Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 24. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. június 18. Ж MÉHÉSZET ♦ MEHfiSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET Ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ф- MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф' Gyakori Úgyszólván minden év tavaszán több méhész panaszolja, hogy a növények szakszerűtlenül végzett vegyszeres kezelése gyakran okozta a virágnektárt gyújtó méhek pusztulását. Mérgezés következtében átlagban a méhek egyharmada pusztul el. A beporzást végző rovarok htján pedig aligha számíthatunk gyümölcstermésre. A veszély tehát igen nagyi A virágokban felgyülemlő nektármennyiség fajonként is eltérő. Amíg a vöröshere hektárja körülbelül nyolc kiló méznek megfelelő nektárt nyújt egy tenyészidőben, addig a fehérhere ugyanolyan viszonyok között több mint tízszer ennyi begyűjtését teszi lehetővé. A tök és az uborka virága 35, a napraforgó virágzata 43, a repcéé 51, a tisztesfüé pedig 60 kiló méz gyűjtéséhez elegendő nektárt szolgáltat. Az öntözés rendkívüli módon növeli a méz hozamát. Egy hektárnyi lucerna öntözés nélkül 26 kiló méz termeléséhez szükséges cukros váladékot termel, öntözve azonban 380 killó nektárt ad, s ez majdnem tizenötszörös hozamnövekedési Az öntözésnek a nektártermelést serkentő hatása tudományos szempontból nem érdektelen. A nektártermelést számos külső tényező Is befolyásolja. A vízfölösleg épp úgy csökkenti a nektár kiválasztását, mint az átlagosnál kevesebb víz. Több napos eső például a nektárt Is kioldhatja és utána az újabb kiválasztás csak nehezen indul meg. A méhlegelők komplex vizsgálatával jelenleg is foglalkoznak hazánkban. A cukorszázalékot általában a fénytörésen alapuló refraktorméteres vizsgálattal határozzák meg. A kísérletek alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy a nektárt terntelő növényi mirigyek a virágmérgezése! tói függetlenítve működnek. A kutatások még nem tisztázták teljesen a nektáriumok működését. Jelenleg úgy tudjuk, hogy bizonyos csoportjuk aktív módon választja ki a nektárt, vagyis valóságos mirigymüködést végez. Sejtjeikben ugyanis felismerhetők azok az alkotórészek, amelyek az aktív kiválasztó szövetekben fordulnak elő nagyobb mennyiségben. Ez a működés a nektáriumok légzési anyagcseréjével is összefügg. A méhészet gazdasági jelentőségét nem csupán a méz és a viasztermelés, hanem a méhek gazdasági növényeket megporzó, termést növelő tevékenysége együttesen határozza meg. És még egy tényező, amely a méhészet jövőjével kapcsolatos: a szükséges beporzás biztosítása. Erre annál is inkább gondolnunk kell, mert a mezőgazdálkodás tökéletesedésével a vadon élő beporzó rovarok száma fokozatosan csökken. A méhek beporzó munkájának eredményeként hazánk mezőgazdasági és kertészeti művelési területein öt milliárd korona értékű terméstöbbletet takarítunk be. Ez sokszorta felülmúlja a méztermelésből származó Jiasznot, pedig ez csak a mézexport devizabevételét figyelembe véve, az évi hatmillió dollárt is meghaladja. A beszédes számok közvetett módon a növényvédelem néhány nagyon lényeges kérdésére irányítják a figyelmet. Például a mezőgazdasági és kertészeti termények nagyüzemi kemizálása csak akkor hozza meg a várt eredményt, ha a felhasznált vegyszerek nem pusztítják el a virágos növényeinket megtermékenyítő rovarokat. Vajon, a vegyszerek okozta károsodás figyelmeztető léiéiből levonjuk a tanulságokat? Ján M. Habrovský a méhek Példamutató együttműködés A virágpor termeléséről Az utóbbi években sokan panaszkodtak arra, hogy a korszerű mezőgazdaság fejlődésével a méhészkedés feltételei romlottak. Ez így igaz. Ezzel szemben eddig kihasználatlan lehetőségeink is vannak, például a virágpor termelése tekintetében. Szlovákiában 1975-ben vásároltak fel először virágport. A magyarországi „Méhészet“ szaklap ezzel a kérdéssel már az 1960-as év végén foglalkozott. Figyelemmel olvasgattam a cikkeket és 1975-ben én is felkészülve vártam a virágpor hozamát. Alapszervezetünk elsők között kötött szerződést a galantai Medosszal. Már az első évben szép eredményeket értünk el. Néhány dolgot azonban tudni kell, ha a virágpor termelésével akarunk foglalkozni. Ezért ismertetem az ezzel összefüggésben szerzett tapasztalataimat. Kellemetlen dolog, hogy a kezdésnél a röpdeszkát le kell szerelni. Szerintem ezt mindenki megoldhatja oly módon, hogy a jövőben könnyen le- és felszerelhesse ezt. A szakirodalom sok szedőrácsot ismertetett. Közülük a legjobban bevált szedőrács az ötmilliméteres kerek lyukkal ellátott, két és fél—hárommilliméteres műanyag lap. Ezen 600—620 lyuk van. Felül egyforma távolságban négy lyukat tíz milliméteres fúróval fúrtam a herék ki- és bejutása céljából. A nyék lyuk szabad, így a herék könnyebben megtalálják. Megfigyelésem szerint a dolgozó méhek mindig a kijáróval szemben keresik a (szedőrácson) a bejutást. Végre is rászánják magukat az „átpréselésre“. Azt tanácsolnám, hogy a szedőrács a kaptár szélessége alapján legyen elkészítve nyolc-kilenc cm magasságban. A családok méhei így kevésbé szenvednek a nyári melegtől. A légcsere a harminc fokos melegben ugyanis a szedőrácson keresztül történik. Ez a szedőrács vált be nálam a legjobban. A virágporszedőt a mellékelt rajzon ismertetem. Méreteit cmben kell értelmezni. A méh lábáról lehullott virágpor a gyűjtőbe hull a dróthálón keresztül. A drótháló ne legyen sem sűrű, sem ritka. A sűrű hálón fennakad, a ritkán pedig a gyűjtőbe jutnak a méhek. Szerintem legmegfelelőbb a 3,8 mm-es lyukbőségű drótháló. Nehéz beszerezni, ezért megfelel a műanyag lap is négy milliméteres lyukakkal, nagyon sűrű furattal. A gyűjtőláda alja szintén szellős legyen. (Jó erre a szúnyogháló.) Ellenkező esetben a virágpor az alján penészedik. Erre nagyon vigyázzunk, hiszen a virágpor több gyógyszer alapanyaga. Így mindent kövessünk el, hogy az kiváló minőségű legyen. A virágporszedő felszerelésével megváltozik a kaptár eleje, illetve kijárója. Ehhez szoktatni kell a méheket. Jó ha a virágporszedő a kaptár színére van festve. A virágporszedőt a következőképpen szerelem fel. Eltávolítóm a röpdeszkát, majd felszerelem a virágporszedőt tető és szedőrács nélkül. így ezt a méhek eléggé könnyen megszokják, hiszen a kaptárak eleje szabad. Egy-két nap múlva, amikor látom, hogy zavartalan a közlekedés, felteszem a szedő tetejét. A méhek aztán már szabadon, „közlekednek“. Amikor látom, hogy ezt megszokták, úgy helyezem el a szedőrácsot, hogy alul egy centiméteres szabad hely maradjon a kaptár szélességében. A méhek tehát szabadon közlekednek és megszokják a szedörácsot. Amikor látom, hogy Intenzív a virágporhordás, leengedem a védőrácsot, s akkor a méhek csakis azon keresztül juthatnak be a kaptárba. Nem javaslom senkinek a virágporszedő használatát szőktatás nélkül, mert nagy eltájolás következhet be. Mindent el kell követnünk azért, hogy a begyűjtött virágpor megfeleljen a követelményeknek. Legjobb ha a virágport naponta elszedjük és lassan szárítjuk. Ezt én úgy érem el, hogy a szárítószekrény alsó részében adott a kívánt 40—42 °C hőmérséklet, így az alsó részben szárad, a felsőben pedig szikkad a virágpor. Ügyelni kell, hogy a 40—42 C°-ot ne lépjük túl, mert akkor a virágpor veszít értékéből, sőt mitsem ér! A kívánt hőmérsékletet a szárító szekrényben csakis hőszabályozóval tudjuk elérni. Mint már említettem — szekrényben ■r— a virágpor nem egyszerre szárad. A három alsó tálcán a virágpor már száradt, feljebb pedig jól megszikkadt. Amikor kiveszem az alsó három tálcát, a felette levőket teszem alulra, így az alsó részbe már nem helyezek nyers virágport, hiszen az abból távozó pára a szikkadtat is megpuhítaná. A tálca colos deszkából készült fakeret és az alján szúnyogháló van. A tálcára csak félcentiméter vastagon terítem el a nyers virágport. Ennél vastagabban nem ajánlatos, mert nehezen szárad. így a virágpor 68—72 óta alatt megszárad. Szerintem így helyesebb, mint gyorsítva. A virágporban ezzel a módszerrel megmarad az értékes vitamin. Szárítás után a virágport tisztítani kell. Apró porszemek, méhlábak, szárnyak találhatók benne. Az idegen anyagok a virágpornál könnyebbek, ezért ezeket légáramlattal eltávolíthatom. Szabadban ez körülményes lenne, így erre a célra tisztító berendezést készítettem. Egy 220X90 cm-es, 60 cm magas fakeretet alakítottam ki. Ezt belülről és alulról szololittal béleltem ki. Azon a helyen, ahol a virágpor és az idegen anyagok légáramlattal elválnak egymástól, választékot készítettem. Ezt a láda hosszának mintegy harmadába helyeztem. A választó a légáramlással szemben kissé megdőlt. Az alkalmas légáramlást porszívóval idézem elő, mely jól hasznosítható erre a célra. A légáramlást a két szololit lap között úgy irányítom, hogy keskeny sávban előre, Szárítószekrényem is egyszerű es jó. Ezt bizonyítja az is, hogy eddig a virágport első minőségi osztályban értékesítettem. Szárításra ruhaszekrényt használok. A szekrény aljára 250 wattos égőt szereltem, olyat, amilyet a kiscsirkék „melegítésére“ használnak. Fölötte az első szári tótálca kb. 40 cm-re van. Az égő fölé 35 cmre fakeretre hőálló papírt feszítettem ki, hogy a hőség közvetlenül ne érje az alsó szárítótálcát. A szárítótálcákat úgy osztom el, hogy közöttük tíz centiméter hézag legyen. A szárítószekrény tetején húsz lyukat fúrtam 25 milliméteres fúróval. Ez azért kel), hogy a virágporból távozó pára kijuthasson a szekrényből. Az ajtó alján ugyancsak hagyhatunk kis nyílást, így biztosítható a levegő áramlása. tehát a szóródó virágporra jusson. A tisztító egyik végén, ahol a porszívó van, állványra szerelt tölcsért helyeztem el. Abban mintegy tíz kiló virágpor fér el. A tölcsér szabályozható, tehát annyit engedek belőle a tisztítóra, hogy a porszívóból áramló levegő a virágport tökéletesen kitisztítsa. A tisztító tehát biztonságosan működik. Ügyelni kell azonban arra, hogy a szárított, tisztított virágpor minél kevesebb ideig érintkezzen a levegővel, mert nagy a nedvességelszívó hatása. Ezért a virágport minél hamarabb műanyagzacskóba, illetve zsákba helyezem és légmentesen lezárom. A jó minőségű virágpor felvásárlási ára 70, illetve 60 Kis kilónként. Nagy Kálmán A CSKP KB 13. plénuma egyebek között azt is nyomatékusan hangsúlyozta, hogy a zöldség- és a gyümölcstermesztés fellendítése mindenekelőtt célravezető összpontosítással és okszerű szakosítással valósítható meg. Tény, hogy lia a választék jelenlegi helyzetéhez képest a termelést belátható időn belül több mint egynegyedével növelni akarjuk, akkor az összpontosításnak és a szakosításnak is szabadabb teret kell kapnia. A gyümölcstermesztés összpontosítása újabb mezőgazdasági területek telepítésével járna. Szlovákiában azonban meglehetősen kevés a mezőgazdasági földterület. Ha tehát újabb telepítésekkel számolnánk, akkor óhatatlanul szűkülne más fontos kultúrnövények termőterülete. Ez a gazdaságok vezetőit arra figyelmezteti, hogy folyamodjanak a belső tartalékok feltárásához. A termő gyümölcsösökben — az eddiginél jobban —vegyék igénybe a méhek termést fokozó beporzó tevékenységét. Ezzel nagyobb terméseredményt és jobb bevételt érhetnek el. A gyümölcsfák méhekkel való beporzásának termésnövelő hatásáról a hojnicei nemesítők és a Dolné Vestenice-i szövetkezet tagjai már meggyőződtek. A gyümölcsültetvényeken a prievidzai méhészek helyezték el méhcsaládjaikat, s a mezőgazdasági üzemek elégedettek voltak a termésátlaggal. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a közelmúltban rendeletet adott ki a mezőgazdasági kultúrnövények méhekkel történő beporzására, s ennek kapcsán a Stupavai Gyümölcstermesztő Állami Gazdaság is szerződést kötött a méhészekkel a Záhorská Bystrica-i gyümölcsös méhekkel való beporzására. A huszonnyolc hektáros meggy- és barackültetvényre a stupavai méhészek nyolcvankilenc, a 26 hektáros almaültetvényre pedig 1X9 méhcsaládot helyeztek ki. Dr. Anton Dubčák vállalati igazgató és Kolenhus mérnök társaságában ellenőriztük a méhcsaládok elhelyezését. Meggyőződtem róla, hogy az említett vezetők nemcsak szavakban ismerik el a gyümölcsfák méhekkel való beporzásának termést fokozó hatását, hanem a gyakorlatban is igénybe veszik a méhészek segítségét. A gyümölcsfák nélkülözhetetlen vegyszeres kezelését akkor végzik, amikor a családok még nincsenek kint az ültetvényeken, vagy pedig már elszállították onnan őket. Ez kétségtelenül példamutató és örvendetes jelenség. Tény azonban, hogy a méhekkel való növénybeporzás akkor a leghatásosabb, ha a levegő hőmérséklete tíz Celzius fokon jóval felül van, és a családokat kis csoportokba helyezzük el a gyümölcsös különböző részein. Kedvező időjárási viszonyok között a kijáró méhek legalább tíz esetben repülnek a virágokra. Esetenként mint-Méhek a meggy- és barack-, valamint az almaültetvényen. egy heíven virágot látogat egy-egy méh. így egy olyan család, amelynek tízezer kijáró méhe van, naponta hétmillió virágra száll rá, s azoknak többségét meg is termékenyíti. Jó minőségű beporzást csak úgy érhetünk el, ha a virágzásban levő növény vagy ültetvény hektárján legalább négy-öt méhcsaládot helyezünk el. A családok elhelyezése akkor megfelelő, ha a méheknek a kaptártól ötven-száz méternél nem kell nagyobb távolságra repülniük. Ez jó feltételt biztosít a lehető legtökéletesebb beporzás eléréséhez. A stupavai méhészek ennek a követelménynek sajnos, nem tettek teljes mértékben eleget. így a továbbiak során érdeklődéssel figyeljük a beporzás hatékonyságát, a termésátlag alakulását. A gyümölcs begyűjtésekor ismételten ellátogatok az ültetvényekre, hogy közösen megállapíthassuk mennyire elégedettek a szerződő felek — a gyümölcstermesztők és a méhészek. Helyes volna, ha más mezőgazdasági üzemek is követnék az együttműködés hasonló jó példáját, s a méhekkel való beporzást egyéb fontos kultúrnövényekre is kiterjesztenék. Időszerű a mák, a napraforgó, a hüvelyesek, az évelő takarmányok magtermesztő növényzetének méhekkel való beporzása is. Ezek mind olyan növények, amelyek fontos szerepet töltenek be az élelmiszeripar nyersanyag-ellátásában, s egyben az állatok takarmányalapjának a megteremtésében. Ezért nem mindegy, milyen hozamot érünk el hektáronként. JURAJ FERENČIK mérnök Hallanak-e Régóta tudják, hogy a méhek hangjelzéseket adnak. De hogy mi okból teszik ezt, és hogyan hallják ezeket a jeleket, erre eddig nem tudtak választ adni a tudósok. A szovjet Rjazanyi Méhészeti Tudományos Kutatóintézet munkatársai tízévi munkával választ találtak e kérdésekre.. Elektronikus mikroszkóp segítségével fényképsorozatok ezreit készítették el a méhekről; ráleltek a méhek hallószervére. Az erősen nagyított felvételeken láthatóvá vált a a méhek? liallósejtek szervbe rendeződött helye, a méh fejebúhján levő ágacska alakjába tömörült parányi szőrök. A felfedezésnek nagy gyakorlati jelentősége van. A hangjelzések alapján következtetéseket vonhatnak le a méhcsaládok fiziológiai állapotáról. Másrészt, a „méhnyelven“ adott jelzésekkel az ember a hasznos növények beporzására Irányíthatja a rovarokat, s így meghatározott minőségű mézet lehet begyűjteni. A jelek segítségével a méhrajok elvándorlása is megakadályozható.