Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-22 / 38. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES, .1979. szeptember 22. MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET » MÉHÉSZET ♦ Hozzászólás az „Egy méhész tapasztalataiból,, című cikkhez Rovatunk ez év augusztus 25. számában Andriskin József tollából jelent meg ez az írás a perbetel (Pribeta) Kollár Károly méhészkedéséről. A méhész módszere nem egyedüli, hanem országszerte alkalmazzák egyes méhészek. Fiatalok és idősek egyaránt. Éppen ezért gondoltam arra, hogy meg kellene vitatni, mert a jónál lehet jobb is és azt kell kővetni. A cikk írója nem fűz megjegyzést az elmondottakhoz, de nem is az a célja, hanem az írás. Ez ellen semmi kifogásom nincs, inkább dicséret illeti, hogy nem szépítve, hanem eredetiségében közli a módszereket, illetve mások tapasztalatait. De térjünk a tárgyra szépen sorrendben — „A méhanya szárnyát megrövidíti, hogy meggátolja a rajzást“. A rajzásnak indult családot nem téríti maradásra az anya szárnyának csonkítása sem. Kirajzik, ha másképpen nem törődünk vele. Az anyát kivonulásra késztetik a méhek. Ha a közelben bokor vagy nagyobb virág van, akkor az anya arra felmászik, ha nincs, akkor a földön telepednek rá a méhek, majd otthagyják, viszszaszállnak a kaptárba és az anya elpusztul. Az anya soha sem megy vissza a kaptárba. Még az olyan anya sem, amelyik szállni tud. A rajzás akkor következik be, amikor túlnépes a család, és a fészekben bepetézett bölcsök vannak. A rajzást követő tíz-tizenkét nap múlva kikelnek a fiatal anyák, és „feleselnek“ egymással tü, tü, vagy kvá, kvá hangon. Ez a „vita“ egy-két napig is eltarthat s a méhésznek van ideje arra, hogy elszedje a fölösleges bölcsőket. Anyapároztatókat telepíthet a rajzásnak Indult családból, ha az az előbbi években jó mézgyüjtö volt. Ha a méhész nem avatkozik be méhei életébe, akkor a visszovonult raj másodszor is kirajzik és rendszerint nagyobb tömegben és kéthárom raj keletkezik a több anyával kivonuló méhekből. A fiatal anyák rendszerint magas fákra telepednek és nyutalanul viselkednek. Ha nem fogjuk be idejében, altkor, tovarepülnek, és a méhész csak akkor döbben meg, amikor a mézkamra üresen marad, a család elnéptelenedik és a megrövidített szárnyú anya helyett ép szárnyú petézik, vagy még rosszabb is történhet, amikor az anya valamilyen okból a párzásból nem tér vissza. Én soha nem csonkítom az anyákat. Lábukból sem vágok le, nehogy csendes váltással új anyát neveljen a család. Az anyát másképpen is kicserélhetjük. De erre most nem térek ki, hisz már annyi cikk megjelent róla, és ez a téma minden valamire való méhészkönyvben megtalálható. Ha gondosan átolvassuk az említett cikket, rájövünk arra, hogy Kollár méhésztársnál a méhek gyakran ragozhatnak ... Hogy miért, azt a cikk befejező része árulja el........Tavasszal a méhek tisztuló kirepüiése után kitisztítják a kaptárokat, azonban nem serkenti a méheket, mert véleménye szerint saját ösztönük serkenti őket munkára.“ Ha a méheket saját ösztönükre bízzuk, akkor a kaptár csak annyit ér, mint a kas vagy a köpű. „Évente csak kétszer perget“ ... A jó méhész annyiszor perget, ahányszor a nektár érett mézzé válik Felelőtlenség vagy tudatlanság? A sajtóban, az előadásokon és a rádióban napjainkban sokat hangoztatjuk a méhek mezőgazdasági beporzó tevékenységének a fontosságát. Tudatában vannak ennek a mezőgazdaság felelős dolgozói, de tudatában vagyunk mi, méhészek is. Abból, ha a méhész valamely vetéskultúrára vándorol, kevés haszna származik, azonban annál több a mezőgazdaságnak! Ha a méhek beporzó tevékenységét társadalmi szempontból vizsgáljuk, ez nem kis hasznot hoz a közösségnek. Nem akarom a kimutatásokat Ismételgeni, hiszen erről már annyit hallottunk és olvastunk, és mégis vannak olyan mezőgazdasági dolgozók, akik munkájukat nem mindig végezik felelősségteljesen. Hiába vonták törvényszabta keretek közé a növényvédőszerek használatát, a méhek mérgezés következtében továbbra is tömegesen pusztulnak. Ez év júliusában is ez történt. Ennek voltam szemtanúja a Bátka (Batka) és Nagybalog (Vei. Blh) közötti magheretáblán. Nagybalogra igyekeztem Nagy Kálmán méhészszakoktatóhoz eszmecserére s útközben egy teljes virágzásban lévő heretábla mellett haladtam el. Arra gondoltam, hogy jó legelője van a Kálmán bátyám méheinek. Amint közelebb értem, láttam, hogy a virágzó heretábla belső szélén — munka után — traktorosok pihennek. Igaz, a közmondás is azt tartja: „munka után édes a pihenés“. A pihenő emberek végezték a here vegyszerezését, az egyik mezőgazdaság Vezető dolgozójának a parancsára. Nem törődtek azzal, hogy ez után mi történik, milyen hatása lesz a permetezésnek. Ámít Nagy Kálmán méhésztársnál láttam, azt még leírni }s borzalom. Mivel Kálmán bácsi virágporszedéssel is foglalkozik, a méhpusztulás annál nagyobb volt, mivel a virágporszedő berendezés gátolta az akadálymentes be- és kiröpülést. A kijáró méheknek mintegy nyolcvan százaléka elpusztult. A virágporszedő függőleges rácsán a mérgezett méheknek sokasága fetrengett, már nem volt erejük átmászni a rácson, sem bentről nem tudták kihordani az elhullott méheket. A röpnyílásokat a méhek hullái csaknem teljesen elzárták. Ha véletlenül a méhész ilyenkor nem tartózkodhat a kaptárak közelében, a fulladás végez a méhállo1 mánnyal. Hogy a körzet méhészeinek milyen káruk lett, s közülük főleg Nagy Kálmán méhésztársnak, azt felmérni azonnal nem is tudtam, hiszen nem sok időt tudtam eltölteni ott a borzasztó látvány után. Sajnáltam az elpusztult és a fetrengő, vergődő méheket és sajnáltam azokat a méhészeket is, akiket a kár ért. Ha közgazdasági és társadalmi szemszögből vizsgáljuk a dolgot, könnyen megállapíthatjuk, hogy a here permetezésével teljes virágzásban a mezőgazdasági üzemnek is nagyobb volt a kára, mint a haszna. Hogy miért? A herére repülő és az ott tartózkodó méhek mind elpusztultak. A beporzás egy bizonyos időre, esetleg teljesen megszűnt, így a vártnál kevesebb lett a magképződés. Erre a permetezők közül senki nem gondolt és lehetséges, hogy keresik a gyenge hektárhozam okát. Mi méhészek nem vagyunk ellenségei a modern mezőgazdaságnak. Tudatában vagyunk annak, hogy a vegyszerezés ma elkerülhetetlen, azonban a munkát végző dolgozóknak is tudatában kell lenniük, mikor és hogyan lehet vegyszerezni. A rendelet előírja: „ha valamely vetéskultúra átlagosan egy négyzetméterén két kinyílt virág található, vegyszerezni nem lehet“. Igaz, a rendeletnek van egy pontja, amely azt mondja, hogv: „ha a mezőgazdaságnak több haszonra van kilátása, a vegyszerezés elvégzésével, mint az a kár, amely az által bekövetkezik, permetezni lehet“. A mezőgazdasági üzem ezt a lehetőséget kihasználta, azonban a fentiekből ítélve, ebből több haszna végeredményben nem származott. A vegyszerezést tehát a kora reggeli, vagy az esti órákban kellet volna végezni, mikor a beporzó méhek még nem, vagypedig már nem röpülnek. Igaz, ez kissé körülményes, mert a vegyszerezést végző dolgozóknak külön pénzjutalmat, illetve túlórát kellett volna fizetni. Ugyanakkor a vegyszerezést közzé kellett volna tenni, hogy a környék méhészei felkészüljenek erre és bizonyos óvóintézkedést tegyenek. A vegyszerezést végeztető vezető dolgozónak ismernie kell a rendeleteket, ugyanakkor felmérést is végezhetnének, hogy a végzett munkának olyan gazdasági haszna legyen, ami egyik felet se károsítja. Aki ugyanis munkáját így végzi, az vagy a rendeletekkel nincs tisztában, vagy pedig szándékosan károsítja a méhészeket, s ezért jogilag felelősségre lehet vonni, Viczén István a mézkamrában. El kell venni a mézet még akkor is, ha az nem sok, mert ha nem, akkor a méhek fiasí tás etetésére elhasználják, és a végén raj lesz belőle. Községünk kiváló méhésze, Spisák Gyula, az idén négyszer pergetett, dupláját annak, amennyit azok, akik csak főhordás után és betelelés előtt pergettek. Megkérdeztem tőle, hogy hányszor serkentette méheit. — Számát sem tudom ... Tavasztól őszig mindig serkentek, amikor a természet nem serkenti a méheket — válaszolta röviden. Spisák Gyula nem vándorol, mert kaptárai már nem alkalmasak erre, mégis a legjobb vándor méhészekhez hasonló eredményt ért el az idén. Feltettem neki egy másik kérdést.,, Hány raj volt az idén? — Egy sem ... — Felelte kurtán .., — Minden szökő évben van egy, de még azt is soknak tartom, — fűzte tovább a szót. — A gyakran serkentett méhek a méhésznek több munkát adnak, mint azok, amelyeket nem serkentenek, de megéri. — A serkentést már a tavaszt tisztuló kirepülés után megkezdem függetlenül attól, hogy mennyi méze van a családnak. Amjelyik családnál sok a méz, attól egy-két keret mézet elveszek és szegényebb családokat serkentek vele. Az említett családot pedig cukorszörppel serkentem. Mindig etetek, ha a fészekben két-három kilónál kevesebb a méz. Főhordásra minden családom népes. Ha késik a főhordás, rajzásra indulnának a legjobb családjaim, azonban fészkükből elveszek két-három fedett fiasításos lépet és műlépet adok helyébe. Az erős család mindjárt munkához lát. Kiépíti a műlépeket és lemond a rajzásról. Még ilyen családot is serkentek naponta két-három deci cukorszörppel. Az elvett fedett fiasításos lépeket gyengébb családoknak osztom' el. Egy családnak csak egy lépet adok, és ha a szükség úgy kívánja, megismétlem a műveletet. — Meg kell még jegyeznem, hogy méhállományom rajzásra hajlamos, kasos méhészetből származik. Ez szorgalmasabb a többinél. — Mit szól ahhoz, hogv a perbetel méhész szeptemberben kezdi a méhek betelelését? — Nálunk ez már késő. Akkor én már befejezem ezt a munkát. Rendszeresen augusztus 20-án kezdem a téti eleség kiegészítését, és a hónap végére be is fejezem. Jó lenne, ha más is hozzászólna a felvetett kérdéhez, mert több szem többet lát és más kárán tanul az okos. Csurilla József Gajdos László a méhesben. Látogatóban egy méhésznél Gajdos László bélal (Belá) lakos már közel húsz esztendeje méhészkedik. Munkájában az sem gátolja, hogy naponta utazik. Már huszonöt éve a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság gépjavító műhelyének a dolgozója. Nem múlik el olyan nap, hogy körül ne nézne a méhesben. A legkisebb rendellenesség sem kerüli el figyelmét. A kaptárak a kert egyik sarkában, szélvédett helyen sorakoznak. Ottjártamkor éppen a pergetéssel végzett. Az Idei hordással elégedett, mert kétszeri pörgetésre családonként harminc kilogramm mézet szedett el. Előbb akácméz, most pedig a vegyes méz pergetésére került sor. A családi ház egyik szobájában beszélgettünk. Megtudtam, hogy Szlovák В kaptárakkal dolgozik. A fészekben és a mézelőtérben is tíz-tíz keret van elhelyezve. Jelenleg tizennégy méhcsaládot tart. Egyelőre nem tervezi bővíteni a családok számát. A kaptárakat minden három évben fertőtleníti, átfesti, szükség esetén pedig kijavítja. A kereteket és a távkapcsokat is maga készíti. Erre jól felszerelt műhelye van. Három anyanevelőt készített. így nem jön zavarba, ha netán anyacserét kell végeznie. Az anyákat két évenként cseréli, persze attól függ, hogy mennyire peteképes az anya. Elegendő tartalék keret áll rendelkezésére, így nem okoz gondot a sötét vagy deformálódott építmények kicserélése. A kereteket három évenként cseréli. Olykor az elszakadt dróthuzalokat újakkal pótolja $ műlépet helyez a keretekbe. Vándorlásra • szerinte “ nincs szüksége, mert a mézhordásra helyben is ideálisak a feltételek. A község környékén nagyobb kiterjedésű akácerdők vannak és a libádi (Lubá) szövetkezet ipari növényei is jól mézelnek. Gajdos László elmondotta) hogy a szövetkezet vezetői nem minden esetben tartják be a törvényes előírásokat a gazdasági növények permetezése alkalmával. Ennek aztán a méhészek látják kárát. Ilyen eset történt a repce permetezésekor is. A méhészeket előzőleg nem értesítették, s így negyvenezer korona kár keletkezett. Neki az állami biztosító 2800 koronát megtérített, a kár azonban kis körültekintéssel elkerülhető lett volna. Nem feledkezik meg az itatókról sem. Tisztában van azzal, hogy milyen nagy szarepe van az itatóknak a betegségek megelőzésében. Ügyel arra is, hogy valamilyen betegség föl ne üsse a fejét. A méhek etetését augusztus közepén kezdte és szeptember közepén fejezte be. A családok cukorszörpüt kaptak, de bőséges mézkészietet is hagy a kaptárakban. Családonként átlagosan tíz kilogramm eleséget hagy télre. Soha nem tudhatja, hogy milyen zord és hosszú lesz a tél. A családok hét keretre szűkítve telelnek. Télen sem tétlen, rendszeresen ellenőrzi a méhek belső ételét, megjavítja a tartalékkereteket, kaptárakat, nehogy a tavasz készületlenül érje. ANDRISÉIN JÓZSEF. Ismét az álanyás családokról Szeretnék hozzászólni az alányos családok kezelése című korábban közölt cikkhez, mert az abban közölt néhány dolog kiegészítésre szorul. A cikk eredetileg kezdőknek készült, ha azonban az ilyen családok minden jellemzőjét ismertetjük, akkor a tapasztaltabb méhészek Is találhatnak abban tanulságosat. Az álanyás családokkal kapcsolatban tudni kell, hogy az alányásság mikor szokott előfordulni, mi az okozója, hogyan lehet idejében fölismerni és főleg megelőzni. Mikor fordulhat elő az álanyásság? Rendszerint a rajzás után, esetleg rajkészítéskor. Mi az okozója? Ha rajzáskor vagy rajkészítéskor a rajnak fiatal terméketlen anyja van, s az a párzásra kirepülés alkalmával esetleg kezelés közben elpusztul, mielőtt megkezdhette volna a petézést. így az elpusztult anya helyett a méhek nem tudnak miből új anyát nevelni. Amennyiben a fiatal méhek garatmirigye automatikusan működik, azok pempőt termelnek az álcák etetésére. Álcák azonban nincsenek, így egymást kezdik etetni. Ennek következtében egyes méheknek a petefészke megduzad, s erre petézni kezdenek, de ezekből csak herék kelhetnek. Hogyan ismerhető fel az álanyásság? Amennyiben a petéket dolgozó sejtekbe rakták, s tudjuk, hogy abból herék kelnek, a here azonban a dolgozó sejtbe nem fér. A méhek ezen úgv segítenek, hogy a dolgozó sejteket megnyújtják s ezzel befedés után púposak. Ezt persze csak a petelerakástól számított tizedik napon lehet észrevenni. Így nem szükséges huszonnégy napig várni, amíg a herék kikelnek. Van az álanyás családok felismerésének egy korábbi módja is, ha betartja a méhész azt a szabályt, hogy a terméketlen anyás rajokat a rajzás utáni tizedik napon megvizsgálja. Ilyenkor megállapíthatja, hogy az anya petézik-e. Ha petéket nem talál, akkor egy nyitott fiaslépet, vagyis próbakeretet kell a rajnak adnia, amit négy-öt nap múlva ellenőriz. Ha azon a méhek nem építettek anvabölcsöt, akkor az anya megvan. Várni kell azonban míg az bepárzik. Amennyiben a méhész anyabölcsőt talál, akkor az anya elveszett. Ha petéket talál, s azok sorban minden sejt fenekén egyesével vannak rakva, akkor minden rendben van, mert az anya már bepárzott. Amennyiben a peték hézagosán, nem a sejt fenekére, hanem az oldalára vannak rakva, s egy sejtben több pete is található, akkor a ^raj már álanyás. Hogy kerülhetők el a meglepetések? Ha. a rajnak betelepítéskor egy nyitott fiasításos lépet teszünk a kaptárba. A tizedik napon — ellenőrzéskor — ez megmutatja, hogy van-e anya a családban. Ha az elveszett, akkor a méhek már bölcsőket húztak. A beadott nyitott Hasításnak több előnye van. Amenynyiben az anyja elveszett, van miből anyát nevelni, a fiatal méheknek van hol a pempőt fölhasználniuk az álcák etetésére, a raj a kaptárból nem szökik meg, mert a Hasítást ösztönösen védik a megfázástól. Szeretném felhívni a méhésztársak figyelmét arra, ha itt-ott púpos fiasítással találkoznak, ott az anya kiöregedett és petefészke kimerülőben van. Másik eset, amikor az új anya a kezdet-kezdetén vegyesen dolgozó és here petéket rak. Ez azonban bizonyos időn belül megszűnik. Ha a fönti eset hosszabb ideig tartana, úgy az anyát cserélni kell, mert a család lezüllene. Az álanyás családok megmentése akkor esedékes, ha érdemes. Egyetértek abban a cikkíróval, hogy a családot üres kaptárba kell tenni, azonban nem üres keretekre, mert ba az anyát a raj elfogadta, megkezdik az építést, az üres keretekben összevissza építhetnének, s az ilyen kereteknek a kiszedése bizonytalan. A szerző bizonyára üres lépeket akart Írni. Én élelmet se adnék a családnak, mert ha az álanyák élelemhez jutnak, újra elkezdenek petézni. Azt minden méhész tudja, hogy a jó anya is csak akkor petézik, ha van a családnak élelme. Negyvennyolc óráig kibírja a család élelem nélkül is. Elég ha akkor kezdjük a családot etetni, amikor megkezdi az építést. Ez annak a jele, hogv az anyát elfogadta. A cikk utolsó bekezdését csak annyiban helyeslem, hogy a púpos Hasítást le kell nyakalni. Ezt követően azonban a kereteket be kell adni egyenként az idősebb családoknak. Azok azt szépen kitakarítják. Nem helyes azt hidegvízzel megöntözni és hagyni megfázni, mert az betegséget okozhat, tehát bízzuk a méhekre az ilyen Hasítás likvidálását. Kovács Lajos méhész
