Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-15 / 11. szám

1980. március IS.

SZABAD FÖLDMŰVES

11

Az idő múlását rendszerint csak olyankor érzékeljük, akkor tesszük tudomásul, amikor a a mindennapi rohanásban egy jelentősebb évforduló állít meg néhány percre. Kizökkent a negszokott ritmusból, s ilyenkor a hétköznapok forgatagában nár megszokottá vált jelenségekre, környezetünk behatóbb szemügyre vételére is tudunk időt szakítani.

Ilyen alkalom lapunk létezésének 30. évfordulója. Bizony mintha kergetnék, úgy szalad az idő. Akár tegnap lett volna, olyan élénken emlékszem vissza arra, amikor a szerkesztőségből első ízben — mint új munkatársat — engem küldtek le a nyomdába, a lap új számának megjelenése előtti revízióra, oldal-ellenőrzésre. S ennek már közel negyedszázada lesz.

Egy lap szempontjából elsődleges fontossággal bír kivitelezése, külső köntöse. Hiszen az olvasó a nyomdában — a jól vagy kevésbé sikeresen — elkészített lappéldányt kapja kézhez. S tartalma mellett az újság külalakja, nyomdatechnikai megoldása lényegesen befolyásolja az olvasót. Egyáltalán nem új keletű, sőt inkább nagyon is régi igazság ez. Van olyan idős, mint maga a nyomtatás, a tipográfia feketének is becézett, de mindenképpen szép mestersége, amely félévezredes múltra tekint vissza.

TÖBBSZÁZ EVES TECHNIKA

Amikor Gutenberg mondhatnánk korszakalkotó találmányával a többszöri felhasználást lehetővé tevő tipográfiai betűk megalkotásával ajándékozta meg az emberiséget, nem is sejtette, milyen hatalmas lendületet ad ez a találmánya a legszélesebb rétegek kulturális felemelkedésének. Ugyanis az által feltalált módszer tette gyorsabbá, lényegesen olcsóbbá az addig igen körülményes könyvnyomtatást. Azelőtt ugyanis egy-egy könyv, nyomtatvány minden egyes lapjának szövegét keményfa lapra kellett rávésni. Egy kis fantáziával nem nehéz elképzelni, mennyi időt és fáradságot, milyen kézügyességet követelt egy-egy könyv kinyomtatása.

A nyomdatechnika Gutenberg óta számottevő minőségi változást, fejlődést mutat fel. Habár lényege, alapelve napjainkig változatlan. A fából metszett betűket, fémből öntöttek váltották fel, kifundálták a gépi szedést, a síknyomásnál lényegesen gyorsabb rotációs nyomást, amely különösen az újságok előállításában jelentett nagy fejlődést és még számtalan újítás növelte a nyomdaipar hatékonyságét. Számottevőbb változást azonban csak a legújabb kor hozott, amely a nyomdatechnika évszázados alapjait is megrengette. Az újabb nyomdaipari eljárások előhírnöke a litográfia, a kőnyomás volt. Később, a múlt század végén, illetve századunk elején a fényképezés technikájának rohamos fejlődése újabb lehetőségeket nyitott meg a nyomdaipar teljesen új módszereken és megoldásokon alapuló továbbfejlesztésére. A mélynyomás, a fénynyomás, a fotoszedés és még sok más újabb módszer a poligráfia előtt a hatékonyab, gyorsabb és minőségét tekintve eredményesebb munka lehetőségeit tárta fel a nyomdaipari dolgozók munkakörülményeinek javításával, a nehéz fizikai munka és a nyomdászmesterségnek az egészségre káros hatása kiküszöbölésével egyidŐ- ben.

Távirati stílusban legalább ennyit — úgy vélem — el kellett mondanom a nyomdaipar múltjáról és jelenéről, hogy kellőképpen érzékelhessük és értékelhessük azt a tevékenységet, amit a lapunk elkészítésének komoly munkáját végző nyomdászok szakmai hozzáértéssel, a legnehezebb körülmények között is odaadóan és nagy-nagy szeretettel végeznek. De az általánosásgokról inkább térjünk át a konkrétumok valóság-mezejére és kisérjük végig a kézirat útját, amíg a nyomdában újság lesz belőle. Egyúttal néhány kusza ecsetvonással bemutatjuk azokat, akik hétről hétre azon szorgoskodnak, hogy lapunk idejében megjelenjék.

AZ ŰT EGYES ÁLLOMÁSAI

Lapunk egy-egy száma — a képanyag terjedelmétől függően — vagy másfélszáz oldalnyi kéziratot „fogyaszt“ el. S ez még csak „nyersanyag“. még nem újság, amit először ólomsorokba kell szedni, címekkel ellátni, az oldalakra a tükör szerint betördelve behelyezni, az esetleges

hibák kiküszöbölése céljából gondosan átolvasni, kalanderezni, önteni, hogy a körforgó gép hengerére kerülő formákról megkezdhessék a lap nyomását.

E feladatok folyamatos elvégzését az üzemrészleg vezetője, szakmai nyelven a faktor szervezi meg. S mivel nyomdánkban két műszak váltja egymást, Oskár PUSKAILER és František ČÄP felváltva látja el ezt a fontos feladatot. Ök osztják el a munkát, ellenőrzik a kéziratok szabványszerűségét, gondoskodnak arról, hogy minden részlegen, minden munkahelyen zökkenőmentes legyen a termelés. Tőlük kerül kéziratunk következő állomására.

A GÉPSZEDÖ

Most is. ott ül megszokott helyén, zakatoló gépe mellett. Ez a kép rögződött meg emlékezetemben a húsz egynéhány évvel ezelőtti első személyes találkozásunkkor is. Fürge ujjal hatalmas gyakorlatról tanúskodó virtuozitással táncolnak a szedőgép billentyűin. Minden egyes érintés egy betűt, írásjelet szabadít ki a matricák tárából, hogy érces koppanással hulljanak egymás mellé, mígnem sor lesz belőlük. Egy fogantyú elmozdít fásával megindítja az újabb műveletet, a sor ólomba öntését. De ujjal már ismét a billentyűket szántják, s újabb Isor zárkózik fel az előzők mellé.

+ Mióta szeded lapunkat? — kérdezem KONCZ ISTVÄNT, amikor egy rövidke, lélegzetvételnyi szünetet iktat be.

— Huszonöt éve lesz, hogy „vesződöm“ veletek — mondja halálos komolysággal, de szeme huncutul villan. — Ha hibátlan számot adunk ki, akkor együtt örülök veletek, ha gyengébbre sikerül, akkor én is bosszankodom. Mindenesetre nagyra értékelem és becsülöm a szerkesztőség gondos és felelősségteljes munkáját.

Koncz István a szókimondó nyomdászok közé tartozik, a nyomdafestéket el nem tűrő kifejezések régiójába is átcsap, de megjegyzéseiből mindenkor a jóindulat, a segítőkészség érződik.

— Ez meg mi akar lenni? — szed elő egy kéziratoldalt, melynek néhány sorát piros ceruzával vastagon bekeretezték. Olvasom a kérdéses sorokat, s tényleg valami hiányzik a mondatból. Már kiszedtem, ami oda kell. Már csak azért is, nehogy a korrektúrában kelljen majd néhány sort újraszednem <— mondja tettetett szigorral.

A KORREKTOK

A kész szedés, szaknyelven a hasáb levonata a kézirattal együtt most a korrektorok asztalára vándorol. Lapunk hasáblevonatait PETRINOVÄ ANNA olvassa és Javítja nem kevesebb mint tizenégy esztendeje. Megkértem, hogy sokéves gyakorlata alapján tapasztalatainak bő tárházából keressen ki mindannyiunk okulására a kéziratainkra jellemző hiányosságok közül.

!— Elöljáróban hadd mondjam el,

■— kezdi rövidke gondolkodás után —nagyon szívemen viselem az újság színvonalát. Ugyanígy bátran állíthatom: a lap szívügye mindazoknak, akik részt vesznek nyomdai kivitelezésében. Éppen ezért rendkívül bánt, ha a kéziratokban véletlenül hiba vagy pontatlanság fordul elő. A helyzetet bonyolítja, hogy a hasábkorrektúrán a kiszedett szövegben lényegesebb és a kézirattól eltérő változtatások, átfogalmazások, beszúrások eszközlése csak kivételes esetekben engedhető meg. Az a szabály érvényes ugyanis, hogy a korrektor a kézirat szerint javítja a hasáblevonatot. Tehát fontos követelmény, hogy a kézirat hibamentes legyenl

A korrektornő jóindulatú tanácsait érdemes megszívlelni. Ez az alapja további sikeres együttműködésünknek, elytársf és baráti jóviszonyunknak. Hiszen feladatunk és célunk azonos: hibáktól mentes, tartalmas és esztétikailag kifogástalan lapot készíteni.

А МЕТОК

A kézirat metamorfózisa beteljesedett. Ólomba öntött sorokká alakult át. S az őlomsorokból álló hasábok itt sorakoznak a metőr munkaasztalán. DOBIÁŠ OTMÄR birodalma ez, ahol lapunk minden egyes száma végleges formáját kapja meg. A metőr a szerkesztőségekben megrajzolt vázlat, szaknyelven a tükör szerint a szedést, valamint a képek, rajzok kliséit az egyes oldalokon elhelyezi. Kézzel vagy a szomszéd helyiségben lévő gépen kiszedi a cikkek címét, majd a kész oldalnak papírra lenyomtatott másolatát további átolvasásra adja át szerkesztőségünk dolgozójának.

Jogos a kérdés, hogy ennyi korrigálás, ellenőrzés, átolvasás és javítás után hogyan maradhat a lapban hiba? Bizony maradhat, sőt marad is. S nem is oly ritkán. Az egyik sorban kijelölt kis hiba néha jóval súlyosabbat idézhet elő. S e hibák rendszerint ott rejtőznek, ahol egyáltalán nem is feltételeznénk. Még a sokéves gyakorlattal rendelkező nyomdásszal is megtörténik, hogy a korrektúra sort nem a megfelelő helyre teszi, s így egy hibából máris kettő lesz. Az ilyesmi pedig a megszokott gyors munkaütem mellett igen hamar megtörténik.

♦ Te is már több mint két évtizede készíted lapunkat. Mondanál valamit az elmúlt esztendők során szerzett tapasztalataidról?

— A hiányokról és hibákról már sokszor beszélgettünk. Most inkább dicsérni szeretnék. Szeretném megemlíteni, hogy a lap technikai szerkesztőjének munkájával különösen elégedett vagyok. Pontos tükreit más szerkesztőségek dolgozóinak követésre méltó példaként mutatom meg. El sem hinnéd, milyen könnyítés számomra az a tudat, hogy nem kell majd az oldalt áttördelni csak azért, mert pontatlan volt a tükör.

♦ Örvendetes ilyesmit hallani, de ne csak dicsérj, mondj élesebb bírálatot is.

— Miért lennék ünneprontó? A hibákról már sok szó esett, s bár mindenki hibázhat, véleményem szerint a szerkesztőség és a nyomda dolgozóinak együttes igyekezetével elérhető, hogy a lap kifogástalan legyen. De elég volt a locsogásból, gyerünk dolgozni.

S máris emeli a többtíz kiló súlyú kész oldalt, hogy a kalanderezésre váró oldalokhoz tegye. S máris hozzá* lát egy újabb oldal betördeléséhez.

A kézirat göröngyös útja itt véget* ér. Innen már csak mint bizonylat egy tasakba kerül a levonatokkal és tükrökkel együtt, s már senki sem kíváncsi rá. Persze, most már nyomtatásban lesz olvasható, amint megindul a rotációs gép.

A GÉPMESTER

Addig azonban, amíg megindulhat a körforgó gép, az újságoldalak kalanderezése után még az öntést kell elvégezni. Csak ezután helyezheti fel SZILVÄSY ENDRE gépmester segédjével SZIGL JÓZSEFFEL az oldalak ólomba öntött félhengereit a gép nyomóhengerére. S most kell velük néhány szót váltanom, amíg a gépet meg nem indítják, mert zakatolása elnyomja az emberi hangot. Ilyenkor lehetetlen szót váltani, csupán a mutogatás az egyetlen hasznavehető kommunikációs eszköz, de a süketnémák jelbeszédét egyikünk sem ismeri.

Gépmesterünk szintén egyike azoknak, aki évtizedek óta fáradságot és áldozatot nem kímélve szorgoskodnak azon, hogy lapunk idejében az olvasók kezébe kerülhessen. Most azonban igazán rosszkor jöttem. Időszűkében vannak. Az oldalak öntése géphiba miatt megkésett, s ezért most nekik kell jobban „megnyomni a gombot“, hogy a nyomást az előre megszabott időpontra befejezhessék.

— A lap kerek évfordulója alkalmából — mondja Szilvásy gépmester — a szerkesztőség minden tagjának további munkasikereket, jó erőt, egészséget és a lap színvonalénak folyamatos növelésében szép eredményeket kívánok az elkövetkezendő esztendőkre. Remélem, együttműködésünket a jövőben Is az a szoros baráti légkör jellemzi majd, amely eddig kialakult.

Fülsiketítő dübörgéssel indul meg a gép, hogy néhány óra múlva a Szabad Földműves egy újabb számának példányai hagyhassák el a nyomdát. S ez a folyamat minden héten ismétlődve a megszokott mederben, de mégis mindig újszerűén végtelen lánccá kovácsolódik.

*

Végszóként talán annyit, hogy lapunk fennállása évfordulójának ürügyén legalább néhány mondat erejéig, szerény keretek között emlékezzünk meg azoknak önfeláldozó munkájáról, akik sok éve már hétről-hétre részesei lapunk számainak előállításában, elkészítésében. Őszinte szívvel reméljük, hogy ez a meghitt baráti kapcsolat a Jövőben sem szenved csorbát.

(0. K.)

Koncz István gépszedö: Idestova huszonöt éve vesződöm a szerkesztőség

D obiáš Otmár metőr: A vétett hibákat rendszeresen megbeszéljük, így egyre kevesebb van belőlük.

Szilvásу Endre gépmester: együttműködésünket a baráti kapcsolat jellemzi.

Szilvásy Endre gépmester: együttműködésünket a baráti kapcsolat jellemzi.

Simon ovii Jozef gépmester: azon vagyunk, hogy időben és jó minőségű lapot adjunk az olvasók kezébe.

Ambrózy Jozef: a lap egy-egy számának kinyomásához körülbelül 1900 kg papírra van szükség.

(KADEK Gábor (4) és BARA László felvételei);