Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-20 / 3. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. Január 20. A holnap biztatóbb A bakai sport­életet, (Dunajská Streda-i járás) ed­dig főleg a labda­rúgás jelentette. A pettyes labdát ker­gető fiatalok a­­ránylag jól szere­peltek, ezt bizo­nyltja, hogy több­ször is játszottak a Felszabadulási Kupa döntőjében. Tavaly végre kupa-, győztes csapat lett, a bakai, A labdarúgók szereplése nem volt egyenletes az utóbbi években. De tavaly a járási bajnokság har­madik osztályában és a különböző labdarúgótornákon jól szerepeltek, s a gólok özönével tömték meg az ellenfél hálóját. De a sikerek után sokszor jött a „lazsálás“, a játé­kosok tudásuk felét se nyújtották. A falu az falu. Hiába az edző igyekezete, ha a játékosok „elfe­lejtik“ a tréningezés idejét. Így van ez Bakán is és előfordult, hogy a „nagycsapatból“ csak né­hányon csellengtek a pályán edzé­sen. Kovács András, a labdarúgás ra­jongója és más vezetők, jól látják a hibákat. A kiutat keresik, ők lennének a legboldogabbak, ha a csapat mindig jól szerepelne. Most elégedettek, mert az elmúlt labda­rúgó idényben fölényesen nyerték a harmadik osztályban a bajnok­ságot. A második osztályban is helytállnak és az őszi idényben a középmezőnyben végeztek. Minden bizonnyal még jobb lenne a he­lyezésük, ha Bartalos Lajos gól­gyárosnak el nem törik a iába. A kiváló játékos nemcsak gólokat rúgott, hanem sportszerűségben is jelesre vizsgázott. Azt mondják, róla kellene megformálni az ideá­lis focistát. Máskülönben, az egész csapatot dicsérni lehet sportszerű­ségben, hiszen az egész idényben nem állítottak ki egy játékost sem közülük, s az ő rendes viselkedé­sük jó hatással volt a közönségre s a legvérmesebb szurkolók is igyekeznek mérsékelni magukat. Bartalos már a késő Őszi napok­ban ki-kikukkantott a pályára és újból „kóstolgatta“ a labda „ízét“. A vezetők bíznak abban, hogy a tavaszi idényben már két kiváló gólerős csatár lesz a csapatban. Ősszel Csiba Frédi, a „fenegyerek“ rúgta a gólok özönét, s volt már olyan mérkőzés, amelyen öt gólt „ragasztott“ az ellenfél hálójába. Különben Csiba sporttárs az „ifi“ csapat edzője és remélhető, jó utánpótlást nevel. Ebben a csal­lóközi csapatban már az iskolá­ban nagyon kedvelt sport a labda­rúgás. Az általános iskola csapata már évek óta a legjobbak közé tartozik a járásban, s főleg az anyagiakon múlik, hogy nem a ke­rületi bajnokságban szerepelnek. — Ha már az anyagiaknál tar­tunk, őszintén meg kell mondani, hogy a sportszervezetünk jóval ke­vesebb pénzt kap a szövetkezettől, mint az előző években, — jelen­tette ki határozottan Kovács elv­társ. Amíg nem társult a szövetke­zet, nem volt anyagi gond. Az egyesülés utáni első évben a tár­sult mezőgazdasági üzem 35 ezer koronával járult hozzá kiadásaink fedezéséhez. De hát sok a falu. tője. s természetesen a sportszervezet is. Mind azt várja, hogy a közös kinyissa a bukszáját. De mindhiá­ba, mert csak a meghatározott összeget tudják a részükre átutal­ni. Ez pedig édeskevés. Többször felmerült már a „há­zasság“, vagyis a szövetkezethez tartozó községek labdarúgó-csapa­tainak az egyesülése. De ez min­denütt ellenállásba ütközött. Nem egészen érthető, de a régebbi rivá­lisok hallani sem akarnak az egyesülésről. Pedig szerintem a Csallóköz szívében létre lehetne hozni egy olyan csapatot, amely a kerületi bajnokságban is becsület­tel helytállna. Mindig csak a futball, de mi van még azon kívül? Nem hiszem, hogy mással is dicsekedhetnének Bakán, Nádasdon, Dercsikán és a sokat emlegetett 12 Karcsún. — Azt hiszem, mindenütt csak a labdarúgás dominál — vallotta Kovács elvtárs. Azt is elismeri, hogy nincs ez így jól. Bár az ő szíve is a labdarúgásért dobog, örülne, ha sokoldalú lenne a sport­­tevékenység. Bakán ezt sokan tud­ják és célul tűzték más sportágak létrehozását is. A testnevelési szervezet nagy terveket tűzött ki s a jelenlegi ve­zetőség, Kovács Gyula mérnökkel az élen, minden bizonnyal megva­lósítja az elképzeléseket. Az ala­pok lerakása már megtörtént. Né­hány hónap alatt felépítettek egy sportházat, közel egymilliós költ­séggel. Persze még sok a tenniva­ló, hogy a szociális helyiségeket, a klubot és más helyiségeket átad­ják rendeltetésüknek. De ha azt is olyan gyorsan megoldják, mint a falak felhúzását, az év közepére megtörténhet az ünnepélyes át­adás. Az új épületben kapnak majd helyet az asztaliteniszezők. E sportág iránt nagy az érdeklődés a faluban. De alkalmas lesz téli edzésekre is, s különféle összejö­vetelekre. Az iskola az alap, ahol a legtöbb sportágban szerepelnek , a gyerekek és a serdülők. Megvan tehát az alapja a női kézilabda­csapat létrehozásának, s ezért a kézilabdázóknak is építenek pá­lyát, s persze a röplabda kedvelői ; is helyet kapnak. A tervekben sze­repel a pálya kiegyenlítése, s gyep­szőnyeggel való letakarása, vala­mint egy 400 személyes lelátó épí­tése. Emellett szeretnék megvaló­sítani az esti világítást, hogy kora tavasszal, őszidőben, esthajnal ide­­jén is edzeni tudjanak a labdarú­gók, s majd a létrehozott más szakosztályok játékosai. A nagy tervek megvalósításához összefogásra van szükség és tár­sadalmi munkában sok mindent el kell végezni, .a kitűzött célokért. A bakai vezetők jól látják, hogy a közelben levő vízi erőmű, az új Duna-ág létrehozása sok munka­erőt kíván, s a falu fiataljai közül egyre többen maradnak otthon, s számukra sportolási lehetőséget kell biztosítani. Remélhető, hogy hasonlóan, mint eddig, a Honvé­delmi Szövetség, s a bakai sport­­szervezet is jobban kihasználja a tömegsport lehetőségeit. Minden bizonnyal gondolnak arra, hogy ebben az esztendőben tömegsport­­szerű rendezvényeken többszáz fiatal vegyen részt. Tóth Dezső A kiállítás értékes kézimunkái. A bakai labdarúgócsapat. Fotó: —tt— Szociális Ott­ókon ... Meg­hitt szobák, társas­játékok, az élettel összekötő könyvek. Gondtalan évek, megaláztatás nél­küli órák és na­pok. Az orvosok, ápolók és gondo­zók új világot épí­tenek köréjük, osz­toznak gondjaik­ban, fájdalmukban. A báöi (Bacsfa) szociális otthon 1953-ban alakult, s ápoltjai tizen­négy járásból ver­buválódnak. Lelki betegek... E kurta sző szerepel mind­­annyiuk kórlapján. Ha közéjük mész nem vagy ven­dég ... Azonnal befogadnak! Megtud­hatod titkaikat! Megismerheted életü­ket. Odaülnek melléd, életükről, mun­kájukról beszélgetnek. Arról, amit na­gyon szeretnek, ami fáj, s amitől — mert ilyen is van! — még félnek. Csak a múltról hallgatnak. Mert számukra az élet ebben az intézetben kezdődött. Szeretetet, nyugalmat, biz­tonságot Itt éreztek először. Ide köti őket a betegség, s a gyógyulás remé­nye. Szavak és mondatok, amit napról napra magukkal visznek tovább. A társalgó egyik szobájában fiatal nő fest. — Szép? — bólint egy már kész képre. — Én legjobban a sárkányt szeretem. A múltkor is rajzoltam egyet. A János vitézből. De csak két fejé sikerült... De én addig nem nyugszom, míg nem lesz meg mind a hét! — Miért, talán szereti a sárkányt? — Igen, mert a mesében mindig veszít. Pedig tudom, hogy gonosz. Mégis sajnálom. Mert legyőzik, mint minket a betegség. Akit legyőznek, higgye el, az olyan fájdalmas és olyan szomorú ... Egy másik szobában halkan énekel­nek. Egyik nóta után a másikat. Az Fotó: Kontár Gy. otthonról, a szép természetről. Az ott­honról, a házról, ahol minden olyan csendes. A betegek csendesen énekel­nek. De az arcok mégis gyakran ko­molyak. Az alkalmi próba végén sen­ki sem szól... • • • — A betegek — mondja Széllé La­jos igazgató — állami gondozottak. Sokan messziről jöttek. Széthullott családokból, rossz körülmények kö­zül. A gyógyítást élőiről kellett kez­denünk. Nem ismertek bennünket, Otthonra találtak sem egymást, féltek. Sokat kellett dolgoznunk azért, hogy megtalálják helyüket. És a múlt. Ma már sok mindenben segíteni tudunk fájdalmu­kon. Talán a legerősebb nyugtatónál is többet ér számukra a munka, az elfoglaltság és az alkotás öröme. Az otthonban szakkörök víannak, de ker­tészkednek és állattenyésztéssel is foglalkoznak a betegek. A szakköri munkákból kiállítást is rendeztek. A kiállított térítők, futók; díszpárnák és egyéb kézimunkák meg­tekintése maradandó élményt jelen­tett. Szinte érezni lehetett, Bogy nem külön ikiváltságú tárgyakat, nem áru­kat, hanem olyan alkotásokat szemlél a látogató, melyek csak funkciójuk­ban, környezetükben nyernek jelentő­­séget. Az igazgató szerint a tapogatódzó, remegő ujjak közül kikerülő munkák célja az volt, hogy az anyag és a minták harmonikus kapcsolatba ke­rüljenek egymással. Az első próbálga­tások után derült ki, hogy a betegek­nek melyik anyaghoz, melyik formá­hoz van leginkább érzékük. A későb­bi foglalkozások azután ennek a ki­­fejlesztését szolgálták. Kiállításunkat, sajnos, néhány nő­szervezet tagjain és a Rohovcel (Nagyszarva) Állami Gazdaság dolgo­zóin kívül nagyon kevesen tekintették meg — mondja panaszosan Széllé elvtárs. Majd hozzáfűzi: — Bizony a környék lakóinak el­képzelése sem a legmegfelelőbb inté­zetünkről. Többen még az alkalma­zottjainkat is lenézik, mivel szerintük „bolondok“ között dolgoznak. Búcsúzáskor még betekintek a szo­bába. Az egyikük meséket ír. Igaz, nem ő találja ki. Ha olvas, kiválaszt­ja a legszebb részeket. Lemásolja. Sok meséből számára így lesz a le­geslegszebb mese ... Az egészséges kívülállók meggon­dolatlanul „bolondnak“ nevezik őket. Pedig szó sincs erről. Nehéz betegek ők, akiknek a lelke fáj, de az öntuda­tuk küzd. Az orvos hiába próbálja tki. emelni a szürkeségből, sajnos, csaló­ka a kép: nem a beteg van a szürke­­ségben, hanem a szürkeség van ben­ne. Ezt hurcolják magukkal tehetet­lenül. Életük mégsem céltalan. Ezt töb­bek között a kiállítás is bizonyította, amely a gyakran iszapos viszkózusban élő elme kis termése volt, de annál inkább említésre méltó. Csiba László Évzáró számadás Mintegy százhúsz személy volt jelen Madáron, a CSEMADOK helyi szerve­zetének évzáró gyűlésén. A szervezet elnöke beszámolt az egész évi mun­káról. Legsikeresebben a női éneklő­­fcsoport tevékenykedett, amelynek munkáját Tóth Géza elnök külön mél­tatta. Az éneiklőcsoportot Keszegh Béla, a marcelovái (Marcelháza) is­kola tanítója készítette fel a verse­nyekre. Rendszeres és jó munkájukat bizonyltja, hogy sikeresen leküzdöt­ték az összes akadályokat. A „Tavaszi szél...“ vetélkedőnek valamennyi „lépcsőfokán“ átjutva bejutottak az országos döntőbe is, ahol műsorukkal becsületesen helytálltak. Ezért a mun­kájukért valóban dicséret és köszönet illeti meg a vezetőt, mert szakszerű hozzáállásával elősegítette az éneklő­csoport sikerét. Szeretném még meg­említeni a helyi szövetkezet segítsé­gét, mivel a csoport számára a ruhák anyagát megvásárolta. A női éneklő­csoport már ötödik éve működik rendszeresen. Egyre jobb eredményeket ér el a citeraegyüttes is. Sok rendezvényen, valamint a polgári ügyek bizottságai­nak rendezvényein szereznek kelle­mes perceket a résztvevőknek. Mind­két csoportban megtalálhatók a fiata­lok is, vagyis az utánpótlás. A helyi szervezetnek csaknem 160 tagja van. Huszonnégy taggal gyara­podott az elmúlt évben a taglétszám. Természetesen továbbra is növelni szeretnék a taglétszámot. A tagszer­zésben nagyon sokat tett Salgó Mar­git, aki szívügyének tartotta, hogy minél több tagot nyerjen meg a CSE­­MADOK-szervezetnek. A helyi szervezet jó munkáját di­cséri, hogy a történelmi-honismereti munka keretében összegyűjtöttek egy egész esti műsorra való történelmi anyagot, amelyet rövidesen szeretné­nek a falu lakóinak bemutatni. Tizen­három tagú vezetőségükben vannak fiatalok, akiktől azt várják, hogy fia­talos lendülettel segítsék megvalósí­tani az igényes és szép feladatokat, amelyeket az évzáró közgyűlés kitű­zött. Kurucz Nándorné Könyvespolc A MADÁCH Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat gon­dozásában a múlt esztendő utolsó heteiben egész sor érdekes és lebilincselő, élményt nyújtó könyv jelent meg A könyvek, melyeket az alábbiakban ismertetünk, megvásárolhatók a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. Egon Ervin Kisch: PRÄGAI UTCÁK ÉS ÉJSZAKÁK E kötet három riportkönyv'válogatott írásait közli. Hírhedt bűncselekményekkel, a város gyanús zugaiban, a lebujokban zajló élettel, a kiváló tehetségű riporter élménytárának gazdag termésével ismerkedhet meg az olvasó. Ara: 27,— korona. Jan Drda: ÚRKEZE VÁROSKA A szerző gyermekkori élményeinek és folytatólagos álmainak városa ez a zug, amelyet „az Űr csapongó jó­kedvében, egy kiscsit beborozva teremtett“. A szerző reális, néhol vaskos humorú nyelven, páratlan tehetség­gel varázsolja az olvasó elé gondosan formált alakjait. Ára: 22,— korona. Egri Viktor: TÁRSAKKAL ÉS TÄRSTALANUL E könyv hazánk történelmének egyik legellentmondá­sosabb időszakát, a két világháború közötti éveket öleli föl. Lényegében ez a könyv a szerző életrajzi regényé­nek második kötete, telítve színes eseményekkel és per­gő cselekménnyel. Ára: 27,— korona.-+• Rácz Olivér: MEGTUDTAM, HOGY ÉLSZ Ez a regény a szerzőnek, a közismert ás közkedvelt csehszlovákiai magyar írónak és közéleti személyiség­nek a legjobb alkotásai közé tartozik. A kötet főhőse Hernádi Tivadar, a szerző gyermekkori ismerőse, egy reménytelenül romantikus fiatalember, aki mindenek fölébe helyezte az egyéni szabadságot. Ára: 32,— korona. —ú-Ján JonáS: A TIZENEGYEDIK PARANCSOLAT A regény a háború utolsó hónapjától az ötvenes évek derkáig eltelt időszakot öleli föl. Ábrázolja a falu kö­zösségének átformálódását minden pozitívumával és fo­nákságával együtt. A hűsvér hőseivel, mesterien meg­rajzolt mellékalakjaival, ízes nyelvével és sodró lendü­letével lebilincseli az olvasót. Ára: 32,— korona. и ♦ Peter Andruíka: A KAKUKKOS ORA A több mint hét évtizedet felölelő regény négy nem­zedék tagjaival: béresekkel, zsellérekkel, iparosokkal és tisztviselőkkel, vagyis olyan névtelen hősök életével ismerteti meg az olvasót, akiknek alig jut Idejük a sze­­retetre, pihenésre és a társas életre. Ára: 21,— korona, 4 Kovács Magda: ÉN, Á CSILLAGBOGNÁR Az 1972-ben megjelent Fekete szél című antológia egyik legtehetségesebb szerzőjének novelláit és elbeszé­léseit gyűjti csokorba ez a kötet. Kovács Magda sajátos novellisztikáját a problémákra érzékeny realizmus és az álomszerű látomás ötvözete jellemzi, és az a törekvés; hogy minél jobban kamatoztassa a gömöri színek és a folklór hatását. Ara: 13,— korona. 4 Vára Adlová: TAVASZI SZIMFÓNIA Ez a regény egy kivételes egyéniséget, vagyis égy olyan asszonyt mutat be, aki csodálatraméltőan teljesí­tette hármas küldetését: mint művész, mint feleség hi mint anya. A regényes életrajz érdekes módon szövi át a múltat a jelennel, összekötő ívet von a tegnap és a ma közé. Ára: 30,— korona. Božena Benešová: VERA MEG DON PABLO ÉS DON PEDRO Ezt a kiegyensúlyozott pontossággal megszerkesztett kisregényt joggal sorolják a cseh próza gyöngyszemei közé. A hitelesen megrajzolt hősei két egymástól távol­eső nemzedéket képviselnek. Az írőnő leleményesen öt­vözi a valóságot az elképzeléssel. A mese, a gyermeki képzelet világa és a felnőttek sok tekintetben képmu­tató világa olyan egységgé áll össze, melyben a gyer­mek tiszta szándékú, őszinte eltökélése diadalmaskodik. Ára: 11,— korona. ‘ ♦ Bohumil Ríha: HÁRMAN A VIHAROSON A népszerű ifjúsági írő a legújabb könyvében azt mondja el, hogyan alakult a történet főhősének, a ka­masz Vanyeknak a sorsa, milyen kalandot élt át két pajtásával a természet korlátlan szabadságában, s mi­képpen érik nagyfiúvá, aki minden helyzetben tudja, mit akar. Ara: 18,— korona. ! Kovács András, a sportszer­­’ vezet egyik ' lelkes veze- 1 tőié.

Next

/
Oldalképek
Tartalom