Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-08 / 36. szám

1979. szeptember 8.

SZABAD FÖLDMŰVES

.11

Ilyen takarmány-begyűjtő gépiink nekünk is van, nagyon jól dolgozik — mondták a csúzi Vörös Lobogó Élsz tagjai.

4,1-es szalmakocsit, meg egy DÓD—

3-as adagolóasztalt. Čibík mérnök csak bólogatott. Gondolom, madarat lehetett volna vele fogatni, ha akad valaki a kiállításon, aki ilyen megrendelést elfogad.

Az országos mezőgazdasági kiállításnak naponta több tízezer látogatója van. Az érdeklődők zöme, természetesen, mezőgazdasági dolgozó, de egyéb foglalkozásúak is szép számban felkeresik a színvonalas bemutatót. Például beszéltem egy szövőgyári munkással, aki nem győzte dicsérni az ízletes halászlét — nekem nem volt türelmem várakozni, amíg valamelyik asztanál megüresedik egy hely —, találkoztam egy nénivel a losonci járásból, aki nem kis büszkeséggel mesélte, hogy közel negyvenperces közelharc árán sikerült hozzájutnia egy rúd szalámihoz. Aztán láttam egy csoport fiatalt — lehettek vagy húszán, fiúk és lányok vegyesen —, amint lelkesen megtapsolták a kovarcei Trebiőanka műsorát, láttam soksok fiatalt és öreget, amint éppen a kisállattenyésztők által bemutatott nyulakban, galambokban és papagájokban gyönyörködnek. Déltájban egy csinos fiatalasszonnyal csevegtem egy kicsit.

— Tetszik a kiállítás? — érdeklődtem, s magam is szemügyre vettem a hatalmas Skoda-traktort.

— Igen, tetszik — felelte mosolyogva. — Főleg a gépeket csodálom, bár többnyire csak sejtem, melyik mire szolgál.

Alig tíz percig beszélgettünk, mégis sokat megtudtam Rosinská doktornőtől. Például azt, hogy a nitrai kórházban dolgozik, a nőgyógyászati és szülészeti osztályon. Jól működő szocialista brigádjuk van, melynek ő a vezetője. A kiállítást is szervezetten, közösen nézték meg. Mielőtt elbúcsúztunk volna, megkért, hogy készítsek róluk egy felvételt, szeretnék ezt a napot is megörökíteni a brigádnaplóban.

PARADICSOMHAJTAT0 MICSODÁK

Még reggel említette őket egy néni a bejáratnál. Én már láttam ezeket a klimatizációs sejteket — ha jól emlékszem, a'szőgyéni (Svodln) szövetkezet Szlovákiában az elsők között honosította meg ezt a paradicsom-termelési módszert —, mégis úgy határoztam, hogy ellátogatok a kertészeti bemutató területére. Annál is inkább érdekelt ez a részleg, mert a vSeni Český Ráj Efsz sajtótájékoztatóján a közös képviselői a hajtatósejteken kívül néhány további újdonságra is felhívták a figyelmünket. A kétezerötszáz hektáros szövetkezet igen szélsőséges természeti adottságok közepette gazdálkodik, így hát az évi ötvenmillió koronás nyerstermelési értéknek egyharmadát a melléküzemági termelés biztosítja számukra. A melléküzemágat kertészeti kellékek — fólialemezből készült összerakható palántanevelő és gyökereztető cserepek, palántanevelő műanyag tálcák, klimatizációs sejtek stb. — gyártására szakosították. Termékeikre főleg a szakemberek voltak kíváncsiak, de a kiskertészek részéről is nagy volt az érdeklődés. Hogy miért, arról majd szakrovatunkban ejtünk szót. Valamint arról is, hogy miként lehet helytakarékos módszerrel — a nevezett szövetkezetben gyártott műanyagpiramis segítségével — sok egészséges szamócát termelni a konyhakertben vagy a kerttelepeken.

minden délután — gépbemutató

A brnói Zbrojovka termelési gazdasági egység külön részlegen mutatja be termékeit. A sok sok korszerű gépet délutánonként gyakorlati bemuA nitrai kórház nőgyógyászati és szülészeti osztályának szocialista brigádja is megismerkedett mezőgazdaságunk három évtizedes fejlődésének eredményeivel.

A keszegfalusi Steiner Gábor

Efsz dolgozói

a szovjet

vetőgéppel

ismerkednek.

Varga Kálmán, a keszegfalusi egyesült szövetkezet elnöke több gépről is elismeréssel szólt. Mint mondotta, a bemutatón látott NVTF—8 fekálkocsira igen nagy szüksége lenne a gazdaságnak, mert a régiek már elavultak meg kisebb a teljesítményük is.

Babik János, a királyi (Kráľ) szövetkezet főgépesítöje azon mérgelődött, hogy mi a csudának mutogatják, népszerűsítik a nagyteljesítményű erőgépeket, ha a kihasználásukat biztosító munkagépeket, talajművelő eszközöket csak nagy üggyel-bajjal vagy egyáltalán nem lehet beszerezni. Most például egy tizenegy méteres simítót akartak rendelni Krükanyban. A gtá-n azt a választ kapták, ha beszerzik az olajnyomású emelőszerkezet elkészítéséhez szükséges munkahengehallgattam szakelőadást a nem nagyományos takarmányforrásokről, meg dalt a szerelemről, feljegyeztem véleményeket, máskor pedig a csodálkozö szemekből vagy a legyintésekből ob vastam. De láttam póniháton lovagoló apróságokat, nagy táska élelmiszerkülönlegességet cipelő anyukákat, hónuk alatt tízkilós görögdinnyét szorongató apukákat. Közben beesteledett, s azzal a benyomással léptem ki a bemutató kapuján, hogy a kiállítás rendezői derekas munkát végeztek. Most már a gyártó vállalatokon a sor, hogy a felvonultatott korszerű termékeket mielőbb a fogyasztók, illetve az őstermelők rendelkezésére bocsássák, a haladás szolgálatába állítsák.

Irta és fényképezte;

KADEK GÄBOR

Uőnapokon át érdeklődéssel vár"" tűk, hogy megnyissa kapuit az Agrokomplex '79 országos mezőgazdasági kiállítás. Jogos volt a kíváncsiságunk, hiszen már törvényszerű, hogy ez a bemutató évről évre gazdagabb, színvonalasabb és egyre több lehetőséget kínál a tapasztalatszerzésre, ismereteink tárházának gazdagítására. Érdeklődésünket fokozta a tudat, hogy az idei seregszemlét „A szocialista mezőgazdaság építésének 30 éve — a további fejlődés alapja“ központi jelszó jegyében úgy készítették elő, hogy szemléltesse a nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztésének három évtizede során elért sikereinket és egyúttal arra is választ adjon, miképpen szorgalmazhatjuk a mezőgazdaság továbbfejlesztését a tudományos-műszaki haladás legújabb vívmányainak széleskörű érvényesítésével.

Az elmondottakból következik, hogy a rendezők és a kiállítók munkája nem volt könnyű. Igényesnek kellett lenniök, hiszen több százezer érdeklődő látogatását várták. Hetvennégyben csupán száznyolcvanezer látogatója volt az első ízben megrendezett nitrai országos mezőgazdasági kiállításnak, tavaly pedig több mint 453 ezer érdeklődő tekintette meg a bemutatót. Az idén még ennél is nagyobb látogatottságra számítottak.

Nos, az első napok szomorkás, csapadékos időjárása nem kedvezett a látogatottság alakulásának. Viszont augusztus 21-én már a kora reggeli órákban nyilvánvaló volt, hogy isméé jó idő, sőt kánikula lesz. Nyitás — kilenc óra — előtt néhány perccel érkeztem Nyitrára. A kijelölt parkolóhelyek perceken belül megteltek az ország különböző tájairól érkezett személygépkocsikkal, autóbuszokkal, s a kiállítás bejárata előtti téren már több százan türelmetlenül pislogtak az órájukra, milyen lassan múlnak a percek. Az emberek csoportokat alkotva azon tanakodtak, hol, melyik csarnokban kezdjék a szemlélődést, mit nézzenek meg azonnal, mit ké sőbb és mit csak a legvégén, ha még egyáltalán futja az időből. Negyven hektár nagy terület, jól be kell osztania az idejét annak, aki nem csupán nézelődni jött.

— Először a traktorokat nézzük meg, fiam — mondta a közelemben egy bajuszos bácsi a feleségének. — Ilyen hatalmas masinákat úgysem lát mindennap az ember. Azután a vadászpavilonba megyünk ...

— Nem bánom — bólintott a néni '—, de tudod, hogy én meg azokat a paradicsomhajtató micsodákat szeretném megnézni. Azokat a fóliákat, no... A Julis nagyon oda van velük, azt mondta, jövőre vesz néhányat. Lehet, hogy nekünk is megérné ...

Persze, nem mindenki tervezett. Többen azonnal megkezdték a költekezést. Reménykedve körülvették a sorsjegyárust, hátha rájuk mosolyog a szerencse és megnyerik a tetszetős, élénkpiros Nyiva terepjáró gépkocsit. Pontosan kilenc óra volt, amikor kitárultak a kapuk, és már senki sem figyelt a sorsjegyárusra, aki lassan csomagolni kezdett.

GÉPEK, GÉPEK, GÉPEK

Nem tudom, más hogy van vele, de a mezőgazdasági kiállításokon számomra mindig a gépbemutató a legvonzóbb. Nyltrán is a gépeknél kezdtem a szemlélődést.

Közvetlenül a bejáratnál, három hatalmas csarnok szomszédságában, összesen tízezer négyzetméteres portalanított terület áll minden évben a gépgyártók rendelkezésére. A mezőgazdasági dolgozók általában egymásfél órát is elidőznek itt, hogy közelebbről megismerkedjenek a legkorszerűbb erő- és munkagépekkel. Egyegy gépújdonság körül néha tizen is összejönnek, többnyire gépesítők, traktorosok, hogy megvitassák, miért tartják jónak a gépet, miben látják az előnyeit. Egy ilyen csoportban ismerkedtem meg Krencsan István gépesítési csoportvezetővel, a csúzi (Dubník) Vörös Lobogó Élsz dolgozójával.

— Ezt az univerzális rakodógépet

szegfalusi (Kameniöná) Steiner Gábor Efsz néhány vezető beosztású dolgozója éppen a szovjet gyártmányú, SO—4,2 jelű vetőgéppel ismerkedett.

— Egyesült szövetkezetünk jelentős területen termel zöldséget — mondta a többi között Radzo Pavel mérnök, növénytermesztési ágazatvezető —, elsősorban vöröshagymát, sárgarépát, petrezselymet. A rendelkezésünkre álló Nibex vetőgép sokkal jobb az előzőeknél, de ahogy elnézem, ezzel a géppel tökéletesebb munkát lehetne végezni, mert közvetlenül a vezetőfülkéből ellenőrizhető a végzett munka minősége. Jó lenne, ha a járási zöldségtermesztési társulás beszerezne egy ilyen gépet. Mi legalább százötven hektáron tudnánk hasznosítani.

Egy szovjet szakember később felvilágosított bennünket, hogy ők kizárólag a paradicsom helyrevetésére használják és ennek megfelelően népszerűsítik a gépet. Čibík Jaroslav mérnök, a keszegfalusi szövetkezet gépesítője viszont azon a véleményen volt, hogy némi átalakítás — vagy ha úgy tetszik, ötletes újítás — után minden bizonnyal megfelelne egyéb zöldségfélék vetésére is.

Szabó János elsősorban a takarmány-begyűjtés, illetve az állattenyésztés gépei iránt érdeklődött. Fanyar mosollyal ugratta a gépesítőt, ugyan rendelne már a szövetkezet számára legalább négy darab NTVS—

tató során is megtekinthetik az érdeklődők. A gépszemlét nem lehet, nem szabad elmulasztani, hiszen tulajdonképpen a gyakorlat mutatja meg, mit tud, mire alkalmas egy-egy gépreket, akkor a traktorállomás legyárt’3 ja janpárra a kért simítót. A jónevű szövetkezetnek három Kirovec traktora van, s ha tökéletesen ki akarja használni őket, ilyen feltételek mellett is be kell szereznie a munkagépékét.

Bábeckv István, a Tornaijai (Šafárikovo) Állami Gazdaság gépesítője így nyilatkozott:

— Tízezer hektáros gazdaság vagyunk, ötezer hektárnyi szántóterüle3 tünk zöme nehéz, kötött talaj. Nyolc Š—180-as traktort üzemeltetünk, és a hetes szovjet tárcsák bizony nem végeznek valami jó munkát. Itt a magyar Rába traktorral együtt bemutattak egy szerintem kiváló tárcsát, de azt nem vihetjük haza. Mint ahogy az UNIHOT—80 hegyi traktort sem lehet megvenni, pedig közel ötezer hektár rétünk és legelőnk van, többnyire dombos területen, és nagy hasznát vennénk a betakarításkor.

Asztalos Ferenc, a Méhi (VCelince) Efsz gépesítője:

— Szép is meg színvonalas is ez a bemutató, sokan mégis keserű szájízzel távozunk a kiállításról. Harminc év alatt elértünk bizonyos sikereket de most már a jövőre kell gondolni. Szükségünk volna például egy nehéz hengerre. Az itt bemutatott VRT 500-as típus megfelelne, de hiába keressük a piacon, mert a Trebišovl Gtá két év alatt sem tudott legyártani egyet a kérésünkre.

Az országos mezőgazdasági kiállítás huszonkét napon ót fogadta a látogatókat. Én, akárcsak az érdeklődők többsége, csupán egyetlen napot töltöttem Nyitrán. Mindent megnéztem, ami érdekelt és amir futotta az időmből. Láttam néhány tucat gépet, végigjártam a csarnokokat, az istállókat. Tapulmánvoztam grafikonokat,

nézegetjük — mondta István bátyám í—, mert ilyet csak kiállítások alkalmával lát az ember. Pedig sok gazdaság bizonyára ésszerűen ki tudná használni. Lehet vele szénát rakni, kazalözni, az ístállótrágya kihordásakor is hasznát vehetnénk. S ami talán a legfontosabb, a szilázs kiszedését is gépesíthetnénk, ha lenne egy ilyen rakodónk.

Később az NDK gyártmányú E—i 281-es takarmány-begyűjtőnél is megálltunk. A csúziak elismerően nyilatkoztak a gépről, mondván: az ő szövetkezetükben már van ilyen, és nagyon jól dolgozik. Legalább olyan jól, mint a „kékfehér“ gabonakombájnok.

— ötezer hektáron gazdálkodunk — említette Krencsan elvtárs —, van néhány kombájnunk, tudjuk értékelni a jó munkát. Az idén csupán a központi részlegen hétszázhúsz hektáron termett gabonánk. A segítségünkre érkezett négy géppel együtt tizenegy kombájn tizenkét napon át zúgott a határunkban. A kisegítő gépek között E—516-os is volt. Bizony, öröm volt nézni, hogyan falja a gabonát. Ha arra gondolok, hogy még SZK—4- esünk is van, legszívesebben „elkötném“ ezt a kiállított masinát. És azonnal megvennénk egy jó ekét Is, ha lehetne.

Folytattam a terepszemlét. Kisvártatva ismerősökre bukkantam. A keA kicsit hosszúra nyúlt, de színvonalas és érdekes gépbemutató után találkoztam es elbeszélgettem néhány szövetkezeti dolgozóval.