Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-30 / 26. szám
14 SZABAB FÖLDMŰVES 1979. június 36. & MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф, MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET Miről tárgyaltunk az alapszervezetek titkáraival? Április végén és május második felében aktíva-értekezletet tartottunk az SZMSZ alapszervezeteinek titká raival, hogy fölmérjük a kongresszus, továbbá az évzáró taggyűlések határozatainak eddigi teljesítését, s egyben tájékoztassuk őket az méhegészségügy és a méhészeti jog időszerű kérdéseiről. A múlt évben tartott szlovákiai méretű tanácskozásunk tapasztalatai sarkalltak bennünket hasonló értekezlet gyakoribb összehívására. A közvetlen kapcsolatok révén ugyanis több sikerrel aktivizálhatjuk az alapszervezetek vezetőit, s rajtuk keresztül a szervezett méhészek széles rétegeit. Az említett aktíva-értekezletek során elhangzott a javaslat, hogy kerületenként is szervezhetnénk az alapszervezetek vezetőivel hasonló tanácskozásokat, ahol egy-egy tájegység méhészeinek sajátos problémáival aprólékosan foglalkozhatnánk. Olyan értekezletre gondolok, mint amilyent legutóbb Poprádon tartottunk az alapszervezetek titkáraival. A résztvevők ugyanis a beszámolót követő vitában bővebben kifejtették nézeteiket. A két tanácskozás azért is időszerű volt, mivel az alapszervezetek sokaságában — ebben az évben —' új vezetőséget választottak. Az új funkcionáriusokat pedig tájékoztatni kellett a soronlevő feladatokról, s ezzel útmutatót, azaz lendületet kaphattak a felelősségteljes feladatok teljesítéséhez. Az SZMSZ KB titkára a főbeszámolóban tömören értékelte az évzáró taggyűlések előkészítését és lezajlását. Talán mondani sem kell, hogy ez nagy jelentőséggel bír egy-egy szervezet további munkájára vonatkozólag. Az évzáró taggyűléseken kitűzött feladatok sorrendje azonban kissé módosításra szorult. Manapság ugyanis méhészetünk elsőrendű feladata a Varroa-atka tovább terjedésének mielőbbi megfékezésé. Még akkor is elsőrendű feladatunk ez, ha a veszélyes „ellenség“ a kelet-szlovákiai kerületben csupán három járás területén szaporodott el. Arról is tájékoztattuk alapszervezeteink titkárait, hogy az évzáró taggyűlések napirendjén szereplő égető probléma a méhcsaládok erdőkbe való átszállítása ma már megoldottnak tekinthető. Ez a$t jelenti, hogy a vándorlásra berendezkedett méhészek nagyobb utánjárás nélkül helyezhetik el méhcsaládjaikat erdeinkben. Sikeresen oldottuk meg — a galantai MEDOS közreműködésével — a műlépek készítését és szállítását. Méhészeink a műlépet megkapják a már használatra alkalmatlan öreglépek viaszáért, s ezzel lehetővé válik a mülépes kéretek készítése. Egyetlen probléma megoldatlan maradt, mégpedig a méhészetben nélkülözhetetlen felszerelések beszerzése. Köztudomású, hogy a kérdés megoldása céljából a CSMSZ és az' SZMSZ KB képviselői közös tanácskozást tartottak és megegyeztek a méhészeti kellékek nagyobb választékban történő gyártása és szállítása tekintetében. Szlovákiában azonban továbra sem gyártják a használatban levő keretméretet, sem az elkészítéséhez szükséges méretes lécet. Az aktíva-értekezleteken ezért arra kértük az alapszervezetek titkárait, hogy körzetükben keressék a szóbanforgó keretméret vagy méretes léc gyártásának lehetőségét. Számításba jöhet a kaptárak kis szériában történő készítése is, mert ezzel azon méhészek helyzetén enyhíthetnénk, akik nem rendezkedtek be a kaptárak otthoni készítésére. Szlovákia méhegészségügyének jelenlegi helyzetéről dr. RoSko tartott értékes beszámolót. Beszélt a költésrothadás és más méhbetegségek előfordulásáról és a védekezés módjairól. Amíg ezen betegségek ellen sikeres a védekezés — előfordulásuk ugyanis bizonyos területre korlátozódik —, addig más veszélyes betegségek nagyobb arányban terjednek. Szükséges tehát, hogy az alapszervezetek vezetői mozgósítsák azokat a méhészeket, akik már huzamosabb ideje együttműködnek az Állategészségügyi Intézet dolgozóival. Körzetükben vizsgáljanak meg minden méhcsaládot és a gyógyításban szükség szerint használják fel az állatorvosok által ajánlott gyógyszereket. A jogi természetű teendőkről dr. Tomeéko tájékoztatta az aktíva-értekezlet résztvevőit. Mindenekelőtt a méhek védelmére vonatkozó rendeletet boncolgatta. Ezen alapismeretek hiányában ugyanis az alapszervezetek vezetői a tagság elvárásának megfelelően nem teljesíthetnék feladataikat. Az alapszervezetek titkárai élénk érdeklődést tanúsítottak a helyzet bővebb megvilágítása iránt. Az újonnan választottak ugyanis kihasználták azt a lehetőséget, hogy az elhangzottaknál aprólékosabb magyarázatot kapjanak a szakemberektől. A kérdések többsége a méhállomány károk elleni biztosítására, a károsítás mértékének elbírálására, s az erről készíthető feljegyzésekre, vagyis a jegyzőkönyvekre vonatkozott. Érdeklődtek továbbá a növényvédőszerekkel okozott kár jogi felülbírálásának módjáról, és a szállítóeszközök vásárlásának lehetőségeiről. Az aktíva-értekezlet résztvevői szóvá tették, hogy kevés a népszerűsítő anyag, késve kapják meg a különféle sajtótermékeket. Elpanaszolták, hogy a mezőgazdasági üzemek a rendelkezések ellenére is permetezik a virágba borult növényeket. Megemlítették azt is, hogy az alapfokú iskolák méhészeti köreinek megszervezésében problémákkal találják magukat szembe, ugyanis nem minden alapfokú iskola vezetője támogatja a nemes kezdeményezést. Megállapítottuk, hogy hasonló aktíva-értekezlet összehívása a választási időszakban legalább egyszer szükséges, mégpedig olyan formában, hogy egy alkalommal a titkárokat, máskor pedig az elnököket tájékoztatjuk a feladatokról. Ezzel tulajdonképpen oktatási törekvéseink is szélesebb teret kapnak. Akadtak ugyan olyan alapszervezetek is, amelyek a fontos tanácskozásra nem küldték el képviselőjüket, ezek azonban előzőleg sem tűntek ki aktivitásukkal. jánis elvtárs, az SZMSZ KB elnöke a két aktíva-értekezlet kapcsán hangsúlyozta, hogy több hozzászólást, vitafelszólalást várt a kevésbé aktív szervezetek képviselői részéről és hiányolta a beporzással kapcsolatos tapasztalatok és a tagság aktivizálását érintő problémák részletes kifejtését. Zárószavában arra kérte az alapszervezetek titkárait, keressék a lehetőségét annak, hogy minél több méhészeti berendezés és kellék kerüljön ki körzetükből, mert csak közös erőfeszítéssel oldhatók meg a minden méhészt egyformán érintő problémák. JURAJ FERENCÍK mérnök, az SZMSZ titkára Vérbeli méhész A csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) vasútállomás előterében szépen gondozott kertek terülnek el. Az egyikben katonás rendben sorakoznak a kaptárak; melyekben pezsgő élet folyik. Előbb csak szemlélődöm, majd belső kényszer hatására megragadtam a kertajtó kilincsét, de a zár nem engedett. Visszafordultam, hogy az utca homlokzati részén próbáljak szerencsét. A véletlen segítségemre sietett. Amikor az épület elé értem, éppen akkor lépett ki az ajtón a ház asszonya. Kölcsönös bemutatkozás után derült ki, hogy a jószerencse éppen a Lörincz portára vezetet. A beszélgetést az ízlésesen berendezett szobában folytattuk. A ház asszonya elárulta, hogy férje távollétében ő törődik a méhekkel. Ilyenkor minden , gond az ő nyakába szakad. A bejelentés után megkértem őt, hogy készíthessek felvételt a kertben levő kaptárakról, majd rögzítettük a férjével való találkozás időpontját, aki igen elfoglalt ember. Két nappal később ismét az említett szobában ültem szemtől szemben Lőrincz Dezső méhésszel. Elöljáróban bevallotta, hogy ő csak benősült a községbe, de azért a község problémáit sajátjának tekinti. Szülőfaluja Vágfüzes (Vŕbová nad Váhom), és itt élte le ifjúságának éveit, ezért érthető, hogy a gyermekkori emlékek néha hazahúzzák. Édesapja védőszárnyai alatt — tizenkétéves korban — kezdett ismerkedni a méhek életével, munkájával és mindazokkal a problémákkal, amelyek a méhészettel összefüggnek. Édesapja ötven méhcsaláddal dolgozott hagyományos módon, de a Vág-Duna töltésének átszakadásakor 1952-ben keletkezett árvíz mindent elpusztított. Tizenhárom év pergett le az idd homokóráján, amíg ismét magára ta-Milyen hasznot hoznak a méhek társadalmunknak? A mai korszerű méhészkedésnek lényegében más jelentősége van az ember számára, mint régebben. A méhek beporzó munkája felbecsülhetetlen értéket jelent. Ugyanakkor nagy jelentősége van a mézgyűjtésnek, a viasztermelésnek, a méhméreg termelésének, a pempő- és a méhszurokszedésnek is. A méheknek ez a hasznos tulajdonsága csak másodrendűnek tűnik, mert a virágok beporzása a méhek munkájának 88 százalékát teszi. Tudnunk kell, hogy a virágok nagy része rovarok beporzásával termékenvül meg. Ide tartoznak a fontosabb mezőgazdasági növények és az öszszes gyümölcsfa virága. A mézelő méh tavasszal a virágzás idején naponta 720 virágot is meglátogathat. Ez egy népes méhcsalád esetében 2,5 millió virág beporzását jelenti. Tíz kaptárt számítva ez már 25 millió virág beporzása. Ha azonban figyelembe vesszük azt az állítást, hogy nyáron a beporzás hatékonysága többszörösére nő, akkor könnyen megállapítjuk, hogy a méhek a növények beporzásában milyen jelentőséggel bírnak, s mennyire fontos szerepet töltenek be a termelékenység növelésében. Érdemes megemlíteni, hogy a répa, a hagyma, a retek és a mustár virágait 80—90 százalékban a méhek termékenyítik meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy a termés 80—90 százaléka a méheknek köszönhető! Kísérletekkel bizonyították, hogy az olajrepce, a here és a napraforgó terméshozama jelentősen javul, ha beporzásukban a méhek is részt vettek. A beporzással nemcsak a gyümölcs, hanem a mag is jobban kifejlődik, csíraképessége is nagyobb. Szocialista mezőgazdaságunk feladata a gyümölcsösök hozamának növelése. Ezt jelentősen segítik a, méhek. Bátran állíthatjuk tehát, hogy a mézelő méh pótolhatatlan segítője a szocialista mezőgazdaságnak és kertészetnek. A kutatók már régebben is rájöttek erre, ma pedig a tudományos dolgozók, a jól képzett mezőgazdasági mérnökök és egyéb dolgozók figyelik a méhek beporzó munkájának eredményeit. Ezek alapján lássunk néhány adatott Pár évvel ezelőtt a volt kőhídgyarmati (Kam. Most) szövetkezet — ma a kéméndi (Kamenín) szövetkezet része — területén két heretáblán figyelték a méhek beporzó munkáját. Az egyik 4,5 hektáros tábla mellé helyezték ki a méhcsaládokat, míg a másik 8 hektáros heretáblát méhek nélkül hagytak. A méhekkel körültelepített tábláról hektáronként nyolc mázsa vetőmagot takarítottak be, míg a másik tábláról 4,7 mázsát. Ez azt bizonyítja, hogy a nyitott szemmel járó vezetők már jó ideje megfigyelték, hogy a méhek milyen óriási hasznot hoznak a mezőgazdaságnak, és amint lehetett elősegítették a méhek kihelyezését. Azóta már másutt is volt hasonló jó példa. Juraj Ferenčík mérnök, a Včelár 1978. évi 7. számának induló cikkében arról számolt be, hogy a Píešťanyi Efsz-ben — 1977-ben — egy 90 hektáros olajrepce és 80 hektáros napraforgó táblához 110 méhcsaládot telepítettek beporzás céljából. Ez nem sok méh, az eredmény mé'gis meglepő, mert repcemagból a tervezett 22 mázsa helyett 31 mázsát, napraforgóból pedig 14 mázsa helyett 14,4 mázsa magot takarítottak be hektáronként A bolerázi Dukla Eísz 1977- ben 150 hektáron termelt olajrepcét. A repcetáblához 52 méhcsaládot helyeztek ki és a falubeli méhészek méhei röptávolságra voltak. Az eredmény szembetűnő volt, mivel a tervezettnél 6,7 mázsával több termett hektáronként. Még szembetűnőbb eredményt értek el a méhek segítségével a majcichovi Peter Jilemnický Efsz-ben, ahol 150 hektáron napraforgót és 89 hektáron lucernát termeltek. Egy ötven hektáros táblára ötven méhcsaládot telepítettek. Nagy volt a meglepetés, amikor a méhekkel beporoztatott napraforgónál 23 mázsa magot takarítottak be, míg arról, amelyhez méheket nem telepítettek csak 19 mázsát. Végül megemlítek még egy példát. A Budmericei Efsz húsz hektáron termelt lucernamagot. Egy táblától 400 —500 méter távolságban 70 méhcsalád volt elhelyezve. Az eredmény itt is szembetűnő volt. Hektáronként négy mázsa tiszta lucernamagot takarítottak be. Amint említettem, a méhek beporzó tevékenysége pótolhatatlan hasznot hoz társadalmunknak. Hazai viszonylatban ezt úgy kell érteni, hogy amíg a termelt méz és más termékek értéke évente kb. 150 millió korona, a beporzással termelt többlettermék értéke ennek megközelítően a tízszerese, vagyis kb. 1,5 milliárd korona. Bizonyára senki sem vonja kétségbe, hogy megfelelő számú vándor méhcsalád beállításával a haszon még fokozható. Ezt a célt szolgálja a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak a közelmúltban megjelent rendelkezése is, rhely a Szabad Földműves hasábjain is napvilágot látott. A rendelkezés előírja, hogy a mezőgazdasági üzemek előre megkötött szerződés alapján pl. a here beporzására odaszállított és legalább 14 napig ott tevékenykedő méhekért a tulajdonost családonként 120 korona térítésben részesítik. Természetesen vándorolni csak jó erőben levő családokkal érdemes. Ehhez persze engedély és egészségügyi kivizsgálás is szükséges. HAMBALIK SÁNDOR, méhészszakoktatő léit. Ekkor már ott sürgött-forgott körülötte a kisfia, aki előszeretettel fogdosta össze a virágra szálló méheket. Ezt jé jelnek vélte és ezért 1965-ben négy rajjal látott munkához. Ma már húsz méhcsalád szorgos munkáját figyeli, de ebből tíz család a fiúé, aki most tényleges katona. Lőrincz Dezső elmonldotta, hogy részben Balogh-rendszerű, részben pedig saját készítésű fekvő kaptárakkal dolgozik. Az utóbbiaknak szerinte az az előnyük, hogy szeilősek, mert két röpnyílásuk van. A röpnyílások a kaptárak felső részén vannak, s ez lehetővé teszi a pára eltávozását. Köztudomású ugyanis, hogy a kaptárakban képződő nedves levegő a keretek felső részén, valamint a kaptárak felső felén rakódik le, s amennyiben a párolgás nem kielégítő, akkor megindul a penészképződés. Ö a nyárfadeszkából készült kaptárakat tartja a legmegfelelőbbeknek. Ezekben jól érzik magukat a méhek. Vékonyfalú kaptárakat készít, melyeknek falát gyaluforgáccsal béleli ki, de arra ügyel, hogy „hivatlan“ vendégek meg ne bolygassák a méhek munkáját vagy téli nyugalmát. A beszélgetés során az anyanevelés bonyolult problémáját fejtegette nagy szakértelemmel. Megemlítette, hogy az anyákat rendszerint két évenként cseréli, szükség esetén hamarább is. Ez attól függ, hogy mennyire peteképes az anya. Saját anyanevelövel rendelkezik, ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy más tenyésztőtől vásároljon anyát. Persze, előbb meggyőződik róla, hogy az illető méhei állategészségügyi szempontból kifogástalanok, vagyis nem betegek. E kis kitérő után visszakanyarodtunk a kaptárakra és a keretekre, amelyeket saját, jól felszerelt műhelyében készít és állít össze. Arról is tájékoztatott, hogy az álló kaptárak fészkében kilenc, a méztérben pedig tizenkét keretet helyez el. Ezzel szemben a fekvő kaptárakban húsz keret van. A sérült vagy túl sötét lépes kereteket fokozatosan kicseréli- Az összes családoknál három évenkint kicserélődnek a keretek. Az elhasznált és felgyülemlett viaszt Strážiskára (prostejovi járás) küldi regenerálás céljából, ahonnan ismét új mülépet kap. A beszélgetés során az is napirendre került, hogy bár méheivel nem vándorol, a múlt évben kétszeri pergetéssel családonként átlagosan tizennyolc kiló mézet nyert. Ezzel egyidejűleg több mézzel telt keretet hagyott a fészekben téli eleségnek. Nagy gonddal és körültekintéssel gátolják meg a kirajzást. Évente öt-hat rajt fognak be. Ezeket szükség esetén szaporításra használják fel. A téli etetést már szeptember 15-én megkezdik, és október 15-én fejezik be. A családokat cukorszörppel etetik. A családok népességükkel arányosan keretes mézet is kapnak. A gyengébb családokat kevesebb, a népesebbeket több keretre szűkítve teleltetik. A jövőt illetően az a szándék vezérli őket, hogy vándorkocsit építsenek s az abban elhelyezett családokkal főleg akácvirágzáskor vándorolhassanak. Csupán egy dolog aggasztja őket, mégpedig a mezőgazdasági termények vegyszeres kezelése. Ezeknek a használatakor nem tartják be minden esetben az óvintézkedéseket. Ennek pedig a méhészek látják a kárát. Lőrincz Dezső személyében szenvedélyes méhészt ismertem meg, de rajta kívül a család többi tagját is áthatja a méhek iránti szeretet. Sikeres méhészkedést kívánunk valamennyiüknek. ANDRISÉIN JÓZSEF
