Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-19 / 3. szám
1980. Január 19. SZABAD FÖLDMŰVES 7 LADISLAV BALLEK: ä parasztember A koratavasz egyik napfényes délelőttjén, melyet ]án máig sem tud feledni, az öreg Pomoransky fölött pacsirta lebegett. (Akárcsak a régi olvasókönyvben.] Amikor megtérítette lovait a kertnél, Ján és az apa odamentek a kerítéshez, s az apa megkínálta a parasztembert cigarettával. — Nem fogadják el a pénzt a tejért >— mondta az idős emberriek. — Nem kérünk érte. Az apa tágranyílt szemmel meredt a meleg barázdákba, Pomoransky pedig fáradtan figyelte a két muraközi lovát, melyek olyan nagyok voltak, mint két asztag. Az irdatlan nagy lovak egyike még a másikon is túltett, magasabb volt, a legnagyobb patkókat viselte a környéken, ezért a patkolókovács és a gyerekek számára az egyik legérdekesebb teremtéssé vált. Tiszteletet parancsoló volt már a neve is: Tigris. — Korán elkezdődött a meleg, Jurkovió úr, de a szántáshoz talán éppen jókor. Majd meglátjuk, korán jött-e, de általában ez az idő még túl korai hozzá. Ha a nyár belevénül a tétbe, akkor a tél is beleöregszik a nyárba. —i Pomoransky úr, nekem ez gon'dot okoz. —1 Ismerem én magát, Jurkoviö úr, tudom én, hogy kivel állok szemben. — Nekem ez az érzésem, hogy ezt valahogy meg kell oldani. — Nekem tejem van, magának meg apró gyermekei. Az apa oldalról a parasztemberre pillantott. Pomoransky nyugodtan megtörölte lecsüngő bajszát, tiszta arcát, öreg fejét, zsebkendőjével kiszárította a kalap belsejét is, elmosolyodott, aztán hangosabban azt-mondta: — Ej, azt mondom én magának, Jurkoviö úr, hogy ez itt az a legáldottabb vidék! Es a legmelegebb. Még egy ilyet nem talál. Sajnálni fogja. És miért is kellene valakinek elmennie, amikor mindenkit Ismer, s őt is megbecsüli' mindenki? ■— Alig tudok aludni miatta. — Mondok én magának valamit. Maga egy tekintélyes férfi, én pedig öregember, úgy hogy szót érthetünk. Én, Jurkoviö úr, sosem szorultam a szomszédomra, soha olyan nyomorúságban nem voltam. Hál istennek, mert ez bizony mindenki nem mondhatja el magáról. Megtermeltem magamnak mindent, egészséges voltam, úgy, hogy még büszke is lehettem. Itt a vasút, szekérrel, ha kellett orvost hoztam az asszonynak és a gyerekeknek, néhány korona még a válság alatt is akadt. Életemben csak egyszer szorultam a szomszédomra, és maga nagyon jól tudja, Jurkoviö úr, hogy mikor. Az apa hüvelykujja körmével törölgette a szemöldökét, és várta, mikor szólalhat meg. Pomoransky folytatta: — A maga kedves felesége megmentette az idősebb fiamat. Mondja, ki is szántana majd? Miki? A Miki még gyerek. Különben nem baj, hogy ilyen későn futott be, mert már nem volt szavuk egymáshoz az asszonnyal, de ez a fiatalabbik nem Pomoransky, ez Uhrín. Bárhol ottjelejtkezik, elfecseg, mint az Uhrín anyja. Maga hivatalt vezet, iskolázott ember, maga talán benne is lát valamit, de úgy istenigazából dolgozni csak a nagyobbik fiam látott, akkor még bírtam. Mikinek, merthogy fiatalabb, sok mindent elnézek, mert tőle nem várok sokat, de az idősebbiket szívesen beletanítottam volna. — Megértem magát. — Miki? Ha már úgy is megesett, inkább lányt szerettünk vqlna, de hát fiú született. Amikor aztán megállapítottam, hogy egészséges lesz, megörültem neki. Elrontotta öt az aszszony, 6 nem tudta elfelejteni, hogy lányt vártunk. Tudja, mi az asszonynyal már több mint negyven éve veszekszünk. Ezért is szeretem ezeket a gyermekeket. Mit tehet az ember, valamit szeretnie kell. A gyerekek iránti szeretet tartós, egykönnyen hát nem is alakulhat ki ez az érzés. Tudja, úgy volt az, hogy... Én magának ezt mindjárt elmagyarázom. A mi családunk tulajdonképpen sose szívlelte az Uhrínokat. Én kiskoromtól ebben nőttem fel. Még most is jól emlékszem rá. De ha egyszer valami már igen sokáig húzódik, akkor két fiatalnak juszt is össze kell kerülni. Az öregek truccára. Ezt valaki jeniről irányítja. De a régi gyűlölködés viszszatért. — Hm — mondta az apa meglepődve, s figyelmessé vált. — Nem hiszi? — Elhiszem — mondta gyorsan <—>, csak valami eszembe jutott. — Jó? Avagy rossz? i—i Egy könyv. — Aha ... Na, de velem az úgy volt, hogy már ott, az oltár előtt megéreztem, hogy a régi gyűlölködés visszaért, már ott leselkedett valahol mögöttünk, ahogy az oltár előtt álltunk. Amikor hátranéztem és megláttam az Uhrínokat és mellettük saját családom tagjait, abban a szent pillanatban elöntött a verejték, ja) menynyire megdühödtem én magamrat De az már nem segített. — Okos egy ember maga — mondta az apa. v Büszkeség nélkül főipillantott az égre, s legyintett kezével. — Mit, okos! Az időjárást nem változtathatom meg, a kukurica sem szökken szárba tőle. A férfi fejének csak a jószág veszi hasznát, meg az asszonya. Mert ő aztán sütnivaló nélkül jön a házasságba, s a jószág is úgy jön világra, hogy nem tud semmit. Egy asszony, én nem értem, de kezdetben még azt sem tudja, hogy a férjéről csupán azt kell híresztelnie, amit már úgyis mindenki tud. Hallja-e, igencsak hasonlítják egymást ezzel a fiatalabbikkal... Ján úgy nézett a töpörödött ősz férfira, mintha továbbra is az eget kémlelné, s az volt az érzése, hogy ez az ember semmitől sem fél. Agyonmosott inget, barna nadrágot és nehéz bakancsot' viselt. — Mindig szerettem a gyerekeket, meg a nótákat — mondta Pomoransky, és nem vette le tekintetét a fiúról. — Valamikor, amikor még megmegsirattam az asszonyt, néha azon kaptam magam, hogy úgy siratom, mint kisgyerek az elveszett játékot. Azóta se változtam meg. Dalolni is úgy dalolok, mint ahogy egykor megsirattam elveszett játékaimat. Ilyenek vagyunk mindnyájan, észrevette már? — Igen, — helyeselt az apa, s tanácstalan képet vágott. — És észrevette — mutatott hüvelykujjával maga mögé az öreg — azokat a foltokat is a földön? — Észrevettem — mondta a fiú apja élénken. — Már vagy hatvan éve figyelem ezeket a foltokat. — Mitől vannak? — Hamut fordít ki az ekém. — Hamut? Mit keres itt a hamu? — Én nem tudom, de már megszoktam. — Ennyi hamu...? — Akad belőle jócskán. Egyszer arra gondoltam, hátha fazekaskemencéjük volt itt a régi embereknek, mert a háború előtt cserepeket is szántottam ki. —- A fenébe is! Lehet, hogy egykori hamvveder-mező ez? — Én nem tudom, de jó, hogy az eszembe jutott. Keresztül-kasul szántották a barázdákat, de nem találtak semmit. Az apán annyira úrrá lett az izgalom, hogy képtelen volt beletörődni. Izgatottabbnak csak az után a vámon történt bizonyos eset után látták. Az apa és Pomoransky összebarátkoztak. Be reck József fordítása Míivészhazospar a Csallóközi Múzeumban A Csallóközi Múzeum Zuza Hložníková és Ľubo Zelina művészházaspár alkotásaiból rendezett közös tárlattal zárta az 1979-es esztendő gazdag kiállítást programját. Sorrendben ez volt a múzeum nyolcadik kiállítása az elmúlt évben. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy kiállításaink iránt egyre jobban növekszik az érdeklődés a város (és környéke) lakossága körében. Ezt tapasztalhattuk a fiatal, tehetséges művészházaspár tárlatának ünnepélyes megnyitásán is. A csaknem kétszáz jelenlevő, látogató a tárlatnyitó bevezetőjeként nagy élvezettel hallgatta a neves színművész, Július Pántik nemzeti művész szavalatát, aki mély átéléssel adott elő részleteket Milan Rufus csodálatos —> az alkalomhoz Illő >—< verseiből. A fiatal művészházaspár munkásságára egyik kritikusunk szerint a Picasso-féle „Nem úgy ábrázolom a világot, ahogy látom, hanem ahogy elképzelem“ mondás érvényes, s ez vált szinte mindkettőjük közös művészi hitvallásává. A kiállított művek különböző módon, eltérő technikával — hiszen Hložníková, a grafikus csak a feketefehér, Zelina a festőművész pedig az erősen élénk színek bravúros variálásával — tárják elénk mindkettőjük nagy közös témájának — a háború kegyetlenségének és embertelenségének — egyedi és utánozhatatlan ábrázolását. Zelina alkotásaira a mozgás dinamikája jellemző. Érdekesen megfogalmazott témáit — a háborús borzalmak ábrázolása mellett -— az állatvilágból, a cirkuszi környezetből, hangulatos, élményekben gazdag olaszországi utazásaiból és nem egyszer a mesék világából meríti. Legszínesebbek az olaszországi utazásai során készült vásznai, amelyeket először éppen a Csallóközi Múzeumban csodálhat meg a látogató. A kék égű, napfényes Itália valóban nem mindennapos látványt nyújtott Zelinának, aki meglepő színvaríációval és belső művészi erővel átköltve teszi hozzáférhetővé számunkra e csodálatos táj varázslatos szépségét. Zuzka Hloížníková kiállított grafikáit két csoportba sorolhatjuk. A döntő többséget alkotó grafikai ciklusai a háború embertelenségét tárják elénk lenyűgöző erővel. Szinte beledermed a látogató a látványba, amely önkéntelenül a háború iránti megvetés érzését kelti , bennünk. Pontosan az ellenkező hatást váltják ki a virágokat megörökítő grafikai lapjai. A mezei és kerti virágok természetes üdesége árad ezekből a művekből, amelyek a fekete-fehér szín ellenére sem egyhangúak, hanem a természet csodálatos színharmóniáját sugározzák felénk. A két fiatal művész jelenlegi tárlata a műélvezet és a szépérzék csiszolása mellett mély gondolatokat is ébreszt a látogatóban. A béke és háború, az igazság és hazugság, a jog és jogtalanság, a jó és rossz közötti víaskodás testesül meg műveikben. Mivel e kérdések mlndanyiunkat rendkívül közelről érintenek és közvetlenül érdekelnek, ezért érdemes a fiatal művészházaspár alkotásaival közelebbről is megismerkedni. Mag Gyula Hagyatéka kimeríthetetlen forrás LENIN VÁLOGATOTT MÜVEINEK MÁSODIK KIADÁSA Ezelőtt ötvenhat esztendővel 1924. január 21-én húnyta le örökre szemét Vladimír lljics Lenin, Marx»—Engels nagy művének folytatója, továbbfejlesztője, az oroszországi munkásosztály élcsapatának vezetője, aki győzelemre vitte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, és ennek következtében létrejöhetett az első munkásparaszt államhatalom. Lenin csak biológiailag halt meg, emléke, tanítása örökké él és irányt mutat a munkásmozgalomban. A nagy gondolkodó alapvetően fontos tételekkel gazdagította a marxizmus valamennyi alkotó elemét, s ezzel új szakaszt nyitott meg a tudományos szocializmus fejlődésének. A század eleji eszmei zűrzavarból Lenin elvtárs mutatta meg a kivezető újat és tudományos alapokra helyezte a dialektikusmaterialista világnézetet az új történelmi feltételek között. A 20. század forradalmárainak felbecsülhetetlen eszmeielméleti módszertani fegyverévé váltak Lenin tanításai az elnyomó imperializmusról és a szocialista forradalomról. Tudományosan bizonyította, hogy a kapitalizmust a monopolizmus szakaszában az egyenlőtlen fejlődés törvénye jellemzi. Éppen ennek alapján mérlegelte, hogy nemcsak a világszabadság jel, szava alatt valósulhat meg az új társadalmi rend. Az sem előfeltétel, hogy a gazdaságilag legfejlettebb országban kezdhetik el a szocializmus építését, mivel nem ott vannak a legnagyobb társadalmi összeütközések. Az elmúlt évtizedek már bizonyították a lángelme igazát. Tanítása az új típusú pártról, a proletariátus diktatúrájáról, az osztályszövetségeiről, a szocializmus építéséért vívott harcban napjainkban már igazolt tény. Az elmúlt évtizedekben élő tanúi voltunk a szocialista országok létrejöttének, a gyarmati rendszer felszámolásának, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, amelynek különösen nagy jelentőséget tulajdonított a marxista tanok továbbfejlesztője. Leninnek, a kiváló szervezőnek, agitátornak ezernyi tennivalója mellett is volt ideje arra, hogy papírra vesse a marxizmus továbbfejlesztésével^ kapcsolatos tudományos elképzeléseit. Lenin művei ötvenöt kötetben jelentek meg. Az összegyűjtött anyag mindenkinek érthető, logikusan mérlegeli elődjének tanait, a proletáriátus győzelmének lehetőségeit és tanácsot ad a szocializmus építésének göröngyös útjaival kapcsolatban. Lenin művének szlovák nyelvű kiadását 1953-ban kezdték el, és 1958-ig harmincöt kötet jelent meg. További tíz kötet elkészítésére 1959 és 1972 között került sor. Ezek a kiadványok az orosz nyelvű negyedik kiadás alapján készültek. A közelmúlt években elkészített orosz nyelvű ötödik kiadás tartalmilag még gazdagabb, újabb dokumentumokkal bővült, s természetesen esztétikailag, nyomdatechnikai szempontból is sokkal tökéletesebb. A Bratislava! Pravda Könyvkiadó Vállalat a legutóbbi kiadás alapján készítette el Lenin válogatott műveinek első öt kötetét, amely vászonkötésben jelent meg, a legkiválóbb nyomdatechnikai eljárással és nyelvi szempontból is a legtökéletesebb. A kötetek elkészítésénél a kiadó vállalat dolgozóin kívül közreműködött az SZLKP marxista-leninista intézete és a Szlovák Tudományos Akadémia. Mit is tartalmaz Lenin második válogatott kiadása? Az első kötet Leninnek az orosz és a nemzetközi munkásmozgalomban 1893—1894-ben —. az új feltételek között kifejtett forradalmi munkásságát tárgyalja. Lenin marxista szempontból mélyen elemzi Oroszország gazdasági és társadalmi helyzetét, valamint a szociáldemokrácia tevékenységét a múlt század végén. Ebben a kötetben méltatja a munkásosztály és a parasztság szövetségének jelentőségét. > tf, Áí ľ} »V V">, -b*'; M ; 7 tv ' > - ' IM?; «1Y A második Lenin-mű összegezi a párt tevékenységét (1895 —1897) és azt az alapvető gondolatot, hogy Időszerű lenne egyesíteni a marxista csoportokat egyetlen pártba és kidol. gozni az egységes programot. Lenin ebből a célból kidolgozta az egységes párt felépítését Oroszországban s azt Is, milyen szervezeti intézkedésekre lenne szükség annak létrehozásához. Sok, akkor időszerű gazdasági kérdés elemzésére is sor került a kötetben. A további kötetekben V. I. Lenin arról ír, hogyan fejlődött a kapitalizmus Oroszországban. Megállapította, hogy Oroszországban is hasonló volt a helyzet, mint más európai államokban. Elméletileg boncolgatja, hogyan lett az egyszerű termelésből, kapitalista ipari termelés, s ebben a folyamatban milyen jelentősége van a mezőgazdaságnak, továbbá elemzi az újratermelés elvi kérdéseit és a gazdasági krízisek lehetőségeit az összpontosítással kapcsolatban. A század utolsó két évében és a 20. század első évében írt gyűjteménye nagyon figyelemreméltó. Ezekben a művekben boncolgatja a legális marxisták helytelen gazdasági elképzeléseit, majd az ökonőmisták revizionista nézeteit pellengérezi ki. Továbbá foglalkozik a párt szociális és demokratikus programjával a parasztsággal kapcsolatban, valamint az Iszkra megjelenésének jelentőségével, majd az 1905-ös polgári forradalom előtti időszakkal, amely az első nagy fordulópontot jelentette az elmaradott félfeudális ország életében. TÖTH DEZSŐ
