Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-12 / 2. szám
Í980. Január 12. .SZABAD FÖLDMŰVES. 35 éve szabadult fel Varsó Január 17-én volt 35 esztendeje, hogy a szovjet hadsereg és az I. lengyel hadsereg egységei felszabadítottták a náciktól megszállt Varsót. A katonai és politikai helyzet ugyanis Január közepén érett meg annyira, hogy ez megtörténhessen. A Vörös Hadsereg január 12-én 1200 kilométeres frontszakaszon hatalmas erejű támadásira lendült. Harmadnapra már 100—150 kilométer mélységben nyomult előre. Így szabadultak fel oly Ismert iparvárosok, mint Radom, Kielce, Radomsko, Czestochowa. A Vörös Hadsereg január 16-án már Varsó közvetlen közelében állott. Az I. lengyel hadsereg a szovjet alakulatokkal együttműködve január 17-re virradó éjjel átkelt a Visztulán és megkezdte bevonulását a fővárosba. Egyidejűleg délnyugatról és északnyugatról szovjet egységek nyomultak a főváros felé, mely estére teljesen felszabadult. A menekülő nácik borzalmas pusztítást végeztek, felgyújtottak és felrobbantottak mindent, amit csak lehetett. Az 1944 augusztusi felkelést követő náci megtorlás után Varsó holt városként hatott. A szovjet kormány azonnali hathatós segítséget nyújtott az életben maradt varsóiaknak. Hatszázezer tonna lisztet, gyógyszereket, kötszereket küldött a megpróbáltatások városába. Varsó felszabadításával megnyílt a további út Berlin felé, hogy a dicső szovjet hadsereg végső csapást mérjen a makacsul védekező náci fenevadra és Csehszlovákiát is felszabadítsa. KANIZSA ISTVÁN 0i kormány Portugáliában Lisszabonban a múlt héten letette a hivatali esküt a jobboldali szociáldemokrata Francisco Sá Carneiro kor. mánya. Az 1974-es áprilisi forradalom óta ez a 12, portugál kormány. A 15- tagú kabinetben Diego Freitas do Amarel, a‘ Demokratikus Szociális Centrum párt vezetője miniszterelnök, helyettes és külügyminiszter. A nem kevésbé fontos belügyi tárca betöltésével Enrico de Meló szociáldemokrata politikust bízták meg, hadügyminiszter a 38 éves Adelino Amaro da Costa lett. Az új kormánynak az alkotmány értelmében tíz nappal beiktatása után programjával be kell mutatkoznia a parlamentben. Általános vélemény, hogy az új kor. mány összetétele a jobboldali kormányzás visszaállítását jelenti a portugál politikában. Beruházás - szovjet közreműködéssel Fontos esemény színhelye volt a közelmúltban a magyarországi Villamosszigetelő és Műanyaggyár: átadták a szovjet gyártmányú, úgynevezett lineáris elektrongyorsltó berendezést, s a berendezés céljára készült — az ország első ipari méretű *— gépi besugárzó üzemét. Sok esztendős kutatómunka előzte meg ezt a pillanatot. A villamos és kábeliparban ugyanis a szerelési munkákat akadályozta, hogy korszerű, széles körben alkalmazható, hőre zsugorodó kábelszerelvényeket kizárólag tókés piacról lehetett beszerezni. Magas áruk arra ösztönözte a hazai szerveket, hogy megbízást adjanak a Műanyagipari Kutatóintézetnek a termékcsalád gyártásának kísérleti kidolgozására. A kutatások sikerrel zárultak, a gyakorlati alkalmazáshoz azonban nélkülözhetetlen volt az elektrongyorsító. Mit tud ez a bonyolult szerkezet? A hőre lágyuló anyagokat nagy energiájú elektronsugárzással átalakítja, ezáltal az anyagban kémiai folyamat játszódik le, s így az hőre keményedő tulajdonságokat vesz fel. Am nemcsak alakíthatósága javult nagymértékben, hanem egyéb kiváló tulajdonságokkal is gazdagodik: A többi között megnő a szilárdsága, Jobban ellenáll a hőnek, s az Ily módon készülő szerkezetekkel hermetikusan zárhatják például a telefon- vagy az erőátviteli kábeleket. A gyorsító széles körben alkalmazható az olajiparban, a bányászatban, a polimerek előállítására stb. Kapacitásának harminc százalékát éppen ezért a továbbfejlesztéssel kapcsolatos kutatásokra fordítják majd. A gyorsítót a leníngrádi Jefremov Intézet gyártotta. Ebben a technikában ez a világon az egyik legnagyobb és legismertebb intézet. Sikeresen működnek berendezései például az NDK- ban, Csehszlovákiában, japánban, Finnországban. ■ Jjév előtt váratlan bejelentés ^ lepte meg a világ közvéleményét: Kabulból, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság fővárosából jelentették, hogy új vezetőség állt a kormányzó Afganisztáni Népi Demokratikus Párt, a Forradalmi Tanács és az állam élére. A párt új főtitkára, a Forradalmi Tanács elnöke és miniszterelnök egy személyben Babrak Karmai. A közvélemény azt is megtudhatta, hogy Taraki párt- és állami vezető utóda, Hafizullah Amin visszaélt hatalmával, súlyos bűnöket követett el az afgán nép ellen, és az afgán nép 1978 áprilisi forradalma ellen mesterkedő imperialista erők cinkosa lett. Bebizonyosodott, hogy fizikailag likvidáltatta halálos betegnek nyilvánított elődjét. A másik fontos bejelentés az volt, hogy az Afganisztán és a Szovjetunió között kötött tavalyelőtti barátsági, jószomszédi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés értelmében a szovjetország az új afgán vezetőség kérésére és az ENSZ Alapokmányának 51. cikkelyével összhangban politikai, erkölcsi, gazdasági és katonai segítséget nyújtott az afgán kormánynak, hogy úrrá legyen a zűrzavaros helyzeten és megvédje a forradalmat az imperialisták és cinkosaik által kívülről szervezett támadásoktól. A bejelentés meglepetést keltett, hiszen Afganisztánból jó ideje nem érkeztek pontos értesülések, csak szórványos jelentésekből értesülhettünk róla, hogy valamilyen viszály dúl, mégpedig törzsi és vallási alapon. Ma már sokkal világosabb a helyzet. "A történtekre, az ország közelmúlt fejlődésére fényt vet Alekszej Petrovnak, a moszkvai Pravdában megjelent helyzetismertetése. Az 1978 áprilisi forradalmat az afgán társadalomnak a Népi Demokratikus Pártban tömörült haladó erői vezették és valósították meg, azok az erők, amelyeket Daud király uralkodása idején kegyetlenül üldöztek. Az áprilisi forradalom minimális áldozatokkal zajlott le, s ez is bizonyítja, hogy a régi rendszer túlélte magát, s a forradalmat legsajátabb ügyükként támogató széles tömegekhez közel állt a Népi Demokratikus Párt programja. A demokratikus Afganisztán ellenségei megértették, hogy az új élet építésének, az elnyomás alóli felszabadulásnak útján tett minden lépés egyre meddőbbé teszi az elvesztett pozíciók visszaállításának reményét. A külföldi imperialista erők egyenesen összefogtak a belső ellenforradalmi erőkkel. Mindketten remélték, hogy az áprilisi forradalom nem viseli el az őt érő csapásokat. A szovjet cikkíró az Egyesült Államokat, a pekingi vezetőket és egyes más országokat nevez meg az ellenforradalom támogatói között. Pakisztán területén tucatjával rendeztek be ellenséges központokat, melyeket menekülttáboroknak neveztek. A kiképzők között találhatók az ameri’""t titkosszolgálatok ügynökei, a A forradalom védelmében afganisztAni változások kínai „partizánharcszakértők“, sőt egyiptomi aknamunka-szakértők is. Á helyzetmagyarázat a továbbiakban rámutat arra, hogy az imperialista erők alaptalanul beavatkoztak Afganisztán belügyeibe, kívülről állandó fegyveres betöréseket követtek el, egyebek között idegen zsoldosokat vetettek be afgán területen, s mindez felette veszélyeztette az országot. Az afgán kormány 1978-ban és 1979-ben többször kért a Szovjetuniótól támogatást, egyebek között katonai segítséget is válaszul az imperialista erők beavatkozására. A szovjet vezetőség remélte, hogy mihelyt meggyőződnek az afganisztáni változások visszafordíthatatlanságáról, a valóságra való tekintettel nem lépnek túl bizonyos korlátokat. Ugyanakkor a szovjet ország nem titkolta, nem engedi meg, hogy Afganisztán a Szovjetunió déli határainál imperialista agresszió előkészítésének bázisává váljék. A külföldi imperialista reakció ugyanakkor minduntalan az afganisztáni államhatalmi szervek aláásására és az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt szétzüllesztésére törekedett és törekszik. A reakció megfelelő személyt talált népellenes szándékainak megvalósítására közvetlenül a Népi Demokratikus Pártban. Cz t személy Hafizullah Amin K volt. Amin a gyakorlatban az áprilisi forradalom ellenségeivel szövetkezett. Abban a helyzetben, amikor a külső beavatkozás és Amin terrorja súlyosan veszélyeztette a demokratikus rendszert, Afganisztánban akadtak hazafias erők, melyek szembeszálltak a bitorlóval. A nép támogatásával megdöntötték Amint, _ az országban helyreállt a törvényesség és a jogrend. A rendkívüli körülmények között az afgán kormány újra sürgetően azonnali segítséget és támogatást kért a Szovjetuniótól a külső agresszió elleni harcban. A Szovjetunió internacionalista kötelességével összhangban elhatározta, hogy eleget tesz ennek a kérésnek, és korlátozott számú szovjet katonát küld Afganisztánba külső fegyveres beavatkozás visszaverésének támogatására. Mihelyt az akció oka megszűnik, a szovjet katonákat visszarendelik Afganisztánból. A hivatalos állásfoglalásnak tekintett Petrov-cikk végül leszögezi, hogy az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség és támogatás nem irányul semmilyen szomszédos ország ellen. A Szovjetuniónak érdeke, hogy az egyenjogúságra, a kölcsönös tiszteletre és a belügyekbe történő be nem avatkozásra épülő normális baráti kapcsolatokat tartson fenn ezekkel az országokkal. A szocialista országok közül hazánk, az NDK és Bulgária már kifejezte a szovjet segítségnyújtás támogató* sát és az akció helyeslését. A magúkát találva érző imperialista körök szovjetellenes kampányt indítottak, „agressziónak“, „beavatkozásnak“ stb. minősítve a szovjet katonák afganisz* táni jelenlétét. Mintha megismétlődne az a bősz szocialistaellenes pt-opagan* dakampány, amelyet a Nyugat ponto* san egy évvel ezelőtt a Vietnami Szó* cíalista Köztársaság ellen indított, ал mikor az testvéri segítséget nyújtott a népírtó Pol Pot-rendszer ellen fel* kelt kambodzsai hazafiaknak. Carte» elnök, nyilván a kezdődő elnökválasztási kampánnyal kapcsolatban is, „nagynak“ szeretne tűnni, s hirtelen a „tettek mezejére“ tért át. Tanácskor zásokra hazarendelte az Egyesült Ä1* lamok moszkvai nagykövetét, amire eddig ritkán volt példa, kérte a sze* nátustól a SALT—II. ratifikálási vitá* jának elhalasztását, utasítást adott bizonyos gyanús flottamozdulatokra és gyors, fokozott fegyverszállításokat ígért Pakisztánnak, amelyet most ha* tározottan bázisállammá akar fejlesz* teni a haladó irányzatú országokkal és mozgalmakkal szemben az ázsiai térségben. Az amerikai diplomácia ezzel kap* csolatban veszélyes játékba kezdett az iszlám népeinek érzelmi húrjain. Nem is beszélhetünk teljes hatásta* lanságról, ám a valóság előbb-utóbb az igazság felismerésére késztet min* den népet. S ebben a nagy felvilágo* sító kampányban bizonyára nagy sze* repet fog játszani a forradalmának vívmányait védelmező Afganisztán JíV* vőbeni fejlődése. Mehéz, de dicső korszak kezdő* dik az afgán nép életében. Szebben nem is jellemezhetnénk, mint ahogyan ezt, Babrak Karmai és a többi vezető tette a legutóbbi esemé* nyékét bevezető nyilatkozatában: „Tiszta és hazafiúi szándékkal is* mét magasba emeltük a szent nemzeti háború zászlaját, a nagy áprilisi for* radalom zászlajátl Szent háborúnk az afgán nép nagy és igazságos háború* ja a valódi demokratikus igazságossá* gért, a szent iszlám vallás tisztelet* ben tartásáért, családi, népi és nem* zeti hagyományaink megőrzéséért, a dicső áprilisi forradalom céljaiért, to* vábbfejlődéséért, a békéért és a sza* badságért, a függetlenségért és a de* mokráciáért, a haladáséit és a jóié* tért, az egyenlőségért, a testvérisé* gért, az igazságosságért, Afganisztán testvéri népeinek boldogulásáért!“ A nép ítélete lesújtott az árulő Hafizullah Aminra. Politikai önkény* uralma áldozatainak börtönei megnyíl* tak. A nép forradalma védelmében kilép a jobb jövő felé vezető úton. L. L. Természetvédelem Mongóliában A Mongol Népköztársaság alkotmányának 10. paragrafusa kimondja, hogy a természet kincseinek kizárólagos tulajdonosa Mongóliában a szocialista állam. Parlamenti határozat értelmében évente kétszer egy hónapig tartó eseménysorozatot rendeznek a természetvédelmi munka és a természeti kincsek ésszerű kihasználásának népszerűsítésére. Az egyik ilyen hónap tavaly „A természet védelme — a gyermekek és a fiatalok Ugye“ jelszó jegyében telt el. A mongol pionírszövetség védnökösködött az erdőtelepítéstől az állatvédelemig széles területet felölelő kampány fölött. A másik természetvédelmi hónapban eredményesen népszerűsítették azokat a törvényeket, rendeleteket és határozatokat, s ügyeltek megtartásukra, amelyek célja a természet védelme. Az ilyen jellegű jogi intézkedésekben elég gazdag a mongol jogalkotás. 1971-ben például módosították a földtörvényt, hogy a föld kihasználásának jogi szabályait a megváltozott körülményekhez igazítsák. 1964-ben a víz- és erdőgazdálkodást szabályozó törvényben hajtottak végre hasonló változtatásokat. Tavaly a vadászatra és az élővilág védelmére vonatkozó törvényt módosították. Külpolitikai kommentárunk RENDEZÉS VAGY SZEMFÉNYVESZTÉS? AZ UT0LS6 FILLÉRIG... Washington eurorakéta-terve és a NATO-országok lakossága. (Kukrinyíkszi rajza) Rhodésiában elhallgattak a fegyverek. Eddig ez a fő eredménye annak a londoni megállapodásnak, mely arra hivatott, hogy rendezze a visszás állapotokat az egykori brit gyarmaton, mely 1966-ban egyoldalúan megszakította kapcsolatait az anyaországgal, és Ian Smith miniszterelnök vezetésével egyoldalúan kikiáltotta a fehértelepes köztársaságot, amely a Dél-afrikai Köztársaság után a fajüfdözés második legnagyobb fellegvára és az afrikai népek valóságos börtöne lett. Az idő azonban a haladásnak dolgozik és kérlelhetetlen. Rhodésiában is megértek a viszonyok új, átfogó belső rendezésre, ezt mind a bennszülött lakosságnak a Hazafias Front zászlai alá tömörülése, a szomszéd államokban táborozó gerillák partizánmozgalmának aktivizálódása, mind a nemzetközi helyzet kényszerítette ki, melyre jellemzők a haladó közvélemény, élvonalban a szocialista közösség politikai és közvéleményének nyomása: szüntessék meg a középkori állapotokat Rhodésiában, számolják fel az utolsó gyarmatokat is, mint erre számtalan ENSZ-határozat is felszólított. A fehértelepes kormány elég későn ismerte fel az idők szavát, illetve fogta fel értelmét. Tavaly még tett egy kétségbeesett kísérletet tényleges hatalmának átmentésére bennszülött bábkormány felállításával. Abel Muzorewa püspök kormánya csak kicsiségekben mert különvéleményen lenni az új kormányban a szürke eminenciás szerepét játszó Ian Smith tárcanélküli miniszterrel és csoportjával szemben, a fő kérdésekben kiszolgálta a fehér urakat. Nem volt véletlen, hogy az utóbbiak egy tapodtat sem akartak engedni a hadsereg és a rendőrség irányításának és ellenőrzésének kérdésében, ezt érintetlenül meg kívánták őrizni a fehér hatalom további gyakorlati érvényesítésének eszközeként. Átlátszó trükk volt az egész. A partizántevékenység folytatódott. A helyzet sürgető megoldást követelt s ekkor vette át a kezdeményező szerepet a brit kormány, mint az egykori anyaország képviselője, mely felelősséget érez az egykori gyarmat sorsának alakulásáért, noha ezt a felelősségét sajátosan értelmezi. Londonban hónapokig feszült tárgyalások folytak immár Zimbabwe- Rhodésia jövőjéről, a helyzet rendezéséről. Lord Carrington brit külügyminiszter, a tárgyalások irányítója, úgy ügyeskedett, hogy a béketeremtés látszatát keltse, ugyanakkor az adott lehetőségek között minél többet mentsen át a fehértelepesek pozícióiból. A rendezés első feltétele volt a tartós fegyverszünet. Ezért a szembenálló felek fegyvereseit katonai körletekbe összpontosították, s a választások megtartásáig ott kell tartózkodniuk. A rendre és közbiztonságra az oda vezényelt korlátolt létszámú nemzetközösségi alakulatok, vagyis brit katonák ügyelnek fel. Szerepük nem eléggé pontosan meghatározott, mert például nem felelnek a fegyverszünet megszegéséért, tehát jelenlétük Inkább a bennszülött lakosság fékentartására szolgál. Egyébként a katonai körletekkel kapcsolatban Is megrövidítették a Hazafias Frontot, a követelt 31 helyett csak 14-et engedélyeztek neki. A választásokig Lord Soames, az újonnan kinevezett főkormányzó gyakorolja a felfüggesztett Muzorewakormány helyett. ^ A szomszéd országokból, főként a Zambiából és Tanzániából hazatérő katonai vezetőket nagy üdvrivalgással fogadta a lakosság, erről a tv-képernyőkön Is meggyőződhettünk. Kérdés, milyen beleszólási Joguk lesz a haza* fias erők vezetőinek a helyzet alakulásába? Egyébként a Hazafias Front nem egy politikusa közben „titokzatos“ merényleteknek esett áldozatul, s a rendfenntartó erők közben tétle* nek. Meglepte a hazafias erőket az az elhatározás is, hogy az erőviszonyok végleges alakulását eldöntő választásokat előbbre hozták, már február végén meg akarják rendezni. Tehát az eddig hátrányos helyzetben levő Hazafias Frontnak nincs elegendő ideje programja kifejtésére, megfelelő előkészületekre, felvilágosító munkára a lakosság körében. A Hazafias Frontot alkotó két nagy szervezet, a Zimbabwei Afrikai Népi Unió (ZAPU) és a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) vezetői, Joshua Nkom és Robert Mugabe bizonyos feltételekkel fogadták el a londoni kompromisszumos megállapodást. 3 hozzá kell tennünk, hogy bizonyos kényszerítő körülmények nyomása is hatott. Az ellentábor, az „elfogulatlan“ brit vezetőket is ideértve, arra számít, hogy a Hazafias Front vezetői között ismét személyi ellentétek tör* nek ki, s ez a feltevés nem egészen alaptalan. Másodszor nyomást gyako* roltak az ún. frontállamokra, a gerillákat befogadó szomszéd államokra (Angola, Mozambik, Zambia, Tanzánia és Botswana), s ezek is siettették a lehető legsimább megegyezést. így aztán bizonyos kompromisszum árán született a londoni megállapodás. A Biztonsági Tanács már feloldotta a rhodésiai fehértelepes kormány ellen évekkel ezelőtt elrendelt gazdasági embargót, a tényleges rendezés azonban még csak rajzolódik. A helyzet fő jellemzője pillanatnyilag a bizonytalanság. Lűrincz László
