Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-08 / 49. szám

Lapunk tartalmából: A továbbfejlesztés hajtókerekei Több bölcsödé, óvoda kellene ★ A barátság hídverői ★ A fenyőfa ékessége Az energia - a népgazdaság vére Ha az emberi szervezet vérellá­­fottsága valamilyen okok miatt akadozik, menten felüti fejét a bajok, betegségek egész sora. így van ez a népgazdaság esetében is, hiszen túlzás nélkül mondható: az energia a népgazdaság vére. Enél­­kül megbénul az élet, beáll a tét­lenségre kárhoztatás Időszaka. Emlékezzünk csak az év eleji zord időjárás, és a felkészülés fo­gyatékosságai miatt bekövetkezett szénellátási nehézségekre...! A népgazdaságnak csakis a munkás­­osztály, a néphadsereg, s részben a tanulóifjúság áldozatkészsége, erőfeszítése árán sikerült a lema­­madást behozni, a szénszállítást egyenletessé tenni. No meg az ál­talános érvényű, azonnali energia- és üzemanyagtakarékossági gya­korlati intézkedésekkel. Valljuk be őszintén: eleddig illúi ztókban ringattuk magunkat. Vagy­is kaptunk elegendő energiahor­dozó nyersanyagot, (például kő­olajat) a Szovjetuniótól, a villany­­energia-szükségletünk igen szá­mottevő részét ugyancsak ettől a hatalmas baráti országtól szerez­tük be. Úgyszólván eluralkodott bennünk az önelégültség: minek takarékoskodjunk?! ... Am a Januári eset jeges zu­hanyként hatott: kijózanított. Sőt némi szemléletmód-változás kö­vetkezett be, majd energiapoliti­kánk átértékeléséhez vezetett Megjelentek a porondon a járási energetikusok, majdpedig a mező­­gazdasági üzemek energetikusai­nak kinevezésére, munkábaállitá­­sára is sor került. S elkezdődött valami egészen új: az energia- és üzemanyagtakarékossági felméré­sek, kalkulálások korszaka. Ezzel kapcsolatban gyakorlati intézkedé­seket dolgoztak ki a mezőgazda­­sági üzemekben, azok betartását következetesn és rendszeresen el­lenőrzik. A járási mezőgazdasági igazga­tóságok afféle keretrendszert ér­vényesítenek, figyelembe véve a mezőgazdasági üzemek energia- és üzemanyagszükségletét. A fő cél az, hogy ésszerűbb és takaréko­sabb energia- és üzemanyagfo­gyasztásra késztessék a szövetke­zeteket, állami gazdaságokat és más mezőgazdasági üzemeket. Per­sze, a keret-rendszernek lehetnek fogyatékosságai, ezt kell még töké­letesíteni, jobban hozzáidomítani a helyi sajátosságokhoz, a műszaki ellátottság szintjéhez, nem szabad, hogy merev sablon érvényesüljön a szükséglet megítélésekor... Lényeges előrelépést jelenthet a járási nemzeti bizottságok többol­dalú felmérése, az egész járás energia- és üzemanyagszükséglete hosszabb távú tervének elkészíté­se. számolva a járás területén lavő tartalékok feltárásával és az eddi­gieknél ésszerűbb és jobb haszno­sításával (például termálvizek hő­energiájának többoldalú felhaszná­lása, vagy más hőenergia, a tűzifa újra felfedezése stb.l. Mert vajon évek, évtizedek során ki törődött azzal, hogy hány százezer köbmé­ter tűzifa — és hulladékfa — rot­hadt el erdelnkben? Megmosolyog­ták azt, aki szót emelt a* ilyenfaj­ta gazdálkodás ellen, mondván: ,,Szén van elegendő! Ki bíbelődne manapság a tűzifa kitermelésével, hazaszállításával, felaprításával!?“ Nos, minden jel arra mutat, hogy az tlvnemű javainkkal való felelőt­len gazdálkodásnak egyszer s min­denkorra vége szakad... Mert. ha mennyire is fejlett ipa­ri ország a miénk, ekkora fény­űzést nem engedhetünk meg ma­gunknak. Az energia- és üzem­­anyagárak világméretű, szüntelen emelkedésének kedvezőtlen hatá­sát csakis úgy tudjuk mérsékelni vagy kivédeni, ha energiapoliti­kánk nem tűri a pazarlást, ha az újszerű, célratörőbb megoldások nyernek létjogot a termelésben, a gazdaságirányításban, ha a veze­tők tudatosítják leghamarabb: ez így nem mehet további Másként kell a lényeghez közelíteni, na­gyobb meggyőző erővel lándzsát törni az energia- és üzemanyagta­­' karékosság érdekében, még a pa­zarlók bírságolásától sem vissza­riadva. Sőt az energia- és üzem­anyagmegtakarítók anyagi érde­keltsége sem elvetendő ... Hiszen kulcsfontosságú problémáról van szó most, és a jövőben méginkább. Sajnos, vannak nehezítő körül­mények, amit nem szabad figyel­men kívül hagyni. Például a duna­­szerdahelyi járás, amelynek ipari szintű a mezőgazdasági termelése, s a legproduktívabb járások egyike Szlovákiában, az idén jóformán csak selejtszenet kapott és kap. A baj ott kezdődik, hogy a porszenet >— aminek az elégetéséhez speciá­lis kazánokra lenne szükség, ez pedig nincs i—■. az ellátók egy szintre veszik a 2000 kalóriás fe­keteszénnel. Ez pedig nem mind­egy! Épp azért, hogy az ipar mind­eddig nem gyárt ilyen kazánokat, a mezőgazdasági üzemek nemigen tudnak mit kezdeni a porszénnel. Egyre gyakrabban halljuk: élni kellene a napenergia nyújtotta le­hetőségekkel. Itt-ott már próbál­koznak vele. Például a Dercsikal (Jurová) BARÁTSÁG Efsz-ben az idén a lucernát már csak akkor szállították a szárítóüzembe, ami­kor annak nedvességtartalma 50—> 55 százalékra csökkent a fony­­nyasztással. Ezáltal a háromne­gyed év alatt nem kevesebb, mint hatvankét tonna üzemanyagot és ötvennyolcezer kilowattóra elekt­romos áramot tudtak megtakarí­tani. A másik példa: mivel csupán lucernából évente közel kétezer tonna pelletet gyártanak, fontoló­ra vették a külföldi gyártmányú pellettező (granulátor) kicserélé­sét hazaira. Hogy miért? A cseh­szlovák gyártmányú pelletező vil­lanymotorjának üzemeltetéséhez óránként 30 kwó villanyáram szükséges. Ha azt vesszük, ez igen számottevő megtakarítást eredmé­nyezhetne, annál is inkább, mert csupán 131 nap alatt több mint 3000 tonna terményt szárítottak, az egész évi szárítmány ettől jóval több. A kukorica mesterséges szá­rításának beszüntetését latolgatják, mivel — amint mondották: — „A takarékoskodás ellenére sem fé­rünk bele a járás által megszabott energia- és üzemanyagfogyasztási keretbe...“ Bizony nem! Mert a vlllanyművekkel kötött, az 1970-es évre szóló szerződés alapján meg­állapodtak abban, hogy 2,2 millió kwó áramra lesz szükség, s a há­romnegyed évre járó kvótát elég­gé bőségesen kimerítették. Ettől jóval kedvezőtlenebb a helvezt az autóbenzin fogyasztása terén, mi­vel a háromnegyedéves fogyasztási tervet több mint ötezer literrel túllépték. Mi mást tehettek volna: máris csökkentették a közös gaz­daság személyautóinak számát, s a takarékossági Intézkedések betar­tását még szigorúbban számonké­­rik. Ami pedig a tudomány segítsé­gül hívását illeti: a Hodosi (Vyd­­rany) székhelyű DUKLA szövetke­zetben már működik kísérletkép­pen egy napkollektor, az így nyert energiával vizet melegítenek. To­vábbá: készül ennek a napkollek­tornak a tökéletesebb, továbbfej­lesztett változata. Ezzel az a cél, hogy olyan napkollektor álljon majd a járás valamennyi mezőgaz­dasági üzemének rendelkezésre, a­­mely elfogadható hatásfokkal, fel­ügyelet nélkül üzemeltethető. (Folytatás a 2. oldalon) Harcos életút Viliam Šalgovič 60 éves A Szlovák Szocialista Köztársaság államférfiját, Viliam Šalgovič elvtár­sat, a Szlovák Nemzeti Tanács elnö­két köszöntjUk életjubileuma alkalmá­ból. Hatvan esztendővel ezelőtt a kis­paraszti családban született fiú ke­mény életútja, munkássága igazolja, érdemes küzdeni a nép boldogabb életéért, mert felemelő, nemes érzés látni azt a nagy művet, amit a jó irá­nyítás mellett a dolgozók alkottak a szocializmus építése során. Viliam Šalgovič 1919. december 12-én a trnavai járás egyik falujában, Ružindalban született. Az alapiskola elvégzése után nyomdászmesterséget tanult Bratislavában. A baloldali ér­zelmű veterán nyomdászoktól nem­csak a mesterségbeli tudást szerezte meg, hanem megismerkedett a mun­kásosztály forradalmi céljaival, s ez véglegesen befolyásolta életútját. Tényleges katonai szolgálatát már a háborús időkben töltötte, s 1942-ben klerikálfasiszta-rendszer sokezer szlo­vák fiatallal együtt a frontra vezé­nyelte az ezernyi sebtől vérző szovjet nép ellen. Az öntudatos fiatalember azzal a szilárd elhatározással indult a háborúba, hogy amint lehetségessé válik, átszökik a szovjetekhez. A németek által megszállt területen sikerült is kapcsolatba kerülnie az ukrán partizánokkal, és a Ján Nálep­ka százados vezette antifasiszta cso­port tagjaival együtt átállt a szovjet partizánokhoz. Az ukrán partizántörzs kötelékébe tartozó első önálló cseh­szlovák partizán zászlóalj tagjaként — Ján Nálepka százados volt a pa­rancsnoka — harcolt egészen addig, amíg nem csatlakoztak a Szovjetunió­ben megalakult 1. Csehszlovák Had­testhez. V. Šalgovič szovjet földön 1943-ban lett tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Mint tehetséges fiatalem­bert a szovjet hadsereg rjazonyi tiszt­képző iskolába küldték, amelynek sikeres elvégzése után politikai tiszt­ként a 3. önálló csehszlovák brigád­hoz osztották be, s részt vett a gyű­lölt ellenség kiűzéséért folytatott harcban szovjet földön, majd később a hazánk felszabadulásáért vívott ádáz küzdelemben. A felszabadulás után mint politikai tiszt a hadsereg kötelékében tevé­kenykedett és kivette részét a Cseh­szlovák Néphadsereg megszervezésé­ből és azokból a politikai és osztály­harcokból, amelyeket a munkásosz­tály a kommunista párt vezetésevei vívott a reakciós burzsoáziával szem­ben a Februári Győzelemig. Šalgovič eivtárs a küzdelmes években már tag­ja volt az SZLKP Központi Bizottsá­gának és képviselője a Nemzetgyűlés­nek. 1 . Az igaz szavú kommunista az ötve­nes évek elejétől fontos tisztségeket töltött be a politikai és társadalmi életben. Az SZLKP 1962-ben megtar­tott kongresszusán az SZLKP Ellenőr­ző és Revíziós Bizottsága elnökévé választották, majd a CSKP XII. kong­­reszsusán CSKP KERB alelnökének is. Ezt a funkciót az 1968-as esemé­nyekig töltötte be. 1970-ben a párt legfelsőbb fórumai ugyanezekbe a funkciókba választották vissza. Ezt a fontos pártmunkát töltötte be 1975 júliusáig, amikor az érdemeit méltányolva a Szlovák Szocialista Köztársaság legmagasabb állami funk­ciójába, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökévé választották. Ezt a magas állami tisztséget gyakorolja a 60. élet­évébe lépő bátor kommunista, hazafi. Emellett tagja az SZLKP KB Elnöksé­gének, és részt vállal más társadalmi munkában is. Šalgovič elvtárs gazdag, harcos életútját elismerő kitüntetései is iga­zolják. A nemzeti felszabadító antifa­siszta harcban valú részvételéért, a párt és állami tisztségekben kifejtett politikai tevékenységéért többször ki­tüntették, csehszlovák és szovjet álla­mi és katonai magas érdemrendekkel. A tántortthatatlan kommunista az általa betöltött valamennyi állami és pártfunkcióban a legbonyolultabb idő­szakban is bizonyította hűségét, oda­adását a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség eszméi iránt. Mindig a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit tartotta szem előtt, s őszintén kiállt a Szovjetunióval és a szocialista közösséggel való őszinte együttműködés, barátság mellett. Šal­govič elvtárs azoknak a bátor kom­munistáknak a sorába tartozik, akik a fasiszta elnyomás idején hazafiassá­gukkal kinyilvánították internaciona­lizmusukat, fegyverrel harcoltak a felszabadító szovjet hadsereg oldalán, és az 1988—69-es válságos időszakban is eltökélten védték a szocializmust hazánkban, szembeszállva az opportu­nistákkal és a revizionistákkal az el­lenforradalom veszélye ellen. Šalgovič elvtárs a magas állami tisztség betöltése és egyéb fontos el­foglaltsága mellett arra is szakít időt, hogy ellátogasson a gyárakba, mező­­gazdasági üzemekbe, vagyis a dolgo­zó nép közé. Közülük származik, sze­reti a javak termelőitől hallani az őszinte szót, osztozni örömükben, gondjaikban. Ahol tud, segít megolda­ni a problémákat, s a 60. életévét be­töltő, nagy élettapasztalattal rendel­kező, munkásból lett országvezető jó tanácsa aranyat ér. Jó példával az élen Idestova három év telt el azóta, hogy három szövetkezet tagsága kö­zös akaratának, több és jobb utáni vágyódásának eredményeként a ko­máromi (Komárno) járásban új mező­gazdasági nagyüzem alakult — az ógvallai (Hurbanovo) Februári Győ­zelem Efsz. A gyakorlati példák egész sora bizonyította, hogy az egye­sülés nem minden esetben teremtette meg a hőn óhajtott gazdasági fellen­dülés alapjait. Az említett szövetkezet esetét a jó példák között tartjuk szá­mon. Egyike azoknak az egyesült szö­vetkezeteknek, amelyek kezdettől fog­va töretlen lendülettel haladnak glöre a fejlődés felfelé ívelő útján. A helyi adottságok maximális kihasználására törekvés, a következetes szervezés és üzemirányítás, valamint a szinte ha­tártalan emberi szorgalom a növény­­termesztési és állattenyésztési ered­mények javulásában tükröződik visz­­sza. Hogy csak egv példát említsek, ez egyesülést követő két évben a szövetkezet tízmillió koronával nö­velte a mezőgazdasági nyerstermelés, értékét, s ebből hatmillió koronát az állattenyésztés eredményezett. Az ál­lattenyésztési ágazat fejlesztésére igen nagy gondot fordítottak, ami lehetővé tette számukra, hogy az élvonalbeli gazdaságok közé kerüljenek. Minden évben becsülettel teljesítik termelési és értékesítési kötelezettségeiket, sót még arra is futja az erejükből, hogy a tervezettnél több állattenyésztési terméket adjanak a népgazdaságnak. Nem titok, hogy az idén a szélsősé­ges időjárás rányomta bélyegét a nö­vénytermesztést feladatok teljesítésé­re, s ez kedvezőtlenül befolyásolja az állattenyésztési eredményeket is. A fogyasztói piac színvonalas ellátását ennek ellenére is biztosítani kell. Ezért központi rendelkezéssel módo­sították az 1980. január elsejétől ér­vényes új felvásárlási árak alkalma­zásának alapelvét, hogy a gazdaságo­kat anyagilag érdekeltté tegyék az állati termékek értékesítési tervfel­adatainak túlteljesítésében. Ögyallán járva, megkérdeztük Pót­lók János mérnököt, a Februári Győ­zelem Efsz elnökét, hogyan vélekedik a rendelkezésről és élnek-e a kínál­kozó lehetőséggel? — A módosító rendelkezést helyes­nek tartom — hangzott a jó nevű szakember válasza —, mert igen félő volt, hogy a kedvezőbb felvásárlási árak, illetve a jövő évi megnöveke­dett feladatok teljesítése feltételeinek megteremtésére törekvés arra csábítja a gazdaságokat, hogy az állatok to­­vábbtartásával járó költségek ellenére is csak az új évben értékesítsék, amit már az idén eladhatnának. — Mi élünk a kínálkozó lehetőség­gel — folytata Pollák mérnök. — Az ország legaszályosabb vidékén gazdál­kodunk, s mivel a nagy kiterjedésű öntözőrendszert még csak a közel­múltban kezdték építeni, az idén bi­zony volt kiesés a növénytermesztés­ben. Sokat töprengtünk, hogyan pó­toljuk a hiányt. A tervezettél jobban sikerült a csemegepaprikánk, kiváló hozamot nyújtott a napraforgó, és egy kaszálás lucernát is meghagy­tunk magnak. Elsőként gyűjtöttük be a kukoricát, de a gépeket nem állí­tottuk le: kombájnokat és szállítóesz­közt adtunk a Gyulamajori (Dulov Dvor) Állami Gazdaságnak, sőt a ki­­csépelt kukoricát Is ml szárítottuk meg. Rajtuk is, meg magunkon is se­gítettünk. Az állattenyésztési ágazat értékesí­tési feladatait túlteljesítettük. Az egyesült szövetkezet az év elején 1430 tonna hús, ЗД millió liter tej és egy­millió naposcsibe értékesítését vette tervbe. Többet és olcsóbban termel­tek, mint ahogy eredetileg tervezték így most a közős vezetői bátran ígér­hetik, hogy legalább tfz tonna marha­húst, tizenhárom tonna baromfihúst és 200 ezer liter tejet értékesítenek terven felül, ha a népgazdaságnak szüksége lesz rá, még körülbelül húsz tonna sertéshúst is felkínálhatnak anélkül, hogy kétségessé tennék a jövő évi értékesítési feladatok telje­sítését. Nos, Így válaszol a társadalmi és a csoportérdekeket rugalmasan össze­hangoló központi rendelkezésre a feladatait példásan teljesítő szövetke­zetek egyike — az ógyallal Februári Győzelem Efsz. Kádek Gábor Ülésezett az SZLKP KB mezőgaztfasáoi bizottsága Az SZLKP KB mezőgazdasági bizott­sága a múlt hét csütörtökén tartott ülésén meghallgatta és megvitatta az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztériumának, valamint Er­dő- és Vízgazdálkodásügyi Miniszté­riumának az 1980. évre előirányzott végrehajtási tervét. Értékelte továbbá az erdészeti és mezőgazdasági kombi­nátok gazdasági helyzetét, termelési eredményeit, valamint azokat az in­tézkedéseket, amelyeket az említett vállalatok a CSKP KB 13. és az SZLKP KB ezt követő ülésén elfogadott hatá­rozatokból eredő feladataik teljesíté­se céljából tesznek. A bizottság a továbbiakban a leve­gő tisztaságának védelmével kapcso­latos kongresszusi határozatok teljesí­tését értékelte. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom