Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-12 / 2. szám
r isse. Január 12. SZABAD FÖLDMŰVES Egy arckép háttérrel Rokonszenves, J6htrű, fiatal mezőgazdasági szakember Kaprinay Imre mérnök, akivel riportútjaim során ismerkedtem meg közelebbről. Akkor még a hídaskürti (Mostová) Vörös Csillag szövetkezet elnökhelyetteseként. A nagy kiterjedésű közös gazdaságban jártamban — az elnök távollétében — többnyire 6 tájékoztatott: precízen, alapos felkészültséggel, jól megfontoltan. Ugyanakkor nyíltan, köntörfalazás nélkül tárta fel a kényesebb problémákat, fejtette ki saját elképzeléseit, mindenkor a közösség és a társadalom érdekelt szem előtt tartva Ismertette, milyen megoldásokat tart helyénvalónak, a legcélravezetőbbnek. Nagyra becsülte az emberek leleményességét, ötleteit, segítőszándékát, tanulékonyságát. Ha rajta múlott, szorgalmazta a dolgozók ismeretgyarapítását, látókörük tágítását. Amellett, hogy felelős tisztséget töltött be Kaprinay elvtárs, a mérnöki diplomával nem elégedett meg: szívós kitartással tovább tanult — és tanul ... A rendszeres önművelésre nagyon sokat ad, mert tudja: a kiművelt emberfők sokaságára van szüksége a szocialista társadalmi rendszernek, a hazának. Tavaly nyárutón Nyitrán (Nitra) az országos aratóünnepély emberrengetegében tűnt fel. Néhány szót váltottunk, de csak úgy — ahogy mondani szokták — kutyafuttában. Akkor tudtam meg, hogy felelős posztját még felelősségteljesebbel váltotta fel: ugyanis, kinevezték a Galántai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főmérnökévé, azaz, igazgatóhelyettesévé. Legutóbb felkerestem őt új munkahelyén. Tudja nagyon jól, milyen örökséget vett át, mit vállalt. Egy járás mezőgazdasági termelése fejlesztésével, irányításával járó termérdek gondot, nehézséget. Mert az újért, az előbbrevivő elgondolások gyakorlati keresztülviteléért jelenleg is nagyon meg kell küzdeni. A járás mezőgazdasági termelésének idült problémái i~ főleg a tej és a sertéshús termelése — megoldásán nagyon sokat kell munkálkodni. Gyakrabban és célratörőbben együttműködni a járás mezőgazdasági üzemeinek felelős vezetőivel, szakembereivel; • összehangolni a csoport- és társadalmi érdekeket, előtérbe helyezve a CSKP kongresszusi. valamint a központi bizottság ülései határozataiban megjelölt irányelvek következetesebb érvényesítését a mindennapi termelő-irányító munkában, időről időre számonkérnl a járás m»1 zőgazdasági üzemeire háruló feladatok teljesítését. Mint Kaprinay főmérnök mondotta: okultak az, akúttá vált hibákból, levonták a szükséges tanulságokat. S megkezdték az egyes szakcsoportok az új irányítási programterv kidolgozását, figyelembe véve a járás mezőgazdasága sajátos helyzetét. Feltétlenül céltudatosabb beruházási politikát m e 'S a a Ж kell érvényesíteni, főleg az állattenyésztésben — az építkezések területén. Lemaradt a termelésszakosítás a zöldségtermesztésben, távlati elképzelések nélkül vegetált. A 80-as évek elején már meg kell mutatkozni a távlati elképzeléseknek, a zöldségtermesztés szakosításának. Ha tetszik, ha nem, nagyobb teret kell adni a kistermelőknek a zöldség- és gyümölcstermesztésben, természetesen a népgazdaság szükségleteit messzemenően szem élőt tartva. Tehát, a tervszerűség fő követelmény lesz, hogy a megtermelt áru vevőre találjon. A járásban megduplázódik az öntözött terület, mégpedig azáltal, hogy az öntözőberendezések kapacitása növekszik. Előtérbe helyezik az öntözéses takarmánytermesztést, ahol erre megfelelőek az adottságaik. Tavaly a szántónak egyharmadát voltak képesek öntözni, az öntözött terület a 80-as években azonban tovább bővül. Nagyobb kapacitású öntözőberendezések vásárlására a beruházási költség biztosított. Tehát nem csupán a zöldségféléket, hanem a cukorrépát, a kukoricát, az évelőtakarmányokat, tarlókeveréket is képesek lesznek majd öntözni. Az új irányítási programterv számol azzal, hogy a szövetkezetekben is több figyelmet fordítanak a gazdaságirányító-, szervező- és ellenőrző munka tökéletesítésére. Minden eddiginél Jobb kapcsolat kialakítása vált szükségessé a középkáderekkel és a dolgozókkal. Cél: felelősségérzetük növelése, a közös gazdaság feladatainak teljesítése, a közösség problémáinak közös '— és rugalmasabb megoldása. Ami a sertéshústermelés aggasztó lemaradását illeti, miként próbálnak gyökeres javulást elérni? Eddig a baj az volt, hogy szinte törvényesítették a pótkoca-programot ebben a járásban (ezeket a pótkocákat a hizőállományból válogatták ki), ami eleve hibás elképzelésnek bizonyult. Ezzel a malacprohléma egyáltalán nem oldódott meg; a kocaállomány fajtatisztasága áttekinthetetlenné vált, leromlott. Még kevesebb lett a malac, mint amennyire szükség volt. Így azután kénytelenek voltak más járásokból a malacszükséglet egy részét beszerezni — nagy gonddal, bajjal. Most a legfőbb feladat: jó fajtájú kocák vásárlása és felnevelése, hogy malacokból önellátóvá válhasson a járás. (Nem elhanyagolható a szövetkezeti tagok bekapcsolása a kocatartásba, illetve a malacprobléma mielőbbi megoldásába!) A tej-ügy egyenesbe hozása érdekében tett erőfeszítések némileg kedvezőek. A részeredményekkel, félmegoldásokkal azonban semmi esetre sem szabad megelégedni. Mint az SZLKP KB 14. ülése dokumentumából is kiviláglott: van még tennivaló a sertéshústermelés szakaszán is: a járást megnevező, konkrét bírálat bizonyára sürgős cselekvésre készteti nemcsak a járás párt- és mezőgazdasági irányító szerveit, hanem az illetékes mezőgazdasági üzemek legilletékesebb vezetőit, szakágazatvezetőit is. A jmt főmérnökével folytatott esz•mecsere tanulságosnak, fölöttébb előremutatónak bizonyult. Remélhető, hogy a rugalmasabb és tökéletesebb, jól átgondolt, a fejlődést előre lendítő irányítás — ami még fokozottabb és rendszeresebb ellenőrzéssel is párosulhatna! — meghozza a várt eredményt, eltünteti az akúttá vált hibákat járásszerte. (KOVÁCS) Az életből ellesve... >/S/\/W\AAA/W4A/W»/WW4AA/>/»/VWWWWW\l>W</4/V\^A^<>^/4/W4A/»^XWW Húsz éve a barátság útján A csehszlovák—mongol barátság zászlóvivői jJc Méltón ünnepelték a kettős jubileumot A szocialista termelési viszonyok báromévtizedes győzelme falvainkon ma már nemcsak a termelési mutatók dinamikus növekedésében nyilvánul meg, hanem egyre jobban formálódik a szövetkezeti dolgozók osztályöntudata is. A termelés ésszerűsítésével párhuzamosan szilárdul a mezőgazdasági üzemek kapcsolata, mind gyümölcsözőbb azok együttműködése. Ez annál örvendetesebb, hogy az együttműködés kiterjed nemcsak az országon belüli kapcsolatokra, de egyre elmélyültebb a szocialista országok termelőüzemei között is. Az ily módon lebonyolított kölcsönös tapasztalatcserék, hasznos ismeretek bátor és következetesebb alkalmazásán tál a népek, nemzetek barátsága mind szorosabb. Ilyen sokoldalú baráti kapcsolatot tart fenn az illésházai (Nový Život) szövetkezet a távoli Mongólia arhangaji körzetében levő Chasat-i Bohumír Šmeral szövetkezettel. A barátság húsz évvel ezelőtt kezdődött, s a közelmúltban ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a kapcsolatok felvételének kerek évfordulójáról, s egyben értékelték barátságuk konkrét eredményeit, s megegyeztek a további együttműködés elmélyítésében. A Mongol Népköztársaság megalakulásának 55., valamint a baráti kapcsolatok felvételének 20. évfordulójáról a szövetkezet vezetősége és tagsága kedves ünnepség keretében emlékezett meg. Az ünnepségen részt vett ölzin Dzorzs, a Mongol Népköztársaság csehszlovákiai nagykövete. Dezider Gog a, a Csehszlovák—Mongol Baráti Szövetség országos bizottságának alelnöke, valamint a járási párt- és állami szervek képviselői. A barátság jelentőségéről beszélgettünk Bankó István elvtárssal, az efsz elnökével. — Együttműködésünk és barátságunk kitörölhetetlen betűkkel Íródott a két közös gazdaság tagsága életébe. Barátságunknak már gazdag hagyományai vannak, már egy krónikába bele sem férnek. Évente megfordulnak nálunk barátaink, akik tanulmányutak, tapasztalatcserék, baráti látogatások céljából érkeznek hozzánk. Mi, természetesen, ezeket a látogatásokat viszonozzuk. Kevés szövetkezet büszkélkedhet azzal, hogy tagjai annyiszor jártak ebben a távoli országban, s ismerkedhettek annak dolgos, munkaszerető népével, mint az íllésháziak. Országaink közötti együttműködés alapjait Bohumír Šmeral elvtárs alapozta meg annakidején, amikor személyesen, több Ízben járt Mongóliában. Bankó elvtárs a múlt év december elején személyesen vett részt a Mongol Paraszt-szövetség Ulán Bátor-i kongresszusán. Hazatérése után így vélekedett: — Mindannyiunkat meglepett a mongol mezőgazdaság nagyarányú fellendülése, melyet különösen az utóbbi években ért el. A hangyaszorgalmú mongol nép nagy lelkesedéssel, akadályokat nem ismerve halad a szocializmus építésének útján. Űrömmel töltöltt el minket az, hogy hazánknak jó hírneve van mongol földön; mindenütt forró, testvéri fogadtatásban részesültünk. Igaz, a mongol mezőgazdaság szerkezeti felépítése más, mint a miénk, ám a fejlődés minden szakaszon lemérhető. Egyre jobban alkalmazzák a szocialista országok termelési tapasztalatait, fokozatosan rátérnek az intenzív termelésre. Harmadszor jártam Mongóliában, így össze tudom hasonlítani a legutóbbi látogatásom óta eltelt időszak fejlődését. Elmondhatom, hogy a mongol mezőgazdaság nagyot lépett előre a szocialista fejlődés útján. Gyökeresen megváltozik a mongol falvak látképe, a földművesek életmódja. Az illésháziak szocialista kötelezettségek vállalásával köszöntötték a testvéri Mongólia megalakulásának 55., valamint a két szövetkezet barátságának 20. évfordulóját. A háromnegyedmillió korona értékű vállalás a termelési mutatók elérését, illetve túlhaladását célozzák. Például a tejtermelésben jóval a batáridő előtt teljesítették múlt évi tervüket — az éves tejhozamátlaguk tehenenként meghaladja az ötezer litert. Az öntözéses gazdálkodást kiterjesztették a takarmánytermesztésre is. A két távoli mezőgazdasági üzem dolgozóinak barátsága tehát konkrét eredményekben, a termelési mutatók növekedésében, egymás tapasztalatainak alkotó gyakorlati felhasználásában jut kifejezésre. A cél közös: a szocialista nemzetköziség szálainak erősítése, a két ország dolgozóinak javára. A két évtizedes barátság eredményei méltóak a szövetkezet fennállásának 30. és a népi Mongólia megalakulásának 55. jubileumi évfordulójához. SVINGER ISTVÁN Találkozás. t— Hogy vagytok? — Köszi. A bajokat leszámítva, tűrhetően. — Mi újság? ... — Semmi különös. A pénz lehetne több. Ki-kimarad az ivóvíz, ötkoronás rizst csak pult alól kapunk. — Eljöhetnétek hozzánk, ha már a gyerek kilábal a náthából... Az anyja istápolja, gyógyítgatja. — Mi is megvagyunk valahogy, az a lényeg. Jobbulást! Viszlát. — Csak gyertek! Majd megkóstoljuk a hegy levét... A rongyrázó. — Kérem szépen, el sem tudom képzelni, mi van manapság az iskolában. A gyerek sosem hoz jó jegyet. Azt mondta a legutóbb is, hogy 2,2 volt az osztály előmeneteli átlaga. A tanító egészen kiválónak tartja. Most mondja meg! ön szerint helyes ez? A kérdezett hümmög, mondana is valamit, meg nem is. — A tanító elfelejti, hogy az osztály előmeneteli átlaga az ő bizonyítványa is. Persze, azért a gyerek se makulátlan. Nekem elhiheti. Mi, szülők lótunk-futunk, hogy minden meglegyen, a gyerek meg játssza a „nagyságos urat“, kényeskedik. Mondom, hát jó, megveszem neki a japán magnót rádióval. Azután meg motorbiciklire fájt a foga. Gondoltam, valamire való fiúnak ez már nem is olyan nagy dolog; pedig higgye el, megint le kellett mondani a színes tévé vételéről. És mi a hála? Irodalomból kettes, földrajzból hármas, matematikából négyes... Közben az apjának nincs egy pár rendes ünneplő cipője. S ha ezt mondom a gyereknek, szemtelenül azt válaszolja: — A faternak nem is állna jól a lakkcipő ... 1 A vásárló. A zöldségosztályon: — Kérek egy kilő citromot! De szépet!... — a barna eladónő csupa kőkemény, vastaghéjú citromot dobál a zacskóba. > A vásárlót ez fölöttébb dühíti: — Hát mit képzelnek maguk Itt? Talán lopom én a pénzt? Ilyen árúért adjam .. .? Látom én kérem, hogy ki nek jut a java: a fontos embereknek Nekik van rizs, turistaszalámi, holland kakaó, meg miegymás ... — ezzel ott hagy csapot-papot, elviharzik. Az ut cán, az üzlet előtt tovább nyelvvel szórja az áldást: — A múltkor is kér tem egy kiló sonkát. Olyan gusztusta lan szeletekre vágta az a..., hogy az embernek egyből elment az étvágya Megkértem, vágja vékonyabbra, s úgy nézett rám, mintha az anyját gyilkol tam volna meg ... Körülnéz, hogy ki figyel a kárálá sára, majd tovább nyelvel: — Beírtam én kérem szépen a pa naszkönyvbe. Be én! Még szerencse hogy kaptam banánt, földimogyorót. A comb is szép most. A kenyér még meleg. Különben sokkal csúnyábbakat írtam volna abba a könyvbe... Társaságban. — Mikor kapod az új kocsit? — Ha hiszed, ha nem, még két évet kell várnom rá. — Ez is csak nálunk eshet meg, mert itt minden olyan nehezen megy. Ennyit várni egy' 1600-as Ladára ... Most mond meg!... — Tudod, nemcsak te akarsz kocsihoz jutni... — Na jó, tudom, hogy a többséget még nem az ilyen vásárlási gond izgatja. De nekem speciális most ez a probléma. A nyáron Jugoszláviába szeretnék leruccanni, előtte szívesen kicserélném a kocsit. De várni kell! Mert ez olyan ország, ahol már mindenki kocsira akar ülni, azért a nagy sorbanállás. — Ráadásul, mindenki panaszkodik. Magasság ... Egy levéltöredékből néhány sor idézet: „Drága Jóska Fiam! Örömmel értesülök soraidból, hogy megkaptátok a lakást. De ha már adtak, édes fiam, kérhettél volna lejjebb is, nem ott fönn a magasságban. Ha a Józsika kihajol az ablakon, ne adj isten, hogy... Látod, mindig mondtam, hogy vegyél házhelyet, apránként ezt, meg azt, aztán a család egy-kettőre felépíti... Még apád is jól bírja magát, tudatom veled. Az motoszkál bennem: ne másszál te fiam olyan magasra, mert rossz lehet ott, én mondom nektek. Ne vedd rossz néven, hogy ezt szóvá tettem. Örülök különben a szerencsédnek. Csak az a magasság ... Aggódom is eleget értetek, édes fiam. Arra Kérlek, vegyél ki egy napi szabadságot, mert levágjuk a kisebbik disznót. Gyertek mindl Csókolom az egész családot. ölel: Anyád" A válaszból, íme, néhány sor: „Édes, köszönjük a meghívást. Megyünk a családdal. Merthogy éppen szabadosok vagyunk. Addig se tessék idegeskedni az emelet miatt, hiszen van itt felvonó, azon járunk, kivéve, ha elromlik, de az ritkán adódik. Meg aztán innen a magasból belátni az egész várost, ha kiáltok az erkélyre. Aztán, ott a fürdőszoba nem nagy, de Mariskámat esténként úgy kell kiimádkozni belőle, úgy szeret pancsolni. Majd meglátja, ha eljön, jó habos fürdőt csinálunk Édesnek, fenyőillattal. Csak az a baj, hogy padló helyett gumiszőnyeg terpeszkedik, az meg úgy beszívja a cigarettafüstöt, hogy az isten se veri ki belőle. Mariskám szid is eleget, hogy folyton büdösítek, így aztán a konyhában, nyitott ablaknál fújom a füstöt. Hát ezért van igazsága Édesnek, jobb lenne a kertes ház, de ez se utolsó. Forralt borral várjon minket, Édes, az kell... Csókoľin: szerelő fia és családja" ILLÉS BERTALAN >AA^/>A/NA/WW4A/WWW«/4/WV4/4/\/4AA/VWWWW>A/V4/WV>/W4/SA/4/4/VWVWW> Átéli szürkeségben kucsmás ember közeledik. A kopott, sötétkék kabát ujja meleg irhakesztyűben végződik. Hátára táskát vetett, kilóg belőle egy kis kézijíirész. A jriss, ropogós hóban megállítom, érdeklődöm. Közvetlenül válaszol. —■ Az utca nevét hiába is mondjál Azt kell tudnom, hogy kit keres. Már régóta it lakom, majdnem minden itt született helybelit ismerek, azt is tudom, kinek, hol áll a háza. Még végig sem mondom a nevet, már bólogat. — Tudom, ismerem. Ёп is arrafelé tartok, jöjjön csak velem. Hangulatosabbá válik a friss hóval borított, s még alig letaposott út. Oj ismerősöm is unhatta már az egyedüllétet, mert kérdés nélkül is szívesen rrťesél. — Nézze márI mutat egy derékbatört, karvastagságú fára. — Ügy látszik, valami autó nekiment. Észreveszek ilyen apróságokat is, megszoktam már, hogy a hegyről hazafelé tartva mindenre figyelek. Különben nyugdíjas vagyok már öt éve, de tétlenül még most se tudok otthon ülni. Hogy mivel foglalkoztam életemben? Sok mindennel, legénykoromban például kitanultam a szíjártó mesterséget, és azután hosszú ideig segédként dolgoztam egy kis műhelyben. Annak idején messzi vidékről is felkeresték az emberek a szíjártót. Az én főnököm sem volt soha munkanélküli, jöttek hozzánk a gazdák más járásokból, a hegyi falvakból is. Főként lószerszámokat rendeltek nálunk. Ezekből több százai is készítettünk a régi világban. Egy-egy új szerszám százhúsz óra alatt készült el. Természetesen kézi munkával. Az egyszerűbb és díszesebb kivitelű istrángok, parádés szerszámok megalkotásához persze sokféle kéziszerszám kellett. A tűk, árak, fogók, szahókések, szélszedök (cviklikj, más szóval körzők és lyukasztók közül még most is megvan nálam néhány, de csak nagyritkán veszem elő őket. Fogynak ugyanis a lovak, s ezért apró javítanivaló is piind kevesebb akad manapság. A szíjártó szakma — mint annyi n ősi mesterség — napja is leáldozói van. Mostanában már egyébként Friss hóban tudnék ilyen munkát elvégezni, mert eltörtem a bal kezem a múltkor. December közepén síkos volt az út, rosZ- szul estem. Bosszankodik az emberem, morog egyet-kettőt magában, aztán másra tereli a szól. — Dolgoztam én qyárban is, Füleken (Fiľakovo], Apátfalván /0patováj, de nem tetszett bent. Hiányzott a szabad levegő, a mozgás, ezért amikor a szövetkezet megalakult, gulyás lettem. Ma úgy mondják: állattenyésztő, vagyis jószágigazgató. Az állatok mellől mentem nyugdíjba, de ha újra kezdeném, ismét csak szövetkezeti tag lennék és etetnék, legeltetnék. A fiaim már nem folytatják a „mesterségemet“. A nagyobbik vasesztergályos, a kisebbik meg építésztechnikusnak tanult ki. Beszéd közben néhány pillanatra megáll, igazít barna, prémes fejfedőjén, rándít a bal kezén, észrevehetően zavarja kissé a kötés. Széltől cserzett arcán mélyek a barázdák, a nyáron megbámult bőr télen is sötétlik. — Sokfelé jártam életemben az országban, de számomra Losonc (Lučenecj a legkedvesebb. Ilyenkor télen csend van, nyugalom, pihen a környék, aztán annál zajosabb, forgalmasabb nyáron. Talán a közeli országhatár is teszi, hogy más évszakokban sok errefelé az idegen, a turista. Beérünk lassan a városba. Dél felé jár az idő, néhányon sietnek csak az utcán, páran ráköszönnek útitársamra. Л most néptelen nagy park, a liget közepe táján megállunk. — Ott lakunk a másik utcában. Nem megyek már tovább, vár az aszszony az ebéddel. Mi a nevem? Nagy József. Ritka név, ügye? — s búcsúkézfogás közben öregesen felnevet. Kanizsa István
