Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-16 / 7. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1980. fetirüfr le. 12 a termelés lefeeditésében Készül a múlt év mérlege. (Bogoly János felvételei) Nehéz esztendő után Párhuzamok Dolgozó népünk élelmiszerszükség­­letének rugalmas kielégítése megkö­veteli, hogy a mezőgazdaság minden ágazatában a termelés tudományos­­műszaki ismereteinek ésszerű haszno­sítására törekedjünk. Tesszük ezt azért, mert társadalmunkban fő té­nyező az ember, s minden az ő érde­keit szolgálja. A CSKP XV. kongresszusának, s az azt követő pártplénumoknak az irány­elvei arra ösztönöznek, hogy a ter­melés hatékony fejlesztése során a jó minőség legyen figyelmünk közép­pontjában. Ennek kapcsán került homloktérbe az állattenyésztés és azon belül a szarvasmarha-ágazat programszerű biológiai fejlesztésének társadalmi igénye is. Nem véletlen az sem, hogy ezt a kérdést a gabona­­programmal párhuzamosan, vagyis a szükségletnek megfelelő és minőségi­leg kifogástalan tömegtakarmány-ter­­mesztéssel egymenetben kell megol­danunk. Ez azt jelenti, hogy az erő­takarmányokat, amennyire csak lehet, fokozatosan iki kell iktatni a szarvas­­marhák táplálékából. Az eddigi ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy a korszerű takarmányozási módszerek ezt lehetővé teszik. A CSKP 13. plénuma is hangsúlyoz­ta, hogy állattenyésztési termelésünk döntő, s egyben legfontosabb ágazata a szarvasmarha-tenyésztés. Ez megkö­veteli, hogy a tél folyamán ne csak tartsuk az állatok korábbi hasznossá­gát, hanem további javulást érjünk el. Ez persze csak a technológiai fe­gyelem -megszilárdításával, a dolgo­zók szakismereteinek bővítésével, a haladó módszerek elsajátításával va­lósítható még. Mindezek a termelés összpontosítá­sára és szakosítására, a szervezés minőségi javítására ösztönöznek, hi­szen nem kevesebbről, mint a tej- és a marhahústermelés fellendítéséről, s ezen ágazat költségeinek a csök­kentéséről van szó. A sókszelőcei (Selice) szövetkezet­ben például a hatodik ötéves tervidő­szak kezdetétől a múlt év végéig a szarvasmarha-állomáhy két farmon volt elhelyezve. A helyszűke miatt eléggé elavult, idők során elhaszná­lódott istállókban mind a két telepen teheneket is tartottak. A munkafelté­telek pedig rosszak voltak. Ezzel is magyarázható, hogy az ötéves terv­időszak kezdetén — 1976-ban — egy tehén átlagában 2628 liter tejet értek el. Tálán mondanom sem kell, hogy a gazdaság vezetőinek éš személy sze­rint Csicsman Tibor főállattenyésztő­nek nagy erőfeszítésbe került, amíg a tehénre jutó tejátlag 1979-ben 3333 liter lett, vagyis több mint hétszáz literrel javult. Természetes, hogy eb­ben a növénytermesztési részleg dol­gozói is segítettek az állattenyésztés­nek. A munkafeltételek javításának az igénye, s a munkaerő fokozatos csök­kenése halaszthatatlanná tette egy öt­száz férőhelyes teljesen gépesített tehenészeti telep építését. A korszerű farmot még a múlt év negyedik ne­gyedében átadták, s a szövetkezet de­cemberben kezdhette a benépesítést. Dicséretes, hogy ezt a műveletet is az A nagymegyeri (Calovo) szövetke­zet állattenyésztői mindenkor a terv sikeres teljesítésére törekedtek. Eh­hez a feltételeket mindig az előző évben teremtették meg. Az állatállo­mány tervezett létszámának az eléré­se, a takarmányozási és más tényezők betartása, nagyon kedvezően befolyá­solta a tejhasznosság és a súlygyara­podás elérését. Letovics Mátyás főállattenyésztő megemlítette, hogy a múlt évben törzsállományukban több mint 680 holstein-fríz keresztezésből származó tehenet tartottak, s ezek tejhasznos­sága jelentősen felülmúlta a szlovák­tarka tehenek tejátlagát. A tervezett napi tízliteres tejátíaggal szemben több mint tizenegy litert értek el, s így több tejet adhattak társadal­munknak. A tehenészet munkaközössége pél­dásan teljesíti a feladatokat. Az em­berek mindegyike a tej higiénikus ke­zelésére és tárolására törekszik. Az 6 érdemük, hogy egy tehén átlagában több mint 4300 liter tejet termeltek. A tehenészet legjobb dolgozói között említhetjük R á c z Vincét, B e 1 u c z Károlyt és Bors Lászlót. Körülte­kintő munkájukkal vált lehetővé, hogy a tej literjének a termeléséhez üzemi átlagban 33 deka erőtakarmányt hasz­náltak. A jó tejhasznosság egyik fontos kö­vetelménye a betegségek megelőzése. Ebben a szövetkezetnek nagy segítsé­ésszerűség, illetve a fokozatosság elve szerint valósítják meg. Köztudott ugyanis, hogy hasonló farmoknak a benépesítése során előnyös, ha fiatal állatok kerülnek az új, korszerű kör­nyezetbe. Ezek jobban megszokják a gumimatracos állást, a boxos kötetlen tartást és a karusszel gépi fejést. Ezért helyeztek az új telepre száz elsőborjas tehenet, és százötven vem­hes üszőt. Amint kissé felmelegedik az idő, folytatják a tehenek betelepítését, azonban minden egyedet figyelnek, hogyan viseli el az új környezetet. Azokat a teheneket, amelyek a tejter­melés tekintetében nem illeszkednek bele az új helyzetbe, a régi telepen hagyják, mert az egész állomány úgy sem fér el az ötszáz férőhelyes far­mon. Tervbe vették, hogy a szarvas­marha-állományt ez év végéig a déli telepre összpontosítják. Erre azonban csak később kerülhet sor. Sajnálatos, hogy még az új farm teljes benépe­sítésével sem oldódhat meg a férő­hely-probléma, mégpedig azért, mert az eltelt tíz esztendőben az ötszázas tehénfarmon kívül, itt más nem épült, s a régi építményekben tíz évvel ez­előtt 1100, most viszont több mint kétezer szarvasmarhát kell tartani. Az elavult istállókban s a provizó­riumként felhasznált „tákolmányok­ban“ nagyon szűkre szabott a férő­hely. A marhahús termelésére csak egy 260 férőhelyes istálló áll rendelkezé­sükre, к onnét legfeljebb 150 tonna vágóállat kerülhet eladásra, az idei terv pedig 330 tonna marhahús el­adását -írja elő. Hogyan oldják meg a problémát? őszintén szólva, keser­vesen. Kényszerűségből tákolmányok­ban, külterjes viszonyok mellett hiz­lalják az eladásra szükséges állatok egy részét, s ezt a célt szolgálják a selejtezett tehenek is. A helyzet ko­molysága végett el kell mondanom, hogy a hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében ugyanarról a férőhely­ről 108 tonnával több vágómarhát kell értékesíteniük, mint 1976-ban. Csak a körültekintő vezetés, s az állatgondozók érdeme, hogy a napi súlygyarapodás 0,90—1,10 kiló között váltakozik. Örvendetesnek minősíthető még az is, hogy a CSKP XV. kongresszusa irányelveinek szellemében a termék­­egységre jutó erőtakarmány adagjá­nak lehető legkisebbre való csökken­tésére törekedtek. A múlt évben pél­dául az engedélyezett harminc he­lyett huszonöt deka erőtakarmányt használtak a tej literjére, és a meg­szabott 2,10 kiló helyett 1,85 kilót használtak a marhahús kilójának a termelésére. Uymódon 85 tonna erő­takarmányt takarítottak meg. Ezért feltétlenül dicséretet érdemelnek. Hogyan lehetséges, hogy aránylag kevés erőtakarmánnyal, eléggé jó hasznosságot értek el? Ügy, hogy a takarmány előkészítésében a legújabb módszereket érvényesítették. A szalma­alapanyagon készült pelett. hasznosí­tása tette ezt lehetővé. Az ötszáz fé­rőhelyes új tehenészeti telep teljes benépesítésével a pelett takarmány hasznosságnövelő hatásfoka tovább get nyújtottak az állategészségügy dolgozói is. A gazdaság vezetősége a régi istállók korszerűsítésével egész­séges környezet kialakítására töreke­dett, s így Győri Lajos és Bot­­dean János állatorvosok nagyon kedvező feltételek között dolgozhat­tak. Nagy része van a hasznosság növe­lésében S ó к у Rudolf inszeminációs technikusnak is. Az ő hozzáértő mes­terséges megtermékenyítői munkájá­val javulhatott csak a száz tehénre jutó borjúszaporulat és az ezzel járó tejhasznosság is. A gazdaság vezetőinek és dolgozói­nak az érdeme, hogy saját törzsállo­mányuk felújításán túl más mezőgaz­dasági üzemek részére is kitűnő ha­szontulajdonságú üszőket nevelnek, s ebből figyelemreméltó bevétele van a szövetkezetnek. A szarvasmarha-tenyésztés hagyo­mányosan jó hasznosságának a növe­kedését a rendelkezésre álló tömeg­takarmányok is elősegítik. Silókuko­ricából például 6210 tonnát tartalé­koltak. Ebből 2740 tonna a kukorica­­szilázs, s ezt nagyon jól kiegészíti a számosállatra jutó bőséges és jó mi­nőségű szálastakarmány. • Ebben az évben is arra törekednek, hogy továbbra is tartsák a színvona­lat, s a tartalékok feltárásával a ko­rábbinál még jobb eredményt érje­nek el. hatványozódhat, hiszen az új telepen minden művelet programozható, tény persze az is, hogy az ember gondos­kodása ott sem nélkülözhető. Míg például a régi körülményekben tizenkettő-tizenhárom tehén jutott egy-egy gondozóra, illetve fejőre, ad­dig a korszerű farmon már minden­kinek 48 tehenet kell ellátnia, s lé­nyegesen javulhat a munkatermelé­kenység. Az új telepre a korábban legjobb eredményeket elérő dolgozó­kat helyezik. Eltervezték, hogy a fe­jést két műszakban, három személy végezheti, s ezen a szakaszon is ja­vulhat a termelékenység. Az új tehenészeti telep átadása és egy részének üzembe helyezése után megállapították, hogy a tervező gon­doskodott ugyan néhány járulékos építmény kivitelezéséről, a legfonto­­sabbről, vagyis a takarmány összpon­tosított előkészítéséről azonban megfe­ledkezett. Erre ugyanis télen nagy szükség volna, mert a szabadban csontkeménnyé fagy a szilázs. A fa­gyos takarmány etetésével • köz­tudottan — a tejelékenység, de az állomány egészségi állapota is veszé­lyeztetett. Ámulatba ejtő, hogy ilyen „apró“ dolgok elkerülték a tervező figyelmét. Tény, hogy a tervező min­denhez nem érthet. Ezért jó, ha egy új típus tervének az elkészítésekor a mezőgazdaságban körülnéz, és kikéri a szakemberek véleményét. Ugyanis nem az a szégyen, ha valamivel nem vagyunk teljesen tisztában, és kérde­zősködünk, hanem az, ha kellő isme­retek hiányában cselekszünk. A szövetkezet vezetősége természe­tesen felismerte a durva hibát. Nem állt azonban módjában a beavatkozás, mert a központi takarmánykeverő ki­vitelezése a tervdokumentációban nem szerepelt. A problémát ezért a szövetkezetnek kell érdemben megol­dania. Erre rá van utalva, mert eb­ben az évben 630 tehén ellésével és a tejhasznosság további növekedésé­vel számolnak. Egy tehén átlagában 3350 liter tejet terveztek. Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a hatodik ötéves tervidőszak első évében — a tejtermelés terén —• eléggé kedvezőtlen helyzetben levő gazdaságban a hasznosság növelését a fokozatosság elve szerint oldják meg. A termelés korszerűsítésével, ésszerű takarmányozási módszerek alkalmazásával és nem utolsó sorban az állatok szakszerű gondozásával egyre nagyobb hatékonyságra töreki szenek. Figyelemre méltó, hogy a szarvasmarha-állomány termelésének fellendítését a gabonaprogrammal párhuzamosan valósítják meg, hiszen szemes kukoricából hektáronként jó­val több mint hét tonnát értek el a múlt évben. Bizonyíték erre még az is, hogy az egységnyi termékre jutó erőtakarmány-felhasználás a tudomá­nyosan megalapozott módszerek meg­honosításával kedvezően alakult. Nem ártana, ha az objektív okokra hivat­kozó gazdaságok mindebből okulná­nak és a gondosan elkészített indok­lások helyett szintén a termelés ész­szerű fellendítésének járható útját választanák. HOKSZA ISTVÁN A losonci [Luőenec) járásban ** 1985-ig több új, korszerű állat­tartó telepet építenek. A szarvasmar­ha-állomány szaporítása több mint 8700 új férőhely építését sürgeti. Eb­ből a teheneknek háromezer férőhely szükséges. Ezzel szemben a sertés­­állomány szaporítása több mint há­romezer férőhely létesítését teszi in­dokolttá. A gazdaságokkal karöltve A sertéstenyésztés fellendítése cél­jából jelentős beruházásokra kerül sor a Füleki (Fiľakovo) Állami Gaz­daságban. Ott építik fel a tízezer fé­rőhelyes sertéstelepet. A kivitelezés során arra törekszenek, hogy kellő színvonalú legyen a gépesítés, amely elősegíti az emberi munkaerő csök­kentését, a nehéz fizikai munka kikü­szöbölését, javíthatja a termelés haté­konyságának a növekedését. A jmi a gazdaságokkal karöltve va­lósítja meg a termelés összpontosítá­sát és szakosítását. Ezt a célt szol­gálja a járás állattenyésztésének nagyüzemi átépítése is. Ez azonban nagyon igényes munka. Szükséges, hogy az irányítók és a mezőgazdasági üzemek ebben a kérdésben szorosan együttműködjenek. Az eddigi eredmé­nyek azt bizonyítják, hogy járásunk­ban is az összpontosított és szakosí­tott nagyüzemi termelésé a jövő. Tény azonban, hogy ezen a téren még vannak kihasználatlan tartalé­kok. Csák István A szövetkezet gazdasági épületei mintegy kétszáz méterre vannak a község szélső házaitól. Az új szövet­kezeti irodába néhány éve költöztek be. Halk kopogtatásomra az elnök nyitott ajtót. Az ízlésesen berendezett irodában André jános, az abarai (Oborin) szövetkezet elnöke barátsá­gosan fogadott. Miután a gazdaság ügyes-bajos dolgairól jól kibeszélget­tük magunkat, a múlt gazdasági év eredményei felől érdeklődtem. • Mi a véleménye a múlt eszten­dőről? —í kérdeztem a terebesi (Tre­­bišov) járás egyik legjobb szövetke­zetének elnökét. — Sajnos sok jót nem mondhatok. Az időjárás jól elbánt velünk. A szá­raz téli fagyok, majd a kora tavaszi árvizek, későb a belvizek és az ezt követő hosszantartó szárazság miatt a növénytermesztés célkitűzéseit nem André János, elnök. értük el. Az állattenyésztési részleg azonban kitűnő eredménnyel zárt. Ez kedvezően befolyásolja múlt évi gaz­dálkodási eredményünket. # Az eredményekről mondana né­hány szót? — Kalászosokból 3,54 tonnát taka­rítottunk be hektáronként. A kukorica hektáronként 4,14 tonnát termett. A cukorrépa átlagban megadta a 45 ton­nát. Lóheréből — szénában — hektá­ronként 11 tonnát gyűjtöttünk be. Az állattenyésztés kielégítésére hatvan­hét hektáron vetettünk silókukoricát, és a területről közepes termést taka­rítottunk be. Mivel a magra termett kukoricából több mint kétszáz hek­tárt lesilóztunk, így a takarmány­­szükséglet a téli idényben biztosított. Zöldségből ezer tonnát sikerült érté­kesítenünk. • Milyen a helyzet az állattenyész­tésben? — Eredményeink itt túlhaladták az előirányzatot. Tejből például 100,4; vágómarhából 100,3; vágósertésből 100,2; baromfihúsból pedig 110 száza­lékra teljesítettük az eladási tervet. • Mit jelentenek e számok a gya­korlatban? , — Azt, hogy a közelllátásra nem kevesebb mint 290 tonna marhahúst, 260 tonna sertéshúst, 22 tonna ba­romfihúst és több mint 1 millió 55 ezer liter tejet adtunk. így az állat­­tenyésztési részleg a bruttó termelé­sét 102,1 százalékra teljesítette és ezzel elsők lettünk a járásban. Közben megérkezett Papp Gyula ökonómus. Neki is föltettem néhány kérdést: # Hogyan értékeli az állattenyész­tési részleg termelésének eredményeit és a növénytermesztés lemaradását? — Ha valami eleve rosszul kezdődik, szinte törvényszerű, hogy rosszul is végződik. A növénytermesztésben a veszteségek ténylegesen az időjárás rovására írhatók. Ennek velejárója, hogy amíg a szövetkezet a növény­­termesztéssel sehogyan sem boldo­gult, addig az állattenyésztés szépen fejlődött. Például szarvasmarhából 78, sertésből 200, baromfiból pedig 819 darabbal nagyobb a létszám, s ezzel jó feltételeket biztosítottunk idei ter­vünk teljesítéséhez. A továbbiak során az okonőmustól megtudtam, hogy a 2900 hektár mező­­gazdasági területen gazdálkodó szö­vetkezet sokat fejlődött a múlt évben. A teljesítmény egy év alatt 3 millió koronával növekedett. Attól eltekint­ve, hogy a szövetkezet szántója mind­össze ezerháromszáz hektár, az össz­termelés meghaladta a 33 miliő koro­nát, s ez valóban szép eredménynek számít. A kedvező gazdasági eredmény jó­részt az üzemi pártszervezet aktív, rugalmas munkájának köszönhető. A gazdasági vezetők a párthatározatok szellemében szabják meg a termelés irányát. Jó agitációs munkával ser­kentik a dolgozókat a tervfeladatok teljesítésére. A gazdaságban olyan kedvező légkört alakítottak ki, amely­ben messzemenően kibontakozhat a szövetkezeti demokrácia. A pártokta­tás keretében, nyilvános pártgyűlé­seken nevelik a párttagokat és pár­­tonkívülíeket. Megkülönböztetett gon­dot fordítanak a szocialista versenyre és a szocialista brigádmozgalomra. Az abaraiak állattenyésztési sikere kerületi méretben is figyelmet érde­mel. Ahogyan az ökonómus elmondta, a jó szervező és irányító munkán túl­menően, ebben nem kis része van a két bronzérmes szocialista brigádnak. Ezek alkotó munkakezdeményezése minden vonatkozásban magával ra­gadja a többieket. A hízómarhák gondozásában a Dobos Géza, Dobos István és Sipos József, valamint a Tomkó Tibor, Kára Pál és Dobos Sán­dor szocialista brigádtagok minden­kor jó példát mutatnak, hiszen napi átlagban 1,06 kiló súlygyarapodást értek el egész évben. A hízósertések­nél 0,56 kiló volt az egyedenkénti napi súlygyarapodás. Ezen a szaka­szon az abarai Csűri Mihály és fele­sége mutatták fel a legjobb eredmé­nyeket. A borjúistállókban többnyire nők dolgoznak. A tervezett napi súly­­gyarapodás túllépéséért az abarai farmon dicséretet érdemel Hornyák Sándorné, Kára Pálué, Nagy Ernőné, Mislai Mihályné és Bodnár Margit. A nagyráskain pedig Szerbin Gézáné, Tamás Aladárné és Kacsé Irén. A nö­­vendékmarha-gondozók közül dicséret illeti Ráskai Jánost és feleségét. Papp Gyula, ökonómus. A gazdaság vezetősége egyre jobb élet- és munkakörülményeket*teremt a dolgozóknak. A szociális létesítmé­nyek és az üzemi étkeztetésen túl a kulturális élet fejlődését is támogat­ják. Évente öt alkalommal vendégül látják a Thália színház művészeit. A nyolcvan nyugdíjas közül többen kapnak a szövetkezettől nyugdíjkiegé­szítést, sőt a nyugdíjasok kétszáz kiló terményt is kapnak. A szövetke­zeti óvodában 25 gyerek napi ellátá­sáról, neveléséről gondoskodnak. A szövetkezet erre évente több mint százezer koronát költ. Beszélhetnénk még arról is, hogy évente 168 sze­mély vesz részt külföldi kiránduláson, húsz személy kap ingyenes üdülési beutalót, s harminc gyereket külde­nek pionírtáborokba. Illés Bertalan $» »*< »*« »*« »*« »*« «$♦ »*« «j* *$* «j« »$♦ *j* »j« ♦;«*j> *j* »j» »j« »j Hagyományosan jó eredmények

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom