Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-24 / 47. szám

1879. november 24.. SZABAD FÖLDMŰVES, 13 Nemcsak objektív okok Csak pár nap választ el bennünket a hatodik ötéves tervidőszak negye­dik évének végétől. Ez mindenkép­pen arra ösztönöz bennünket, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel, ame­lyek gondolatokat ébresztenek. Vajon hogyan teljesíti mezőgazdaságunk ál­lattenyésztése társadalmunkkal szem­beni húseladási feladatát; milyen eredményeket érünk el a termelés hatékonyságának növelésében és a minőség javításában stb. Az ezzel összefüggő felmérések azt mutatták, hogy a húseladási terv tel­jesítése országos méretben nem ki­elégítő. Az időtervhez viszonyítva me­zőgazdaságunk sok hússal maradt adósa társadalmunknak, s ennek az objektív tényeken túl szubjektív okai is vannak. A közelmúltban Päťovsky elvtárs­sal, a Komáromi (Komárno) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjé­nek helyettesével arról beszélgettünk, hogy bár a járás globálisan teljesítet­te húseladási időtervét, mégis akadt néhány gazdaság, amely a vágósertés „termelésében“ és értékesítésében vá­rakozáson alul maradt. Ezen gazda­ságok között említhetjük a felsőara­nyosi (Horná Zlatná) üzemközi nagy­hizlaldát is. Mivel járási méretben az említett nagyhizlalda maradt le leginkább a termelésben, az értékesítésben, társa­dalmunkkal szembeni feladatainak teljesítésében, a farmra látogattam, hogy a lemaradás okairól tájékozód­jam. Csömör Sándor, a -nagyhizlalda fő­állattenyésztője alig három hónapja került a farmra, hogy segítséget nyújtson a tenyésztési és termelési problémák megoldásában. Korábban az állattenyésztési felügyelőségen dol­gozott, s a mostani megbízatás kézen­fekvő volt részére. A farmon felme­rült problémák megoldására azonban három hónapnál több idő szükséges. A múlt évek tapasztalatai és az állategészségügyi szakemberek fel­jegyzései azt bizonyítják, hogy а КА­НУВ sertés törzsállományában gene­tikai problémák keletkeztek. A kiin­duló tenyészanyagot 1974-ben az MNK-ból szerezték be. Azóta a kocaállo­mány felújításához a hizlalda 80—90 kilós sertéseiből válogatták ki az alapanyagot. A törzsállomány felújí­tása során nem kis gondot okozott az a technológia, amelyet kimondottan hizlalásra, nem pedig kocanevelésre állítottak be. Nem a véletlen műve tehát, hogy az évi tervben meghatározott, kocára jutó malacátlagot, vagyis 'a tizenhat darabos malacelválasztást év végére nem érik el. Az év kilenc hónapjában kocánként csak 10,22 malacot válasz­tottak el, vagyis egy koca átlagában a tervezettnél 1,65 darabbal keveseb­bet. Ha tehát a hiányt átvetltjük öt­száz kocára, azt tapasztalhatjuk, hogy több mint nyolcszáz malaccal nevel­tek fel kevesebbet, s ez idestova nyolcvan tonna húskiesést okozott. Ebben az évben a nagyhizlalda 110 vagon vágósertés értékesítésével szá­mol. Szeptember végéig ebből azon­ban csak hetven vagonnyit juttattak közellátásunknak. Tény, hogy a negy­ven vagon lemaradást az év végéig semmiképpen sem hozhatják be. MI AZ OKA A LEMARADÁSNAK? Az említetteken kívül az is, hogy az év első két hónapjában bélhurut tizedelte a malacállományt. így a kis­termelőktől több mint ezer választott malacot kellett beszerezniük, s ez az állomány nem volt mentes a stressz­hatástól. Tény persze az is, hogy a nagyhiz­laldát nem a legmegfelelőbb helyen építették. Tulajdonképpen ez kezdet­től fogva sok fejtörést okozott az állomány egészségi állapotának meg­tartásában. Részben a termelési tech­nológiából adódó objektív okok, részben pedig a szubjektív tényezők végett a telepen évente több és több malac pusztult el, s ez rányomta bé­lyegét a húseladási terv teljesítésére. El kell mondani azt is, hogy a nagyhizlaldában a napi darabonkénti súlygyarapodás nem rossz, vagyis év elejétől ötvenegy deka, az értékesítés­sel mégis jóval a terv alatt marad­tak. Az év végéig tehát mintegy 170— 200 tonna körüli lemaradás várható a farm termelésében, illetve az eladási feladat teljesítésében. Ez arra sarkall ta a jmi vezetőit, hogy a problémák kiküszöbölésére elfogadható megol­dást találjanak. MILYEN MEGOLDASSÁL SZÁMOLNÁK? Mivel a KA-HYB sertés a takar­mánytáp minőségére, illetve állati­­fehérje-tartalmára nagyon érzékenyen reagál, kénytelenek lemondani to­­vábbtartásáról. Helyette a jóval igény­telenebb hazai hússertést választják. Kocának a szlovák fehér nemes ser­tés jön számításba. Tervbe vették, hogy száz szlovák fehér nemes kocá­val törzstenyészetet alapítanak a nagyhizlalda közelébe levő farmon s ezek leszármazottait haszonirányza­tú tenyészetben, egyszeri keresztezés­sel duroc vagy szintetikus vonalból származó kanokkal fedeztetik. Szá­molnak vele, hogy a keresztezettek jól hasznosítják a takarmányt. Azt is feltételezik, hogy belterjes módszer­rel, illetve gyorsított leválasztással egy-egy ellésből kocánként tíz, s évi átlagban húsz malacot nevelhetnek fel a hizlalda részére. Tény azonban, hogy a KA-HYB ser­tés „lecserélését“ nem egyszerre, ha­nem huzamosabb időn keresztül való­sítják meg. Arra is kilátás van, hogy a következő ötéves tervidőszakban bővíthetik a telepet, és évi átlagban a termelést 160 vagonra növelhetik. Az elgondolást természetesen üdvö­zölni kell. Am annak tudatában, hogy Ta nagyhizlaldát nem a legmegfelelőbb helyre építették, ajánlatos lenne ala­posan megfontolni, hogy a bővítés mennyire befolyásolná a termelés ha­tékonyságának növelését, a végtermék minőségének javítását, s ez nem te­tézné-e az amúgy is eléggé nagy gon­dokat. Ne akarjuk ugyanis elhitetni magunkkal, hogy kizárólagosan a technológia, s azon belül a KA-HYB sertés, meg a rosszul megválasztott telephely a ludas a tervteljesítés le­maradásában. Nézzünk csak jobban körül, s akkor rájövünk, hogy más okok, vagyis az emberi tényezők szin­tén közrejátszhattak ebben. Köztudo­mású, hogy a telep munkamenetét emberek szervezik s ugyancsak em­berek vannak a termelésben is, akik így vagy úgy befolyásolhatják a vég­eredmény alakulását. HOKSZA ISTVÁN No többet oooôoot Ml cserencsényl (Čerenčany) útke­** reszteződésnél az arra járó figyelmét nem kerüli el a rimaszom­bati (Rimavská Sobota) Közös Ba­romfitenyésztő Vállalat nagy kiterje­désű kľačanyi farmja. A másik farm Tornaija (Šafárikovo) mellett Lapsa­­pusztán az erdő szélén van. A kľačanyi farm itat épületében egy-két emeletes ketrecekben közel 103 ezer tojóstyúkot tartanak. A tele­pet korszerű tojásosztályozó gépsorral szerelték fel. A lapsapusztai farm két épületében harmincegyezer százhat­vannyolc tojóstyúkról gondoskodnak a vállalat dolgozói. Három épületben pedig csirkét nevelnek. A csirkeállo­mány eléri a hatvanötezerét. A válla­lat a tervet eddig százhét százalékra teljesítette, azaz 15 millió 365 ezer tojást értékesítettek. Á húseladási ter­vet három százalékkal túlteljesítették. A kimagasló eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult a jól szervezett versenymozgalom. A félévi, kiértéke­léskor Babicová Anna, Balciarová An na, Rudická Adrianna és Morongová Anna lett a kollektívverseny győzte se. Az egyéni versenyben a kľačanyi farmon Torpis Mária, Lapsa-pusztán pedig Bíró Júlia volt a legjobb. A karbantartók közül Móricz Károly, a műszaki-gazdasági dolgozók közül pe-Biztató távlatok *®S*&*I dig Koós Margit emelkedett ki. Há­rom bronzérmes brigád huszonkét tagja versenyzett az érem ezüst foko­zatáért. A vállalat újabb gazdasági épületek­kel bővül. A huszonötmillió koronás beruházás befejezésével 1981-ben szá­molnak. A kíačanyi farmon készülő csarnok négyemeletes tyúkketreceiben nyolcvanezer tojót, a három csirkene­veidében pedig — 126 napos időkö­zönként — mintegy nyolcvanötezer csirkét helyezhetnek el. A lapsai tele­pen mintegy két év múlva fokozato­san kezdik az épületek felújítását, és további néfy új csarnokban hízószár­nyasok tenyésztését kezdik. Ez azt je­­enti a gyakorlatban, hogy a közeljö­­őben a jelenlegi évi tizenkét vagon íús helyett százhetven vagon szár­nyast adhatnak közellátási célokra, ugyanakkor a tojástermelés is ugrás­szerűen, évi negyvenkét-netgyvenöt­­nillió darabra növekszik. Borzi László A tojást válogató asszonyok. A szarvasmarha-tenyésztés fellendí­tésének sikerét leginkább az alábbi három tényező határozza meg: • A fejlesztés súlypontját a ter­melési tényezők összhangjának meg­teremtésére, az állomány termelőké­pességének jobb kihasználására és a tejtermelés növelésére kell helyezni. ф Nagyobb figyelmet fordítani a szálas- és tömegtakarmányok betaka­rítási, tárolási veszteségeinek csök­kentésére, a melléktermékek haszno­sítására, a rétek és legelők fokozot­tabb kihasználására, és az abrakta­karmánnyal való takarékosabb gaz­dálkodásra. Ф Elérni a szarvasmarha-tenyész­tésben dolgozók társadalmi megbe­csülését, a szocialista brigádmozga­lomba való széles körű bekapcsolását. A mihályfai (Michal na Ostrove) szövetkezetben erről a három alap­vető követelményről beszélgettünk Bőgi László zootechnikussal. NYÄRI ÉS TÉLI TAKARMÄNYOZÄS Tavaly a tízhónapos értékelés alap­ján kétszázharmincöt tehén átlagában 3319 liter tejet fejtek. Idén — ugyan­ebben az időszakban — a tejtermelést átlag kétszáznegyvenhat tehénnél el­érte a 3739 litert. Teheneiket régi tí­pusú istállókban tartják és jól kihasz­nálják a férőhelyeket, valamint a ter­melőkapacitást. A hagyományos nyári és téli takarmányozást alkalmazzák. Az ötvenöt hektáros szántóföldi legelő nyáron a takarmányozás alapját ké­pezi. A legelőt a nagy távolság miatt kaszálják. A téli takarmányalapot a kukorica és vegyes szilázs, a sörgyári mellék­­termék, a szemcsézett takarmány, és a takarmányszalma képezi. A tejtermelő képesség fejlesztése érdekében az előhasi üszőknél borja­­zás után a frissfejős legjobb laktációs termelését veszik figyelembe, s esze­rint etetnek. A teheneknél pedig az előző laktáció legjobb eredménye az Irányadó. MINŐSÉGI TAKARMÁNY A takarmányt a növénytermesztési részleg termeli és tárolja. Ettől a pil­lanattól kezdve azonban már az állat­tenyésztésben dolgozók gondoskodnak ésszerű felhasználásáról. Az állatte­nyésztés szakemberei gyakran ellen­őrzik a tárolást. A mennyiség mellett a jó minőséget is fontosnak tartják. Ezt csak helyes betakarítással és tá­rolással lehet elérni. A lucernát közvetlenül a bimbózás utón gyűjtik be, majd szénát és szemcsézett takarmányt készítenek belőle. A béltartalom megőrzésére megkülönböztetett gondot fordítanak. A lucernaszéna képezi a növendék­­marha-állomány takarmányát. A silókukorica termesztése során ügyelnek a FAO-szám szerinti hibrid­sorrendre, hogy elöregedés nélkül, viaszérésben értékes takarmányt taka­ríthassanak be. A silózást gyorsan és folyamatosan végzik. Bizonyos idő múlva mintát vesznek belőle, s azt a takarmány vizsgál 6 laboratóriumba szállítják minősítésre, így elkerülik a szakszerűtlen etetést. — Tudnunk kell, hogy mit etetünk, ez az alapja a gazdaságos és minő­ségi takarrriányozásnak — mondotta a zootechnikus. MINDENT HATÁRIDŐRE Jók a sZarvasmarha-tenyésztés ered­ményei a Mihályfai Efsz-ben. Az ered­mények elérésében nagy szerepük van a szocialista brigádoknak. A tehenészet dolgozói Nagy László vezetésével külön kollektívát alkot­nak. — A tehenészetben nem lehet leáll­ni. Nálunk mind a háromszázhatvanöt nap, az egész esztendő megszakítás nélküli termelési folyamat — mondot­ták a bronzfokozatot viselő közösség tagjai. Arra a kérdésre, hogy mire kell a legjobban ügyelni, így válaszoltak: — A tisztaságra és a pontosságra. Ezek nélkül aligha lehet eredményt elérni. — Mindent határidőre, kifogástalan minőségben; ez a mi jelszavunk — mondotta Bognár Imre, a takarmány­készítő szocialista brigád vezetője. Boldogan említették, hogy az idén 3500 tonna vegyes és 2500 tonna ki­váló minőségű kukoricaszilázst készí­tettek, s így gond nélkül várják a telet. A brigádokban külön közösséget alkotnak az egyes istállókban dolgo­zók, s külön csoportokat a takarmá­­nyozök. Ez a szakosítás azonban nem jelent elkülönülést. A brigádok célja ma többet termelni, mint tegnap. Csiba László KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK Korszerű megoldás KIMAGASLÓ TERMÉSEREDMÉNY Az albári Béke szövetkezet mint más években, idén is kiváló termést ért el cukorrépából. Rendszerint száz-százhúsz hektáron termelik a répát, és az utóbbi tíz évben az átlagtermésük mindig ötszáz mázsa körüli volt. Mi ennek a titka? Erről faggattam Almási Béla üzemgazdászt. — Ezt inkább az elnöktől, vagy az agronőmustól kér­dezze meg. A telephelyi dűlőben találja őket, a jmi szakembereivel éppen most mentek ki szemlére. Alig tíz perces séta után megpillantottuk a nagy répa­táblát. Bogyai Ignác elnököt régi Ismerősként üdvözöltem. Éppen azt magyarázta a jmi főagronómusának — Né­meth János mérnöknek —, hogy a karajozó és a kombájn kiváló munkát végez, mert a legjobban képzett gépészek ülnek a traktorok és a betakarító gépek nyergében, majd megemlítette, hogy a kedvező időjárás ellenére a cukorgyár által eszközölt különböző levonások száza­lékaránya nem a legreálisabb. A répatábla valóban olyan tiszta volt, mint a jől ápolt pázsit. Az elnök még bosszankodott egy keveset, az­után megállította a gépeket, és az embereknek a lelké­re kötötte, hogy inkább lassabban haladjanak, mert a minőség a döntő. k- Ezt már harmadszor mondta Náci bátyám — szólt ie a karajozőról kissé élcelődve Bartalos Józsi. Az el­nök elnézően mosolygott és csak annyit mondott: — Remek gyerekek ezek. Öröm velük dolgozni. Persze nem éppen öröm két hétig nyelni a port, a „parasztember“ azonban ezt már megszokta. Azután arról beszélt, hogy a kombájnos, Koszorús Ist­ván még csak harmincéves, azonban már tizenöt éve tagja a szövetkezetnek. Kiváló munkaerő, szereti a gé­peket. A nagyobb hibákat is könnyen kijavítja. Ezért nagy a becsülete. Ha kell, vasárnap is helytáll a mun­kában. — Ml a titka annak, hogy éveken keresztül kiváló a cukorrépa terméseredménye? — tettem fel a kérdést az agronómusnak. — Cukorrépa alá mindig Időben és alaposan előké­szítjük a talajt, és pontosan betartjuk az agrotechnikát. A válasz rövid volt, de velős. Az elnökre néztem, aki néhány mondattal megtoldotta a kurta választ. . — Mi mindent megadunk a földnek, a növényzetnek. Szerves- és műtrágyát, jő talajelőkészítést, vegyszere­zést, ápolást, és ami az egyik legfontosabb tényező — az öntözést. Nincs ebben semmilyen ördöngösség, csak pontos, földszerető munka. Különben: Idén Is megter­mett az ötszázötven mázsa. K. MOLNÄR FERENC A korszerű mezőgazdaság egyik alapja a kemizálás, melynek feltételei a megfelelő vegyszer kiválasztása, időben való kijuttatása és egyenletes elosztása a területen. Általános sza­bály, hogy növényvédőszerekből elő­ször törzsoldatot készítünk, majd kel­lően felhígítva kapjuk a permetlevet. Tehát a törzsoldathoz kell a vizet ad­ni és állandó keveréssel hígítani. Nem keil ezt a módszert ismertetni, hiszen jól ismert. Ennek a módszernek határt szab a csökkenő munkaerő, a növényvédő gépek teljesítményének és térfogatá­nak növekedése. Á légi növényvéde­lemhez sem felel meg már a hagyo­mányos módszer. Ilyen esetben új módszert kell vezetni. Vannak erre próbálkozások. Látva a problémát, mi is szerkesztettünk egy permetlékeve­­rő-gépet, mely 1975 óta üzemel szö­vetkezetünkben. No Minden mezőgazdasági nagyüzem­ben található 3000 literes fémtartály, melyet pótkocsira helyezhetnek. A fémtartályba töltünk 500—800 liter vizet, majd beletesszük a keverőgépet és a szükséges vegyszermennyiséget. Beindítjuk a keverőgépet, mely a tartály alján helyezkedik el, illetve lassan halad a tartály fenekén vala­mely irányba. Ha a tartályban levő hullámtörő lemez úgy van kialakítva, hogy a keverőgép alatta kényelmesen átjut, akkor a tartály alján végig­haladva egyenletesen kever, majd a keverőgépet visszahúzva, a folyamat ismétlődik. Közben a tartályt töltsük tele vízzel. Meghajtását, hidrosztatikus megol­dással, a pótkocsi vontatásához szük­séges erőgéptől kapja. A keverőgép felépítése egyszerű. Üzemi fordulat­száma viszonylag magas, ezért a meg­felelő keverés biztosított. Olajhűtésről gondoskodni kell. ÜZEMBEHELYEZÉSE: A keverőgép 2X8 méter magasnyo­mású tömlővel csatlakozik az erőgép hidraulikus rendszeréhez. A magas­nyomású tömlők acélszövetbetétesek legyenek, lehetőleg szovjet gyártmá­nyú MTZ tömlők. Indítása valamely vezérlőkar elmozdításával történik, megállítása úszó helyzet közbeiktatá­sával. Megbízhatóan indul tele tartály esetében is, ami a fő cél. A keverőgép alkalmas folyékony és por alakú vegyszerek keverésére. He­likopteres növényvédelem esetén már a nagyobb töménység, kevesebb viz is mérvadó. Ez a töménység sem okoz gondot. Por alakú vegyszerek haszná­lata esetén is megbízható keverést biztosít 7—25 százalék töménységha­tárok között. A keverőgép használa­takor is vegyük figyelembe az adott vegyszerre vonatkozó előírásokat. HASZNÄLATA: Egy gyakorlott traktorvezetőt és egy segédmunkást igényel. Helikop­teres növényvédelemnél a por ala­kú vegyszerek esetén két tartály hasEnálata indokolt. A keverőgép nagysága a teljesítményhez képest el­enyésző. A kész permetlevet motoros szivattyú továbbítja a permetezőgépek tartályaiba. A keverőgépet szabadalom védi! A keverőgép megtekinthető a karcsai I"NK1 „Dózsa“ Mg. Termelő -'d "*tke­­' ■ • ’ Érdeklődőknek szíves°e deák felvilágosítást. (M. T.) /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom