nitra) költözött, de a sorsuk ott se fordult jobbra. István a nyitrai gimnázium harmadik osztályából kénytelen volt kimaradni. Egy könyvkereskedőhöz szegődött inasnak, de az durván bánt a gyenge testalkatú, irodalmat, könyvet kedvelő gyerekkel. Két évig tartó kínlódás, szenvedés után a rokonok, ismerősök és az árvaszék segítségével polgári iskolában folytatta tanulmányait, majd Modorban (Módra) elvégezte a tanítóképzőt. A kitűnő eredménnyel végzett tanuló egy Nyitra menti faluban, Nagykéren (Milanovce/ kapott tanítói állást. Itt ismerkedett meg az akkori falu minden nyomorúságával. Fö'ldbirtokosok, tőkés földbérlők, nagygazdák, szegény parasztok, zsellérek, nincstelen napszámosok és béresek, egyházi és világi földbirtokok egymást emésztő társadalmi ellentéte, a paraszti élet szellemi nyomorúsága, népbetegségek, babonák, a katolikus egyház Procházka Ottokáros pöffeszkedése, hangoskodása mind hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal Major István átérezze az akkori falu ezernyi sorvasztó gondját, s keresse a kivezető utat. A fiatal tanító sokat olvas, verseket ír és publikál, egyre fogékonyabb a szociális problémák megértésére, ismerkedik a kor haladó szellemi áramlataival, érzi a közelgő világháború tragédiáját. Először a tanítók haladó mozgalmaival kerül kapcsolatba. Politikai cikkeket ír az egyházi iskolák szellemi nyomorúságáról, a tanítók kiszolgáltatottságáról. Harcol az egyházi iskolák államosításáért, s így szembekerül feletteseivel. Büntetésből egyik faluból a másikba helyezik, mind kisebb és nyomorúságosabb iskolákba. Végül elbocsájtják. Majort gyenge testalkata miatt nem viszik ki a frontra, de a magyar szociáldemokrata párt soraiban aktív részese a háborúellenes megmozdulásnak. Magatartását osztályharcos elkötelezettség jellemzi. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme mély hatást gyakorol rá. Amikor a Magyar és Szlovák Tanácsköztársaság létrejötte Szlovákiában is felkavarta a forradalmi mozgást, maga is bekapcsolódik a földmunkás-sztrájkok szervezésébe. A köztársaság megalakulása után Major a szociáldemokrácia marxista balszárnyának elkötelezettje lett. Versei, cikkei jelennek meg a bratislavai A művészi elismerés és a taps 7 Sikeres múlt, reményteljes jövő Nemrég jöttem haza Magyarországról. Közel tíz évet töltöttem ott, és megszoktam a közönség aktivitását. Itthon meglepetten tapasztaltam, hogy a közönség nem reagál mindig megfelelően az előadások színvonalára, legyen az szórakoztató műsor, avagy színházi előadás. Pedig egy művész, vagy egy társulat az előadás minőségét, színvonalát, előadásmódjuk helyességét elsősorban az elismerő tapssal méri fel. A nézőnek pedig ezzel van módja kifejezni tetszését, értékelését. Az volt a benyomásom, hogv egy újabban kialakult „felfogás" szerint, egyes helyeken „nem divat" a taps. i , Színházi előadások alatt és végeztével, szomorúan és bosszúsan figyeltem, hogy az előttem és velem egy sorban ülők ötven százaléka nem erőlteti a kezeit. Aggódva érdeklődtem egyik alkalommal szomszédomtól: — Talán nem tetszik az előadás? — De, igen, hogyne >— válaszolja szórakozottan, és bámul a színpadra. — Akkor mért nem tetszik tapsolni? Kérdem. — Már úgyis mennek le a színpadról — válaszolja, és nyugodtan ül tovább. — Elgondolkodtam >—, nem igaz, hogy egy felnőtt ember ne tudja azt felmérni, mit jelent egy művésznek a taps. És ha ezt érti, akkor nem értem mért nem tapsol?! Talán fáj a keze, vagy úgy godolta, két órai kellemes szórakozás után már oly mindegy, tapsol vagy nem? De mit mondana erre a sok-sok művész, műkedvelő, aki nemcsak ebben a két órában dolgozott megfeszített munkával, hanem annak előtte is rengeteg energiát és türelmet fordított szerepének betanulására. S mind-Népszavában és a Harc című folyóiratban. A mozgalmon belül küzd a III. Internacionálé platformjának előadásáért. 1920-ban, a decemberi megmozdulások idején vezetője az úgynevezett „verebélyi lázadásnak“, amelyben a csendőrök négy munkást öltek meg. A szociáldemokrata árulás után ott találjuk a kommunista párt megalakítói közt. Fő szervezője Dél-Szlovákia mezőgazdasági proletariátusa megmozdulásainak, egyik kialakítója a párt mezőgazdasági politikájának. A könyv külön fejezetben foglalkozik Major elvtárs szerepével a mezőgazdasági munkások mozgalmában. A legendás népszónok hihetetlen energiával szervezte Szlovákia agrárproletariátusa akcióit, s ezt a jelentős társadalmi erőt felsorakoztatta a CSKP politikája mögé. Kiss József könyve végig vezeti az olvasót Major István gazdag életpályáján, behatóan elemzi szerepét a CSKP politikájának formálásában. Majort ott találjuk Klement Gottwald oldalán a párt bolsevizálói közt, a parlamenti harcokban, a mozgalom internacionalista jellegének megszilárdításában, a marxista-leninista nemzetiségi politika kiművelésében, a fasiszta veszély elleni harcban. Ott látjuk Szlovákia kommunista mozgalmának az élén, azok közt, akik kidolgozták Szlovákia gazdasági felemelésének tervét. Ott volt a legendás kosüti megmozdulás vezéreként, végigküzdi a hírhedt „Major-pert", s győzelemre viszi a sztrájkoló kosüti földmunkások ügyét. Szlovákiában szervezi, vezeti a fasiszta veszély ellen, a köztársaság védelméért folyó küzdelmet. A müncheni árulást követően egy ideig illegálisan tevékenykedik, majd a párt utasítására Moszkvába emigrál, ahol a moszkvai rádió szlovák nyelvű adásainak vezetője, és a Kommunista Internacionálé apparátusában dolgozik. A könyv zárszava röviden ismerteti Major István felszabadulást követő tevékenységét, szerepét a gottwaldi irányvonal kialakításában, munkásságát a Pravda Kiadóvállalat élén, a budapesti csehszlovák nagykövetségen és a csehszlovákiai magyarság társadalmi életének megszervezésében. Az Oj Szó létrehozásában, a CSEMADOK megalakításában. Kiss József könyvének nagy erőssége, hogy Major István gazdag munkásmozgalmi tevékenységét minden ponton összekapcsolja a CSKP bonyolult politikai küzdelmeivel, s így az olvasó nemcsak Major életébe, hanem a párt küzdelmeibe is betekintést nyer. Minden bizonnyal a fiatal-történész könyvét nemcsak Major István egykori harcostársai fogadják szívesen, hanem mindazok, akik behatóbban kívánnak foglalkozni pártunk történetével. (szj) ezt azért, hogy az előadásokon a tudása legjavát adja közönségének. Elég egy kis jó érzés, elég ha nem szégyenljük érzéseinket kimutatni sem erőtlen tapsot hallani? Akkor miért? Miért kell a jó alakítás után a művészeknek fuldokló, erőtlen tapsot hallani. Köszönjük meg illően művészetüket. Nem szégyen az, hogy az előadók magukkal ragadtak, hogy szinte személyes résztvevőnek érezzük mi is magunkat az előadás alatt. Ne sajnáljuk hát a tenyerünket!!! t^dk—i Kellemesen szórakoztak Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója jegyében jól sikerült járási dal- és táncünnepélyt rendeztek Eberhardon (Malinovo). Az ünnepség megrendezését a CSEMADOK Braiislavavidéke járási és városi bizottsága, a CSEMADOK éberhardi helyi szervezetével karöltve vállalta magára. A dal- és táncünnepély a helyi sportpályán került megrendezésre, ahol szép számban gyűlt össze a népi hagyományokat és a beatzenét kedvelő közönség. A műsorban felléptek a járás CSEMADOK szervezeteinek legjobb kultúrcsoportjai, szólistái, ének- és tánccsoportja. Továbbá nagy sikert aratott a CSEMADOK Központi Bizottságának közkedvelt SZŐTTES .Népművészeti Együttese, akik színvonalas fellépésükkel kellemes és felejthetetlen perceket szereztek a közönségnek. Az ünnepség második részében a Magyarországi P — MOBIL rock-együttes szórakoztatta a közönséget, akik szűnni nem akaró vastapssal jutalmazták az együttes közel kétórás műsorát. A járási dal- és táncünnepély befejező részében szabadtéri táncmulatságon szórakozhatott a közönség. Jámbor Valéria 1950. június 15-én tizennolc lelkes taggal kezdte munkáját Tornaiján (Šafárikovo) a CSEMADOK helyi szervezete. A tagság élén Okos Józseffel, elsőrendű feladatává fogadta el, hogy szocialista rendszerünkben ápolják és magasabbra emelik nemzetiségi kultúránk világító fáklyáját. Az indulás éveiben egy rendkívül jól működő színjátszó csoporttal büszkélkedhetett a helyi szervezet. 1952 és 1962 között kilenc színmüvet mutattak be. Nemcsak Tornaiján és a környező falvakban léptek fel, de a szomszédos járásokban is sikeresen szerepeitek. A szép sorozatot többéves szünet követte, s csak a hetvenes évek elején sikerült két darabot színpadra vinni. A régi szereplők mellett itt már újak, tehetségesek is bemutatkoztak. Az ötvenes évek közepén működött Tornaiján egy nagyon sikeres tánccsoport is. Hasonlóan a színjátszókhoz szerepeltek a környező falvakban, de eljutottak Gombaszögre és Bratislavába is. Szintén az ötvenes években működött egy fúvószenekar is. A hatvanas években főleg író-olvasó találkozók szervezésére szorítkozott a tevékenység. Ekkor beszélgetett Tornaiján olvasóival Veres János, Mécs József, Tőzsér Árpád, Ordódy Katalin és mások. A szervezet tevékenysége a hetvenes években bontakozott ki igazán. Bővült az előadások skálája mennyiségileg, de a sokrétűséget tekintetbe véve is. A hetvenes években vált rendszeressé az évente ismétlődő népdalverseny, népdalest és a táncdalfesztivál. A körzetet képviselő versenyzők gyakran eljutottak a kerületi döntőbe, sőt három esetben az országos versengésben is képviselve volt a szervezet. Legutóbb tavaly, Radó Szilvia személyében. A hatvanas években megkezdett író-olvasó találkozók szervezése sikerrel folytatódott. A csehszlovákiai magyar irodalom újabb kiváló képviselőivel ismerkedhettek az olvasók: Egri Viktorral, Duba Gyulával, L. Gálv Olgával, Dávid Terézzel, de beszélgetések voltak hazai magyar újságírókkal is. A járási bizottság közreműködésével szinte évente voltak ismeretterjesztő előadások magyarországi előadókkal. A nagy írókról, költőkről emlékestek keretén belül emlékeztek meg. Mint pl. Petőfi Sándorról, Fábry Zoltánról, Ady Endréről, Kodály Zoltánról. Az ismeretterjesztő előadásokat a múlt év elejétől a Palóc Közművelődési Klub végzi. Az utóbbi években a CSEMADOK KB által meghirdetett politikai és kulturális vetélkedőkön a helyi szervezet rendszeresen képviseltette magát. A Bódi Bertalan és Zsámbok Tamás által felkészített és vezetett csoportok nem egy esetben az országos döntőben is szerepeltek. 1975-ben a helyi KAI tanítóiból irodalmi színpad alakult. Sajnos azután, hogy 1976-ban egy Petőfi—J. KráT összeállítással eljutottak a kerületi döntőbe, tevékenységüket nem folytatták. Két évvel ezelőtt azonban új irodalmi színpad alakult. Tevékenységük színvonalát legjobban bizonyítja, hogy tavaly a Jókai napokon sikeresen szerepeltek. A Móra Ferenc és Móricz Zsigmond centenáriumra a CSEMADOK KB által meghirdetett országos irodalmi vetélkedőben a szervezet versenyzői a kerületi’ 'döntőig jutottak. A szervezet legtevékenvebb cső* portja az idén ötéves múltra vissza* tekintő vegyeskar. Negyvenhét tagja van, akik heti egy alkalommal gyakorolnak és különböző kulturális és politikai rendezvényeken lépnek fel, A szervezet idei fő feladatai közé fogadta el, hogy a taglétszámot harmine fővel bővítik. E téren bőven vannak még tartalékok, hiszen a város magyar nemzetiségű lakosainak nem egész 10 százaléka van beszervezve a CSEMADOK-ba. A központi bizottság hetilapjának terjesztésében is hasonló, eléggé kifogásolható a tevékenység. Reméljük, a helyzet ebben az éyben jelentősen megváltozik. Hiszen a szervezet idei tevékenysége is példamutatóan sokrétű és színvonalas. Idén a Zsámbok Tamás vezette Palóc Közművelődési Klub több színvonalas előadást, író-olvasó találkozót szervezett. Többek között nagyon sikeres író-olvasó találkozón látták vendégül Mács Józsefet, hazai magyar irodalmunk egyik jónevű képviselőjét, Szintén csak az elismerés hangján beszélhetünk az áprilisban rendezett népdalestről is, ahol a vályi (Vyšné Valice), a kálosai (Káloša), a gömörl (Gemer) női énekkarokon kívül nagy sikerrel szerepelt a helyi szervezet vegyeskara is, Brassó Katalin karnagy vezetésével. A népdalesttel kapcsolatban két említésre, sőt követésre méltó példát szeretnék megjegyezni. Az est bevezetőjeképpen az óvodások, majd az alapiskola tanulói nagy sikerrel mutatták be népi gyermekjátékokból álló összeállításukat. Szintén jó szervezőkészségre vallj hogy a népdalest napján a művelődési otthonban a szervezet kiállítást rendezett tagjai kézimunkájából. A hatvan bemutatott hímzés nagy része eredeti kalocsai, matóy és torockól motívumokkal készült, de láthattunk egyéb mintával készült hímzéseket is. Idén a szervezet a színjátszó kör felújítására erőfeszítéseket tesz bízva abban, hogy a színjátszásnak Tornaiján nemcsak hagyománya, de jövője is Van. A vezetőség Balajti Lajos elnökkel és Brassó Katalin titkárral az élen, továbbá a vezetőség és természetesen a szervezet aktív tagjai mindent megtesznek azért, hogy a CSKP XV. kongresszusának határozataiból és a CSEMADOK 12. országos közgyűlése határozataiból a szervezetre háruló feladatokat ebben az évben is sikeresen teljesítsék. Garai Ferenc JÓL SIKERÜLT ÍRŰ-OLVASÖ TALÁLKOZÓ A gútai (Kolárovo) Városi Könyvtár jól sikerült író-olvasó találkozót szervezett a közelmúltban Dénes György csehszlovákiai magyar költővel. A könyvtár olvasótermében az érdeklődők előtt először Szladky Margit könyvtáros méltatta munkásságát, költői pályafutását. A tanulók a költő verseiből szavaltak részleteket, majd tartalmas beszélgetésre került sor. Dénes György válaszában beszélt a mai csehszlovákiai magyar költészetről és irodalomról, költői pályafutásáról és leendő terveiről. P. Plavec, Kolárovo A zselizi közönség közül az első sorokban a legfiatalabbak.
