Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-06 / 40. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. október 8. Megteremtették a feltételeket Az új edzűközpont. Bátran állíthatjuk, hogy a komáro­mi (Komárno) Slávia ODPM sport­­szervezet számára eddig nem voltak biztosítva az edzési feltételek. A vá­rosnak talán nincs olyan tornaterme, ahol az elmúlt évtizedek alatt ne ed­zettek volna. Virág István főedző, aki több mint negyedszázada foglalkozik az utánpótlás nevelésével, az említett nehézségek ellenére is szép eredmé­nyekkel dicsekedhet. Ezt annak Is kö­szönheti, hogy versenyző korában szerzett tapasztalatait gyümölcsözően kamatoztatja edzői pályafutása során. E tevékenységében az sem gátolja, hogy 1965-től a CSTSZ Komáromi Já­rási Bizottságának dolgozója. Virág István edzői pályafutása kez­detén a felnőttekkel, az ifjúságiakkal és az iskolás fiatalokkal foglalkozott. Az utóbbiak számára „birkózó isko­lát“ Szervezett, amelyben 25—30 isko­lás fiatal sajátította el a birkózás alapismereteit, alapfogalmait. Nem a véletlen szüleménye volt ez a gondo­lat, hanem egy következetes edzői te­vékenységé, amely arra irányult, hogy ezekből a fiatalokból országos bajno­kokat neveljen. A komáromi birkózók életében je­lentős fordulat következett be 1978. április 1-én, amikor a Szlovák Testne­velési Szövetség Központi Bizottsága jóváhagyásával Ifjúsági Sportközpont létesült 19 versenyzővel és három ed­zővel. Tekintettel arra, hogy a ver­senyzők száma alig egy év leforgása alatt 80-ra növekedett, egy további edzőre is szükség volt. A felnőtt ver­senyzőkkel Virág István, az idősebb ifjúságiakkal Kúr Géza, a legfiatalab­­bakkal Pólya Ernő, az Iskolásokkal pedig Varga József edző foglalkozik. A „birkózóbölcsőben“ serény munka folyik. Az alapozó, az erőnléti és a formábahozó edzéseken minden egves versenyzőnek meg kell tanulnia azo­kat a fogásnemeket, amelyeket a ver­senyek során jól hasznosíthatnak. 1977-ben „Z“ akcióban megkezdő­dött egy T 12-es sportépület építése. Virág István főedző elmondotta, hogy az építési munkálatokat a versenyzők társadalmi munkában végzik, s csu­pán a szakmunkákat — villanyszere­lés, központi fűtés végezték el a járási építési vállalat dolgozói. A lé­tesítmény átadását ebben az évben tervezik. Virág István még arról is tájékoz­tatott, hogy a felnőttek és az iskolás fiatalok csupán egyéni versenyeken indulnak, az Ifjúsági csapat viszont a Szlovák Nemzeti Ligában szerepel eredményesen. Szabad- és kötöttfogás­ban több hazai és külföldi siker fém­jelzi munkájukat. Ennek egyik leg­ékesebb bizonyítéka, hogy Jankovics Tibor a Mongóliában rendezett világ­bajnokságon is részt vett. Ö az első olyan versenyző, aki ilyen rangos ver­senyen képviseli a komáromi birkó­zók népes családját. Kitűnően -szerepelnek az ifjúsági birkózók is, akik közül Hulman János, Tilicsek Attila, Tóth Iván, Papp Sán­dor, Bodő Viktor, Papp Zoltán és to­vábbi versenyzők szlovák, illetve csehszlovák bajnokságot nyertek. Leg­utóbb például a Havliőköv Brod-ban rendezett országos bajnokságon, a Ba­ník Prievidza csapat csupán fél pont­tal előzte meg a komáromi Slávia ODPM csapatát. Az edzéseket eddig két helyen vé­gezték. Az új edzőközpont átadása után viszont megteremtődnek a kor­szerű edzés feltételei. Andriskin József Visszaesés után fellendülés? Az udvardi (Dvory nad Žltavou) labdarúgó-rajongók régi vágya ezer­­kilencszázhetvenegyben teljesült, ami­kor csapatuk járási bajnokságot nyert, s jogot szerzett az I В-ben valő sze­replésre. A nagyközség labdarúgói ezerkilencszázhetvenháromban már a kerületi I А-osztályában rúgták a lab­dát. A hirtelenül jött sikerek után visszaesés következett, s az együttes lejtőre jutott szekerét még a lelkes vezetőség sem tudta megállítani. Labdarúgóik jelenleg a járási baj­nokság második osztályában szerepel­nek, ami bizony sötét árnyékot vet a nagy labdarúgó-hagyományokkal ren­delkező község sportéletére. — Mi volt a hirtelen visszaesés oka? — tettük fel a kérdést Bitter Lászlónak a szakosztály elnökének. — Az idősebb, rutinosabb, a szív­­vel-lélekkel küzdő játékosok közül többen szögre akasztották a csukát, s a megárvult posztokat a rutintalan fiatalok nem tudták megfelelően be­tölteni. A múlt hibáiból okulva, rájöt­tünk arra, hogy az utánpótlás szak­szerű nevelését már az alapiskolában kell elkezdeni. A sportszervezet jelenleg bárom együttest szerepeltet a különböző szintű bajnokságokon. A diákcsapat edzéseit Pataki Dezső, az I В-ben sze­replő ifjúsági csapat szakmai irányí­tását pedig Farkas Ferenc végzi. A felnőttekkel Bernáth Ferenc — a csapat volt játékosa — foglalkozik. Az egyesült Auróra szövetkezet ve­zetősége sokoldalú támogatást nyújt a labdarúgóknak. A sportolók főképpen az időszerű mezőgazdasági munkák időszakában viszonozzák a támoga­tást. A gabonabetakarítási munkála­toknál például háromszázhatvanöt órát dolgoztak le társadalmi munká­ban. XXX A labdarúgáson kívül az asztalite­nisz a legnépszerűbb Udvardon. Aszta­liteniszezőik két csapattal képviselte­tik magukat a járási bajnokságokban. A sportszervezet vezetősége távlati­lag két célt tűzött maga elé: eredmé­nyesebbé akarják tenni a labdarúgók bajnoki szereplését, s újabb szakosz­tályok létrehozásával pedig a tömeg­sport fellendítésén fáradoznak. , —hofer—­A járási bajnokság második osztályában szereplő udvardi labdarúgók. Aki csak alkalmanként fordul ** meg közöttük, próbáikon, elő­adásaikon, annak Is feltűnik: a rend, a fegyelem, a tudás vibrálása, a fe­szült akarat, az oldott vidámság, összhangja, a munka és a szórakozás egysége. A vágkirélyfai (Kráfová nad Vá­­hóm) műkedvelő színjátszók közössé­gében olyan a légkör, amelyben a nemes emberi tulajdonságok tovább fejlődhetnek. A helyi színjátszók szak­mai-művészi szempontból ma már a műkedvelő színjátszás csúcsait ostro­molják. Az idősebbek és fiatalok szip­pantják itt nap mint nap a műked­velő színjátszás embernemesítő, ózon­dús levegőjét. PILLANTÁS A KEZDETRE Vágklrályfán már a két világháború özött is virágkorát élte a műkedvelő zínjátszás. A faluban két-három zínjátszó csoport is tevékenykedeti. A már akkor is tehetséges színjátszók népszínmű produkcióit azonban erősen befolyásolta az olcsó hatásokra épülő előadásmód. A februári győzelem és a CSEMA­­DOK létrejötte után a helyi színját­szók is arról álmodoztak, hogy a kör­nyéken elhintik a haladó szellemű Vincze Gábor rendező. színművészet megszerettetésének és a szocialista színjiázkultúra elterjedésé­nek magvait. Mindenhol1 nagy-nagy szeretettel, csodálkozó áhítattal fogadták őket, ahová elvitték a műkedvelő színját­szás igazi szép értékeit, a szocialista színházkultúra felemelő gazdagságát. A szocialista társadalom építésének jegyében fogant művek előadásával már ebben az időszakban is nagy si­kert arattak. Előadásaik felemelők voltak. De tovább tanultak, tanultak, tanultak... Bővítették tudásukat. Az első sikerek után többen lettek, s kö­vetkezett a még több munka, a le­mondás, az odaadás, és egyre szebb sikereket könyvelhettek el. Az 1973/ 1974-es színházi évadban a műkedvelő színjátszók járási seregszemléjén má­sodik helyezést értek el, s a műsor­­bizottság őket jelölte a XI. Jókai­­napokra, ahol Július Báré Iván: Anya című drámájával nagy sikert arattak. Az igazi siker után a csoport foko­zatosan feljebb lépett Thália ranglét­rájának lépcsőfokain. Ezerkilencszáz­­hetvenhéttől az úgynevezett „A“ ka­tegóriában szerepeltek, s a Jókai­­napok rendszeres résztvevői. A vágkirályfaiak számára a szín­játszás egy olyan fórum, ahol a szín­házművészet sajátos eszközeivel a né­pek barátságának elmélyítését is szol­gálják. Ennek a küldetésnek tettek eleget a műkedvelő színjátszók leg­rangosabb hazai seregszemléjén a Martinban rendezett Scénická žatván, valamint Magyarországon a soproni megyei fesztiválon, ahol szintén sike­resen szerepeltek. A SZÍNJÁTSZÁS kubikusai •— A színpadon — még műkedvelői sziten is <— színvonalas előadást kell Jubiláló színjátszó együttes rendezni. Persze lelkesednünk kell az önként választott tevékenységünkért, szeretnünk kell azt odaadóan, de nemcsak a babérokért. Feladatunk, hogy jobb, tisztább, okosabb, a társa­dalom szempontjából hasznosabb em­berré neveljük a nézőt. További tö­rekvésünk az, hogy szép magyarság­gal, igényesen fejezzük ki a szerző eszmei mondanivalóját — határozta meg a csoport célkitűzéseit Vincze Gábor rendező és művészeti vezető. — Milyen lehetőségeik vannak az igényes feladatok megoldására? — Szerintem a műkedvelő szinten folytatott színjátszás életműködése is csak akkor egészséges, ha egyetlen művészi elképzelés érvényesül falai között. Ezt az elképzelést pedig a rendezőnek kell meghatároznia, s a csoport minden tagjának ehhez kell Igazodnia. Színjátszó gárdánk egyébként az idősebbek és a fiatalok szerencsés társulata. A tapasztalt szereplők Morovics Imre, Vincze Tibor, Kocsis Győző, Papp József, Tóth Alajosné és Máray Tibor — mellett a falunkban sok rátermett, áldozatkész fiatal kap­csolódik be a színjátszásba. — A színpad több — és többféle tehetséggel megáldott — ember kísér­letének színhelye. Manapság az élvo­nalbeli színházaink sikerét is egy-egy kiváló rendező neve fémjelzi. Mindeb­ből az következik, hogy a színmű ki­választását elsősorban a rendező ízlé­se határozza meg? — A válogatásban ma már a MA­TESZ dramaturgiai osztályának dolgo­zói Is segítenek. A dráma kiválasztá­sában azonban mint rendező továbbra is részt veszek. Szerintem a váloga­tás alapvető feltétele csakis az lehet, hogy az illető mű mond-e valamit a közönségnek. És persze arra is gon­dolnunk kell, hogy milyen szereplő gárda áll a rendelkezésünkre. — Mi több évre szóló dramaturgiai tervet dolgoztunk kt, amely távlatilag meghatározza műsorpolitikánkat. A tervezett színművek közül a számunk­ra legmegfelelőbbet már kora ősszel kiválasztjuk. A színmüvet a szerep­lők közül többen átolvassák, a közös vélemény után hozunk döntést. Az olvasőprőbát novemberben, a színpadi próbákat pedig decemberben kezdjük. A színmű bemutatására általában ja­nuár végén kerül sor. Továbbiakban a műhelytitkokról, a rendező munkájáról érdeklődtünk. A műhelytitok hallatán Vincze - elvtárs elmolyosodott. — A rendezésnek nincsenek titkai. A szakmai tudáson kívül szükséges hozzá a színmű és a kor alapos isme­rete, és hogy a rendező jó pedagógiai módszerrel tudjon bánni a szereplők­kel. A rendezés nem más, mint az író gondolatait művészileg közös nevező­Popluhár János hnb-elnök. re hozni, a rendező elképzeléseivel, s úgy tálalni a közönségnek, hogy hat­ni tudjunk vele a néző értelmére és érzelmeire. A rendező mindezt elülteti n sze­replők tudatába és segít, hogy ez mű-* vészi szinten napvilágra jöjjön, és a mű helyes tolmácsolása a nézőben megértésre találjon. — Fontosnak tartja tehát, hogy a rendező a szakmai útmutatásokon kí­vül a szereplők nevelésével is foglal­kozzék? — Feltétlenül. A rendezés egyúttal emberré formálás is. A rendezőnek ugyanúgy, mint egy jó pedagógusnak, nem lehet közömbös, hogy milyen szereplők kerülnek ki a keze alól. Az embereket nem lehet egy kaptafára venni. Mindenkivel meg kell találni a megfelelő kapcsolatot, annál is in­kább, mert a műkedvelő színjátszás sok áldozatot, lemondást igényel. SZEREPLŐK A KULISSZÁK MÖGÖTT Vágklrályfán a falu kultúrájának olyan „szereplői“ is vannak, akiket a közönség a színpadon sohasem lát. Így tapsot sem kapnak, nolia megér­demelnék. Névtelenül dolgoznak a kultúra szerelmeseként. A nevek so­rolásánál az első helyre kívánkozik Popluhár János hnb-elnök neve. Iro­dája ajtaja mindig nyitva van az er­kölcsi, vagy anyagi támogatást kérő népművelők és a kultúra hívei előtt. Szólnunk kell a színjátszó csoport lelkes műszaki személyzetéről — Vad­­kerty Ferenc, Drietomszky János, Csiz­madia Fábián ás Papp Lajos — akik­re a rendező és a lelkes gárda min-* dig számíthat. XXX Vágklrályfán a színjátszást egysze­rű kis emelvényen kezdték, lelkes munkával jutottak el a korszerű szín­padra. Színjátszá­sunk kubikusai ők. Munkájukat Móra Ferenc szavaival lehet a legtalá­lóbban kifejezni: „Nem vagyok nagy­­regiszterű orgona, kolompsző vagyok a mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallgat­ni, nem vagyok csillag, csak rőzse­­tüz, de az, ami ég, meleget tud adni egyszerű emberek­nek. CSIBA LÄSZLÖ Bratislava! Zenei Hetek 1979. OKTOBER в-TÖL 21-IG Az UNESCO egyik jeles rendezvé­nye, a Bratislavai Zenei Hetek immár 15 éves múltra tekint vissza. Az in­dulás első éveiben aránylag kevés külföldi résztvevővel, szerény keretek között zajlottak le a zenei ünnepsé­gek. A folyamatos fejlődés meghozta gyümölcsét: az utóbbi időszakban a rendezvényen olyan neves zenészek is részt vesznek, akik rendszeresen szerepelnek a világ legnevesebb zene­pódiumain. A zenei hetek egyik legjelesebb rendezvénye az INTERPÖDIUM, amely a komolyzene művelői és kedvelői kö­rében óriási eseménynek számit. U-gyanis ennek a műsornak a keretén belül lehetőségük van fellépni azok­nak a fiatal, tehetséges zenészeknek, akik eddig még komolyabb fórumon nem szerepeltek. A gyakorlat azt iga­zolja, hogy az interpódium- nagyon sok — ma már világhírű — művészt indított el pályáján. A másik jeles esemény, a Bach­­ünnepségek első évben kerülnek meg­rendezésre. Reméljük, ez az új műsor is sok-sok éven keresztül nyújt majd nagy élményt a hallgatóságnak. A zenei hetek keretén belül fellép­nek olyan világhírű zenekarok, együt­tesek, mint a Müncheni Filharmónia, a Budapesti. Madrigál kórus, a japán hagyományos táncok együttese és még sok-sok világhírű szólista. Reméljük a Bratislavai Zenei Hetek az idén is olyan élményt nyújtanak majd az értő közönségnek, mint a korábbi években. ■— kalita—­Körzeti beheüimepeiv az SZNF tiszteletére A nagysallői (Tekovské Lužany) pártszervezet és a Nemzeti Front afa­­kulatai a közelmúltban a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója tisz­teletére körzeti békeünnepséget ren­deztek a helyi parkban. Az ünnepséget Kocsis János elvtárs, a hnb elnöke nyitotta meg, majd fel­szólalt Jablonecký elvtárs, az SZLKP Lévai (Levice) Járási Bizottságának titkára. Beszédében méltatta az SZNF jelentőségét, értékelte az azóta eltelt időszak eredményeit. Az ünnepség második részében fel­lépett a százhúsztagú Duklaalji Ukrán Táncegyüttes. A művészi színvonalon előadott műsor elnyerte a közönség tetszését. Hőnyi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom