Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-03 / 18. szám

1980. MÄJUS 3. • XXXI. évfolyam 18. szám. Ага 1,— Kßs Szabad földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: A társadalombiztosítási törvény módosításáról * Megváltozott életforma * A népművészet színpompás seregszemléje * Verseny a grammokért Rend a lelke mindennek! Szocialista mezőgazdaságunk immár több, mint három évtizedes történe­tében jó tapasztalatok garmadája hat bizonyítóan: általában azok a szövet­kezetek váltak élenjáróvá, példamu­tatóvá — és maradtak is! —, ame­lyekben rend, tegyelem és tervszerű­ség honol. Nemcsak alapos, jól át­gondolt, reális az éves termelési­­áruértékesítési vagy időszaki terv, hanem a feladatok teljesítéséhez is idejében megteremtik a személyi-, a műszaki- és egyéb termelési elő­­felételeket. Ki vitathatná? Sok minden az em­bereken múlik! Az ő cselekvőkészsé­gükön, szorgalmukon, vezetni-szervez­­ni-tudásukon, szellemi gazdagságu­kon, lelkiismeretességükön, a közös tulajdonhoz, a közös munkához való szocialista viszonyukon, felelősség­­érzetükön, küzdőképességükön. A kö­zösség és a társadalom iránti elköte­lezettségükön. S egészségi állapotuk­tól, munkabírásuktól ugyancsak sok függ. Meg attól is, miként becsülik kemény, derekas helytállásukat, igye­kezetüket, termelőmunkájuk eredmé­nyeit. Részesülnek-e anyagi-erkölcsi elismerésben? Gondoskodnak-e meg­felelően szakmai-politikai ismereteik gyarapításáról, szociális-kulturális igényeik kielégítéséről? Tesznek-e — nem is keveset! — a jó munkahelyi légkör kialaktíásáért, megtartásáért és továbbfejlesztéséért...? S ha mindez pozitív értelemben úgy, ahogy együtt van, a munkakedv is jó, a termető-alkotó lendület he­víti az embereket. Űk maguk, együt­tes erővel küzdenek a munka- és tervfegyelem szilárdításáért, nem tűr­ve a lazaságot, felületességet, rend­bontást, a munkaidő elfecsérlését. Ilyen környezetben bonthat szárnya­kat az igazi cselekvőkészség, a nemes vetélkedés, a jó termelői versenyszel­lem. S rendszerint a vezetőség és tagság között jó az összhang; a ter­melési ágazatok dolgozói — élve a szövetkezeti demokrácia nyújtotta jo­gaikkal — kollektíván támogatják hasznos javaslataikkal, a problémák megoldását segítő véleménynyilvání­tásukkal, okos tanácsaikkal a vezető­séget. De maradjunk csak az éves terv­nél, amelyet lebontottak az egyes ter­melési ágazatokra, munkaközösségek­re, sőt egyénekre is. Ügy helyénvaló — különösen az állattenyésztésben, de a növénytermesztés egyes szaka­szain is! —, ha ki-ki egyénileg is tudja, milyen feladatok teljesítése vár rá egész évben, s évnegyedenként. Ahol ez lehetséges, jó ha munkanap­ra, műszakra vetítve is tudja a dol­gozó, például mennyi tejet kell ki­fejnie, mennyi normálhektárt kell felszántania, hány tonna gabonát kö­teles a kijelölt helyre szállítani stb. Ami a negyedévenkénti teljesít­ményértékeléseket illeti, ez már Nyu­gat-Szlovákia járásaiban szinte álta­lános és igen jól bevált. A szakága­zati munkaértekezleteken nemcsak az eredményeket veszik számba, hanem a fogyatékosságokat is. Névreszóló vagy munkaközösséget megnevező a dicséret, az elismerés — a segítő szándékú bírálat úgyszintén, amely a hibák orvoslására is gyógyírt ajánl. Ezeknek a szakágazati munkaértekez­leteknek a nyilvánossága nagy neve­lőhatással van a feladataik teljesíté­sét elhanyagolókra, a kullogókra. S természetes, hogy a nyilvános elismerésben vagy dicséretben ré­szesülők továbbra is legalább olyan becsületesen végzik a rájuk bízott feladatokat, mutatnak jó példát — és segítik a gyöngébb termelési ered­ményeket elérőket —, mint azelőtt. Vagy még hatványozottabb segítséget nyújtanak a rászoruló egyéneknek, munkaközösségeknek. A segítség for­mája, módja lehet többrétű: érvénye­sülhet a közvetlen tapasztalatcsere­forma, vagy a közvetett mód: a neve­lőszándék, a meggyőzés, az illetékes vezető, szakágazatvezető, brigádveze­tő közreműködésével. Rendszerint arról szinte valamennyi tag tudomást szerez, ha beosztottat, vagy valamely csoportot ér jogos el­marasztalás. A bírált egyén, vagy csoport végül jóváteszi a hibát, meg­embereli magát. Ez a jobbik eset. Rosszabb az, ha a „sebzett oroszlán" szerepét játssza, legyen az egyén vagy kollektíva. Nagyobb hiba, ha a vezető, a szak­ember — aki mulasztást követett el — úgy gondolja: ő bírálhat, de őt ne kritizálja senki. Ha ez a téves felfo­gás létjogot nyer, akkor a vezetőség erkölcsi-politikai „bakot lő“; nagyobb kárt — és kavarodást — okoz az emberek tudatában, mintsem gondol­ná. Ily módon a bírálat mint jó ne­velő eszköz nem tölti be fontos sze­repét, sőt lejárathatja azt. Ezt köve­tően aztán hangsúlyozhatja bármelyik vezető a segítő bírálat fontos külde­tését, legfeljebb azt mondják a sze­mébe: „Vizet prédikál, s bort iszik ...!“ Hosszú időbe telhet, míg a hamis prókátor kiköszörüli — ha egyáltalán képes kiköszörülni — a becsületcsorbát. Tovább gombolyítva a beszéd fona­lát, különbséget kell tenni vezető vagy szakember esetében, őt terheli-e a mulasztás felelőssége vagy másva­lakit, más szervet, vállalatot, intéz­ményt stb.? Mert például a jó gaz­dálkodás előfeltételeinek megteremté­se nem minden esetben a mezőgazda­­sági üzemek vezetőin, szakemberein, szakágazatvezetőin múlik. Egyetlen példát hadd említsek: legyen az efsz­­elnök, vagy növénytermesztési szak­ágazatvezető, nagyon jól tudja, több tényező is befolyásolja a kukorica­termesztés eredményességét. Ezek kö­zé sorolható a jó fajtamegválasztás is. De mihaszna a legjobb fajták fel­sorakoztatása, az egyes fajták érési idejéhez szabott vetőmag-arány, ha azt kell vetniük, amit kaptak, tekin­tet nélkül a megrendelésre. Tehát a vezetők bírálatát illetően, ne alkossunk elhamarkodott ítéletet. Összefüggéseiben nézzünk a dolgok­ra, mennyiben terheli a mulasztásért őt, s mennyiben másokat a felelősség. Bár elöljáróban szóltunk a terme­­lési-áruértékesítési terv negyedéves ellenőrzéséről, az ezzel kapcsolatos munkaértekezletek hasznosságáról, az itt megnyilvánuló bírálat és önbírálat fontos szerepéről, ez távolról sem elegendő. Az ellenőrzésnek az irányí­tás szerves részévé, szinte minden­napivá kell válnia, nehogy a hibák halmozódjanak, a problémák megol­dása halasztódjon hétről-hétre, hó­­napról-hónapra. Kétségkívül, van a közös gazdaság­nak ellenőrző bizottsága. Nagyon sokrétű és felelősségteljes küldetését azonban csakis úgy tudja jól ellátni, ha a tagság segíti, idejében jelzi a fogyatékosságokat, a terv- és munka­­fegyelem laz-"ágait, az egyes dolgo­zók erkölcsi tn-z’-’ásait; segíti lelep­lezni a „r“gadóskezűeket“, az esetle­ges visszaéléseket, a házirend és az alapszabályzat, a törvényerejű rendel­kezések megszegőit, akik nemcsak a közösséget, hanem ilymódon a társa­dalmat is igyekeznek megkárosítani. Azt tartja az örökérvényű közmon­dás: Rend a lelke mindennek! Főleg, ha kötelességtudattal, szocialista ön­tudattal, önkéntes fegyelemmel is ki­egészül, amely vezetőt, dolgozót egy­aránt kell, hogy jellemezzen. A ki­­sebb-nagyobb munkakzösségeket kö­zösségi felelősségérzetnek kell áthat­nia. Ha ez érvényesül, a munka- és tervfegyelemmel sem lehet különö­sebb baj; jobbára teljesülhetnek a ki­tűzött feladatok, a különböző fokú párthatározatok könnyebben valóra válthatók. Ebben az esetben a példa­mutató magatartás, a kezdeményező szerep a kommunistákra, a szocia­lista brigádokra — vagy az e címért versengő munkacsoportokra — hárul. A gazdaságvezetők elsősorban tőlük várják, hogy a szervező-irányító és ellenőrző munka tökéletesítését elő­segítsék. (KOVÁCS) A tavasz első fele a sokévi átlagnál hidegebb volt. E- zért az idén nagy jelentősége lesz a fólia alatti zöld­ségtermesztésnek. A fektetett fólia is meggyorsítja a me­leg talajt szerető zöldségfélék ter­mesztését és egy­ben véd az elgyo­­mosodás ellen is. Foto: —tt— Adjon a fold, amennyit adhat Megkezdődött a tavaszi munkák második szakasza Az utóbbi évek növénytermesztésének eredményei nem kényeztettek el bennünket. A hatodik ötéves terv­időszak elmúlt négy esztendejében nem sikerült a nép­­gazdasági tervben előirányzott növekedési ütemet el­érnünk: Persze túlságosan egyszerű lenne mindent az időjárásra hárítani. Manapság a növénytermesztésben is az ember felkészültsége, cselekedete a meghatározó. Ennek megfelelően képes az időjárás jó néhány hátrá­nyos hatásának mérséklésére: Képes, ha alaposan fel­készül rá. Örömteli, hogy az idei tavaszi munkákra mezőgazda­­sági dolgozóink jól felkészültek. Az SZSZK Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Minisztériumának a növényter­mesztést irányító bizottsága legutóbbi ülésén örömmel konstatáltuk, hogy a tavaszi munkatorlódás mezőgazda­­sági üzemeinkben sehol sem adott okot a kapkodásra, idegességre. Az ősziek állapota továbbra is jó, sőt néhány helyen fejlődési előretartás észlelhető. A búzákra most már nem kellene az eső, mert félő, hogy a helyenként gomba- és gyökérbetegségtől sanyargatott növényzet később megdől. A kelet-szlovákiai kerületben és a nyu­gat-szlovákiai kerület néhány vidékén — a galántal (Galanta), az érsekújvári (Nové Zámky), a lévai (Le­vice) és a nitrai járásban — vannak olyan területek, ahol kárt okozott a vízmosás, néhány táblarészt pedig víz borit. Ezeket a területeket minél előbb szükséges hasznosítani. Allapotbecslések szerint a gabonák minőségi megosz­lása jobb a tavalyinál: A kelet-szlovákiai kerületben például az ősziek mindössze öt százaléka gyenge minő­ségű, s ennek körülbelül a felét kell kiszántani. Az élelmiszer és a gabona egyre inkább stratégiai áruvá, illetve nyersanyaggá válik. A gabonafélék vetés­­területének betartása nem csupán gazdasági, hanem politikai feladat is. Sajnos, már most nyilvánvaló, hogy gazdaságaink — több esetben indokolatlanul — nem tartották be a gabonafélékből előirányzott vetéstervet. Ezekben a gazdaságokban nagyon is érdemes átnézni a növénytermesztés idei tervét, s már most felkészülni az önkényes változtatásokból adódó következményekre. Mezőgazdasági dolgozóink egyébként tudatosították azt, hogy az idei nagy feladatok sikeres megvalósítása jelentős mértékben a tavaszi munkák szakszerű végre­hajtásán múlik. Ezért a verőfényes áprilisi napokat szervezetten kihasználták. Jó ütemben haladt a talaj előkészítése, a korai tavaszi növények vetése, valamint a kertészetekben, a szőlőkben és a gyümölcsösökben végzett munka. Április huszonharmadikáig földbe került a tavaszi vetésű gabonafélék 89,3 százaléka. Már csak az északi járásokban van vetni való: árpa és zab. A len, a kender, a cukorrépa, a napraforgó és a hü­velyesek vetése megfelelő ütemben halad, kisebb lema­radás a máknál tapasztalható. A kelet-szlovákiai kerületben sajnos, továbbra Is gon­dot okoz a burgonya ültetőanyagának és a hüvelyesek vetőmagjának hiánya. Több gazdaságban megkezdték a kukorica és a siló­­kukorica vetését is. A minisztérium illetékesei felhív­ták a figyelmet arra, hogy — a kukorica terméhozama és a tőszám közötti szoros összefüggés miatt — foko­zott figyelmet kell szenteni a vetőágy minőségére. En­nek érdekében, az ősz! szántás minőségétől és állapo­tától függően, a művelésre legalkalmasabb talajnedves­ség és eszköz megválasztásával olyan vetőágyat kell készíteni, amely egyenletes és cserepesedés elkerülését is biztosítja. A kötött és mélyfekvésű talajokon az alacsonyabb (300—400) FAO éréscsoportba tartozó kukoricafajták vetése ajánlatos. Ezeken a területeken a korábbi beta­karítás lehetővé teszi a jobb minőségű őszi talajmunkát, ami előnyös hatással lehet a következő év talajállapo­tára s természetesen a munka minőségére is. Az április utolsó hetében leesett nagy mennyiségű csapadék kedvező körülményeket teremtett a gyom­növények keléséhez és fejlődéséhez. Az elgyomosodás elleni harc az idén összpontosítottabb figyelmet igényel. A becslések — és sajnos a tapasztalatok szerint — az elgyomosodás 10—35 százalékkal csökkentheti a hoza­mokat. Hazánkban például 1972-ben az elgyomosodás 1,2 millió tonna termékkiesést okozott. A gyomirtás természetesen csak akkor lehet hasznos, ha komplex módon végezzük, s ha minden intézkedést és beavatkozást a maga idejében végzünk. A vegysze­rekkel való takarékos gazdálkodás és a környezet vé­delme érdekében a gyomirtásban mindenekelőtt a meg­előző és a mechanikus módszerek alkalmazását kell szorgalmazni. JOBB hozzáállással Az idén szervezettebben kell felkészülni a tömegta­karmányok betakarítására. A takarékos energiagazdál­kodás következtében előtérbe kerül a lucernaszéna, ezért ügyelni kell arra, hogy minél kisebb fehérjevesz­teség érje a szénának betakarított lucernát. A rétek le­­takarításában a múlt években általában késedelem mu­tatkozott: Az elvénült fű beltartalmi értéke csökkent. A jó minőségű réti széna viszont éppen olyan fontos tartozéka a takarmányalapnak, mint a fehérjedús lu­cerna. Az árkok fűtermésének a hasznosítása is minden év­ben gondot okoz: A hasznosítás tekintetében is nagyok a szóródások. Az idén az árkok és útpatkák fűtermé­sének célszerű betakarítására már most készüljenek fel a gazdaságok. A múltban sok bosszúságot okozott a szenázs- és a szilázskészítményekhez szükséges tartósítóanyagok hiá­nya. Idén a nitrai Bioveta nemzeti vállalat viszont a bő­ség gondjaival küszködik. A konzerválószerekből gaz­dag a kínálat, a kereslet viszont elenyészően kicsi. A gazdaságok vezetőinek ezt a magatartását bizony ne­héz megérteni. ÖSSZEGEZVE A növénytermesztés idei feladatai mindenki előtt Is­mertek. Egyelőre csak a vetés befejezésén fáradoznak mezőgazdasági dolgozóink. Így aztán még sok lehetőség kínálkozik a hozamok és a gazdaságosság növelésére. Aligha kell különösebben hangsúlyozni, hogy a lehető­ségek hasznosítása a mezőgazdaság és a népgazdaság közös érdeke. —CSIBA—

Next

/
Oldalképek
Tartalom