Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-07-21 / 29. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. Július 21u A bakai csoda Legutóbb tavaly nyáron néz­tem mérkőzést a bakai labda­rúgópályán. Kissé télve figyel­tem a labda után rohanó fiú­kat az eléggé hepe-hupás tala­jon. A sportszervezet egyik vezetőjének meg is jegyeztem: „Bandi, nem félnek, hogy va­lamelyik fiúnak futás közben kificamodik a bokája, vagy el­törik a lába?“ — Hozzá vannak szokva a fiúk — válaszolt kedélyesen Kovács András. — Ogy ismer­nek minden hajlatot, mint a tenyerüket. — És az ellenfél? — Az már nem a mi dol­gunk. A rossz nyelvek szerint az egyik erősségünk, a pályánk. De ne vegye ezt komolyan, Ш: kább jöjjön el jövő nyáron, s majd meglátja, milyen válto­zás történik. Akkor már bizto­san sima pályán játszanak a fiúk. Emellett felépítünk egy sportházat, amely előtt fedett lelátó is lesz, 400 néző szá­mára. Hiszi a pici, gondoltam és meg is mondtam a vélemé­nyem. — Manapság már nincsenek csodák. Márpedig a* ilyen me­rész tervek gyors megvalósítása annak számít. Nem lett igazam, mert meg­történt a „csoda“, amelyről a minap saját szememmel is meggyőződhettem. Egy verőfényes vasárnap dél­előtt köszönt rám Kovács Ban­di, s ezt mondta: „No jöjjön velem hitetlen Tamás, s nézze meg mi történt néhány hónap alatt.“ Kötélnek álltam és kiballag tam a sportpályára, amelynek közelében tíz esztendő múlva karcsú hajók úsznak le és fel a Duna műmedrében. Amit lát­tam valóban meglepő. A játék-­­térről eltűntek a gödrök és olyan egyenes a felülete, mint egy jégkorongpálya. Ott állott a rangos épület, s előtte a tribün, amely röpke tíz hó­nap alatt készült el „Z“ akció­ban. Bár végigjártam mégsem tudom pontosan hány helyiség van az emeletes épületben. Egy tucatnyi minden bizonnyal, s a szociális helyiségek is a legkorszerűbbek. A hazai és a vendégcsapat egyszerre zuha­nyozhat és öltözhet. A földszin­ten van egy nagy helyiség, a­­melyet sportcélokra vagy éppen táncmulatságra is lehet hasz­nálni. Érthetően, van egy tágas büfé-helyiség is, ahol frissítőt kaphatnak a játékosok és szur­kolók. A sportház megtekintése után már újból a pálya gyepszőnye­gét csodáltam, amikor bekere­kezett a fiatalabb Kovács, a sportszervezet elnöke, aki kü­lönben a Bősi (Gahčikovo) Ál­lami Gazdaság igazgatója. — Mennyibe került ez a sportlétesítmény? — kíváncsis­kodtam. — Nehéz azt pontosan meg­mondani — válaszolta az el­nök. Az biztos, hogy nem ad­nánk el egymillió koronáért. A társadalmi munka, amellyel hozzájárult a falu lakossága mintegy 15 ezer órát tesz ki. A labdarúgópálya kiegyenlíté­sét és a rárakott gyepszőnye­get társadalmi munkában vé­geztük. Nagyon örülünk, hogy a gvepszőnveg 161 bevált és a közeli napokban már látszhat­nak a fiúk. Igaz a szárazság alatt állandóan öntöztük, s utá­na jött az esős idő, ezért ilyen szép, üde zöld a fű. — Hogyan sikerült ilyen re­kord idő alatt felépíteni a sportházat és rendbe hozni a pályát? — Az emberek szorgalmától sok függ. Azt hiszem minden dicséretet megérdemelnek az építők és a sportszerető ba­kaiak. Talán példakép lehet másutt is jó hozzáállásuk, s ak­kor nem húzódnak el az egyes építkezések. Érthetően, Ilyen létesítmény megvalósításánál összefogásra van szükség. A já­rási nemzeti bizottság, a test­­nevelési szövetség segítőkezet nyújtott, és a mezőgazdasági üzemek is hozzájárultak az építkezéshez. — Valójában mit is jelent a spnrtház és a kis stadion lét­rehozása Bakán? — Azt hiszem, megteremtet­tott edzőpálya ' létrehozását, a­­hol az esti órákban Is gyako­rolhatnak a focisták. Salakpá­lyára gondolunk, mert azon bármilyen időjárásban lehet edzeni, edzőmérkőzéseket ját­szani. Az edzöpálya létesítése egyben azt Is jelenti, hogy az öntözött „nagypályán“ mindig Ideális lesz a gyepszőnyeg. A vascsövekkel körülkerített pá­lya felső csövébe van beépítve az öntözőberendezés. Az öntö­zés mellett önjáró kaszálógép­­pel rendszeresen „nyírják“ majd a játéktéren a füvet. Ez és más tennivalók azt is jelentik, hogy állandó gondnokra lesz szüksé­günk, s nagy segítség lenne számunkra, ha valamelyik szerv vállalná a fizetését. — Hányadik osztályban ját­szanak a labdarúgók? — Tavaly nagy fölénnyel nyertük meg a harmadik osz­tályban a bajnokságot. Az el­múlt években a másodosztály­ban is megálltak a helyüket a fiúk. De mi azt szeretnénk, ha a kerületi bajnokságban játsza­na labdarúgócsapatunk. Meg is teszünk mindent, hogy a maga­sabb osztályba kerüljenek. — Kovács elvtárs, ön a hőst ÄG igazgatója. Mennyiben van A barátság szálai eitéphetetlenek A két Kovács-testvér a labdarúgópályán. tűk a sokoldalú sportolási le­hetőség alapját. Eddig a labda­rúgás jelentette a sportot fa­lunkban. Őszintén megvallva én is ezt a sportágat szeretem a legjobban. De nem ez a lénye­ges. A kilencéves alapiskolában majdnem minden sportágat űz­nek a gyerekek, de amikor ki­kerültek az iskolából nem volt hol — a labdarúgáson kívül más sportágakban játszani. Ne­künk pedjg az a Célunk, hogy további lehetőséget biztosítsunk a fiataloknak. Elsősorban kézi­­labdapályát létesítünk, de he­lyet kell adnunk a röplabda­­kedvelőknejc is és minden olyan sportágnak, amely iránt érdeklődnek a fiatalok. A sport­házban lehetőség nyílik a fia­talok rendszeres összejövetelé­re, előadások tartására, s min­den bizonnyal jónéhányan a­­kadnak közülük, akik szívesen veszik kezükbe a plnpongütőt, és eltöprengenek a sakktábla fölött. De lőtér létesítését is tervezzük a Honvédelmi Szövet­ség helyi szervezete részére. Szeretnénk, ha a honvédelem szempontjából fontos szervezet megfelelő helyet kapna sport­létesítményünkben. Sokat törő­dünk a labdarúgók felkészülé­sével is. A fiúk közül jónéhá­nyan Bratislavában különböző munkahelyeken dolgoznak, vagy iskolába járnak, s csak a késő délutáni órákban jönnek haza. Ezért határoztuk el, a kivilágí­ts Az áj öltöző. Fotó: =- tt— módja segíteni a bős! sportte­vékenységet, esetleg elmélyíte­ni a két sportszervezet közötti együttműködést? — Gazdaságunk vezetősége Igyekszik mindent megtenni, anyagiakkal is hozzájárulni a bősi sportélet fejlesztéséhez. A két sportszervezet között na­gyon jó a viszony. A bős! lab­darúgók sikeresen szerepeltek az elmúlt évadban, és csoport­jukban megnyerték a kerületi В osztályban a bajnokságot, s ősztől az A osztályban vetél­kedhetnek a pontokért. Nekem személy szerint két célom van. Első, hogy a bőslek becsülettel helytálljanak az A osztályban és a bakaiak felkerüljenek a В osztályba. Valamikor nagy rivális volt a két falu csapata. Manapság Inkább a szoros együttműködés a jellemző a szakosztályra. Amíg a gyepsző­­.nyeg be nem állt a bakai pá­lyán, addig Bősön játszottak a labdarúgók, de az együttműkö­­dfist tovább fejlesztjük. Ha a magasabb osztályban játszó hő­sieknek szükségük lesz vala­melyik bakai kiválóságra, kö­zös megegyezéssel átengedjük a labdarúgót. De ha a hősiek tudnak valakit nélkülözni, aki nekünk megfelel, ázt mi iga­zoljuk le. Azt hiszem az együtt­működés meghozza a várt eredményt, s mindkét labda­rúgócsapat javára válik. — Mikor adják át rendelte­tésének a sportlétesítményt? — Négy labdarúgócsapat, Bős, Várkony (Vrakufí), Nyárad (To­­polovec), és Baka évről-évre megrendezi a Duna-Kupát. Ba­kán másod ízben rendezik meg a jövő hét végén, s akkorra tervezzük az ünnepélyes át­adást. A rangos kupáért való küzdelem kétfordulós, s nagy iránta a közönség érdeklődése. Még el sem telt egy év és az elképzelések valóra váltak. A két testvér, Kovács Gyula a mérnök és a mindenki Bandija, a szövetkezet takarmánybeké­­szítője és sokan mások nem is­mertek fáradtságot s rövid idő alatt valóban csodát műveltek, amely példaképül szolgálhat másoknak is. TÓTH DEZSŐ Az elmúlt napok­­ban hazánk külön­böző részein gyak­ran találkoztunk fiatalok csoportjá­val, akik többnyire Oroszul társalog­tak. A dolog ma­gyarázata az,, hogy a csoport tagjai a csehszlovák—szov­jet ifjúsági barát­ságfesztivál részt­vevői, illetve e,zek vendéglátói voltak. Június 25. és jú­lius 3. között Va­gif Guszejnovnak, a Komszomol Köz­ponti Bizottsága titkárának vezeté­sével a szovjet fia­talok 900 tagú kül­döttsége tartózko­dott hazánkban. A baráti szov­jet körzetek ifjúsága a baráti kerületekbe látogatott el. így Prága a moszkvai fiatalokat,* Bratislava a kijevi körzet, a nyugat-szlovákiai kerület a sza­­ratovi körzet, a közép-szlová­kiai kerület a tulai körzet, a kelet-szlovákiai kerület pedig a kárpátaljai körzet ifjúságá­nak küldöttségét látta vendé­gül. A találkozók ‘mindenütt me­leg, baráti légkörben zajlottak le. A szovjet liatalok megis­merkedtek a vidék történelmi nevezetességeivel, gazdasági és társadalmi életével. Baráti ta­lálkozók egész során vitatták meg a két testvéri ifjúsági szö­vetség együttműködését érintő ptoblémákat. E találkozóknak nemegyszer volt szakmai színezete is, Bra­tislava egyik legnagyobb vegy­ipari üzeme, a Matador gyár vendégül látta a kijevi Vörös Gumigyár fiataljait, akik be­számoltak munkájukról, a ter­melési és műszaki problémák­ról, a legkorszerűbb gyártásfo­­lyamatokról. Utána közösen megtekintették az INCHEBA nemzetközi vegyipari kiállítást. A szaratovt területen sok a szántóföld. Érthető, a küldött­ség tagjai elsősorban szocia­lista mezőgazdasági termelé­sünk helyzete érdekelte. Meg­tekintették többek között a ke­rület egyik legkorszerűbb és legnagyobb mezőgazdasági üze­mét, až 5600 hektáron gazdál­kodó Gombai (Hubice] Állami ■ BTÍI Gazdaságot. Az évente hétmillió liter tejet és 128 vagon vágó­sertést termelő gazdaság ered­ményei kiváltották a szovjet fiatalok elismerését. A közelgő aratásra való tekintettel szóba került a gabona is, amelyet kissé visszavetett a májusi aszály. A gazdaság vezető dol­gozói elmondták, hogy a szov­jet búzafajták aránylag jól át­vészelték a kedvezőtlen időjá­rást. Viktor Korhov, a Komszomol kalinyini járási bizottságának első titkára „civilben“ mező­­gazdasági mérnök. Egy kis cso­porttal az érsekújvári (Nové Zámky) járásban járt. Megte­kintették az ifjúság hozzájáru­lásával épült korszerű udvardi (Dvory nad Žitavou) tehénistál­lót. Az ő szájából elhangzott dicséret különösen jólesett. A nagykéri (Milanovcé) ifjúsági klubban azzal ismerkedtek, ho­gyan tölti ifjúságunk a szabad idejét. Voltak természetesen előre nem látott, terven felüli ese­mények is. Az egyik csoport­nak a partizánharcok színhe­lyén tett kirándulása alaposan elhúzódott. Esteledett, mire az autóbusz elindult szálláshelyük­re Nltrára. És akkor még nem számítottak arra, ami Vicsápa­­pátiban (Vyčapy-Opatovce) várt rájuk. A helybeli fiatalok és a többi lakosság egy nagy cso­portja tartóztatta fel az autó­buszt, és szinte „szétszedték“ a szovjet vendégeket. Csak mi­után alaposan megvendégelték őket, aztán engedték útjukra. Az egész barátságfesztivál hangulata igazolta, hogy az apáink közös harcában szövő-* dött barátság szálai széttéphe­­tetlenek. Megerősítették ezt a-» zok a baráti naggyűlések, ame­lyeket a közös harcok, illetve az antifasiszta ellenállás emlé­kezetes helyein: a Duklánál, Banská Bystricán, Lidicén vagy máshol tartottak. A fesztivál egyik tiszteletbeli vendége volt N. S. Gyomin altábornagy, a Szovjetunió Hőse, aki annak idején Liptó és Árva környékén harcolt a fasiszta megszállók ellen. Megható volt a találko­zása Mašek altábornaggyal, az Antifasiszták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának alelnöké­­vei, akivel annak idején együtt harcolt hazánk felszabadításá­ért. A fegyvertársak együtt szó­lították fel a két nép ifjúságát, hogy ápolják a népeinket ösz­­szetartő szövetséget, mert ez a legfőbb záloga annak, hogy nem kerül sor egy újabb véres háborúra, amelyben a barát­ságfesztivál résztvevőihez ha­sonló korú fiatalok ezrei áldoz­nák életüket. A csehszlovák-ifjúsági barát­ságfesztivál ismét meggyőzött arról, hogy . ezek a szavak ifjú­ságunk körében megfelelő táp­talajra találtak. A Komszomol és a SZISZ testvéri szervezetek, együttműködésük hozzájárul a két nép barátságának elmélyí­téséhez. PALÄGYI LAJOS FELEJTHETETLEN КЁТ NAP A CSEMADOK Rozsnyói (Rož­ňava) Járási Bizottsága az idén már tizenharmadszor ren­dezte meg a járási dal- és táncünnepélyt Krasznahorkán (Kraná Hôrka) a vár alatt. A kétnapos rendezvényen minden­ki megtalálhatta az ízlésének megfelelő szórakozást. A műsor­ban fellépett a gömörhorkai Sajó-völgye vegyeskar, és a magyarországi edelényi járási tanítók énekkara Is. A jelenle­vők gyönyörködhettek a zobor­­aljai népi szokások táncos­dalos összeállításában, vala­mint a borzovaiak pásztortán­cában. A rozsnyői Bányásztéri-alap­­iskola gyermekszínjátszó cso­portja a „Ludas Matyit“ adta elő nagy közönségsikerrel. Ezenkívül fellépett a rozs­­nyói zeneiskola, valamint a pelsőci (Plešivec) általános is­kola irodalmi színpada Is. Hogy a nap mindig ragyogjon című összeállításukkal. A kétnapos kulturális rendez­vény befejező részében amatőr téncdalénekesek mutatkoztak be. Bányász Ida ÜNNEPI TAGGYŰLÉS A CSEMADOK fennállása 30. évfordulója tiszteletére a galsai (Holiša) helyi szervezet június végén ünnepi taggyűlést tar­tott. Az ülést György Mária, a helyi szervezet elnöke vezette, az ünnepi beszámolót Kiss Má­ria tartotta meg. Az ülés után gazdag kultúr-IPOLY MENTI RANDEVÜ A CSEMADOK szálkái (Sal­­ka) helyi szervezete újból meg­rendezte a nagyszabású körzeti dal- és táncünnepélyt, az „Ipoly menti randevút“. Az ünnepé­lyen felléptek a környék együt­tesei, valamint magyarországi vendégművészek, Talabér Er­zsébet, Holtai Bertalan nóta­­énekesek, Hacsády Lilla zongo­raművésznő, Budai Ilona nép­dalénekes, valamint a buda­pesti Egyetemi Színpad és az ebedi (Obed) citerazenekar. To­vábbá a párkányi (Štúrovo) tánccsoport, a szőgyéni (Svo­­dín) és a szálkái folklórcso­­pnrt, a kövesdi (Kamenica nad Hronom) társastánc-csoport. A rendezők és a szereplők érdeme, hogy a háromórás szí­nes műsor sok-sok embert von­zott a festői szépségű Ipoly völgyébe. Tőth Gyulánő NAGY ÉLMÉNY VOLT Jól sikerült dal- és táncünne­pélyt rendezett a CSEMADOK nagykéri / Milanovcé) alapszer­vezete a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 35. és a CSEMADOK meg­alakulásának 30. évfordulója je­gyébén. Az idei CSEMADOK- nap a hagyományokhoz híven a tűzoltó-fúvószenekar hangjai mellett jelovnulással indult. A menetben két hintón a népvise­letbe öltözött lányok és fiúk csak fokozták a hangulatot. Szabó Dénes, a szervezet elnö­ke és Kovács Pál titkár ünnepi beszéde után Botllk Antal a CSEMADOK KB tagja átadta a legaktívabb tagoknak az elis­merő okleveleket, majd ezután táncolni és dalolni szerető em­berek vették birtokukba a sza­badtéri színpadot. Felléplek a tfirdoskeddi (Tvrdošovce), az műsor következett, melyen si­kerrel szerepelt a CSEMADOK Gyöngyvirág éneklőcsoportja, valamint a szervezet társas tánccsoportja, Kubis Éva veze­tésével. Az ünnepi taggyűlés és a színvonalas kultúrműsor után a vezetőség teadélutánon látta vendégül a megjelenteket. Sólyom László ebedi (Dbid), a szálkái [Sál­­ka), a kürti (Strekov), a be­­rencsi (Branő), a pozbai (Póz­ba) és a helyt szervezetek kul­­túrcsoportjat, szólóénekesei, táncosat. Az idei dal- és táncünnepélyt a tízéves fennállását ünneplő helyi Szivárvány népi tánccso­port nyitotta meg a Csárdás­szvit tánckompozícióval. A közel három és félórás műsorban a szépszámú közön­ség nagy tapssal jutalmazta a Nagykéri és a Tardoskeddi KAI szereplőit jellépésükért. A ha­zai folklór is színpadra került. A kürti csoport Aratás régen című műsorával nagy sikert aratott. Sok tapsot kapott az ebedi citerazenekar is, amely az érsekújvári (Nové Zámky] járás legjobb citerazenekara. A műsorból nem hiányzott az ének, népdal, tánc, humor és a vers sem. Összegezésül annyit, hogy a napokban már huszonhatodik alkalommal megrendezett nagy­kéri körzeti dal- és táncünne­pély jól sikerült. A CSEMADOK helyi szervezetének vezetősége méltán érdemel dicséretet e szép akció megrendezéséért. •—száraz — Ahol összekerül néhány szovjet fiatal, nem hiányozhat a harmonika sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom