Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-07 / 27. szám

1979. július 7. SZABAD FÖLDMŰVES Az egységes kulturális politika szellemében Négyszemközt SÄRKÄNY ÁRPÁDDAL, a MADÁCH Könyv- és Lapkiadó igazgatójával • Igazgató elv társ, hogyan hatá rožná meg a MA' DÄCH Könyvkiadó szerepét a cseh­szlovákiai magyar­ság kulturális fej­lődésében? •— Nemzetiségi kultúránk az egye­temes magyar kul­túra elidegeníthetetlen alkotó eleme, ugyanakkor az egységes csehszlovák kultúra szerves részét is képezi. Nos ebből a kettőségből kell kiindulnunk, ha a MADÄCH Könyvkiadó szerepét akarjuk röviden vázolni a hazai ma­gyarság kulturális és ideológiai életé­nek fejlődésében. Ügy vélem, nem mondok semmi újat, ha azt állítom, hogy ez a „szerep“ — ha eddig ne­tán nem is tudatosítottuk volna kel­lőképpen — egyre nagyobb hangsúlyt kap. Az egyre gyorsuló, egész politi­kai, társadalmi és még inkább gaz­dasági életünkben átfogó szocialista integráció jellemzi közösségünket. Szocialista közösségünk népei, ezen belül hazánk nemzetei és nemzetisé­gei kultúrája kölcsönös közeledésé­nek alakulásáról van sző. Ez termé­szetesen nem csak a mi kiadónkat, kiadói politikánkat érintő kérdés. Meggyőződésem, hogy kiadónk eddig és ezután is mindent megtett és meg­tesz, hogy küldetését teljesítse. Ezt a szerepvállalást egyik fő feladatunk­nak tartjuk. — Kiadónk elsődleges feladata a hazai magyar szerzők műveinek meg­jelentetése. Nem élünk légüres tér­ben, és mint már a bevezetőben megemlítettem, nemzetiségi kultúránk az egységes csehszlovák kultúra al­kotó része. Éppen ezért kiadói poli­tikánknak ebből kell kiindulnia. Ez azonban nem jelent egy ilyen vagy olyan, így vagy úgy megszabott kere­tet. Röviden, egységes csehszlovák kulturális politikáról van szó. • A kiadó munkája folya­mán milyen ideológiai szem­pontokat vesz figyelembe? Fejlett szocialista társadalmat épí­tünk. További fejlődésünk egyedüli záloga pártunk egész társadalmunkra vonatkozó határozatainak, Irányelvei­nek következetes és egységesen szer­vezett érvényesítése, teljesítése. Vonat­kozik ez kulturális politikánkra is, melyből kiindulva az egész társada­lom és olvasóink kulturális igényel­nek megfelelően alakítjuk kiadói po­litikánkat. Nem könnyű feladat ez, nagy körültekintést, a nyomdatechni­kai lehetőségek és egyéb más ténye­zők figyelembevételét igényli. # Milyen szerepet tölt be a kiadó a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődésében, felvirá­goztatásában? Az ötvenes évek elején a csehszlo­vákiai magyar irodalom háború utáni szakaszát az Oj Szó, az Cj Ifjúság, a Fáklya és a Szabad Földműves kezd­te. A sajtóban megjelenő Irodalom akkor válik időtálló, művészeti érték­ké, amikor könyv formában kerül az olvasó kezébe. Irodalmunk is az első könyvek megjelenésével vált egyre önállóbb kulturális területté. Ezért elmondhatjuk, hogy a kiadó legfonto­sabb feladata a hazai magyar köny­vek megjelentetésével biztosítani a nemzetiségi irodalom létét és folya­matos fejlődését. De ez természetesen nem minden, a kiadói munka nem le­het ösztönös, tudatos célokat kell kö­vetnie. A kiadói irodalom-politika szocialista jellege és közösségi fejlő­dése abban nyilvánul meg, hogy úgy válogatja meg a kiadásra kerülő mü­veket és a kéziratok elbírálásánál olyan értékrendet alkalmaz, amely társadalmi célkitűzéseinkkel teljes összhangban van. A hazai magyar könyvkiadás kezdetei óta irodalom­politikát folytat, ezért elmondhatjuk, hogy az elmúlt harminc év alatt ki­adott kb. félezer hazai magyar könyv­eim méltóan reprezentálja nemzeti­ségi irodalmunk háború utáni fejlő­dését és eredményeit. Ezzel azonban még nem merült ki a kiadó irodalom­­szervező tevékenysége. Az utóbbi év­tizedben mutatkozó tudományos és művészi alkotómunka fellendülésével párhuzamosan, a MADÁCH Kiadó rendszeresen és céltudatosan ad ki történelmi, képzőművészeti-, néprajzi- és művelődéstörténeti munkákat, me­lyekkel egyrészt szellemi kultúránk láthatárát kívánjuk tágítani, másrészt lehetővé akarjuk tenni hazai magyar tudósainknak és elméleti szakembe­reinknek, hogy munkájukkal hozzá­járulhassanak közös nemzetiségi kul­túránk felvirágoztatásához. S nem utolsósorban tudatos kiadói törekvé­sünk, hogy a kiadott művek számát állandóan növeljük, hogy ezzel is biz­tosítsuk és egyben lehetővé te­gyük — a szlovákiai magyar írásbeli­ség emelkedését és jövőblztonságát. • Az 1979. évben milyen jel­legű kiadványokat jelentet meg a vállalat? Kiadóink műhelyéből ez évben is Igen változatos, széles és színes ská­lájú kiadványok látnak napvilágot, a szépirodalomtól az irodalomtudomá­nyon, riportokon keresztül a néprajzi jellegű munkákig. Sorozataink közül folytatódik a Csehszlovákiai magyar írók megjelentetése, az 5. és 6. kötet, Egri Viktor Agnus Dei és Égő föld című regénye, továbbá a Turczel ba­jos összeállította Szlovenszkói vásár lesz címmel a két világháború kö­zötti csehszlovákiai magyar írók leg­jelentősebb novellái. Kiskönyvtár so­rozatunkban már szintén az 5. és 6. kötetnél tartunk. Viktor Dyk: A pat­kányirtó és Antonín Sova: Budecius kántor vezeklése című kisregényeivel. Oj sorozatunkba, az Elsőosztályosok Könyvében hazat magyar költőink vá­logatott gyermekversei látnak napvi­lágot, Labdarózsa és Nyári hó cím­mel, igen magas példányszámban. Ez évben indul a több kötetre tervezett Fábry Zoltán életmű-sorozat. Fónod Zoltán összeállításában, valamint a Zalabai Zsigmond gondozásában meg­jelenő 0] Mindenes Gyűjtemény, amely hazai magyar szerzőink társadalom­­tudományi dolgozatait tartalmazza. Kósa László munkája a dél-szlovákiai magyar népköltészeti gyűjtemény, a Rozmaringkoszorú, Ag Tiboré1 és Sima Ferencé pedig a szlovákiai magyar népballadákat összegyűjtő Vetessétek ki szóló szívem című kiadvány. Em­líthetnénk még rendhagyó antológián­kat, a Műhely második évfolyamát és a Madách Naptár 1980-at, Kulcsár Ferenc összeállításában. Szólhatunk továbbá Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra című munkájáról, amely a leghíresebb szlovákiai várak regéit és eredetmondáit dolgozza fel, Václav Cibula Prágai regéiről vagy az ókori Görögországot komplexen bemutató Zamarovský-mflrôl, a Görög csodáról. És itt lesznek természetesen íróink és költőink kötetei — Gál Sán­dor, Ifuba Gyula, Dobos László, Or­­dódy Katalin, Szabó Béla, Grendel Lajos, Fülöp Antal, Tőzsér Árpád, Ve­res jános, Dénes György, Mikola Ani­kó, Kulcsár Ferenc tollából. Ami pe­dig a közös csehszlovák—magyar ki­adásokat illeti, az idén körülbelül 230 könyvet hozunk forgalomba, gaz­dag választékkal és jelentős példány­számban. Ф Mennyiben támogatja в fiatal, most jelentkező pálya­kezdőket a MADÁCH Kiadó? A kezdő írók, költők természetes Jelentkezési helyei az újságok, folyó­iratok. Amikor a fiatal irodalmárnak könyve jelenik meg, az már nagy eredménynek számít,'mert a könyvek­ről el kell mondani, hogy a tartós­ság, az értékőrzés igényével készül­nek. Az egykönyves író már írónak számít, azután már csak rajta mú­lik, hogy tovább fejlődtk-e vagy meg­reked. Ezért a kiadó rendszeresen és nagy figyelemmel kíséri a fiatalok jelentkezését és irodalmi munkássá­gát, hogy amikor kötetre érettnek tart egy-egy kezdő Irodalmárt, fel­kérje, hogy adja le kéziratát. Ilyen módon jelentek meg a legfiatalabbak közül verskötetei Balia Kálmánnak, Varga Erzsébetnek, novelláskötete Grendel Lajosnak, s a közeljövőben Fülöp Antalnak. Ugyancsak készül egy antológia azoknak a fiataloknak a verseiből, akik már évek óta közöl­nek verseket az Irodalmi Szemle Mű­hely rovatában, ezt az antológiát ugyancsak fiatal — kezdő — képző­művészeink munkái illusztrálják. ф Milyen gondokkal, problé­mákkal küzd a kiadóvállalat? Gondjaink, problémáink vannak. Előbb röviden azokról, akiknek ezek­kel meg kell birkózniuk. Minden el­fogultság nélkül elmondhatom, hogy kiadónk szerkesztői, korrektorai, mű­szaki dolgozói szakmailag képzettek, politikailag jól felkészültek, hivatá­suk magaslatán végzik munkájukat. Vonatkozik mindez az adminisztratív dolgozókra is. Gondjaink, problémáink sem sajá­tosak. Időközönként komoly nyomda­­technikai és ehhez hasonló nehézsé­gekkel kell megküzdenünk. Felsőbb szerveink segítségével igyekszünk gondjainkon enyhíteni. Megnyugtató számunkra viszont az — és ez nagy­ban elősegíti munkánkat hogy a kiadó közel egy éve a Mihály-kapu utca 9. szám alatti megfelelő épület­be költözött, amiért nemcsak a bra­­tislavai párt- és állami szerveknek jár köszönet, hanem a kiadó akkori vezetőségének is. Vontszemű János népizenekarával sok rendezvényen találkozha­tunk. A zenekar a táncegyüttesek kísérőiéként is a legjobbak közé tartozik. NORA GRAJCIAROVÁ: Východná 79 Huszonhat évvel ezelőtt hangzott el először a Magas-Tátra alatti kis fa­luban, Východnán az akkor még csak járási szinten rendezett fesztivál kez­dőaktusa. A falu lakosságának kezde­ményezésére kialakult járási, később kerületi dal- és táncünnepély 1969-től szlováklal-jellegű folklórfesztlvállé fejlődött és célja, hogy nemzetközi rendezvénnyé váljon. Az Idei fesztivál megrendezésére július 6.-8. között kerül sor. Ez a rendezvénysorozat Szlovákia egyik legfontosabb kultúrpolitikai esemé­nyei közé tartozik; a népdalok, népi táncok, népi játékok, hagyományok, szokások, mesék, hímzések, népvise­letek és más népművészeti alkotások seregszemléje. A szervező bizottság állandóan ja­vítani kívánja a rendezvény színvona­lát. Ezt a célt szolgálja az idén elő­ször bevezetett „Nézők ankétje“. Cél­ja a nézők és a résztvevők népművé­szetről alkotott véleményének megis­merése. A szervező bizottság az an­­kétot együtt készíti elő a Kulturális Kutatóintézettel. A jövőben ennek az ankétnek állandó teret szeretnének biztosítani a fesztivál műsortervében. Az Idei fesztivál annál is jelentő­sebb, mert hozzájárul az SZNP 35. évfordulójának méltó megünneplésé­hez, és része a nemzetközi gyermek­évre készített rendezvénysorozatnak. Röviden a műsor tartalmából: A Martini Szlovák Nemzeti Múzeum Néprajzkutató Intézete a fesztivál rendezőbizottságával együttműködve „Jánošík a népi képzőművészetben“ címmel kiállítást rendez, amelyen üvegfestmények, plasztikák, kerámiák kerülnek bemutatásra. A bratislavai ÚĽUV (népművészeti tárgyakat készítő üzem) már a 16. kiállítást rendezi a fesztiválon; itt a legszebb népművészeti alkotásokban gyönyörködhetnek a látogatók. „A gyermek és a hagyományos népi alkotások“ címmel Is nyílik ki­állítás, melyen az Iskolákban működó szakkörök gyermekalkotásait tekint­hetik meg a látogatók. A kiállítások ünnepélyes megnyitá­sára július 5-én 14 órakor kerül sor. A kultúrműsor július 7-én — 18 órakor — a műkedvelő népművészeti csoportok fellépésével kezdődik. A hazai csoportokon kívül fellépnek a Szovjetunióból, Bulgáriából, Francia­országból és Jugoszláviából érkező vendégegyüttesek is. A fesztivál ven­dége a SĽUK szlovák népművészeti együttes, amely szombaton este szó­rakoztatja a nézőközönséget. A gálaműsorra vasárnap délután kerül sor. Az ünnepi műsor kereté­ben a legjobb ének-, és táncegyütte­sek, illetve zenekarok tolmácsolják a forradalmi hagyományoknak a szlo­vák folklórban élő üzenetét. A Východná '79 folklórfesztivál a szlovák népművészet fejlődésének eredményeit és újjáéledését Igazolja. Olyan esemény ez, amely elismert az európai népművészeti bemutatók kö­zött, és gazdagítja a szocialista kul­túrát. P. V. Az ibolya a legkedvesebb virágom. Szerénysége elbűvöl és gyermekko­romra emlékeztet — amikor illata szétáradt a házunk mögötti dombol­dalon. S ott ringott a szélborzolta, zöld hullámokban. Amikor az első ibolyát hoztam haza és nekem úgy tűnt, hogy vele főn az egész lankás rét a kerítéssel együtt, amely ponto­san jelezte szomszédunk királyságá­nak határát. Az ibolyához való vonzódásomat a házasságba is magammal hoztam. Olyan becses értéknek tartottam, hogy alkudozás nélkül vásároltam. A férjem is tudta jól, hogy számomra a legszebb ajándék egy csokor ibo­lya. Nemrég a párommal látogatóba ké­szültünk. Nyirkos, hűvös tavasz volt, s még kabátban jártak. Már indulásra készen álltunk a folyosón, amikor férjem zsebébe nyúlt és a zsebkendő­jével egy hervadt ibolyacsokrot rán­tott ki a folyosó kövezetére. Felemel­tem a csokrot. Vízbe tettem, mert el akarta dobni.-r- Miért a zsebedben? — csodál: koztam. Népi válaszolt. — Virágot nem tesznek zsebbe. —■ mondtam mosolyogva. Hümmögött és eltűnődve mosoly­gott. láttam, hogy valamit átélt, ami összefügg az ibolyával. Kicsit düny­­nyögött még, majd elhallgatott. Bizonyára feledésbe merült volna, ha nem találkozunk férjem kolléga­nőjével. Gyönyörű nő. Magas, barna, lángoló tekintetű. A beszédnél arca kipirosodott, mely gyönyörű, ellen­tétben állt lágyan aláhulló hosszú hajával. Tudatában volt szépségének. Kevés az olyan férfi, aki közelségé­ben ellenáll varázsának. Házaséletünk kiegyensúlyozott volt. Ifjúkori nagy szerelmünk összekö­tött. Gyakran mondogatta, hogy sze­rény vagyok akár az Ibolya és éppen ezért szeret. Aztán később megszok­tuk egymást. A hosszú, harmonikus házasélet azonban kialakít az ember­ben valamit, ami több a szerelemnél: barátságot és összetartást. Lényeges dolgokban kiálltunk egymásért. Elűz­tük egymás életéből azokat az apró veszélyeket, amelyekbe az élet során nem egyszer ütközik az ember. Vagyis kölcsönös türelemmel viseltet­tünk egymás iránt, mint minden ér­telmes házaspár. Most azonban hárman álltunk szemtől-szembe. A fiatal szépség tüze már hozzánk is elért, reánk is ha­tott. Éreztük lényéből áradó báját, kellemét. A férjem szemében egy pil­lanatra megjelent az a különös fény, amely már rég kihűnyt, de ifjúkorá­ból ismertem még. Most ott égett.. -. ilyesmi az emberrel legfeljebb egy­­szer-kétszer, ha megesik az életben. A szépség mosolygott és könnyelmű bájjal flörtölt. Éreztem, hogy e két A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) gyermektánccsoport nemrégiben alakult, de már többször szerepelt a nagyközönség előtt. Fotó; «-r-tt—. ember közti kapcsolat több a szimpá­tiánál ... Elbúcsúztunk a gyönyörűségtől. A férjem, mint mindig, belémkarolt és mentünk tovább. Az arca ismét békés, természetes lett és szeméből is ki­­húnyt az a bizonyos láng. Egyszerre megállt és így szólt: — Ide figyeljI Ha már így össze­futottunk ezzel a növel, hát el kell mondanom valamit... Türelmet erőltetve vártam ... Csak nem elhamarkodni... csak azt nel... Majd áradatként kezdte: — Tudod, ez összefügg azzal a her­vadt csokorral... — Elcsendesedett. Valaki akaratlanul belénk ütközött, kikerültük. De elmosolyodott, mintha valakivel gondolatban beszélgetne. — Tudod — folytatta —, nemrégi­ben együtt mentünk haza. Kellemes este volt, akárcsak ma. A munkahe­lyen valamit ünnepeltünk, úgyhogy emelkedett hangulatban voltunk és egészen szorosan jött mellettem. Meg kell jegyeznem, nagyon kacér nő ... A férfiak mind utánunk fordultak. A szemét forgatta jobbra, balra. — Ide figyeljen, miféle viselkedés ez — szóltam rá tréfálkozva. — Hogyan, micsoda? — fordult fe­lém heves mosollyal. A szemei hirte­len zöldek lettek. Meglepődtem. — Hiszen ezek a férfiak egyenesen falják a szemükkel! Ördöngős nősze­mély maga — jegyeztem meg. Ez azonban tőlem, amolyan jóindulatú figyelmeztetés volt. ö hangosan fel­kacagott. jókedvű volt, büszke és csábító. Gyermeteg kacérkodása ha­tott rám. Varázsa egy pillanatra ha­talmába kerített, mintha egyszerre minden: kor, munka és gond eltűnt volna. Fiatalnak és szabadnak érez­tem magam. Egszercsak megállt, szo­rosan mellettem. — Na és a maga étvágya milyen? — szögezte nekem a kérdést egyene­sen. — Hát egyszer ilyen, máskor amo­lyan ... — feleltem tréfálkozva. — és erről miért nem beszélt ne­kem eddig? — húzta magasra szépen ívelt szemöldökét. Magamhoz öleltem és néztem a hú­sos ajkait. Szemében a tűz felenge­dett. Szelíd lett és engedékeny. Hosz­­szú finom ujjal forrón tapadtak a ke­zemre, és nyomban elfeledtem min­dent. S akkor az utcasarok mögül egy gyerek lépett ki kiabálva: — Ibolyát vegyenek! Bácsi, vannak szép ibolyáim ... A kosár ibolya láttán egy pillanat­ra felvillant előttem egy távoli domb­oldal emléke az első ibolyákkal, és vettem egy csokrot. — Ö, még gavallér tsl — mondta mesterkélt mosollyal és nyúlt az ibo­lyáért. Hátrább léptem, de 6 csak kö­zeledett. Ismét távolabb léptem és úgy mondtam: — A feleségemnek veszem. Az ibo­lya a legkedvesebb virága ... Szinte elállt a lélegzete. A tekin­tete merev lett és a megvetés lelet villantak fel az arcán. — Méghozzá romantikus is, akár­csak az öregurak... — fűzte hozzá saját védelmére. Nem értette meg. De hogyan ts ért­hette volnaI Hiszen ö nem tudott semmit arról a lankás rétről, ahol kora tavasszal, nyílnak az első ibo­lyák. A férjemmel békésen mentünk to­vább. Még mindig mosolygott. Mo­solygott még akkor is, »amikor a já rókelők akaratlanul belénk ütköztek. De ők vajon honnan sejthették, hogy a férjem most mesélte el nekem éle­te egyik legszebb történetét... Fordította: Mészáros Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom