Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-30 / 26. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. június 30 Egy járás sikerei a szarvasmarha-tenyésztésben Köztudomású, hogy nem minden mezőgazdasági üzemünk teljesíti egyenletesen tejtermelési feladatait. Ez pedig eléggé ellentmondásos hely­zet, mert ugyanakkor akadnak olyan gazdaságok is, amelyek jócskán túl­szárnyalják feladataikat. Ezeket jog­gal a termelés mestereinek nevezhet­jük. A komáromi (Komárno) járás me­zőgazdasága állati termékekből a múlt évben sikeresen túlteljesítette értékesítési feladatát. Az előző év eredményeihez viszonyítva (a fo­gyasztási tojás kivételével) az elő­irányzottnál minden állati termékből többet adtak társadalmunknak. A tervféladatok teljesítése és túl­szárnyalása több tényező együttes hatásának a következménye. A járás élenjáró gazdaságai az abrak takaré­kos felhasználásával érték el a jó eredményt. Ezzel magyarázható, hogy a múlt évben — járási méretben — tehenenként 3313 literes tejhasznos­ságot értek el, vagyis az előző év valóságához képest nyolcvanhárom literrel többet. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a múlt évben versenyt hirdetett a tehenenkénti tejátlag száz literrel való növelésére. A felhívás termőtalajra talált. Pozitívan reagált rá a nemesócsai (Zemianska Olőa) szövetkezet, ahol tehenenként több mint négyezer liter tejet értek el s hasonló a búcsi (Buő) szövetkezet eredménye is. örvendetes, hogy a tehenek tejter­melésének növekedésével párhuzamo­san a tej minősége is lényegesen ja­vult. A múlt évben például a tej 55,8 százalékát értékesítették első minő­ségi osztályban. Ezzel szemben 1977- ben csak a tej 29,8 százaléka kerül­hetett az első minőségi osztályba. Említést érdemel az is, hogy a csállóközaranyosi (Zlatná na Ostrp­­ve) és az ógyallai (Hurbanovo) szö­vetkezet a tej 90 százalékát első mi­nőségi osztályban értékesítette, s a kedvező minősítésért kapott bevétel tekintélyes volt. Ebből azok a gazda­ságok is okulhatnának, amelyekben a tejtermelés még mindig nincs kellő színvonalon. Kedvezőnek minősíthető a járás szarvasmarha-tenyészetének bővíté­se is. Az elmúlt évben száz tehénre számítva 99,6 borját választottak el. Ezzel olyan feladatot teljesítettek, a­­mellyel eredetileg 1985-re számoltak. Ez főleg az állategészségügyi dolgo­zók áldozatkész munkájának az eredménye. Az állatorvosok ugyanis minden gazdaságban sürgették az el­lető istállók, illetve a borjak elhelye­zését szolgáló egészséges férőhelyek kialakítását. A mesterséges megter­mékenyítés szintén kellő színvonalon van a járásban. A mezőgazdasági üzemek mindegyi­kében arra kellene törekedni, hogy a tartásra alkalmas üszőket befolyassák és ellés után az elsőborjasok istálló­jában figyeljék ezek tejhasznosságá­nak alakulását. Az első laktáció kö­vetkezetes ellenőrzése és lezárása után ugyanis csak körültekintéssel selejtezhetik ki a továbbtartásra al­kalmatlan egyedeket. Ezek élősúlyá­nak kilójaként 3,50 korona felárat fizet a húsfeldolgozó ipar. Az 1979-es év elejétől azonban a második laktá­ció lezárása után selejtezett tehenek kilójáért is felárat fizetnek, s ez elő­nyös a gazdaságoknak. A járás szarvasmarha-tenyészeté­nek minőségi javulásával, a elhullás csökkentésével, a tervfeladatok telje­sítésében lényeges előnyökhöz jutot­tak. Feltárták a hústermelés tartalé­kait. A hústermelési szerződés sike­res teljesítését azonban az állomány tervszerű szaporítása tette lehetővé. Nem a véletlen műve, hogy a múlt évben járási méretben 2542 szarvas­­marhával teljesítették túl a tervfel­adatot, s ebben úgyszólván a gazda­ságok mindegyikének érdeme van. Az utóbbi években nagy gondot fordítottak a férőhelyek bővítésére is. Az üszőnevelésben és a vágóállat­tartásban mindenekelőtt a mélyalmos, szabad tartásos istállózást tartják előnyösnek. Ezek az építmények egy­szerűek és a célnak megfelelnek, s ami szintén fontos szempont, elké­szítésük nem költséges. Az állattenyésztés tervfeladatainak folyamatos teljesítését és túlteljesíté­sét a gondosan szervezett munkaver­seny is segítette. A legjobb eredmé­nyeket elérő munkaközösségek a naszvadt (Nesvady) szövetkezetben tanácskoztak. A Járás irányítói kiér­tékelték a versenyben elért sikere­ket; megállapították a tehénállomány létszámát, a tejhasznosság színvona­lát, a tej literjére felhasznált abrak mennyiségét stb. A népes tehénállo­mánnyal rendelkező gazdaságok kö­zül a nemesócsai szövetkezet és a Bajcsi (Bajő) Állami Gazdaság sze­rezte meg az elsőbbséget. A búcsi és a naszvadi szövetkezet tejtermelést eredményeinél azt is figyelembe vet­ték, hogy kevesebb tehenet tartanak mint az előbbiek, ám a hasznosság és egyebek tekintetében szintén az élenjárók közé tartoznak. Nagy előnyként említhető, hogy a szóbanforgó gazdaságokban a nagy tejhasznosságot aránylag kevés ab­rakkal, azonban nagyon jó minőségű tömegtakarmánnyal érték el. Ez azt jelenti, hogy a tejhasznosság javulá­sát a növénytermesztés dolgozói tel­jes erővel segítették, s ez is nagyon jó példa lehet más, kisebb tejátlagot elérő gazdaságoknak, hiszen ma már az sem lényegtelen, hogy a tej liter­jét milyen költséggel termelik. A tejtermelésben élenjáró dolgozók közül említhetjük a Komáromi (Ko­márno) Állami Gazdaság dolgozóját, Argyusi Jánost, aki tehenenként 5141, a búcsi szövetkezetből Benko Pált, aki tehenenként 4917, a Gyulamajori (Ďulov Dvor) Állami Gazdaságból Pintér Lajost, aki tehenenként 4763, a nemesócsai szövetkezetből a Szalai kettőst, akik tehenenként 4526 liter tejet értek el. Ezek, a tej literjére kevesebb abrakot használtak fel, mint amennyit a járási norma enge­délyezett. A járásban néhány kiváló etetőt is számon tartanak. Közéjük tartozik a Ďulovcei szövetkezetből Kaján János, Kucsera Mária és Kaján Alojz is. A marhahizlaldában (száz növendék­bikánál) két kiló abrak felhasználá­sával — naponta és darabonként — 1,118 kg átlagos súlygyarapodást ér­tek el. Persze az sem hallgatható el, hogy a jmi állattenyésztési osztálya veze­tőjének, Rusnák mérnöknek is érde­me van abban, hogy a járás állat­­tenyésztése kellő színvonalon van. Rusnák elvtárs gyakran ellátogat a gadaságokba és jó tanácsokkal látja el a termelőket. Olyankor figyelme­sen meghallgatja a dolgozók vélemé­nyét Is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az állatgondozók megszívlelik a szakemberek tanácsát és mindent megtesznek a tervfeladatok teljesíté­se érdekében. M. MORAVEC jó az epertermés A nevericei Egyetértés Efsz gímesi (Jelenec) központjának ^о18в**1 • nyitrai (Nitra) járásban az elsők közöt kezdték a szamóca begyűjtését Mivel a termés fokozatosan érik, az első szedésnél elővigyázatosak voltak Az öntözésnek köszönhetik, hogy jó átlagos termésre van kilátás. An nak ellenére, hogy a szamócát a tavaszi fagyok mintegy harminc száza lékban károsították, a szövetkezetben kétszáz mázsás hektárhozammal ezá mólnak. P- MATIS Az eperszedő asszonyok csoportja. Tervteljesítés a Virágzás Efsz-ben Az automatikus vezérlésű BIZÓN GIGANT arató-cséplő gép Az eddigi vizsgálatok szerint az arató-cséplő gépek működő szerkeze­teinek optimális beállítása a teljesít­mény kb. 15—20 %-os növekedését teszi lehetővé, a szemveszteség növe­kedése nélkül. Az egyes szerkezeti részek szabá­lyozása, különösen pedig a vágóasz­tal munkaszélességének maximális kihasználása érdekében az iránykor­rigálás végrehajtása a gépkezelő túl­zott idegi és fizikai igénybevételével jár. Egyébként Is az ember napi fi­ziológiai ritmusa 10—12 órás munka­idő alatt, maximális teljesítményének átlagosan csak 70 %-os kihasználását teszi lehetővé. Ezért a gépészek és a kombájngyártő üzemek már régebben törekednek az arató-cséplő gépek ve­zérlési műveleteinek automatizálásá­ra, a gépek kielégítő és tartós ki­használása érdekében. A gép teljesítőképességének tartós és maximális kihasználása céljából az arató-cséplő gépeken ma külön­féle rendeltetésű, automatikus beren­dezéseket alkalmazunk, melyek sza­bályozzák ♦ a munkasebességet a főbb munka­végző szervek terhelésétől füg­gően; Ф a munkasebességet a cséplési szemveszteségtől függően; ♦ a vágószerkezet vágási magassá­gát a motolla helyzete alapján; ♦ a munkaszélességet, vagy soron­­tartást; ♦ a cséplőszerkezet vízszintben tar­tását („hegyi“ kombájn) a terep­dőléstől függetlenül. XXX A BÍZÓN Gígantnál az automatikus rendszer jelenleg a munkavégző szer­vek (vágőszerkezet, ferde felhordó, cséplődob, mag- és kalászcsigá) ter­helésétől, Illetve a cséplési szemvesz­teségtől (rosta, szalmaráző) függő automatikus munkasebesség-szabályo­­zást végez. Ez valójában egy több-bemenetű elektrohidraulikus automatikus ve­zérlésű rendszer. A logikai rendszer elemzi és fel­használja a kiválasztott munkavégző szervek adóiból jövő információkat, melyek a munkasebességet, vagy, a cséplődob fordulatszámát módosító elektrohidraulikus elosztók irányítá­sát változtatják. A központi rész — az elsőbbséget élvező munkavégző szerv kiválasztá­sát biztosító átkapcsolóval van ellát­va —, mely az egyes munkavégző szervek áteresztőképessége, vagy a megengedett cséplési veszteség nagy­sága szerinti munkasebesség szabá­lyozását teszi lehetővé. A vezérlési módszer biztosítja az indításreteszelő adó jelének elsőbbsé­gét az összes többi jelhez viszonyít­va; ezután vagy a rendszerbe kap­csolt egyes munkavégző szervek túl­terhelését mutató jelek (sorrendben: rétegvastagság a ferde felhordóban, nyomaték vágőszerkezetnél, cséplő­dobnál, szem- illetve kalászcsigánálJ, vagy a cséplési szemveszteséget mu­tató jelek következnek. Az aptomatikus rendszerbe telepí­tett egyes adók közül a vágószerke­zeti nyomaték-, a cséplődobnyomaték, illetve a szemveszteségadők kétirá­nyú szabályozást végeznek, vagyis túlzottan magas értéknél csökkentik, kisebb értékek esetén pedig növelik a haladási sebességet. Ezzel szemben a ferde felhordőnál a rétegvastagság, Illetve a szem- és kalászcsiga nyoma­­tékadői csak egy irányban szabályoz­nak. XXX A szemveszteség jelző adó a szalma­­rázőről és a rostáról kikerülő anya­got teljes szélességében érzékeli. Az adók a lemezre eső szemek ütéseit elektromos jelekké alakítják át. Ezek a jelek a központi részbe jutnak, amely azokat (szűrés, erősítés, In­tegrálás és átlagos időintervallumra képzés után) olyan analóg jelekké alakítja, melyek a szem-koppanások gyakoriságának függvényei. A rend­szer a jeleket — Illetve a vesztesé­geket — alacsony, közepes és magas kategóriákba sorolja. A különböző veszteségjelzővel vég­zett összehásonlítő laboratóriumi vizsgálatok azt mutatták, hogy a mű­szer jelzésének értéke nemcsak a ga­bonaféleségtől, hanem annak nedves­ségtartalmától Is függ. A szántóföldi vizsgálatok eredmé­nyei pedig bebizonyították, hogy. a tényleges veszteség meghatározása szempontjából a klasszikus módsze­rekkel szemben a szemveszteségjelző alkalmazása jóval nagyobb hibákat rejt magában. Ha a veszteségjelzőre szalma, különösen, ha nedves szalma kerül, akkor az hamis mérési ered­ményt, a ténylegesnél kisebb veszte­séget mutat, ami a jelenlegi veszte­ségjelző műszer hibája! A szemveszteségjelző eddigi vizs­gálatainak eredményei alapján így azt a következtetést lehet levonni, hogy annak automatikus vezérlő elemként, Illetve szabályozó alapjel­ként történő felhasználása nem felel meg a mezőgazdasági gyakorlatnak. Ezért a szemveszteségjelző feladat — vagyis túlságosan magas szemveszte­ség esetén az arató-cséplő gép mun­kasebességének csökkentése — köz­vetett úton* a terhelésszlnt szerinti szabályozással érhető el. A terhelésszint szerinti szabályo­zásban, ugyancsak a végzett vizsgá­latok eredményei alapján, a vágó­­szerkezeti nyomatékigény szerinti szabályozás látszik legcélszerűbbnek. Ilyen jellegű szabályozást alapul vevő terhelésszlnt szerinti automati­kus vezérlés esetén, hosszabb idejű üzemeltetés alapján a Wi teljesít­ménymutató esetében 8 %-os, a W04 teljesítménymutató esetében 15 %-os teljesítménynövekedést sikerült elér­ni. A teljesítménynövekedés annál nagyobb, minél jobbak a kombájn üzemeltetési körülményei (a gabona és a talaj nedvességtartalma, a ter­mény dőltségének mértéke, a tábla mérete stb.). Ugyanakkor rossz üze­meltetési körülmények esetén az automatika alkalmazása a kézi Irá­nyítással szemben nem egyszer rosz­­szabb eredményeket adott. Összefoglalva az eddigi vizsgálati eredményeket megállapítható, hogy a BIZÓN Gigant arató-cséplő gépen — teljesítőképességének jobb kihaszná­lása céljából — megépített automati­kus vezérlési rendszer révén számot­tevő teljesítménynövekedést lehet el­érni. Megkönnyíti a kombájn munká­ját, csökkenti a technológiai hibákat és a cséplési szemveszteséget, növeli a gép teljesítményét. Az automatikus vezérlőrendszert azonban szükséges továbbfejleszteni. A. R. Az oroszkai (Pohronský Ruskov) Virágzás szövetkezet a lévai (Levice) járásban a legnagyobb és legeredmé­nyesebb gazdaságok egyike. Gubík János mérnök, a szövetkezet elnök­­helyettese elmondotta, hogyan érté­kelték az év eltelt időszakának gaz­dasági és pénzügyi eredményeit. Kezdjük talán a növénytermesztés­sel. Az őszi búza — ezt 1500 hektá­ron termesztik — rendkívül rosszul telelt át. A második biológiai leltáro­zás alkalmával megállapították, hogy a vetések 27 száaléka kitűnő, 23 szá­zaléka kielégítő, 13 százaléka hiá­nyos, 11 százaléka pedig gyönge. E- zért 308 hektár búza helyébe tavaszi árpát vetettek, 332 hektár búzánál pedig rávetést végeztek. A búza tisz­ta kultúrája jelenleg 880 hektár. Mindenekelőtt a Száva, a Jubilejná és a BU-11 búzák dominálnak. Eredetileg 540 hektárra tervezték a tavaszi árpa területét, a mag azon­ban az említett okok miatt 1242 hek­táron került a földbe. Vetésre a Trumph, a Safir és a Korai árpát használták túlsúlyban. A fő gazdasá­gi növényeken kívül borsó, kukorica, fűszerpaprika, dohány és szőlő ter­mesztésével is foglalkoznak. Az ala­pozó növényápolást, a fejtrágyázást és egyebeket időben elvégezték. Az idén mintegy 120 hektár földterüle­tet meszeztek. Az állattenyésztés dolgozói válta­kozó eredményeket értek el. A ser­téshústermelés tervét 99, az értéke­sítés feladatát pedig 111 százalékra teljesítették. A sertésállomány hasz­nosságával nincs baj, azonban prob­lémák merültek fel az elhullás miatt. A sertésszállások nagy részét nem fűthetík, ezért január és február hó­napokban sok kismalac elpusztult. A malacelválasztás tekintetében minde­nekelőtt a damásdi (Domaša), a kis­öl védi (Maié Lutlince) és a zalabal (Zalaba) farmon jeleskednek. Az oroszkai és a lekéri (Cajakovo) far­mon azonban lemaradás észlelhető. A marhahústermelés tervét 98, az értékesítési feladatot pedig csak 86 százalékra teljesítették. A tervben előirányzott 0,90 kg-os súlygyarapo­dást nem érték el. Kisölveden 0,91 kg súlygyarapodást mutatnak ki napon­ta és darabonként, ugyanakkor Csa­tán (Cata) csak 0,69 kilót. A tehenektől naponta 7,85 liter te­jet fejtek, vagyis többet, mint előirá­nyoztak. A tejtermelés tervét így si­keresen teljesítették. A leggyöngébb fejési átlagot a csatal farmon érik el. A baromfitelep dolgozói ismét sike­resen teljesítik feladataikat. A csibe és a pulyka eladásának tervét túltel­jesítik. A takarmányalappal való gaz­dálkodás kapcsán említést érdemel, hogy egy liter tejet 0,32, egy kilo­gramm marhahúst 1,85, egy kiló ser­téshúst pedig 3,80 kg abrak felhasz­nálásával termeltek. A szövetkezetben nagy szerepe van a műszaki szolgáltatásnak. Ide tarto­zik az épületberuházások irányítása, a szárítóberendezések tervszerű üze­meltetése és a szövetkezet életében nélkülözhetetlen más jellegű szolgál­tatások. A BS-6 szárítójuk három éve üze­mel. Az elmúlt évben nem volt kellő­képpen kihasználva, ezért az idén mindent megtesznek a berendezés optimális kihasználásáért. A DSP-32 szárító csak az elmúlt évben kezdte az üzemelést, azonban e rövid Idő­szak alatt is nagy szolgálatot tett a gazdaságnak. Nem feledkeznek meg a szakmai továbbképzésről sem. Ezzel a lehető­séggel azonban nem minden szövet­kezeti tag él. Januárban-32 traktoros bővítette ismereteit az Ipolysági (Sahy) Mezőgazdasági Szaktaninté­zetben. A vezetőség az 520 család részére több mint százezer korona értékben rendelt újságot és folyóiratot. Az Idén húsz személy vett részt belföldi üdülésen, három pedig gyógykezelé­sen. Gubík mérnök befejezésül a követ­kezőket mondotta: — Az idei év eltelt időszakának eredményeiről valamennyi szövetke­zeti tagot tájékoztattunk. Kidolgoz­tuk az Intézkedéseket, amelyek való­­raváltásával a várakozásnak megfe­lelően zárhatjuk az évet. ABEL GÁBOR Egy tanácskozásról A vojnicei (Bátorkeszi) művelődési otthonban a közelmúltban az Agro­komplex nyugat-szlovákiai felelős dolgozói aktlvaértekezletet tartottak. Az értekezleten megjelent Štefan Ma­­tejöik, az SZLKP KerUleti Bizottságá­nak titkára, Jaromír Algayer mérnök, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság vezetője, valamint Jozef Mudroch mérnök, az SZSZK Mezőgazadsági és Élelmezésügyi Minisztériumának fő­­agronómusa. Az érdekeltek megvitat­ták az évi termelési-pénzügyi terv feladatait, elemezték a mezőgazdasá­gi termelés eredményeit. Algayer elvtárs a termelési-pénz­ügyi terv teljesítését értékelte. Meg­említette, hogy a terv irányszámait Járásonként a lehetőségekhez mérten osztották el a gazdaságok között. Megállapította, hogy a mezőgazdaság bruttótermelés az elmúlt év hpsonlt időszakához viszonyítva 2,3 százalék kai növekedett. Figyelmet érdeme azonban a komplex racionalizálás programja. A kerületben ez segíti élt в termelés növekedését. Az ésszerűség elvének érvényesítése kapcsán 71 millió korona megtakarítást értek el az anyagi költségek, 36 millió кого nát pedig a munkaerő gazdaságos felhasználásával. A továbbiakban rámutatott a ki használatlan tartalékokra. Elemezte a termőföld kihasználásának fogyaté kosságait, valamint az öntözés lehe tőségeit. Kitért az adásvételi kapcso latokra, továbbá a felmerülő fogyaté kosságokra is. MIRlAK FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom