Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-30 / 26. szám

1979. június 30. SZABAD FÖLDMŰVES 13 & ectüíí: ## «• hasznosnak bizonyult A CSEMADOK KB, a Csehszlovák Rádió magyar főszerkesztósége és a csehszlovákiai magyar hetilapok vá­logatott labdarúgó-csapatával nemrég a Fejér megyei Mány községben (Ma­gyarország) jártam, ahol csapatunk a Magyar Írószövetség válogatottjával barátságos labdarúgó-mérkőzést ját­szott. A találkozót követően a helyi termelőszövetkezet vendégül látta a két csapat tagjait, így alkalmam volt megismerkedni a gazdaság vezetőivel, életével és eredményeivel. Kiss Ferenc elvtárs, a mányi Ösz­­szetartás Tsz elnöke bemutatkozáskor tréfásan megkérdezte: — Ismeri a barkocbbát? Akkor játsszunk egy kicsit. Van Szlovákiá­ban egy Jó barátom és kollégám; a vezetéknevünk ugyanaz, a családne­vünk pedig éppen ellentétes jelenté­sű. Mint mezőgazdasági újságírónak, ki kéne találnia, kire gondolok. Nos? — Ügy vélem, Nagy Ferencről, a perbetei szövetkezet elnökéről van szó — mondtam pillanatnyi gondol­kozás után. — Ördöge van — mosolyodon el a vendéglátónk. — Évek óta baráti kapcsolatot tartunk fenn a perbe­­teíekkel, és kölcsönösen együttműkö­dünk a termelésben, a szervezésben és az irányításban szerzett tapaszta­latok kicserélésében. X X A mányi összetartás Tsz a bicskei járás élvonalbeli mezőgazdasági üze­me. Három és félezer hektáros me­zőgazdasági földterületen gazdálko­dik, amiből a szántóföldi növényter­mesztésre alkalmas terület kétezer­háromszáz hektárnyi. A szövetkezet össztermelés! értéke tavaly megha­ladta a száztizenegymillió forintot, termelés szerkezetének meghatározá­sában a szakosítás elve érvényesül, A növénytermesztésben elsősorban a gabonatermesztési eredmények ja­vítását szorgalmazzák, de kellő fi­gyelmet szentelnek a kukorica- és a takarmánytermesztés fejlesztésének is. Tavaly a búza több mint öt ton­nát, a szemes kukorica pedig 6,4 ton­nát termett hektáronkénti átlagban, és a közel ötszáz hektáron termelt tömegtakarmányok is beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A gaz­daság szemesekből és egyéb takar­mányokból önellátó, pedig népes és jó termelőképességű állatállomány el­látásáról kell gondoskodnia. Az állattenyésztésben fő feladatuk a szarvasmarha-tenyésztés fejleszté­se, de ezen kívül juh- és sertéste­nyésztéssel is foglalkoznak. A tejter­melés fejlesztését a holstein fríz és a magyar tarka szarvasmarha ha­szonkeresztezéséből származó, igen jó termelőképességgel jeleskedő utó­dokra alapozzák. Tehenenként! átlag­ban tavaly 3550 liter tejet fejtek, az idén szeretnék elérni a négyezer literes darabonkénti hasznosságot. A termelőszövetkezet tagja a .tej felvá­sárlásával, feldolgozásával, és külön­féle tejtermékek készítésével foglal­kozó Budatej közös vállalkozásnak. Értékesítési gondjaik úgyszólván nin­csenek, hiszen kiváló minőségű tejet kínálnak a feldolgozó üzemnek. A sertéstenyésztés fejlesztése eb­ben a szövetkezetben is az elkövet­kező időszak nagy feladatai közé tar­tozik. Eddig évente háromezerkétszáz hízott sertést tudtak értékesíteni, de a megnövekedett társadalmi igények színvonalas kielégítésére törekvés rá­juk is nagyobb feladatot ró. Üzem­közi kooperációban már megkezdték egy — évente hétezerötszáz hízott sertés kibocsátására alkalmas — kor­szerű sertéstelep építését. Ugyanak­kor vágóhidat és húsfeldolgozó üze­met is fenntartanak, szintén üzem­­közi együttműködés keretében. A szövetkezetnek hatszáz hektárnyi rétje és legelője van, többnyire a gé­pek számára megközelíthetetlen vagy nehezen hozzáférhető, dimbes-dombos területen. Ez adta számukra az ötle­tet, hogy behatóan foglalkozzanak a juhtenyésztés fejlesztésével. Ma már kétezer anyajuhot tartanak, húst, és gyapjút termelnek. XXX Ha együttműködésről beszélünk, feltétlenül meg kell azt is említe­nünk, milyen előnyökkel jár és mit nyújt a kooperáló gazdaságoknak, s elősegíti-e a termelésfejlesztési el­képzelések megvalósítását, a haladó munkamódszerek meghonosítását stb. — Szövetkezeteink baráti kapcso­latát az eltéphetetlen rokoni szálak és a kölcsönös látogatások alapoz­ták meg — említette Kiss elvtárs. — Kezdetben csak mi, vezetők adtunk találkát egymásnak és a gyakran hajnalba nyúló szakmai viták során kölcsönösen kicseréltük és gyarapí­tottuk tapasztalatainkat. S mivel hasznosnak találtuk ezeket a beszél­getéseket, úgy határoztunk, hogy a szövetkezeti dolgozók találkozója is nemes célt szolgálna. Persze, mindig egybekapcsoltuk a hasznosat a kel­lemessel. Dolgozóink így megismer­kedtek a baráti ország természeti szépségeivel, történelmi nevezetessé­gű tájaival és városaival, kultúrájá­val, sportdélutánok keretében össze­mérhették rátermettségüket, s közben a mindennapi munkában szerzett ta­pasztalatokról, az elért eredmények­ről és a problémákról is eszmecserét folytathattak. Ezen túlmenően, bizo­nyos eredményt a szakirodalom köl­csönös cseréjében is elértünk. — Milyen jó tapasztalatokra tettek szert a szakmai viták során és ho­gyan sikerült kamatoztatniuk azokat? — érdeklődtem. — Jórészt a barátainknál szerzett gabonatermesztési tapasztalatoknak, a Perbetén és általában a komáromi járásban alkalmazott haladó módsze­rek meghonosításának köszönhetjük, hogy lényegében jobb eredményeket érünk el a gabonatermesztésben. A perbetei példán felbuzdulva, kísérle­tet tettünk a sörárpával Is, de ná­lunk nem vált be. Természetesen ér­dekelt és továbbra is érdekel bennün­ket elvtársainknak a munkaszerve­zésben, az irányításban és a gépkf­­használásban szerzett tapasztalata. Sőt! Az idén első ízben termelünk napraforgót, s százharminc hektáron huszonegy mázsás átlaghozamot sze­retnénk elérni. Barátaink már évek óta termelik ezt a növényt, bizonyára tudnának adni néhány jó tanácsot. X X X X A bicskei járás mezőgazdasági üze­meinek versenyében az összetartás Tsz termelési eredményeivel az első, termelésfejlesztési sikereivel pedig a harmadik helyet szerezte meg a múlt évben. Ehhez részben a tapasztalat­­cserén alapuló együttműködés, no meg a mind szélesebb körűvé váló szocialista versenymozgalom is hozzá­járult. Fáczán Géza szállítási ágazat­vezető, a belüzemi munkaversenyt irányító és értékelő bizottság elnöke ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: — Termelőszövetkezetünkben hét szocialista brigád tevékenykedik. Tag­jaik száma 139, vagyis e munkakö­zösségek a tagságnak harmincöt szá­zalékát kapcsolják be a szocialista versenymozgalomba, mely egyre ered­ményesebbé válik. A múlt évben a dolgozók kezdeményezőkészsége mint­egy hétszázezer forint plusz jövedel­met eredményezett, s végső soron ha­tékonyan hozzájárult a tervfeladatok sikeres teljesítéséhez, a járási ver­seny megnyeréséhez. Persze, vannak még tartalékaink, eredményesebb is lehetne ez a mozgalom. Perbetén szintén vannak jól működő brigádok, ezért a legközelebbi találkozás alkal­mával a szocialista versenymozgalom­ban szerzett tapasztalatok kölcsönös kicseréléséről sem feledkezünk meg. KÄDEK GÄBOR Miírt maradtak ontözetleniil növényeink? A hosszan tartó aszályos időjá­rás olyan körülményeket okozott Dél-Szlovákiában a mezőgazdasági termelésben, amilyenre szocialista mezőgazdaságunk fennállása óta még nem volt példa. A rendkívüli korai magas átlaghőmérséklet, a verőfényes napsütés úgyszólván szabadon fonnyasztotta a gondo­san elvetett és ápolt növényeket. Ilyenkor azt szokták mondani: „ég a határ“. A találó mondás kapcsán az emberben felvetődik néhány gondolat, hogyan illenék ilyenkor rugalmasan alkalmazkod­ni a rendkívüli helyzethez. El kell ismernünk, hogy az aszályos időjárás meglepett ben­nünket. Ez abból is látható, hogy nem használtuk ki elvárt módon a céltudatosan épített öntözőháló­zatot. A Nyugat-szlovákia Kerületi Me­zőgazdasági Igazgatóság által má­jus hónapra előirányzott huszon­hatezer hektár öntözhető terület­ből a gazdaságok csak 4700 hek­tárt öntöztek. A mulasztás komoly károkat okozott. Elgondolkoztató, mi lehet az oka ennek. A nagy beruházási költséggel épült öntözőhálózat azt a célt szolgálja, hogy stabilizáljuk a ho­zamokat, hatékonyabbá tegyük a termelést. Az öntözőhálózat kiépí­tésével társadalmunk a termelés folyamatosságának biztosítására törekedett. Az öntözés lehetősége április eleje óta a termelők ren­delkezésére áll. Az üntözőgazda­­sági Kutatóintézet kezdeménye­zésére számos intézmény segítsé­gével az idén sikerült kivételes engedélyt kapni a villamos ener­gia nagyobb arányú felhasználá­sára, ami nem kis segítség a mező­­gazdaságnak. Ez azonban a dolog­nak csak az egyik oldala, ami nem kimondottan mezőgazdasá­gunk dolgozóinak az érdeme. A legfontosabb tényező az öntö­zőhálózat okszerű hasznosítása. Sajnos éppen itt történt mulasztás a mezőgazdasági üzemek vagy az öntöző társulások részéről. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az öntözőberendezések kihasználása nem kielégítő. Ez főleg az agro­­nómusnak, esetleg az öntözés irá­nyításával megbízott vezető dolgo­zónak a hibája, illetve az öntöző­csoportok elégtelen megszervezé­sének a következménye. Az agronómus felelősségét ille­tően azt kell megállapítanom, hogy talán a költségektől mentes természetes és ingyenes csapadé­kot várta, mert az öntözés költ­ségei a növénytermelési részleg kiadásait, költségeit növelik. Ezért az agronómus inkább várakozott. Az első és a további meleg hetek után egyre szilárdabban kezdtek hinni abban, hogy a „napokban" biztosan megérkezik a várva várt csapadék, ezért nem nagyon eről­tették az öntözést. Ez történt má­jusban nálunk. Később pedig Me­­dárdot várták. Ezért öntözték csak a takarmányok egy részét. Az öntözőcsoportok szervezése kapcsán említést érdemel, hogy ezek szervezeti felépítése, rugal­masság és felelősségérzet tekinte­tében messze elmaradtak például a tűzoltó egyesületek szervezett­sége mögött. Amikor valahol tflz van, ezek azonnal megjelennek és elkezdik a tűz oltását, s már régi idő kóta minden kisgyerek ismeri őket. Több szövetkezetünkben a­­zonban sokszor az elnök sem tud­ja, hogy kik az öntözőcsoport tag­jai. Ez azért van így, mert rend­szerint rögtönöznek, és sajnos, az egyre kevesebb szabad munkaerőt használják fel az öntözésre. El kell ismernünk, hogy az év legsürgetőbb idénymunkája az ön­­tözés. Végeredményben ez befo­lyásolja a hozamok alakulását. Ha azonban nem megbízható az öntö­zőcsoport munkája, akkor bizo­nyára a takarmányozók is ki­sebbre szabják az adagokat és na­gyobb gondokkal küzd majd az állattenyésztés. Igaz, hogy a szövetkezetekben mindenkinek megvan a saját be­osztása, mégis módot kell találni az állandó öntözőcsoport kialakí­tására. Ha egy munkahelyről idényben valaki „kiesik“ — beteg­ség, szabadság vagy tűzoltás miatt — szükséges, hogy akik ott ma­radnak, áldozatkész munkaválla­lással helytálljanak. Szükséges, hogy szövetkezeteink­ben mindenki tudja, kik az öntö­zőcsoport állandó tagjai! Az öntözési idényben, ahogyan ezt az eddigi tapasztalatok mutat­ják, nélkülözhetetlen a berende­zések éjjeli üzemeltetése, mert egyrészt lényegesen kisebb a víz­veszteség, másrészt energetikai szempontból is kedvezőbb az éj­szakai öntözés. A kedvezőtlen munkaidőben végzett munka, illet­ve a többletmunka értékelésének természetesen tükröznie kell a dolgozók díjazásában. A hat hé­ten keresztül tartó szárazság ide­jén a lehetőségeket elmulasztot­tuk, mert nem használtuk ki az öntözőberendezéseket. A mulasz­tás terméskiesést vonhat maga után, kára származhat ebből egész társadalmunknak. TARR GYULA, az öntözőgazdálkodási Kutatóintézet dolgozója Rámol, bármerre Járunk, országszerte azt tapasz­taljuk, hogy a mezőgazdasági dolgozók — és ügyes kezű al­kalmi segítőtársaik — töretlen lelkesedéssel szorgalmazzák a soron levő feladatok mielőbbi elvégzését. Ez ugyancsak ör­vendetes, hiszen tennivaló bő­ven akad. A legfontosabbnak mindenütt a takarmány gyors betakarítását és a hiányzó csa­padék pótlását tartják. A ker­tészetekben folyamatosan sze­dik a korai zöldséget és gyü­mölcsöt, s június tizediké táján több gazdaságban megkezdték a lucerna második kaszálását. Ugyanakkor a gépjavító műhe­lyekben is lázas munka folyik, hiszen a melegebb éghajlatú vidékeken rövidesen kasza alá érik a gabona és a gépeknek indulniuk kell. 25 EZER HEKTAR GABONA VÄR KASZARA Ez alkalommal a komáromi (Komárno) járásban kérdeztük az embereket örömeik és gond­jaik felől, mert előreláthatólag elsőként itt népesedik majd be és lesz kombájnok zajától han­gos a határ. A gazdaságoknak több mint huszonötezer hektár­ról kell betakarítaniuk a ter­mést. Az eredeti terv szerint csaknem százharmincezer ton­na szem kícsépelését és tárolá­sát kéne megoldaniuk. Persze, vajmi kevés remény van arra, hogy a vízhiányban szenvedő gabona megadja a tervezett öt­­tonnás hektáronkénti átlagho­zamot. A fagykárt szenvedett repcét klszántották, így a gépek ara­tás előtti főpróbája elmarad. A kölcsönös együttműködés ke­retében százkilencvenhét kom­bájn és több tíz egyéb gép (szalmaprés, rendfelszedő ko­csi, tehergépkocsi) érkezik a komáromi járás gabontermesz­­tőinek segítségére. A számítá­sok szerint egy kombájnra át­lagosan körülbelül hatvanöt hektár termésének betakarítása vár. Ilyen ellátottság mellett tizenkét munkanap kéne a szemtermés magtárba juttatásá­tásban részvevők szocialista munkaversenyét; a legjobb tel­jesítményt nyújtók összesen több mint tizenkétezer korona jutalmat kapnak. ÖT KOMBÁJN MÉG JAVÍTÁSRA VAR Az ógyallai (Hurbanovo) Februári Győzelem Efsz-ben ta­valy augusztus derekán dús kalászokból font aratási koszo­rúk átadásával, hajnalig tartó A szövetkezet vezetői jó elő­re kidolgozták az aratás poli­tikai-szervezési tervét. Nyolc saját kombájnnal és tíz kisegí­tő géppel nyolc munkanap alatt szeretnék betakarítani' a termést. — A terv elkészült, a gépek még sajnos nem — mondta az elnök keserűen. — Három kom­bájn indulásra kész, de öt da­rab E—512-es még mindig a javítóműhelyben vesztegel. Még tavalyi decemberben benyújtot-AZ ALKATRÉSZHIÄNY HÄTRÄLTATJA AZ ARATÄSI ELŐKÉSZÜLETEKET jövőnk záloga: az emberi szorgalom hoz, s hat nappal később a tarlóhántást végzők is készet jelenthetnének. Ha valaha, akkor az idén va­lóban nagyon fontos, hogy min­denki, aki részt vesz az aratás­ban, becsülettel végezze felada­tát és minden tudásával azon szorgoskodjon, hogy a megter­mett javak mielőbb és lehető­leg minimális veszteséggel ke­rüljenek a magtárba. A gépek folyamatos üzemelését, illetve a kisebb meghibásodások azon­nali orvoslását három mozgó javítóműhely hivatott biztosíta­ni. A dolgozók étkeztetése, a a segíteni érkezők elszállásolá­sa megoldott kérdés. Remélhe­tő. hogy az alkoholmentes üdí­tő italokkal való ellátásban sem lesz tapasztalható különö­sebb hiányosság. Mint minden évben, a járási szervek (SZFSZ JB, jmi, jnb) az idén is meghirdették az ara­dallal-tánccal ünnepelte a föld népe az új kenyeret. Bőven volt ok az örömre: a három­­ezerhatszáz hektár szántőt mű­velő egyesült szövetkezetnek több mint ötvenhárom mázsa gabonája termett hektáronként. — Az idén ezerkétszáz hektá­ron termelünk gabonát — em­lítette Pollák János mérnök, a közös elnöke —, s az aszály bizony nem sok jóval kecseg­tet. ütvén mázsás átlagot ter­veztünk, de azt hiszem, ennél jóval kevesebbel kell beérnünk. Csupán annak örülök, hogy az embereknek ez nem szegte kedvét és éppen olyan lelkese­déssel készülnek a betakarí­tásra, mintha csúcshozam Ígér­kezne. Tegnap beszélgettem az egyik kombájnossal. Azt mond­ta, szerinte természetes ez a hozzáállás, hiszen a kevésre még jobban kell vigyázni, mint a sokra. tűk az alkatrészigénylést, de ez — úgy tűnik — csupán for­malitás. Az aratásban nélkülöz­hetetlen gépek üzemképessé té­teléhez körülbelül hatvan féle alkatrészre van szükségünk. Amit lehetett, már felújítottuk, elkészítettük magunk, a még hiányzó alkatrészek miatt kél beszerzőnk járja gépkocsival az országot. Nem gazdaságos megoldás, de más választásunk nincs. Spárgánk is csak annyi van, amennyi tavaly megma­radt. Még húsz-harminc mázsá­­nyi kellene, hogy munkába ál­líthassuk a préseket, ha eljön az ideje. Ha kedvez az időjárás, ha jó a munkaszervezés és elenyésző a géphíbásodás, akkor megy a munka, mint a karikacsapás. Különösen akkor, ha a dolgo­zók érzik, hogy kellően gon­doskodnak róluk. Ógyallán e téren mi a helyzet? — Körülbelül kétszáz ember vesz majd részt közvetlenül az aratásban — tájékoztatott Pol­lák elvtárs. — Az őszi munka­csúcshoz képest ez szinte el­enyésző gond, hiszen rendes körülmények között ennél jóval több dolgozó ellátását biztosít­juk. Mindenki meleg ételt kap, az ebédet kivisszük a határba, és frissítőkről is gondosko­dunk. Az üdítőital-ellátás az első, igazán kánikulai napok óta akadozik, de reméljük, hogy hamarosan megoldódnak a problémák. X X Mit kell még ehhez hozzá­fűzni? Talán csak annyit: a mezőgazdasági szolgáltató vál­lalatok végre tudatosíthatnák, hogy a fogyasztói piac hiány­talan ellátásáért, a társadalom által igényelt termékek kiter­meléséért, időben és jó minő­ségben történő betakarításáért nem csupán az őstermelők fe­lelősek, hanem azok az intéz­mények, szolgáltató vállalatok stb. is .amelyeknek küldetésük, sőt kötelességük a mezőgazda­­sági üzemek termelési felada­tainak teljesítését kifogástalan szolgáltatásokkal elősegíteni. A CSKP KB 13. ülésének határo­zata világosan körvonalazta az erre vonatkozó feladatokat, melyeknek teljesítése nem tűr halogatást. A mezőgazdasági dolgozók nehézségekkel dacoló, kezde­ményezőkészséggel párosuló, határtalan szorgalma társadal­mi elismerést és megbecsülést érdemlő, és egyben határozott záloga annak, hogy az idei ga­bonatermést gyorsan és a le­hető legkisebb veszteséggel fogjuk betakarítani. ká—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom