Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-19 / 3. szám

t SZABAD FÖLDMŰVES 1980. Január 19, мш*тшшйа A spartakiád jegyében A galántai (Galantd) járás lakos­ságának a CSSZTSZ-be való szerve­zettsége nem éri el a tíz százalékot. Tavaly a sportszerve- i zetek 289 új taggal gyarapodtak, de a 11 ezer huszonnyolc tag csak 9,75 százalékos szervezettséget jelent. A spartakiádra való * felkészülés terén sem j* kielégítő a sportszer­vezetek aktivitása. A gyakorlatok betanulá­sát egyes helyeken el­hanyagolják. A gon­dok és problémák el­lenére a CSSZTSZ já­rási bizottságának minden igyekezete ar­ra Irányul, hogy a spartakiád kitűzött céljait megvalósítsák. A felkészülésről Me­­lay Miklós, a jb szak­vezetője tájékoztatott bennünket. — A spartakiádtörzs utolsó ülésén értékeltük a felkészülés eddigi sza­kaszát, valamint a tömegszervezetek aktivitását. A tömeges fellépések egyes számaiba eddig 5518 iskolás és sportoló kapcsolódott be. A törzs in­tézkedéseket hozott 36 férfi megnye­résére — a Duslo Slovan Vágsellye (Sala) sportszervezetéből —, hogy a járási bemutatón hetvenkét férfi lép­hessen fel, s a jihlavai járással való baráti kapcsolat keretében elérjük a tervezett számot. A baráti kapcsolat keretében elérjük a tervezett szá­mot. A baráti kapcsolat keretében Járásunk női kollektívája Jihlaván a járási bemutatón lép majd fel. A tömeges gyakorlatok terén legna­gyobb hiányosságok a férfiaknál vannak, ahol nemcsak a gyakorlato­­zók, hanem gyakorlatvezetők is hiá­nyoznak. — A többi számban milyen a hely­zet? — Sajnos eddig egyetlen számban sem tudtuk elérni a tervezett létszá­mot. Eredetileg 5802 tornász bekap­csolását terveztük, de ezt a létszá­mot nem sikerült elérni. Legtöbb gyakorlatozó az 'dősebb diákok ka­tegóriájában található. — Hogyan értékeli a gyakorlat­­vezetők eddigi munkáját? — Iskoláinkban folyik a legered­ményesebb munka, ahol szakképzett pedagógusok irányítják a felkészü­lést. Többi gyakorlatvezetőnk a sport­­funkcionáriusok köréből kerül ki. Sajnos kevés a jól felkészült szak­képzett gyakorlatvezető, de a kis kollektíva nagyon szorgalmasan dol­gozik. Eva Knižová, Eva Petrová, Dó­­ková, Vavrovičová, Gajdošová, Ková­­čová, Valentová, Bánovská, Javureko­­vá, Novomeská és Vicenová mindent megtesz a sikeres felkészülés' érde­kében. — A közelmúltban több bírálat ér­te a tömeg- és sportszervezeteket. Milyen a helyzet most, amikor köze­leg a bizonyítás ideje? — A . spartakiád-aktivltás szem­pontjából értékeltük a tömeg- és sportszervezetek tevékenységét. Ш­|§ | ' § . Ш Ш ,V xv. * zonyságot nyert, hogy a spartakiá­­dot megelőző sportversenyek rende­zésébe 43 sportszervezet kapcsolódott be, tizennyolc viszont semmit sem tett a siker érdekében. A tömeges gyakorlatok egyes számaiban is csak tíz sportszervezet képviselteti magát kilencszázhét gyakorlatozóval és hat­van gyakorlatvezetővel. Elszomorító, hogy a járás közel ötezer aktív spor­tolója közül csak tizenkét férfi és nyolcvanhárom nő kapcsolódott be a gyakorlatok tanulásába. A passzi­vitás okát abban látjuk, hogy a já­rás jónéhány sportszervezetében a tömegsport még alárendelt szerepet játszik. A járás tömegszervezetei közül el­sősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a Nőszövetség járási bizottságát illett dicséret, de pozití­van értékeljük a többi tömegszerve­zet vezetőségének a munkáját is. A spartakiád-aktivitás jegyében eddig 39 központilag szervezett sport­­rendezvényre került sor. A rendez­vényeken összesen 22 ezer sportoló és sportkedvelő vett részt. Az ak­ciók megszervezésében elsősorban a városi és a járás nagyobb sportszer­vezetei — Sered, Galanta, Diószeg (Sládkovičovo), Vágsellye, Felsőszeli (Horné Salibyj — vették ki a ré­szüket. A járás sportnaptára az idén is gazdag programot ígér: Megren­dezik a turisták téli találkozóját, a tornóci (Trnovec nad Váhom) mani­­fesztációs menetet, valamint a feb­ruári győzelem hagyományos rendez­vényét, a sportakadémiát. Gyorsan pereg az idő kereke, s közeleg a bizónyítás ideje. A bemu­tató sikere viszont csak a hétköz­napok gondos és lelkiismeretes mun­kájával alapozható meg. A hiányos­ságok kiküszöbölése ebben a járás­ban sem tűrhet halogatást. Oláh Gyula Miről ábrándozhatott egy ma­jori gyerek a század első éveiben? Arról, hogy talál majd munkahelyet, naponta jóllakik, vesz néhány ruhát, és esetleg né­hány koronát küldhet a mamá­nak ... Első könyvek a majorok por­­tengerében zöld oázist képező, tiltó kerítésekkel körülvett kasté­lyokból kerülnek hozzá. A világ­­irodalom és a magyar irodalom nagy alkotásai fordulnak meg ke­zében, később képzőművészeti al­bumok, nagy festők életrajzai. Úgyszólván lopja a kultúrát: Ám tudja már, hogy élt valaha egy Michelangelo, Leonardo da Vinci, az ablakot, a gyáva pribékek ré­mületükben bizonyára Pestig me­nekültek volna. Azóta azt a bizonyos el nem ha­jított féltéglát szívesen hordom, s súlya végig kisér életemen. Szí­vemen éreztem a Sarlós-mozgalom­ba való bekapcsolódásom idején, elkísért a spanyol polgárháborúba^ ércesebbé tette hangomat a 1938-as tornóci manifesztáció szónoki e­­melvényén — amikor kiálltunk a köztársaság mellett —, hitet öntött belém az emigráció éveiben, a fel­­szabadulás után pedig művészi, közéleti és politikai tevékenysé­gem iránytűjének bizonyult. Művész és ember Rafael, Verescsagin, egy Rem­brandt és egy van Gogh. Az egykori uradalmi gépész fia, Lőrincz Gyula a művész, és köz­életi személyiség — hetvenedik születésnapját ünnepelte az el­múlt napokban. Beszélgetésünk színhelye a szerény iroda, szellemi központtá alakul át, ahol Lőrincz elvtárs irányításával folyik a régi és újabb dolgok felidézése, mérle­gelése, megvitatása: ' történelem, emberek, művészet... Emlékeiből dallamként csendül fel egy gyermekkori élmény, an­nak az embernek a hangja, akit nagyon szeretett. Csendes bölcses­séggel hangzanak szavai: — A Magyar Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalmá­rok elfogták édesapámat. A falu jegyzőségére hurcolták, s ütlegel­ték. Mindenre elszánt gyermekként téglával akartam betörni az abla­kot. Ekkor egy kérges kéz ragadta meg a karomat. — Ne tedd, mert megölik az apádat — intett megfontoltan a szomszéd béreslegény. Apám megkínzottan hagyta el a helyiséget s csak annyit mon­dott: i— Téglával kellett volna betörni Lőrincz Gyula a Budapesti Kép­zőművészeti Főiskola elvégzése után az első igazi művészi sikerét ezerkílencszázharmincötben érte el, amikor a Szlovákiai Magyar Képzőművészek kiállításán elnyer­te a Masaryk Akadémia arany­érmét és a vele járó párizsi ösz­töndíjat. Párizsi és nyugat-európai tar­tózkodása alatt sem tagadta el az „izmusok“ üressége, hazai talajba ültette, táplálta és gyümölcsöztette az egyetemes képzőművészet élet­képes, értékes és embercentrikus vívmányait. Kezdettől fogva az emberi lét alapfogalmainak lénye­ge érdekelte. Ez a mélyrehatolás, a tudat rejtelmeibe való belátás a művész alkotásaiban mindenütt je­len van. Alkotás közben nemcsak a keze, hanem az agya is lázasan dolgozik, s az elmerülés gondola­tai mind ott vibrálnak képei ér­zésvilágában — így válnak teljes­sé, önálló kis világokká müvei. Alakjai határozott körvonalú áb­rázolásban bukkannak elő a való­ság igazmondásában. Annyi az élet, és a felvetett probléma alko­tásaiban, hogy egy-egy képének anyaga a legrejtettebb mondani­valót is a felszínre hozza. Tömör alig pár vonással megrajzolt alak­jai gyakran a régi falu hétköz­napjainak küzdelmét, és a falun élő egyszerű emberek lelkivilágát tükrözik. További alkotásaiban egyéni tra­gédiákból rakja össze a két világ­háború közötti időszak társadalmi ellentmondásait, az akkori viszo­nyok tudati és érzelmi elemzését. Az egyének tragédiájában osztály­­harcos jellegre mutat: Férfiakra, asszonyokra, akik az eszme szol­gálatában áldozták fel magukat. Ábrázolt alakjain keresztül a lét belső igazságait fedezi fel, s mind­ezt a humanizmus és az elkötele­zett művészet igazának a jegyében teszi. • >—★—1 Köszönjük Lőrincz Gyulának, hogy festményein, rajzain keresz­tül megismerhetjük az első köz­társaság munkásmozgalmának ese­ményeit s napjaink csodás vilá­gát. Szívből köszöntjük a művészt és politikust a jeles évfordulón, s erőt, egészséget és alkotókedvet kívánunk neki további munkájá­hoz. —csiba—< Példás könyvtár Előre a rögös úton / Százvai István a perbetei (Pri­­beta) alapiskola pedagógusa. A já­tékvezetői tanfolyamot két évvel ez­előtt végezte el. játékvezetői pályafutását a járási bajnokság III. osztályában kezdte. Az általa nyújtott jó teljesítmény lehe­tővé tette számára, hogy rövidesen második osztályú mérkőzéseket ve­zessen. Minden mérkőzésen igyekszik tudása legjavát nyújtani, hogy ezzel is lehetővé tegye a férfias, de sport­szerű játékot. A játékosoktól mindig elvárja, hogy sportszerűen, a játék­­szabályok szerint játsszanak. A pá­lyán, kellő szigorral ügyel a rendre, csak végső esetben figyelmeztet. Mint pedagógus, elsősorban neve­lési módszerekkel igyekszik hatni a játékosokra, de ha az intő szó nem használ, annak a játékos látja kárát. Ezeknek a tulajdonságoknak köszön­heti a rögös úton való gyors előre­haladást. A járási labdarúgószövetség mel­lett működő játékvezetői testület az 1979/1980-as bajnoki évadban felsőbb osztályba javasolta, s az őszi bajnoki idényben már a kerületi I. В osz­tályban bíráskodott. Bemutatkozása itt is sikerült, s általában jó minősí­tést kapott. Csupán egy mérkőzésen fogott ki gyöngébb napot, de ez min­den játékvezetővel megtörténhet. Igyekezete arra irányul, hogy az általa vezetett mérkőzéseket mindig a sportszerűsség hassa át, de ehhez a játékosok és sportvezetők segítsé­gére is szükség van. Kívánjuk, hogy Százvai István já­tékvezető célkitűzései valóra válja­nak, hogy tovább léphessen a játék­vezetői ranglistán. Andriskin József Bár nyirkos, ködös az idő, a könyv­tárban meleg fogadja az odaérkezőt. Körültekintve, az ember azonnal el­felejti az utca hidegét, s a szépen berendezett olvasóteremben és a pol­cok között mindjárt otthonosan kezd mozogni. A közelmúltban a diószegi (Slád­kovičovo) népkönyvtárba látogattam, ahol iskolás lányokkal-fiúkkal talál­koztam. Szótlanul járkáltak, és válo­gattak a szépen elrendezett könyvek között. Buday Ilona és Kováes Jolán, a könyvtár két vezetője serényen je­gyezték a kikölcsönzött könyvek cí­mét. A lányok és.a fiúk vidám arc­cal, megelégedve távoztak. Később idősebb nénik és bácsik jöttek, akik­nek tanáccsal is szolgált a két könyv­tárosnő. Vajon betölti-e küldetését, nyújt-e felüdülést, ad-e szellemi segítséget a diószegi szövetkezeti dolgozónak, üzemi munkásnak, nyugdíjasnak, diáknak ez a sok könyv? Kovács Jo­lán és Buday Ilona igennel válaszol­tak. S hogy mit olvasnak a legszíve­sebben az emberek, erre így felel­tek: — Az olvasók igénye különböző. A legfiatalabbak meséket, a diákok kalandregényeket és detektívregé­­nyek, valamint ismeretterjesztő, sport- és szakirodalmat olvasnak. A felnőt­tek a szépirodalmi, világirodalmi al­kotások közül válogatják ki kedvenc olvasmányukat. A könyvek vásárlásá­nál ezt figyelembe vesszük. Minden negyedévben kapunk a járási könyv­tártól bizonyos összeget, s ebből újabb és újabb könyvekkel gazdagít­juk készletünket. A könyvtár olvasó­tábora jelenleg nyolcszáz tagot szám­lál, akik tizenhétezerötszáz kötet kö­zött válogathatnak. A kikölcsönzött könyvek száma pedig meghaladja a harmincezret. Mivel a község lakos­sága kétajkú, a könyvek is arányosan megoszlanak, de emellett orosz és más nyelven írt könyvet,is talál az olvasó, és szótárokkal is rendelkez­nek. Tavaly a helyi szlovák tannyel­vű alapiskolával közösen Hana Zeli­nová!, a magyar iskolával közösen pedig Csontos Vilmost, csehszlovákiai magyar költőt hívták meg író—olva­só találkozóra. A CSEMADOK helyi szervezetével közösen Mács József­fel rendeztek beszélgetést. A közel­jövőben Lovicsek Bélát szeretnék meghívni egy író—olvasó találkozó­ra. A két könyvtárosnő elárulta azt. is, hogy megkapták a „Példás könyvtár“ kitüntetést. Legnagyobb kívánságuk az, hogy tovább bővüljön a könyv­­barátok köre. Nagy Mihály Mindent a nézőkért A kassai Thália színpad művészei az elmúlt hónapokban Niccolo Ma­chiavelli komédiáját, a CLÍZIÄT mu­tatták be a kassai (Košice) járás falvaiban. Sajnos igazán jó szervezőképesség­re van szükség, hogy az előadásokat teltház előtt tarthassák meg. A jó szervezés fél siker. Molnár Sándor, a Thália propagandistája is ezt tar­totta szem előtt, amikor a legutóbbi tornaváraljai (Turnianske Podhradie) Thália-előadásra toborozta a környék lakosságát. Magáról a darabról mint néző azt mondhatom, hogy tetszett. Csendes László kitűnően rendezte meg ezt a 16. században játszódó komédiát, ás Kleofás testvér szerepében jól szóra­koztatta a közönséget. Gyurkovics Mihály, Gombos Ilona, Szoby Gabi, Kiss László, Mázik István, László Gé­za és Lengyel Ferenc játékukkal na­gyon szép élményt nyújtottak és sok tapsot kaptak. Farkas Rózsa Eredmények és tervek A napokban tartotta évzáró tag^ gyűlését a CSEMADOK tpolybélt he­lyi szervezete. Toldi János elnök be­számolójából megtudtuk, hogy a szer­vezet a kitűzött feladatokat nagy­részben teljesítette. Többek között a tagság aktivan bekapcsolódott a Je­lentős politikai évfordulók megün­neplésébe, a HNB által szervezett társadalmi munkákból is kivették részüket. Több kultúrműsort rendez­tek (táncmulatságot is) és szervez­tek egy honismereti Jellegű tanulmá­nyi kirándulást. Beszámolójának második részében rámutatott a hiányosságokra is. El­mondotta, hogy, elmaradt az író-» olvasótalálkozó, és nem sikerült megalakítani a tánccsoportot sem. Ezek átkerülnek a következő év ter­vébe. Ezt követően ismertette az Í980-as év feladatait is. Ismét terveznek egy honismereti kirándulást, történelmi Jelentőségű vidékre. Szeretnének néprajzi Jellegű kiállítást is megvaló­sítani, valamint többet tenni a cseh­szlovákiai magyar sajtó terjesztése érdekében. Ezt úgy akarják regol­dani, hogy agitkettősök meglátogat­ják a község magyar nemzetiségű polgárait, és így szeretnének előfize­tőket toborozni. Az évzáró gyűlésen megjelent Pász­tor Lajos elvtárs, a CSEMADOK Járá^ si bizottságának titkára, aki felszóla­lásában méltatta a CSEMADOK 30 év alatt végzett munkáját és ismertette a küldetését a csehszlovákiai magyar dolgozók körében, majd elismerő ok­levelet adott át a legaktívabb és az alapító tagoknak, mégpedig Baka Gézának, Čsernák Gézának, Németh Gyulának, Szabó Lajosnak, Szalai Józsefnek, Tenczel Józsefnek és Ten­­czel Lajosnak. A gyűlés végén a tagság részére a honismereti kiránduláson Mqczkó Gyula által készített filmet mutatták be. Mondanunk sem kell, hogy óriási sikere volt. Pál Elemér

Next

/
Oldalképek
Tartalom