Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-03 / 5. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. február 3. Üléseztek a Szövetségi Gyűlés kamaráinak elnökségei A Szövetségi Gyűlés kamaráinak elnökségei a múlt héten üléseztek és megvitatták a Szövetségi Gyűlésnek a XV. pártkongresszus óta végzett munkáját és a 3. megbízatási időszak végéig terjedő feladatokról szóló je­lentést, amelyet majd a bizottságok is megtárgyalnak. Az elnökségek a továbbiakban a kamarák idei munkaterve teljesítésének szervezési és politikai előkészületeivel foglalkoztak. A kamarák bizottságai igyekeznek hatékony segítséget nyújtani a népgazdaság dinamikus fejlesz­tésében, a termelékenység fokozásában, a minőség javításában, az irányí­tási módszerek tökéletesítésében, valamint a szocialista demokrácia, a műveltség és a kultúra további fellendítésében. Ellenőrző munkájukkal fi­gyelemmel kísérik a belső tartalékok mozgósítását és a tervteljesítést, te­kintettel az igényes külső feltételekre és a társadalmi érdekekre. Az elnökségek megvitatták még a Szövetségi Gyűlés kamarái 11. együt­tes ülésének előkészületeit. Ezután a Népi Kamara elnöksége körvonalazta a kamara 4. önálló ülésének programját; ez az ülés a fűtőanyag- és ener­gia-ellátással, valamint a fűtőanyagok és az energia gazdaságos felhaszná­lásával foglalkozik, mert ez szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének fontos feltétele. Szavak és tettek (Folytatás az 1. oldalról) sebb termett, mint gondolták. Az erő­­takarmány-fogyasztás mérsékelése céljából minden takarmányozási cél­ra megfelelő melléktermékből és nö­vényi hulladékból lisztet, illetve pré­selt takarmányt készítenek. Szeretnék színvonalon tartani az állatok hasz­nosságát, mert az idei feladatok is­mét igényesek. — A harmadik helyezés még nem minden — mondta Karácsony Sándor főnövénytermesztő. — Elégedetlenek vagyunk, mert csak nyolcvanhét szá­zalékra használtuk ki az öntözési le­hetőségeinket. Ha többet locsoltunk volna, most másként festene a mér­leg. Közrejátszott az alkatrészhiány is, de mi magunk is hibásak voltunk, mert rosszul szerveztük a munkát. — Okultunk a hibából — toldotta meg Kürtössy Sándor, az üzemi párt­­bizottság elnöke. — Már megvettük a sávos öntöző-berendezéseket, hogy nagyobb területet locsolhassunk, a vetésforgót pedig a növények vízigé­nyét figyelembe véve állítottuk ösz­­*ze. S persze nagyobb gondot fordí­tunk a talajelőkészítésre, a tápanyag­pótlásra stb. is, mert az idén több mint kétezer hektáron termelünk sze­mest és 55,8 mázsa átlaghozamot sze­retnénk elérnL 3 MILLIÓ KORONA NYERESÉG Ez a mindössze ezerkétszázötven hektáron gazdálkodó diakovcei szö­vetkezet múlt évi gazdálkodásának eredménye. Pedig a biztosító megálla­pítása szerint a szárazság 2,6 millió koroná nem biztosított kárt okozott a közösnek. — A gabona, a szőlő és a zöldség tavaly is megadta a várt eredményt — említette Tonkó Pál mérnök, a szövetkezet elnöke. — Ellenben a ku­korica és a cukorrépa megsínylette az aszályt, pedig a répát ugyancsak locsoltuk. Hektáronkénti átlagban 382 mázsát nyújtott a cukorrépánk, így harmadikok lettünk a járásban, de hol van ez az eredmény a korábbi évek több mint félezer mázsás átla­gától? Az idén újabb húsz