Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-18 / 33. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 18. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás mezőgazdasági üzemeinek félévi tejtermelési tervét 21 millió 372 liter­ben szabták meg. A tervfeladatot mindössze 19 millió 910 ezer literre sikerült teljesíteniük. A gazdaságok valamilyen elvarázsolt körben bukdá­csolnak, mert — a félévi értékelés szerint — nem sikerült átjutniuk a tehenenként! ezerháromszázharminc­nyolc literes átlagon. A biztató tervek teljesítése nem járt sikerrel. A szá­mok akkor válnak igazán ijesztővé, ho figyelembe vesszük, hogy egy év alatt négyszáztizenegy darabbal növe­kedett a tehénállomány! Több gazda­ságban — az évvégihez viszonyítva — a termelés fokozása helyett csökkent a tej mennyisége. Az élenjárók — a tisoveci, a rimaszombati, a Hrnčiarské Zálužany-i, a gesztetei (Hostice) szö­vetkezetek — és a hátul kullogok között nagyok a különbségek. Például az élcsoporthoz tartozó tisoveci és a sereghajtó kalosai (Kaloša) szövetke­zet között ötszáztizenkilenc liter a tehenenkénti különbség. Baj van a felvásárolt tej minőségé­vel is: mindenekelőtt a zsírtartalom­mal, a tisztasággal és a hűtéssel. Nem kielégítő a járás hűtőkapacitása. Ez főleg nyáron érezteti hatását. A lemaradás okát az alábbi ténye­zőkkel magyarázhatjuk: , 0 Nem kielégítő a gazdaságok ta­karmányalapja, keményítő- és a fe­hérje aránya, gyakori a változás a ta­karmányadagolásban, túlzottan idény­jellegű az etetés; 0 Eltérő a nitrogén-anyagok és a keményítőérték aránya; 0 Nincs olegendő munkaerő, nem megfelelő az emberek hozzáállása az etetésnél és a fejésnél; 0 A takarmányozási technológia több gazdaságban nem felel meg a termelés korszerű feltételeinek. A tehenek elégtelen takarmányozá­sa során törvényszerűen megmutat­koztak a következmények. Csökkent a tejtermelés, jelentkeztek az emésztő­szervi zavarok, és gyöngült az állatok általános egészségügyi állapota. AZ ELŐRELÉPÉS FELTÉTELEI — A holtpontról való elmozdulás céljából a tenyésztésben a tartástech­nológiában és a gazdaságosságban alapvető kérdéseket kell tisztáznunk — állapította meg Hajdú István, a jmi zootechnikusa. A továbbiakban elmondotta, hogy a tejtermelés növekvő feladatainak a járásban nincsenek genetikai akadá­lyai. Rendelkezésre állnak azok a fajták és törzstenyészetek, amelyek a fejlődést segíthetik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a fekete-tarka, hegyi körzetekben pedig az ajsír fajta fenn­tartását, keresztezését és nevelését az eddiginél is magasabb színvonalon végezzék. A fejlesztési célok meghatározásá­nál továbbra is elsőrendű feladat a meglévő épületek felújítása s a kor­szerű szakosított farmok kialakítása. A célok érdekében új és korszerű te­henészeti farmok épülnek, a Veiké Teriakovce-i, a rimaszécsi (Rimavská Seč), a gesztetei, a lénártfalai (Le­­nartovce), a méhi (Vdelince), a sajó­­gömöri (Gemer), az újbásti (Nová Bašta) szövetkezetekben és a Bátkai (Batka) Állami Gazdaságban. Az állomány termelőképességének kihasználása, valamint a takarmányt termő területek gazdaságosabb hasz­nosítása érdekében alapvető változást kell elérni a takarmánygazdálkodás­ban. A szarvasmarha-állomány ellátá­sában a tömegtakarmány a meghatá­rozó tényező. Ezzel szemben az utób­bi években ezen a téren mutatkozott a legtöbb probléma. Fontosnak tart­ják tehát a tejtermelés színvonalához igazodó, hatékony takarmánytermelés meghonosítását. Sikerek fémjelzik életűtiát AZ IGÉNYEKKEL ÖSSZHANGBAN — Az utóbbi években több mező­­gazdasági üzemben — főleg a gabo­natermesztéssel foglalkozók — csupán 80—90 százalékra fedezték a takar­mányszükségletet, s a hiányzó meny­­nyiséget télen és koratavasszal széna­vásárlással pótolják — foglalta össze az elmúlt évek sarkalatos problémáit Ferencz Gyula, a jmi agronómusa. A takarmánygondokat meghatározó intézkedések ebben az évben meghoz­ták a várt eredményt. A célkitűzések létjogosultságát néhány gabona- és répatermesztő körzethez tartozó nagy­üzem példája is bizonyítja. Ezen a téren jó úton halad a Hrnčiarské Za­­lužany-i és várgedei szövetkezet, va­lamint a Tornaijai (Šafárikovo) és a Bátkai Állami Gazdaság. A takar­mányszükséglet fedezése tekintetében ma még gondokkal küzdő szövetkeze­tekben elsősorban a másodvetés, to­vábbá a nem mezőgazdasági területek termésének rugalmas begyűjtése, s az évelő takarmányok harmadik kaszálá­sának veszteségmentes betakarítása vezethet sikerre. További lényeges felauat, hogy a tömegtakarmányok a költséges, bo­nyolult és hosszú- Ipari művelet — szárítás, pelettkészítés stb. — mellett az egyszerű, olcsó tartósítási eljárá­sok — nedves tárolás, silózás — ke­rüljenek homloktérbe. Meg kell teremteni a takarmány­szalma és a kukoricaszár minél na­gyobb mértékű betakarításának és hasznosításának a műszaki feltételeit is. XXX. A járás tejtermelése terén kialakult helyzet, a nagyüzemek minden dolgo­zójától megköveteli, hogy bíráló igé­nyességgel elemezze az eredménye­ket, kitűzze az elérhető reális célt, és feltárja azokat a gyenge pontokat — rejtett tartalékokat — amelyek le­hetővé teszik a fokozottabb feladatok teljesítését. Szükséges továbbá, hogy a jmi rendelkezéseit és célkitűzéseit a gazdaságok vezetői a dolgozókkal megtárgyalják. Az előbbre lépés u­­ugyanis csak az erők kölcsönös ösz­­szefogásával valósulhat meg. —csiba— IÄN VARGA elvtárs, a gazdaság igazgatója hatvan éves. A Valaliky Állami Gazdaság terüle­te 7450 hektár. A kelet-szlovákiai ke­rületben — területét illetően — az ötödik helyet foglalja el, eredményeit tekintve azonban az első helyen van. Nem kevesebb, mint huszonegy köz­ség területét öleli fel. A gazdaság re­kordjainak a sora szinte végtelen, hi­szen gabonából rendszerint az ötver. mázsát jóval, meghaladó hozamot ér­nek el, ugyanakkor szlovákiai méret­ben ők az őszi repce legnagyobb ter­melői. Több mint nyolcszáz hektárt foglal el az őszi repce és az átlagos hektárhozam a harminc mázsához kö­zeledik. A termelés jó színvonalának bizonyítéka, hogy évi átlagban hektá­ronként 805 liter tejet és 370 kg húst értékesítenek. Ezek után nem a véletlen műve, hogy a Valaliky Állami Gazdaság 1974-ben kiváló eredményeiért magas állami kitüntetést, Munkaérdemrendet Ha húszmillió korona befektetéssel elvégzik a vizenyős talajok lecsapolá­­sát, akkor bekapcsolódhatnak a ga­bonatermesztés fellendítéséért Indított ún. „hatvanasok mozgalmába“. A má­jus elsejei felvonuláson mér jelezték, hogy egy tehéntől átlagban négyezer liter tejet termelnek, s a grajciari, a haniskai és valaltky gazdaságokban hektáronként hatvan mázsa gabonát és 420 mázsa cukorrépát érnek el. Aratás után megláthatjuk, hogyan tel­jesítették ezt a célkitűzést. Varga elvtárs azt is megemlítette, hogy náluk a szovjet búzafajták a legmegfelelőbbek. A gabona vetéste­rületének 62 százalékát foglalják eh Főleg a Jubilejná, az Ujicsovka és Mi­­ronovszka búzát vetették. A gazdaság­hoz szorosan fűződik a szója termesz­tése is. Ebbél húsz mázsa körüli át­lagot érnek el. A kerület szója-vetés­­területének hetven, szlovákiai vetés­­területének pedig tíz százalékát vál­lalták. A Kassa (Košice)-vidéke járás me­zőgazdaságában Varga elvtárs valósá­gos élő krónikának számít. Július 18-án ünnepelte hatvanadik születés­napját. A kerület párt és állami szer­vei munkáját nagyra értékelték és átadták neki „A kelet-szlovákiai ke­rület fejlesztésében szerzett érdemei­ért“ érdemrendet. IVAN SÄND0R Ismeretes, hogy egyes kultúrnövé­nyek, mint például a szőlő, a gyü­mölcs és a komló termesztésében na­gyon hatékony és gazdaságos az ön­tözés. A hozamnövekedést és minősé­get az öntözés húsz-harminc száza­lékkal javítja. Hazánkban mintegy 150 ezer hektáron termesztünk spe­ciális kultúrnövényeket. Ennek negy­ven százaléka, vagyis 58 ezer hektár igényel öntözést. Az öntözés lehetősé­gét könnyíti az, hogy tartós jellegű hálózatot építettünk ki, s ezzel nagy­ban csökkent a munkaerő-szükséglet. Az öntözés módszere és műszaki kivitelezése sokrétű lehet. Ennek meghatározása során a terület fekvé­séből, alakjából, a sík vagy dombos jellegből, továbbá a talaj típusából kell kiindulni. Az eddigi módozatok közül az esőztető megoldás terjedt el legjobban, részben beépített, vagy át­helyezhető öntöző hálózattal. Ojabban a sávos módszer is tért hódít, ha kri­tikussá válik a kultúrnövények víz­igénye. Mivel a gyümölcsösök és szőlőültet­vények öntözése a víz hiánya miatt gyakran lehetetlen, az utóbbi időben előtérbe került* a csepegtető öntözés. Ennek előnyei és hátrá­nyai a következők: ф 60 százalékkal kevesebb víz szükséges az öntözéshez, mint más módszer esetén; + 20—30 százalékkal növelhető a hozam a hagyományos öntözési mód­szerekkel szemben; 0 a talajfelszínnek 15—40 százalé­kát nedvesíti át, s ezzel lényegesen csökken a elgazosodás; + szélben s az időjárástól függet­lenül végezhető a növények bármely növekedési fázisában; + lehetőség nyílik a dombos és a teraszos telepítések öntözésére, s nagy előnye, hogy a vízadag nem okoz eró­ziót; Hátrányai közé sorolhatjuk: + nagy a beruházás költsége (ám ez megkérdőjelezhető); ф igényes ľ berendezés karbantar­tása és ellenőrzése; ^ gyakori a csepegtető „testek“ el­dugulása; 4 nagy a víz tökéletes szűrési és kezelési igénye. Hasznos ismeretek a csepegtető öntözésről A csepegtető öntözés kutatása és gyakorlati hasznosítása a KGST orszá­gok napirendi feladata. A módszer megvalósításában figyelmet érdemlő sikereket értek el az MNK-ban a dán­­szentmiklósi Micsurin Tsz-ben. Sike­resen hasznosították az eddigi isme­reteket, és saját feltételeik között to­vábbfejlesztették ezt. Több kút össze­kapcsolásával biztosították a szüksé­ges vízmennyiséget. Saját szűrő- és nyomásszabályozó berendezést fejlesz­tettek ki. Ma már csöpögtető-mód­­szerrel több negyven hektáros alma­­üitetvény-blokkot öntöznek. A beren­dezések több fejlesztési generációját mondhatják a magukénak. Az öntö­zéssel egybekötve tápanyagpótlást is végeznek és figyelemmel kísérik a sok közti terület agrotechnikáját is. A növények vízháztartásával a cse­pegtető öntözés jellegéből eredő vál­tozások kapcsán foglalkoznak. Figyel­met érdemel az, hogy a berendezés kivitelezéséhez á hazai műanyagokat használták fel. Elkészítésére a saját fejlesztő bázist használják ki. A cse­pegtető öntözés üzemelése nagyon gazdaságos, mert gyorsítja a növé­nyek fejlődését és rövidíti az ültetvé­nyek terméketlen kezdeti időszakát. A harmadik évben öntözött szőlőültet­vény például már jelentős termést adhat. A kétéves csepegtető öntözés­sel kezelt szőlő két évvel fejlettebb, mint más ültetvény. Az öntözést úgy végzik, hogy három naponként 10—12 órára beindítják azt 20—40 hektáron. Ez idő alatt egy fa és szőlőtő közelé­ben 10—12 liter vizadag kicsepeg. Az optimális vízadagot a talaj tulajdon­ságai szerint állapítják meg, a beázott „talajkúp" alapján. Céljuk az, hogy a talajkúp és a gyökérzeti góc egybeessen. Értékes tapasztalattal rendelkeznek a csepeg­tető spirál eldugulásának elhárításá­ban is. A legtöbb gondot a kútviz nagy vas- és mésztartalma, valamint a víz szerves szennyezettségével fel­lépő algásodás okozza. A felszíni víz­forrásból táplált csepegtető öntözés ma még számos problémával jár. Sok­kal körültekintőbben kell végeznünk a víz tisztítását és szűrését, mint más módszereknél, ezzel azonban megta­karítjuk a beruházás azon részét, amit a kutak építése igényelne. A példa kapcsán nálunk is előnyös lenne ezen eljárás. Többcélúvá válna az öntözőhálózat kihasználása. Csök­kenne a munkaigényesség és a gyön­ge talajok termésátlaga javulna. A csepegtető öntözés hálózatának az építése és kihasználás hatéko­nyan befolyásolhatná a gyümölcster­mesztést mezőgazdasági üzemeinkben. —gya— kapott. A múlt évben pedig az SZNF 34. évfordulója alkalmából Ján Varga igazgatót szintén a Munkaérdemr;enU- del tüntették ki. Ez év elején Varga elvtárssal bő­vebben elbeszélgettem. Horváth Fe­renc elvtársnak, a kalšai gazdaság vezetőjének hatvanadik születésnapját ünnepelték, és ekkor beszélgettem vele. Megemlítette, hogy az aratást évente a michalovcei, a poprádi és tőketerebesi (Trebišov) járás mező­­gazdasági üzemeinek a segítségével végzik, és a segítséget viszonozzák. A munkaérdemrendes gazdaság dolgozói a felvonulásban. A sikeres repcetermesztés feltételei Ipari növényeink között jelentős helyet fog­lal el a repce. Jövedelmezősége mellett jelen­tősek az üzemszervezésben rejlő előnyei is: jól beilleszthető a vetésszerkezetbe, termesztése az egyéb növények munkálataival összeegyez­tethető, s minimális az eszközigénye. XXX A dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járás egyik élenjáró repcetermesztő gazdasága a hodosi (Vydrany) székhellyel gazdálkodó Duk­la Efsz. A repcetermesztés előnyeit — a helyi tapasztalatokból kiindulva — Farkas Imre mérnök agronőmus a következőképpen foglalta össze: ♦ a repce egyike a legkorábban betakarít­ható szántóföldi növényeinknek. Utána a ta­karmányozási célokat szolgáló másodvetések jól sikerülnek, a repce jó búza-elővetemény. ♦ Nincs speciális gépigénye. 0 Munkálatai megelőzik a nyári, illetve az őszi csúcsidőszakot. Sajnos a repce nem olyan télállő, mint az őszi vetésű gabonafélék. így a körülbelül tíz­évenként előforduló egy-kétszeri kifagyás okozta gyengébb termés gyakran elveszi a rep­cetermesztők kedvét. Ma már azonban egyre többen vannak — közéjük tartozik Farkas elv­társ is ■— akik számításba veszik ezt a kocká­zatot. Esetleges kifagyása különben sem jelent nagy veszteséget, mivel a gyakorlott szakem­ber már március elején el tudja dönteni, ér­demes-e a télen erősebben megsínylett repce­vetést megtartani, vagy helyette — erre bősé­gesen van idő — kukoricát, napraforgót, szóját vagy más tavaszit kell vetni. XXX A szövetkezet repcetermesztési eredményei egyértelműen azt igazolják, hogy a gazdag ter­més elengedhetetlen feltétele a trágyázás. Kü­lönösen fontos az istállótrágya, melyből húsz, huszonöt tonnát dolgoznak a talajba. Előveteménye leggyakrabban valamelyik ko­rai búzafajta. Talajelőkészítését közvetlenül az aratás befejezése után kezdik meg. Szántáskor a műtrágyát is bedolgozzák a talajba, utána pedig felületi művelést végeznek. Alaptrágya­ként a foszfort, a káliumot, s részben a nitro­gént alkalmazzák. A nitrogén további részét — tavasszal — fejtrágyaként adagolják, hogy a növekedés gyors szakaszában, valamint a be­­cőberakódás idején legyen elegendő, könnyen felvehető tápanyaga. Korábban néhány külföldi szakember a nit­rogén termésnövelő hatása mellett az olajtar­talom csökkenéséről beszélt. A kísérletek vi­szont ennek a ford^ottját igazolják. Fontos jelentőséget tulajdonítanak a vetést megelőző talajfertőtlenítésnek. A repce kárte­vői ellen leggyakrabban furadant, mocabot és difonátot használnak. A repce vetését augusztus utolsó hetében végzik. A fajták közül a Brilandot részesítik előnyben, amely nagyhozamú, eléggé télálló és eruksavmentes. Ez gépi betakarításra alkal­mas, érése egyenletes, szempergése ritka. A sikeres repcetermesztés alapvető követel­ménye tehát a megfelelő talajelőkészítés, a ko­rai vetés, a kártevők elleni védelem és a meg­felelő tápanyagpótlás. A négy feltétel biztosí­tásával érhető csak el a repce őszi megerősö­dése, szívósságának növelése és sikeres át­­telelése. Cs. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom