Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 24. szám
1979. június 16 SZABAD FÖLDMŰVES 13 Sokat várnak a „Baktinokul“-tól Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma nemrégiben Nitrán az Állattenyésztési Kutató Intézet üléstermében szlovákiai aktívaértekezletet rendezett az idei „zöld aratással“ kapcsolatban. Az aktívaértekezleten áz SZLKP kerületi és járási bizottságainak titkárai és dolgozói, a kerületi és járási mezőgazdasági Igazgatóságok vezetői, a kerületi és járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági, erdő- és vízgazdálkodási szakosztályainak vezetői, valamint néhány termelési-gazdasági egység vezérigazgatója vett részt. A korábbi évek hasonló aktívaértekezleteitől az Idei lényegében abban tért el, hogy a takarmánynövények termesztését és felhasználását komplex összefüggések keretében tárgyalta. Ján Janovic mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere beszámolójában kiemelte, hogy a mezőgazdasági dolgozók a takarmánynövények termelése szakaszán a hatodik ötéves tervidőszak első három évében jóval elmaradtak a tervezett feladatok teljesítésétől. A takarmánynövények termesztése és felhasználása során jelentős tartalékaink, termelés-fejlesztési lehetőségeink vannak, melyeknek a CSKP KB 13. plenáris ülése határozatainak szellemében történő feltárása és kiaknázása komoly előrehaladást jelenthet. A legnagyobb lehetőségek az állandó rétek és legelők kihasználásában rejlenek. Nehezen érthető, hogy a növénytermesztés e fontos láncszemére sokan úgy tekintenek, mint valami külterjes gazdálkodási formára. Jelenleg Szlovákiában az állandó rétek és legelők területe meghaladja a nyolcszázezer hektárt (á szocialista szektorban 710 ezer hektárt), ami a mezőgazdasági földalap 32 százalékát öleli fel. A minisztérium adatai alapján a mezőgazdasági dolgozóknak az idén a zöldanyagot az első kaszálásból 210 ezer, a másodikból pedig 140 ezer hektár területről kellene betakarítaniuk. A miniszter beszámolt arról is, hogy a takarmánynövények termesztésének fellendítése érdekében tovább kell fejleszteni azt a mozgalmat, amely 6 tonna széna betakarításával számol hektáronként. Nagyobb mértékben kellene általánosítani, azokat az eredményeket, amelyeket például a poníkyi, a smrečanyi, a Horná MiCina-í és más szövetkezetekben, illetve állami gazdaságokban értek el. További jelentős tartalékaink vannak az évelő takarmányok, különösképpen pedig a belterjes füfélék termesztése szakaszán. E tekintetben a mezőgazdasági üzemeknek az ellášovcei, az Ostrov pri Piešťanoch-t és a šoporňai, valamint a Slovenské Pole-1 Állami Gazdaság tapasztalataiból, eredményeiből kellene kiindulniuk. E- zekben a mezőgazdasági üzemekben ugyanis 60—90 tonna zöldanyagot termelnek hektáronként! Továbbra is csak „fájó pontként“ lehet megemlíteni a takarmányok minőségét. Ez legjobban számadatokkal bizonyítható. Szlovákiai méretben tavaly az I. és a II. minőségi osztályba a szénaféléknek mindössze 42, a silótakarmányoknak 64 és a szenázstakarmányoknak 75 százaléka lett besorolva. Janovic elvtárs megemlítette, hogy az idén 50 százalékban kitűnő minőségű szénát (tavaly mindössze 8 % volt), 50 százalékban kitűnő minőségű fehérjetartalmú, 75 százalékban pedig kitűnő minőségű szénhidrát-tartalmú silótakarmányt (tavaly 6,9 % volt), 70 százalékban pedig kitűnő minőségű szenázstakarmányt Az aktívaértekezlet résztvevőinek a nítra-ivánkai szövetkezetben őszi keverék silúzásakor mutatták be a Baktinoku! tartósító felhasználását. (tavaly 5,7 % volt) kellene betakarítani! A ^takarmányok minőségével kapcsolatban még átfogóbb képet kapunk akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy tavaly a gyengébb minőségből eredően több mint 200 ezer tonnával több szemes terményt használtunk fel a gazdasági állatok takarmányozása során) A minőségi előrehaladás kapcsán jelentős tartalékaink vannak a tartósítószerek gyártása, forgalmazása és felhasználása szakaszán Is. Míg 1977- ben a siló- és szenázstakarmányoknak mindössze 13, tavaly pedig 23 százalékánál alkalmazták a tartósítószereket, addig az idén már 65 százalékban állnak rendelkezésre. A mezőgazdasági üzemek négyféle tartósítószerből (Silostan, Baktinokul, Allyspol а о a. *'£ ю N m £-4 <D •O N JZ со Я < ’S ^ 2 s С 48 feltárásában! mes és időszerű elgondolkozni, ha szlovákiai méretben a nyugat-szlováklal kerület a tejtermeléssel az élen jár, mert az sem elhanyagolható, hogy mennyiért termeljük a tej literjét. 75 ЕС, meszes hangyasav) választhatnak. Jelenleg egy további új tartósítószer (Chemkosil 0) kísérletei folynak. Az említett tartósítószerek közül különösen a Baktinokul érdemel figyelmet. Az idén a Nitra! BIOVETA nemzeti vállalatban előreláthatólag 600 tonnányit gyártanak belőle. A teljes kapacitás elérésekor, ami a jövő évben várható, annyit gyártanak belőle, ami az összes siló- és szenázstakarmány tartósítására elegendő leszl (A Baktinokul tartósítószer felhasználásával egy további írásban foglalkozunk majd — a szerk. megjegyzése!) A takarmánynövények betakarítása és tartósítása során a szocialista munkaverseny különböző formáit, a dolgozók bevált munkakezdeményezési mozgalmának módszereit is célszerű volna kihasználni. Janovic elvtárs megemlítette, hogy a minisztérium az idén erre a célra 600 ezer korona pénzjutalmat fordít! A Nitrai Állattenyésztési Kutató Intézet, a Banská Bystrica-i Rét- és Legelőgazdálkodási Kutató Intézet, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola, a Brnói Zbrojovka termelési-gazdasági egység stb. képviselőinek korreferátumai után Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára is felszólalt. Kihangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági üzemekben a tömegtakarmányok termelésére ugyanúgy nagy gondot kell fordítani, mint a gabonafélék termesztésére. E tekintetben a már sok helyütt kidolgozott takarmánytermesztési és -felhasználási programok valóraváltásától is sokat várhatunk. Az aktívaértekezlet résztvevői a délutáni órákban ellátogattak a Nitrai BIOVETA nemzeti vállalatba, ahol megtekintették a Baktinokul tartósítószer gyártási technológiáját, majd a nitra-ívánkai „VIRÁGZÁS“ szövetkezetben az „ÜJ TECHNIKA NAPJA“ keretében ismerkedtek meg az új tartósítószer gyakorlati felhasználásának módszereivel. BARA LÄSZLÖ mérnök A Szlovák Nemzeti Tanács Me** zőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottsága a közelmúltban tartotta 22. ülését. Vladimír Margetin mérnök, az SZSZK Erdő- és Vízgazdasági minisztere tájékoztatta a képviselőket a Szlovákia felszíni élő- és talajvizeinek védelmében elért eredményekről. 1973-tól e téren több Intézkedést léptettek érvénybe, amelyek elsősorban Csallóköz ivóvíz-készletének védelmét biztosítják. Az Intézkedések megtartását a Népi Ellenőrző Bizottság rendszeresen ellenőrizte, ennek köszönhetően javulás mutatkozik az ivóvízforrások feltárása és némileg 8 szennyvíztisztító berendezések építése és üzemeltetése terén. Ennek Szlovákia vizeinek védelméről tárgyaltak ellenére továbbra időszerű megakadályozni a bratislavai Slovnaft nemzeti vállalat üzeméből átfolyó szennyező anyagoknak a Csallóköz felszíni és talajvizeibe jutását. Ezt a célt szolgálja a készülő talajvíz - olajtalanító berendezés. Ennek vég leges üzembe helyezése után nagy mértékben csökken a környék vizeinek a szennyezettsége. • Annak ellenére, hogy Szlovákiában a hatodik ötéves terv első három évében negyvenegy tisztítóberendezést helyeztek üzembe, nem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. Az említett időszakban a beruházók a rendelkezésre álló egymilliárd száznyolcvanegy millió koronából csak egymilliárd koronát használtak fel ilyen létesítmények építésére. A jövőben az új ipari üzemek üzembehelyezésével, a lakónegyedek átadásával egyidőben meg kell oldani a környezet védelmét is. A Népi Ellenőrző Bizottság megállapította, hogy az intézkedések meg nem tartásáért túlsúlyban a nemzeti bizottságok felelősek. Jelenleg ugyanis a nemzeti bizottságok még nem rendelkeznek elegendő szakemberrel az intézkedések végrehajtásához. Ugyanakkor némi előrehaladás észlelhető я rendelkezések megszegőinek felelősségre vonásában, azonban tudatosítani kell azt is, hogy a pénzbírságok csak részeredményekhez vezethetnek. A képviselők teljes mértékben egyetértettek a Szlovákia vizeinek védelmét elemző beszámolóval és Intézkedéseket fogadtak el az 1973-tól érvényes rendelkezések megtartása érdekében. Ugyanakkor megbízták a bizottság elnökét, hogy a többi bizottságok elnökeivel való együttműködésben — az elhangzottak alapján — terjesszen Javaslatot a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége élé á vitás kérdések mielőbbi megoldása céljából. P. V. feladatok megvailósításakor nem hanyagolhatók el. Ez tehát az érem egyik oldala. Köztudomású, hogy a sertéstenyésztés az állattenyésztésnek másik fontos ágazata. Az utóbbi években itt nagy javulás történt a biológiai anyag kialakításban. Akkor is nagy javulás, ha helyenként mulasztások is történtek. A sertéstnnyésztési ágazat legnagyobb fogyatékossága az abraktakarmányok elégtelen hasznosítása. Ha azonban ennek az okait keressük azt láthatjuk, hogy az esetek többségébtn bonyolult helyzettel találjuk magunkat szemben. Gyakran feltárjuk az okokat, azonban az ostor csípős vége mindig a termelők hátán csattan. Jogosan feltehetjük azt a kérdést, egy gazdaság a hizlaldában hugyan érjen el jó napi felhízást, ha akadozik, sőt napokat késik a tápok szállítása, és a takarmánykeverék minősége sem felel meg teljesen a biológiai anyag, vagyis a hízóállomány igényeinek. Az éremnek tehát ez a másik oldala. Tény azonban, hogy a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdaságának sertéshúsból az elmúlt években nyolc, ebben az esztendőben pedig tizenegyezer tonnával növekedett az árutermelési feladata. Ehhez persze hozzá kell még fűzni azt is, hogy úgyszólván azonos termelési feltételek között növekedett a feladati Ez azt követelte. hogy az emberek a termelésben — a takarmányhelyzet Ismeretében — okosan gvümölrsöztessék az ismereteiket. Az első negyedév kerületi méretben ötven dekás napi sélygyarapodással zárult. Ez nem rossz eredmény, a tervirányzat azonban azt követelné. hogy a sertések napi súlygyarapodása az említetthez viszonyítva négy-öt dekával javuljon. A teljes siker kulcsa tehát a termelők és a takarmánykeverők kezében van. XXX Van itt még egy fontos és sürgető feladat. Mégpedig az, hogy a gépállomások is többet tehetnének a mezőgazdasági termelés belterjesításéért. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy bizonyos tekintetben elszakadtak a mezőgazdasági termelés napi problémáinak a megoldásától és túlsúlyban a termelőeszközök széria gyártására tértek át. Ma tehát már kevésbé töltik be azt a szerepet, amiért eredetileg létrejöttek, vagyis hogy naponta teljes erővel segítsék a mezőgazdasági termelés fellendítését. XXX Visszatérve a dolgok lényegére, a mezőgazdasági üzemekben arra kell törekedni, hogy jól képzett szakemberek töltsék be a takarmányozási technikus tisztségét. Ne azért legyen a gazdaságnak Ilyen technikusa, mert ezt a kerület és a Járás irányítói megkövetelik, hanem azért, hogy a gazdaság minél Jobb takarmányalapot létesíthessen és az egységnyi takarmánnyal minél jobb hatásfokot érjen el. Tennivaló van bőven. A tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy tömegtakarmányokkal a napi 6,5 literes átlagos jó tajelékenység helyett kerületi méretben csak 4,9 literes átlagot értek el és abrakból a tej literjére az ideális huszonöt deka helyett huszonkilenc dekát fogyasztottak. Ezeknek a dolgoknak a feltárásában nagy szerepe van a takarmányozási technikusnak. A megoldás hogyanjáról, a tartalékok feltárásáról akkor is érde-XXX A takarmányok begyűjtésekor fontos követelmény például az, hogy milyen az erő- és a munkagépek állapota. A karbantartás minőségétől függ az üzemképesség, az üzemanyagfogyasztás és nem utolsó sorban a begyűjtés rugalmassága. Tény persze az is, hogy a rendelkezésre álló gépek sokasága „lefutotta“ magát, s a mezőgazdasági üzemek ezeket évente azért teszik „üzemképessé“, mert újat nem kapnak. Elgondolkoztató az is, hogy a nagy összegért vásárolt gépek üzemeltetéséhez elegendő-e minden régi traktoros elméleti és gyakorlati felkészültsége. Hiszen már a mezőgazdaságban is akadnak olyan nagy értékű gépek, amelyekre szakavatott gépészeti technikust kellene ültetni. Ilyen eset sajnos csak szórványosan fordul elő. Nem azért, mert nincsenek ilyen érettségizett szakembereink, hanem azért, mert esetleg a sok pénzért beszerzett Kirovec vezetését a technikusok némelyike rangon aluli beosztásnak tartaná, mert a gazdaság gépesítőjének még szaktanintézeti végzettsége sincs. A helyzet általános javulását illetően tehát távlatokban, nem máról holnapra kellene gondolkodni, de főleg cselekedni. Ezért nélkülözhetetlen a színvonalas tájékoztatási rendszer kiépítése, olyan tájékoztató rendszeré, amely nem a termelés Uszályában kullogna, hanem összegyűjtené, elemezné, rendszerezné és rendelkezésre bocsátaná mindazon korszerű módszerek adatanyagát, amelyek lendíthetnének a termelés kerekén, az eddigieknél jobban segítenék az emberek ké pességének a kibontakoztatását. HOKSZA ISTVÁN m hasznosítható növényünk A keresztes virágű növények családjába tartozó mustárnak két fajtája van. A fekete és a fehér mustárt már elődeink is termesztették. Mindkettő magját gyógyszerek készítésére és oiajgyártásra, ételek fűszerezésére, ízesítő készítésére használták. Felmerül a kérdés, hasznosíthatjuk-e ma is? A múltban a fehér mustár hasznosítása jobban elterjedt mint a feketéé. Az előbbit megfelelő viszonyok között gabonasortávolságra vetve zöldtakarmányozásra is felhasználták. A fehér és a fekete mustár termesztési módja csaknem teljesen egyezik, így csak az eltérésekre mutattak rá. A fehér mustár a vetés után két hónappal már virágzik! jó termőerejű földön a gabona begyűjtése után tarlóba is vethető. Virágzáskor kaszálva a fejőstehenek részére kiváló zöldtakarmány amíg becői, ki nem fejlődnek, mert akkor az íze csípőssé válik és az állatok nem eszik. Ezért zölden kell etetni. Zöld termése erjesztett eleség készítésére nem alkalmas! Másodterményként is vethető. A fekete mustár szántóföldi termesztése csak magnyerés céljából okszerű. Mustárolaj gyártására azonban nemcsak a fekete, hanem a szareptai mustárt is használták. Magjában több „szinigrin“ van, mint a közönséges fekete mustáréban. Ahol az őszi búza megterem, jó sikerrel lehet a mustárt is termeszteni. A fekete mustár a tavaszi fagykárokra érzékenyebb, mint a fehér. Istállótrágyázott kapás- vagy takarmánynövény után fejlődik a legjobban. A múltban gabonatarlőba is vetették. A mustár az őszi gabonáknak kiváló előveteménye, mert a talajt beérett állapotban hagyja. Miután az őszi gabona vetéséig bőven van idő talajának megmunkálására, termesztése gazdaságos, jó talajmunke hiányában kipergett magja az őszi gabonát gyomosítja és elnyomja! Rövid tenyészidejére való tekintettel a műtrágyázás költségeit csak kivételes esetben téríti vissza. A múlt tapasztalatai s a tudományos kísérletek azonban azt bizonyítják, hogy a kalászosok után visszamaradó foszfort, nitrogént vagy káliumot a mustár jól értékesíti. A műtrágya használata az egyes élösdtek, például a földiboihák kártétele ellen okszerűnek bizonyult. Ha ugyanis a zsenge növényt hektáronként 40—60 kg salétrommal fejtrágyázzuk, ezzel gyorsítjuk a fejlődését és megakadályozzuk a kártevők elterjedését. A mustár nitrogénigényes növény, de tápanyagigénye a repcénél jóval jelentékteln nebb. A műtrágyázásnál tudnunk kell, hogy milyen célra termeljük a növényt. Ha zöldtakarmánynak, zöldtrágyának vagy tnéhlegelőnek termeljük, akkor csakis nitrogénnel trágyázzuk Legjobb ilyenkor az istállótrágya használata. Attól jói és bőven virágzik, nagy zöld levelet és lombtömegei ad, de kevés magot köt. Virágzata kiváló méhlegelő! Ha azonban magtermesztési céllal vetettük, akkor kevesebb nitrogénnel és több foszforral, homokon pedig káliumműtrágvával gazdagítjuk a talajt KMOSKÖ LÄSZLÖ mérnök