sávos ön­töző berendezést állítunk be, hogy pótolni tudjuk a hiányzó csapadékot. A szövetkezet tagjai számára a leg­nagyobb örömöt talán a tejtermelés­ben elért fejlődés okozta. Érthető, hi­szen pár évvel ezelőtt még valahol a sor végén kullogtak, most meg 3620 literes átlaggal zárták az évet, járási másodikként. — Az idén nagyon nehéz dolgunk lesz, mert a sertéstenyésztésben lé­nyeges javulást kell elérnünk, s nö­velnünk kell a kukorica, a cukorrépa és a takarmánynövények átlaghoza­mát — mondta búcsúzóul Tonkó elv­társ. — Tavaly huszonötmillió koro­na volt az összteljesítményünk értéke. Az irányszámok szerint továbbra is tartanunk kell ezt a színvonalat, vi­szont az idén nem engedélyeztek szá­munkra 1,2 millió korona értékű épít­kezést, mint tavaly. Ezt az értéket tehát máshonnan kell előteremte­nünk. Honnan? Ogy tervezzük, hogy az állattenyésztésben egymillió.koro­nával, a növénytermesztésben pedig kétszázezer koronával növeljük a tel­jesítményeket. Nem könnyű feladat, de nem is megoldhatatlan. A siker mindig a feltételek megteremtésétől és az emberi hozzáállástól függ. KADEK GÄBOR Mérlegeltek a fiatalok Jur nad Hronom (Garamgyörgyl község SZISZ-szervezete a minap tar­totta évzáró taggyűlését. A beszámoló büszkén állapíthatta meg, hogy a szervezet az utóbbi két évben a járás legaktívabb szervezetei közé küzdöt­te fel magát. A fiatalok érdeklődésének felkelté­sére a szervezet különösen a kultu­rális tevékenység fellendítésére töre­kedett. Fővárosi színházlátogatást rendezett, esztrádműsort taníttatott be, melynek különösen nagy sikere volt. Nagyszabású asztalitenisz-ver­seny sem hiányzott a fiatalok tevé­kenységéből. A Februári Győzelem 30. évfordulójának ünnepségei keretében a SZISZ-tagok gyakran léptek fel szavalással. A nyári napokon a kör­nyékbeli falvak fiataljainak összefo­gásával a Szovjetunió megismeréséhez kapcsolódó kvízműsorral tarkított sportdélutánt rendeztek, majd hang­lemezösszeállítás zárta az est műso­rát.. A helyi szervezet fiataljai egy Csehszlovákiával kapcsolatos kvízmü­­soron, melyet Barson rendeztek meg, a második helyre kerültek. A szervezet a politikai képzésre is gondot fordított, s tavaly az év máso­dik felében politikai, egészségügyi felvilágosító előadások hangzottak el a SZISZ-esek számára. A jövőben az ilyen irányú érdeklődés nagyobb fel­keltésére törekszenek. Ai évzáró taggyűlésen könyvjuta­lomban részesítették a legaktívabb fiatalokat. KOVÁCS JÖZSEF, jur nad Hronom Aktív tűzoltók Sokolcéban (Lakszakállas) a minap tartotta évzáró taggyűlését a Tűzoltó­­szövetség alapszervezete. Az esemény jelentőségét a község vezetőinek je­lenléte is kiemelte. Szűcs László hnb-elnök üdvözlő szavai után Bajcsi János, a Tűzoltó­szövetség helyi szervezetének elnöke előterjesztette a beszámolót, melyből kitűnt, hogy teljesítették a tavalyi feladatokat, s megelőző ellenőrzések­kel elérték, hogy sem a községben, sem a közös gazdasághoz tartozó me­zőgazdasági üzemekben nem fordult elő tűzeset. Még az úttörőket is nagy gondos­sággal készítették elő a Láng elneve­zésű versenyekre, amelyeken évek óta a lakszakállasl iskolások viszik el a pálmát. Az iskolások alapos felkészí­tése Bartal Dezső érdeme. Ám a fel­nőttek kiképzését sem hanyagolják el. Előadásokat rendeznek számukra, vagy a községi hangosbeszélőn tájé­koztatják őket a tűzmegelőzési teen­dőkről, amelyek különösen a téli fű­tési idényben és nyáron gabonabeta­karításkor időszerűek. A gyűlésen a technika korszerűsí­tésével kapcsolatos követelményeknek is hangot adtak. Az évzáró taggyűlés határozatában a tagság igen igényes feladatokat vál­lalt a következő időszakra. Záróak­tusként Mellen Géza, a Tűzoltószövet­ség járási bizottságának vezető titká­ra kitüntetéseket adott át. Cseh Ká­roly efsz-elnök, Bajcsi János és Jó­zsef A hűségért jelvényt, ifj. Cseh Sándor, Bajcsi István, Bartal Dezső, Rajkovics Géza és Győri Károly pedig a Példás tűzoltó jelvény Hl. fokozatát érdemelte ki. A Tűzoltószövetség helyi alapszervezete és a helyi általános iskola díszoklevelet kapott. ANDRISÉIN JÖZSEF A Szlovákiai Nőszövetség helyi és ” alapszervezeteinek évzáró tag­gyűlései, az éveken át kifejtett helyi apró munka mérlegelése után sor ke­rült szocialista harcostársaink járási találkozóira. A Nőszövetség járási konferenciái egyrészt értékelik az év­záró taggyűlések eredményeit, leszű­rik az általánosítandó tapasztalatokat, másrészt felkészítik a szervezeteket az április В—7-i szlovákiai, valamint a május 14—15-i országos kongresz­­szusra, s természetesen a szlovákiai járási konferenciákon az áprilisi kongresszus küldötteit is megválaszt­ják. Társadalmunk nagy jelentőséget tu­lajdonít a nők mozgalmának. Bizo­nyítják ezt a legfelsőbb pártszervek értékelései, az a megtisztelő külde­tés, amelyet pártunk és államunk ve­zetősége a társadalmi szervezetek kö­zött a Nőszövetségnek kijelölt, és bi­zonyítja ezt az a régi népi bölcses­ség is, hogy a nők révén minden el­érhető. Nagyon is egyértemű megálla­pítás, hisz tud-e más valaki oly hév­vel küzdeni valamiért, mint egy anya gyermekei boldogulásáért, jövőjéért. A szocialista társadalomban köny­­nyebb ez a küzdelem, mert ez a tár­sadalom természeténél fogva eleve segíti, istápolja azt, amiért társadal­munk nötagjai valóságos mozgalmat indítottak és nem maradnak csupán a szavaknál. Arról van szó, hogy pár­tunk lelkes és aktív segítőtársakra talált a nőkben, akik mint ilyenek pótolhatatlan élharcosok a pártkong­resszusokon elfogadott szociális prog­ramok megvalósításáért. Az évzáró taggyűléseken a nők szá­mot adtak mindennapi mozgalmas te­vékenységükről, amely általában nem hivalkodik látványosságokkal. A nő­­szövetségi tagok az első sorokban állnak a falufejlesztési és szépítési programok valóra váltásában, az ön­kéntes társadalmi munkában, a szo­ciális mozgalmakban, az öregek, el­hagyottak felkarolásában, a fiatalok­kal való törődésben, gondot fordíta­nak önképzésükre, a szabad idő hasz­nos eltöltésére, a szépérzék fejleszté­sére, ezért is rendeztek különféle varró- és hímzőtanfolyamokat, később pedig különféle kiállításokat alkotá­saikból. Mindez azonban nem volna teljes, ha kihagynánk a leglényege­sebbet: a politikai öntudatosodást, is­meret-gyarapítást, amely előadások, tanfolyamok, összejövetelek eredmé­nye. Így érthető, hogy a járási konfe­renciák a nézetek, ötletek fórumaként Kongresszusra készülve zajlanak le. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy tanulni lehet a nők­től, mert hasznos ötleteik vannak kü­lönösen a szociális program megváló sítása és igazi szocialista emberi kap­csolatok kialakítása terén, ez pedig szocialista építésünknek igen fontos és el nem hanyagolható szakasza. A Szlovákiai Nőszövetségnek jelen­leg 4462 szervezete van. Négyszázezer tagjának négyötöde ott volt az évzáró gyűléseken és kifejezésre juttatta né­zeteit, ötleteivel, elképzeléseivel hoz­zájárult a közös cél megközelítésé­hez. Am nemcsak erről a 400 ezer, vagy a közeljövőben félmillió nőről van szó. Ha széttekintünk, Szlovákiá­ban jelenleg mintegy 300 ezer nő a háztartások lelke, mert vagy gyer­meknevelési, illetve anyasági szabad­ságon van, vagy egyéb okból ideigle­nesen vagy tartósan kívül esik az üzemek, más munkahelyek befolyá­sán. Az a fontos, hogy a Nőszövetség rájuk is kiterjessze befolyását, ne engedje ki őket hatósugarából, hanem őket is csatasorba állítsa — a lehető­ségnek megfelelően — minden orszá­gos és helyi megmozdulásban. És ter­mészetesen, törődjék szaktudásuk megőrzésével és gyarapításával. Ezt a célt szolgálja most a szövetség ut­cai szervezeteinek a kiterjesztése is, különösen a nagyobb városok egyes negyedeiben, ahová — ha kell —, egyes üzemi szervezetekből átirányí­tanak rátermett szervezőket, aktivis­tákat. Az idén különösen nagy feladatok hárulnak a Nőszövetségre. A nem­zetközi gyermekév ENSZ-rendezvény hazai akcióinak egyik fő rendezője a kormánybizottság keretében, továbbá szervezetei már most értékes vállalá­sokat jelentenek be a Szlovák Nem­zeti Felkelés 33. évfordulója tisztele­tére, s ezeknek becsületes teljesítésé­re kell mozgósítani a tagokat. A nők aktivizálódásának ma már különféle formái vannak. Nemcsak iskolák, óvo­dák szépítésben nyilvánul meg buz­­gólkodásuk, hanem olyasmiben is, hogy például pionírőrsök vagy szak­körök vezetését vállalják, bekapcso­lódnak a falvak és városok kulturá­lis és társadalmi életének fellendíté­sébe. S természetesen igen buzgólkod­nak a családok életkörülményeinek javításán. A kelet-szlovákiai kerület­ben nemegyszer a közellátási és egyéb fogyatékosságok kiküszöbölésé­ért szállnak síkra. Ugyancsak itt so­kat tesznek a cigány lakosság feleme­léséért. Ez a munka sok türelmet, ki­tartást, lelkesedést, az esetleges pil­lanatnyi kudarcok miatti el nem tán­­torodást kíván. A jó munkában felhalmozódott ta­pasztaltok a szövetség kincsét, ki­fogyhatatlan alapját jelentik. Ennek jegyében rendezik meg időnkint a Három nemzedék találkozója akciót. Az emberi kapcsolatok terén külön­féle hatásos formák kibontakoztatásá­val próbálnak hatni a nők az ifjúság nevelésére és befolyásolására. Igye­keznek mindenkihez megtalálni az utat. Egyik ilyen akciója a nőszövet­ségi szervezeteknek a gyermekottho­nokban felnevelkedett árvák kelen­gyéjének előteremtése. Lényege a szülők pótlása, bizonyos érzelmi hiány megszüntetéso. Hruíovban például egy gyermekotthonban nevelkedett árva mérnökké avatásának ünnepségét szervezték meg a nők. Sokszor a külsőségek is számítanak, mint az előbb említett esetekben, de a nők bebizonyították, hogy minden téren a párt hasznos segítőtársai tud­nak lenni. így a politikai életben is: a rožňavaí (Rozsnyó) járásban Lube­­níkon például a Nőszövetség helyi szervezetének a hatására maradtak el az iskolások a hittanórákról. De ma­gasra emelik a zászlót a nők az al­koholizmus elleni harcban, s az elsők között hadakoznak most a rendkívül fontos energia-takarékosságért és a nyersanyagok hasznos feldolgozásá­ért. Megértik a társadalom szükség­leteit, ennek a követelménynek a je­gyében fejtik ki tevékenységüket, bi­zonyítják hazafiasságukat és interna­cionalizmusukat, s mindenben támo­gatják pártunk politikáját. A most folyó járási konferenciák nagy felsorakozást jelentenek orszá­gos szintű feladatok kitűzésére a kongresszusokon. Ezek pedig majd a XV. pártkongresszus határozataiból indulnak ki és arra késztetik a szö­vetség tagságát, hogy a nők egyénen­ként és szervezetileg is kivegyék ré­szüket a XV. kongresszuson megjelölt teendők elvégzéséből s így méltóak­­nak bizonyuljanak a párt bizalmára. LÖRINCZ LÁSZLÓ л ■ ' ; .vseciesű jit s* -sói £ ..ív». íh A felelősség - kötelesség Nem könnyű felelősséget vállalni. De akár vállaljuk, akám nem, a fele­lősség hozzánk tartozik, mint naphoz az árnyék. Más kérdés, hogyan élünk vele, egyáltalán tudatában vagyunk-e fele­lősségünknek, készek vagyunk-e vál­lalni? S itt mutatkozik meg a kom­munista sajátos helyzete. Hiszen őt — többek között — mindenekelőtt' fe­lelősségének tudatos vállalása kell, hogy jellemezze. S jellemzi is,— ha a pártszervezet céltudatosan törődik az­zal, hogyan jut érvényre az egyes párttagok személyes felelőssége. Aligha van olyan összejövetel, be­szélgetés, ahol ne kerülne szóba a felelősség. Hangsúlyozzuk szükséges­ségét — és joggal. Felvetődik azon­ban: elegendő-e általánosságokban történő emlegetése? Ez ugyanis olyan kötelesség, amelynek a konkrét tevé­kenységben kell teljesülnie. A buzdí­tásnak is megvan ugyan a szerepe, do — mint azt a trebišovl (terebesi) járásban az idei beszámoló taggyűlé­sek is érzékeltetik — mindennél na­gyobb hatása van a személy szerinti értékelésnek. Néha csak egy-két sző ez: „jól , dolgoztál“, „a feladatodat példásan teljesítetted“, „elmaradtál“, „nagyobb aktivitást várunk“ és így tovább. És máris ébredezik a kollek­tíva kényelmes névtelensége mögé bújt személyes felelősség. többek gondolatában a felsőbb szer­vek jelennek meg. Ügy; v^lik: csakis ott lehet a helye, mert hfspen ők ma­guk csupán kis pontok, teszik amit kell és kész. Ezt a felfogást maga az élet cáfolja meg napról napra. Mégis újra meg újra feléled. Talán azért, mert ideig-óráig kényelmet bizto­sít. Pedig mindenütt ott a felelősség: „lent“ is, „fent“ is. Nem lehet, róla önkényesen lemondani. A mérce ter­mészetesen más és más. Ez azonban csak az elbírálásnál lényeges, a dolog lényegén mit sem változtat. A CSKP XV. kongresszusa a bevált politika jobb végrehajtására konkrét határozatot hozott. Éppen ezért sem­mi ok és jog nincs a tétlenségre, im­már nem lehet helye a „semmit se tenni, de azzal is várni“ mentalitás­nak. És annak a szemléletnek sem, amelyről már előzőleg sző esett, hogy „én csak egy kis pont vágyóik“. Ép­pen ezért a Központi Bizottság hatá­rozatának végrehajtásában különös felelősség terheli az egyes párttago­kat is. Minden munka jő elvégzésének alapja a személyes felelősség nem­csak magunkkal, hanem környeze­tünkkel szemben is. Sokszor ez any­­nyit jelent, hogy nem megyünk el kö­zömbösen a visszás jelenségek láttán, hogy sürgetjük a megérett döntése­ket, hogy megértésre, türelemre ne­veljük a reális szemléletet. Mert ilyen és ehhez hasonló „apróságokból“ te­vődik össze a „nagy politika. De ki valósíthatja ezt meg, ha nem mi ma­gunk? Várhatunk-e valaki másra? Aligha. Aki csak azt várja: mi lesz, s maga nem tesz semmit, az nem kommunista módon értelmezi a fel­adatát. Csak zsebre tenni az ered­ményt, vagy méltatlankodni, hogy mások nem úgy dolgoztak, ahogyan kellett volna — különös felfogás len­ne egy párttagtól. A felelősség és az ember általában összetartozik. Nem így a párttagság­gal járó felelősség. Ezt önként vállal­juk, vagy nem vállaljuk, hiszen a párttagság nem kötelező senkire néz­ve. De vállalása azt is jelenti: a párttagnak kötelességei vannak, fele­lőssége azért, hogy munkahelyén, te­rületén a párt politikája érvényesül­jön, hogy megvalósuljanak a párt ha­tározatai. Nem könnyű ezt a kötelességet sem vállalni, sem teljesíteni. Ezért nélkü­lözhetetlen az alapszervezetek nevelő, segítő ereje. Az egyes párttagok csak így teljesíthetik kötelességüket. ILLÉS BERTALAN A terebesi járásban máskor is érté­kelték a párttagok munkáját, de ilyen konkrétan, s ennyire őszintén, ilyen következetességgel ez korábban nem volt általános gyakorlat. Valahogy most ért be igazán az a sokat emle­getett tétel, hogy az alapszervezet egész politikai tevékenységéért az ott élő, dolgozó párttagok a felelősek. A vezetőség is persze, de nem csak ő, hanem együtt és külön-külön mind­annyian! Ez érződött abban is, aho­gyan a végzett munkáról, az újabb feladatokról a hozzászólók elmondták véleményüket. Egy taggyűlésen a mellettem ülő fiatalember, amikor két kommunista magatartásbeli hibáiról volt szó, rosz­­szallóan megjegyezte: „hát még ezt is felhozták!“ Szinte úgy érezte, csorba esett a taggyűlés tekintélyén. Ugyan­is, a fiatal párttag még nem volt hoz­zászokva az ilyen hangvételhez. Amikor a .felelősség szó elhangzik, Módosult A szövetségi kormány határozata érteimében, január 29-től módosult a munkaidő, melynek ésszerűbb kihasz­nálása érdekében a két és három műszakban, valamint megszakítás nél­kül üzemelő munkahelyeken a mun­kaidő változatlan marad, az adminisz­tratív és irányító dolgozóknak hét és fél nyolc óra között kell megkezde­niük a munkát. Ugyancsak ebben az időpontban kezdik a munkát az egy műszakban dolgozó munkahelyeken. A helyi gazdálkodási, szolgáltató üze­mek és az ipari szövetkezetek egy műszakban üzemelő munkahelyein fél nyolckor, esetleg még később kezdő­dik a munka. A helyt feltételeknek megfelelően, az adminisztratív és közigazgatási munkaidő jellegű szervezetekben a munkaidő kezdete nyolc — fél kilenc óra. A központi szervek munkakezdési ideje fél kilenc. Az élelmiszerboltok nyitvatartási ideje nem változik. A vonatkozó kor­mányhatározat értelmében biztosítani kell a szállítást a késő délutáni és esti órákban is. Az általános Iskolákban a tanítás kezdete nyolc őrá, a második ciklusú iskolákban 9 óra. Ugyancsak 9 óra a felsőoktatási intézményekben. Az óvo­dák, a bölcsődék és más gyermekin­tézmények üzemelési Ideje nem vál­tozik. Az említett rendelkezések nem vonatkoznak a mezőgazdasági üze­mekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom