Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 2. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. január 12. Szakképzett dolgozókat a mezőgazdaságba Á komáromi (Komárno) Járás lakos­sága régidők óta mezőgazdasággal foglalkozott, étiből élt. A járás ezt a jellegét megőrizte a mai napig. Saj­nos, az előző, kizsákmányoló rend­szertől egy szegényes, elmaradott me­zőgazdaságot örökölt a szocializmus útjára tért mezőgazdaság. Ezért sokan még ma is lebecsülik a mezőgazdasá­gi munkát. Ezen a helytelen szemlé­leten kívántak változtatni még 1959- ben a Komáromi Állami Gazdaság ve­zetői, akik a párt és állami szervek támogatásával üzemükben szaktanin­tézetet létesítettek azzal a céllal, hogy két év alatt szakképzett embereket neveljenek a növénytermesztés és az állattenyésztés számára az adott fel­tételek között. A Komáromi Mezőgazdasági Szak­tanintézet -a közelmúltban ünnepelte huszadik évfordulóját. Ebből az alka­lomból felkerestem Sukola András mérnököt, aki az iskola megalapítása utáni évben került a szaktanintézetbe. Azóta sem változtatott munkahelyet, így talán mondanom sem kell, hogy végigszenvedte a kezdeti nehézsége­ket, de bőven volt része örömökben is, amelyeket diákjai szereztek számá­ra. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy Sukola András a gadóci városrészben székelő mezőgazdasági szaktanintézet élő krónikása. Mérnöki diplomáját Magyarővárott szerezte. Az évek so­rán szaktudását másutt is hasznosít­hatta volna, de ő hű maradt diákjai­hoz, mondván, élete annyira összenőtt az iskola növendékeivel, hogy azt nél­külük már nem is tudja elképzelni. Hosszantartó beszélgetésünk során Sukola mérnök elmondotta, hogy az iskola első növendékeit — ámbár azok a magyar iskolák jobb tanulói­nak' soraiból kerültek a szaktaninté­­zetbe — az iskola elvégzése után né­mi csalódás érte. Akkoriban ugyanis a szaktanintézet még nem rendelke­zett megfelelő berendezéssel, ezért manuális munkák szakszerű elvégzé­sére képezték a tanulókat. Az állami gazdaság vezetősége hamar felismerte a helyzetet, felkarolta az iskolát el­végző tanulókat. Rövidesen az állami gazdaság baromfitenyésztő részlégén kiváló szakmunkásokká váltak. A hatvanas évek elején az iskolá­ban mezőgazdasági gépesítői szakot nyitottak. Ezt a szakot a szülők is többre becsülték az előzőeknél, ezért nagy volt az érdeklődés e szakma iránt. Igaz, az iskola akkori igazga­tósága Hengerics Péter vezetésével ki­váló feltételeket biztosított a tanulók felkészítéséhez. Többek közt a tanu­lók a tanárok segítségével önsegélyes úton tornatermet, üvegházat, hegesz­tőműhelyt stb. építettek. Az iskola fel­szerelésével és berendezésével párját ritkította a kerületben. Az iskola szin­te ontotta a kiváló mezőgazdasági gépkezelőket, olyanokat, akik nemcsak kezelték gépeiket, hanem meghibáso­dás esetén a hibákat el is távolítot­ták. Sukola András mérnök, a szaktanintézet élő krónikása. Fotó: Paál Gyula A mai mezőgazdasági szaktaninté­zet a mezőgazdasági műszaki szakkö­zépiskola igazgatóságéhoz tartozik. Berze István igazgató vezetésével to­vábbra is mindennemű támogatást megad a hároméves mezőgazdasági tanoncképzés színvonalának emelésé­hez. Az új feltételek között tevékeny­kedő intézetben a gyakorlati oktatás dominál. A gyakorlati oktatáshoz min­den feltétel adott: az iskola gazdagon felszerelt tansegédeszközökkel, főleg a gyakorlathoz szükséges nagy telje­sítményű gépekkel stb. Az iskola diákjai két hetet töltenek a brnói traktorgyárban, ahol megismerkednek a gyártási folyamattal, az alkatrészek elhelyezésével, aminek aztán nagy hasznát veszik munkahelyükön. Az is­kolában töltött időszak alatt a tanú lók egyébként is alaposan megismer­kednek a nagy teljesítményű gépek kezelésével, javításával és karbantar­tásával, amit az idősebb dolgozók már nem mernek vállalni. Tehát a staféta­botot a fiataloknak kell átvenniük. Ezért fájlalja Sukola András mérnök, hogy az iskola évente csupán huszon­négy tanulót vehet fel, holott a mező­gazdasági üzemekben évente ennek kétszeresét is el tudnák helyezni. Az iskolának pedig erre megvan minden lehetősége, hiszen két-három tanterem kihasználatlan és pedagógusokból sincs hiány. Sőt az iskola olyan szak­oktatókkal rendelkezik, akik régebben az állattenyésztésben zootechnikus­­ként dolgoztak. Tehát ideje lenne szakembereket képezni az állatte­nyésztés részére is. A mezőgazdasági nagyvállalatok, nagyüzemek állatte­nyésztésének továbbfejlesztése szem­pontjából ez rendkívül fontos feladat. Az idősebbek bármennyire is szeretik az állatikat, értik a gépi fejés techni­káját, a korszerű, nagyüzemi berende­zésektől idegenkednek. Ezért szüksé­ges az állattenyésztő-gépesítő szak megvalósítása. Nemrégiben a járási pártbizottság plenáris ülésén is fog­lalkoztak ezzel a gondolattal. Bízunk benne, hogy ez a gondolat rövidesen meg is valósul, s olyan jó szakembe­reket nevel szocialista mezőgazdasá­gunknak, mint az eltelt húsz esztendő alatt. Ebben nagy részük volt az ok­tatóknak, nevelőknek, akik az évek során jó munkát végezték. Olyan pe­dagógiai’ munkát, amelyhez hivatás­­tudat, áldozatkészség, a szakma sze­­retete szükséges. Csak a dicséret hangján szólhatunk Vágó Árpádné, Holló Gyula, Vörös János, Žiaková Jú­lia, Balázs Sándorné, Vaskó Mihály, Hostina József, Tárnok Tibor, Mézes Péter és a többiek odaadó, példás és szorgalmas munkájáról. Az iskola távlati tervei szép jövő­vel kecsegtetnek. Szó van többek közt arról, hogy az iskola tanulóinak lehe­tőségük nyílik az érettségi vizsga le­tételére. Ez örvendetes és szükséges márcsak azért is, hogy az emberek tudatából végképp kitörölhessük azt a helytelen felfogást, amely a mező­­gazdaságban dolgozókat alacsonyabb­­rendűnek tartja. Kolozsi Ernő ÚJ TÍPUSÚ SZOCIÁLIS otthon Szocialista módon élni és dolgozni Szocialista társadalmunk Jó előfel tételeket teremtett a dolgozók munka­­kezdeményezésének széleskörű kibon­takoztatására, mert enélkiil népgazda­ságunk további fejlődése nem volna eredményes. A szocialista brigádok küldetéséhez tartozik, hogy tevékeny­ségük a termelés érdekét szolgálja. A szécsénkei (Seőianky) Ipoly­­mente Efsz a nagykürtösi (V. Krtíš) járás legjobb szövetkezeteinek egyike. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy már évek óta szép eredményeket érnek el mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán. Ebben pe­dig jelentős szerepet töltenek be a szocialista brigádok. A szövetkezet vezetősége nagy gondot fordít a po­litikai-műszaki feltételek megteremté­sére, a kezdeményezőkészség kibonta­koztatására és a kötelezettségvállalá­sok megvalósítására. Köztudott, hogy a szocialista bri­gádok a „Szocialista módon dolgozni és élni“ jelszó értelmében fejtik ki tevékenységüket, ami nem más, mint a munkához való viszonyulás. Ezen elveket követve és figyelembe véve alakultak meg az Ipolymente szövet­kezetben is a szocialista brigádok. A gazdaságban ezidáig tíz szocialista brigád tevékenykedik. Ebből három a növénytermesztésben, három az ál­lattenyésztésben, kettő pedig a gépe­sítési, s kettő a BS-6 típusú szárító valamint a takarmánypogácsázŕ rész­legen. Ezen brigádok közül néhány egészen új keletű, de többségük már évek óta versenyez a megtisztelő cím különböző fokozatáért. Minden évben sikeresen teljesítik kitűzött feladatu­kat és kötelezettségvállalásukat. A legjobb eredményeket az állattenyész­tésben tevékenykedő brigádok érikel, ezek közül főleg a fejőnők érnek el szép sikereket. Az ipolyhídvégi rész­leg tizenkéttagú brigádja Belák Te­réz vezetésével már elnyerte a meg­tisztelő cím ezüst fokozatát. A D e m e Erzsébet vezette csoport a nagyfalusi részlegen tevékenykedik. Ez a brigád a bronzfoknzat tulajdonosa. Kötele­zettségvállalásuk a tervfeladatok túl­teljesítésére, valamint társadalmi mun­kában a környezetszépítésre irányul. Kiváló eredményekkel dicsekedhet­nek a I á s z Ferenc vezette javítómű­hely tagjai, a karbantartók háromtagú kollektívája, valamint a BS-6-os típusú szárító és takarmánypogácsázó rész­leg dolgozói B o z s ó jános vezetésé­vel. Ezek a kollektívák annak ellené­re, hagy csak a közelmúltban alakul­tak, már a megtisztelő cím bronzfoko­zatának tulajdonosai. A gépesítési részleg tagjai főleg arra törekednek, hogy csökkentsék a javítás minőségét és újítási javaslatokkal oldják meg a hiányzó pótalkatrészek gyártását a saját műhelyükben. A kollektívából kizárják azokat, akik figyelmeztetés és meggyőzés el­lenére sem tesznek eleget a követel­ményeknek. A kollektíva tagjai arra kötelezték magukat, hogy rendszeres karbantartással és javítással a gépek mindig üzemképesek legyenek, vagyis A napokban felkerestem az érsek­­újvári (Nové Zámky) új típusú szo­ciális otthont. Az intézet létrejötte Pénzes Imrének, a járási nemzeti bi­zottság szociális osztályvezetőjének, Belicová Jolánnak, a járási egészség­­ügyi központ főnővérének és Dubnic­ká Erzsébet képviselőnek az érdeme. Javaslatukra 1974 augusztusában az SZNF 30. évfordulója tiszteletére meg­indult a 19 önálló lakásegységből álló szociális otthon építése. Jelenleg 22 idős személy talált itt meleg otthon­ra. A szociális otthon az idős emberek minden igényét kielégíti és kényel­müket biztosítja. Minden lakás önálló, egy szobából, konyhából, előszobából, éléskamrából és WC-ből áll. Mindenki saját bútorát használhatja, s a nyug­díjával is. önállóan rendelkezik. Mind­ezért minimális lakbért fizetnek: csu­pán hetven koronát havonta. A laká­sokban lévő fűtőtestek és tűzhelyek az intézet tulajdona. Valamennyi la­kásban külön gáz- és villanyóra van a lakók pedig fogyasztás szerint fi­zetik a díjat. A lakók többsége maga főz. Azonban az élelem beszerzéséről Perlaki Júlia, egészségüyi nővér gon­doskodik. Azoknak, akik nehezebben mozognak, a főzésben Gódor Apolló­nia egészségügyi dolgozó segítkezik, de ezenkívül még tizenegy lakásban naponta takarít. A tizenkilenc lakás­ban negyedévenként nagytakarítást végeznek, előre kidolgozott terv sze­rint. Ez Salgó Ilona egészségügyi dol­gozó feladata. Salgó Lajos pedig az éjszakai ügyeletet végzi, valamint az udvar és az utca rendbentartásáról gondoskodik. A szociális otthon egy nagy kétká­­das fürdőszobával is el van látva. Ezenkívül mosókonyha is van, ahol a személyzet a lakók számára elvégzi a nagymosást. Az otthon lakói a közös társalgó­ban elbeszélgethetnek, olvashatják a különböző napi- és hetilapokat, néz­hetik a tévét. Itt szokták megtartani a családi hangulatú ünnepségeket is. De az otthonnak van még egy érde­kessége: egy szép kert, ahol mind­azok, akiknek a mozgás nem okoz nehézséget, tetszésük szerint kertész­kedhetnek. A közös kert, a saját ízlés szerint berendezett lakószoba, a rá­dió, a tévé, konyhafelszerelés stb., ez mind-mind hozzájárul a meghitt ott­honi légkör megteremtéséhez. Perlaki Júlia, határtalan szeretető és gondoskodása mindenre kiterjed, s a rászorulóknak mindig készsége­sen nyújt segítséget. Az otthon legidősebb lakója a 88 éves Farkas Mária. Egyedül nem tud járni, S a nővérek segítségére szorul. Ennek ellenére víg kedélyű, kellemes hangja van. Amint beléptem a szobá­jába, afelől érdeklődött, hogy szere­tem-e a népdalokat és a nótákat? Az­után több nótát elénekelt. Kérdésem­re, hogy érzi magát, azt felelte: „Jól érzem magam, meg vagyok elégedve az itteni körülményekkel. Foltán Rozália hetven éves. Egész életében dolgozott, évek óta rosszul lát és hall: súlyos cukorbetegsége miatt már csak szobájában mozoghat. Júlia nővért nagyon dicsérte. 1975-ben költözött az otthonba. Azelőtt gondo­zónők ápolták, akikkel nem volt meg­elégedve. Mostani környezetével éš a sokoldalú gondoskodással elégedett. A Novák házaspár a szociális ott­hon legrégibb lakója. Novák Mihályné elmondotta, hogy nagyon jól érzik magukat. Azelőtt huszonhárom évig a városban egy nedves szoba-konyhás lakásban laktak. Most élvezik a szép száraz, napsütéses, egészséges lakást, amelyet azelőtt nélkülöztek. Szép idő. ben, a meleg tavaszi és nyári napo­kon a kertben üldögélnek, s a többi asszonnyal kézimunkáznak. Este a közös társalgóban a tévét nézik. Perlaki Júlia elmondotta, hogy kü­lön dicséretet érdemelnek a Brašna szövetkezet dolgozói, akik védnöksé­get vállaltak az otthon felett, s min­den karácsonykor, valamint az öregek hónapján, vagy a nőnapon megláto­gatják az öregeket, megajándékozzák őket, s ünnepi összejövetelt rendez­nek. Az otthon lakóit gyakran meg­látogatják az egészségügyi szakközép­­iskola, valamint a Czuczor Gergely KAI diákjai is. Perlaki Júlia még megjegyezte, hogy igényes munkájukban nagy segítsé­get nyújtanak a járási nemzeti bizott­­ság szociális osztályának dolgozói. Ezen túlmenően sokat tesz MUDr. Ma* reőek Ferenc orvos, és Cviková Mag* da főnővér, akik mindig készségesen eljönnek, s mindent elkövetnek a la­kók jó egészsége és jó közérzete ér­dekében. Ügy érzem, hogy a különböző típu­sú szociális otthonok közül a fent említett forma felel meg a legjobban a magukra maradt, segítségre szoruló idős embereknek, mert a sokoldalú gondoskodás mellett az önállóságot is biztosítja számukra. A kényelmesen berendezett szoba, a szép kert, kel­lemessé teszi öreg napjaikat. PhDr. Hofer Lajos egy se álljon kihasználhatatlanul. Hogy ezen elveket és feladatokat a kollektíva teljesíteni tudja a szövet­kezet vezetősége kötelezte magát, hogy iskolázások megszervezésével biztosítja a tagok politikai és szak­ismereteinek a bővítését. A szövetke­zet vezetősége elvárja, hogy a ver­senyző kollektívák tagjai magukévá tegyék a vállalt feladatok teljesítését, és nyíltan rámutassanak a hiányossá­gokra. A szocialista brigád tagjai kötelezik magukat, hogy becsületes munkával hozzájárulnak, hogy a szö­vetkezet továbbra is sikeresen telje­sítse kitűzött feladatait, valamint to­vábbi tagokat toboroznak az újabb és újabb kollektívák létrehozásához. Jámbor Valéria Szövetkezeti jogászok nemzetközi konferenciája Tavaly november végén háromnapos nemzetközi szövetkezeti jogászkonfe­renciát tartottak Szegeden. A József Attila Tudományegyetem Jogi Karának mezőgazdasági és munkajogi tanszé­ke, a Magyar Jogászszövetség szövet­kezeti tagozata, valamint a Termelő­­szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége rendezvényén a mezőgazda­­sági szövetkezetek belső viszonyainak jogi szabályozását és ennek tovább­fejlesztési lehetőségét elemezték. A tanácskozáson csaknem száz elméleti és gyakorlati szakember vett részt. Дг ígéret szép szó, ha meg­tartják, úgy jó, tartja a közmondás. Nagyvidán (Velká Ida) — a Košice vidéke járás­ban — ehhez tartották magu­kat, és szavukat tettekkel bi­zonyították. A SZNF 35. év­fordulója tiszteletére tett fel­ajánlásukat, hogy az év folya­mán társadalmi munkában 56 ezer 881 órát ledolgoznak, már a múlt év novembere végén a járásban elsőként teljesítették. A község lakossága ezáltal eleget tett a 486 egyéni és a huszonhat kollektív kötelezett­ségvállalásinak. A társadalmi munkába a fiatalok is szép számmal bekapcsolódtak és 13 ezer 850 brigádórát dolgoztak le. A társadalmi munkában lét­rehozott érték meghaladta a kétmillió koronát. Az igyekeze­tüket elsősorban az életkör­nyezet rendezésére és szépíté­sére irányították. Fokozott fi­gyelmet fordítottak a környe­zetvédelemre, vagyis a szeny­­nyeződés káros hatásának mér­séklésére is. Ugyanis a Kelet­szlovákiai Vasművek kéményei-Idő előtt célba értek bői naponta több tonna ártal­mas anyagokat tartalmazó ha­mu szennyezi a község terüle­tét. Ezért spk fát, bokrot, vi­rágot ültettek ki és zöldöveze­tet létesítettek. Ám szép sike­reket értek el a villanyáram, a kőolaj s egyéb tüzelőanyag megtakarításában is. A nép­gazdaság számára hatvan ton­na vashulladékot is begyűjtöt­ték. Pár nappal utánuk Enyicke (Haniska) község lakossága is bejelentette: idő előtt célba ér­tünk. Itt nyolc kollektív és há­romszázöt egyéni vállalást tel­jesítettek. Minden lakos átlag­ban hatvan órát dolgozott le társadalmi munkában, s az előállított érték meghaladta a hatszázezer koronát. Soltész Bertalan a nagyidat és Michal Papuga, a hanískai hnb elnöke, a polgárok igyeke­zetét dicsérték, s kifejezték azt a szándékukat, hogy 1980-ban is teret adnak a dolgozók kez­deményezésének kibontakozta­tására, hazánk felszabadulásé nak 35. évfordulója tiszteletére. Iván Sándor Dr. Antalffy György tanszékvezető, egyetemi tanár a József Attila Tudo­mányegyetem rektora, a Magyar Jo­gászszövetség elnöke a megnyitó be* szédben rámutatott arra, hogy a tudo­mány jelentőségének fokozása, társa­dalmi és gazdasági kihatása a tudó­sokat alkotó munkájukban serkenti, tettrekész tudományos közéletet te­remt, s ez jelentős mértékben hozzá­járul a szocializmus következetesebb és tervszerűbb építéséhez. Ha a szo­cialista országok tudósai összefognak — mondotta — rövldebb időn belül jobb, hatékonyabb eredmények szület­hetnek. A szocialista táborban, de egyre több fejlődő országban is a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek fontos, meghatározó szerepet töltenek be. Ezért a szövetkezeti mozgalom térhó­dításával egyidejűleg tevékenységük jogi szabályozása is a figyelem hom­lokterébe került. Napjainkban a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek fejlődésük fontos szakaszához értek. Hatalmas termelő­­egységekké váltak. Az iparszerű ter­melés, a sokoldalú kooperáció maga­sabb szintű, szervezettebb kapcsola­tok megteremtését teszi szükségessé. Ez pedig kihatással van a szövetkeze­ten belüli tulajdonjogi, irányítási, szervezési és munkajogi viszonyokra, A tanácskozás nemcsak a szövetke­zetek jogi viszonyainak szabályozását segítette elő, hanem az állami válla­latokkal és más szövetkezetekkel fog­lalkozó tudományágaknak és a kodi­­fikácíós munkának is nagy segítséget jelentett. Ezen túlmenően nagyban hozzájárult a munkajog, a polgári jog és a földjog tudományának továbbfej­lődéséhez. JUDr. Michal Úurdiak

Next

/
Oldalképek
Tartalom