Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-21 / 29. szám

1979. július 21« SZABAD FÖLDMŰVES 11 Kelet-Szlovákiából írták Mi a véleménye: a zöldségellátásról Kérdezzük a legilletékesebbeket: a vásárlót és a kereskedőt. Válaszukat kérdezgetés nélkül is megírhattuk volna, hiszen évek óta megjelentetett hasonló írásaink hangneme megegye­zik a mostanival. A kelet-szlovákiai kerületben gyakran bosszúságot okoz a zöldség beszerzése. Fel-felvillan az üzletek polcain a paradicsom, uborka, paprika, néha egy-egy fej káposzta is, de fél óra, legjobb esetben egy óra múlva a gyümölcs- és zöldségüz­letek áruválasztéka visszaáll a mind­annyiunk által „klasszikusnak“ ismert készlethez — a konzervekhez és a befőttekhez. Am most legyünk igaz­ságosak: a tavasz folyamán a zöld­hagyma, saláta és retek, az elmúlt napokban pedig az uborka, a sárga­répa, a petrezselyem, a paprika és a paradicsom is megállt a polcokon. A lakosság kielégítő ellátása korai zöldséggel országos viszonylatban gondot jelentett. Ez pedig a kelet­szlovákiai kerületben többszörösen gond, hiszen helyi forrásokból csak igen kevés korai zöldséget tudtak biztosítani, a nyugat-szlovákiai kerü­let pedig a kért mennyiségnek csak bizonyos százalékát képes fedezni. Ezért a sorbanállás és az ezzel járó kellemetlenség. De halljuk a vásárlók véleményét. Szabó Margit: Hogy mi a vélemé­nyem a zöldségellátásról? Ügy ta­pasztalom, hogy Kassán (Košicén) jó a zöldségellátás. Nyugdíjas vagyok, van időm az üzletekben és a piacon nézelődni, várni, visszajönni, ezért általában be tudom szerezni a zöld­séget. Ma is kaptam paradicsomot, paprikát, zöld paszulyt; ilyenkor a gyerekeimnek is bevásárolok, mert időmilliomos a családban egyedül én vagyok. Előfordul, hogy pont az or­rom előtt fogy el az áru. Nem tudom, hogyan oldja meg a bevásárlást a nyolc órát dolgozó asszony. Kassán néhány üzletbe betekintet­tünk, a piacokat is meglátogattuk. Szép, friss áruval kínáltak bennün­ket. Azt tapasztaltuk, hogy a múlt évihez viszonyítva a zöldségellátás javult. Rozsnyóra (Rožňava) is ellátogat­tunk. Dél felé járt az idő, mikor a piacra érkeztünk. Természetes, hogy a piacon már senkit sem találtunk. Annál többen voltak az egyik zöld­ségüzlet előtt. Itt kértük a vásárlók véleményét. Fehér Éva: Mi a szomszéd faluból járunk be Rozsnyóra bevásárolni. Ez persze időbe meg sok pénzbe kerül. De odahaza nehezen tudjuk kilesní az áru érkezését, s bár itt sem rózsás a helyzet, azért valamit mégis vásá­rolhatunk. Ha a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) kistermelők eljönnek, akkor a piacon szép, friss áru kínál­kozik a vásárlóknak. Talán a duna­­szerdahelyiek idecsalogatásával is le­hetne valamit segíteni a mostani helyzeten. Nem értem, miért nem próbálják ezt meg az illetékesek. Benkő Попа: Kérem, mi alig eszünk zöldséget. Most sorban állok, nem tu­dom, jut-e még valami, de ez lesz az első alkalom az idén, hogy friss zöld­séget eszünk. Mit szeretne vásárolni? — Hagymát, káposztát, borsót, vagy zöld paszulyt. Karfiolt, paprikát és paradicsomot reggel kaptam a pia­con. A férjem is két műszakban dol­gozik, nincs Időnk az üzletek előtt ácsorogni, várni. Fölösleges Is tovább kérdezősköd­nöm. Van, aki kap, s vannak — saj­nos, nem kis számban, — akik nem jutnak friss zöldséghez. De hallgas­suk meg a másik érdekelt felet is, az üzletvezetőt. — Természetesen nekünk, kereske­dőknek érdekünk, hogy bőségesen legyen árunk. Sajnos, nincs, s az áru érkezése is nagyon bizonytalan, nem tudjuk pontosan tájékoztatni vásár­lóinkat sem. Talán valamivel több ko­rai zöldséget kaptunk ebben az év­ben, mint az előzőekben, de még ez sem közelíti meg a szükségletet. Saj­nos, zöld paszulyból, hagymából, ká­posztából, paprikából, borsóból és pa­radicsomból keveset kapunk. S ebből a kevésből kell adnunk a vendéglátó­­iparnak és az üzemi konyháknak. Hát akkor mi jusson a vásárlóknak? A tőketerebesi (Trebišov) járás né­hány zöldségüzletének helyzetét is felmértük. Valamennyi üzletben bősé­ges áruválasztékot találtunk. Az áru­ellátással a vásárlók is elégedettek. Dóczy Arpád, a Zelenina járási igaz­gatóságának igazgató-helyettese öröm­mel újságolta, hogy az első féléves felvásárlási tervet az üzemük 121,5 százalékra teljesítette, hiszen a ter­vezett 1485 tonna zöldség helyett 1805 tonnát vásároltak fel. Igaz, pap­rikából, borsóból, paradicsomból és karfiolból nem teljesítették a felvá­sárlási tervüket, de a dunaszerdahe­lyi járásból fedezni tudták a hiányt. ♦ Mi az oka annak, hogy míg a trebišovi járásban aránylag jónak mondható a zöldségellátás, addig a kerület többi járásaiban hiány mutat­kozik? — érdeklődtünk Ondrej Sabol mérnöktől, a Zelenina kerületi igaz­gatósának igazgató-helyettesétől. — Sajnos, a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a zöldségellátás aka­dozik, és még a jövőben is proble­matikus lesz. Ennek az az oka, hogy a termelő gazdaságok nem tartják be a vetéstervet. Például 1979. június 18-ig a tervezett 2999 hektár helyett 2753 hektáron vetették el, illetve ül­tették ki a zöldséget. Továbbá a nagyüzemeknek a szerződés alapján főlja alatt 75 hektáron kellett volna korai zöldséget termeszteni, de a va­lóság csak 64 hektár. A hiányzó terü­letre a nitrai Plastika n. v. nem biz­tosította a fóliát. Az az igazság, hogy a kelet-szlovákiai zöldségtermelő gaz­daságok, főleg a trebišovi járásban, tudtak volna korai zöldséget termesz­teni, ha idejében megkapják a fóliát, de sajnos, az idén minden gazdaság­ba megkésve érkezett a fólia. így márciusban a gazdaságok még nem tudtak primőr árut szállítani. Április­ban a tervezett felvásárlási tervünket már 34, májusban pedig 42,6 száza­lékra teljesítettük. Júniusban a zöltí­­ségellátás már száz százalékos volt. Felvásárlási tervünket ezáltal teljesí­tettük. Júliusra a zöldségellátást több­nyire saját termésből biztosítottuk. A hiányzó mennyiséget a nyugat-szlová­kiai kerületből pótoljuk. A trebišovi járásban azért jó a zöldségellátás, mert a Zelenina járási igazgatósága jó kapcsolatot teremtett a kistermelőkkel. A felvásárolt áru hatvan százalékát a kistermelők nyújtják. A trebišovi járás kisterme­lői nemcsak a Zeleninát látták el pri­mőr áruval, hanem a piacokat is. A trebišovi járás folyamatosan szállít zöldséget a közép- és nyugat-szlová­kiai kerületbe, sőt Csehország na­gyobb városaiba is.. Tavaly dinnyéből hiány volt. Mire számíthatnak a vásárlók az idén? — A dinnyetermelő gazdaságok a vetéstervüket teljesítették. Magam is meggyőződtem róla, hogy a kisgéresi (Malý Horeš), bolyi (Bol), nagyka­­posi (Veiké Kapušany), cékei (Cej­­kov) és még több gazdaságban is jó dinnyetermés mutatkozik. Ha valami­lyen elemi csapás közbe nem jön, ak­kor az idén nem lesz probléma a dinnyével. Nos, ha ezek után elolvassuk az előző években megjelent hasonló té­májú cikkeket, érdekes dolgokra jö­vünk rá, A kelet-szlovákiai kerület több járásában már évek óta készül­nek az üvegházak, de mostanáig nem épültek fel. A tervek még mindig a tervezők és a kivitelezők asztalán he­vernek. Továbbra is napirenden ma­rad, amit az önellátás javítása érde­kében szorgalmazunk: a háztáji zöld­ségtermesztés felkarolása. Üvegházak­ra van szükség. Addig, amíg fel nem épülnek, meg kell találni az utat a korai zöldséget termelő kískertészek­­hez, hiszen a trebišovi járás példája is igazolja, hogy a kistermelők a zöldségellátás javításáért sokat tehet­nek. A kelet-szlovákiai kerületben jó kereskedők vannak, az üzlethálózat is kielégítő, a Zöldség- és Gyümölcsfor­galmazó Kereskedelmi Vállalat kerü­leti igazgatóságán is olajozott á gé­pezet, csupán több árura lenne szük­ség. Illés Bertalan A Rozsnyói (Rožňava) Járási Nem­­** zeti Bizottság tanácsa a közel­múltban foglalkozott a környezet- és természetvédelem időszerű kérdései­vel. Ezzel kapcsolatban JUHASZ PÁL mérnöknek, a jnb elnökének néhány kérdést tettünk fel. ♦ Elnök elvtárs, mi tette szüksé­gessé a környezet- és természetvéde­lem kérdésének tárgyalását? — Ha nem is tartozunk Kelet-Szlo­­vákia legszennyezettebb levegőjű és vizű járásai közé, de ott tartunk, hogy a további romlásnak megálljt paran­csoljunk és védjük környezetünket. Az idősebbek még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor háborítat­lan volt folyóink tisztasága, a szél­­hordta poron kívül alig rontotta va­lami a települések levegőjét, tala­jaink, talajvizeink mentesek voltak a vegyszeres szennyezéstől. Régen a mezőgazdaság vonóerő-szükségletét az igás állat jelentette. A ló, a szar­vasmarha mint igavonó állat életmód­jával beillik a természet körforgásá­ba, romboló, szennyező hatása alig van, különösen olyan kisfokú össz­pontosítás esetén, ahogyan régen tar­tották az állatokat. csatorna, sok udvaron emésztögödör* ként a volt kutat használják. Ezzel felmérhetetlen károkat okoznak a ta­lajvizekben. + Cgy tudom, a lakosság és a mezőgazdaság által okozott vízszeny­­nyeződés mellett igen jelentős az ipa­ri szennyezés is. — Sajnos így van. Az ipari szeny* nyezés járásunkban nagyobb mérté­kű, mint kerületünk többi járásaiban. Folyóvizeinket főleg a papírgyárak szennyezik. Például a Gemerská Hór­­ka-i papírgyár évente 6Б13 tonna fer­tőző anyagot enged a Sajóba, de ha­sonló a helyzet a slavošovcei papír­gyárral is, amely a Štítnik patakot szennyezi. A levegő szennyezettségé­ről annyit, hogy járásunk harminc négyzetkilométernyi területére évente nem kevesebb, mint 15 ezer 300 ton­na por hull. Főleg a magnezit-üze­mek, mészégetők, vasércbányák szeny* nyezik a levegőt, s hétezer ember egészségét veszélyeztetik. + A jnb plénumülésén sok szó esett a lakosság élet- és munkakörül­ményeivel kapcsolatos kérdésekről is. — Valóban tárgyaltunk a lakosság BESZÉLGETÉS KÖRNYEZI! 0. ♦ Mi változott a mezőgazdaságban azzal, hogy elterjedt a gépesítés? — Sok minden megváltozott, a gé­pek szennyezik a levegőt, zajt okoz­nak, de a felelőtlenül végzett olaj­cserével szennyezik a talajt és a vi­zeket is. Egyre nagyobb termőképes­ségű, nemesített növényeket termesz­tünk — azok kevésbé ellenállóak a betegségekkel, a károsítókkal szem­ben — több növényvédőszert haszná­lunk. A három-négyszeresére növeke­dett terméshozam sokkal több táp­anyagot von el a talajból, amit ugyancsak vegyszerekkel — műtrá­gyával pótolunk. Ma már kapa he­lyett is vegyszereket használunk. Az állattenyésztő telepek, ahol nem gon­doskodnak a megfelelő derítésről, tisztításról, a híg trágyával szintén nagymérvű környezetszennyezést okoznak. Ez károsítja a talajt, más­részt bűzével szennyezi a környezet levegőjét. ф Manapság nemcsak a termelés változott meg, más az életmódunk is. — így igaz. Különösen nagy vál­tozást hozott a városiasodás. Járásunk nagyobb településein régen néhány mélyfúrású kút szolgáltatta a vizet és helyi derítők voltak. Ma járásunk területén negyven nagyobb vízmű van. Ezek a vízművek ötvenkilenc te­lepülést látnak el ivóvízzel, vagyis járásunk lakosságának több mint há­romnegyed részét. A probléma az, hogy a vízművek 39 százaléka sajnos nem felelt meg a higiéniai követel­ményeknek. Gondot okoz a szennyvíz tisztítása és elvezetése. Mint ahogy azt a járási nemzeti bizottság plénu­mának ülésén — a távlati környezet­­védelmi koncepció tárgyalásakor — elmondottam, a nagy mennyiségű szennyvíz miatt a Sajó holt vízzé vált, oxigén tartalma kevés. Járásunk­ban ez a legszennyezettebb folyó. Baj az is, hogy a vízvezetékkel ellátott községekben nincs szennyvízelvezető munka- és életkörülményeiről is. Ez természetes, hiszen jelenleg 6926 em­ber veszélyes munkahelyen dolgozik, ezért munkakörülményeik javítására komoly gondot fordítunk. A környe­zetvédelem anyagiakon is múlik: az üzemi szennyvízderitők, füst- és por­szűrők pénzbe kerülnek, a városok* ban, a nagyobb településeken a sze­mét és hulladék gyűjtése, ártalmat­lanná tétele szintén szervezett mun­kát, anyagi ráfordítást követel. Ha minden jól megy, ezeket a kérdéseket 1984-re megoldjuk. De a védelem nemcsak olyan intézkedésekkel lehet­séges és célravezető, amelyek pénzbe kerülnek. A plénumülésén többen el­mondták: már az alapiskolákban meg kell kezdeni a környezet- és termé­szetvédelem oktatását, és ne marad­jon az ki egyetlen középfokú oktatási intézmény tantervéből se. A nemzeti bizottságok a lakosság felvilágosításában és a társadalmi munkák szervezésében végezhetnek nagyon hasznos tevékenységet. Nyil­vános gyűléseken sok szó esett a te­lepülések tisztaságáról, a fásításról, parkok létesítéséről. A legtöbb helyen e feladat megoldására felajánlások születtek. A lakosság szívesen részt vesz környezete védelmében, szebbé tételében, ha van, aki összefogja, irá­nyítsa ezt a mnukát. A víz, a levegő, védelmének az üzemekre, hatóságokra vonatkozó fel­adatairól nem szóltunk. Ezt törvény szabályozza. A rozsnyói (Rožňava) jnb plénum ülésén elfogadott koncep­ció részletesen tartalmazza a teendő­ket. Változó életünkről írtunk. Ameny­­nyire kívánatos, hogy az emberek életmódja, tudata fejlődjék, változzék, annyira jó lenne, ha úgy élnénk, dol­goznánk, hogy környezetünk és a természet védelme elsőrendű felada­taink közé tartozzon. Ennek teljesíté­séhez nem elég az akarat, cselekedni kell —, amíg nem késő. (ib) МППМ1 ........................................................................................................................................................................... A gépek, berendezések biztonsá­** gos üzemelését, a gépkezelők egészségének megóvását számtalan munkabiztonsági előírás, rendelet szabja meg. Betartásuk alapvetően fontos követelmény. Am a munkabiz­tonsági előírásokat nem minden eset­ben tartják be. így például a kelet­­szlovákiai kerület gép- és traktorállo­másain szembetűnő hiányosságok ta­pasztalhatók az emelőberendezésekre vonatkozó munkabiztonsági előírások betartása terén. A kerület gép- és traktorállomásai különböző feltételek között dolgoz­nak, így az emelőbrendezések száma is eltérő. Többségükben azonban ke­vés emelőberendezéssel rendelkeznek. Ezért e gépek műszaki vizsgálatához nincsenek külön kiképzett biztonsági technikusok. Az ellenőrzéseket más üzemek szakemberei végzik. A munkabalesetek megelőzésének, a gépek zavarmentes üzemelésének egyik alapvető tényezője a műszaki ellenőrzés. Ezt az alapvető követel­ményt a harcai, humennéi, prešovt, Spišská Nová Ves-i, trebišovi és vra­novi traktorállomásokon elhanyagol­ták. Az említett gtá-kon több mulasztás is tapasztalható. így például a Bar­csi, a Huménnéi és a Prešovi Gép- és Traktorállomáson az emelőberendezé­sek kezelését megfelelő szakképzett­séggel nem rendelkező, vagyis jogo­sítvány nélküli dolgozók végzik. A Barcai, Humennéi, Spišská Nová Ves-i, Trebišovi és Vranovi Gtá-n ugyancsak jogosítvánnyal nem ren­delkező dolgozók rögzítik a szállítan­dó anyagot a darura. A Barcai, Hu­mennéi és Michalovce Gtá-n pedig olyan emelőberendezéseket üzemeltet­nek, amelyek sem műszaki, sem mun­kabiztonsági szempontból nem felel­nek meg a követelményeknek. A legtöbb emelőberendezés üze­meltetéséről nem vezetnek naplót, a­­mely az elvégzett napi karbantartás nyilvántartására és ellenőrzésére szolgálna. Ez a tény arra utal, hogy a vezetők nem támasztanak nagy igé­nyeket az emelőberendezések kezelői­vel szemben. A gép- és traktorállomásokon gyak­ran elhasznált vagy megrongálódott köteleket használnak. A nehézség ab­ban rejlik, hogy a bohumíni drótgyár gyakran visszautasítja a kisebb üze­mek megrendelését, a hlohoveci drót­­gyár pedig nem képes legyártani a szükséges mennyiséget. Emiatt egy­­egy ügy intézése két-három évig is elhúzódik. A felsorolt problémák megoldásához a felettes szervek köz­reműködése szükséges. Az elavult típusú emelőberendezé­sek javításakor gyakran nehézséget okoz az elkallódott műszaki doku­mentáció. Ennek leggyakoribb okai a személyi változások. A másolat be­szerzése is nehézségekbe ütközik, főleg ha a berendezést gyártó üzem átköltözött, megszűnt üzemelni, vagy a gyártási technológiában nagyobb változások történtek. Az Állami Munkabiztonsági Szak­felügyelőség ellenőrzéséből kiderült, hogy a felsorolt nehézségek úgyszól­ván általánosak. Említést érdemel, hogy több hiányosság tapasztalható a hidas daruknál is, ahol a fő kapcsoló gyártási kivitelezése már nem felel meg a szabványoknak és az érvényes biztonsági előírásoknak. Sokszor elő­fordul, hogy a biztonsági kapcsoló — amely a gép legfontosabb biztonsági berendezése *— tudatosan ki van kap­csolva. További fogyatékosságként említhe­tő, hogy a gtá-kon a munkabiztonsági technikusnak rendszerint több beosz­tása van, mint amennyit az érvény,* ben levő előírások engedélyeznek. Az intézkedések meg nem tartásakor nem lehet e tényre hivatkozni. Ez senkit sem mentesít a felelősségtől. E sorok olvasása olyan benyomást kelthet — főleg azoknál, akik nem ismerik a vitatott problémát —, hogy a kerület valamennyi gép- és traktor­állomásán csak hanyagság, felelőtlen* ség tapasztalható. Ellenkezőleg. A Rozsnyói (Rožňava), vagy a Micha­lovce! Gép- és Traktorállomás példája bizonyítja, hogy a rendszeres műszaki ellenőrzés és a dolgozók szaképzett­­ségének növelése — tanfolyamokon való részvétellel — ebben a kerület­ben is megoldható. Az említett tények rámutatnak, hogy Kelet-Szlovákia gép- és traktor­állomásain az eddiginél lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani a munkabiztonsági előírások megtartá­sára. Az illetékesek gyakran megfe­ledkeznék arról, hogy népgazdasá­gunk fejlesztésének elsődleges felté­tétele a dolgozók egészsége. Ennek elhanyagolása jelentős károkkal jár nemcsak az üzem, hanem az egész társadalom számára. Konegný, István mérnök Munkabiztonság a gép- és traktorállomásokon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom