Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
Világtörténelmet formáló tanítás RENDEZVÉNYEKEN EMLÉKEZTEK VILÁGSZERTE A LENINI ÉVFORDULÓRA 2___________________________________________________________________________________ SZABAD FÖLDMŰVES, 1980. május 3. л cseh nemzeti történelem, akárcsak más európai népek történelme bővelkedik dicső és gyászos eseményekben. A gyászos 1939. március lB-át, melytől kezdve a cseh nemzet náci megszállás alá került és kihalásra ítéltetett a harmadik birodalom nagyratörő vezéreinek elképzelései szerint, alig hat év múltán 1945. május 5-e követi, amikor a cseh nemzet Prága lakosságával együtt' fegyvert ragadott a visszavonuló náci csapatok ellen, melyek éppen Prága magaslatain akartak védekezésre berendezkedni az előnyomuló szovjet hadosztályok ellen. 1945 tavaszán már a béke illata áradt a levegőben. Hitler, aki nevével „fémjelezte“ azt a sok szörnyűséget, amelyen az emberiségnek a második világháborúban keresztül kellett mennie, önkezével vetett véget életének, a náci fejesek hanyathomlok menekültek vagy próbálták, menteni a menthetőt. Krebs tábornok vezérkari főnök kapitulált. Csak a cseh országrészekben tartatták még magukat a hátráló német hadak, terrorizálva a lakosságot. A hitlerista gyarmatnak szánt Cseh-Morva Protektorátus végnapjait élte. A felszabadító szovjet csapatok közeledtével Cseh- és Morvaország egyes vidékein is megélénkült a partizántevékenység, aktivizálódtak az ellenállók. Április 30-án már Ostrava is felszabadult. Május elsején Pŕerovban tört ki felkelés s más városokban is megmozdultak a tömegek, tüntettek a náci uralom ellen, jóllehet még érvényben volt a statárium. Május 5-re virradóan a felkelő kladnói munkások az egész járásban átvették a hatalmat. A hadszíntér mindinkább közeledett Prága felé. Az ország tekintete Prágára szegeződött, hogyan reagálnak majd az eseményekre a cseh haza-A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ BEFEJEZŐ CSATÁI A szovjet hadsereg Prága megmentésére siet fiák, akiknek zömét elsősorban a nagyvállalatok munkásgárdája alkotta. Prága népe is megmozdult. Leszerelték a menekülő hitleristákat, megszállták a rádiót, a főpostát, a pályaudvarokat, a telefonközpontokat. Ezt követően összeült az üzemi dolgozók képviselőinek konferenciája, és felkelésre szólította fel Prága népét. A felhívást a rádió sugározta, s ezt követően tömegével jelentkezett fegyverbe a lakosság. A felkelő hazafiak nagy érdeme, hogy a hitleristák a három fontos ponton — Petŕínen, Strahovon és a Letnán — nem építhettek ki védelmi vonalakat, hogy megkísérelhessék az őket üldöző szovjet csapatok feltartóztatását. A prágaiak barikádokat emeltek. A mintegy 1800 barikádot 30 ezer felkelő őrizte, akiknek száma a más városokból érkezőkkel állandóan gyarapodott. A RUDÉ PRAVO május 6-i első legális számában a kommunistákhoz fordult felhívással. Am a 40 ezer, állig felfegyverzett náci katona ellentámadásba lendült. Minden téren fölényben voltak, csak erkölcsileg nem. Nehézfegyverekkel rendelkeztek. Több helyen áttörték a barikádokat és a város közepébe nyomultak. A felkelők azonban hősiesen védekeztek, noha hátrálni kényszerültek. S ez a harcos szellem, amelyet az illegalitásból előlépő kommunista párt mindenképpen élesztett a népben, végül is győzött. A harcos rádiófelhívások hatására egyezett bele a náci hadvezetés, elsősorban a Schörner páncélos hadosztály parancsnoksága, hogy a náci csapatokat részben lefegyverezzék azzal a feltétellel, hogy szabad elvonulást kapnak nyugatra. Megjegyzendő, hogy a kommunistáknak már ekkor harcot kellett vívniuk a felkelés szerveiben is a kapituláns burzsoá elemek ellen, akik behódoltak volna. A fasiszták ugyanis nem tartották be ígéretüket, SS-legények gyilkolni kezdték a lakosságot. Prágát a szovjet páncélosok megjelenése mentette meg a pusztulástól, jelenlétük új erőt öntött a felkelőkbe, hogy kitartsanak. 1945. május 9-ének hajnala volt... A prágai felkelés története is ékesszólóan bizonyítja, hogy a kommunisták voltak népük, nemzetük leghűbb fiai, nem rettentek vissza semmilyen áldozattól. Határozottságuknak, szervező erejüknek, meg nem alkuvásuknak köszönhető, hogy a nép melléjük állt és hátat fordított a müncheni kapitulánsoknak. A prágai felkelés hazánk legújabb kori történetének dicső fejezeteként örökítődött meg, felszabadulásunk szerves része volt s egyengette a szocialista jelenünkhöz vezető utat. —in—> A tarsedaiomiifziosítási törvény módosításáról FONTOS VÁLTOZÁSOK AZ ÖZVEGYI JÁRADÉKOSOK ESETÉBEN Világszerte ünnepi nagygyűléseken, tudományos üléseken és kiállításokon emlékeztek még Lenin születésének 110. évfordulójáról: ■ Prága: A prágai Smetana Színházban a CSKP Központi Bizottsága, a CSKP Prágai Fővárosi Bizottsága, a CSSZSZK és a CSSZK kormánya, a Csehszlovák Nemzeti Front, a CSSZK Nemzeti Frontjának Központi Bizottsága és a Nemzeti Front Prágai Városi Bizottsága ünnepi gyűlést rendezett. Az ünnepi gyűlésen részt vett Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, valamint a CSKP KB Elnökségének tagjai. A vendégek közt volt Alekszandr Botvin, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete, megjelentek a szocialista országok nagykövetei és a közélet számos személyisége. A csehszlovák és a szovjet himnusz után Vasil Bil'ak elvtárs mondott beszédet, amelyben méltatta Lenin életművét. Az ünnepi gyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget, majd neves előadóművészek közreműködésével ünnnepi műsor következett. ■ Bratislava: A szlovákiai központi párt- és állami, valamint a bratislavai városi szervek rendezésében szintén ünnepi gyűlésre került sor a Szlovák Nemzeti Színházban, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen megjelent Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, szlovák miniszterelnök, Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke, valamint más vezető személyiségek. A csehszlovák himnusz elhangzása után Ľudovít Pezlár elvtárs ünnepi beszédében méltatta Lenin életét és munkásságát. -■ Moszkva: A Kreml Kongresszusi Palotájában ünnepi ülésen emlékeztek meg Lenin születésének 110. évfordulójáról. Az ünnepi beszédet Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára tartotta. . Beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió lenini külpolitikáját állítja az imperializmus Stratégiájával szemben. Ezt újból meghirdette Leonyiü Brezsnyev ez év február 22-i nagy jelentőségű beszédében. Ez magában foglalja a békéért és a népek biztonságáért a jelenlegi helyzetben vívott harc világos programját és konstruktív javaslatokat tartalmaz az enyhülési folyamat megőrzésére és megszilárdítására, a fegyverkezési hajsza megszüntetésére. Rámutatott arra, hogy Lenin követői új világcivilizációt építenek, amely megfelel valamennyi nép érdekeinek. Lelkesen és őszintén kívánunk békét és boldogságot az egész világ dolgozóinak, és sokat teszünk a többi népért. A leninizmusra szüksége van minden népnek, az egész emberiségnek. Meggyőződésünk, hogy az egész világon egyre jobban elterjed az a felismerés, hogy a leninizmus elválaszthatatlanul összefügg az emberi társadalom létérdekeivel. ■ Varsó: A lengyel fővárosban ünnepi nagygyűlést tartottak, amelyen a Lenin-évfordulóval kapcsolatban megemlékeztek a lengyel—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 35. évfordulójáról is. A nagygyűlésen a legfelsőbb lengyel párt- és állami vezetők, a varsói üzemek dolgozóinak képviselői, a munkásmozgalom harcosai és az ifjúsági szervezet tagjai vettek részt. ■ Bukarest: A Román—Szovjet Barátság Házában a Lenin-évforduló előestéjén ünnepi ülést tartottak. Leonte Rautu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja beszédér ben egyebek között hangsúlyozta, hogy a leninizmus rendkívüli hatással volt a világra, és máig is meghatározza fejlődését. Lenin tanítása az emberiség szellemi gazdaságának fontos része — mondotta. ■ Szófia: „Lenin elméleti hagyatéka és a szocializmus építése Bulgáriában“ — ez volt a témája a bolgár tudóspk szófiai konfrontációjának, amelyet Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából a Bolgár Tudományos Akadémia és más tudományos szervezetek rendeztek. ■ Tokió: A japán munkásmozgalom harcosai, parlamenti képviselők, szakszervezeti aktivisták, a demokratikus pártok és egyéb szervezetek képviselőinek részvételével Tokióban jubileumi ülést tartottak. Ivat Akira, a nemzetközi munkásmozgalommal foglalkozó japán kutatóközpont igazgatója beszédében kiemelte Leninnek a világtörténelemben betöltött szerepét és a lenini eszmék jelntőségét a munkásmozgalom harca szempontjából. II. Mint közöltük, a napilapok a """ múlt év végén röviden beszámoltak róla, hogy a Szövetségi Gyűlés törvényt fogadott el, amellyel módosította az 1975/121. számú társadalombiztosítási törvény egyes rendelkezéseit, többek között az 1975/128. számú .végrehajtási rendelet több rendelkezését, továbbá az 1977/135. számú kormányrendeletet az 1978/71. számú kormányrendelet szerinti módosításával. Ez a törvénymódosítás a napokban jelent meg 1979/150. törvénytár! szám alatt, viszont az 1975/ 135. számú kormányrendelet módosítását a most közzétett 1979/163. számú kormányrendelet közli. Az idézett rendelkezések az özvegyi járadékot (beleértve az egyesített özvegyi és öregségi járadékot is) élvezőkre vonatkozóan több kedvező módosítást valósítottak meg 1980. január 1-i hatállyal. Az idézett 1979/163. számú kormányrendelet 1980. január 1-i hatálylyal kiterjesztette az 1975/135. számú kormányrendelet 1. paragrafusának hatályát azokra az özvegyi járadékosokra is, akik egyesített özvegyi és öregségi járadékot élveznek, ha már betöltötték 57. életévüket. É rendelkezés alapján az ilyen egyesített özvegyi és öregségi járadékot élvező, 57 évnél idősebb nő végzett munkájának jellegére való tekintet nélkül havi 800 korona bruttó összeget kereshet, függetlenül kifizetett járadéka összegétől, ha tartós (meghatározatlan időre kötött) munkaviszonyba lépne. Az idézett rendelet továbbá kiterjesztette az 1975/135. számú kormányrendelet 2. paragrafusának hatályát az olyan özvegyi járadékot vagy egyesített özvegyi és öregségi járadékot élvező nőkre is, akik már betöltötték 57. életévüket. E rendelkezés szerint, ha az ilyen özvegy 1980. január 1. után tartós munkaviszonyba lép, tekintet nélkül elért fizetésének összegére, igényt tarthat a teljes járadékra, ha: — az iparban, építőiparban, mező- és erdőgazdaságban végez termelőmunkát (beleértve a megrendelésre végzett munkát, javítást és karbantartó munkát is), — a közlekedésben, távközlési vállalatoknál, geológiai tevékenység során, a kereskedelemben, az anyagi-műszaki ellátásban végez nem adminisztratív munkát, — a szolgáltatásokban munkásként dolgozik, — közétkeztetési üzemekben munkásként, karbantartóként vagy felszolgálóként dolgozik, — az egészégiigyi intézményekben munkásként, bölcsődében és mikrobölcsődében egészségügyi dolgozóként, továbbá három műszakban dolgozó egészségügyi intézményekben, szociális intézményekben kisegítő vagy alacsonyabb beosztású egészségügyi dolgozóként működik; ide tartozik továbbá az ifjúsági intézetekben végzett nevelő munka is, — a fűtők, karbantartók, takarítók és az üzemőrök, valamint a portások és őrök munkája is ilyen kedvezménnyel jár. Az özvegyi járadékot és az egyesített özvegyi és öregségi járadékot élvező nőnek tartós munkaviszonyba lépése esetén járadékát, az özvegyi járadékot havi 1100 korona összegre csökkentve folyósítják (ugyanez a korlátozás vonatkozik az öregségi járadékra is), ha: — az egészségügyben, szociális intézményekben, szolgáltató üzemekben a felsoroltaktól eltérő, más munkakörben dolgozik, — mezőgazdasági termékek felvásárlásával kapcsolatban, a lakásgazdálkodásban, a szállodaiparban és a turistaforgalomban végez nem adminisztratív jellegű munkát. Mindezen esetekben kedvezmény jár. Az özvegyi járadékot (beleértve az öregségi és öregségi-özvegyi egyesített járadékot élvező nőket is) élvezők korhatártól függetlenül (tehát az 57 évnél fiatalabb özvegyekre is vonatkozik) és tekintet nélkül a végzett munka jellegére az 1975/135. számú rendelet alapján (az 1978/71. számú rendelet szerinti módosításokkal) teljes nyugdíj mellett továbbra is dolj gozhatnak rövid ideig tartó munkaviszonyban, mégpedig az elért kereset összegére való tekintet nélkül 180 munkanapot egy évben (vagy tetszés szerinti elosztásban évi 1200 munkaórát). Az 1975/121. számú társadalombiztosítási törvénynek az özvegyi járadék korlátozására vonatkozó 39. paragrafusa az özvegy kereseti tevékenysége esetében az 57 évesnél fiatalabb özvegyekre vonatkozóan továbbra is érvényben marad. Kivételt jelentenek azok a nők, akik az özve^ gyi járadékot a férjük halálát követő első évben élvezik, továbbá az az eset, ha az özvegy legaláb egy ellátatlan, árvajáradékra jogosult gyermekről gondoskodik s végül, ha betöltötte 70. életévét. Ha az ilyen nem kivételezett özvegyi járadékot élvező nő tartós munkaviszonyba lépne, özvegyi járadékát annak az összegnek a felével kell csökkenteni, amellyel fizetésének bruttó összege az özvegyi járadék hozzászámftásával meghaladja a havi 1500 koronát. Az új rendelet indokolása számít rá, hogy az új, korszerű rendelkezések nagyobb kedvet adnak majd az özvegyi vagy egyesített özvegyi és öregségi járadékot élvező nőknek, hogy necsak 180 munkanap idejére vállaljanak rövid Ideig tartó munkaviszonyt, hanem tartós munkaviszony-1 ban helyezkedjenek el. Az ismertetett új rendelet, vala* mint az 1975/135. számú rendelet 1978/71. számú módosításaival nemcsak a munkaviszonyban dolgozókra vonatkozik, hanem a kisipari szövetkezetekben és az egységes földtnűvesszövetkezetekben dolgozókra is. Dr. FÖLDES JÓZSEF Az örök barátság dokumentuma A dicső májusi napokban még egy hagy évfordulóról emlékezünk meg. A csehszlovák és a szovjet kormány tíz évvel ezelőtt május 6-án kötötte meg országaink immár harmadik szerződését, mely -államközi kapcsolatainkban barátsági, együttműködő és kölcsönös segítségnyújtási szerző dés néven szerepel. Az első szerződést a burzsoá csehszlovák kormány, mely az utolsók kötött 1934-ben ismerte el jogilag a Szovjetuniót, 1935-ben kölcsönös segítségnyújtási szerződés néven kö- Jötte vele. Ennek érvényesítésére a- Csehszlovák burzsoázia müncheni árulása következtében, mint ismeretes, nem került sor. A Szovjetunió azonban sohasem ismerte el a müncheni egyezmény érvényességét és továbbra is kiállt a csehszlovák nép hemzeti és állami érdekei mellett, s a második világháborúban támogatta nemzeti ellenálló harcát. Ilyen körülmények között került sor 1943. December 12-én a csehszlovák—szovjet barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés megkötésére, mely országaink kapcsolatai fejlődésének alapvető dokumentuma lett. Ez a szerződés a továbbiakban kihatott a felszabadult és megújhódott Csehszlovákia külpolitikai irányzatára s ennek szellemében tértünk a szociulizni'i'.li'jz yezető útra. E szerződés életképessé gét az is bizonyította, hogy húsz év múltán, 1963 novemberében aláírt jegyzőkönyv értelmében további tíz évre meghosszabbították érvényességét. A tiz évvel ezelőtt aláírt barátsági, ' együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés már két szocialista ország új típusú államközi kapcsolatait rögzítette, s kidomborítandó, hogy szavatolja Csehszlovákia biztonságát, nemzeti létét és békés fejlődését. Határozottan kiemeli és leszögezi ezt a szerződés 6. cikke, amelyben a szerződő felek kijelentik, hogy a müncheni egyezmény „a náci Németország bűnös békeellenes összeesküvésének része, valamint a nemzetközi jog alapvető szabályainak durva megsértése volt s ezért az egyezmény, minden abból származó következménnyel együtt, kezdettől fogva érvénytelen“. Szervesen kapcsolódva ehhez, a szerződés 7. cikke hitet tesz a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikája mellett, a 8. cikk pedig leszögezi, hogy a szerződő felek „együttesen törekednek Európa helyzetének javítására és békéjének biztosítására, az európai államok együttműködésének szilárdítására és fejlesztésére, kölcsönös jó kapcsolataik kialakítására és valamennyi európai állam kollektív erőfeszítése alapján az európai biztonság hatékony rendszerének létrehozására.“ Egészen új tétel a tíz évvel ezelőtt kötött csehszlovák—szovjet szerződésben az 1955-ben létrejött Varsói Szerződéssel kapcsolatos állásfoglalásuk. Az i-irőnai biztonság s’lnvaiuMs-juak érJuhCi..')1 H'ndülvH, a szerződés 9. cikke értelmében „kifejezésre juttatják szilárd elhatározásukat, hogy az 1955. május 14-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási Varsói Szerződés többi tagállamával egyetemben és a szerződéssel összhangban minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy megakadályozzák a militarizmus és revansizmus bármely erőinek agreszszióját és visszaverjék a támadót.“ A szerződés minden cikkét mély internacionalizmus, a szocializmus vívmányai védelmezésének közös érdeke és az emberiség jövőjéért érzett közös, nagy felelősség hatja át. A müncheni egyezmény kezdettől való érvénytelenségét a hetvenes évek elején az NSZK kormánya is rendezte, ennek alapján kerülhetett sor államaink viszonyának- szerződéses rendezésére. A szerződés ugyanakkor országaink mind nagyobb arányú gazdasági együttműködésének is az alapja. Ennek az együttműködésnek számtalan példáját és területét tudnánk felemlíteni mind kétoldalú viszonylatban, mind a KGST keretében az 1947-ben aláírt első csehszlovák—szovjet árucsereforgalmi jegyzőkönyvtől az idén márciusban aláírt termelési, szakosítási és kooperációs hosszú távú programig, mely olyan fontos ágakra terjed ki, mint az atomenergetikai gépipar, fűtőanyag- és nyersanyag-ipar, a tudományos-műszaki együttműködés, á technológiák tökéletesítése, a prágai metró építése, tiem csekély részvételünk az Interkozmosz-program megvalósításában. Ez 1990-ig előreláthatőon hozzájárul ipari termelésünk szerkezetének átalakításához, L.sősorban a gépiparban, fontos tényezővé válik a hatékonyság és minőség elvének általános érvényesítéséhez gazdaságunkban. A csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést az élet diktál ta és igazolta is erejét, dinamizmusát. A legjobban fejezi ki népeink legfőbb közös érdekeit. L. L.