Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-03 / 5. szám
1979. FEBRUAR 3. XXX. évfolyam 5. szám. Ага 1,— Kčs Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja A haladás élharcosai írta: RUDOLF BUCKO mérnök A javítóműhelyben mindig ezernyi a tennivaló. A gépjavítók éjt nappalid tesznek, hogy a tavaszi munkák megkezdése előtt minden szükséges gép meg legyen javítva. Fotó: Krajcsovics Az idén iinne peljiik szociális la mezőgazdasá gunk három év tizedes fejlődé sének sikereit. Ennek a fejlő désnek szerves része a falvak gyökeres átala kulása, a dolgo z6k életfeltételeinek a javulása is. Tudatosítjuk azt, hogy mindez csak a CSKP történelmi jelntöségü IX. kongresszusa bölcs irányvnnalának követke xetes megvalósításával, a kommu nisták, a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri összefogásával valósulhatott meg. Szocialista mezőgazdaságunk építéséből az állami gazdaságok dolgozói is kivették részüket. A kormány 1948 december 30-i rendeletével létrejöttek Csehszlovákiában az állami gazdaságok s ezt követően 1949. január elsejével Prágában megszervezték az állami gazdaságok főigazgatóságát, Bratislavában pedig területi igazgatóságot létesítettek. Tehát az állami gazdaságok is harmincévesek s azok dolgozói együtt ünnepelnek a szővetkezetek és más szocialista mezőgazdasági szervezetek és intézmények dolgozóival. A kezdet kezdetén Szlovákia állami gazdaságai szervezetileg az Állami Erdészet hatáskörébe tartoztak és alig hétezer hektár földön gazdálkodtak. Az állami gazdaságok központi irányító szervének megalakulásával egyidőben a földterületük hetvenháromezer hektárra növekedett. A CSKP IX. kongresszusán jóváhagyott korszakalkotó dokumentum nagy lendületet adott a szocialista mezőgazdaság építésének. Abban az időszakban az állami gazdaságok jelentősége hatványozottan megnövekedett. Azt a feladatot kapták, hogy vegyék gondozásba az elhagyott és a hazaárulóktól elkobzott földeket is. Társadalmunknak ugyanis ezen te rületek termésével is számolnia kellett. A szövetkezetek szervezésének az időszakában az állami gazdasá gokra az a felelősségteljes politikai feladat hárult, hogy szemléltető jó példákkal segítsék a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés széles körű elterjesztő sét. A földterületük gyors ütemű növelése és az alapvető termelőeszközök hiánya következtében ez eléggé nehéz feladat volt. Bonyolította a helyzetet az is, hogy Szlovákia állami gazdaságainak a földterülete aránylag rövid időn belül kétszázhetvenezer hektár fölé emelkedett, a termelési adottságok pedig továbbra is gátolták a jó eredmények elérését. Ilyen körülmények között képtelenek voltak olyan kedvező termelési feltételeknek a létrehozása ra, hogy egy éven belül százszázalékos javulást érjenek el a sertés hús termelésében. Gyors ütemben építették az ideiglenes istállókat, átalakították a régi, kezdetleges csűröket, gépszíneket stb. A hizla láshoz szükséges választott malaсок sokaságát, a Raktárszövetke zet segítségével, az egyénileg gaz dálkodóktól szerezték be. A hizlal dákból azonban átmeneti kocasül döket választatlak ki, hogy kiala kíthassák a saját kocaáilományu kát. Ez jól bizonyítja, hogy a tér melés fellendítésére minden hoz záférhető lehetőséget megragad tak, s az eredmény nem maradt el. Ennek következtében az állami gazdaságok 1950-ben Szlovákiában a sertéshús harminc százalékát termelték annak ellenére, hogy a mezőgazdasági földterületnek csak 5,6 százalékán gazdálkodtak. Feladatul kapták azt is, hogy a fejlő dő szocialista mezőgazdaságunk részére jó minőségű vetőmagot termeljenek, elegendő tenyészáila tot neveljenek s ennek az igényes feladatnak eleget tettek. A CSKP KB, valamint a kormány az állami gazdaságok termelésének tökéletesítését célzó 1372 es áprilisi irányelvei kibocsájtása alkalmával pozitívan értékelte a gazdaságok eredményeit. Megállapították. hogy „az állami gazdaságok dolgozói a kezdeti nehézségek leküzdésével a termelés fellendítése terén figyelemre méltó sikereket értek el“. Nagyszerű eredményeket értek el a nemesített vetőmagok termelésében, a jó haszontu!ajdon: ságú tenyészállatok nevelésében, a zöldség, a cukorrépa, a len, a gyapjú és más alapvető élelmiszeripari nyersanyagok, valamint a közszükségleti cikkek valóban nagyüzemi termelésében. A sertéseknek ideiglenes istállókban való hizlalása s a legszükségesebb növényi termékek — meglehetősen kedvezőtlen természeti, anyagi, műszaki és káderfeltételek közötti — termelése azonban nagyon költségesnek bizonyult. A termelés elégtelen jövedelmezőségét befolyásolta — és ma is befolyásolja — az a tény, hogy állami gazdaságaink területe az esetek túlnyomó többségében széttagolt. Ez azzal magyarázható, hogy az állami gazdaságoknak a szövetkezetesítés kezdeti időszakában gyakran az egyes községek határában elhagyott nagyon gyenge termőerejű földeket is át kellett venniük. Érthető tehát, hogy a földterületnek kétharmadát rend kívül bonyolult feltételek között kellett megművelniük, s ez a terméseredmény alakulását, az állattenyésztés hasznosságát s a jövedelmezőséget is jelentős mértékben befolyásolta. A CSKP KB plenáris ülése — 1953 végén — azt az igényes feladatot tűzte ki az állami gazdaságok dolgozói elé, hogy a szovjet szovhozok példájára mindent tegyenek meg a mezőgazdasági termelés gépesítése érdekében. Lényegesen növeljék a munkatermelékenységet, tökéletesítsék a bel üzemi szervezést, segítsék elő a falvak kis- és középparasztságának megnyerését, a falu szocialista átalakítását, a szövetkezeti gondolat népszerűsítését, s egyben keressék a minél több és jobb minőségű mezőgazdasági termék termelésének leghatékonyabb módszereit. Jó és követésre méltó példát mutatni az alakuló szövetkezetek részére akkoriban nem volt könynyü. A kedvezőtlen termelési feltételek akkor még tapasztalatlansággal, a termelésszervezés fogya tékosságaival is párosultak. S ez bizony megmutatkozott az eredményekben is. Kétségtelen, hogy az állami gazdaságaink vezető dolgozói a szovjet szovhozok tapasztalatai nyo mán tanulták meg, hogyan kell vállalati szinten irányítani; mit kell tenni az évi tervek elkészítése érdekében; hogyan lehet emelni az üzemirányítás és a munkaszervezés színvonalát; miként kell érdekeltté tenni a dolgozókat a termelési feladatok teljesítésében és a szocialista munkaverseny kibontakozásában s persze azt is, hogyan kell meghonosílani gazda. Ságokon belül az önálló elszámolás rendszerét stb. (Folytatás a 12. oldalon) február eleje van. Bárhol, bárr merre Járunk, országszerte azt tapasztaljuk, a földművesszövetkeze: tek tagjai szorgalmasan készülnek a zárszámadó közgyűlésre. Ez alkalommal a galántai járásba látogattunk el, hogy megérdeklődjük, minek örültek és miért bosszankodtak az itteni földművesek az elmúlt évben. S persze arra Is kíváncsiak voltunk, milyen lelkesedéssel láttak hozzá a tervidőszak célkitűzéseinek valóra váltása szempontjából oly fontos hetvenkilencedik év feladatainak teljesítéséhez. A járási mezőgazdasági igazgatóságon hamarosan megtudtuk, hogy a tizenhat szövetkezetből kettőben még január végén megtartották a zárszámadó közgyűlést. Viszont a gazdaságok többségében most készül a múlt évi gazdálkodás mérlege. — Vajon jók lesznek e a mérlegek? — kérdeztük Felső László mérnöktől, a jmi főüzemgazdászától. — Talán nem túlzók, ha azt állítom, hogy számunkra a nagy csalódások éve volt a hetvennyolcadik esztendő — mondta a többi, között Felső élvtárs. — Az aszályos időjárás alaposan megtréfált bennünket. Gabonából, kukoricából és cukorrépából is lényegesen kevesebb termett a tervezettnél, de más növények sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Például a kukorica tizenöt mázsával termett kevesebbet egy hektáron, mint ahogy azt szerettük volna. Szemesekből összesen mintegy 45 ezer tonna a hiányunk. Ezért ugyancsak takarékosan kell bánnunk az erőtakarmányokkal. A szocialista munkaversenyt úgy szervezzük, hogy elsősorban ezen a területen segítsen javítani az eredményeket; A bajt csak az tetőzi; hogy a tömeg-takarmányokból is hiány mutatkozik. A bekészített szilázs zömé kiváló minőségű, dé azért feltétlenül szükséges lesz, hogy mindenütt kihasználják a rendelkezésre álló egyéb tömegtakarmányokat is. — Az állattenyésztéssel kapcsolatban előbb á tejtermelést említeném', itt legalább1 volt minek örülnünk. A jmi által irányított / mezőgazdasági üzemek nyolcszázezer •- liter tejet adtak el terven fejül,''közel hát százalékkal növelVe-az‘árutérmélést. ■ Lemaradozók persze itt is akadtak: hat üzem adóssággal zárta az évet. A legtöbb tejet egyébként a zsigárdi és a nádszegi szövetkezet termelte és értékesítette. Az egyik gazdaság ezer, a másik pedig kilencszázhúsz liter tejet értékesített a mezőgazdasági földterület száz hektárjára számítva. ♦ Az előbbiekből következik, hogy a hústermelésben nehézségeik voltak — jegyeztem meg. — Kétszázkilencven tonna hússal maradtunk adósai a népgazdaságnak — sóhajtott fel a beszélgetőtársam. — Marhahúsból csaknem százhúsz tonnával többet adtunk a tervezettnél, de a sertéshúsból ennél sokkal több hiányzott. Miért? Sok minden közrejátszott. A tervezettnél kevesebb ma-Szavak ét tettek lac született, az elhullás viszont öt százalék fölé emelkedett, így kevesebb volt a választott malac és a hizlaldák csak „félgőzzel“ üzemeltek. Az átlagos napi súlygyarapodás sem érte el a tervezett színvonalat. S ami további veszteséghez vezetett: az optimális 115 kilogramm helyett 108 kilogrammos átlagsúlyban értékesítettük a vágósertéseket. Sovány vigasz, hogy a baromfihús értékesítési tervét lényegesen túlteljesítettük. A továbbiakból megtudtuk, hogy a járás mezőgazdasági üzemei a tervezett összteljesítményt csupán 91,3 százalékra, a tervezett nyereséget pedig mindössze 64,3 százalékra teljesítették. Nyereség tekintetében egy év alatt harminc százalékos visszaesés volt tapasztalható. Az üzemi tartalékalapok, liléivé a folyósított hitelek jóvoltából a járásban sikerült kettőre csökkenteniük a kimondottan hiánynyal záró mezőgazdasági üzemek számát. ♦ Mit tesznek annak érdekében, hogy egy év múlva vidámabban adLapunk tartalmából Kongresszusra készülnek * Az úttörők nyomában * Ha törik, ha szakad, mesterséget tanulok * Százötven éve született Ján Botto * Lassan ölő méreg * Talajtani alapismeretek * Időszerű tennivalók * A kedvezőtlen feltételek ellenére jók a kilátások * JÓ látni a munka eredményét * Télen a műhelyben * hassanak számot gazdálkodásuk eredményeiről? — kérdeztem végezetül a főüzemgazdásztól. — Okultunk a múlt évi hibákból hiszen természetesen korántsem Írható minden az időjárás rovására. Magunk sem tettünk meg mindent a szavak és a tettek egységéért, azért* hogy maradéktalanul megvalósuljon* amit tervezéskor papírra vetettünk. Igaz, jobban kihasználtuk az öntözést lehetőségeinket, mint korábban, de az idén további javulást kell e téren elérnünk. Már az ősszel igyekeztünk úgy összeállítani a vetésforgókat, hogy a vízigényes növények zöme a locsolható területekre kerüljön. Elsősorban több szemest, cukorrépát és szálas takarmányt akarunk termelni — ezért is növeljük az Intenzív fűfélék termőterületét —, hogy jobban elláthassuk az • állatállományt, mint tavaly. Az idén ezerhétszáz tonnával több sertéshúst kell értékesítenünk. A feladat teljesítése érdekében elsősorban a malacnevelési eredményeket kell javítanunk, de a súlygyarapodást és az átlagos vágösúlyt is növelni kéne. Tejből 2,2 millió literrel kell többet értékesítenünk. Ennek megfelelően növeljük a tehenek számát és hasznosságát. Tavaly 3205 liter tejet termelt egy tehén; most további száz literrel szeretnénk növelni az átlagot* hogy teljesíthessük a járási pártkonferencia határozatát, amely a tervidőszak végére háromezernégyszáz literes tehenenkénti tejtermelés elérését tűzte feladatul. Van mit tennünk, hiszen néhol még a háromezer literes átlagot sem érték el. A HARMADIK HELYEZETT ELÉGEDETLEN A járáson említették, mogy a mostcvái Vörös Csillag Efsz a harmadik helyen végzett az öntözési versenyben. A szövetkezetben viszont azzal fogadtak, hogy tízmillió koronájuk hiányzik a növénytermesztés tervezett nyerstermelési értékéből. A húseladás tervét lényegesen túlteljesítették, tejből pedig 252 ezer litert értékesítettek terven felül. A jó minőségű tömegtakarmányoknak is bővében állnak, de a szemeseikből bizony keve(Folytatás a 2- oldalon) ír
