Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-08 / 49. szám

1979. december 8.

SZABAD FÖLDMŰVES

11

Kimutatások helyett konkrét segítséget!

Az 6szi Idénymunkák lassan befejeződnek. Az emberek és a gépek felszabadulnak. Ilyenkor — tél kezdetén *— á gépjavító műhelyek vezetői és dolgozói rajtrakészen várják a mezőről beérkező munkaeszközöket és erőgépeket, hogy a hibákat orvosolhassák.

Pereden (Tešedikovo) Barczi András művezetővel arról beszélgettem, hogyan készültek fel az erő- és munkagépek téli karbantartására, kijavítására.

Barczi elvtárs hosszüéves tapasztalatokkal rendelkező szakember. Munkatársaival karöltve a műhelyben számtalan problematikusnak tűnő kérdést oldott meg. Tapasztalatból tudja, hogy a mezőgépek karbantartása és javítása csak akkor járhat sikerrel, ha az emberek csoportokba tömörülnek, összeszoknak, és bizonyos gépeket minden évben ngyanazok a kollektívák javítják.

Tény, hogy a gépek karbantartása, javítása egtyre több problémát hoz felszínre. Rendszerint azok a pótalkatrészek hiányoznak, amelyek egy-egy gép ismételt üzembehelyezéséhez kellenének.

Barczi elvtárs szerencsésnek tartja a nagy teljesítményű К 700-as szovjet gyártmányú erőgépek üzemeltetését. Nagy hasznát veszik a talajművelésben. Ezen gépek apró hibáit gyorsan eltávolíthatják, és arra is ügyelnek, hogy az üzemeltetést a legklpróbáltabb traktorosokra bízzák.

A múlt évi nagy szárazságban végzett szántáskor ekéiknek úgyszólván mindegyike tönkrement, és a kijavításhoz semmilyen alkatrészt nem kaptak. Ezért tekintélyes összegbe került az ekék hazai generáljavítása. Nagy villamosenergia-fogyasztást és sok munkát igényelt az ekék új csapjainak elkészítése. A hetven milliméteres gömbacélból negyven milliméteres csapokat kellett esztergályozni.

A gazdaságban évek óta gondot okoz a szemeskukorica begyűjtésekor a földön maradt kukoricaszár beszántása. A szármaradvány bedolgozásához nem kapnak speciális ekét. Ezért úgy döntöttek, hogy az egyik magyarországi szövetkezettől kölcsönkérnek egyet. Jó kapcsolatot tartanak a gazdasággal, melynek van a kukoricaszár leszántásához alkalmas ekéje. Talán még arra is sor kerülhet, hogy a Magyarországról kölcsönkért eke mintájára házilag elkészítik annak hasonmását. Eléggé szomorú, hogy a mezőgazdasági üzemeknek ilyesmivel is foglalkozniuk kell, mert a gépipar és a gépállomások mással vannak elfoglalva.

A peredi szövetkezet ötven erőgépéből huszonöt-harmincat odahaza javítanak ki. A kisebb karbantartó munkálatokat és a középjavításokat végzik el, amennyiben ezt pótalkatrészhiány nem gátolja. A fő javításokra szoruló gépeket a szakosított gépjavító üzemekbe szállítják, ahol agregátum vagy motorcserére kerül sor.

Telenként mintegy negyven személyt foglalkoztatnak a gépjavító műhelyben. a személyzetnek — az állattenyésztés gépi eszközeinek karbantartóival együtt — több mint a fele állandóan a műhelyben dolgozik, s a többiek szakavatott traktorosok. A karbantartó kollektívák jól ismerik a feladatokat, s november közepén megkezdték a javítást, azonban továbbra is pótalkatrész-hiány gátolja őket a munkában. Az ekén kívül a vetőgépekhez sem kapnak pótalkatrészeket. Ezzel szemben némely erőgépekre Zilináról csak készpénzért szerezhetnek be pótalkatrészt.

Az első sorozathoz tartozó Zetorokra hüvelyek, gyűrűk és dugattyúk beszerzése egyenlő a lehetetlennel. Hasonló problémával jár az erőgépek villamossági berendezéseinek a beszerzése is. A pótalkatrész-hiány arra kényszeríti a szövetkezet vezetőit, hogy a pór koronába kerülő alkatrészcsere helyett a lényegesen költségesebb komplett agregátum vagy motorcseréhez folyantodjanak. Ez azanban nemcsak a szövetkezetnek, hanem a népgazdaságnak is kára. Így nem csoda, ha a gépjavítás költségeit csillagászati számokban kell kifejezni.

A műhely egyik részlegén minden meghibásodott, de még használható pótalkatrészt kijavítanak, hasznosíthatóvá varázsolnak. Tény, hogy új pótalkatrészek vásárlása kisebb költséget igényelne, csak hát honnan vásároljanak? A „renoválás“ tehát a gazdaság kényszermegoldása.

A kombájnok javítói — Horváth Mihály, Varsányi Sándor, Vincze Sándor — már huzamosabb ideje a műhely dolgozóinak az élvonaléba tartoznak. Kitűnő szakembereknek ismerjük őket, munkájukat példásan végzik, s ez esedékessé tenné, hogy

December a boltokban

Néhány hét, és itt a karácsony. A boltok máris zsúfoltak, az előrelátó vásárlók — ha tehetik — nem halasztják utolsó pillanatra a bevásárlást és az ajándékok kiválasztását. Kereskedelmünk a karácsonyra jól felkészült, s remélhetőleg a legtöbb vevő kedvére vásárolhat. A raktárak árukészlete gazdagabb a tavalyinál, s az áruk összetétele is jobban alkalmazkodik az igényekhez.

* A

A vásárlás természetesen gondokat is okoz. A boltok és áruházak túlzsúfoltak, s a kereskedelem és vendéglátóipar alkalmazottai máris nagy erőpróbának vannak kitéve. A következő hetekben pedig alkalmuk nyílik arra, hogy bizonyítsák türelmüket, szaktudásukat és hivatásszeretetüket. A vásárlók közérzetét ugyanis nemcsak a bő választék és a kínálat, hanem az üzletek kulturáltsága, a kereskedelmi dolgozók magatartása is befolyásolja.

Bár kereskedelmünk egész évben igyekezett a lakosság igényeinek megfelelni, nem felejthetjük el, hogy egyes termékeket az idén is hiába keresett a vevő. A nyáron kereskedelmünk nem tudta az' igényeket kielégíteni sörből és üdítő italokból, időnként a hús-, a gyümölcs- és a zöldségellátás is akadozott, s nem volt folyamatos az ellátás néhány ruházati cikkből sem.

Többször előfordult, hogy kereskedelmi vállalataink rosszul mérték fel a lakosásg igényeit, hosszúnak bizonyult a megrendelés és a szállítás közötti idő. s ez idő alatt változtak az igények. Helyenként gondot okozott a csomagolás megfelelő ütemének betartása is.

Kereskedelmünk az előző évhez ké pest az idén 139 százalékra teljesíti kötelezettségeit, a kiskereskedelmi forgalom az eddigiek alapján fél milliárd koronával lesz nagyobb mint

tavaly. Az eredmények között említhetjük az élelmiszerfogyasztás szerkezetének változását, a fehérjefogyasztás, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás emelkedését. A tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet — a fehér-fekete képernyőjű tv-készülékeket kivéve — is nagyobb lett. Eredményeink között szerepel az ipar és a kereskedelem együttműködésének javulása, sajnos ez a kapcsolat még mindig nem a legmegfelelőbb. Az idei karácsony előtt is hiány'mutatkozik néhány téli ruházati cikkből, sportszerekből — szánkó és síléc — gumilábbeliből, színes televízióból, írógépből és varrógépből.

Ünnepek előtt már évek óta a legnagyobb tumultus, sorbanállás a játékboltokban tapasztalható. A kettős ok ismert: Kevés az áru, kevés az üzlet. Kereskedelmünk évek óta vajúdó gondjai ezek. Sajnos játékból az előző éveknél is kisebb választékra számíthatunk. A játékok belföldi gyártásának színvonala rendkívül alacsony, s a játékok túlnyomó többsége importból származik. A tőkés importjátékokból a megnövekedett devizaszükséglet következtében nem tudjuk az igényeket kielégíteni. Megnyugtatásul talán csak annyit, hogy a baráti és néhány tőkés országból behozott száztízezer darab játék feltehetően december közepén kerül az üzletekbe és áruházakba.

Élelmiszerekből gazdag lesz az ellátás. A tavalyi hasonló időszakhnz viszonyítva húsból és hústermékekbl

7,7, baromfihúsból 7,3, tojásból 7,7, tejtermékekből pedig 3 százalékkal kerül több az üzletekbe. Hiányra tengeri- és édesvízi halból számíthatunk. Élelmiszeriparunk több újdonsággal kedveskedik a vásárlóknak.

Jó ellátásra számíthatunk zöldségből és gyümölcsből is. A hazai termésű gyümölcsöket kiegészíti az importált déligyümölcs. Citromból már most folyamatos a lakosság ellátása. A kubai termésű grape fruit is rendszeresen megtalálható az üzletekben. Meg& FElUTŐra

ékessége

versenyre keljenek a szocialista brigád büszke elmért.

Az erőgépek javításában pedig Petro István és mások jeleskednek, s ugyanúgy emelhetjük ki a munkagépek karbantartóit ■ és javítóit Is, mert mindent megtesznek a hibanélküli üzemelés érdekében. Sokszor pótalkatrészhiány kényszeríti rá őket a többletmunkával járó „bütykölésre“.

Barczi elvtárs azt is megemlítette, hogyha továbbra sem javul a pótalkatrész-ellátás, akkor rákényszerülnek néhány erőgép szétszedésére és alkatrészként való felhasználására.

Az új — nagy Összegért vásárolt —1 E—516-os gabonakombájnra például nem kapnak ékszíjat. Ilyen ékszíjból a főraktárba csupán három darab érkezett, ezzel szemben ennek ötszöröse sem elégítené ki a gazdaságok igényelt. Nem szerezhető be azonban a répakombájnok üzemeltetésénél nélkülözhetetlen colos lánc sem. A meghibásodott láncok hazai javítása lehetetlen.

Az is köztudott, hogy a gépállomások magukra vállalták az istállók gépi berendezéseinek a karbantartását és javítását. Annak ellenére, hogy gyakori a gépek meghibásodása, értesítésre mégsem küldenek ki szakembereket a hiba elhárítására. Figyelembe se veszik az értesítést. Ugyanakkor sok a probléma a szövetkezet vízvezetékhálőzatával is. A gazdaság képtelen vízvezetékcsövek és az ehhez szükséges alkatrészek beszerzésére, de még vasfúró.t sem kap. Ügy tűnik, hogy a szövetkezetek gépjavítóműhelyeinek az ellátásáért senki sem felelős. Ez arra kényszeríti a gazdaságokat, hogy egy dolgozó állandóan utazgasson, beszerző körúton járja az országot, legtöbbször eredménytelenül.

Ha már másként nem oldható meg a kérdés, akkor esedékes lenne, hogy a környező gazdaságoknak egy anyagbeszerzője legyen. Több gazdaság ugyanis jobban elbírná egy anyagbeszerző bérezését. Rátermett személy jó és állandó kapcsolatot építhetne ki a központi raktárakkal, s ez minden bizonnyal elősegítené az anyagellátást.

Tény, hogy a pótalkatrészek összpontosítása nem oldotta meg teljesen az ellátás problémáit. A főraktárakban hiába mutatják ki statisztikailag és értékben, hogy bőségesebb az ellátás, amikor a legszükségesebb pótalkatrészek sem szerezhetők be. A kimutatásokkal és az értékben kifejezett érvekkel nem lehet gépeket javítani. Ez arra figyelmeztet, hogy a mezőgazdaság a statisztikai adatok helyett konkrét segítséget vár a gépipartól. Konkrét segítséget olyan alkatrészek formájában, amelyek égetően szükségesek a meghibásodott gépek javításához.

Hoksza István

felelő lesz a kínálat fügéből, banánból, narancsból és szárított gyümölcsféleségekből is.

Jól felkészült óra- és ékszerkereskedelmünk is az ünnepi csúcsra. Ajándékárukból is megfelelő készlet áll a vásárlók rendelkezésére. Feltehetően édességből, ajándékcsomagból, italból is gazdag lesz a kínálat. A karácsonyfa-ellátás a tavalyihoz viszonyítva — a borókafenyő kivételével —< jobb lesz.

4* *

Boltjaink és áruházaink — a néhány hiánycikk ellénére — bizonyára kielégítik a vásárlók igényeit. A tények értékelése után pedig elmondhatjuk, hogy ellátásunk javult, s ez a jövő szempontjából is biztató.

—csiba—

Az üvegből készült közhasználati vagy ipari cikkek olyannyira természetessé váltak mindennapi életünkben, hogy gyakran észre sem vesszük. Am az érdekes, esztétikus kivitelezésű üvegtárgyak megragadják, lekötik figyelmünket. Ez érvényes a karácsonyi díszekre is, amelyek már jóval karácsony előtt megjelennek az üzletekben, s ékesítik a kirakatokat. Nem megyünk el mellettük anélkül, hogy meg ne néznénk, s ha módunkban áll, megvesszük. A csodálatosan csillogó, káprázatos színekben pomj^ázó gömbök láttára a nyugalom, a szeretet ünnepére, a karácsonyra gondolunk.

De vajon eszünkbe jut-e, hol és hogyan készítik a karácsonyi díszeket? A vásárlók közül minden bizonnyal csak kevesen tudják, mennyi apró kézimunka, kézügyesség, fantázia szükséges ahhoz, hogy megfelelő mennyiségben és választékban az üzeletekbe kerüljenek. Bevallom, érről jómagam is akkor győződtem meg, amikor a Szlovákiai Műszaki Üveggyárba látogattam. Itt értesültem arról, hogy a karácsonyi díszeket több helyen is gyártják: többek között a hlohoveci, a őadeai és a bratislavai vöröshídi (Červený Most) üzem részlegében. Ez utóbbiban már évtizedek óta. Ennek a kis üzemnek száz éves múltja van, de rövidesen megszüntetik. Ebben az évben még Ugyeskezű asszonyok igyekeztek a vásárlók Igényeit kielégíteni.

Mária Sklenárová az üzem vezetője harminc éve dolgozik ebben a szakmában. ö avat be a gömbkészítés titkaiba.

— Az üzemnek csak pár nagyobb helyisége van, ahol tizenheten dolgoznak — mondja. — Semmi sem gépesített, Itt minden munkát kézzel végzünk. Minden aszonynak megvan a saját munkaköre. De nézzünk körül, hogyan is készül a karácsonyi gömb!

Az üzem egyik helyiségében üvegcsövekkel megrakott munkaasztal mellett találjuk Irena Kanisovát. Ujja közé mintegy huszonöt centiméter hosszú csövet vesz, láng felett felmelegíti, miközben állandóan forgatja és a megfelelő pillanatban hirtelen kifújja az ovális vagy kerek alakú gömböt. Az új formát egy mércére helyezi, majd tovább fújja az előírt nagyságra.

Elnézem munkáját. Csodálkozom, mit művel az üveggel: olyan ügyesen forgatja, úgy fújja, mint én gyermekkoromban a szappanbuborékot. Csak az üvegbuborék nem pukkan el olyan könnyen. Természetes, arra Is vigyázni kell munkaközben, hogy minél kevesebb üveg menjen veszendőbe, ő vigyáz Is erre.

— A gömbkészítés látásra egyszerűnek tűnik — mondja az üzem vezetője. — De ahhoz, hogy a gömbök úgy hasonlítsanak egymásra, mint az Ikrek, néhány éves gyakorlatra, és nagy-nagy kézügyességre van szükség. A gömbfújó óvatosan, ügyesen és pontosan dolgozik. Munka közbeii nem beszél, hanem igyekszik minél több gömböt fújni. Egy nap alatt negyvennyolc tucatot készít. Ezt a normát nem könnyű teljesíteni, de aki örömét leli ebben a szakmában, annak már nem fárasztó.

Kifújás után ellenőrzik a gömbök minőségét, s amelyek megfelelnek a

követelményeknek azokat továbbítják

Az ezüstöző helyiségben kesztyűben* arcvédőben és gumi védőruhában szorgoskodnak az asszonyok. Maurerová Paulina egyszerre három gömbőt vesz a kezébe, a csapból ezüstös festéket enged rájuk, majd forró vízzel telt kádba helyezi őket. A festést megismétli. Ezután a golyóka t Rekord-os vízzel öblíti, majd a szárítószalagra helyezi. Negyedóra alatt a golyók a meleg légáramlás hatására megszáradnak. Ezután fényesíti, hogy. csillogjanak. A díszeket a festőhelyt* ségbe szállítják.

Ebben a nagy helyiségben rengeteg az ezüstösen csillogó gömb. Krajačičová Valéria, Kajanková Anna, Kmefová Mária, Knmpaniková Štefánia

festőművészként bánnak az ecsettel, A kézmozgásokból ítélve régóta végzik ezt a munkát. Az ecsetet alkoholos festékbe mártogatva minden golyóra öt mintát festenek. Naponta egy festőnek háromszáz gömböt kell kifestenie. Könnyebb munka a mártogatás, amikor a gömböket egyszínűre kell festeni. Ebből egy óra alatt ezerhétszáz darabot lehet elkészíteni. Csendben, odafigyelve dolgoznak, vigyázni kell, hogy a gömbök össze ne törjenek, hiszen a megengedett hulladék három darab.

Štepanková Johana befejezi a munkát. A végső formálásnál a díszekről eltöri a végeket, átellenőrzi a minőséget, és becsomagolja az árut.

Az üzemből csak első osztályú ára kerül ki. Ezért nagy az érdeklődés a külföldi piacon. Sokat szállítanak exportra. A hazai piacon elsősorban a Banská Bystrica-i, a bratislavai és a presovi üzleteket látják el.

— Én már akkor is Itt dolgoztam, amikor az üzem Kühmayeré volt —* veszi át a szót Júlia MartaniCová, az üzem legrégibb dolgozója. — Akkor is, amikor érméket, díszgombokat, csillagokat készítettünk a katonáknak és a vasutasoknak. A karácsonyi díszeket 1931-ben kezdtük gyártani. Mindig többet és többet, a vásárlók nagy megelégedésére. Régebben ötvenen voltunk, ma már csak tizenheten. Közülünk sokan húsz-harminc évet dolgoztak az üzemben, most nyugdíj előtt állnak. Pedig szeretnék ezt a munkát tovább végezni, de sajnos nem’lehet, mert a karácsonyi díszek ■gyártását a termelési szövetkezetek veszik át január elsejétől. Az asszonyoknak az üveggyárban adnak valamilyen foglalkozást. Nehéz lesz megszokniuk az új munkabeosztást ennyi év után.

Júlia néni már régen nyugdíjas lehetne, de nem ment nyugdíjba, ötvenkilenc éve dolgozik egy helyen. Az, aki ennyi Időt tölt egy munkahelyen, annak maga a szakma több a jutalomnál, az elismerésnél.

Ennek ellenére ez a kis csoport kitűnő munkát végzett az Idén Is —* mondja Novák Václav részlegvezető. — Kedvüket nem vette el az, hogy hamarosan abba kell hagyniuk ezt a munkát. Feladatukat maradéktalanul teljesítették: másfél millió korona értékű árut gyártottak.

Tették ezt azért, hogy örömet szerezzenek a gyermekeknek, megnyugvást a felnőtteknek. Hiszen a karácsonyfán csillogó gömb a szeretet ünnepének szimbóluma.

Nagy Teréz

A kiváló minőség részlege

A fogyasztói piac rugalmas ellátása, a dolgozók igényelnek kielégítése kereskedelmünk legfőbb feladata. A bőséges áruválaszték megnyugtató, valamely termék‘nek a hiánya azonban a vásárlók körében fölösleges izgalmakat okoz. Ez az esetek többségében az árumegrendelés és a szállítás hibájából ered.

A fogyasztási szövetkezetek (Jednota) kereskedelmi hálózata az elmúlt évtizedekben az ország minden községét és települését színvonalas ellátásban részesíti. Úgyszólván minden közszükségleti cikkel ellátják a fogyasztókat. Némely terméküknek a minősége kiváló és a piacon is keresett.

A közelmúltban a fogyasztási szövetkezetek galántal kirendeltségének deáki (Diakovce) részlegén TÖTH MIHÁLY főcukrásszal arról beszélgettem, hogy milyen problémák fordulnak elő a finomsütemény készítésében.

Köztudomású ugyanis, hogy a részleg készítményei kiváló minőségük következtében keresettek a piacon. A járás három-négy boltjába hetenként mintegy húszezer finomsüteményt szállítanak. Ezen boltok közé tartozik a sellyei (ЗаГа) falatozó, a peredi (Tešedikovo), a deáki és a vágat (Váhovce) bolt.

Beszélgetésünk közben többször Is telefonon hívták a főcukrászt a járás különböző községeiből. Mindannyian azért „esedeztek“, hogy részükre is Juttasson a kiváló minőségű süteményekből, mert a fogyasztók követelik azokat! A válasz mindig ugyanaz volt: „Lehetetlen“,

Miért lehetetlen? Azért, mert a részlegen a finomsütemények készítését néhány tényező behatárolja. Egyik tényező a „gyártó“ kapacitás és az ezzel szorosan öszszefüggő munkaerő és a férőhely hiánya. További tényező a villamosenergia fogyasztásának a lehetősége. Több víllamosenergiát nem használhatnak fel, mint amennyire engedélyt kaptak.

Kilenc személynek kellene dolgoznia a részlegén, négyen azonban már huzamosabb ideje gyermekgondozási szabadságon vannak. így — sokszor többletmunkával —• öt dolgozónak kell teljesítenie a tervfeladatot. Az évi terv 1 millió 420 ezer korona teljesítményt irányoz elő részükre, s ezt a feladatot már október tizedikéig teljesítették. Ugyanakkor vállalták, hogy a tervet év végéig háromszázezer koronával túlszárnyalják.

Mindent megtesznek azért, hogy a kijelölt négy boltot finomsüteményekkel kielégítsék. Előreláthatóan hatvanezer süteményt készítenek a karácsonyi piacra.

Eszmecserénk közben Tóth elvtárs egyebek között azt Is megjegyezte, hogy a jövő év elejétől növelik a részleg termelését. Az épületben további helyiségeket kaptak erre a célra. Ezeknek műszaki eszközökkel való berendezése, a munkaerőlétszám növelése s a villamosenergia igény teljes kelégítése újabb lehetőséget nyújt nagyobb mennyiségű finomsütemény készítésére. Feltételezhető, hogy ez arra Is lehetőséget nyújt, hogy a kiváló minőségű süteményeket több boltba szállíthassák, —hal—*