Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-18 / 33. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 18. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás mezőgazdasági üzemeinek félévi tejtermelési tervét 21 millió 372 literben szabták meg. A tervfeladatot mindössze 19 millió 910 ezer literre sikerült teljesíteniük. A gazdaságok valamilyen elvarázsolt körben bukdácsolnak, mert — a félévi értékelés szerint — nem sikerült átjutniuk a tehenenként! ezerháromszázharmincnyolc literes átlagon. A biztató tervek teljesítése nem járt sikerrel. A számok akkor válnak igazán ijesztővé, ho figyelembe vesszük, hogy egy év alatt négyszáztizenegy darabbal növekedett a tehénállomány! Több gazdaságban — az évvégihez viszonyítva — a termelés fokozása helyett csökkent a tej mennyisége. Az élenjárók — a tisoveci, a rimaszombati, a Hrnčiarské Zálužany-i, a gesztetei (Hostice) szövetkezetek — és a hátul kullogok között nagyok a különbségek. Például az élcsoporthoz tartozó tisoveci és a sereghajtó kalosai (Kaloša) szövetkezet között ötszáztizenkilenc liter a tehenenkénti különbség. Baj van a felvásárolt tej minőségével is: mindenekelőtt a zsírtartalommal, a tisztasággal és a hűtéssel. Nem kielégítő a járás hűtőkapacitása. Ez főleg nyáron érezteti hatását. A lemaradás okát az alábbi tényezőkkel magyarázhatjuk: , 0 Nem kielégítő a gazdaságok takarmányalapja, keményítő- és a fehérje aránya, gyakori a változás a takarmányadagolásban, túlzottan idényjellegű az etetés; 0 Eltérő a nitrogén-anyagok és a keményítőérték aránya; 0 Nincs olegendő munkaerő, nem megfelelő az emberek hozzáállása az etetésnél és a fejésnél; 0 A takarmányozási technológia több gazdaságban nem felel meg a termelés korszerű feltételeinek. A tehenek elégtelen takarmányozása során törvényszerűen megmutatkoztak a következmények. Csökkent a tejtermelés, jelentkeztek az emésztőszervi zavarok, és gyöngült az állatok általános egészségügyi állapota. AZ ELŐRELÉPÉS FELTÉTELEI — A holtpontról való elmozdulás céljából a tenyésztésben a tartástechnológiában és a gazdaságosságban alapvető kérdéseket kell tisztáznunk — állapította meg Hajdú István, a jmi zootechnikusa. A továbbiakban elmondotta, hogy a tejtermelés növekvő feladatainak a járásban nincsenek genetikai akadályai. Rendelkezésre állnak azok a fajták és törzstenyészetek, amelyek a fejlődést segíthetik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a fekete-tarka, hegyi körzetekben pedig az ajsír fajta fenntartását, keresztezését és nevelését az eddiginél is magasabb színvonalon végezzék. A fejlesztési célok meghatározásánál továbbra is elsőrendű feladat a meglévő épületek felújítása s a korszerű szakosított farmok kialakítása. A célok érdekében új és korszerű tehenészeti farmok épülnek, a Veiké Teriakovce-i, a rimaszécsi (Rimavská Seč), a gesztetei, a lénártfalai (Lenartovce), a méhi (Vdelince), a sajógömöri (Gemer), az újbásti (Nová Bašta) szövetkezetekben és a Bátkai (Batka) Állami Gazdaságban. Az állomány termelőképességének kihasználása, valamint a takarmányt termő területek gazdaságosabb hasznosítása érdekében alapvető változást kell elérni a takarmánygazdálkodásban. A szarvasmarha-állomány ellátásában a tömegtakarmány a meghatározó tényező. Ezzel szemben az utóbbi években ezen a téren mutatkozott a legtöbb probléma. Fontosnak tartják tehát a tejtermelés színvonalához igazodó, hatékony takarmánytermelés meghonosítását. Sikerek fémjelzik életűtiát AZ IGÉNYEKKEL ÖSSZHANGBAN — Az utóbbi években több mezőgazdasági üzemben — főleg a gabonatermesztéssel foglalkozók — csupán 80—90 százalékra fedezték a takarmányszükségletet, s a hiányzó menynyiséget télen és koratavasszal szénavásárlással pótolják — foglalta össze az elmúlt évek sarkalatos problémáit Ferencz Gyula, a jmi agronómusa. A takarmánygondokat meghatározó intézkedések ebben az évben meghozták a várt eredményt. A célkitűzések létjogosultságát néhány gabona- és répatermesztő körzethez tartozó nagyüzem példája is bizonyítja. Ezen a téren jó úton halad a Hrnčiarské Zalužany-i és várgedei szövetkezet, valamint a Tornaijai (Šafárikovo) és a Bátkai Állami Gazdaság. A takarmányszükséglet fedezése tekintetében ma még gondokkal küzdő szövetkezetekben elsősorban a másodvetés, továbbá a nem mezőgazdasági területek termésének rugalmas begyűjtése, s az évelő takarmányok harmadik kaszálásának veszteségmentes betakarítása vezethet sikerre. További lényeges felauat, hogy a tömegtakarmányok a költséges, bonyolult és hosszú- Ipari művelet — szárítás, pelettkészítés stb. — mellett az egyszerű, olcsó tartósítási eljárások — nedves tárolás, silózás — kerüljenek homloktérbe. Meg kell teremteni a takarmányszalma és a kukoricaszár minél nagyobb mértékű betakarításának és hasznosításának a műszaki feltételeit is. XXX. A járás tejtermelése terén kialakult helyzet, a nagyüzemek minden dolgozójától megköveteli, hogy bíráló igényességgel elemezze az eredményeket, kitűzze az elérhető reális célt, és feltárja azokat a gyenge pontokat — rejtett tartalékokat — amelyek lehetővé teszik a fokozottabb feladatok teljesítését. Szükséges továbbá, hogy a jmi rendelkezéseit és célkitűzéseit a gazdaságok vezetői a dolgozókkal megtárgyalják. Az előbbre lépés uugyanis csak az erők kölcsönös öszszefogásával valósulhat meg. —csiba— IÄN VARGA elvtárs, a gazdaság igazgatója hatvan éves. A Valaliky Állami Gazdaság területe 7450 hektár. A kelet-szlovákiai kerületben — területét illetően — az ötödik helyet foglalja el, eredményeit tekintve azonban az első helyen van. Nem kevesebb, mint huszonegy község területét öleli fel. A gazdaság rekordjainak a sora szinte végtelen, hiszen gabonából rendszerint az ötver. mázsát jóval, meghaladó hozamot érnek el, ugyanakkor szlovákiai méretben ők az őszi repce legnagyobb termelői. Több mint nyolcszáz hektárt foglal el az őszi repce és az átlagos hektárhozam a harminc mázsához közeledik. A termelés jó színvonalának bizonyítéka, hogy évi átlagban hektáronként 805 liter tejet és 370 kg húst értékesítenek. Ezek után nem a véletlen műve, hogy a Valaliky Állami Gazdaság 1974-ben kiváló eredményeiért magas állami kitüntetést, Munkaérdemrendet Ha húszmillió korona befektetéssel elvégzik a vizenyős talajok lecsapolását, akkor bekapcsolódhatnak a gabonatermesztés fellendítéséért Indított ún. „hatvanasok mozgalmába“. A május elsejei felvonuláson mér jelezték, hogy egy tehéntől átlagban négyezer liter tejet termelnek, s a grajciari, a haniskai és valaltky gazdaságokban hektáronként hatvan mázsa gabonát és 420 mázsa cukorrépát érnek el. Aratás után megláthatjuk, hogyan teljesítették ezt a célkitűzést. Varga elvtárs azt is megemlítette, hogy náluk a szovjet búzafajták a legmegfelelőbbek. A gabona vetésterületének 62 százalékát foglalják eh Főleg a Jubilejná, az Ujicsovka és Mironovszka búzát vetették. A gazdasághoz szorosan fűződik a szója termesztése is. Ebbél húsz mázsa körüli átlagot érnek el. A kerület szója-vetésterületének hetven, szlovákiai vetésterületének pedig tíz százalékát vállalták. A Kassa (Košice)-vidéke járás mezőgazdaságában Varga elvtárs valóságos élő krónikának számít. Július 18-án ünnepelte hatvanadik születésnapját. A kerület párt és állami szervei munkáját nagyra értékelték és átadták neki „A kelet-szlovákiai kerület fejlesztésében szerzett érdemeiért“ érdemrendet. IVAN SÄND0R Ismeretes, hogy egyes kultúrnövények, mint például a szőlő, a gyümölcs és a komló termesztésében nagyon hatékony és gazdaságos az öntözés. A hozamnövekedést és minőséget az öntözés húsz-harminc százalékkal javítja. Hazánkban mintegy 150 ezer hektáron termesztünk speciális kultúrnövényeket. Ennek negyven százaléka, vagyis 58 ezer hektár igényel öntözést. Az öntözés lehetőségét könnyíti az, hogy tartós jellegű hálózatot építettünk ki, s ezzel nagyban csökkent a munkaerő-szükséglet. Az öntözés módszere és műszaki kivitelezése sokrétű lehet. Ennek meghatározása során a terület fekvéséből, alakjából, a sík vagy dombos jellegből, továbbá a talaj típusából kell kiindulni. Az eddigi módozatok közül az esőztető megoldás terjedt el legjobban, részben beépített, vagy áthelyezhető öntöző hálózattal. Ojabban a sávos módszer is tért hódít, ha kritikussá válik a kultúrnövények vízigénye. Mivel a gyümölcsösök és szőlőültetvények öntözése a víz hiánya miatt gyakran lehetetlen, az utóbbi időben előtérbe került* a csepegtető öntözés. Ennek előnyei és hátrányai a következők: ф 60 százalékkal kevesebb víz szükséges az öntözéshez, mint más módszer esetén; + 20—30 százalékkal növelhető a hozam a hagyományos öntözési módszerekkel szemben; 0 a talajfelszínnek 15—40 százalékát nedvesíti át, s ezzel lényegesen csökken a elgazosodás; + szélben s az időjárástól függetlenül végezhető a növények bármely növekedési fázisában; + lehetőség nyílik a dombos és a teraszos telepítések öntözésére, s nagy előnye, hogy a vízadag nem okoz eróziót; Hátrányai közé sorolhatjuk: + nagy a beruházás költsége (ám ez megkérdőjelezhető); ф igényes ľ berendezés karbantartása és ellenőrzése; ^ gyakori a csepegtető „testek“ eldugulása; 4 nagy a víz tökéletes szűrési és kezelési igénye. Hasznos ismeretek a csepegtető öntözésről A csepegtető öntözés kutatása és gyakorlati hasznosítása a KGST országok napirendi feladata. A módszer megvalósításában figyelmet érdemlő sikereket értek el az MNK-ban a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben. Sikeresen hasznosították az eddigi ismereteket, és saját feltételeik között továbbfejlesztették ezt. Több kút összekapcsolásával biztosították a szükséges vízmennyiséget. Saját szűrő- és nyomásszabályozó berendezést fejlesztettek ki. Ma már csöpögtető-módszerrel több negyven hektáros almaüitetvény-blokkot öntöznek. A berendezések több fejlesztési generációját mondhatják a magukénak. Az öntözéssel egybekötve tápanyagpótlást is végeznek és figyelemmel kísérik a sok közti terület agrotechnikáját is. A növények vízháztartásával a csepegtető öntözés jellegéből eredő változások kapcsán foglalkoznak. Figyelmet érdemel az, hogy a berendezés kivitelezéséhez á hazai műanyagokat használták fel. Elkészítésére a saját fejlesztő bázist használják ki. A csepegtető öntözés üzemelése nagyon gazdaságos, mert gyorsítja a növények fejlődését és rövidíti az ültetvények terméketlen kezdeti időszakát. A harmadik évben öntözött szőlőültetvény például már jelentős termést adhat. A kétéves csepegtető öntözéssel kezelt szőlő két évvel fejlettebb, mint más ültetvény. Az öntözést úgy végzik, hogy három naponként 10—12 órára beindítják azt 20—40 hektáron. Ez idő alatt egy fa és szőlőtő közelében 10—12 liter vizadag kicsepeg. Az optimális vízadagot a talaj tulajdonságai szerint állapítják meg, a beázott „talajkúp" alapján. Céljuk az, hogy a talajkúp és a gyökérzeti góc egybeessen. Értékes tapasztalattal rendelkeznek a csepegtető spirál eldugulásának elhárításában is. A legtöbb gondot a kútviz nagy vas- és mésztartalma, valamint a víz szerves szennyezettségével fellépő algásodás okozza. A felszíni vízforrásból táplált csepegtető öntözés ma még számos problémával jár. Sokkal körültekintőbben kell végeznünk a víz tisztítását és szűrését, mint más módszereknél, ezzel azonban megtakarítjuk a beruházás azon részét, amit a kutak építése igényelne. A példa kapcsán nálunk is előnyös lenne ezen eljárás. Többcélúvá válna az öntözőhálózat kihasználása. Csökkenne a munkaigényesség és a gyönge talajok termésátlaga javulna. A csepegtető öntözés hálózatának az építése és kihasználás hatékonyan befolyásolhatná a gyümölcstermesztést mezőgazdasági üzemeinkben. —gya— kapott. A múlt évben pedig az SZNF 34. évfordulója alkalmából Ján Varga igazgatót szintén a Munkaérdemr;enU- del tüntették ki. Ez év elején Varga elvtárssal bővebben elbeszélgettem. Horváth Ferenc elvtársnak, a kalšai gazdaság vezetőjének hatvanadik születésnapját ünnepelték, és ekkor beszélgettem vele. Megemlítette, hogy az aratást évente a michalovcei, a poprádi és tőketerebesi (Trebišov) járás mezőgazdasági üzemeinek a segítségével végzik, és a segítséget viszonozzák. A munkaérdemrendes gazdaság dolgozói a felvonulásban. A sikeres repcetermesztés feltételei Ipari növényeink között jelentős helyet foglal el a repce. Jövedelmezősége mellett jelentősek az üzemszervezésben rejlő előnyei is: jól beilleszthető a vetésszerkezetbe, termesztése az egyéb növények munkálataival összeegyeztethető, s minimális az eszközigénye. XXX A dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járás egyik élenjáró repcetermesztő gazdasága a hodosi (Vydrany) székhellyel gazdálkodó Dukla Efsz. A repcetermesztés előnyeit — a helyi tapasztalatokból kiindulva — Farkas Imre mérnök agronőmus a következőképpen foglalta össze: ♦ a repce egyike a legkorábban betakarítható szántóföldi növényeinknek. Utána a takarmányozási célokat szolgáló másodvetések jól sikerülnek, a repce jó búza-elővetemény. ♦ Nincs speciális gépigénye. 0 Munkálatai megelőzik a nyári, illetve az őszi csúcsidőszakot. Sajnos a repce nem olyan télállő, mint az őszi vetésű gabonafélék. így a körülbelül tízévenként előforduló egy-kétszeri kifagyás okozta gyengébb termés gyakran elveszi a repcetermesztők kedvét. Ma már azonban egyre többen vannak — közéjük tartozik Farkas elvtárs is ■— akik számításba veszik ezt a kockázatot. Esetleges kifagyása különben sem jelent nagy veszteséget, mivel a gyakorlott szakember már március elején el tudja dönteni, érdemes-e a télen erősebben megsínylett repcevetést megtartani, vagy helyette — erre bőségesen van idő — kukoricát, napraforgót, szóját vagy más tavaszit kell vetni. XXX A szövetkezet repcetermesztési eredményei egyértelműen azt igazolják, hogy a gazdag termés elengedhetetlen feltétele a trágyázás. Különösen fontos az istállótrágya, melyből húsz, huszonöt tonnát dolgoznak a talajba. Előveteménye leggyakrabban valamelyik korai búzafajta. Talajelőkészítését közvetlenül az aratás befejezése után kezdik meg. Szántáskor a műtrágyát is bedolgozzák a talajba, utána pedig felületi művelést végeznek. Alaptrágyaként a foszfort, a káliumot, s részben a nitrogént alkalmazzák. A nitrogén további részét — tavasszal — fejtrágyaként adagolják, hogy a növekedés gyors szakaszában, valamint a becőberakódás idején legyen elegendő, könnyen felvehető tápanyaga. Korábban néhány külföldi szakember a nitrogén termésnövelő hatása mellett az olajtartalom csökkenéséről beszélt. A kísérletek viszont ennek a ford^ottját igazolják. Fontos jelentőséget tulajdonítanak a vetést megelőző talajfertőtlenítésnek. A repce kártevői ellen leggyakrabban furadant, mocabot és difonátot használnak. A repce vetését augusztus utolsó hetében végzik. A fajták közül a Brilandot részesítik előnyben, amely nagyhozamú, eléggé télálló és eruksavmentes. Ez gépi betakarításra alkalmas, érése egyenletes, szempergése ritka. A sikeres repcetermesztés alapvető követelménye tehát a megfelelő talajelőkészítés, a korai vetés, a kártevők elleni védelem és a megfelelő tápanyagpótlás. A négy feltétel biztosításával érhető csak el a repce őszi megerősödése, szívósságának növelése és sikeres áttelelése. Cs. L.