Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-22 / 51. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. december 22 12 Nemcsak a gyertyát gyújtó estéken Nehéz eldönteni, mikor válik egy közösség szocialista brigáddá. Úgy gondoljuk, hogy ebben a közösség tagjainak tudata is meghatározó té­nyező. A brigádtagoknak belülről is érezniük kell az összetartozást, a kö­zös munka örömét. Úgy is fogalmaz­hatnánk: amikor már nem szólam a mozgalom hármas jelszava, hanem tartalmat nyer, belső kényszerré vá­lik az aszerinti cselekvés. Az illésházi (Nový Život) Csehszlo­vák—Mongol Barátság Efsz tehén­farmján dolgozó héttagú szocialista brigád tagjait hallgatva, ilyen gondo­latra jutottunk. Hordósy János brigád­vezető, Szabó Ernő, Farkas Ernő, Ki­rály László, Nyársik Lajos, Balián Gyula és Kudoba Lajos ugyanis erről győztek meg bennünket. A szövetkezetben 1977-ben négy­ezer, 1978-ban ötezer liter volt az egy tehénre jutó évi fejési átlag. Idén tovább javult a tehenek tejhasznos­sága. . i— Hogyan? Erről kérdeztük Hordósy Gyula bri­gádvezetőt, erről beszélgettünk a kollektíva tagjaival. 3jc Hordósy Gyula brigádvezető: i— Négyszázhetven tehenünk van. Az állatokat öt istállóban helyeztük el. Ami a tartási körülményeket illeti, nem állítom, hogy a tejhozam növe­kedéséhez adottak a feltételek. Fon­tos azonban a brigád szakértelme, jó hozzáállása, és az efsz vezetőségének megértő, segítő szándéka. A tejterme­lés további két fontos meghatározója a megfelelő takarmányozás és a fajta megválasztása. Állományunk fekete­tarka keresztezett tehenekből áll. Nyugodt természetű jószágok, s ilye­nek a borjak is. Nehéz ellés csak rit­kán fordul elő. Tőgyük alakulása a gépi fejősre kedvező. Sajnos, néha gondunk van a takar­mány minőségével. Ennek az okát ab­ban látjuk, hogy a növénytermesztők nem a minőséget, hanem a mennyisé­get nézik. Az állatok etetéséhez azon­ban a jó minőség a fontos. >—i Hogy mi lenne a megoldás? Az, hogy mi is beleszólhassunk a takar­mánybetakarítás „menetrendjébe“. Ügyeljünk arra, hogy a betakarítást és a keverést a jó gazda gontosságá­­val végezzék. sjc Szabó Ernő: ! Tény, hogy fontos a fajta meg­választása, azonban még fontosabb a takarmány; de úgy vélem, hogy a leg­fontosabb az ember hozzáállása. Ti­zenkét éve dolgozom a tehenészetben és elmondhatom, hogy nemcsak en­gem becsülnek meg, hanem a munka­társaimat is. Ez keresetünkben is tük­röződik. Megtaláljuk számításunkat. Hogy mit szólok az idei eredmények­hez? Tizenöt tehenet gondozok, s év végére' minden bizonnyal meglesz a tehenenkénti 5300 literes fejési átlag. Ügy érzem, hogy ami tőlem telt, a si­ker érdekében megtettem. Az összhang jó, a brigádban meg­értjük egymást. Boldogulásunk a jö­vőt illetően is attól függ, hogy mit teszünk a közösség asztalára, és mennyi lesz a tej, miként alakulnak a költségek. з(с Kudoba Lajos: — Sokat beszélgetünk arról, hogy mi a legfontosabb teendő. Annyit én is megállapítottam, hogy lehet még többet tenni. Éz a feladatunk. A ta­karmány minősége bizony nem min­den esetben olyan, mint ahogyan a „nagykönyvben“ . előírják. Ezen min­denképpen változtatni kellene. Szót kell értenünk a termelés többi terü­letén dolgozó kollektívákkal is. A jö­vő évben is mindent megteszünk an­nak érdekében, hogy teljesítsük a ha­todik ötéves tervidőszak célkitűzései­ből ránk háruló igényes feladatokat. XXX A szövetkezetnek nemcsak a tehe­nészete, hanem a sertéstenyésztése is országos jó hírnévnek örvend. Kiváló belga-landrace állományunk a tonk­­házai (Tonkovce) telepen van. A száz darabot számláló törzskönyvezett állo­mányt apaállat nevelésre állították be. Évente háromszáz-háromszázhúsz törzskönyvezett apaállatot értékesíte­nek. Az országos kiállítások, a te­nyészállat-vásárok és a bonitálások eredményei azt igazolják, hogy ezen a téren is jó úton járnak. — A belga-landrace sertés kimon­dottan hústípus, legfeljebb 1,6—1,7 centi szalonnájának vastagsága. A tiszta vérvonalban tenyésztett belga­­landrace nagyon igényes a takarmá­nyozásra, az új környezetet nehezen szokja meg, s szaporasága eléggé ki­csi. A keresztezett utódok azonban már sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkeznek s—< ismertette a tenyész­anyag tulajdonságait Farkas Gyula farmvezető. Az apaállatok darabjáért tizenkét­ezer koronát kapnak. A telepen tehát nagy feladat hárul a gondozókra. Évente kocánként tizenöt malacot vá­lasztanak el, s a tiszta vérvonalban tenyésztett belga-landrace sertés tu­lajdonságait ismerve, szlovákiai vi­szonylatban ez a legjobb elválasztási átlag. A sikerekhez nagymértékben hozzá­járul Méri József, Kiss Rezső és Sipns Mária. A hatvanegyedik életévét ta­posó Méri Józsi bácsi a koránkelők közé tartozik. — A vekkernek nincs szíve, s haj­nali három óra után könyörtelenül csörög. Négy órakor már a telepen vagyok, naponta gyakran tíz órát töl­tök ott — mondta, s az évek és a ko­rai kelés okozta szarkalábak mosollyá váltak arcán. Az eredményekre büszke a kis kö­zösség. Leglényegesebbnek tartják a választási súly növelését és az elhul­lás csökkentését. Abból indulnak ki, hogy az újszülött malacok gondozása igényli a legnagyobb szakértelmet. Ennek megfelelően végzik munkáju­kat. Erre csak összeszokott, fegyel­mezett közösség képes. XXX A koránkelők jól keresnek. Családi házat építettek a szülőföldön. Udva­raikban várakozóan lapul a kará­csonyfa. Az örökzöld fenyő szimbó­lum, amely alat a család minden tag­jának jut az élet legfontosabb kellé­keiből: Az egyenlő lehetőségekből, munkából és kenyérből, nem luxus­cikk a meleg ruha, a biztos fedél, a nyugodt álom. —Amit tegnap abba­hagytunk, azt holnap folytatjuk. Re­ményünk és alapunk van a békés, boldog életre. De ami még fontosabb, nemcsak a gyertyát gyújtó estékre, hanem az évek 385 napjára is >— mondották búcsúzáskor. A vekkernek az ünnepek alatt is fémből van a szíve. Az ünnepek alatt is folytatják azt, amit a hétköznapo­kon. Nekik és a hozzájuk hasonló ez­reknek és százezreknek is köszönhet­jük, hogy gazdag lesz az ünnepi asz­tal, s a dolgozó nép karácsonyfája alatt új iskolák, autók, gyárak, metró­vonalak, jól öltözött gyerekek, s béke jut mindenkinek. Csiba László gtatisztikai kimutatások szerint * évente az energiafelhasználás pégy-öt százalékkal emelkedik a me­zőgazdaságban. Ez a folyamat termé­szetesen csökken majd a távoli jövő­ben, de addig is tenni kell valamit a takarékos energiagazdálkodás érdeké­ben. Csehország szövetkezeteiben, ál­lami gazdaságaiban, de már Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben is akad több hasznos kezdeményezés az ener­gia takarékosságra. Csehországban eddig száznegyven­ezer efsz-tag kapcsolódott be a szo­cialista és ésszerűsítő brigádok verse­nyébe. A verseny célja a nyersanyag, az energia és a fehérjetakarmányok takarékosabb, ésszerűbb felhasználá­sa. Különösen az állattenyésztésben értek el számottevő eredményeket az energia- és anyagmegtakarítás terüle­tén. A hatékonyabb anyag és energia kihasználása mellett a redkovicei szö­vetkezetben — tŕebiči járás — jóval több tejet termeltek a tervezettnél. Turanóban, a brnői járásban, a szö­vetkezeti tagok kezdeményezésére napenergiával fűtik az üvegházakat. A zöldség- és gyümölcstermesztésben új módszereket alkalmaznak. Így energiát is megtakarítanak és terü­letegységenként több zöldséget ter­mesztenek, kisebb költség mellett. A šumperki járásban is hasonló eredményeket értek el a szövetkeze­tek és állami gazdaságok dolgozói. A mohelnicei, dubiskai, jeseníki és libi-Kevesebb energiával nái szövetkezeti tagok a fehérjetartal­mú takarmányok helyesebb adagolá­sával és tárolásával a tervezettnél 430 ezer liter tejjel adtak többet a felvá­sárló szerveknek. Az említett szövetkezetek dolgozói, állattenyésztői nemcsak arra töreked­tek, hogy kevesebb energiát vagy ta­karmányt használjanak fel, hanem céljuk volt az is, hogy hatékonyab­ban, hasznosabban használják ki anyagi lehetőségeiket. Hogyan kell ezt csinálni? Egyértelmű választ erre lehetetlen adni, mert a lehetőségek a szövetkezetek, állami gazdaságok egyéni adottságai szerint változnak. Az üzem vezetőinek és dolgozóinak kell a járható utat megtalálni. A me­zőgazdaságban is óriási lehetőségek nyílnak az újító és ésszerűsítő moz­galom kibontatkoztatásával. Helyes, ha az újítókat a mezőgazdas.ági üze­mekben is jutalmazzák. Nehanicén, a Hradec Králové-i járásban az állat­­gondozók bizonyára nem véletlenül jöttek rá, hogyan lehet huszonnégy dekagramm fehérjedús takarmányból egy liter tejet előállítani. A szövetke­zet szakemberei bizonyára összefog­tak a lelkiismeretes állatgondozókkal és így érhették el a szép eredményt. Az energiatakarékossággal kapcso­latban említést érdemel a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság kismuzslai részlege is, ahol újra működik a szél­malom kereke. Hosszú ideig kihasz­nálatlanul állt, de kijavították, és így most a szél erejével biztosítják az üzemrészleg vízellátását. В. I. Az Agrostav vállalat, amely a me­zőgazdasági építkezéseket végzi, a­­ránvlag kellő ütemben teljesíti fel­adatait. Előzetes számítások szerint teljesítménye száz százalékot érhet el. Az anyagi természetű költségeket több mint hárommillió koronával csökkenti. A nyereségtervet előrelát­hatólag 350 ezer koronával túlteljesí­tik. Az agrokémiai vállalat mindenek­előtt a talaj termőerejének növelésén munkálkodik. Becslések szerint sike­resen megbirkóznak célkitűzéseikkel. Nemcsak a teljesítmények tekinteté­ben, hanem az anyagi természetű költségek csökkentése terén is sike­reket érnek el. Figyelembe kell venni azt is, hogy új vállalatról van szó, mely évről-évre bővül. Abel Gábor Hogyan alakul a mérleg? A lévai (Levice) járásban négy kö­zös mezőgazdasági vállalat működik, váltakozó sikerekkel. A négy vállala­tot felkerestük, hogy választ kapjunk a tervek teljesítését érintő kérdé­sekre. Mint már annyiszor, az idén is a legeredményesebben teljesíti feladatát a Közös Mezőgazdasági Állattenyész­tési- Vállalat. A háromnegyedévi elem­zéskor megállapították, hogy a mező­­gazdasági bruttőtermelést közel nyolc­van százalékra teljesítik, s ezt a mu­tató valószínűleg mintegy öt száza­lékkal túlhaladják, hárommillió koro­na értékű töblettermelési eredmény­nyel. Mivel a termelési irányszámokat túlszárnyalják, úgy tűnik, hogy a vál­lalat nyeresége az év végén elérheti a 107 százalékot. Sajnos, nem ilyen rózsás a helyzet a HRONFRUCT vállalatban, mely a zöldség- és gyümölcstermesztés össze­hangolására hivatott. Gazdasági tervü­ket nem a legsikeresebben teljesítik, s ez azt eredményezte, hogy a telje­sítmények értékmutatóját csupán 61,5 százalékra teljesítették kilenc hónap alatt. Év végéig mintegy háromne­gyedmillió koronás „kieséssel“ szá­molnak, azonban hétszázezer koronát takarítanak meg az anyagi és egyéb természetű kiadások terén. A terme­lési mérleg hiánya mindenekelőtt ab­ból adódik, hogy néhány műszaki be­rendezést nem sikerült beszerezniük. Nyugodtabban fekszenek és kelnek Az utóbbi évek mezőgazdasági ter­melésének objektív és szubjektív jel­legű fogyatékosságai miatt sok szó esett a szemestakarmányok, a szántó­földi tömegtakarmányok — főleg a herefélék — valamint a rétek és legelők termésének ésszerű termesz­téséről, tárolásáról és gazdaságos hasznosításának módozatairól. Már megszoktuk, hogy a takarékos­ságra intő és ösztönző szavak nem a bőség idején, hanem a szűkös eszten­dőkben találtak megértésre. Sokan ugyanis akkor takarékoskodnak, ami­kor készletük már fogytán van. A jó­zan ész azonban arra int, hogy akkor kei) takarékoskodni, amikor van mi­vel. Nem ártana ezt megszívlelni. Megfigyelhettük, hogy a téli takar­mánykészlet mezőgazdaságunkban szinte állandó problémát okoz. Így került napirendre a szalmának szálas­takarmányként való hasznosítása. Táp­értéke nem nagy, bendőtöltőnek szá­razanyagánál fogva azonban megfelel, s adalékokkal keverten már jó takar­mánya a szarvasmarháknak. Hőkeze­léssel, pel létként pedig a hozzákevert adalékokkal teljes tápértékűvé válik. TERMELNI PEDIG KELL! Hojeska Pál elvtárs, a palásti (Pláš­­tovce) szövetkezet elnöke említette, hogy a gazdaság növénytermesztésé­nek szerkezete a földterület kedve­zőtlen adottságai következtében sok problémát okoz. Ügyszőlván minden talajtípust megtalálunk itt. Sajnos, a bőven termő, jó minőségű talaj a leg­kevesebb. A Palást és Ipolyfödémes (Ipeľské Ofany), valamint Felsőtúr (Horné Tú­­rovce) körzetében elterülő földek mi­nősége eléggé gyönge. Ezekben a kör­zetekben nem kevés az olyan föld, melynek termőképessége kicsi, termő­rétege tizenöt-húsz centiméter között váltakozik, alatta sziklával vagy vizet át nem eresztő réteggel. Termelni pe­dig kell. Ezt megköveteli a terv és a becsület. Úgy kell elrendezniük a vetésforgót — ha egyáltalán lehet vetésforgóról beszélni —, hogy a gabona meg a talaj jó minőségére érzékeny növé­nyek a legjobb területekre kerülje­nek. És ami marad? Ügy vannak ez­zel, mint az a bizonyos gyerek a cse­resznyével. Amikor a java elfogyott, sorra kerül a gyöngébbje is. Még azok a parcellák is, amelyekből a sziklák „kivetik“ az ekét. Kényszermegoldás? Így is nevezhet­nénk. Az állattenyésztés meglehetősen nagy. Sok takarmány kell a szarvas­­marháknak, azonban a gyöngébb talaj termésátlag tekintetében nem nagyon jeleskedik, hiába serkentenek, a talaj olyan, mint a fejlődésben visszama­radt kismalac, alig javul, termése pedig szegényes. HONNAN SZERZIK A TAKARMÁNYT? Pár évvel ezelőtt a gazdaság veze­tősége elhatározta, hogy a felsőtúri farmon létrehozzák a pelletkészítő ágazatot, s a szövetkezet mellékter­mékeiből és hulladékanyagaiból — a szalma felhasználásával — minimális abrakkal teljes tápértékű pelletet ké­szítenek a hízómarhák és a tehenek részére. Trencsényi József ágazatvezető, aki egyben a szocialista brigád büszke cím elnyeréséért versenyző tizen­nyolctagú munkaközösség brigádveze­tője, elmondta, hogy az állami terv szerint évente ötvenezer mázsa pelle­tet kell gyártaniuk. Ebből mintegy harmincezer mázsát saját szövetkeze­tükben, húszezer mázsát pedig — megosztva — az ipolysági (Šahy) szö­vetkezetben, valamint az Ipolysági Állami Gazdaságban hasznosítanák. A tervet október végén teljesítették, és további tízezer mázsa pellet készítését vállalták. A kooperációs viszony persze 1980 januárjától módosul. Az ipolysági szö­vetkezet beindítja saját pelletkészítő ágazatát, s így a palásti szövetkezet az ötvenezer mázsa pelletet januártól fogva a saját és az Ipolysági Állami Gazdaság részére készíti. A szövetkezet pelletgyártó ágazatá­ban két, szükség esetén pedig három műszakban dolgoznak, s arra töre­kednek, hogy a jó minőség megle­gyen. Ezt saját állattenyésztőik, de partnereik is megkövetelik. Csak lel­kiismeretes munkával, következetes ellenőrzéssel érhették el, hogy a pel­let minősége tekintetében már har­♦ madik éve tartják az első helyet Szlovákiában. Ez azért lehetséges, mert a bronzfokozatért versenyző munkaközösség vállalásaiban a jó mi­nőséget tartotta a legfontosabb kri­tériumnak. Beszélgetésünk során még az is szóba került, hogy nagyon jó kapcso­latuk van a nitrai Állattenyésztési Kutatóintézettel. Az intézet dolgozói jelentős segítséget nyújtanak a szö­vetkezetnek a hizlaló és a tejtermelő receptúrák kidolgozásában, összeállí­tásában. Ezzel is magyarázható, hogy a pellet minősége kitűnő, a hízómarha napi átlagos súlygyarapodása egy kiló körüli, a tehénre jutó napi tejátlag pedig meghaladja a kilenc litert és az is nagy érdem, hogy tartják a nö­vendékállatok kondícióját. TAKARÉKOSAN, DE NEM MINDEN ÁRON! A munkaközösség a villninosenergia gazdaságos hasznosítását a meddő áramfogyasztás csökkentésével, a be­rendezések optimális kihasználásával éri el. így az egy mázsa pelletre jutó önköltséget ebben, az évben az 1976-os év valóságához viszonyítva, ötvenkét fillérrel csökkentették, illet­ve a villamosenergia ésszerű felhasz­nálásával 27 189 korona megtakarítást értek el. Munkájuknak a tulajdonkép­peni értéke azunban az állatok jó hasznosságában, a súlygyarapodásban és a tejtermelésben jut kifejezésre. Előfordul, hogy áramkorlátozás miatt le kell állítaniuk a pelletgyár­­tást s ez kezdetben eléggé sok prob­lémát okozott. Vásároltak egy nyolc köbméteres nyersolaj üzemeltetésű keverőkocsit, hogy áramkorlátozáskor se szüneteljen az adalékok és kiegé­szítők, valamint az alapanyagok keve­rése, vagyis a pellet gyártása. Korábban problémát okozott a pellet nagyobb mennyiségének raktározása, mert a hőkezelés miatt a takarmány eléggé nedves maradt, ^ ha hét-nyolc napon belül nem használták fel, ak­kor megpenészedett, étrendi hatása romlott. Ez ma már nem fordulhat elő, mert a „masszához“ egy száza­léknyi propionsavat kevernek, s ezzel kiküszöbölik a penészesedést. A pro­­pionsavval kevert pellet fél évig is tárulható, károsodás nélkül. A gyártást úgy ütemezték be, hogy állandóan tíznapos készlettel rendel­kezzenek. Ezért meglepetések nem ér­hetik őket. Az 1979-es év a pálásti szövetkezet szorgalmas dolgozóihoz sem volt ke­gyes. A növénytermesztők mindent megtettek a lehető legjobb termés el­éréséért, a lépés azonban nem úgy jött ki, ahogyan eltervezték. Hojeska Pál elnök és a többiek azonban állan­dóan az ütőéren tartották kezüket. Jól ismerik a közös gazdaság „szívé­nek“ dobbanását. Időben felmérték a helyzetet. Számba vették a lehetősé­geket. Igaz, hogy többen keveset aludtak a válságos napokban. Éjjele­ken át virrasztottak — gondolatokba merülve —, hogyan lehetne behozni azt, amit a mostoha, fukar természet elvett tőlük. Az elnök és az összeforrott kollek­tíva fejtörése nem maradt hiábavaló. Megtalálták a lehetőségek kulcsát. Ma már az elnök is s a többiek is nyu­godtabban fekszenek és kelnek, mert bár a természet nem nyújtotta a várt eredményt, az emberek erős akarata, kezdeményezőkészsége, a vezetés rá­termettsége szinte csodákat művelt. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezet kedvező mérleggel zárja az évet. Lehet, hogy a kívülálló szemében mindez magától értetődő, a palásti szövetkezeiben azonban annál több. Ugyanis rendkívül bonyolult helyzet­ben nem mindenhol és nem mindenki találja meg a kivezető utat, s ebben az évben a szóbanforgó szövetkezet tagjainak és vezetőinek az a legna­gyobb érdeme, hogy uralják a hely­zetet. —hai—<

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom