Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-10 / 6. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. február M. MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф A méhtermékek i. A méhtermékek termelésének szerte a világon nagy népgazdasági jelentősége van, természetesen nálunk is. Kiváltképpen a Szlovákiában termelt méz, melynek kb. kétharmadrésze az erdei sötét színű méz, külföldön is nagyon ikeresett és jelentős devizaforrása szocialista államunknak. A korábbi méhészkedés csak a méz és viasz termelésére irányult. A méhészkedés utolsó évtizedeiben már valamennyi méhtermék kedvelné vált. A tudományos kutatások egész sora bizonyítja, hogy valamennyi méhtermék nemcsak fogyasztási cikként, hanem a gyógyászatban is eredményesen hasznosítható. A modern mezőgazdasági termelés egyes területeken teljesen lehetetlenné teszi, hogy a méhész kimondottan méztermeléssel foglalkozzon. Szükséges tehát, hogy a méztermelés lehetőségét a vándorlással biztosítsuk. Elsősorban kt kell használni a mezőgazdasági kultúrák vetésterületeit beporzás céljából, pl. a repcét, a lóherét, a luecernát, a napraforgót stb. Ezzel a méhész is megtalálja számítását. Szlovákiában a többszázezres méhállomány a mézen és a viaszon kívül több más terméket is ad társadalmunknak, mint pl. méhpempőt, méhmérget, virágport és méhszurkot, ill. propoliszt. Ezeket elsősorban gyógyászati célokra használják, de felhasználják ipari célokra is, mint fogyasznépgazdasági haszna tási élelmiszert. Aki ezen termékek termelését tervbe veszi, erre már most kell színvonalasan felkészülnie. Igényes munka pl. a méhpempő termelése, jelentősége azonban nagy. Elsősorban gyógyászati célokra használják fel sikeresen, de a kozmetikában is hasznos. Bizonyított tény, hogy a méhpempőnek regeneráló hatása van az emberi szervezetre. Dr. docens Malý a méhpempőt szívbetegségekre és érelmeszesedésre is eredményesen használta. Dr. Pavlík Luhaőovicén aszfma gyógyítására is alkalmazta. Megfigyelései alapján bizonyos javulást észlelt. Gyógyszeriparunk а ретро alapanyagból „Apifortil“ és „Vitaapinol gyógyszert is készít. Értékes gyógyszer mindkettő. Csak ésszerűen, orvosi felügyelettel lehet használni. Hasonló nagy gyógyászati jelentősége van méhméregnek is. A méhméregből készült „Viparil“ kenőcsöt és az injekciót eredményesen használják reumatikus betegségek, valamint izületi fájdalmak gyógyítására. A méhméreg elszedése igényes munkát és időt követel, de hétvégi méhészkedők is érhetnek el jó eredményt, ha erős családokkal rendelkeznek. A méhtermékek közül az utóbbi időben nagy érdeklődést keltett a virágpor. Hasznosságáról, mondhatjuk, csak az utolsó évtizedekben győződtek meg a tudományos kutatók. Vitaminokon és fehérjéken kívül szénhidrátot, aminosavat, férmentet és sok egyéb anyagot tartalmaz. Svéd orvosprofesszorok néhány évvel ezelőtt az Upsale-i és a Linde-t belgyógyászati klinikán sikeresen alkalmazták a virágport prostata-megbetegedések gyógykezelésre. Svédországban a gyógyszeripar virágporból készült gyógyszert is készít „Cernilton“ néven. Franciaországban Dr. Chanvin és Alis Caillas is kimutatta a virágpor magas tápértékét. A virágpor használatát friss mézben keverve 1:9 arányban [egy rész virágpor, kilenc rész méz) javasolják. Ha pedig 1:1 és 1:2 arányban keverték, akkor sikeresen alkalmazták magas vérnyomás ellen. A román Dr. Stambolín a virágpor használatát méhpempővel együtt fertőző sárgaság gyógyítására ajánlja. Szerinte gyógyító hatása van. Mézbe kevert méhpempőt és virágport hazánkban a MEDOS (Galánta) készítményeként adnak fogyasztásra. A készítményhez csatolt utasítás szerint idegbetegségekre, egyes belső mirigyek rendellenességeinek gyógykezelésére, továbbá vérszegénység és étvágytalanság ellen ajánlják. A virágpor elszedése, szárítása és csomagolása gondos munkát és higiénikus kezelést kíván. Az elszedéshez saját készítményű, vagy üzleti virágporszedőt kell alkalmazni. Ez némi befektetést igényel. Ha sikeresen kihasználjuk a mezőgazdasági kultúrákat, akkor szép eredményt érhetünk el. A virágporszedők elkészítéséhez a téli időszak megfelelő. (Folytatjuk) VICZÉN ISTVÄN Napjainkban a méhek életéről szerzett ismeretekkel nem topogunk egy helyben. Ismereteinket évről évre gyarapítjuk. Az évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt kiadott szakkönyvek a kezdő méhésznek csak alapot adnak. Ismeréteket azonban csak a gyakorlat és a szaklapok nyújtanak. Szűkre szabott méhészrovatunk részben ezt a célt szolgálja. A méhészet fejlődésében sok ellentmondással találkozunk. Ezek közül több még ma is megfigyelésekre, bizonyításra szorul. Ezért egy-egy tapasztalat leírása nem azt jelenti, hogy mindenkinek el keli azt fogadni, vagy egyetérteni vele. Sokszor téves elképzelések is elhangzanak, ilyenkor hasznos lenne, ha a szerkesztőség megjegyzést fűzne hozzá, esetleg neves szakembereket bízna meg egy-egy módszer megfigyelése céljából, hogy a legújabb kísérlet nyomán bizonyíthasson. A cikkírók ezt jóindulatúnak tekintenék, s így elkerülnék a meddő vitázást. Az írások elfogadhatóságát az olvasóközönség dönti el, nem pedig egyesek'. Ezért szükségtelen, hogy a megjelent cikkeket ismételgessék, amint az a „Neveljünk jő' méhanyákat“ cikkel Is történt. A szóban forgó hozzászólás aligha nyerte el az olvasók tetszését. Ne essünk ugyanabba a hibába, mint 1973-ban, amikor a rovat még bővebb terjedelmű volt. E- gyesek ugyanis féltékenységből egymás cikkét támadták, szóról szóra ismételgették, cáfolgatták. A hozzászóló múlt évi decemberi cikkét jóindulatú sorokkal kezdte. Örömét fejezte 'ki, hogy mások is tollat fognak. Sokban egyetértett a bírálattal. Ha tehát a további sorok is ezt tükrözik, akkor miért volt szükséges az elfogadható, jó cikknek bekezdések szerinti ismételgetése, majd cáfolgatása? Én nem hiszem, hogy az olvasók sokszor nyilvános vitát kívánnak. Ezt egy levéllel egymás között is el lehet intézni. Hozzászólás vagy bírálat? A múlt év októberében megjelent cikk írójának véleményével mind a ретро, mind az egyszeri vagy kétszeri álcázás módszerével, az álcák idejével és a bölcsők selejtezésével egyetértek, mert e módszert alátámasztják a belföldi és a külföldi neves kutatók kísérletei is. Ing. L. Kepefta CSc., a Včelár 1977/8 számában ezeket írta: „Az elfogadott bölcsőik átrakásához csak annyit fűzhetek, hogy Singer, a neves osztrák anyanevelő — aki évente 2000 anyát nevel és külföldre is szállít — már kétnapos korban átrakja és egy nevelő családdal négy szériát nevelteti“ Az októberben megjelent cikk olvasásakor kiéreztem, hogy írója figyelemmel kíséri a méhészet fejlődését, olvassa a szaklapokat és az ^ismereteket hasznosítja. Ha tehát nem olvasunk egymás tapasztalatairól, a tudományos dolgozók újabb ismereteiről, akkor lemaradunk és egy helyben topogunk. írjunk és olvassuk egymás cikkeit, de ne feltétlenül a hibákat keressük azokban, hanem az újat, az érdekeset. Az esetleges vitás kérdéseket egymás között levélben is tisztázhatjuk. Antal Zoltán * A szerk. megjegyzése: Antal Zoltánnak, az ismert és tapasztalt méhanyanevelőnek jószándékú megjegyzéseire az alábbi álláspontot foglaljuk el: Az elmúlt év októberében megjelent szóban forgó cikknek a közlését alkalmasnak találtuk, mert egy hosszú éves tapasztalatokkal rendelkező méhész gyakorlati ismereteit tette közkinccsé. Nem zárható ki azonban, hogyVegy másik, hosszú éves tapasztalatokkal rendelkező méhésznek ugyanabban a kérdésben más véleménye legyen. Antal Zoltánnak igaza van abban, hogy ilyesminek a nyilvános „tisztázása“ szükségtelen. A szűkre szabott rovat jobb kihasználása is azt követeli, hogy a rendelkezésre álló helyet okszerűbben használjuk ki, így egyesek jövőbeni nézeteiket levélben intézzék el. Ami pedig a decemberi hozzászólás kicsengését vagy célját illeti, nem tartjuk hasonló természetűnek és célzatúnak. mint az 1973-as esetet. Beporzás és növényvédelem A növénytermelés nagy jelentőségű technológiai átalakulása, a kemizálás térhódítása mellett nem szabad megfeledkeznünk azokról a termést növelő tényezőkről sem, amelyeket az ember beavatkozása nélkül maga a természet alakított ki. Egyik Ilyen tényező a növények és a rovarok közötti kapcsolat. A virágok és a rovarok egymáshoz való alkalmazkodása következtében ma sok olyan növényfajt ismerünk, amelyek virágját csak kevés különösen alkalmazkodó rovar látogatja sikeresen. Gazdasági növényeinknek megvannak a maguk jellegzetes beporzó rovarjai. Közülük azonban a hártyás szárnyú rovarok „méhalkatú" csdportja kiemelkedően legfontosabb a kultúrnövények beporzásában. A különböző fajú vadméhek több növényfajban hatásosabban végzik el a beporzást, mint a házi méh, mégis a mézelő méh szerepe a legjelentősebb. Ma már a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok többségében termelési technológiaként iktatják be a mézelő méheket a termelési folyamatokba. Beporzó tevékenységük eredményességét, termést fokozó hatását a legtöbb mag- és gyümölcstermesztő országban nagyra értékelik. Felhasználásukra, beporzó munkájuk hatékonyságának növelésére módszereket dolgoztak ki. Nemegy országban rendeletek szabályozzák a méhészetek beporzó tevékenységét. Az érdeklődés azért fordult a mézelő méhek felé, mert a mezőgazdaság sokoldalú fejlődése ellenére egyes ágazatokban a termelési eredmények nem a kívánalomnak megfelelően javultak. Különösen az utóbbi években a lucerna és a vöröshere magtermései váltak aggasztóan alacsonyakká Közép-Európában, így Magyarország mellett Csehszlovákiában Is. Ugyanakkor több nagyüzemi gyümölcsösben tapasztalták, hogy a termesztéstechnolósia legpontosabb megtartása ellenére a termés menynylsége nem kielégítő és a termés egy része gazdaságtalanná vált. Okai között elsősorban a hasznos rovarok pusztulása szerepel. A hasznos rovarok számának csökkenése világjelenség, mert mind nagyobb méreteket ölt a káros, élő szervezetek elleni kémiai szerek alkalmazása. A gyakran eltúlzott vagy túl gyakran megismételt és rendszerint „totális“ hatásra törekvő vegyi védekezésnél csak a kártevők irtására gondolnak legtöbben, a hasznos élő szervezetekre és elpusztításuk következményeire kevésbé. A modern rovarölőszerek jelentős része a hasznos beporzó rovarok gyérülését, Illetve pusztulását végzetesen siettetik. A mezőgazdasági növényeket leginkább látogató mézelő méheket fokozottabb mértékben veszélyeztetik a mérgező növényvédőszerek. Veszélyességüket az alkalmazás módszere nagy mértékben befolyásolja. Egyes új kémiai szerek kiterjedt használata a mérgekkel szemben ellenálló rovartörzsek kialakulását idézheti elő. Ennek következtében növelik a mérgek „erejét“, hatását. Ez méginikább a beporzásban szerepet játszó hasznos rovarok pusztulásához vezet. így pl. a lucerna, .a vöröshere és más kultúrnövények megtermékenyítését végző rovarok élpusztulása miatt sokszor súlyosabb anyagi kár éri a gazdaságokat, mint az a haszon, ami a kártevők kiirtásából származik. Különösen érvényes ez aitókor, amikor elenyésző kártétel esetén virágzó lucernát, vörösherét vagy más kultúrnövényt méhekre veszélyes szerekkel permetezünk. A méhek beporzó munkájukkal sokkal nagyobb hasznot hoznak a mezőgazdasági üzemnek, mint a megtermelt méz és egyéb méhészeti termékek értéke. Kutatók megfigyelései alapján a méhek beporzó munkájából származó hasznot a méz és a viasz értékének 10—15- szörösére becsülik. A méhészek és az agrárszakemberek együttműködésével a növényvédelmet úgy kell megszervezni, hogy a mérgezés veszélye a minimálisra csökkenjen, illetve elmaradjon, Dr. László László Tanácskozott az SZMSZ Központi Bizottsága A Szlovákiai Méhészek Szövetsége Központi Bizottságának értekezletét Nyitrán tartották meg január 19— 20-án. Mikulás Jánt, a KB elnöke, megnyitó beszédében megemlékezett dr. Ján Hajtmánek mérnöknek, a Méhészeti Kutatóintézet egykori igazgatójának, az SZMSZ KB tagjának á haláláról. A KB tagjai egyperces tiszteletadással adóztak a kiváló szakember emlékének. Az elnök elvtárs beszédének további részében a CSKP KB 12. és az SZLKP KB decemberi plénumának határozatai kapcsán kiemelte, hogy Szlovákia méhészei az elmúlt időszakban több mint nyolcezer tonna mézet adtak az állami alapokba, s ezzel jelentben hozzájárultak a fogyasztói piac igényeinek és az exportfeladatoknak a kielégítéséhez. „Ezzel azonban nem kellene megelégedni — jegyezte meg Jáni elvtárs —, mert ha egy-egy méhész csak egy további kilóval adna el több mézet közellátási célokra, akkor ez négyszáz tonna többletet jelentene s a méhészek mintegy kilencmillió korona plusz jövedelemhez jutnának.“ Az elnök elvtárs végül azt tanácsolta, hogy a méhészek a szövetkezetek kongresszusi vitaanyagához építő módon szóljanak hozzá, keressék a méhészet fejlesztésének és a méhtermékek növelésének további lehetőségeit. A plénum résztvevői figyelmesen hallgatták meg a KB elnöksége és titkársága munkájáról szóló jelentést, és jó áttekintést kaptak az SZMSZ III. kongresszusán elfogadott határozatok lebontáséról, a varroa atka elleni védekezés hatékonyságáról, az alapszervezetek évzáró taggyűléseinek és az új tisztségviselők megválasztásának legközelebbi teendőiről, a növénybeporzás szervezési kérdéseiről és egyebekről. A Központi Bizottság plénumának tagjai felelősségérzettel ítélték meg az évzáró taggyűléseik és a tisztségviselők választására vonatkozó politikai-szervezési tervezetet és szükség szerint pontosították azt. A munkaterv és a költségvetés javaslata szintén nagy érdeklődést váltott ki a jelenlevők között. Néhányan bővebb felvilágosítást kértek a költségvetés több kérdésében, mert a Szövetség csak azt az összeget használja' fel, amelyet tagdíjak formájában beszed. Érthető, hogy ezt az összeget gazdaságosan akarják felhasználni. A KB tagjai felelősségérzettel bírálták el az állami hozzájárulás javaslatát és a hozzászólások után jóváhagyták a szövetség költségvetését. A KB plénuma véleményezte a szakbizottságok összetételét is. Annak ellenére,. hogy a javaslatot a korábbi évek jő tapasztalataiból merítve készítették el, többen mégis azt tanácsolták, hogy tökéletesítsék az oktatási szakbizottság munkaprogramját. Ez a bizottság ugyanis felelősségteljes feladatot teljesít a Szövetség keretében. Nagyon Igényes tárgyalási alapnak bizonyult a növénybeporzásl szolgáltatás szervezeti tervezete Is. Az anyaghoz érthetően többen hozzászóltak, mert ismeretlen volt részükre, hogy hány mezőgazdasági üzem díjazza a növények beporzását. Nagyon hasznosnak és időszerűnek bizonyultak azok a felszólalások, amelyek arra ösztönöztek, hogy a növények beporzása minél nagyobb számú méhcsaláddal történjen. Ebben a kérdés^ ben azonban tanácsos volna, ha a méhészek egyezményt kötnének a mezőgazdasági üzemekkel, mert a beporzás alkalmával mézet és virágport is nyerhetnek. A tanácskozás befejezésével a plénum tagjai határozatban egyetértettek a beterjesztett anyagokkal s feladatul adták az elnökségnek, hogy a következő plénumig értékelje ki a soron levő feladatok teljesítését és erről készítsen jelentést. J. F, A tagság aktivizálása továbbra is időszerű Az SZMSZ III. kongresszusa után láthatjuk, hogy ránk, méhészekre is nagy feladat vár. Azt hiszem, ezt Szlovákia minden méhésze megértil Ebben igen nagy feladat hárul az alapszervezétekre is. Sokan erre talán azt válaszolják, hogy egyesek még a taggyűlésekre sem járnak el. Azt hiszem, egyetlen alapszervezet sincs Szlovákiában, ahol ne tudatosítanák, hogy a korszerű méhészkedés megköveteli a tagság rendszeres oktatását és tájékoztatását. A méhészek tájékoztatásában jelentős szerepe van a szaksajtónak is. Szerintem a Včelár szaklapot még olyan méhészeknek is olvasniuk kell, akik a szlovák nyelv hiányos ismerete végett csak részben értik meg. A magyar nemzetiségű méhészeknek azonban Igen sokat segít a Szabad Földműves „Méhészet“ rovata. Tájékoztatja az olvasót a Szövetség munkájáról és sok hasznos írást közöl. Ezért javasolnám, hogy az alapszervezetek vezetőségei intézkedjenek, győzzék meg a magyar nemzetiségű méhészeket a Szabad Földműves megrendelésének a fontosságáról. Mivel a méhészeti rovat minden második héten jelenik meg, így huszonhat újságoldalt rakhatunk el évente. Ha ezt az anyagot gondosan megőrizzük, akkor a téli estéken újra figyelmesen olvasva sok hasznosat tudunk meg belőlük. Mint azt már említettem, nagyon kevés az olyan szervezett méhész, aki rendszeresen eljár a taggyűlésekre Véleményem szerint ebben a helytelen szervezés Is közrejátszik. Ügy gondolom, nincs olyan méhész, aki ne akarna többet tudni és többet termelni. Ha tehát minden összejövetel vagy tanulmányi kirándulás úgy lenne megszervezve, hogy a tagság meggyőződhessen annak előnyeiről, úgy minden alkalmat megragadna az összejöveteleken való részvételre és ez a jó szervezés függvényei Vannak olyan tagok, akik többet akarnak tudni, el is mennek az összejövetelekre, de kis idő múlva otthagyják, mert nem azt hallották, amit ők vártak. Az ilyen méhészek bizony nem nyilatkozhatnak meggyőzően azoknak, akik el sem mentek az összejövetelre. Vegyük figyelembe azt, hogy az előadásokat helyesen, időszerűen kell megszervezni ügy, hogy hazatérés után mindenkitől azt halljuk, érdemes volt elmenni. Biztos, hogy ezután további méhészek is részt vesznek az összejöveteleken. Minden alapszervezetben vannak olyan példás méhészek, akik évtizedes tapasztalataikat átadhatják a rászorulóknak. Meg kell tenni mindent az alapszervezetekben annak érdekében, hogy minél kevesebb gyértudású méhész legyen Szlovákiában! Meg kell még említenem, hogy a Szövetség 1978-ban gondoskodott tizennégy magyar méhész-szakoktatóról. Ezek az alapszervezetek összejöveteleit hozzászólásaikkal, javaslataikkal hasznosabbá tehetik. Az alapszervezet vezetői tegyenek meg mindent azért, hogy az új méhész-szaktanítók minél több hasznos előadást tarthassanak. Még sok méhésznek szüksége van errel Szükséges továbbá az Ifjúság megnyerése Is. Az átlagkor minden alapszervezetben elég magas. Ahhoz, hogy az Ifjúságot megnyerhessük, előbb nekünk kell jobban dolgoznunk, A méhészet csak így lehet megnyerő az ifjúság számára. Nagy Kálmán, méhészeti szaktanító
