Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-15 / 11. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. március 15. Ha többen tolják, majd megindul a szekér! Г ПП rí wmmém A kéméndi (Kamenín) székhelyű „Garamvölgye“ Efsz vezetősége meghívásának eleget téve, február tizenkilencedik napján Kicsinden (Malá nad Hronom) jártam. A háromezerkétszázötven hektáros egyesült szövetkezet ugyanis itt tartotta meg évzáró közgyűlését. A tanácskozáson a járási állami és pártszervek képviselőinek küldöttsége Is részt vett, élén Jankovszky Ferenc elvtárssal, az SZLKP Nové Zámky-1 járási bizottságának titkárával. A kultúrház nagyterme zsúfolásig megtelt, és ez örömmel töltött el, hiszen arra engedett következtetni, hogy az emberek érdeklődéssel várják munkájuk eredményeinek értékelését, tudni szeretnék, hol követtek el hibát, és egyben felkészültek rá, hogy megvitassák až előbbrelépés lehetőségeit, megismerkedjenek a tervidőszak utolsó évének igényes feladataival, melyeknek teljesítéséhez a szövetkezet valamennyi dolgozójának szorgalmára szükség lesz. XXX Egy szövetkezet tevékenységének értékelése nem kis feladat. A főbeszámolónak tartalmasnak, mindent átfogónak, de ugyanakkor tömörnek és érdeklődést kiváltónak kell lennie. Sok helyütt kétórás beszámolót készítenek, száz meg száz számadatot ismertetnek, amiből az emberek többsége talán tizet sem képes megjegyezni; így elveszik a mondanivaló lényege, unalmassá válik a tanácskozás, s mire a vitára, a hibák feltárására kerül sor, már mindenki unja az egészet. A kéméndiek már kerülik ezt a hibát. A közös gazdálkodásának eredményeit rögzítő kimutatást sokszorosítva a tagok rendelkezésére bocsájtják, a főbeszámoló viszont túlsúlyban a hogyannal foglalkozik. Vagyis: méltatja a jó munkát, a példás dolgozók munkasikereit, rámutat az észlelt fogyatékosságokra, és mindenekelőtt azt vázolja, hogyan lehet és kell eredményesebben gazdálkodni. XXX tartás és felelőtlenség — legalább olyan károsan hatottak, mint a szélsőséges időjárás. XXX A tervidőszak utolsó évének feladatait Retkes jános mérnök, a közös üzemgazdásza ismertette. Beszámolójából kitűnt, hogy a szövetkezet előbbre szeretne lépni a haladás útján. A korábbi évelt sikereire építve A szövetkezet múlt évi tevékenységét Bogdán Ferenc elnök értékelte. a gabonaféléknél 4,8, kukoricából pedig 5,4 tonnás átlaghozamot terveznek, több cukorrépát és takarmányt akarnak termelni, s a szőlészetben, valamint a kertészetben is jövedelmező tevékenységet kívánnak folytatni. Az állattenyésztésben szeretnék mielőbb befejezni és átadni rendeltetésének az új sertéshizlaldát és a tej-A példás dolgozók erkölcsi elismerésben és jutalomban részesültek. Nos, körülbelül ilyen beszámolót hallottam Bogdán Ferenctől a kicsinél kultúrházban. A szövetkezet elnöke elmondta, hogy tavaly igen szép eredményt értek el a kukoricatermelésben, jól fizetett az árpájuk, a tervezettnél több napraforgót, évelő takarmányt és silókukoricát termeltek, de mindez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ellensúlyozni tudják a növénytermesztés egyéb ágazataiban tapasztalt kiesést. Mert búzából például a tervezett mennyiségnek a felét sem sikerült megtermelniük, csalódtak a szőlőben, a dohányban és a korai burgonyában, a cukorrépa átlaghozama sem érte el a tervezett szintet, s ráadásul még a szőlészet és a kertészet is hiánnyal zárta az évet. Sajnos, az állattenyésztés sem remekelt a múlt évben. Több tejet, választott malacot és marhahúst, de lényegesen kevesebb sertéshúst értékesítettek, mint ahogy azt eredetileg tervezték, így az állattenyésztésből eredő bevétel kevésnek bizonyult a növénytermesztés eredménytelenségének ellensúlyozására. A szövetkezet elnöke elismerte, a kedvezőtlen időjárás tagadhatatlanul kihatott az eredmények Ilyetén alakulására, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szubjektív tényezők — az emberi szorgalom hiánya, a néhány szövetkezeti tagnál gyakran megnyilvánuló passzív magaházat. Az állomány hasznosságát illetően tehenenként évi 3050 literes tejhozamot terveznek, s a marhahizlalásban nyolcvan dekára kívánják növelni az átlagos napi és darabonkénti súlygyarapodást. A tervek szerint egy kocától évi átlagban 17,5 malacot fognak elválasztani. Hallgattam a beszámolót, a többre és jobbra törekvést tükröző célkitűzéseket, s egyszer csak megdöbbentett valami. Az üzemgazdász azt mondja, negyvenhat dekás átlagos napi és darabonkénti súlygyarapodás elérését vették tervbe a sertéshizlalásban. De hiszen tavaly már ötvenkét dekánál tartottaki A tanácskozás végén megkérdeztem Retkes mérnököt, mi a pláne az ilyen tervezésben. Talán azért indulnak ilyen tartalékkal, hogy jövőre ne adóssággal zárják az évet? — Nem csalafintaság ez, kérem —« mosolyodott el az üzemgazdász. — A tervmutatók kidolgozásakor a társadalmi igényből indultunk ki. Az alapállomány adott, a malacelválasztást növelni fogjuk, viszont a társadalom kevesebb húst kér tőlünk. Ezt az igényt pedig negyvenhat dekás súlygyarapodási átlag elérésével is ki tudjuk elégíteni. Más lapra tartozik, hogy az ötven-ötvenkét dekás átlagot feltétlenül el akarjuk érni, mert gazdaságosan akarunk termelni. Nem beszélve róla, hogy az év vége felé az új hizladát is átadjuk rendeltetésének. Talán nem lennének ilyen furcsaságok, ha mindig a helyi adottságokból kiindulva határoznák meg a gazdaságok társadalommal szembeni kötelezettségét. XXX A „Garamvölgye“ Efsz-ben az idén 21,8 százalékkal tervezik növelni a mezőgazdasági nyerstermelést. A szövetkezet elnöke, és az üzemgazdász is úgy nyilatkozott, hogy ez a feladat teljesíthető. Tény, hogy az utóbbi két évben a szövetkezet szekere elakadt a fejlődés útján, ideje lenne kizökkenteni a kátyúból. Mert a korábbi években aránylag színvonalas volt itt a termelés. Az előbbrelépés érdekében javítani kell a földalap, a gépek és az öntözőberendezések kihasználását, névre szólóan kell meghatározni a legfontosabb feladatokat, el kell mélyíteni az üzemi demokráciát és növelni a dolgozók anyagi érdekeltségét. S persze jobban meg kell szervezni a belüzemi szocialista munkaversenyt, észszerű takarékosságra, a munkafegyelem megtartására és a szocialista tulajdon védelmére kell nevelni, ösztönözni a dolgozókat. No és végül, de nem utolsó sorban a munkaszervezést sem ártana színvonalasabbá tenni. XXX A kéméndi szövetkezet jó közepes évet zárt február tizenkilencedikén. Most a mérce ismét magasabbra került, de nem olyan magasra, hogy a feladatokat ne teljesíthesse. Jankovszky Ferenc elvtárs, a járási pártbizottság titkára vitafelszólalásában hangsúlyozta, bízik benne, hogy a korábbi évek sikereire és a munkában példát mutató íjolgozók eredményeire alapozva a közös minden tagja tudása legjavát nyútjva, fogja szorgalmazni a nem kis feladatok sikeres teljesítését. Hogy kik azok, akik mindig élen járnak a munkában? Például a Sáska házaspár, Mikó Ilona és Papp Katalin, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gazdaság tavaly 51 ezer liter tejet termelt terven felül, Garami Rozália, aki a malacnevelésben nyújt dicséretre méltó eredményt. Benefi Terézia, Trnovszky Mária és Szvitek Mária a sertéshlzlalásban, Tóth Flórián és Menyhárt Imre pedig a marhahizlalásban elért eredménnyel érdemelték ki a dicséretet és az elismerést. Persze a gépkezelők között, a kertészetben és a mezei munkacsoportban is akadnak példás dolgozók. Ha sokan követik a jó példát, egy év múlva bizonyára kedvezőbb eredményekről, sikeresebb helytállásról adhat majd számot a kéméndi „Garamvölgye“ Efsz. Kívánjuk, hogy úgy legyenl KÄDEK GABOR A közös tagjai — a fiatalok és az idősebbek egyaránt — figyelmesen hallgatták a kritikai igényesség elve szerint készült főbeszámolót. (A szerző felvételei) A terebesi (Trebišov) járás ** mezőgazdasági üzemeiben több millió értékű gép van. Sok közöttük a drága, precíz erőgép. Amikor ősszel befejezték a .munkát, a gépek is „nyugovóra“ tértek. Felsorakoztatták ai udvarok, ban, és mosta őket az eső, belepte a hó.........Nem más ez, mint rozsdatemető“ — mondta az egyik Ung-vidéki szövetkezet elnöke. — Szövetkezetünknek negyven erőgépe van, a hozzávaló munkaeszközökkel — jegyezte meg Czompoly Béni főgépesítő, a Munkaérdemrenddel kitüntetett leleszi (Leles) Május 1. szövetkezetben. — Ne nézze meg, mert nem szívdey rítő látvány. Többnyire a szabadíj ban vannak ősztől tavaszig, de az- 1 tán is. Értékük meghaladja a tizenötmillió koronát. Kevés a fedett tér. Reggelente egymást húzatják be a traktorok, fogy az üzemanyag, küzd a traktoros és a gép. • És a kilátás? — Nem biztató. Nincs pénz, így beruházási lehetőség nem nyílik. Kölcsön pénzeszközből talán lehetne betonalapzatot készíteni, de ez Hol telelnek a gépek? csak kis lehetőség. így aztán pazaroljuk az üzemanyagot, rozsdásodnak a gépek. Ha lenne négy-öt millió koronánk, meg lehetne oldani mindent. Fedél alá kerülnének a gépek. Erre azonban nem kínálkozik lehetőség egy darabig. BŐVÜL A KÉP A királyhelmeci (Král. Chlmec) Állami Gazdaságban folytatódik a gépek sorsa utáni „kutatás“. Bélán József főgépesítő így bővíti a képet: — Az értékcsökkenés sohasem azonos az elhasználódással. Igaz, a gépek kétharmadát fedél alatt helyezhetjük el, de ez is kevés. A szabad ég alatt levők nem bírják ki a tíz évet. — Miután a gépek gyorsabban elhasználódnak, érthetően nagyobb a termelési költség. Ezek az értékesítési árban nem térülnek viszsza. Pénz kellene, mégpedig sok, mert mi lesz akkor, ha a gépek ára növekedik, s a mai „masinák“ helyett olyanokat kapunk, melyeket nem szabad kint hagyni a szabad ég alatt — elmélkedett a főgépesítő. — Az alkatrész annyira drága, hogy egy-egy felújítás annyiba kerül, mint egy új gép. Ha egyáltalán van alkatrész. A géppark értéke meghaladja a 38 millió koronát. Egy igényes gép ára majdnem fél millió korona. Egy E—516-os kombájnért 390 ezer koronát fizetnek. 9 Tehát komoly érték „telel“ a szabadban? — Azt nem mondanám, mert a gépek nyolcvan százalékát fedél alatt tartjuk. A királyhelmeci gazdaság a gépek téli elraktározási versenyében harmadik éve az első helyen végzett a járásban. Ebben a gazdaságban húsz traktornak lejárt az amortizációs ideje, tehát le van írva, és még mind üzemel. A gazdaságok irányítói tudják: lehetne valamilyen megoldással kísérletezni. De ennek is megvan a kockázata. Egyre többen bírálják el, hogy szabványszerű-e az épület, így aztán csak óvatosan mondják itt-ott, hogy egy dohánypajta vagy magtár, hogyan hasznosítható átmenetileg menedékül a sokmilliós gépeknek. o© — Megkockáztatnám azt is — mondta Pásztor Ernő, a nagykapost (Veiké Kapušany) szövetkezet főgépesítője —, hogy a gépék elhasználódási ideje is megkérdőjelezhető. Egy műtrágyaszóró például még gondos kezeléssel sem bír ki többet, mint a megadott idő felét. A traktorokba évente hatezer korona értékű fagyálló szert használnak, hogy be ne fagyjanak. Gépszínük van elég, de közülük többet terményraktárnak használnak. Sőt, építhetnének vasbetonvázas gépszíneket is, de ez költséges. — Hozzá kezdtünk egy modern géptelep felépítéséhez. A diagnosztikai részleg már üzemel, de a további építés valahogy abbamaradt. Jelenleg gépeink 65 százalékát fedél alatt tartjuk. Ez mintegy 18—20 millió korona érték. A vontatott eszközök részére nincs tárolóhelyünk, itt is kellene az értéket mentő megoldás. A nagykaposi szövetkezetnek hetven traktora van. Ebből tizenhat már kiselejtezett, de mind működik. Igaz a szállításban, illetve kisebb munkákon használhatók, de mennek. Egyetlen gépük sincs, amely ne bírná ki a tízéves időt. Az üzemanyag-felhasználás is kedvező. Érdemes a traktorokat fedél alatt tartani. Elkeserítő helyzetekkel találkoztam. Amint kiderült a terebesi járás gazdaságai többségükben hasonló cipőben járnak, Dargótól Nagykaposig, Királyhelmectől Kystáig. Minden más beruházás megelőzte a gépszínek építését, legjobb esetben a kettős hasznosítású magtárak, dohánypajták, szénatárolók jelentenek részleges megoldást. RUGALMASSÁGOT! A gazdaságokban a szakemberek azt vallották: valamit tenni kell, mert ha valaki száz korona kórt tesz a társadalmi tulajdonban azt büntetik, aki milliós értékeket szabadon hagy rozsdásodni, azt nem bünteti senkii — Ne gondolja, hogy csak a gépek helyzete ilyen mostoha. Hasonló a helyzet a műtrágyával is. Ez szintén a szabadban áll, hónapokig. Sok millióról van szó. Talán az előríások is lehetnének rugalmasabbak — jegyezte meg a Munkaérdemrenddel kitüntetett Matyi János, a pólyán! (Polany) szövetkezet elnöke. — Több hasznosítható ötlet kellene a gazdaságokban, s talán még annak a kockázatnak a vállalása is, hogy az illetékesek észreveszik a szükségmelodást. 00 Sok akadálya van annak, hogy tető alá kerüljenek a drága és mind drágább gépek? ülés Bertalan Kiváló termelők tanácskozása A közelmúltban Galántán munkaértekezletet tartottak a nyugat-szlováklal kerület kiváló kukoricatermesztő üzemei dolgozóinak képviselői. Megvitatták a múlt év termelési problémáit, kicserélték tapasztalataikat és körvonalazták az ez évi feladatokat. Az értekezleten megjelentek: Ignác Janák, a kerületi pártbizottság vezető titkára. Štefan Matejőík, a kerületi pártbizottság titkára, Jaromír Algayer, A kerületi mezőgazdaság igazgatóság igazgatója és mások. Algayer elvtárs beszédében kiemelte a szemes- és silókukorica termesztésének jelentőségét, a hektárhozamok növelésének társadalmi fontosságát, majd ismertette a tavalyi eredményeket. Hangsúlyozta, hogy a kerület mezőgazdasági üzemei sikeresen teljesítették a kukorica termesztésére vonatkozó feladatokat, összesen több mint hétszázhuszonötezer tonna szemtermést takarítottak be, több mint öt tonna hektáronkénti átlagterméssel. Az értekezleten főleg azt a munkát értékelték nagyra, amit azok az üzemek fejtettek ki, amelyek tavaly a hosszantartó szárazság ellenére is kiváló eredményeket értek el. A legjobbak közül néhányat megemlítünk: az ostrovl „Haladás“ Efsz dolgozói több mint nyolc tonna szemes kukoricát termeltek hektáronként, őket követte a nagymegyeri (Galovo) Agrokomplex üzem 7,18 tonna átlagterméssel, a trebaticei szövetkezet 7,15 tonnával, о vágsellyeiek, a sókszelőceiek, a zsigárdiak stb., akik több mint hét tonnás átlagterméssel dicsekedhetnek. Az értekezleten több tartalmas vitafelszólalás is elhangzott. Ezek már az idei évre körvonalazott feladatokhoz kapcsolódtak. A konkrét feladatok közül érdemes megemlíteni a kiváló kukoricatermesztők szocialista kötelezettségvállalását, amelyet hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére tettek, miszerint az öntözetlen területeken hét tonnás hektáronkénti szemterméssel, az öntözött területeken pedig tíz tonnát kívánnak elérni, s így az idén hétszázezer tonna szemes kukoricát termesztenek kerületi viszonylatban. Ehhez maximálisan felhasználnak minden termésnövelő eszközt. így akarják valóra váltani azokat a célkitűzéseket, amelyeket a CSKP XV. kongresszusa megfogalmazott. Kövessék példájukat! Krajcsuvics Ferdinánd I
