Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-06 / 1. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. Január 8« JL__r' Ta n u I j u n к sízni A népművészet az élet tankönyve, nemcsak magyarázza az életet, Ä sízés egyike azoknak a sport­­žgaknak, melyek az utóbbi időben váltak népszerűvé. Ma már világvi­szonylatban is a legelterjedtebb sport­ágak közé tartozik, mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztálynál. Szinte korhatár nélkül űzhető; 3—4 éves kortól, egészen az idős korig. Más sportágakkal szemben az a nagy elő­nye, hogy míg ennék a szenvedé­lyünknek hódolunk, a szabad termé­szet frissítő hatással ' van szerveze­tünkre. A különböző időjárási viszo­nyok, a tiszta hegyi levegő, nagymér­tékben járul hozzá testünk felüdülé­séhez és fokozza szervezetünk ellen­állóképességét. A szocialista társada­lom nagy gondot fordít a dolgozók egészségére. A mai életstílus legelfo­gadottabb pihenési formája az aktív pihenés. A mai ember mindent gyorsan akar megtanulni. Talán ehhez nyújt segít­séget ez a képes cikksorozat, a sízés alapjainak a megismerésével kapcso­latban. A mini sítanfolyamot Tóth Já­nosnak, a Nyitrai Mezőgazdasági Fő­iskola torna szakos tanárának tollá­ból és felvételeiből közöljük. I. A SIKLÄS A lesikló alaphelyzet ismeretében kezdjük el első lesiklási próbálkozá­sainkat. A lejtő tetején álljunk fel le­sikló alaphelyzetbe úgy, hogy léceink mintegy 15—20 centiméterre, egymás­sal párhuzamosan legyenek. Egyenes állásunkból hajlítsuk bokánkat és tér­dünket előre. Arra kell legjobban fi­gyelnünk, hogy testünk súlya a talp közepében összpontosuljon és hasson a talajra. A biztonságos állóérzet ki­alakulása végett végezzünk terhelési gyakorlatokat, előre-hátra. Páros bot­lökéssel induljunk el- lefelé, lehetőleg úgy, hogy a siklás közben testtartá­sunk ne változzon meg. Egyenes sik­lásnál a testsúly a két lécen egyen­letesen oszlik meg. Testünk a lécre merőlegesen álljon és Súlypontunk a talpközépben legyen, így hasson a halajra. (Semleges testállás.) (Folytatjuk) Tanár a pályán Bálint Ernő tanár elmondotta, hogy az első mérkőzését a Salka—Štúrovo iskolák közötti’ találkozón vezette. Ezen a mérkőzésen kapott kedvet ar­ra, hogy bírói képesítést szerezzen. Azóta több szakmai vizsga sikeres le­tétele után már kerületi szinten „fü­tyül“. A szakmai felkészültségen kí­vül fontosnak tartja, hogy a bíró fizi­kai állóképessége megfeleljen a köve­telményeknek, mert csak így lehet ott minden eseménynél, ami a pályán történik. Egyik legszebb élménye, amikor Zselizen a magyar színész­válogatott—Zseliz mérkőzést vezette. Rendszeresen járatja és olvassa a Népsport képes mellékletét, a Játék­vezetőt és a csehszlovák TIP sportúj­ságokat. Párkányban bekapcsolódik a CSEMADOK munkájába. Szerény, szor­galmas ember, hiszen a sok elfoglalt­sága mellett levelező tagozaton a Jó­zsef Attila Tudományegyetem Ter­mészettudományi Karán (Szegeden) újabb tanári oklevelet szerzett föld­rajz szakon. Bálint Ernő terve, hogy a játékvezetés terén is felsőbb osz­tályba kerüljön, és ahogy én ismerem ezt a szorgalmas, szerény tanárem­bert, a célját el is éri. Kívánom, hogy az 1979-es labda­rúgó évben jó egészségben harsan­­hasson fel a labdarúgó pályán igaz­ságot osztó bírói sípja. Majerszky Márton Ä hires zeneszerzőről, Smetanáról elnevezett üdülőház, a luhaöovicei fürdő legreprezentatívabb épülete, téli köntösben. Fotó: —tt— hanem meg is tanít arra, hogyan él­jünk, irányt ad az ember gondolatai­nak s ítéletet mond a valóság jelen­ségeiről. Ennek megfelelően a népművelési munka nem csupán szórakozás, a mű­vészi képesség lehetőségeivel, nem csupán játékszer a széppel, hanem komoly és felelősségteljes hivatás. Mert a kultúra és a velejáró művészi élmény nemcsak az élet díszítő ele­me, hanem az embert nemesítő, tár­sadalmat alakító tényező is. • • • A népművelés terén — a fenti cé­loknak megfelelően — gazdag és sok­rétű a kultúrmunka a Dunajská Stre­­da-i (Dunaszerdahely) járásban. Erről győzött meg bennünket az a beszélge­tés is, amelyet Jarábek Imrével, a já­rási művelődési központ osztályveze­tőjével, Barak László népművelési dolgozóval, valamint Konkoly Cecíliá­val, Szabó Jolánnal és Rácz Lászlóval, az egyes népművészeti ágazatok veze­tőivel folytattunk. A járás kórusmozgalmának fejlődé­sét mind nagyobb felelősségtudattal főleg a CSEMADOK-szervezetek irá­nyítják. A rendszeres értékelések azonban arra is figyelmeztetnek, hogy noha a zenei életet több kórus tevé­kenysége színezi, az alapoknál több helyen baj van. Az egyik helyen a szakmai színvonal alacsony, a vezetés következetlensége, az anyagi támoga­tás szűkössége okoz gondot, másutt az énekkar feladatainak értelmezése nehezíti meg a kórusok munkáját. Az énekkarok tagjai gyakran cserélőd­nek, ezért a próbákra gyakran új em­berek járnak. A felsoroltak magukkal hozzák a középszerűségbe való fulla­dás veszélyét. A járás énekkari mozgalmát jelen­leg hat kórus képviseii.Közülük dicsé­­röleg a CSEMADOK Samorínl (Somor­­jajHelyi Szervezete mellett működó Híd vegyeskarról szólhatunk, mely a Kodály-Napokon harmadik helyezést ért el. Szerencsére a fiatalokkal — az is­kolák és lelkes pedagógusaik révén — jobban állnak. A járás 24 általános iskolájában működik énekkar. Sajnos, az iskolai énekkarok ténykedésében is fennáll az ellentmondás. Többéves önfeláldozó munkára van szükség, míg a diákkórusok tagjai összeszok­nak. Az iskola padjaiból kikerülve viszont kárba vész a pedagógusok többéves, valójában dicséretes tévé­­ken у ség e. Iskolás kortól a felnőttek közé ju­tás — megfelelő összekötő kapocs hiányában — a népművészet egyéb ágazataiban is gondot okoz. Az ifjú­ság népművészeti tevékenysége sze­gényes, ami sajnos országos gond is egyúttal. Örömteli viszont, hogy az éneklő­csoportok mozgalma a virágkorát éli. A pódafaiak, udvarnokiak, hodosiak, csalióközkürtiek, hogy csak párat em­lítsünk, szerepelnek a legeredménye­sebben. Közös törekvésük a hagyo­mányok ápolása. A népi közösség egyszerre ront és épít a népköltészetben. Csallóközben is sok az olyan népköltés, mely las­san feledésbe merül, szétporladt, ré­szeire bomlott, értelmetlenné vált. De még a zilált szövegek is őriznek olyan részekét, olyan sorokat, ame­lyek másutt hiányoznak, vagy ame­lyek révén rejtett összefüggések van­nak — tehát értékük van, s érdemes ezeket ápolni. A ýárás népi táncmozgalmát művé­szi szinten a Csallóközi Dal- és Tánc­­együttes képviseli. De fejlődőképes a Somorjal Népművelődési Ház, a CSE­MADOK helyi szervezete mellett mű­ködő Csalié Népművészeti Együttes és a hodosi tánccsoport is. Iskolások­ból a közelmúltban Somorján Apró- Csalié néven gyermek táncegyüttes alakult, amely a kezdő lépések meg­tétele után a közelmúltban a közön­ség előtt is sikeresen szerepelt. A já­rás népitáncmozgalmát olyan kiváló szakemberek irányítják, mint Horváth Rudolf, Sipos Károly, Czingel László és Balódi Béla. » * • A népművészeti munka egyik sajá­tos és népszerű ágazata a színjátszás, mely a járás falvaiban gazdag múltra tekint vissza. A műkedvelői szinten, rőleg a somorjal Üzenet nevet viselő irodalmi színpad tevékenységéről 'kell szólnunk. Annak ellenére, hogy az együttes viszonylag rövid múltra te­kint vissza, máris kialakította sajátos „ars poeticá“-ját és stílusát. A cso­portban folyó elmélyült munka ered­ményeként a legjobb hazai kisszín­­padi együttesek közöt tartjuk számon ezt az együttest, amely műsorválasz-i fásban következetes, művészi színvo­nal tekintetében pedig egyenletes tel­jesítményt nyújt. A gyermek irodalmi színpadok kö­zül e forma legeredményesebb képvi­selői a lehnicei (Nagylég) és a Nový Život-i (Illésháza) kisszínpadok. Egyre nagyobb népszerűségnek ör­vend a népművészet egyik furcsa, de gyermeket és felnőttet egyaránt szó­rakoztató formája, a bábjátszás. A! bábjátszást már óvodás korban meg­szerettetik a gyérmekkel, s a bábok Népműveléssel az új embertípusért folytatott színjátszás sikere vagy bu- Jkása ebben a járásban is a rendezői munka sikerétől, valamint a műsor­­választástől függ. Sajnos, a színját­szó csoportok vezetői — néhány kivé­teltől eltekintve — nem tartják fon­tosnak a szakmai továbbképzést, az iskoláztatásokra nem mennek el, vagy olyan személyt küldenek, akinek ke­vés köze van a rendezéshez. Időszerű lenne a járási metodikai tanács létrehozása is, mert a megfe­lelő módszertani támogatás hiányá­ban, a hibák leggyakrabban a próbá­kon, vagy az előadásokon jönnek elő, amikor kevés lehetőség van a javítás­ra. Rendszeresen kilenc színjátszó csoport tevékenykedik: a dunaszerda­­helyi a „B“, a többi pedig a „C“ kategóriában. A „C“ kategóriába so­rolt színjátszó csoportok közül leg­eredményesebben a felsővámosiak szerepelnek, akik a járás színjátszá­sát eredményesen képviselték a Jókai- Napokon is. A „D“ minősítésű osztályba sorolt gyermekcsoportokat hat iskola képvi­seli. Itt legeredményesebben az Ore­chová Potôň-iak (Dióspatony), Horná Potôň-iak (Felsőpatony), topolníkyiak (Nárasd) és a holiceiek (Gelle) sze­repelnek. Az általános színvonal emelése és a tapasztalatcsere érdekében a színját­szók járási seregszemléjét ebben az évben összpontosítva szeretnék meg­rendezni. Az űj színpadi formát hat felnőtt és kilenc gyermek irodalmi színpad kép­viseli. Színvonal tekintetében dicsé, varázsa az egész iskolás korban vé­gigkíséri a tanulókat. A bábjátszás legkiválóbb képviselői a dunaszerda­­helyi, eperjesi, ekecsi stb. iskolák. A bábjátszás pedagógiai jelentőségét és nevelő hatását a közelmúltban Jarabikné Trúchli Gabriella dolgozta fel pedagógiai tanulmányában. A szép észrevevésére, a szép igé­nyére, a szép létrehozására való tö­rekvés egyik leghatékonyabb eszköze az esztétikai nevelés. A gazdag kép­zőművészeti, fotó és film szakköri te­vékenység azt bizonyítja, hogy a já­rási népművelési központ ennek az elvárásnak is maximálisan eleget tesz. A kulturális és ősztétikai élmény, alakítja az embert és arra sarkallja, hogy tökéletesítse életkörülményeit.. Ilyen élményeket kell nyújtania a szocialista kultúrának. Ennek alapfel­tétele azonban az, hogy mindenki va­lamilyen művészi területnek úgy­­ahogy aktív művelője legyen. Mert ahogy igaz, hogy művész csak az le­het, aki a művészetek valamelyik te­rületén művésszé fejleszti magát, úgy; igaz az Is, hogy jó műfelfogó is csak az lehet, aki belekóstol a művészi formálásba. Ezért kell minél nagyobb tömeget bevonni az aktív munkába, hogy ezen keresztül felnevelhessük a művészetek rajongóit, felfogóit. Ez a népművelői tevékenységen túlmenően kötelesség is, aminek a Dunaszerdahe­­lyi Járási Népművelődési Központ —< a felsorakoztatott problémák ellenére — eleget tesz. Csiba László И1И»«М111И111»»Ш1Ч111И1И1ШЧ|Ц||Щ A párhuzamosan bonyolódó jele­netek, egymást váltogató pár­beszédek jelzik a színpadot jól ismerő drámaíró stílusát. Amikor Car­lo Goldoni (1707—1793) A hazug ot megírta, az olasz színházművészet a fénykorát élte. A vallási és politikai tényezők is kénytelenek voltak ezt tudomásul venni, ha hatni akartak a tömegekre. A színház szenvedélye volt a társadalmi osztályok mindegyiké­nek: a nagyuraknak éppúgy, mint ía szegény embereknek. így nem csoda, hogy a XVIII. századból több ezer színdarab maradt ránk, amelyekből az olasz realista jellem vígjáték meg­alkotója, Carlo Goldoni legalább 260-t írt. Jeleneteiben ötletesen váltogatta az életből vett cselekvések fordula­tait, csattanós meglepetésekkel látva el a nézőt. Addig beszélt, vitatkozott terjengősen áradozva, míg végre is belopta erkölcsi intelmeinek ügyes keverékét a közönség érdeklődésébe. Helyzetei mindig élénkek, majd min­dig színészileg is kitűnőek lettek. S hogy párbeszédeiben elmésség szik­rázik, azt talán fölösleges külön fel­említenünk. A vígjáték meséjét részletezni sem lenne célszerű, mert Lelio hazugságai meglehetősen szerteágazók. A cselek­mény lényege viszont egyszerű. A tisz­teletreméltó Pantalone fia, Lelio, aki különben vidám, szeretetreméltó fia­talember, hazudik. Sorozatosan hazu­­dozik, szélhámoskodó ember módjára linkel, hol képmutató dicsekvésből, gátlástalan hencegésből, s talán már maga sem tudja, hogy miért is állít valótlant, amikor másokkal beszélget. Apja kétségbe van esve. Mindent el­követ, hogy megházasítsa fiát: az élet komoly gandjai talán észre térítik. Ki is szemel számára egy csinos menyasszonyt, Rosaura kisasszonyt, Balanzoni orvos nagyobbik leányát. Az apa persze éppen az a személy, akivel Lelio azt imént ismerkedett meg, s mind a ketten szerelemre lob­bantak. Ebből ered azután a félre­értés. Tudni se akar apja házassági terveiről, de hogy minden további erőltetésnek elejét vegye, azt hazud-Az elénktáruló színpad már eleve megsejtet valamit: a színek varázsa, a fényhatások és a jó zenei bevezetés harsány tónust ad az ügyesen kavar­gó táncos mozdulatoknak (Katona István beállítása). Ahogy kezdődik a játék egyre tisztább képet kapunk arról, hogy Takáts Ernőd, a rendező és a színészek is vállalták a Goldoni adta jellemzés hangsúlyát, szelleme­sen gördülő játékosságát. Az a talá­lékonyság, amelyet Lelio hazugságai­ban kifejt, varázsszert ad Boráros Imrének, hogy imponálóan hazudjon. kitűnő játéka és Flarindó (Pöthe Ist­ván) kissé öncélú karikatúrájához. Holocsi István Arlecchinőja a comme­­dia dell’arte együgyű bohóca, a ko­mikus alakok groteszkebb fajtájából való. Kóklerségei jókedvűek. Leleple­ző gunyoros megjegyzéseit csípősen teszi nevetségessé és stílusosan egé­szíti ki szélhámoskodó gazdája jellem­­rajzát. Ábrázolásuk így kellő önfegye­lemmel és művészi tartalékkal, olyan alakokat kreál, akiket az előkelőskö­­dő nyegleség formált ilyen igaznak, művészileg ilyen érettnek. Florindó A HAZUG A múlt és a jelen tükrözése Takáts Ernőd rendezésében ja, hogy ő már nős, hogy utazásai során frigyre kényszerítették, s hogy a felesége áldott állapotban van. Csakhogy a félrevezető turpisság most is napfényre kerül. Amikor Lelio vég­re előáll az igazsággal, már senki sem hisz neki. Se apja, se a leány, sem a többiek. Az, hogy „jóhiszemű­­leg tévedett“, hogy „csínytevésböl fül­lentett“, s hogy Rosaura iránti érzel­meiben, tiszta szerelmében semmi ha­zugság nincs, nem tudja elhitetni többé senkivel. így veszíti el a hazug a nőt, akit szeret. A végszó is frap­páns: „Hányszor vágtam ki magamat mindenféle hazugságból — és tessék, ebben az első igazságban milyen csú­nyán belevesztetteml“ Azok a jelenetek, amikor megtréfálja apját, amikor Rosaurát és Beatricét hitegeti, amikor Balanzoni doktorral „tárgyal“, vagy szolgáját Alrecchinot oktatja, fényes jelenetek. A szerző és a rendező leleményét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Le­lio köré rendelt mellékfigurák jel­lemrajzát is előtérbe hozza, hogy a párbeszédek konfliktusaiból jobban érződjön ki a morális intelem, a fi­gyelmeztető szándék: a mindenkihez szólás, a mindenkié levés igénye: egy nevettető szerző ajándéka a nevetni, tartalmasán szórakozni akarókhoz. A helyzetek és az ötletektől sziporkázó dialógusok: Pantalone (Turner Zsig­mondi és Balanzoni (Fazekas Ijnre) szerepének eltúlzott rögtönzésein és a koreografált jelenetein, az ízlés ér­dekében viszont módosítani kéne! Tóth László (Brighella) és Bugár Gáspár (Ottavio) szerepe sem mosó­dik el a nagy kavargásban. Ok is ta­láló jellemrajzot adnak, mértéktartó játékukkal. Az alakok megrajzolásá­ban, mindannyiuk hanghordozása, mo­dora és cselekvési intenzitása, a saját legjobb színvonalát nyújtja. Kár, hogy nem a „vendégszereplö“ Kövesdy Szabó Marika játssza Rosau­rát. Bár Colombina alakjában is re­mek helyzeteket teremtő, kitűnő ábrá­zolóerejét bizonyítja. Jókedvűen, a maga örömére is játszik; természetes és kedvderítő. Mák Ildikó, igazi szép­ség Beatrice szerepében. О is bizo­nyítja, hogy súlya és társadalmi je­lentősége van jelenlétének. Szívvel­­lélekkel olvas szerepébe, a kollektív játék rendezői egységébe. Nem így Varsányi Marika, aki talán önhibáján kívül, ismét a helytelen szereposztás áldozata lett Rosaura esetében. Ontet­­szelgő pózai leértékelik az amúgy sem neki való szerepet. A szerepadta szituációk, a rendezői ötletek bizto­sítják ugyan sikerét, de ez kevés ah­hoz, hogy jeleneteit egyértelműen eU ismerjiik. Kopócs Tibor díszletei és jelmezei minden szempontból kifejezőek. A szintér éppoly kitűnő, mint a ruhák tarkasága: egyformán jellemzik azo­kat, akikhez tartoznak. Matus János külön dicséretet érdemel hozzáértő zenei közreműködéséért. A képváltá­sok aláfestése találó: az ilyen „hang­hatás“ igényre neveli a nézőt. A hazug Goldoninak a remekművei­ből valő. A több mint kétszáz évvel ezelőtt megteremtett alakok, helyze­tek és játékötletek számtalanszor cse­réltek már ruhát az évadok és a ki­alakult rendezői koncepciók során. Szabó Lőrinc kitűnő fordításában új­szerű ez a játék, legfeljebb a forma változott, hogy jelenünk tükörképé­ben valahol önmagunkat is felfedez­hessük. Bizonyára Takáts Ernődnek is ez volt a célja frappáns rendezésével. SZUCHY M. EMIL

Next

/
Oldalképek
Tartalom