Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-04 / 31. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus L Biztató a mérleg Tapasztalataink azt mutatják, hogy a tömegtakarmányok termesztése tekintetében nagyok az elvárások. A gazdaságok némelyike nem fordít elég gondot a kiváló minőségű, nagy hozamátlagot nyújtó szántóföldi takarmányok termesztésére. Nem csoda tehát, hogy a szarvasmarhák hasznossága, a tej- és a hústermelés színvonala nem minden gazdaságban kielégítő. A tömegtakarmányok termesztése során azonban nem csak a pillanatnyi helyzetre, hanem sokkal Inkább a holnapra kell gondolni. Olyan készletet felhalmozni, mellyel a téli idényben is tarthatjuk az állatok jó hasznosságát. Köztudott ugyanis, hogy a nagy tejhasznosság és a kedvező súlygyarapodás legfontosabb feltétele az igényeket teljes mértékben kielégítő takarmánykészlet. U- gyanis a legkiválóbb biológiai anyag is csak hozzáértő és jó takarmányozással bizonyíthatja optimális képességét. Ez azt jelenti, hogy sok tejet és a tervfeladatnak megfelelő minőségű marhahúst akkor érhetünk el, ha elegendő és jó minőségű takarmány áll rendelkezésünkre. Ján Sampor mérnök, a galántai (Galanta) Jmi agronómusa a napokban arról tájékoztatott, hogy a májusi aszály ellenére ma kedvezőbb a tömegtakarmányok járási hozama, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A szántónak 24,5 százalékán töniegtakarmányokat termelnek. Ebből az évelő takarmányok területe 13,5 százalék. Az első és a második növedékből 2266 tonna szilázst, több mint tízezer tonna szenázst, továbbá 3376 tonna szénát készítettek be, ugyanakkor szalma-alapanyagú takarmánypelettből 17 ezer 673, és különféle takarmányokból 11 645 tonna lisztet készítettek. Az utóbbiból 8590 tonna a lucernaliszt. Az első félévben a hidaskürti f Mostová) szövetkezet 3334 tonna pelett és 1928 tonna takarmányliszt mennyiséggel került az élre. A sókszelőcel (Selice) szövetkezet a második, a sellyei (Safa) pedig a harmadik helyet foglalta el. Sampor elvtérs megemlítette, hogy a légköri csapadék nagymértékben elősegítette a takarmánynövények hozamának javulását. Ezért nagyon jók a kilátások. Fontos azonban, hogy minden gazdaságban törekedjenek minél jobb minőségű tömegtakarmányok termelésére, a készlet veszteségmentes begyűjtésére és tárolására. A kiváló minőségű tömegtakarmánnyal ugyanis abrakot takaríthatnak meg. A szemes takarmányok hasznosítása terén — az első félév öt hónapjában — eléggé kedvező helyzet alakult a járásban. A tej literjét 28 deka, a marhahús kilóját pedig 2,77 kiló táp felhasználásával termelték. A sókszelőcei szövetkezet elnöke, Tomaskovics Károly elvtárs, kiemelte, hogy az első félévben a szalma alapanyagú pelettből 2719, a lucernalisztből pedig 1309 tonnát készítettek. A pelettkészlet felét a tornóci (Trnovec /nVáhom) Állami Gazdaság részére gyártották. Mivel közben а ВТК kiegészítő elfogyott, ezért azt' lucernaliszttel pótolják, s pelettet már csak saját célra gyártanak. Szénából a borjak részére harminc vagonnal készítettek be, azonban a múlt évről is maradt négy-öt vagonnal. Ebben az évben a szarvasmarhaállomány részére 600—700 vagon tömegtakarmányt készítenek be. Ha azonban jobb termés ígérkezik, mint feltételezték, akkor több takarmányt tartalékolnak. Amennyiben a szarvasmarhák részére nem készítenének dúsított tápértékű pelettet, akkor a szokványos tömegtakarmányokból 900 vagonnyi is kevés volna! Amennyiben az időjárás a későbbiek során is kedvez, akkor a tömegtakarmányok többségét a silókukorica nyújthatja. A múlt évben például silókukoricából ötszáz vagonnal vermeltek el és a szilázs minősége kiváló lett. Az ötszáz férőhelyes tehénistálló szomszédságában két olyan felszíni silóvermet építettek, amelyekben a silókukorica összes termése elfér. Az idén is arra törekednek, hogy hasonló, jó minőségű tömegtakarmányt tartalékoljanak, mint a múlt évben. A jó minőség tette lehetővé, a tehenek tejhasznosságának és a hízómarhák súlygyarapodásának növelését. A szövetkezet takarmányalapját a kukoricaszárral kevert szilázs is gazdagítja. Számításaik szerint ebbőt 200—250 vagont vermelnek el. A zöldborsó begyűjtése után 130 hektáron kukoricát vetettek, és más egynyári takarmánynövények vetésével Is számolnak. Ezzel arra törekednek, hogy minél hosszabbra nyújtsák a tehenek zöldtakarményozásának időszakát és minél jobb_ tejátlagot érjenek el. Lucernából — száraz állapotban — 75—80 mázsás hozamátlaggal számolnak. A termés többségéből takarmánylisztet készítenek, mert ez hasznosabb a szénánál. A jő gazda megfontoltságával a silókukorica teljes növényzetének bizonyos hányadát • is takarmánylisztté dolgozzák fel. Eltervezték, hogy ebben az évben száz vagon silókukorica-lisztet készítenek, s ennek túlnyomó többségét a pelettkészítésben használják fel. A szövetkezet jó takarmányalapjával elérte, hogy az első félévben javult az állattenyésztés termelése. Főleg a tehenek tejhasznossága növekedett: 66 ezer literrel több tejet termeltek, mint a múlt év hasonló időszakában. Az egy tehénre jutó napi tejátlag 0,37 literrel javult. Ugyanakkor az előző év 27 dekájáról 26 dekára csökkent a tápfogyasztás, s ugyancsak kedvező a marhahús termelési átlaga is. A fentiek jól bizonyítják, hogy a sókszelőcei szövetkezetben mindent megtesznek az állattenyésztés jövedelmezőségének növeléséért. Ez abból is látható, hogy az első félévre előirányzott termelési tervet az állattenyésztés szakaszán több mint kétmillió koronával túlteljesítették. Hoksza István A tömegtakarmányok termesztéséről Nem egyszer irtunk a szántók, a rétek és a legelők kihasználásáról. Ismerjük a talaj nemének, a kultúrnövények fajtáinak, és a szálas takarmányoknak a jelentőségét is. Feladatunk, tehát, hogy tápláló és bőséges, valamint olcsó takarmányhoz jussunk, jövedelmünket az állattartásban megsokszorozzuk. A jó vetésforgóval, az elegendő és minőségi istállótrágyázással, a szántóföldek és egyéb művelési ágak termésátlagát sikeresen javíthatjuk. Tudjuk, hogy a feladatok sikeres megvalósítását a takarmányozásra használt gyökér és gumós növények termesztése, nagymértékben elősegítheti. Főként akkor, ha termesztésükkel olcsó takarmányhoz jutunk és abrakot takarítunk meg. Tény, hogy tartós szárazsággal a' jövőben is számolni kell. Ezért úgy gondolom, nem árt, ha a múlt tapasztalataiból néhány esetet felelevenítek. HOGYAN VÉDEKEZTEK KORÁBBAN A SZÁRAZSÁG ELLEN? Ügy, hogy nagyobb területet vetettek be takarmánynyal, mint amennyi rendes körülmények esetén fedezte volna az állatállomány évi szükségletét. Ha pedig kedvezett az időjárás, a takarmánytöbblet nem veszett kárba. Meg kell jegyeznem, hogy főleg az évelő takarmányok magtermesztése nagyon is jövedelmező. A szárazságtól a termést különböző időben vetett és begyűjthető növényekkel Is óvták. A tavasszal vetett szálas takarmányok károsodását az őszi mélyszántással ellensúlyozták. Az őszi mélyszántást nem mélyítéssel, hanem altalaj lazítással s megfelelő időben alkalmazott i— a talaj kiszáradását gátló — felületi porhanyftással végezték. Elődeink a mélyen gyökerező lucernát és herét szívesen termesztették, mert tudták, hogy ezekkel sikeresen védekezhetnek a mostoha Időjárással szemben. A szántóföldi takarmánytermesztéssel párhuzamosan ezen növények megfelelő ápolásáról és fejtrágyázásáről, továbbá a rétek és a legelők termésének növeléséről is gondoskodtak, mert tudták, hogy nem helyes ezen műveletek elhanyagolása. Ma, amikor hazánkban fellendült a „zöldmező“ mozgalom, a mindkét irányban kifejtett tevékenység nagyon jő eredményeket hozhat, ha sikerül a zöldmező tanításait és elveit járásainkban és kerületeinkben érvényre juttatni. Tudjuk jól, hogy az adott viszonyoknak legmegfelelőbb szálastakarmány-növények céltudatos kiválasztása és a talaj nemének szem előtt tartása a célravezető takarmánvtermesztés egyik legfontosabb feladata. írásomban szeretném az olvasók figyelmét felhívni arra, hogy a szálastakarmány-növények termesztésének nagy jelentősége van. Ennek alapján fejleszthető az állattenyésztés s egyben a szerves trágyázás is. Már korábban írtuk, mégis jó ha felelevenítjük, hogy a sovány homoktalajokon a takarmányrozs, a szöszös bükköny, a nyúlszapuka, a somkóró jól fejlődhet. A jobb homoktalajokon a pannonbükköny, a bíborhere, a baltacím, a homoki borsó, az istállótrágyázott talajon a csalamádé, sőt azokon a homoktalajokon, amelyek túlzottan lazák és nem nehéz az alső rétegük, a lóhere és a lucerna is sikerülhet. A homoktalajoknak a termőképessége az adott viszonyok között a takarmányok termesztésével javítható. Ahol a lierefélék tiszta kultúrájának egyike sem ad biztos termést, azokat füvekkel keverve ajánlatos vetni. A keverékek összetételénél arra kell ügyelni, hogy olyan here- és fűféléket válogassunk öszsze, amelyek talajigénye, főleg a nedvességviszonyoknak és szárazságra hajló éghajlatnak legjobban megfelelnek. E téren a kombinációknak és kísérleteknek tág tere jöhet számításba. Vetésére csaknem minden takarmánynövény alkalmas, azonban a kísérletezés igen hasznos lehet. Nem árt, ha erre Is figyelünk. Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy egy-egy talajon milyen növényt vessünk. Minden talajra alkalmas növény a nádas csenkesz. Váltó kaszálóként és állandó rétként egyaránt alkalmas, jobb talajon szépen díszük az angol perje, azonban meszes talajokon a francia perje termesztése előnyős.A nedvs, öntözött rétekre a réti ecsetpázsit való. Silányabb talajú réteken, legelőkön jó termést ad a szagos borjúpázsit. Sovány, száraz talajon pedig a pelyhes cirok. Agyag- és vályogtalajokra (hidegebb vidéken) a mézes komócsin ajánlható. Túlságosan száraz, meleg fekvésű, meszes talajokon, az állandó réteken jól díszük a rozsnyok. A jó minőségű, meszes, laza talajok növénye a francia perje. Agyagtalajon éppúgy, mint a homoktalajon jól sikerül a juhcsenkesz is. A középkötött talajokon elsőrendű fűféle az aranyzab. A here- és fűfélék megválasztására is gondot kell fordítani, aszerint, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig tartó kaszálót, esetleg legelőt akarunk létesíteni. A rövid Idejű (kétéves) kaszálók esetében például a hereféléknél 70, a szálfüveknél 25, az aljfüveknél pedig 50 százalékos keverési arányt vegyünk. Hosszabb élettartamú kaszálónál vagy legelőnél kevesebb herét, több füvet, különösen több aljfüvet kell vetnünk. A vetőmag mennyiségét, a tiszta vetéshez szükséges mennyiség szerint szabtuk meg, a keverékek százalékának az arányában, A herét és a fűféléket olyan ápolásban kell részesítenünk, mint a tiszta kultúrában vetett herét. Betakarításukra akkor kerül sor, amikor a keverékben levő növények többsége teljes virágzásban van. Kmosko László, mérnök Egy gazdaság újítóinak munkájáról A gyakori bírálatok és határozatok ellenére mezőgazdaságunkban szinte állandóan problémát okoz a korszerű gépek használata, ami a csökkenő emberi erőt helyettesítené. Ugyanilyen problémával jár a pótalkatrészek beszerzése is. Az elosztók dolgozóinak válaszát rendszerint előre tudjuk nincsen. Sok embert elgondolkoztat az áldatlan állapot. A törekvőbbek igyekeznek megtalálni a kiutat. Ez ösztönözte a Kassa (Koéice)-vidéke járás Rozhanovcei Efsz-ének néhány dolgozóját, amikor a feladatok új meogldását keresték. Marian Demko mérnök vezetésével kialakították a műszaki fejlesztést segítő szukemberek csoportját, csupa mérnökből és tervezőből, Igyekeznek megtervezni és kifejleszteni olyan új "és olcsó gépeket, amelyek megkönnyítik az emberek munkáját, meggyorsítják a munkát, növelik a termelékenységet. A tapasztalatokat a CSSZK-ban szerezték és otthon gyümölcsöztették. A múlt évben használtak először kazaloző gépet, amit az SZK—4-es kombájn módosításával készítettek. Óriási rakéjával a szalmát egyetlen emeléssel helyezi a kazalra. Ezt a gépet az idén is kihasználják. Készítettek egy olyan simítót, amely 11 méter szélességben simítja a talajt. A harmadik felszerelést silótakarmány kiszedésére és felrakására készítették. Előnyére válik, hogy a gép dobja a tárolóból kiszedett szilázst felaprítja, s így emészthetőbbé válik. Ezt a gépet Is kiselejtezett SZK—4-es kombájnból készítették. Érthető, .hogy a Kelet-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság minden kiselejtezett SZK—4-es kombájnt erre a célra használ fel, s szervezi a hasznos gépek gyártását a kerület mezőgazdasága részére. 1VÄN SÄNDOR EGY SZAKEMBER VELEMENYE A mellébeszélés nem segíthet! A Szabad Földművesnek régi olvasója és barátja vagyok. Ezért kötelességemnek tartom, hogy e lap hasábjain fejtsem ki bizonyos közérdekű kérdésekkel kapcsolatos véleményemet, ami esetleg gondolkodóba ejti az illetékeseket. A múlt év ősze óta tapasztaltam, hogy a rádió, a televízió és a szaksajtó a közvélemény elé olyan dolgokat „tálalt“, miszerint — állítólagos fagykárok ciinén —• az őszi gabona, a cukorrépa, az őszi repce stb. felülvetése és helyenkénti kiszántása sürgetővé vált. Az az igazság, hugy tulajdonképpen mellébeszélés az egész. Hetven éves termelési gyakorlatom és mezőgazdasági főiskolai végzettségem birtokában állítom, hogy a sokéves közmondás „ki mint vet, ágy arat“ ma már a tudomány által is igazolt tétel. Sokéves mezőgazdasági ténykedésem idején ugyanis egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy az őszi gabonát, esetleg más növényt ki kellett volna szántani, vagy felöl kellett volna vetni, pedig különféle összetételű talajokon termeltünk. Nem dicsekvésnek szánom, azonban érdemesnek tartom megemlíteni, hogy 1961-ben szövetkezeti agronómusi minőségben őszi repcéből nagy hozamot értem el. Köztudott, hogy ez a növény reagál legérzékenyebben a szélsőséges viszonyokra. Azt a nézetet vallom, hogy aki az őszi búzát sikertelenül termeszti, nem lehet jó szakember. Az őszi búza mindig a legbiztosabb és Jeghálásabb növényeim egyike volt. Egyetlen kultúrnövény sem versenyezhet vele. Szükséges, hogy a legmegfelelőbb fajtát vessük, talaját és a vetés időponját gondosan válasszuk meg, s begyűjtésig gondoskodjunk róla. Ipolyság (Šahy) környékének három gazdaságában azt tapasztaltam, hogy a termelésben elkövetett műszaki hibákat semmivel sem indokolhatják. Tény azonban, hogy ezek a hibák elkerülhetők tettek volna, ha jó szakemberekre bízzák a földeket. Eszembe jutott Vass Gereben százötven" évvel ezelőtt írott műve. Egy semmittevő társaság mulatozva várta az ég csatornáinak a megeredését, az esőt. Amikor azonban elegendő csapadék hullott, ismét mulatozva lesték a napos időjárást stb. Van ebben tanulság bőven. Az utóbbi időben sok sző Rsett a fagykárokról. Naponta feljegyzem az időjárás alakulását. Adataimból megállapítottam, hogy 1978-ban, de 1979- ben sem volt oly hideg, amely az őszi búzában kárt tehetett volna. Ezt egy kis parcellával.is bizonyíthatom. Gazdája 1978 őszén kézzel vetette el a búzát, a magot bedolgozta a földbe. Az apró parcella növényzete jól ellepte a talajt és méteres magasságig nőtt, míg a szövetkezet búzaföldjén ugyanazt a vetőmagot géppel juttatták a földbe, azonban annyira ritka lett a növényzet, hugy tavasszal árpával felül kellett vetni. Megállapítottam, hogy a rávetett árpa terméshozama csekély lesz, hiszen az is ritka, a növényzet silány. A magasra nőtt báza között az árpa nem fejlődhetett ki. Sem búzából, sem pedig árpából nem várhatnak kielégítő terméstl Az egyik szövetkezetben ősszel ráérősen szemlélődtem vetéskor. Korábban agronómusként dolgoztam a gazdaságban. A szövetkezet földjének szomszédságából, szőlőskertemből csodálkozva figyeltem fel a traktor zúgására. Azért csodálkoztam, mert az éjjel kiadós eső hullott és nagy volt a sár. A traktor azonban vontatta a vetőgépet, a mag pedig a sár tetején „virított“. Ugyanazon a táblán az előző évben is búzát termeltek. Természetes, hogy tavasszal ezt a táblát feliilvetették, mert * annyira ritkán kelt ki a növény. Ez azt jelenti, hogy a természet nem jótékony. Az elkövetett hibákért rossz termésátlaggal fizet. Szükséges tehát, hogy olyan emberek kerüljenek felelős beosztásba, akik értenek a dolgokhoz, és évről évre bizonyftani képesek. Társadalmunk sok milliós költséggel, a szakképzettség növelésével segfti a gazdaságokat a jobb eredmények elérésében. A lehetőségek adottak, csupán okszerűen kell azokat kihasználni. A tudást ágy kell gyümölcsöztetni, bogy az mindig a társadalom javát szolgálja. S ez egyedül az embertől függ! BARTA FERENC, okleveles mezőgazdász
