Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-22 / 38. szám
1979. szeptember 22., SZABAD FÖLDMŰVES 13 A félévi mérleg fény- és árnyoldalai — Aratás előtt szinte megoldhatatlannak látszó gondokkal küzdöttünk. Már azt gondoltuk, hogy néhány gabonakombájnunkat tétlenségre kell Ítélni. A gépjavító műhely dolgozói azonban kitettek magukért. Leleményességüknek köszönhető a pótalkatrész — hiány miatti problémák megoldódása, illetve az, hogy a rajt idejére a szövetkezet tiz kombájnja üzemképes állapotban volt. — Ezek a szavak a muzslai (Mužla) Béke Efsz vezetőségének ülésén hangzottak el az aratási munkák és a gazdálkodás félévi mérlegének értérkelése alkalmából. A vezetőség egyébként nagyon pozitívan értékelte az aratási munkákat, mivelhogy az Idén semmilyen zavaró körülmény nem okozott bosszúságot. Állítólag mind az aratást, mind a gabona szárítását és tiztítását, mind pedig a szalma betakarítását és a tarlóhántást tervszerinti ütemben végezték és a takarmányalapot gyarapító másodnövényeket a tervezett területen időben elvetették. A gabona hektárhozama azonban — úgy, mint a legtöbb gazdaságban — Muzslán is jóval gyengébb lett a vártnál, s ha a kukorica nem ad rekordtermést, akkor az állami takarmányalapból eléggé sokat várnak a Jövő évi termés betakarításáig. Ezek a gondok — amelyeknek előidézője a hosszan tartó szárazság volt — azonban nem halványítják el az aratásban jeleskedő kombájnosok, főleg Kovács Károly és Ernő, valamint Maricsek Imre és Kusicky Imre érdemeit, akik az idei aratás folyamán is, mint helyi versenygyőztesek, kifogástalan munkát végeztek. A gazdálkodás félévi eredményeinek értékelése ezúttal főleg a mérleg árnyoldalait „szellőztette". S nem véletlenül, mert bizony az állattenyésztési termelés szakaszán nem valami rózsás a helyzet. A hústermelés és -eladás tervének, teljesítéséhez ugyan aránylag kedvező feltételek vannak, a tej körül azonban valószínűleg bajok lesznek. Persze, a húseladás évi tervének teljesítése is még felelősségteljesebb hozzáállást kíván mind az ágazatirányító szakemberek, mind pedig az állatgondozók részéről. Az ágazatvezető szerint a hízósertések utánpótlása biztosítva van, s ha az elhullási arány nem növekedik, akkor nemcsak az idén, hanem a jövő esztendőben sem okoz különösebb gondot a húseladás tervének teljesítése. Állítólag annak ellenére sem okozhat ez gondot, hogy az első félévi tervfeladatok teljesítéséhez jónéhány tonna hús hiányzott. A szövetkezet vezetősége — a beszámoló alapján ugyan bizakodóan latolgatta a hústermelés helyzetének alakulását, de ugyanakkor rámutatott arra is, hogy feltétlenül szükség van a munkafegyelem és a technológiai fegyelem további szilárdítására egyrészt azért, hogy a takarmányok jobb értékesülése folytán a termelési költség csökkenjen, másrészt pedig azért, mert az eladásra tervezett hús mennyiségét csak úgy lehet teljesíteni, ha a hízósertések napi átlagos súlygyarapodása nem csökken a félévi átlag alá, vagyis meghaladja egyedenként az 52 dekagrammot. Ez a követelmény teljesíthető, sőt túlszárnyalható! Csupán arra van szükség, hogy a hizlalda dolgozói — nemcsak egyesek, hanem mindanynyian — még felelősségteljesebb helytállást tanúsítanak, vagyis még jobban tudatosítsák, hogy a társadalmi szükségletek kielégítéséhez való tervezett hozzájárulásukkal a közös gazdaságukat is gyarapítják, vagyis a saját jövedelmük anyagi bázisát is növelik. A gazdálkodás fél évi helyzetének értékelése arra utal, hogy a Béke Efsz legkritikusabb helyzetben levő termelési ágazata a tejtermelés. Még ha akarnánk sem lehetne szépíteni a helyzetet, mert bizony a jelenségek, a termelési eredmények nem növekedést, hanem még a múlt évi tejeiékenységhez viszonyítva is lényeges visszaesést mutatnak. S pedig nem azért, mert a szövetkezet elhanyagolta az állományfejlesztést, avagy takarmányhiánnyal küzd. Hanem a szó legszorosabb értelmében a tehenészet jónéhány dolgozójának felelőtlen magatartása miatt. Főleg olyan „gondozók és fejők" miatt, akik nem szívlelik meg és nem is akarják megszívlelni az intő szót: „fütyülnek" a technológiai követelményekre; a tehenek etetésének és fejésének idejét a kényelmes életmódjukhoz igazítják; olyanok miatt, akik olyan állapotot is teremtettek — az önkényes távolmaradásukkal —, hogy egy gondozónak hatvan tehenet kellett etetni, illetve megfejni. E nem kívánatos helyzet ismeretében az ember egyértelműen arra a következtetésre jut, hogy ilyen embereknek semmi keresnivalójuk nem volna a tehenészetben. A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. A szövetkezet vezetősége ugyanis kénytelen ilyen emberekkel is vesződni, mert a tehéngondozói munkakör iránti érdeklődés az utóbbi években veszélyes mértékben csökkent. A vezetőség véleménye szerint lényegesebb javulás nem várható ezen a téren akkor sem, ha a most épülő korszerű tehenészeti farm elkészül, mert az állománynövelési terv az elavult istállók további üzemelését is szükségessé teszi. Megoldást, mégpedig olyan megoldást, amely a tejtermelés növekedéséhez vezet, feltétlenül találni kell. Nem lehet egy olyan termelési ágazat a szövetkezet fejlődésének kerékkötője, amelynek — mint az állattenyésztési termelés döntő jelentőségű ágazatának — jelentős szerepe van a szövetkezet anyagi helyzetének alakításában. A három darab hűtőtartály — amit a közelmúltban vásároltak — nem növeli a tej mennyiségét és a minőségóvó szerepét is csak akkor tölti be, ha alapjaiban megváltozik a fejőknek a munkához való viszonya. Nem irigylésre méltó a szövetkezet vezetőségének helyzete. Nagyon nehéz ebben a faluban a tehenészet fejlődéséhez vezető megoldást találni. De talán lehet akkor, ha a szövetkezet vezetősége, az üzemi pártszervezettel és a helyi nemzeti bizottsággal egye temben tudatosítja, hogy ez a nem kívánatos rendkívüli helyzet rend kívüli intézkedéseket követel. Milyen rendkívüli intézkedések jöhetnének számításba? Elsősorban is talán az, hogy a bonyolult sajátos helyi körülményekkel összhangban — valamilyen formában — el kellene mélyíteni a tehenészet dolgozóinak az anyagi érdekeltségét; szigorítani kellene a rendszabályokat, rendszeresen ellenőrizni azok betartását és azokkal szemben, akik a munkarend szigorított szabályait megsértik, haladéktalanul fegyelmi eljárást kellene indítani. Gondolkozni kellene azon is, hogyan lehetne korlátozni a már szinte divattá vált kitárolást, illetve azt, hogy a szükséges és jó dolgozók a Nyergesújfalusi Viscosában és a párkányi (Štúrovo) papírgyárban helyez kednek el. Nagy fényűzés tétlenül nézni ezt a nagyméretű népvándorlást, amikor a szövetkezet egyik döntő jelentőségű termelési ágazata munkaerőhiánnyal küzd és kénytelen a tehenészetben oda egyáltalán nem való embereket is alkalmazni. Az említett vezetőségi ülés oly.an kérdésekkel is foglalkozott — az ellenőrző bizottság elnökének jelentése alapján —, melyeknek a tejtermelésben mutatkozó problémák ellenére sem szabadna előfordulni, s melyek az állattenyésztési részleg vezető dolgozóinak a bizonyítványát rontják. Megdöbbentő jelenségek ezek! Megáll az embernek az esze, nem talál elfogodható magyarázatot arra, hogyan tudják elnézni az állattenyésztési részleg felelős vezetői például azt, hogy az előhizlalda előtti szennygödör döggyűjtővé és boncteleppé, vagyis egyes cigányszármazősú polgárok éléskamrájává váltl A muzslai Béke Efsz félévi mérlegének főleg az árnyoldalát mutattuk be. Mégpedig azért, mert a vezetőségi ülés — nagyon helyesen — elmélyültebben a problémák megoldásával, az előforduló rendellenességek kiküszöbölésével foglalkozott. S meg kell mondani azt is, hogy ennek a szövetkezetnek a tényleges tükörképét nem az említett problémák és fogyatékosságok képezik, hanem azok az eredmények, amelyeket az utóbbi évek folyamán — a gazdaságfejlesztés ésszerű távlati koncepciójához igazodva — a termelés- és a gazdaságfejlesztésben elértek. Azok miatt pedig a muzslai Béke Efsz tagságának szégyenkezésre oka nincs. PATHÖ KAROLY Helyes takarmánygazdálkodással A galántal járás mezőgazdasági tizeméinek féléves kimutatását lapozgatva elgondolkoztató adatokkal találkoztam. Ha a számadatok tükrében vizsgáljuk a tejtermelés eredményeit, akkor megállapíthatjuk a felfeléfvelést. A számadatok elgondolkoztattak, mert az eredmények különbözőek.. Vannak élenjáró tejtermelő gazdaságok és közepesek, azonban olyanok Is, melyek tartozással zárták az első félévet. Felmerülhet a kérdés: miért találkozunk aránytalanságokkal, hiszen Itt a gazdaságok szinte azonos természeti feltételek között gazdálkodnak, és termesztik a tömegtakarmányokat. Az lenne helyénvaló, ha a végeredmények közötti aránytalanságok eltűnnének. Bátran állíthatjuk, hogy az okok szubjektív jellegűek, a helytelen takarmánygazdálkodásra utalnak. Bár a járás mezőgazdasági üzemeiben nagy az Igyekezet a tömegtakarmányok termesztésében, azonban fogyatékosságok merülnek fel az agrotechnikai követelmények betartásában, méginkább a tartósítási technológiában. Köztudott, a takarmányozás alapvető feltétele a jó tejelékenységnek. Elegendő és megfelelő összetételű takarmányozással a tejhasznosság még a kedvezőtlen tartási körülmények között is növelhető. Szükségszerű követelmény — a belső tartalékok feltartásával — a takarmánvkészlet megalapozása. Ahol ennek a követelménynek eleget tesznek, ott az eredmények sem maradnak el. A kimutatást nézegetve feltűnt, hogy a sókszelőcel (Selice) szövetkezet 105,59 százalékra teljesítette féléves tejeladási tervét. Azért volt ez meglepő, mert tudomásom szerint az utóbbi években a gyenge tejtermelő gazdaságok közé tartozott, ugyanakkor az év első negyedében a harmadik helyet foglalta el, s jelenleg az erősen közepes mezőnyhöz tartozik. A közelmúltban azért látogattam a szövetkezetbe, hogy megtudjam minek köszöhetik az ugrásszerű fellendülést, illetve a fejlődést. A legilletékesebbtől, a főállattenyésztőtől akartam hallani kielégítő választ, vele azonban nem találkoztam, mert szabadságon volt. Ezért Hanák Ilona, az állttenyésztési részleg üzemgazdásza tájékoztatott. Mielőtt beszélgetésre került volna sor, az asztalra helyezte a kimutatásokat, tárcsázott és telefonált. Ondrej Kupéink mérnököt kereste. Végül a baromfitelepen rátalált. A tapasztalt, fiatal üzemgazdász számokkal támasztotta alá mondanivalóját. A következőket olvasta fel a kimutatásokból. — A szövetkezet szarvasmarha-állományát kétezerötvenkilenc darab ebből a tehénállományt hétszáznegyven darab szarvasmarha képezi. Féléves tervünk egymillió 187 ezer liter tej termelését Irányozta elő. A valóságban ezt túlszárnyaltuk. 1 millió 253 ezer 370 liter tejet adtunk el. Véleményem szerint ez azért volt lehetséges, mert az év elejétől a tervezettnél jobb fejési átlagot értünk el. — Nézze csak, ebben a füzetben minden megtalálható. — Az első félévben például a tervezett 8,85 liter napi fejési átlag helyett 9,32 litert értünk el. Ha továbbra is álljuk a „sarat“, a tervezett 3351 liter évi tehcnenkénti fejési átlagot túlteljesítjük, örvendetes, hogy a felvásárolt tej hetven százalékát első, a többit a második minőségi osztályban értékesítettük. Egy liter tejet huszonhat deka abraktakarmány felhasználásával termeltünk. A tej literenkénti termelési költsége 3,11 korona volt. Ezen javítani szeretnénk! Kupeőek mérnök fiatal dolgozója a szövetkezetnek, azonban jól tájékozott vezető szakember. Ismeri a problémákat, tudja mit kell és lehet javítani. — Még ma sem mondhatjuk azt, hogy nincsenek gondjaink, — mondta a fiatal mérnök. — Amit pozitívumként könyvelhetünk, az talán a jó takarmányozás és az állatokról való gondoskodás. Ezidálg az állatok összpontosítását sem tudtuk teljesen megvalósítani. A szétaprózott állattartás, a gépesítés hiánya miatt több munkaerő szükséges, s ez kihat a költségekre. Ezért halaszthatatlanul szükséges volt az új, korszerű istálló építése. Az ötszáz férőhelyes Istállót rövidesen átadjuk és benépesítjük, s ezzel nagyban megváltozhat a tejtermelés szintje. Üzembe helyezésével a déli telepre összpontosítjuk a tehénállományt, az északit pedig sertéstenyésztésre rendezzük be. jelenleg körültekintően folynak az előJobb mimre törekednek Szűri Vince mérnök és az állatgon dozók Amikor először kaptam meghívást nyészsertések nemesítést programját bonltációra — bevallom —, sejtel- kellett szorgalmaznunk. Mivel orszámem sem volt, hogy mit takar ez a gos horderejű feladatról van sző, az fogalom. Persze azóta sok víz le- Állattenyésztési Kutatóintézet évente folyt a Dunán, s az idei bonitáláson megrendezi a törzsállomány mlnősí— a tenyészsertések minősítésekor tését. Az eredményekkel — amint az — már a beavatottak szemével gyö- a szakemberek véleményéből kitűnik nyörködtem a szaktekintélyekből álló —, elégedettek lehetünk. bíráló bizottság előtt felvonultatott f Mi a nemesítési program célja? törzskönyvezett sertések szebbnél szebb példányaiban. A tenyészállatok, gondozóik közelségét érezve, szinte meglepő nyugalommal tűrték a szakemberek mustráló tekintetét. A több órás minősítés kapcsán megkértem Szűri Vince mérnököt, a Gyulamajori (Ďulov Dvor) Állami Gazdaság karvai (Kravany nad Dunajom) részlegének zootechnikusát, foglalja össze a bonitálás eredményeit. — Pár évvel ezelőtt azzal a feladattal bíztak meg bennünket, hogy teremtsük meg a tenyészállomány nevelésének feltételeit. Ezzel a te— Növelni a sertéssonka és karéj nagyságát, Illetve húsarányát, és csőkkészületek az istálló benépesítésére. A jobb tejtermelés céljából az új istállóba a legjobb egyedek kerülnek. Jó haszontulajdonságokkal rendelkező egyedeket a kooperációs partnerektől Is vásárolunk. Arra törekedünk, hogy megfelelő takarmánykészlettel növeljük a tejhasznosságot s olcsóbbá tegyük a termelést. Reméljük, hogy az új istállóban jobb lesz a munkakihasználás és tovább javul a tej tisztasága. Az összpontosítás következtében csökkennek a kiadások, s ez nagymértékben elősegíti a költségek csökkentését. Gondot fordítunk az ésszerű takarmányozásra. A gyakorlat ugyanis igazolta, hogy a gyengébb termelést a nem kielégítő takarmányozás idézi elő. Még a múlt évben si probléma volt a megfelelő takarmánykészlet elérése, a szilázs nem volt megfelelő minőségű. Az új istálló mellett elkészült a két sllóverem. Ezekben tavaly kis mennyiségben kifogástalan minőségű kukoricaszilázst készítettünk Tény, hogy ez a tejtermelésben az év első hónapjaiban sokat segített. A szövetkezet dolgozói a jó tapasztalatokat hasznosítva az idén nagy figyelmet fordítottak a takarmánynövények hozamának növelésére, a minőség! konzerválásra, valamint gazdaságos felhasználására. Figyelmük elsősorban az évelő takarmányok (lucerna) hektárhozamának növelésére, valamint a termés minőségi begyűjtésére irányult. A lucerna — szénában számított — hektárhozama elérte a tíz tonnát. A kiváló minőségű, fehérjékben gazdag takar mányok etetésével bizonyára sok ab rákot megtakarítanak. Nagy Teréz — Növelni a sertéssonka és kara] azt jelenti, hogy a mennyiségi tényezők mellett nagy gondot fordítunk a minőségre Is. Eredményeink igazolják, hogy sikeresen oldjuk meg a feladatot. Ezzel szemben csökkent a sertések állóképessége, ami esetenként a kényszervágásokban jut kifejezésre. Nemesítő programunkba ezért két darab Markíz tenyészkant iktattunk, hogy szilárdítsuk a hússertések lábát. 0 Nem akarok ünneprontó lenni, azonban a húsboltban még ma is akad gyengébb minőségű, kővár sertéshús. Vajon mi a gyakran kifogásolható minőség oka? — A hússertések kellő mennyiségű és minőségű nevelése és hizlalása a mezőgazdaság feladata. A nemesített tenyészanyag iránti igényeket azonban nem mindig tudjuk kielégíteni. A szaporító állomány növelését csak kényszerítő Intézkedéssel tudják az üzemek biztosítani. 0 A gazdasági épületeket járva az az érzésem, hogy a vágósertések tenyésztése másutt modernebb körülmények közt történik. — Ez így igaz. Nálunk is szükség lenne a tartási körülmények Javítására, az épületek korszerűsítésére. Tenyészállataink gyakran jobb, azonban szokatlan feltételek közé kerülnek. Kérdés, hogy az automatizálás során az embernek a kiiktatása pozitívan befolyásolja-e az eredményeket? Tény, hogy a takarmányok minőségi összetételét sem tudjuk zökkenőmentesen biztosítani. Az említett problémák kiküszöbölése bizonyára lehetővé tenné, hogy a száz kocából és öt tenyészkanból álló törzsállománnyal még jobb eredményeket ériünk el. 0 A kiváló eredmények elérésében valószínűleg részük ven az állatgondozóknak is. Becsületes munkájukra, hozzáértő gondoskodásukra a munkaszüneti napokon is szükség van. — Nálunk a szocialista verseny hatékony eszköznek bizonyult. Ennek keretében figyelemmel kísérjük a szaporulatot, az elhullást, a súlygyarapodást, valamint a takarmányfogyasztást. Állatgondozóink közül Senkár István éri el a legjobb eredményeket. Az első félévben б volt a munkaverseny győztese. Ehhez az Is hozzásegítette, hogy egy kocától átlagosan 10,51 malacot választott el. Bízunk benne, hogy a dolgozóinknak nyújtott anyagi ösztönzés gazdaságunk számára Is többszörösen megtérül. Rigler János A Markíz 22 tenyészkan
