Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-10 / 6. szám

Vavrovič Ferenc elnök ág Csömör László titkár ellenőrzi, bányán nem vették még át a megrendelt takarmányt.

egyezer koronát kaptak a Bran ко Közős Mezőgazdasági Válla, lattól az eladott vágónyulakért.

Ha figyelembe vesszük, hogy a szervezet tagjai közül csak ötvenen foglalkoznak nyúltenyésztésel s hogy mindössze harmincötén tartoznak a rendszeresen szállítók közé, akkor ezt szép eredményként kell elkönyvelnünk. Szinte kivétel nélkül három fajta közül — újzélandi fehér, csincsilla, francia ezüst — választanak az itteni nyulászok. A kaliforniai valahogy nem nyerte még el a tetszésüket. Az első új zélandit hetvenkettőben hozattuk a CSSZK Imi. Ma már saját nevelésből származó, törzskönyvezett tenyészállatokkal látjuk el a kezdő tenyésztőket.

— Sok helyütt a galambászok meg az egzotikus madarakat

(Folytatás az 1. oldalról)

szeresen eljárunk majd közéjük, hogy átadjuk a tapasztalatainkat, sőt a szervezet pénzéből a tagdíjat is 'kifizetjük helyettük. A felmérések alapján annyit már tudunk, hogy a legtöbben a nyúltartás és az egzotikus madarak tartása iránt érdeklődnek.

— Az alapszervezet felnőtt tagjai milyen állatokat tenyésztenek? — érdeklődtem Csömör Lászlótól.

— Az első helyen a baromfitenyésztést kell megemlíteni — mondotta válaszában a titkár. — Minden tagunk tart néhány baromfit; a legtöbben csak saját szükségletre (tojás, hús) termelnek, de vannak szaporító tenyészeteink is. Tavaly a tyúktartóknál nyolc A-tenyészetet tartottunk nyilván s ezekből kis híján hétezcrhatszáz keltetési tojást adtunk a nyáradi alap szervezet keltetőjébe. Most a szaporító tenyészetek száma tizenkettőre gyarapodott, de ezt még mindig kevésnek tartjuk. Kétszer-háromszor ennyi is lehetne, ha a tagtársak csak egy kicsivel nagyobb gondot fordítanának a megfelelő tartási feltételek kialakítására. Hiába van valakinek gyönyörű szép rodejlend állománya, ha a 'kifutóban további 'két fajta — sőt nem egy esetben még lúd és kacsa — is megtalálható Eevébként min-Szorgoskodók

den évben hozunk napuscsirkéket. Az idén februárban például kilencezer RSS-1 csirkét hozunk a bodaki keltetőből. A nyáradi alapszervezet keltetőjéből pedig annyi rodejlendet és szöszekszet hozunk, amennyit a tagok igényelnek.

— És a nyulászok is hallatnak magukról?

— Méghogy hallatnak-e? A múlt évben körülbelül hetventartók vannak túlsúlyban.

— Nálunk öszesen kétszáznegyven galamb van bejelentve, de ennek is csak egynegyede fajtatiszta állomány. Lényegében három galambászunk van: Keszi Károly kingeket, Deák Vince postegalambokat. Czucz Móric pedig kingeket és postagalambokat tenyészt. Keszi Károly kiállításra készül az idén, s nemrég felajánlotta, hogy az

érdeklődőknek szívesen ad fiatal tenyészpárt.

A teljesség érdekében még el kell mondani, hogy a szervezet szorosan együttműködik más szervezetekkel, a vezetőség pedig jó kapcsolatot épített ki a helyi szervekkel és a szövetség járási bizottságának dolgozóival. Л választási program teljesítéséből tevékenyen kiveszik a részüket. Az idén például megint hatszáz óra társadalmi munka elvégzésére lettek ígéretet. A vezetőség a szakmai oktatásról sem feledkezik meg. Tuvalv egy egész estét betöltő állategészségügyi előadást szerveztek Kérési és Sedlicky állatorvosok közreműködésével, az Idén pedig két előadást terveznek. A társadalmi munkáért cserébe a hnb rendelkezésükre bocsájtottn u volt pékség garázsát — itt tartják és mérik szét a takarmányt — és a gyűlések alkalmával a kultűrházat is igénybe vehetik.

Vagyis: jól dolgoznak, szép eredményeket érnek el a hodosi kisállattenyészlök. Reméljük, hogy a kongresszus előtti időszakban sem hanyatlik majd a lelkesedésük, hanem éppen ellenkezőleg, és végre életrehívják a fiatal tenyésztők klubját, újabb szaporító tenyészeteket létesítenek s a társadalmi munkában is példamutatónk lesznek.

Kívánjuk, hogy így legyen!

KÄDEK GABOR

Angyal Irén a baromfitenyésztők táborába tartozik. Gyönyörű rodejlend tyúkállománya elismert А-tenyészet. (A szerző felvételei)

ГвмцдтмуП

i иИЯипса ta j

FERTŐZŐ AGYÉS GERINCVELÖGYULLADÄS

Néhány napos csirkéknél fordul elő, de kivételesen a fácánok is megbetegedhetnek. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy laboratóriumi körülmények között a pulykacsibék, a naposcsirkék és a galambfiókák is megbetegedhetnek.

A betegség már Európa és Amerika több országában előfordult, de hazánkban sem ismeretlen. Ugyan nem gyakori megbetegedés, de annál veszélyesebb és alattomosabb.' Nagy gazdasági károkkal jár, melyek gyakran nehezen mérhetők fel. Erkölcsileg és jogilag is a kényesebb betegségek közé tartozik, ezért sok esetben csak pár évvel a betegség lezajlása után ismeretesek a részletek, noha a hivatalos szervek minden esetben intézkedéseket dolgoznak ki. Egy ilyen megbetegedés — hal évvel ezelőtt — körzetünkben is előfordnlt, amikor a betegséget kiscsibékkel hozták be az egyik gazdaságba. Az illetékesek utólag megállapították, hogy a betegség folytán az összállomány negyven ötven százaléka pusztult el, holott az irodalmi adatok csak tiz-húsz százalékot matatnak ki! A betegség klinikai kórlefoiyását az egyik közeiben levő szövetkezetben veit lehetőségünk megfigyelni.

A betegség kórokozója vírus, amely eléggé ellenálló. Kisállatoknál elhullást, a felnőit baromfinál pedig tojáshozamcsökkenést idéz elő. A beteg séget túlélt állatoknál a szikimmunitás is kifejlődhet, amely az állat életének végéig tarthat. Egyben a szervezel kiüríti a vírusokat és vírusmentessé válik. A fertőzés bélsárral történik és az állatok leggyakrabban 1—2 hetes korban betegednek meg. A lappangási idő kilenc-tíz nap.

A betegség tünetei kezdetben nagyon általánosak. Étvágytalanság, egyensúly- és mozgászavarok, szárnyakra való támaszkodás és totális bénulás jelentkezik. Az állatok 2—4

nap után elpusztulnak. Néhány állat a betegség enyhe lefolyása mellett teljesen felgyógyul* hat, do a baj idültté is válhat. Ilyenkor a tünetek megegyeznek a Marek-féle betegség tüneteivel. Kórbonctanilag a tünetek nem jellemzők. A beteg-, ség megállapítása rendkívül nehéz, csakis a kórokozó vírus kimutatása a biztos támpont. Ezt a virológiái intézetek végzik.

Gyógykezelni a betegséget nem lehet, de annál inkább megelőzni. Hazánkban Magyarországról importált vakcinával végzünk védőoltásokat. Alapvető követelmény, hogy a várható tojástermelési időszak előtt legalább egy hónappal végrehajtsuk a vakcinázást.

—vajdr—

r

*

, /

Vavrovič František, az SZKSZ Hodosi Helyi Szervezetének elnöke, elsősorban nyúltenyésztő, de szöszeksz tyúkokat és hullámos papagájokat is tenyészt. Tavaly száztíz darab űj-zélandi fehér vágónyulat adott el a nitrai Branko Közös Mezőgazdasági Vállalatnak, nyolc törzskönyvezett tenyészsüldőt pedig a kezdő nyulászok vettek át tőle.

*- .j . ■ .

Uodoson (Vydrany) valamikor a hatvanas évek elején alakult meg a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete. A szervezeti tevékenységben való járatlanság és a jó eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen, kifogástalan minőségű tenyészanyag hiánya ugyancsak megnehezítette a kezdeti lépéseket. Sajnos, az akkori vezetőség nem állt hivatása magaslatán — • társadalmi és a csoportérdegyobb segítséget nyújtsunk az . embereknek a tenyészanyag beszerzésében és a tenyésztői munka sikeresebbé tételéhez. Így hat' év távlatából nézve a dolgokat, nyugodtan állíthatom, hogy elértük, amit akartunk.

Csömör elvtárs most a titkári teendőket látja el, a szervezet élén pedig Vavrovič František nyugdíjas szövetkezeti tag áll. Tőle tudtam meg, hogy "a szervezetnek december végén százötvenikét tagja volt. Tavaly húsz

Küldetésük magaslatán állnak

Szorgoskodók

kekkel szemben a sajátos egyéni érdekeiket részesítették előnyben —, és így csak tengődött a szervezet. Csaknem egy évtized kellett hozzá, hogy az alapszervezet tagjai és a járási bizottság dolgozói is ráébredjenek: másokat kell megbízni a szervezeti élet irányításával.

— A gazdasági felemelkedés lényegében hetvenháromban vette kezdetét — tájékoztatott Angyal Irén, a kisállattenyésztők szervezetének gazdasági felelőse. — Akkor hetvenöt szervezett tenyésztőt tartottunk nyilván a községben, s az új, tizenkét fős vezetőség élére Csömör László került.

— Legfontosabb feladatnak a szervezet anyagi helyzetének megszilárdítását tartottuk — emlékezett Csömör elvtárs —, és persze azt, hogy minél naúj tagot vettek fel, s az idei évzáró közgyűlésen szintén huszonöt kérvény sorsáról kell dönteniük. A tapasztalt érdeklődés azt bizonyltja, jó munkát végez a vezetőség, szép eredményeket érnek el a tenyésztők.

— Érdeklődőkben nincsen hiány — említette a többi között Angyal elvtársnő —, s ami a legörvendetesebb, a fiatalok is mind nagyobb számban képviseltetik magukat szervezetünkben. A legkisebbek felkarolása céljából megalakítjuk a fiatal állatbarátok körét. Tavaly nem sikerült megoldanunk ezt a feladatot, de az idén nagyon szeretnénk, és nemcsak azért, mert nemzetközi gyermekév van. A klub tagjait ellátjuk tenyészállatokkal, rend(Folytatás a 4. oldalon)

Február az érdekköri szervezetekben is az évzáró taggyűlések jegyében zajlik. így van ez a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének alapszervezeteiben is. Az SZGYKSZ Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Helyi Szervezete évzáró taggyűlését a hónap második felében tartja meg. Rehák László elvtárssal, a helyi alapszervezet elnökével, a Dunaszerdahelyi Városi Nemzeti Bizottság titkárával az elmúlt évben elért sikerekről, eredményekről és tanulságokról, valamint az idei évi feladatokról, célkitűzésekről beszélgettünk.

A szervezet 1965-ben alakult, mindössze tizenöt lelkes kertbarát összefogásának eredményeként. 1972-ben, amikor átszervezték a vezetőséget, még csak ötven, tavaly év végén viszont már több mint négyszáznyolcvan tagot számláltak. A helyi alapszervezet vezetősége és tagsága a téli hónapokat már évek óta a szakismeretek fokozására, a szakmai nevelés elmélyítésére, a szakelőadások megtartására hasznosítják, s tegyük hozzá sikerrel. Tavaly három szakelőadást rendeztek, amelyeken a fóliagazdálkodás előnyeivel és tennivalóival, a gyümölcs- és zöldségfélék növényvédelmének és tápanyagpótlásának kérdéseivel, valamint a gyümölcsfák metszésével foglalkoztak. A szakelőadásokon általában több mint száz tag vesz részt, ami a tagság egynegyedét jelenti. A múlt évi szakelőadások Csiba Sándor mérnöknek', a Dunaszerdahelyi Agrokémiai Központ dolgozójának, az SZGYiKSZ Járási bizottsága előadójának nevéhez fűződnek.

A szervezet vezetősége mác több éve azt a módszert alkalmazza, hogy a tagdíjat még az évzáró taggyűlés előtt beszedik és elküldik a Szövetségre. A helyi alapszervezet életében már szinte hagyománnyá váltj hogy az évzáró taggyűlés alkalmából borversenyt rendeznek. Tavaly az évzáró taggyűlés után megrendezett borverseny, eredményhirdetésén például százhúsz tag vett részt. A negyvenhárom bormintát szakéinberekből álló bizottság értékelte. többek között Ondrejíčka mérnök, a Dunaszerdahelyi Cn*