Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-06 / 40. szám

1979. október 6. SZABAD FÖLDMŰVES ANKÉT! — ANKÉT! ANKÉT! —ANKÉT! ANKÉT1-ANKÉT! Két nyelven - egy akarattal Ha egykoron volt a köztársa­ságnak tája, vi­déke, ahol ég­bekiáltó szegény­ség és elmaradott­ság tanyázott, ak kor itt, a korpo­­nai hegyek tö­vében megbúvó falvak népére ket­tőzötten, hiszen a volt kékkői (M. Kameň) járásban egyetlen nagy- Zatykő Lajos bácsi özem sem léte- ma 78 éves, ő volt zett, meg vasút se. a szövetkezet első A mezőgazdasági traktorosa, földterület há­romnegyed részét bárók, milliomos bérlők és nagygazdák birtokolták. A lakosság többsége béres, cseléd, nap­számos vagy szegényparaszt volt. Az urak (kizsákmányolők) kedvelt sza­­vajárását hadd idézzem: „Kutya van elég, csak korpa legyen ...“ Mikor Is fordult a kocka? Amikor a nagybirtokok felparcellázása elkez­dődött. Ezúttal azok jutottak kenye­ret termő röghöz, akik egész életük­ben mindig a mások földjén gürcöl­tek. Először akkor örültek, amikor a földosztó bizottság tagjai leütötték a névvel ellátott karókat, s másodszor pedig az eltüntetésükkor, vagyis a szövetkezetbe lépéskor, a mezsgyék keresztbeszántásakor. Ök voltak azok, akik Lukanyén (Nenince) 1952-ben lerakták a közös gazdálkodás alapjait: a Fonódjék, Ohajdáék, Burisok, Lenickyk, s hozzá­juk csatlakoztak a falu haladó szel­lemű kis- és középparasztjai: Tőthék, Molnárék, a Nemcsokok, a Zatykók, a Sladovníkok, továbbá Krnáő Palo és Malatinec bácsi. A szövetkezet el­ső elnöke Zatykő László kisparaszt volt. Az első közös vetést követően né­hány rosszmájú gazda eképp repli­­kázott: „No, Lacikám, igaz ugyan, hogy együtt vetettetek, de már közö­sen aratni nem fogtok. Addig nem bírjátok ki...“ S mi volt az igazság? Nemcsakhogy kibírták, hanem tovább Is léptek. Előrel Később, az akkori ellenlábasok is kérték felvételüket a szövetkezetbe... Itt tárt ajtókra lel­tek. A kommunisták nem féltek tő­lük; zavarkeltésre nem nyílt alkal­muk az előzőleg közös ellen ágálók­­nak. A CSKP helyi szervezetének kommunistái alkotó módon, sajátos viszonyok között fogtak hozzá a le­nini szövetkezeti terv gyakorlati megvalósításához. Felhasználva a gazdag szovjet tapasztalatokat is. — Az első évek voltak a legnehe­zebbek — emlékszik vissza Híves Vince nyugdíjas, a szövetkezet volt könyvelője. — Bizony, sokszor volt hangoskodás az . irodában, s még asszony! sírás Is elhangzott néhány­szor... Tény: sokszor még az előleg kifizetésére sem futotta a közösség kasszájából. Egyesek hátat is fordí­tottak a szövetkezetnek, de a több­ség kitartott. Ez a nagy többség bízott a közös gazdálkodás jobbra­­fordulásában, eredményességében. Közben változtak az elnökök: Zaty­­kőt Kálazy, azt pedig Nemcsok Lász­ló követte. Nemcsok elvtársban a kö­zösség tapasztalt elnökre talált, aki egyben a párthoz és a néphez is hűnek bizonyult. Céltudatos termelő- és szervező-irányító munka vált ott­honossá a közösben, s ennek az lett az eredménye, hogy 1962-ben — az alakulás utáni tizedik évben м a — Valaha a falu kondását a tár­sadalom legalacsonyabb rétegébe sorolták. Ez az előítélet már régen eltűnt az emberekből. A nagyüze­mi sertéstenyésztés egészen más — mondta mosolyogva Bartalus Vince, a lakszakáílasi (Sokolce) Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz sertéstenyésztője, „A mezőgazda­ság kiváló dolgozója“ kitüntetés tulajdonosa. «-и Hány anyakocát gondoz? *— ötvenet. — Milyen mércével mérhető az anyakocagondozó munkájának e­­redménye? • — Azzal, hogy évente mennyi a malacleválasztásl átlag. — Az' elmúlt években ez ho­gyan alakult? szövetkezet felküzdötte magát az élenjárók sorába. Az igazi fellendülés azonban csak 1965 után következett be, amikor lecsapolták a vizenyős, sovány ter­mést adó réteket, s a hegyoldalakra szőlőt telepítettek. A telepítéshez nagy segítséget kaptak a járási szer­vektől, személy szerint Noskó és Gaz­dik elvtárstól, akik a termelésszako­sítási távlati terv elkészítésén fára­doztak. I — Ezt a felbecsülhetetlen segítsé­get csak most tudjuk igazán érté­kelni, amikor már a hasznát is élvez­zük i— szólt elismerően Nemcsok elvtárs. Mi a szövetkezet fő termelési pro­filja? A gabona-, a hús-, a tej- és a tojástermelés. Felépült az első tíz­ezer férőhelyes ketreces tyúkfarm. Ja­vult a munkaszervezés, gyarapodott a tagság jövedelme. Olyannyira, hogy a már hamarabb hátatfordítók is visszajöttek — a közösbe. Tehát munkaerőgond sosem nyomta őket. A nagyteljesítményű gépeket olyan derék, hozzáértő emberek irányítot­ták, mint Híves János, Antolik István, Ferencsik Pál és mások. És itt kezdődik a szövetkezet fej­lődésének második fejezete. A fel­adat: segíteni a gyöngébbeket. A kommunisták feladata lett elsősor­ban: meggyőzni a tagságot a szom­szédos szövetkezetekkel való egyesü­lés helyességéről és előnyösségéről. — Habár a szomszédos községek lakóival mindig jól megértettük egy­mást — emlékszik vissza Nemcsok elvtárs —, és segítettünk is nekik többször, ennek ellenére tagságunk nem nagyon lelkesedett az egyesítés­ért. Az egyesülés 1972-ben meg is történt, mármint a bátorovcelekkel és az apátújfalusiakkal (Opatovská Nová Ves). Kisebb súrlódások elle­nére az egyesülés eredményesnek bi­zonyult. így még nagyobb lehetőség nyílt a termelés következetesebb szakosítására, a munkatermelékeny­ség fokozására, a jövedelmezőbb nagyüzemi gazdálkodásra. Eredményes munkájuk magasfokú elismeréseként birtokukba jut a szö­vetségi kormány és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Csehszlová­kiai Központi Bizottságának vörös vándorzászlaja. Szövetkezetük ekkor veszi fel a Vörös Zászló nevet. — Már mér azt hittük, egyenesben vagyunk — jegyzi meg Tóth Sándor bácsi, nyugdíjas, a szövetkezet volt agronőmusa —, s közben a legnehe­zebbje még hátra volt. Üjabb „nász“ következett: egyesülés a csábi (Ce­­bovce), a dacsókeszi (Kosihovce) és az opavai szövetkezetekkel. Mindkét részről voltak ellenzők, de a nagy többség az egyesítés mellett szállt síkra, mondván: „inkább most, mint később“, vagy: „a fejlődés kerekét nem lehet megállítani...“ Megnyugtató szavak hangzottak el, épp a legszavahihetőbb ember, Nem­csok elvtérs szájából. Ezt követően semmi akadálya nem volt az egyesü­lésnek, melyre 1975-ben került sor. Azóta négy év telt el, s az ered­mények tovább javultak. Jelenleg a nyényei Vörös Lobogó Efsz a nagy­kürtösi (Vei. Krtíš) járásnak nem­csak az egyik legjobb, hanem a leg­nagyobb közös gazdasága. A 4680 hektárnyi mezőgazdasági földterület­ből 3200 hektár a szántó, Egyik leg­jövedelmezőbb ágazatuk a teraszos szőlőtermesztés, De nemcsak a szőlőtermesztésük jövedelmez jól. Az egyesüléssel kiala­kult mezőgazdasági nagyüzemben sokkal jobb lehetőségek adódnak az állattenyésztés tervszerű fejlesztésé­re, a nagyobb összegű beruházásokat igénylő gazdasági épületek, termelő­helyek létesítésére, nagyteljesítményű gépek és gépi berendezések vásárlá­sára, a dolgozók munka- és életkör­nyezetének további javítására. Példá­ul épül egy 500 férőhelyes korszerű tehénistálló; ma már 63 ezer tojót tartanak, évi 13,5 millió ezek tojás­termelése. A Nemcsok Vince vezette szocialista brigád ezüstérmes, leg­utóbb a Parasztszövetség járási bi­zottsága külön elismerésben részesí­tette. Híves Vince pedig újításaival hívja fel magára egyre gyakrabban a közvélemény figyelmét. A járás legjobb mezőgazdasági újítójaként tartják számon. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is kitün­tette. Szólni kell még egyről-másról. Pél­dául a szövetkezet pénzzel és szállí­tóeszközzel segíti családi házat építő tagjait; ezenkívül azokat, akik csa­ládi ház építésére nem vállalkoznak, segíti szövetkezeti lakás szerzésében. A legkisebbekről óvodai-, illetve böl­csődei férőhelyek létesítése formájá­ban gondoskodik. A szövetkezet üze­mi étkezdéjében naponta 250—300 tag jut kedvezményes áron ebédhez, csúcsidényben ennél jóval több. A ta­gok rendszeresen járnak orvoshoz, egészségügyi ellenőrzésre, a rászo­rulók fürdői gyógykezelésben része­sülnek. A szövetkezet két saját autó­buszán a dolgozók évente eljuthat­nak hazánk legszebb tájaira. A szövetkezet tagjainak fele 40 éven aluli, tehát sok a fiatal. Nye­­nyén és Csábon szövetkezeti klub működik; s jelenleg az előbbi köz­ségben tízmillió korona költségráfor­dítással művelődési ház épül. A hegy­aljai emberek nemcsak a „hegy le­vét“ szeretik, hanem a jó nótákat is. Közismert a nyenyei citerazene­­kar és énekkar, valamint a csábi dalárda — ezek országos hírűek. A könyv sem porosodik a polcokon. A könyvtár hetente kétszer négy-négy órát tart nyitva, s bőven van láto­gatója. Nagy mértékben megváltozott a hegyaljai falvak képe az utóbhi há­rom évtizedben. Eltűntek a nekem mindig kedves, apró, fehérfalú, bo­gárszemű házak, helyükben kétszin­tes, modern villák ékeskednek, büsz­kén versenyezve a városi lakóházak­kal. Az emberekben, a közös gazdál­kodáson túl, kialakult az előrehala­dásért, a társadalmi életbe való be­kapcsolódás iránti felelősségérzet. És ez mindennél több .. .1 Sladovník József, Bratislava A brigádtagok 12—15 mázsa szőlőt szüretelnek fejenként naponta. Szüret a hegyoldalon Kiss Ferenccel, a bátorkeszi Voj­­nice) szövetkezet vincellérével bak­tatunk fel a szőlőhegyre. Meg Lamy Ferenc és Simsik István nyugdíjas csőszök is hozzánk szegődnek. Amint felérünk, jókedvű asszonyse­reg hangoskodására figyelünk fel. Ebédidő lévén, jólesik nekik egy kis pihenés, sütkérezés az őszi ve­rőfényben, hogy aztán újult erővel dologhoz lássanak. Elhangzik né­hány barátságos szó, utasítás, és máris telnek a puttonyok a szor­gos női kezek nyomán ... Közben megtudom a vincellértől, hogy ez a 48 hektáros telepítés négyéves, a Lens—Moser módszert érvényesítik. Itt már a legnemesebb szőlőfajtákat termesztik. A téli és a tavaszi fagy nem tett jót a nemes szőlőfajtáknak, no meg a jégverés sem. Úgy segítettünk magunkon, hogy a metszésnél 35 helyett 45—50 szemet hagytunk. Milyen az idei termés? Százmázsás, hektáronként, így, remélik, hogy a 48 vagon ter­mést elérik, csak nagyobb esőzés be ne következzék... Húsztagú ez a csoport, többségük nő. Bekapcsolódtak a szocialista brigádmozgalomba. Becsülettel, s szorgalmasan végzik a reájuk bízott feladatokat. A csoport legpéldásabb dolgozói: Rajtámé, Székelyné, Ma­jomé, Vargáné, Baboreczné és má­sok. Minden valószínűség megvan arra, hogy a tervezett feladataikat túlteljesítik. A szüretet szeptember első hetében kezdték. A szőlőt a köbölkúti (Gbelce) borászati üzem vásárolja fel tőlük. Az átadás zavar­mentes, a várakozás kevés. Köszönet a brigádtagokna, * mindazoknak a nyugdíjasoknak, akik mindig készségesen segítettek — örömmel, jókedvvel végezték munkájukat, s végzik, amikor szük­ség van rájuk. Ezek közé tartozik Kiss Ferenc, Kiss Sándor, Kovács József, Tóth Lajos, BielokosZtolszki János és a többiek. Szeretnének a jövő évben még hét hektár szőlőt, s ugyanennyi terüle-. ten őszibarackot telepíteni, s to­vább javítani a dolgozók munkakö­rülményeit. Hiszen a korszerű sző­lészet jól jövedelmez a közös gaz­daságnak. Búcsúzás előtt még megkóstoljuk az idei termést. Kiváló minőségű bor lesz belőle. S miközben leballa­gok a szőlőhegyről, s belesek a tő­kék . közé, szemem jőleső érzéssel simogatja a becsületes munka gyü­mölcsét. Miriák Ferenc, Vojnice Serénykedő kombájnosok Az eziiotérmes szocialista brigád. Szívet cserélni nehéz A mostoha nyár után gyorsan ránk köszöntött az ígéretesebb, bőkezűbb ősz. Itt a termésbetakarítás ás a jövő évi gabonatermés megalapozásának az ideje. Nagyon sok a tennivaló. Most a legfontosabb az, hogy a termést mi­nél kevesebb veszteséggel juttassuk prizmákba, gyárudvarokba, silóverem­­be-toronyba; a kukoricát szárítás után a raktárakba; vessük el idejében az őszi kalászosokat; ameddig csak lehet, legeltessük a szarvasmarhákat, járassuk meg birkákkal, növendék­állatokkal a letarolt kukoricatáblá­kat; a burgonya- és cukorrépafölde­ken — ha felszántottuk — szintén van még mit összeszedni. Legutóbb a galántai járásban azt tapasztaltuk, hogy eléggé jó ütemben halad a silókukorica és a cukorrépa betakarítása, s helyenként a kuko­rica begyűjtését is megkezdték. Ezen­kívül a talajelőkészítésre is különös gondot fordítanak, hogy pihent föld­be hulljon a kalászosok magja. Terepjárásunk alkalmával meg­álltunk egy kis időre a vágsellyei (Sara) BÉKE Efsz vágkirályfai (Krá­­lová nad Váhom) üzemegysége hatá­— Tavalyelőtt 22,5, tavaly pedig húsz volt az átlag. — Ez milyen eredménynek szá­mít? — Tartási körülményeinket fi­gyelembe véve ]árási viszonylatban is kiváló. t—: Munkaideje? f— Papíron nyolc óra. De ezt csak ritkán tudom betartani. A vemhes Jószág nagyon lelkiismere. tes gondozást igényel, de meghá­lálja. Az ellésnél résen kell lenni, ha az ldó úgy hozza, többszőr éj­szaka Is, mert az anyakoca hamar agyonnyom három-négy gyenge kismalacot. Amíg az újszülöttek meg nem erősödnek, a gondozó szinte nem veheti le róluk a sze­mét. Később pedig, amikor már ta­karmányt is kapnak, ezernyi be­tegség leskelődik rájuk. Ez az a bizonyos válságos időszak, ame­lyen át kell segíteni őket. >— Munkájának végcélja? — Ml lehetne más, mint az, hogy az efsz minél több sertéshúst tud­jon értékesíteni. 1—1 A sertésgondozók között ez a nézet általános? — Ennek elbírálására nem va­gyok hivatott. :— Érték már csalódások? — A feletteseimmel jól megva­gyok, nem kívánunk egymástól le­hetetlent. Néhány munkatársam viszont nem mindig örül m’unka­­éredményeimnek. Az utóbbi prob­léma sok szomorúságot és álmat­lan éjszakát okoz. >— Nem túl érzékeny? ■— Nem ... — Mesterségnek tartja — e fog­lalkozását? — Több ez annál! Itt nemcsak hozzáértés, szív Is kell. í— Ha újra kezdhetné fiatalon, ismét ezt választaná? — Erre még nem gondoltam. De tény, hogy nem akarok, s nem Is tudnék megváltozni. Munkámat szívvel végzem, s szívet cserélni nehéz. csiba rának egyik tábláján, ahol gépek dolgoztak szép sorjában. A silókom­bájnok egyikét V a n k ó György irá­nyította nagy Qgybuzgalommal és hozzáértéssel. Egyébként peredi (Te­­šedikovo) lakos, onnan jár Sellyére. Lakatosnak tanult, közben megszerez­te a kombájnvezetöi jogosítványt is. Még tavaly Léván (Levice) dolgozott, majd úgy határozott, hogy felhagy az utazgatással, s közelebb keres megélhetési lehetőséget, mint család­apa. így került az említett szövetke­zetbe. — Ha továbbra is jó lesz az idő­járás, rövidesen befejezzük a silóku­korica begyűjtését... — újságolta. Szavait Ifj. Bandri Ferdinánd is igazolja. Ű tíz éve dolgozik már a szövetkezetben, ahol eléggé jól érzi magát, üt évvel ezelőtt szerzett gép­kezelői jogosítványt, azóta gépekkel dolgozik. Hozzáértően. — Mennyi a havi keresetük? — Ügy két és fél- háromezret megkereshet az ember, ha dolgozik becsületesen. Hát mi igyekszünk. Családos ember vagyok. Most az apá­­méknál lakunk, de csak addig, amíg az én családi házam fel nem épül. Ha aláírom a szövetkezettel kötött, tíz évre szóló szerződést — a munka­­viszonyra vonatkozóan — hát a kö­zöstől is várhatok valami segítséget. Majd a kukoricatermés betakarítá­sának megkezdése is szóba kerül. — Amint a silókukorica-betakarítás­sal végzünk, azt hiszem, nyomban hozzáfogunk a szemes kukorica be­gyűjtéséhez. Ez a tavalyitól is jobb hozamszintet mutat. Csak a szélvihar ne jött volna... tudniillik nagyon megtépázta a kukoricát, s nem lesz könnyű a gépi betakarítása. A termés mielőbbi betakarítása, megmentése érdekében a szövetkezet alighanem társadalmi munkások segítségét is igénybe veszi majd. Társa, Vankó Gyuri sürgeti: — Ne beszélj már olyan sokat! — Felzúg a motor, elindulnak a gépek. Lóží Ladislav csoportvezető dicséri őket: „Mindketten jó dolgozók, be­csületesen végzik a munkájukat“, majd hozzáteszi: — Kezdő vagyok jómagam is, ez az első munkahelyem. Ha értékelik a munkánkat, akkor ma­radunk,., _ nt—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom