Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-16 / 7. szám
MM. február 16. SZABAD FÖLDMŰVES 13 á legelők és a rétek hasznosítására alapoznak Kedvezőtlen adottságú gazdaságba látogattunk el a közelmúltban. Arra kerestünk választ,, hogyan sikerült biztosítani a szarvasmarhaállomány téli takarmányszükségletét. О О О A néveri (Neverice) székhellyel gazdálkodó „Egyetértés“ Efsz ötezernyolcvanhat hektáros mezőgazdasági területéből 4233 hektár a szántó, a többi pedig rét és legelő. A gazdaság természeti és éghajlati viszonyai meglehetősen kedvezőtlenek. Szántóterülete 165—240 méter tengerszintfeletti magasságban terül el, a tenyészidőszak alatti csapadék mennyisége mindössze 300—350 milliméter. A talajok összetétele is változó, főként agyagos. A talaj felső rétege vékony, s bőven akad olyan rész is, ahol az ekés művelés lehetetlen. Az alacsonyabban fekvő rétek és legelők növényállománya elsősorban a sások közül kerül ki, a magassabban fekvő területek a sekély termőréteg miatt viszont sülevények, a nyári hónapokban rendszerint kiégnek. Ráadásul a gazdaság öntözési lehetőségei is minimálisak. Tavaly a szántóterület 20,5 százalékán termesztettek tömegtakarmányokat. Az efsz szakemberei már júniusban látták, hogy takarmányokból nem érik el a tervezett hozamokat. A „kieső“ takarmányt elsősorban melléktermékek takarmányozásával pótolták. Másodvetésre öntözés nélkül nem sok reményük volt. О О О A szövetkezet szarvasmarha-állományának darabstzáma 3112, ebből 1250 a tehén, 430 a’hízómarha, a többi pedig növendékáilat. A néveri efsz azon gazdaságok közé tartozik, ahol idejében felismerték az intenzív rét- és legelőhasznosításban rejlő lehetőségeket. Karabinos Imre mérnök zootechnikus szerint erre nagy szükségük volt, mert a tejelő szarvasmarhák tenyésztésére szakosodtak. Az egy tehénre jutó évi tejtermelés tavaly meghaladta a háromezer litert. A tejhasznosság javulása új követelményeket támasztott a takarmányozással szemben. A szántóföldi legelőkre valamint a rétekre alapozták a szarvasmarha- és a juhtenyésztést. Az ötszázkilencven hektáros szántóföldi legelőt legeltetésre alklamas, rágást, tiprást, jól tűrő nagyhozamú füvekkel és fűkeverékkel vetették be. A legeltetés tervét az év elején készítették el. Nagy figyelmet fordítottak az elő- és utókaszálásra, valamint a műtrágyázás tervszerűségére. A tehenek és a növendékek legfontosabb takarmányforrását a legelők fűtermése képezte. Szenázst az első, szénát pedig a második kaszálásból készítettek. A szenázsolásnál figyelembe vették azt a lehetőséget, hogy az első kaszálás adja általában a leggazdagabb termést, ugyanakkor a rendek nehezen száradnak ebben az időszakban. A rétekről és legelőkről 2,2, a szántóföldi legelőkről pedig 5,2 tonna szénaértéket takarítottak be hektáronként. A sí:énakészítés és a betakarítás megoldatlansága viszont nehéz helyzet elé állította a gazdaság vezetőit és dolgozóit. A rendelkezésre álló gépek teljesítménye kicsi — hetvenöt hektár szántóterületre mindöszsze egy traktor jut — a szénabetakarítás optimális ideje viszont rövid. Az így keletkező ellentmondást egy-egy szerencsés* száraz periódus ugyan megszünteti, de az alapvető problémák megmaradnak. Keresni kell tehát azokat a technikai megoldásokat, melyekkel a rendelkezésre álló idő alatt a széna biztonságos betakarítása megoldható. Általában április végén, május elején hajtanak ki a legelőre, a jó fű, a mozgás és a napfény a tejhozamon is meglátszik. Általában ezekben a hónapokban érik el a legnagyobb havi tejátlagot. Az efsz szakemberei szerint ameddig a jószág a legelőn jóllakik, addig nagyon szerény takarmánykiegészítésre van szüksége. A téli takarmányozás céljából 2639 tonna vegyesszilázst, 4186 tonna kukoricaszilászt és 1224 tonna fűszilázst tároltak. A szárazanyagot takarmányszalmából és kukoricaszárbói fedezik. Pótlásként a sör- és malomipari melléktermékeket is hasznosítják. Az eddigiekből az következik, hogy igyekeznek olcsó tömegtakarmányokra alapozni az állattartást. A szakszerű és gazdaságos takarmányozás érdekében az idén bevezették a takarmányok beltartalml vizsgálatát. A laboratóriumi vizsgálat eredményéből kiindulva limitálják a napi takarmányadagot. О О О Ideje a takarmányozás terén is gyakran szócséplésekbe csúcsosodó kérdéseket tisztázni, főleg annak érdekében, hogy a meglevő ismeretek és megoldások alkalmazása gyorsabb legyen. • A továbbhaladáshoz mindenekelőtt az. akadályokat kell egyértelműen látni — s főleg leküzdeni. Puchovszky Sándor elnök és Czakó Pál növénytermesztési ágazatvezetö mérnök, mintegy mottóként hangsúlyozta az alábbiakat: ♦ Az állattenyésztés alapját a növénytermesztés további korszerűsítése képezi. A kedvezőtlen természeti adottságok között a jövőt csak úgy lehet elképzelni, hogy a növénytermesztést műszakilag fejlesztik, s jelentős területekkel az állattenyésztést szolgálják; ♦ A gazdaságosabb takarmányhasznosítás érdekében feltétlenül meg kell oldani az állomány összpontosítását, amely jelenleg hét farmon nyer elhelyezést; ♦ A kukorica, a gabonafélék és a cukorrépa melléktermékei a szarvasmarha- és a növendékállat-tartás igen nagy tartalékait, lehetőségeit rejtik. A jövőben ezeket nem hulladékként, hanem értékes, olcsó táplálóértékként kell hasznosítani; ♦ A legelőgazdálkodás színvonalának javítását továbbra is szorgalmazni kell. Tudatosították, hogy a legelők és rétek közepes hozamának okát a talajok tápanyagszegénységében kell keresni. A talajok éiettelensége és tápanyagszegénysége miatt az értékes, de egyúttal igényes növények nem „telepednek“ meg és nem szaporodnak. A rétek és legelők rekultivációját háromszáz hektáron már megkezdték, további területeket pedig rendeznek, hogy ezeken is lehetővé tegyék a gépi megművelést és betakarítást. Intenzív művelés alá vonják a gyepes területeket, s az ezek közé ékelődő gyenge minőségű talajokat pedig gyepesítik; ф Minőségi változást kell elérniük mindenekelőtt a silókukorica termesztésében. A fehérjebázis bővítése pedig a pillangós növények hozamának növelését indokolja; + A jövőben jobban kell hasznosítani a köztesnövények és a másodvetések adta lehetőségeket... О О О A szövetkezetei irányító szakemberek látják, ismerik, tudják a hiányosságokat. Éppen ezért fokozatosan és átgondoltan tervezik az előrelépést. Természetesen, arra nincs lehetőség, hogy egyik évről a másikra kiugróan jó eredményt érjenek el. Nem érdemes a részletekben elveszően felsorolni a jövedelmező állattenyésztést megalapozó növénytermesztés lehetőségeit: Az okszerű fajtaváltás és a termelésszerkezet kialakításának tartalékait. A tervek és az állattenyésztés hasznosásgának növelése érdekében tett intézkedéseik reálisnak tűnnek, tehát teljesíthetők. Ahhoz viszont, hogy megvalósítsák elképzeléseiket, tartalommal kell megtölteni a munkaidőt. Az utóbbi hangsúlyozását azért tartjuk fontosnak, mert ma még az egyes farmok, kollektívák sőt az egyes dolgozók eredményei között Is hihetetlenül nagyok a különbségek. A dolgozók többségének hozzáállása komoly húzóerőt jelent, ami jó példa a fegyelmezett munkára és a technológia pontos betartásából származó eredményekre. CSIBA LÁSZLÓ A szövetkezet élenjáró állattenyésztői: Skulka Gáspár, Molnár László és Nagy Béla. л z utóbbi évek energiafelhasználásának az átértékelése megmutatta, M hogy a mezőgazdaság az élenjáró energiafogyasztók közé sorakozott! Ez pedig azzal magyarázható, hogy a műtrágyagyártás során felhasznált energiát is a mezőgazdaság „számlájára“ írták, s ez a teljes szükségletnek negyven százajéka. Ezért vált fontossá, hogy a hatékonyság növekedésének vizsgálata során behatóan foglalkozzunk az optimálisan jövedelmező műtrágyázás kérdéseivel. Számba kell vennünk tehát a műtrágyázás pozitív és negatív tapasztalatait. Tény, hogy a műtrágyaadagok növelése a többi szempont mellett helyénvaló. Világszerte bizonyságot nyert, hogy a legnagyobb termésátlagot a legtöbb műtrágyát felhasználó országokban érték el (Hollandia, Japán). A gabona termésátlaga csak azokban az országokban növekedett, amelyekben az új búzafajtákkal együtt fokozták a műtrágyák adagját. A tőszámnöveléssel elért hozamtöbblet is az okszerű trágyázás következménye. Műtrágyázás nélkül ugyanis hiába sűrítenénk a vetést, terméstöbbletet nem várhatnánk. Tudatosítani kell azonban, hogy a tápanyagok hasznosulása a műtrágya adagjának indokolatlan növelésével nem biztosítja a várt hozamot. A terméscsökkenés mértéke a talajerőtől, illetve a talaj „szolgáltató képességétől“ függ. A növénytermesztésben általában jő eredményeket érünk el, akadnak azonban fogyatékosságok is. Sokszor a szomszédos gazdaságok növénytermesztési eredményei között lényeges a különbség. Ez rendszerint a különböző színvonalú trágyázással indokolható. A műtrágyázás, illetve a tápanyagpótlás színvonala főleg az agronómus képességétől függ. Sajnálatos, hogy hiányos a tápanyagszükséglet kihasználásához szükséges talajelemzés. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy a jövőben a műtrágyázás opti-Cél: az optimálisan jövedelmező műtrágyázás! máliš és jövedelmező legyen. Ha ugyanis minden műtrágyánál, minden taiajközegben és növényenként készítenénk el a' műtrágya hasz osulésának adatanyagát, akkor abból azt az adagot is „leolvashatnánk", amely a gazdaság szempontjából előnyös lehet. Ezt sajnos, csak utólag állapíthatjuk meg, azonban tájékoztató adatként nagyon fontos a kiinduláshoz. A tápanyagpótlás tehát abból a régi elméletből fakad, hogy a talajba mindazt vissza kell juttatni, amit a terméssel elvontunk. Ezért a szükséges tápanyagmennyiséget a tervezett hozam alapján számítjuk ki. A hozamot megszorozzuk a növény átlagos nitrogén, foszfor és kálium beltartalmi (százalék) értékével. A beltartalml értékek rendszerint régi adatokból fakadnak, s nem különböztetnek meg fajtát, talajtípust, öntözéses vagy természetes csapadékszintet stb. Az ÜKSÚP szerény törekvésétől eltekintve a mezőgazdasági üzemekben semmilyen mérlegelő adat nem áll rendelkezésre a talajerő sokéves helyzetéről. Igv aztán nem tudjuk, hogy a tápanyag mérlege egyensúlyban van-e. Az arány sajnos nem kielégítő. A három fő tápanyag (NPK) és a szerves anyag pótlása terén sajnos az alábbi helyzet alakult ki: В A nagy nitrogénadag folytán romlott a termény minősége! Itt kell megemlítenem, hogy a cukorrépa cukortartalmának a csökkenését, a búza sütőipari tulajdonságainak a romlását, továbbá a burgonya elégtelen tárolhatóságát stb. a fentiek idézték elő. A túlzott nitrogénlrágyázás miatt növekedett a leszivárgásl és a denltrlftkációs veszteség. Ez ma már — a szakirodalom adatni szerint — húsz-harmincöt százalékos veszteséggel járl В A felhasznált foszfortrágya adagja sajnos kisebb a szükségletnél. Abból kell ugyanis kindulni, hogy a jó mezőgazdász a foszfort nemcsak pótolja, hanem igyekszik többet juttatni belőle a talajba. Ez a tápanyag a talajban jól érvényesül és több évben kedvezően befolyásolja a termésátlagot. A foszfortrágyázás nemcsak a gazdálkodás, hanem — a ma és főleg holnap — a növénytermesztés stratégiájának fontos tartozéka. A nagy nitrogénadag és az öntözés következtében a termény foszforadagja lényegesen megnőtt. A pótlást azonban a már említett beltartalmi érték alapján számítják ki, s ez helytelen, hiszen évek során a talajok eiszegépyednek tápanyagokban, s foszforból is egyre kevesebb lesz a talajban. В A kálium adagja sok esetben (néhány növénynél) fölöslegesen nagy, ezért csökkenteni kell az adagot. Nem kívánatos ugyanis, hogy a káliumtöbblet felbqrítsa a három fő tápanyag egyensúlyát. A foszforral szemben ugyanis a káliumnak ellentétes hatása lehet. Itt jön számításba a gazdasági stratégia, mert a káliumtrágya beszerzési ára jócskán megnőtt. В A szervestrágya pótlása a gazdaságok többségébfen nélkülözhetetlen. A több éve tartó hígtrágyázási „kalandozás“ után végre rendeznünk kell a szervestrágya-gazdálkodást. A fő tápanyagok új ára szerint át kell értékelni az építésre kerülő állattartó telepek almozását. Módot kell találni a rendelkezésre álló hígtrágya felhasználására Is. Nem lehet ugyanis mindegy, hogy egy tíz köbméteres tartálykocsiból hol ürítik ki a hígtrágyát, amely a szerves anyagon kívül 40—50 kiló tiszta nitrogént, 8—12 kilő tiszta foszfort és 30—35 kiló tiszta káliumot tartalmaz. Számba kell venni, hogy milyen az arány a hígtrágya szállítási költsége és a benne rejlő tápanyagok értéke között. Sok helyen éveken keresztül azért kezellék mostohán a hígtrágyát, mert a szál-lítás költsége állítólag meghaladta a benne rejlő tápanyagok értékét. Ezért inkább műtrágyát használtak, a hígtrágyával pedig a környezetet szennyezték. Változtatni kell a műtrágyázás hibás szemléletén is. A műtrágya semmiképpen sem hozhatja helyre az agrotechnika és más hibás műveletek hiányosságait. Gondoljunk csak a kalászosok múlt évi — öntözést pótló — májusi fejtrágyázására. A martonvásári (MNK) kutatások alapján a jó és az elégtelen agrotechnika kapcsán bekövetkezett hozamkülönbségek a kukoricánál 5 tonna eltérést is okoztak hektáronként. Figyelmet érdemelne azonban néhány hazai kutató megállapítása is, akik az agrotechnika minimalizálását vizsgálták. Szoros összefüggések mutatkoznak például az agrotechnika és a növénytáplálás között, főleg a talaj nitrogéngazdálkodásában. Űgv tűnik, hogy a nagv mésztartalmú tnlaiokon indokolt lenne a szántás mélységének időnkénti gyökérmélységig való módosítása. Az ilyen talajokon például gyors a nitrogén ammóníum formájának a nítrifikálódása, a megmunkált rétegben. A talaj nitrogénformái közül mindenekelőtt az ammóníum kötődik a talajkollodiokra, ugyanakkor a nitrát mozgékony. Így a talajszerkezettől és a csapadéktól függően az mélyre kerülhet, és esetenként ki is lúgozódhat. (Folytatjuk) SZOVJET „KACSAGYÄR“ Az iparszerűen szervezett nagyüzemi kacsatartó telepen tizenkét darab „Universal 50“ keltetőgép dolgozik. Műszakonként ötezer állat kapacitású vágóvonala van a telepnek. A pecsenyekacsákat nyolc Izolált technológiai vonalon nevelik. Ezerkilencszázhetvenkettőtől az „X“-hibrtddel foglalkoznak. Három esztendővel ezelőtt 4720 tonna húst termeltek ezen a farmon. A szülőpárok éves termelése tojónkénti átlagban 255 tojás volt. Ebből is látható, hogy hasonló kacsatartó telepek fenntartása társadalmi szempontból nagyon előnyös, —piv— /WVWVWWWWWVW' ШШ0И0Ш Napjainkban sok szó esik az energia, az üzem- és fűtőanyagokkal való takarékosságról. Nem véletlenül, hiszen a villanyáram vagy a robbanó motorok üzemanyaga az ember fizikai erejét hatványozott mértékben helyettesíti. Ogyis mondhatnánk, hogy napi életünk szerves részét képezik, nélkülözhetetlenek. Az energiaforrások nem kimeríthetetienek. Kötelességünk, hogy gazdaságosan hasznosítsuk azokat. A fölösleges világítás kiküszöbölésével, a villamos energiával működő gépek és berendezések helyes használatával jelentős megtakarítás érhető el. A közelmúltban a Bratislava-vidéke járásban az oroszvárt (Rusovce) földművesszövetkezetbe látogattunk. Elbeszélgettünk Štefan M i 1 e t i e h ener-NEM KIMERÍTHETETLEN getikussal. Érdeklődtünk, milyen módon takarékoskodnak az energiával és az üzemanyaggal. Megtudtuk, hogy az általános csúcsfogyasztás idején korlátozták a villanyáram használatát. Intézkedtek, hogy munkanapokon délelőtt héttől tizenegy óráig, délután pedig tizenhét órától huszonegy óráig a lehető legkisebbre csökkentsék a villanyenergia fogyasztását. A csúcsfogyasztás idején nem használják az áramigényes gépeket, villanyforrasztókat stb. A villanymotorokat nem járatják egyidöben és a forrasztási munkákat a csúcsidőszakon kívüli órákban végzik. A szemes takarmányokat éjjel darálják. Idényben két öntözőberendezést üzemeltetnek a gazdaságosabb zöldségtermesztés céljából. Egy-egy öntözőberendezés 32 kW/óra kapacitású. Olyan döntés született, hogy az öntözőberendezést éjjel üzemeltetik. Így jól kihasználják az ipari áramot. Villanyáram-megtakarítást érnek el a gazdasági részlegek megvilágításának csökkentésével is. Ezt időközönként ellenőrzik. Természetes, hogy az ellenőrzés körülményes, ezért felhívták a szövetkezet dolgozóit, hogy tartsák be a takarékossági intézkedéseket. Senki sem engedheti meg, hogy olyan helyet is kivilágítsanak, ahol senki sem dolgozik, de a folyosókon, a lépcsőházakbau, meg az irodahelyiségekben sem okvetlenül szükséges a túlzott kivilágítás. Azokban a központokban, ahol nem folyik termelő munka, a villanykörtéket kisebbre cserélik. Csak biztonsági-tájékozódási égőket használnak. Felszámolták a villanyáramra működő fűtőtestek használatát is. Azokban a helyiségekben, ahol nincs központi fűtés, olajkályhákkal fűtőnek. Az állattenyésztő telepeken a reggeli órákban szükséges vízmennyiséget olyan villanymelegítőkkel biztosítják, amelyek egyszerre 13 ezer 805 liter vizet melegítenek 177,3 kW'óra fogyasztással. Egyelőre nincsenek önműködő vízmelegítőik. Ezért melegítik a vizet nappal. A közeljövőben ezen módosítani akarnak. A szövetkezetben a múlt évben az ésszerű intézkedések révén 13,8 százalékos villanyáram-megtakarítást értek el. A robbanómotorok üzemanyagfogyasztásának szigorú ellenőrzésével, a porlasztók, a karburátorok adagolóinak helyes beállításával, s az üresjáratok megszüntetésével az üzemanyag-megtakarítás 1,2 százalékos volt. Az intézkedés és a gyakorlati megvalósítás jó biztosítéka a helyes energiagazdálkodásnak. —Bt—
