Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-08 / 49. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. december 8. Az eredmenvek köteleznek Pártszervezeteink életében rendkívül fontos esemény zajlott le: taggyűléseket és aktívákat rendeztek a tagkönyvcserével kapcsolatban, s ez jó alkalom volt az eredmények felmérésére, a kijelölt feladatok elvégzésének, annak ellenőrzésére, hogyan teljesítik a XV. pártkongresszus és az utána következő központi bizottsági ülések határozataiból következő teendőket. A kassai (Košice) járás újbódvai (Nová Bodva) földművesszövetkezetének kommunistái elsősorban azzal foglalkoztak, mit tegyenek az ötéves terv maradéktalan megvalósításáért, túlteljesítéséért, vállalások, kezdeményezés ösztönzéséért, az emberi és anyagi erőforrások mozgósításáért és hasznosításáért, a munka termelékenységének fokozásáért, a költségcsökkentésért, új termelési módszerek alkalmazásáért. Szóba került az is, hogy mind jobban kell teljesíteniük a minőségi mutatókat, fokozniuk kell gazdasági tevékenységük hatékonyságát. Természetesen, a szakemberképzés, a továbbképzés, az új típusú ember formálása és a vele összefüggő kérdések sem kerülték el figyelmüket. Konkrétan elemezhették a szocialista brigádmozgalom hatását és eredményeit, s alkalom nyílott a meglátások, a javaslatok meghallgatására is. Bírálóan és önbírálóan elemezték a párttagok aktivitását. A dolgok előterében foglalkoztak a kommunisták szerepének, felelősségének érvényesülésével. A pártdemokrácia, a kollektív vezetés érvényesülése végett konkrét pártmegbizatásokat adtak a tagoknak, elvi véleménynyilvánítást kívántak tőlük a felvetett kérdésekben. Az érdeklődés középpontjában a CSKP Központi Bizottsága 13. ülésének határozataiból kifolyólag a mezőgazdasági üzemekre váró feladatok álltak. Az újbódvai kommunisták derekasan dolgoztak, hisz szövetkezetük időarányosan, minden mutatóban teljesíti a hatodik ötéves terv feladatait. Például a szemes terményekben a tervezett 44 mázsával szemben már elérték a 47,2 mázsás átlagos hektárhozamot, s terven felül még 656 tonna kenyérgabonát termesztettek. Ezzel válaszoltak ez „Egymillió tonna terményt a köztársaságnak“ jelszóval született kerületi felhívásra. Cgy vélem, szép eredmény, hogy 477 hektáron átlag 65,14 mázsás hektárhozamot értek el szemes kukoricából. A CSKP Központi Bizottságának 13. ülése figyelmeztetett az ésszerű takarmánygazdálkodás követelményére. Ezt itt megszívlelték. A szövetkezet szántóföldjeinek 11 százalékán termeltek takarmányt, jövőre pedig a szántóterületek 8,4 százalékán, vagyis 550 hektárnyi területen fognak évelő takarmánynövényeket termeszteni, hogy hatékonyabban fel tudják használni az abraktakarmányt. A korszerű takarmány-gazdálkodás eredménye az is, hogy „a napi fejési átlagot a tavalyi 7,77 literről az idén 8,93 liter tejre növelték. Így tejeladási tervüket az év végéig várhatóan 160 ezer literrel túlteljesítik. Hústermelésükre jellemző, hogy idei eladási tervüket 140 tonnával teljesítik túl. Világos, hogy az üzemi pártszervetnek a jövőben még jobban kell munkára, a 'hektárhozamok növelésére mozgósítania a szövetkezeti tagokat. A fokozódó gépesítés, a modern agrotechnikai módszerek alkalmazása szintén megköveteli a szakképzés alapos megszervezését. £s, mint mondottam, az aktívákon nem utolsó sorban foglalkoztak az új ember nevelésének kérdéseivel, beszámoltak a politikai-elméleti oktatás megszervezéséről és irányításáról, arról, hogyan törődtek a szocialista erkölcsi elvek és normák érvényesülésével. Fontos, hogy a most következő időszakban még eredményesebben munkálkodjanak a feladatok maradéktalan megvalósításán. Az eredmények jó útravalóul szolgálnak az újbódvai szövetkezet kommunistáinak, s vezetésükkel a többi szövetkezeti földműveseknek. ILLÉS BERTALAN Hazautazott a Barátság-vonat küldöttsége Fiatalok barátsága A fiatalok is tanulhatnak egymástól t— példa rá a Košice-vidéki Járási Nemzeti Bizottság SZISZ-szervezetének és a magyarországi encsi járást hivatal KISZ-szervezetének szépen kibontakozó barátsága. A fiatalok évente többször is találkoznak, egymást látogatják, vagy akár a határon is találkozót adnak egymásnak. Mi, idősebbek gyakrabban hivatkozunk hivatali elfoglaltságunkra és indokoljuk vele a kapcsolatok ritkább ápolását, de a fiatalok nem Ismernek ilyen akadályt. Nemrégen négytágú KISZ-ktildöttség járt nálunk;, Szántó László, az encsi járási hivatal igazgatási osztályának előadója, KISZ-titkár, Szántó Ferenc, a Zója Mtsz mezőgazdásza, KISZ-tag, Gyurcsó László, a járási hivatal művelődési osztályának közművelődési felügyelője, KlSZ-propagandlsta, toväbbá Novák György, KISZ vezetőségi tag a járási hivatal pénzügyi osztályának előadója. Nyitott szemmel jártak járásunkban, különösen érdekelte őket, milyen anyagi feltételeket teremtettünk az óvodai és iskolai nevelésre, valamint az ifjúság kulturális és sportéletének fellendítésére. Jó benyomást tett rájuk Csécs (Ce-Cejovce) község rendezett utcáival, pormentes járdáival. Az egy nagy épületben elhelyezett művelődési otthon, helyi nemzeti bizottság, egészségügyi rendelőintézet, házasságkötési terem, továbbá a 120 férőhelyes, négytantermes épülő óvoda és a húsz gyermeket befogadó bölcsőde önmagáért beszélt. Makrancon (Mokrance) Milan Šuca, a helyi pártszervezet elnöke és Tóth János hnb-elnök fogadta a vendégeket. Itt is joggal büszkélkedhettek a művelődési otthonnal, a nyugdíjasok klubjával, a tornateremmel, az ifjúsági klubbal és a szép sportpályával, a frissen tatarozott iskolával; a háromtantermes óvoda, a takaros eszpresszó kivívta elismerésüket. Íme, konkrét bizonyítéka annak, amit szocialista társadalmunk a párt vezetésével a dolgozóknak adott. És ugyancsak elcsodálkoztak a további terveken, melyek' között szerepel az ifjúsági liget létrehozása, víz- és gázvezeték építése, bevásárló központ létesítése és — a méltó végtisztesség megadására — egy ravatalozó építése. Vendégeink felfigyeltek az önsegélyes falu- és városfejlesztési akció jelentőségére is, hisz eredményeit a konkrét gyakorlatban mérhették le. Perény—Hím (Perín—Chým) község több célt szolgáló társadalmi épülete egy járási székhely hírnevét is öregbítené. Szepsin (Moldava nad Bodvou) áthaladva megcsodálták a sok „villát“ — így nevezték a takaros, modern családi házakat, melyek új negyedeket alkotnak, s mindegyikükben van valami eredeti is. A vár alatti közétkezde, a magyar tannyelvű alapiskola, a vetítőteremmel, könyvtárral és Ifjúsági klubbal rendelkezésre álló művelődési otthon, a bevásárlóközpont mély benyomást tett a vendégekre. Rövid eszmecsere a látottakról Tar Tibor hnb-elnökkel és Schneider János titkárral, s vendégeink búcsúztak is. Búcsúzásul megállapították, most már tudják, miért beszélik náluk az emberek, hogy a csehszlovákiaiaknak nagyon jó dolguk van. Kár, hogy ezt nem annyira tudatosítják nálunk. Sokan természetesnek, magától értetődőnek tartják, pedig ez pártunk politikájának, munkásosztályunk hatalmának a müve. Éppen ezért még felelősségteljesebben és igényesebben kell dolgoznunk, hogy elérjük céljainkat; hazánk mindnyájunk boldog otthona legyen, és vonzza a külföldieket is. IVÁN SÁNDOR A VALÓSÁG TÜKRÉBEN A gyermekek éve volt Néhány hét múlva fordul a naptárban a lap, a XX. század 8. évtizedének kezdetét jelzi az időmérő. Ám nemcsak 1979-nek lesz vége, hanem a letűnő esztendőre meghirdetett nemzetközi gyermekév elnevezésű ENSZ-rendezvénynek is. Valóban vége lesz? Nem helyes kifejezés, fogalmazás, mert csak az idő múlik, igaz, vele, mi, emberek is, de nemzedékeket nemzedékek váltanak fel, s nekik tovább kell vinniük a stafétabotot minden jó ügy megvalósításában. Ilyen jó ügy, változatlan társadalmi érték a szocialiazmusban a legkisebbekről való gondoskodás, hogy anyagiakban és szellemiekben jól felkészült új nemzedék cseperedjék fel és álljon az építők sorába. A szocialista országok számára így aztán nem is jelentett semmi rendkívülit a nemzetközi gyermekév, csak alkalmat a szocialista rendszer lényegéből fakadó vívmányok bemutatására, szemléltetésére és összehasonlítására a gyermekek és a fiatalok, a népi tömegek helyzetével azokban az országokban, ahol még a tőke az úr. Nem véletlen, hogy cikkeinkben, riportjainkban annyi adat jelent meg a választási programok teljesítésével kapcsolatban arról, hány bölcsőde, óvoda, iskola, gyermekkórház és gondozó épült a nemzeti bizottságok lassan befejeződő megbízatási időszakában. 1976-ban például 1732, összesen 73 996 férőhelyes bölcsőde működött hazánkban, melyekben 9053 egészségügyi nővér és 3386 gondozó teljesített szolgálatot, őrködött a kicsinyek épsége és fejlődése fölött. Azóta is az egész társadalom összefogott, hogy mind a nemzeti bizottságok, mind az üzemek, termelőszövetkezetek vonalán társadalmi összefogással, együttes erővel segítsenek megoldani a szociális programnak azt a lényeges elképzelését, hogy a kicsinyek 80—90 százaléka befogadást nyerjen az ilyen intézményekbe. Egy-egy bölcsőde, óvoda milliós értékeket képvisel, s így tekintsünk rá, valahányszor falufejlesztési sikerekről olvasunk. Ami szocialista társadalmunk szociális politikájában legkisebb polgártársaink javára történik, abból az elvből indul ki, melyet az Egyesült Nemzetek Szövetségének Közgyűlése húsz évvel ezelőtt, 1959. november 20-án, a gyermekek jogainak elveiről szóló nyilatkozatában így fogalmazott meg: „Abból a célból, hogy a gyermekek gyermekkora boldog legyen ... s merthogy az emberiség a legjobbat kell, hogy adja a gyermekek számára ... Nálunk az emberpalántákról való gondoskodás még születésük előtt megkezdődik. A leendő anyák ugyanis alapos orvosi ellenőrzés alatt állnak. A gyakorlatban valamennyi gyermek szülőotthonban jön a világra, s ennek köszönhető, hogy nálunk a csecsemőhalandóság (1977. évi adatok szerint) 1,96 százalékra csökkent. Az újszülöttek egészségügyi ellátásával 2485 gyermekorvosi tanácsadó törődik. A gyermekek egészségvédelme terén egyébként a legnagyobb sikernek azt tartják, hogy 1960 óta nálunk megszűnt a gyermekbénulás veszélyes betegsége. A szocialista rendszer egyik elvitathatatlan szociális vívmánya a családokról való fokozott gondoskodás, mely a népesedési politika velejárója. Nálunk például az anya és gyermeke szociális ellátására fordított állami költségek már 1976-ban elérték a 14 milliárd koronát, s egy gyermek ellátására az állam átlag 7133 koronát fordított. Akkor, amikor a Pentagon például az idén 126 milliárd dollárt irányzott elő fegyverkezésre, az ENSZ statisztikai adatai szerint évente 17 millió gyermek hal éhen, főként a fejlődő országokban. Orvosi ellátás hiányában évente több mint 15 millió csecsemő és ötévesnél kisebb gyermek alszik el örökre. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban évente születő 80 millió gyermek kétharmad része súlyos kóroknak van kitéve, s minden negyedik gyermek még ötéves kora előtt meghal. Ebben a tisztasági viszonyoknak is szerepük van, ugyanis a fejlődő országok falusi lakosságának négyötöd része nem jut egészséges ivóvízhez, szennyben és fertőzött környezetben él. Nálunk az állam, a társadalmi szervezetek, főként a szakszervezetek, a SZISZ és az iskolaügyi tárca milliós eszközöket fordít a tanulók nyári táborozásaira, szabad idejének hasznos eltöltésére. A tőkés országokban az anyagi és egyéb szociális körülmények erősen visszatükröződnek a tanulók összetételében. Franciaországban például 30, Izraelben 50 százalékkal.emelkedett a tandíj az utóbbi időben. Így érthető, hogy a munkás-, paraszt- és alkalmazotti családokból aránytalanul kevesebb gyermek jut közép- és főiskolára, mint a vagyonosabb rétegek köréből. A Dél-afrikai Köztársaságban tízszer annyi a színes bőrű gyermek, mint a fehértelepesek sarjai, ám az állami költségvetés feleannyit irányoz elő a bennszülöttek elkülönített iskolai oktatására, mint a fehérekére. Katasztrofális a helyzet a gyermekek foglalkoztatása terén. Nálunk az ilyesmi ismeretlen fogalom, több nyugati államban vannak ugyan korlátozó törvények, de ezeket a hatóságok tudtával megszegik. Ausztráliában, Algériában, az USA egyes államaiban például 15 év a gyermekek ipari és mezőgazdasági foglalkoztatásának korhatára, de Brazíliában, Egyiptomban, Iránban, Japánban már csak 12 év. Ennek ellenére Iránban és Törökországban fiatalabb kislányokat is foglalkoztatnak szőnyeggyártásban élelemért és évente egyszeri ruháért stb. Adatok tömkelegét sorakoztathatnánk fel. Ám ez is eléggé meggyőzően bizonyítja, hogy a gyermekek jogainak érvényesítése terén is két világ áll szemben egymással. LÖRINCZ LÁSZLŐ A csehszlovák—szovjet barátsági hónap és a rágai Moszkva-napok rendezvényein a Barátság-vonat küldöttségeként részt vett szovjet vendégek 32 prágai vállalatban és üzemben tett látogatásuk után a múlt héten hazautaztak. Szovjet barátaink felkeresték a CKD Tatra—Smíchov gyárat, s megtekintették a 60 százalékban a Szovjetunióba exportált villamos kocsik gyártását. Az üzem új típusú villamosa a korábbiakhoz képest 30—40 %-kal kevesebb áramot fogyaszt. A hostivari Mitas Vállalatban a gumiabroncsgyártást szemlélték meg. Az üzem háromnegyed év alatt több mint tízezer gumiabroncsot szállított a Szovjetuniónak. A Szerelési Epítővállalat egyik üzemében azzal ismerkedtek a vendégek, hogyan sikerült 630-ról 450 órára csökkenteniük az egy lakás felépítésére fordított átlagos munkaidőt a déli városrész építkezésein. Szovjet vendégeink a Sigma Üzemben és a metróépítő vállalatban is látogatást tettek. A Moszkva-napok részvevőit látogatásuk befejeztével fogadta Antonín Kapek, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára. A fogadáson 64 prágai üzem és vállalat képviselői is jelen voltak. A vendégek nevében Ljudinila Turova, a Barátságvonattal érkezett csoport vezetője köszönte meg a szívélyes fogadtatást és elismeréssel nyilatkozott a látottakról és Prága fejlődéséről. A rendezvényeken részt vett Komszomol-küldöttség is elbúcsúzott Prágától és hazatért a Szovjetunióba. Katonáink helytállnak A csehszlovák néphadsereg parancsnokai a múlt héten tanácskozást rendeztek Prágában. Az előző kiképzési év eredményeinek megvitatásán és a további célok megjelölésén jelen volt Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára. A tanácskozáson a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokságának csehszlovákiai képviselői és a hazánkban állomásozó középső szovjet hadseregcsoport képviselői is részt vettek. Martin Dzúr hadseregtébomok, nemzetvédelmi miniszter beszámolójában kiemelte, hogy továbbfokozódik néphadseregünk harcképessége és harckészültsége. Az eddigi eredmények kedvező feltételeket teremtettek a XV. pártkongresszus határozatai hadseregünkre vonatkozó részének végrehajtására. Jozef Lenárt elvtárs a tanácskozás részvevőit köszöntve nagyra értékelte a néphadseregünk kiképzésében elért eredményeket, s hangoztatta, hogy tovább kell szilárdítanunk hazánk védelmi képességét. A nemzetvédelmi miniszter Lenárt elvtárs jelenlétében fogadta a Jirí z Podébrad Tüzérezred küldöttségét, mely jelentette, hogy egységük teljesítette a nemzetvédelmi miniszter kiképzési parancsában megjelölt kötelezettségét. Üléseztek a Szövetségi Gyűlés kamaráinak elnökségei Václav Dávidnak, a Népi Kamara elnökének és Dalibor Hanesnak, a Nemzetek Kamarája elnökének vezetésével üléseztek a Szövetségi Gyűlés kamaráinak elnökségei. Az elnökségek megvitatták a két kamara 14. együttes ülésének előkészítését. Ezen az ülésen majd megvitatják a csehszlovák államszövetség jövő évi költségvetési törvényét, továbbá a szociális ellátási törvény módosítására és kiegészítésére vonatkozó kormányjavaslatot. Több nemzetközi egyezményt is megvitattak a kamarák elnökségeinek ülésén. A kamarák együttes ülését december 12-re és 13-ra hívják össze. JOGI VÁLASZOK Kérheti-e korábban öregségi nyugdíját B. J. olvasónk az öregségi nyugdíj feltételeként előírt 25 évet már ledolgozta, de a korhatárt, 60. életévét csak jövő márciusban éri el. Kérdi, abbahagyhatja-e munkáját, s ha igen, hogyan hatna ez ki öregségi nyugdíjára. Az öregségi nyugdíjra is vonatkozik az 1975/121. számú törvény 13. §-nak 3. bekezdése, amely úgy szól: ha a törvény előírja, hogy a járadékigény keletkezésének szükséges feltétele az is, hogy az igény érvényesítésekor a dolgozó még munkaviszonyban legyen, s ezt a feltételt az Is teljesíti — természetesen ha egyébként eleget tett a ledolgozott idő feltételének —, aki munkaviszonyát nem szüntette meg korábban, mint két évvel az igény érvényesítése előtt (olvasónk esetében az öregségi nyugdíjra való igény csak a korhatár elérésével, azaz 1980 márciusában érvényesíthető). Ha a dolgozó munkaviszonyát komoly okból (például egészségi okokból, családtag ápolása miatt stb.) szakítja meg a vonatkozó igény keletkezése előtti két évben, ezt az időt az utolsó öt vagy tíz év fizetési eredménye alapján kiszámított havi átlagbér megállapításánál nem veszik figyelembe, tehát az ilyen kereset nélküli idő nem rontaná a havi átlagkereset összegét. Ahhoz azonban, hogy az ilyen időszakot komoly okból történt megszakításnak tudhassák be, a jnb járadékbizottságának elismerése szükséges (ezt lehetőleg előzetesen, a megszakítás előtt kell kérvényezni )< Az említett „minősített megszakítás“ elismerése nélkül az utolsó két évben le nem dolgozott időt az átlag kiszámításnál figyelembe kell venni, s természetesen, rontaná az átlagot. A nyugdíjkor meghosszabbításáról nincs értesülésünk. Dr. F. J, Az energia — a népgazdaság vére (Folytatás az 1. oldalról) Mint ismeretes, Csallóközben a termálvizek hőenergiáját nem hasznosították többoldalúan. Ezentúl például a dunaszerdahelyí (Dunajská Streda) Agrofrigor üzem közi vállalat területén levő termálvíz kettős hasznosításúvá válik: nyáron, a fürdési idényben gyógyításra veszik igénybe, mert gyógyhatású, s az idényen kívül az említett üzemközi vállalat hasznosítja. A vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz nyárasdi (Topolníky) üzemegységében évekkel ezelőtt azt panaszolták, hogy a fóliasátrak fűtésén kívüli termálhőhasznosftásra hiába voltak a legjobb elképzelések, javaslatok, „odafent“ nem találtak kellő megértésre. Most ezzel a termálhővel évente 2000— 2500 tonna fűtőolajat takarítanak meg. Felsőpatonyban (Horné Potôň), úgyszintén a termálvíz többoldalú hasznosítását tervezgetik. Lám, mint a felsorolt gyakorlati példák is bizonyítják, érdemes latolgatni, kalkulálni, ésszerűbb és gazdaságosabb megoldásokat keresni, s azt a gyakorlatban hasznosítani. Egyetlen járásban néztünk szét, csupán néhány mezőgazdasági üzem leleményességével érveltünk. De jő lenne, ha másutt is megragadnák az üzemanyag- és energiatakarékosság érdekében a kínálkozó lehetőségeket, a még rejtett és feltárható, nagyon jól hasznosítható energiaforrásokat a cél szolgálatába állíthatnák. Mert hiszen: sok kicsi, sokra megy! Ezt a vállalatokban, a különféle intézetekben, mezőgazdasági üzemekben, háztartásokban tudatosíthatnák mielőbb. Takarékoskodni: népgazdasági kulcsfeladat! N. KOVÁCS ISTVÁN
