Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-24 / 21. szám

1980. május 24. SZABAD FÖLDMŰVES 11 m Több mint ezernyolcszéz­­hetven hektár rétünk és lege­lőnk van. Jobbára mocsaras te­rület. A művelésre tehát alkal­matlan. A kísérletezés rizikó­val, nagy ráfizetéssel járna. —i Valahogy így kezdődött beszél­getésünk Galgóczy Tiborral, a nagykaposi (Veiké Kapušany) Béke Efsz elnökével és Marczi Gyula üzemgazdásszal. Lehet itt gond és baj bőven (— gondoltam — hiszen itt, eb­ben a növekvő városkában, ahol az embereknek számtalan lehetőségük van kifarolní a mezőgazdaságból, a munkáskéz­ből is nyilván hiányuk van. A helyzet megítélésében azonban egy kissé túllőttem a célon. Ezt értésemre adták a szövetkezet vezetői, akik mint a gondolat­olvasók válaszoltak a formáló­dó kérdésemre. i—i Munkaerőből nincs hiá­­nyimk — mondották mindket­ten szinte egyszerre. —i Az utóbbi években vonzza az em­bereket a szövetkezet. A közeli napokban is huszonhét dolgozó felvételi kérelmét tárgyaljuk. Nem akartam hinni a fülem­nek. Lehetséges volna i— mor­fondíroztam magamban >— hogy egy ilyen gazdaságban, amely a sok munkásť alkalmazó ipari üzemek szomszédságában és egy olyan városban működik, ahol a kereskedelem és a szol­gáltatási szféra sok száz em­bert alkalmaz, mentesek a munkaerő hiányával járó gon­doktól?! Meglepő és kissé érdekes je­lenséggel találkoztam Nagyka­­poson. Az utóbbi évek folyamán szinte teljesen kicserélődött a szövetkezet tagsága. A szövet­kezeti gazdálkodás megalapozói már mindnyájan nyugdíjasok. Persze sokan közülük a kö­nyörtelen „kaszás" birodalmába jutottak. A családtagjaik pedig faképnél hagyták a mezőgazda­ságot. Ipari munkások és ke­reskedelmi alkalmazottak let­tek. Az őslakók közül mind­össze tizenheten dolgoznak a szövetkezetben. Hasonló a hely­zet Nagyszelmencen is, a Béke Efsz egyik részlegén, ahova Nagykaposről érkezik naponta a szükséges segftőkéz. És eb­ben a stövetkezetben ennek el­lenére nincs munkaerőhiányl Miért nincs? — Azért, mert mint már említettem is, vonzóvá lett a szövetkezet. Magához vonzza elsősorban is azokat, akik más vidékekről a környe­ző ipari üzemekbe jöttek sze­­renbsét próbálni, de a kötelé­ket, amely őket a mezőgazda­sághoz fűzte, képtelenek voltak elszakítani. Ezek keresték és meg is találták az utat, ame­lyen vissza térhettek az egykor elhagyott mezőgazdasághoz. Feltételezhető persze az is, hogy a vissza húzó köteléket szilárdította a szövetkezeti ta­gok évről évre növekvő szemé­lyi jövedelme és az a negyven lakásegység is, amit a Béke Efsz épített elsősorban is új tagjai részére. De talán nem is az a lénye­ges, hogyan alakult ki a szö­vetkezet tagságának új bázisa, hanem a „megújhódást" követő eredmények bizonyíthatnak. A- zok pedig Javuló, illetve nö­vekvő irányzatot mutatnak an­nak ellenére, hogy a tagság­cserével járó gondok négy szö­vetkezet egyesülésével, majd a több mint ötezer hektáros nagygazdaság termelésszerkeze­tének formálásával és a gazda­ságfejlesztéssel járó gondokkal párosultak. A hatodik ötéves tervidőszak első évében, vagyis 1976-ban kezdődött a nagykaposi egye­sült Béke Efsz pályafutása. Ügy mint máshol, az egyesítés után itt is volt gond, baj elég. De sikeresen megbirkóztak velel Erre utal többek között az is, hogy az egyesítés óta eltelt négy év alatt a mezőgazdasági össztermelés több mint huszon­két százalékkal növekedett. A beszélgetés közben elhang­zottak arra utalnak, hogy a termelésfej iesztés előterében az állattenyésztés volt. Talán azért, mert ezen a szakaszon volt a még külön gazdálkodó szövet­kezetekben a legnagyobb lema­radás. S persze az állomány­fejlesztést az állattenyésztés áruforgalmazási tervének prog­resszív növekedése is sürgette. Ahhoz, hogy az egyesítés előtti évhez viszonyítva a múlt esz­tendőben közel negyvenhárom százalékkal több húst adjanak közellátási célokra és hétszáz­­ötvenötezer literrel több tejet, alaposan fel kellett készülniük. El kell ismerni, hogy énnek az igényes feladatnak a teljesíté­sére jól felkészültek. A szarvas­­marhák számát négy év lefor­gása alatt 584, a sertések szá­mét 611, a baromfi számát pe­dig 70 ezer darabbal növelték. S mindezt az állattenyésztés belüzemi szakosításával és össz­pontosításával járó építkezések­kel, gazdasági épületek átalakí­tásával és a lehetőségek hatá­raihoz szabott korszerűsítésé­vel párhuzamosan érték el. A hatodik ötéves tervidő szakra előirányzott termelési és áruforgalmazási feladatok telje­sítése körül — az említett po­zitív jelenségek ellenére is — bajok vannak. Ennek legfőbb oka, hogy stagnál a növényter­mesztés. Ezen a szakaszon a múlt évi össztermelés értéke az egyesítés előtti évhez viszonyít­va csupán egy százalékos növe­kedést mutat. Ez bizony kevésl És félő, hogy a növényterme­lés tervfeladatainak nem telje­sítése az állattenyésztés továb­bi fejlesztését veszélyezteti. Az persze igaz, hogy a nö­vénytermesztés fejlődése nem csak az emberi hozzáállásnak a függvénye. Közbeszólhat az időjárás isi S a Béke Efsz ve­zetői szerint az utolsó négy év­ben nagyon is közbeszólt. Szin­te minden esztendőben keresz­tül húzta számításukat. Nincs szándékomban kétség­be vonni az említett objektív tényező fejlődést gátló szere­pét. Biztos, hogy éveken ke­resztül nagyon sok kárt oko­zott a kedvezőtlen időjárás. En­nek ellenére azt tanácsolom a nagykaposiaknak, hogy vegyék még jobban „bonckés alá" nö­vénytermesztésüket, annak e­­egyes ágazatait. Hiszen feltéte­lezhető nem csak náluk, ha­nem még eredményesebb nö­vénytermelést végző mezőgaz­dasági üzemekben is, hogy az elmélyült termeléselemzés szub­jektív okok feltárásához, az emberi hozzáállásban jelentke­ző fogyatékosságok felismeré­séhez, a termelésfejlesztés to­vábbi lehetőségeinek jelentke­zéséhez vezet. KÖZELI ÉS TÁVLATI TERVEK A nagykaposi Béke Efsz idei termelési terve a reális lehető­ségek kihasználására való tö­rekvést tükrözi. Egyben azt is jelzi, hogy ez a szövetkezet, legalább is megközelítően, tel­jesíteni szeretné a hatodik öt­éves tervidőszakra meghatáro­zott feladatait. A termelésnövelés irányszá­mai ugyan egy kissé merészek­nek tűnnek, mert ugyebár egye­bek mellett bátorság is kell ah­hoz, hogy az utolsó négy év átlagához viszonyítva a húster­melés közel hetvennyolc, a tej­termelés huszonkilenc, a sze­mesek termesztésének pedig több mint tizenkét százalékos növelését irányozzák elő. A szö­vetkezet vezető dolgozói azon­ban nem kételkednek a terme­lési terv teljesíthetőségében. Hát akkor miért kételkedjek én?l Hiszen ők jobbban ismer­hetik lehetőségeiket, mint énl S szerintük nincs semmi ok ar­ra, hogy a tervteljesítés lehe­tőségét valaki is kétségbe von­ja. Derűlátóak a nagykaposiakl S ez nem hiba, hanem erény. Főleg akkor, ha a derűlátás ab­ból a meggyőződésből ered, hogy minden lehetőt megtettek a termelésnövelés feltételeinek létrehozásáért. Állításuk szerint ezen a téren nincs komolyabb hiba. A növénytermesztők jó munkájáról a gabonafélék dús növényzete tanúskodik, vala­mint az, hogy a kilencszáz hektár évelőtakarmány és a hetven hektár fűkeverék gaz-, dag termésének megteremtették a feltételeit. Ha valóban így van, akkor nincs okunk kétel­kedni az állattenyésztés nagyon igényes feladatainak teljesíthe­tőségében sem. Márcsak azért sincs erre okunk, mert ez a szövetkezet a hústermelés nö­veléséhez szükséges utánpótlás biztosításában nincs mások köz­reműködésére utalva, vagyis a zárt rendszerű állományforgó keretében garantálja a hizlal­dák utánpótlásának folyamatos­ságát. A derűlátást, ami ebben az esetben egyértelmű a szövetke­zet dolgozói részéről megnyilat­kozó példás kezdeményező készségben rejlő pozitív ténye­ző tudatosításával, indokolttá teszi a szocialista munkaver­seny széleskörű kibontakozása is. Az üzemszervezés és irányí­tás ágazati rendszere, amely a nagykaposi Béke Efsz-ben az utóbbi évek folyamán meghono­sodott, nem csak az egyes rész­legek és ágazatok vezetőinek és beosztott dolgozóinak az önál­lósággal párosuló felelősségét növelte, hanem hozzájárult a versenyszellem térhódításához is. A szocialista munkaverseny főleg a munkafolyamatok minő­ségi színvonalának emelésére, de végeredményben a termelés növelésére irányul. Ez megnyil­vánul abban is, hogy hazánk szovjet hadsereg általi felsza­badításának 35. évfordulója tisz­teletére százhuszonhét egyéni és tizenhárom kollektív köte­lezettségvállalás történt egymil­lió kilencszáznyolcezer korona értékben, melynek teljesítéséért élvonalban küzdenek az ezüst­érmes, a három bronzérmes és e megtisztelő címért versenyző további hat brigád tagjai. A gazdaság- és termelésfej­lesztés távlatait a nagykaposi Béke Efsz egyelőre csak a he­tedik ötéves tervidőszakra kör­vonalazta. A népgazdaság terv­­irányzataival összhangban elő­térbe helyezte a növényter­mesztés, azonbelül a minőségi takarmánytermesztés elsődleges fejlesztését. A járási szervek irányelveihez igazodva •— a ga­bonatermesztés rovására, ame­lyet a jövőben csak a szántó­föld ötven százalékán akarnak termelni — az eddigi tizenhét százalékról huszonöt százalékra akarják növelni a takarmányok vetésterületét, míg a szántó to­vábbi huszonöt százalékán technikai növényeket termel­nek majd. Az egyes takarmány­­növények eddigi részaránya többé-kevésbé változatlan ma­rad. Esetleg némi eltolódás tör­ténik majd a herefélék és a fű­­keverékek javára, valamint job­ban kidomborodik, mint eddig, a takarmányrépa termesztésé­nek fontossága. Egyik legégetőbb feladatnak tartják a kukorica és a napra­forgó terméshozamának lénye­ges növelését, mivel ezen a té­ren nagy tartalékaik vannak. Bizony az aránylag kedvező természeti adottságaikhoz vi­szonyítva az elmúlt évek folya­mán ezekből eléggé gyenge ter­mést takarítottak be. A stagná­lás leküzdését, vagyis a hek­tárhozamok lényeges növelését a kerületi és a járási mezőgaz­dasági igazgatóság által kezde­ményezett nemzetközi együtt­működésben való aktív részvé- . tellel akarják elérni. Biztató, i hogy már maguk is keresik, J illetve egyengetik és a jövendő 1 külföldi partnervállalattal — a j Nádudvardi Kukoricatermeszté- í si Rendszergazdával — latol- ! gatják az együttműködés lehe­­tőségáeít, méreteit és feltéte­leit. Fejlesztési tervük számol a növénytermesztési munkák és munkafolyamatok további gépe­sítésével és korszerűsítésével, a mezőgépek harmadik generáció­jának meghonosításával, a gép­sorrendszerek kialakításával. A növénytermesztés fejleszté­se és további korszerűsítése el­sősorban is az állattenyésztési termelés — főleg a hús- és a tejtermelés lényeges növelésé­hez szükséges feltételek létre­hozását szolgálja. Ez érthető! Ugyanis kedvező feltételek hiá­nyában képtelenek lennének a legközelebbi öt év folyamán a hústermelést ötven, a tejterme­lést pedig száz százalékkal nö­velni. Valóban sürgető feladat eb­ben a szövetkezetben is a nö­vénytermesztés fejlesztése. An­nál is inkább, mert az állatte­nyésztés korszerűsítésének és , általános fejlesztésének a kör­vonalai már mutatkoznak. Te­hát előtérbe került a szarvas­marha-állomány létszámának további növelése azzal a cél­lal, hogy a hetedik ötéves terv­időszak végére száz hektár me­zőgazdasági területre száz da­rab szarvasmarha, abból har­minchárom tehén jusson. Ezt a célt szolgálják többek között az építkezési beruházások is: a dobóruszkai részlegre tervezett 850 férőhelyes tehenészeti farm, a budaházi részlegre tervezett 1500 férőhelyes korszerű borjú­­nevelde, valamint a kaposkele­­csényi részlegen épülő ötszáz férőhelyes bikahizlalda. S nem utolsó sorban az a takarmány­­pelletező gépsor, amelynek bir­­toklásával, intenzív kihasználá­sával már a közeljövőben szá­molnak. Egy valami azonban hiányzik a távlati elképzelésekből. Még­pedig az aránylag nagykíterje­­désü rétek és legelők intenzí­vebb kihasználása. Lehet, hogy indokolt e kérdésnek a mellő­zése. Talán a többszöri kísérle­tezéssel járó kudarcok megfon­tolásra késztetik a szövetkezet kormányosait. Ennek ellenére őszintén javaslom: tegyék meg­fontolás tárgyává mindazon te­rületek intenzívebb kihasználá­sának lehetőségét, amelyek megfelelő technológiai beavat­kozás nyomán az eddiginél na­gyobb hasznossággal kecsegtet­nek. Ugyanis kétve hiszem, hogy csupán szántóföldi takar­mánytermesztésre építve telje­síteni tudják a szarvasmarha­állomány fejlesztési, valamint a hús és a tej távlati árufor­galmazási tervét. Bár igaz, hogy a járási elképzelések a szeme­sek vetésterületét a szántó öt­ven százalékára redukálják és a szántóföldi takarmányok ve­tésterületét huszonöt százalék­ra növelik, de véleményem sze­rint ez az elképzelés általános, vagyis Járási átlagot tükröz. Nyilván számol azzal, hogy a gabonatermesztésre kevésbé al­kalmas szántóval rendelkező gazdaságokban a szemesek ve­tésterületét lényegesen csök­kentik, de járási átlagként az ötven százalék még akkor Is megmarad. Tehát kétségbe vo­nom, hogy a nagykaposi Béke Efsz — ahol kedvező feltételek vannak a gabonatermesztésre — annak vetésterületét a szán­tóföldi takarmánytermesztés ja­vára lényegesen csökkentheti. S ami azt illeti, feltételezhető, hogy a jövőben is az egyik legjobb jövedelemforrás a ga­bonatermesztés lesz. Végezetül megjegyzem, hogy a látottak és a hallottak alap­ján úgy érzem, jó úton jár a nagykaposi Béke Efsz. S ha az üzemszervezésben és irányítás­ban továbbra is a négy éven keresztül tanúsított szakavatott­­ság és megfontoltság érvénye­sül s az a tagság szorgalmával és kezdeményező készségének teljes kibontakozásával párosul, akkor az eléggé merész elkép­zelések és fejlesztési tervek megvalósulnak. A szövetkezet még gazdagabb, tagsága pedig még jobb módú lesz. PATHÖ KAROLY Szükség van példaképre A mezőgazdasági termelés minden korban megkövetelte az ügyeskezfi szakembert. Szükség volt a jó földmű­vesre, s kisegítőire: a ko­vácsra, szerszámkészítőre stb. Ugyanez tapasztalható a mai szocialista mezőgazda­ságban is. A kovács, az esz­tergályos, a mezőgazdasági gépjavító, a traktoros nélkü­lözhetetlen. Munkájuk nél­kül nem érhetnénk el olyan szép eredményeket, mint a­­miiyeneket napjaink mező­gazdászai elérnek. Miben rejlik a siker tit­ka? Elsősorban a kiváló szakemberek által elvégzett becsületes munkában. A mai gépesített mezőgazdaság szakembereit már nem csak a gyakorlat teszi mesterré, hanem a megfelelő szakis­kolák is, melyekben tökéle­tesen elsajátíthatják mester­ségük fortélyait. A mező­­gazdasági szakiskolákból ki­kerülő fiatalok elhelyezke­dése megoldott feladat, hiszen mezőgazdaságunk igényli a szakképzett mun­kaerőt. Az utóbbi évtizedek­ben az ipar rohamos fejlő­désével ugyan csökkent a fiatalok érdeklődése a mező­­gazdasági szakmák iránt, de manapság már egyre többen akarják folytatni tanulmá­nyaikat mezőgazdasági szak­iskolákban. A mezőgazdaságban elhe­lyezkedő fiatalokra nagyon fontos feladat hárul, még­pedig a mai szocialista me­zőgazdaság továbbfejleszté­se, s a még jobb eredmé­nyek elérése. Ehhez azon­ban megfelelő szaktudásra és tapasztalatra van szük­ség. A lehetőségek adottak, csak élni kell velük. Az egységes földmüvesszö­­vetkezetek igyekeznek meg­szerezni a szakmunkásokat, de sok esetben eredményte­lenül. Sok szövetkezet küzd utánpótlási gondokkal. Nem így a Farnadi (Farná) Efsz, ahol — a jövőre nézve — biztosítottnak látszik a szak­emberellátás. Jelenleg kilenc szakmunkástanuló végzi kö­telező gyakorlatát ebben a gazdaságban. Van közöttük kovács, mezőgazdasági gép­javító, szőlész ... Ezek a fiatalok az iskolapadban szerzett elmélet után a gya­korlatban az idősebbektől igyekeznek ellesni mestersé­gük csínját-bínját. Mire ta­nulmányaikat befejezik, hi­vatásuk mesterei lesznek. A szövetkezetben folyta­tott gyakorlatokat K o n c z Ernő irányítja, aki maga is kiváló szakember. Mint esztergályos kezdett dolgoz­ni a szövetkezetben. Ma már műhelyvezető és az efsz al­­einöke is egyszemélyben. Fiatalon nem volt módja a tanulásra, dolgoznia kellett. Már családos emberként, „ezüstös“ fejjel kezdett el tanulni és igyekezete, szor­galma meghozta gyümölcsét. Tannlmányait kitüntetéssel végezte el. Ma a falu köz­­tiszteletben álló személyei közé tartozik, s élvezi az emberek, de főleg a fiatalok bizalmát. Ez érthető is, hi­szen nagy gondot fordít a fiatalok nevelésére, eljár gyűléseikre, tanácsokkal lát­ja el őket. S talán az ő érdeme Is, hogy a szövetkezetben sok a fiatal. Jó szervező, becsü­letes és aktív párttag, s ami a legfontosabb: a fiatalok példaképe. NAGY TIBOR Eredményes tevékenység A közelmúltban tartotta évzáró közgyűlését a diószegi (Sládkovičovo) Jednota Fogyasztási Szövetkezet. BAKA JUDIT elnök beszámolójában elmondotta, hogy tavaly sikeres évet zártak. Az SZNF 35. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezett­ségeiket példásan teljesítették. 550 óra társadalmi munkát végeztek faluszépítési akcióban, a honvédelmi ház építésénél, valamint a mezőgazdasági munkálatoknál. Ezenkívül 700 kiló hulladékvasat és ugyanennyi papírt gyűjtöttek össze. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére köte­lezettséget vállaltak, hogy nyolcszáz kiló vasat és ugyanennyi papírt gyűjtenek be, valamint ötven új taggal bővítik soraikat. Három kirándulást terveznek, a faluszépítésben pedig nyolc­száz óra társadalmi munkát végeznek. Nagy Mihály Elsőrendű a minősig A CSKP Központi Bizottságának 11. ülése behatóan foglal­kozott a minőség kérdésével. Az azóta eltelt időszakban üze­meink, vállalataink életében a minőség elsőrendű feladattá vált. Azokban az üzemekben, amelyekben külföldi megrende­lők számára is termelnek, a legnagyobb mértékben a minőség határozza meg a következő évi megrendeléseket. A komáromi (Komárno) bőrdíszműves kisipari szövetkezet termékeinek nagy részét külföldre exportál­ja. Hogyan valósítják meg a CSKP KB 11. ülésének határoza­tait a kisipari szövetkezet dolgozói, hogyan tükröződik, vissza mindez az exportra gyártott termékeknél, elégedettek-e a kül­földi megrendelők? Ezekre a kérdésekre kértem választ FOGL JENŐ mérnöktől, a kisipari szövetkezet ellenőrzési osztályának vezetőjétől. A fiatal mérnök elmondotta, hogy a kisipari szövetkezet dolgozói elsősorban bevásárló-, kézi- és sporttáskákat, bőrön­döket, hátizsákokat gyártanak. Termékeik hatvan százalékát a Szovjetunióba, Magyarországra és tizenöt tőkés országba exportálják. Az üzem ellenőrzési osztályának dolgozói a ter­mékek minőségét rendszeresen ellenőrzik és bírálják. A mi­nőség javítása érdekében fontos tényezőnek tartják a techno­lógiai folyamatok pontos betartását, valamint a munkához való jó viszonyt. A jó minőséget korszerű gépekkel érik el. A hatodik ötéves tervidőszak a minőségi munka időszaka. A komáromi bőrdíszműves kisipari szövetkezet dolgozói he­lyesen értelmezték nemcsak a jelszót, hanem a pártszervek erre vonatkozó határozatait is. Hogy hogyan, arról Fogl elv­társ így nyilatkozott: — Pontozási rendszert vezettünk be, melynek értelmében a rossz minőségű munka a fizetésben is megmutatkozik. Aki nem tartja be a technológiát, s csak a mennyiségre figyel, a hónap végén kisebb prémiummal számolhat. Ezenkívül új rek­lamációs rendszert vezettünk be. A hibák megelőzése érdeké­ben új szervezési intézkedést foganatosítottunk. Így például a mintadarab kitervezése után a reklamációs bizottság minő­ség szempontjából elbírálja a terméket. Ezután ellenőrizzük a technológiai folyamatok betartását és helyességét. A vég­terméket még egy részletes ellenőrzés is követi. Az irányítás csak úgy lehet eredményes, ha a munkafolya­mat ellenőrzése is következetes. A kisipari szövetkezetben a követelmény betartása a termék kiváló minőségét eredmé­nyezte. 1976-ban például 3,6 százalékos reklamációval dolgoz­tak — igaz rosszabb körülmények között, mint ma. Napjaink­ban csupán ezreléknyi százalékról beszélnek. Bizonyítékul hadd szolgáljon az a tény, hogy a tőkés országok az idén további húsz százalékkal növelték megrendeléseiket . A komáromi bőrdíszműves kisipari szövetkezet vezetői és dolgozói helyes utat választottak a minőségi munka rendsze­resítése érdekében. KOLOZSI ERNŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom