Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-20 / 3. szám

I 1979. Január 20. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Városjellegű község A Februári Győzelem Efsz győzedelmes útja Amikor a gépkocsi lekanyarodik a meredek domboldalról, már előre iz­gulunk, mennyit kell majd várakozni a sorompónál. Gbelcén (Köbölkút) így van ez már évtizedek óta, s úgy lát­szik, a vasutasok élvezik, ha hosszú autósor kígyózik. Egyszóval a vasút­nál maradt minden a réginél. Nem így a községben, mert a régi poros utcájú falu eltűnt, s ha végül áten­gednek a „kék zubbonyosok“ olyan központba jutunk, amely a kisebb vá­rosokéhoz hasonló. Impozáns épüle­tek, parkosított tér, a község fejlődé­sének egyik igazolója. Az üzletház, vendéglátóüzem, a hnb épülete, a szö­vetkezet székháza, mind a központ­ban van. Hosszan lehetne sorolni azt a fej­lődést, amely a Február Győzelem óta történt a faluban. Kevés olyan község van, amely minden téren annyira megváltozott, mint Köbölkút. Hajda­nában a lakosság túlnyomó többsége a földművelésből tengődött. A hepe­hupás határban a föld minősége nem a legjobb, s a meredek domboldala­kon nagyon gyengék voltak a hektár­­hozamok.­Az utóbbi évtizedekben sok minden épült a faluban. A gabonaraktározó és takarmánykészítő üzemben 130 dol-A szövetkezet elnöke. gozót alkalmaznak. A régi téglagyár helyén korszerű épült, ahol mintegy 25 millió téglát gyártanaik évente, s emellett más építőipari termékeket is. Ebben az évtizedben adták át ren­deltetésének a borüzemet. Továbbfej­lesztették a nagykereskedelmi vállala­tot, amelyből sok községet látnak el iparcikkekkel, a komáromi és a Nové Zámky-i (Érsekújvár) járásban. Kö­­bölkúton van a körzeti szénraktár, ahol 15 környékbeli községet látnak el fűtőanyaggal, de a benzinvásárlók­­nak sem kell a szomszédba menni, tankolni. Nagyon sok a teherjármű az említett üzemekben és a személy­­gépkocsik száma is jóval 200-on felül van a községben, tehát nagy szükség van a benzinkútra. A hatvanas években több mint öt­milliós költséggel felépült az iskola, majd a tornaterem, a sport- és játszó­tér. Társadalmi összefogással több mint másfélmillió korona értékben fürdőt létesítettek, azonkívül parkosí­tottak, rendbehozták a labdarúgópá­lyát, lövöldét építettek. Folyamatosan megtörtént a 15 kilométer hosszúságú út portalanítása és hét kilométer hosszan járdát létesítettek. Emellett több milliós költséggel felépült a Honvédelmi Szövetség székháza. A községben 250 lakás épült az utóbbi évtizedekben és sokat tettek összkomfortossá a régebbi házak kö­zül. Érthetően a vízvezetékhálózat is elkészült, a lakások döntő többségé­ben van fürdőszoba, s több helyütt központi fűtés is. A szövetkezeti la­kásépítésben is élenjárók a köbölkú­­tiak. A hnb sokoldalúan törődik a szolgáltatásokkal. Tizenhárom ágazat­ban nyújtanak szolgáltatásokat a nemzeti bizottság üzemei. A felsorol­tak után a lakosság létszámát tekint­ve nem, de máskülönben akár város is lehetne Köbölkút. A község legnagyobb üzeme mégis a földmüvesszövetkezet. Az efsz, ami­óta társult a Nové Vieska-í Efsz-el (Kisújfalu) 2334 hektár szántóterüle­ten gazdálkodik. Misko József 1962-től elnöke a szö­vetkezetnek. Mindenki elismeri. Veze­tésével gyökeresen megváltozott a gazdálkodás, s a Februári Győzelem Efsz az újvári lárás egyik legjobb szövetkezete lett. A közös megalaku­lása óta hét elnök váltotta egymást; főleg az első években s ez fékezte annak idején a jó vezetőgárda kiala­kulását. . A jelenlegi elnök,, Misko elvtárs az ötvenes évek elején a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője volt. Sok tapasztalatot szer­zett az irányítás, szervezés terén. A tapasztalatait jól kamatoztatta a szö­vetkezetben. Hozzásegítette a szövet­kezetét a ritka árpát, ritka búzát termő hegyoldalak jobb kihasználásá­hoz is. Ezekről az évekről így nyilatkozik az elnök: „Valóban elég tapasztalat­tal rendelkeztem, s rövidesen rájöt­tem, nincs minden rendben a házunk táján. Egyesek azt mondták akkori­ban, diktátor vagyok. Ezeket a véle­ményeket elengedtem a fülem mel­lett. Munkafegyelem nélkül nem le­het eredményesen gazdálkodni.“ — Mik voltak az első lépések? — összekovácsolni egy olyan veze­tőséget, amely a helyzet magaslatán áll és szükség esetén álljt parancsol a rendbontóknak is. Emellett a leg­fontosabb feladatok közé tartozott a földalap gazdaságosabb hasznosítása. Abban az időben kezdődött a szőlő­­telepítés. A mi határunk jó fekvésű, s a szinte hasznavehetetlen hegyeken mindig jól megtermett a bornak való. A szőlészet fejlesztésének nagyon kedvezett Varga Jóska „megfogása“, aki minden szempontból hozzáértő embernek bizonyult. Nem rendelke­zett mérnöki diplomával, de megvolt a józan parasztesze. Félreértés ne essék, mert Varga barátunk az életé­nek a derekán szaktanintézetben ta­nult, majd elvégezte a mezőgazdasági szakközépiskolát és sokat forgatta a szakkönyvek lapjait és folyóiratokat, ő volt a Jóska, én meg a Józsi, s jól megértettük egymást. Kár, hogy fe­lette Is elmúlt az Idő s már nyugdíj­ban van. Varga Jóskát én is jól ismerem. Több mint húsz éve tagja a lapunk szerkesztő bizottságának. Sokat tett nemcsak a köbölkúti, hanem az egész dél-szlovákiai szőlészet fejlesztéséért. A nagy szőlőtelepítések idején a legjobb oltványokat népszerűsítette és gondolt a csemegeszőlő termesztésé­nek fejlesztésére is. A szövetkezetben szőlőoltvány-szaporító és gyümölcsfa iskolát létesített. Nem okozott gondot sem a szövetkezetnek, sem pedig a kistermelőknek új telepítések létesí­tése. Ez a lehetőség azonban már megszűnt. S bizony ezen a környéken ma már nagyon nehéz szőlőoltványt és facsemetét beszerezni. A köbölkúti szövetkezet szőlészete a legjelentősebb az újvári járásban. A mostani helyzetről a szövetkezet szakagronómusával váltunk néhány szót. Kocsis Dezső mérnök egy olyan hagyatékba csöppent, amelyet érde­mes fejleszteni, hiszen a szőlészet és a gyümölcstermesztés a szövetkezet évi ötvenmillió termelési tervéből már most is egyharmaddal részesedik. — A száznyolcvanhat hektár szőlő­ből százhatvanegy hektár a termő, a gyümölcsösünk pedig 1X3 hektáros — mondotta a fiatal mérnök. — Az évi tervünk 16,5 millió korona, s ezt be­csülettel teljesítettük. Rossz év volt a tavalyi, de azért a szőlőből 147 má­zsás hektárhozamot értünk el. Igaz, a gyümölcsös nem hozta meg a várt eredményt, mert nagy az anyagi rá­fordítás, a felvásárlási ár pedig ala­csony. Általában azonban legnagyobb baj, hogy nincs megfelelő permet­­anyag és össze kell csavarogni az or­szágot, ha valamit be akarunk szerez­ni. Bizony sok pénzt költünk erre a célra, mármint az országjárásra. — Hallottam, hogy az asztali szőlő termesztését tovább akarják fejlesz­teni? — Ez így igaz, s ezt is Jóska bácsi kezdeményezésének köszönhetjük. Az eddig telepített fajták közül az Irsai Olivér és a Pannónia Kincse vált be a legjobban. Csak az baj, hogy nehéz megegyezni a zöldség- és gyümölcs­felvásárló üzemmel, mivel mereven ragaszkodik a szerződéshez. Igaz, csak három vagonra kötöttünk szerződést és ennek több mint háromszorosa termett. S bár hazánkban nagyon ke­vés az asztali szőlő, mégsem akarták megvásárolni. Ennek ellenére telepí­tünk további hét hektár Irsait és két hektár Pannónia Kincsét. Úgy gondol­juk, hogy népgazdasági szempontból sokkal előnyösebb itthon termelni, mint importálni. Nem adok ^zoknak igazat, akik a szőlőoltvány és a gyü­mölcsfa-csemeték nevelésének össz­pontosítását szorgalmazzák. Ezért mi nem is mondtunk le a szőlőoltványok neveléséről. Négyhektáros alanytele­pünk van és évente több mint 200 ezer oltványt készítünk. Ebből fedez­zük a szövetkezet szükségletét és jut a tagoknak is. A köbölkúti szövetkezet nemcsak a szőlészetben és gyümölcsészetben ér el kiváló eredményeket, hanem az ál­lattenyésztésben is. A sertések súly­­gyarapodása kiváló és a 3200 literen felüli fejési átlag is jónak mondható. Racska Mihály állítólag a hetvene­sek klubjába akar beiratkozni. Jóke­­délyű, pirospozsgás arcú férfi, s a munkából még most is kiveszi a ré­szét. Hasonlóan, mint hajdanában, reggelenként bejár „parancsra“. Ha nincs a közösben tennivaló, akkor ha­zaballag, otthon mindig talál munkát. Ottjártamkor a borral bíbelődött. Ké­résemre beszélni kezdett a múltról. — Mindig a mezőgazdaságban me­lóztam. Főleg a kolónián lakó nagy­gazdáknál. Igaz, a felszabadulás után kaptunk néhány hektárt, de nemigen volt mivel megművelni. Falunkban jól emlékszem, negyven­hétben alakult meg a gépszövetkezet, amelynek egy-két rozoga traktora, néhány vetőgépe, meg miegymása volt. De az is jól jött az újdonsült „földbirtokosoknak“. Már negyven­­nyolcban kezdték emlegetni az egysé­ges földművesszövetkezetet. Kommu­nista vagyok 1924-től, de nemigen tudtam, hogy ml fán is terem az. — No de, koccintsunk egyet, mert ki­száradt a torkom — összetettük a csillogó nedűvel teli poharakat, zama­tos volt, megdicsértem. Mihály bátyám csak legyintett: — Nem ez a legjobb, menjünk ki a hegyre, ott van az igazi. Nemet intettem, s ő mondta tovább. — Ezelőtt harminc esztendővel ala­kult meg nálunk az előkészítő bizott­ság. Ogy emlékszem, a párt IX. kong­resszusa után ültünk össze először. Ősszel már meg is alakult a szövet­kezet. Voltunk vagy harmincán, akik elkezdtük művelni az elhagyott és a kolónisták földjeit. Azt hiszem há­romszázötven holdon gazdálkodtunk. Nem volt könnyű az indulás, de a­­zért elvetettünk. Télidőben agitálni jártunk. Nemigen akartak kötélnek állni a parasztok, egyesek meg is mondták: „Még az unokátok is meg­­keserüli a buta eszeteket.“ A jóslatok nem váltak be, s az én unokám is a nitrai főiskolán tanulja a nagyüzemi gazdálkodás csínját-bínját. — S hogyan növekedett a szövet­kezet? — ötvenkettőben már sokan beáll­tak. Egy évre rá azonban sokan vet­ték a kalapjukat és búcsúztak, majd egyszeresek az egész község határa a szövetkezeté lett. Nem ment min­den simán! Ezernyi baj volt az elnökökkel is, mindig őket martuk, ha valami nem sikerült. A mostani már vagy tízen­­*hét esztendeje megvan, s úgy látom, Mihály bácsi, az örökfiatal. Fotó: —tt— azóta izmosodtunk meg. Én tíz éve nyugdíjas vagyok, de azért be-bejá­­rok, tudni akarom, mit végeztek és, ha szükség van rám a munkában, vagy másképp, mindig a rendelkezé­sükre állok. Nincs rossz nyugdíjam. Mennyi is, asszony? — szólt a kisSé sápadt, de fiatalos mozgású feleségé­hez. — Ezernégyszáznegyvenöt — hangzott a válasz. — No, ezt egy ezressel minden hónapban felülkere­kítem, ha minden jól megy. — S emellett foglalkozik még vala­mivel? — Bogaram az a nyavalyás puska. Igaz a „kerekek“ már nemigen bír­ják, de azért csak kijárok. Én lőttem a faluban az első vaddisznót. Valaha ez úri passzió volt, de most mi vadá­szunk. Igaz ugyan, hogy manapság elég kevés a vad, s lassanként nem lőni, hanem szaporítani kell őket. • — Miképp látja a falu fejlődését? — A fene tudja. Én mindig kemé­nyen dolgoztam és szerettem volna jól élni. Nem volt rá módom, most nem panaszkodhatok. Hiszen garázs! is kellett már építenem. De megvan­nak jól mások is. A pártgyűléseken hallottam, hogy nem ritka ember, aki harmincezren felül keres évente. Sok­szor bandukolás közben, amikor fel­nézek a rangos, emeletes házakra, el­tűnődök és úgy érzem, hogy nem is a szülőfalumban vagyok. TÓTH DEZSŐ Vitafórum! Vitafórum! Gazdaságosabb és igazságosabb...? A „Melyik módszer az előnyösebb?“ című vitacikkem után újabban jelent­kezem, hogy a magam módján előse­gítsem az efsz-ek IX. kongresszusa előtti országos vita széles körű kibon­takozását. és eredményességét. Mezőgazdaságunk nagyon érzékeny kérdése: a helyes bérpolitika alkal­mazása. Erre irányuló törekvés az új, úgynevezett gazdaságos pérezési rendszer bevezetése. Az lenne a cél­ja, hogy biztosítsa a réginél igazsá­gosabb bérelosztást és az igazi, ér­dem szerinti jutalmazást. Csakhogy éppen ez nem akar sikerülni, annak ellenére, hogy az új bérezési rendszer elmélete szinte megtámadhatatlan. A- lapja az, hogy a munkadíjazást fel­osztja alapbérre, pótlékra (zaj-, por­ártalom, stb.) és jutalomra. Kifogásol­ható azonban az, hogy az állami nor­mában meghatározott órabér csaknem minden mezőgazdasági munka eseté­ben az V. osztályba van sorolva, ami egyenlő 6,80 korona órabérrel. Ez a teljesítménybér kiszámításának is az alapja. Azt jelenti, hogy 8X6,80 = 54,40 korona lehet a kereset egy műszaki norma teljesítéséért. Amikor műszaki norma megszer­kesztésére, megállapítására kerül sor, annak olyannak kell lennie, hogy azt legfeljebb 110 százalékra lehessen teljesíteni. Ha ez könnyen teljesíthe­tő, úgy az üzem normázója (ha van!) köteles új normát megállapítani. De maradjunk meg az előbbi ténynél: ha az 54,40 koronához még hozzászámít­juk a tíz százalék törvényes túltelje­sítésért járó bérösszeget, akkor ez összesen 59,80 koronát tesz ki egy műszak, tehát nyolc óra alatt. Igaz, hogy ehhez még van pótlék és pré­mium. Ez mindenképpen van, mert elképzelhetetlen, hogy egy 15—20 éves gyakorlattal rendelkező és leg­alább húsz-harminc féle munkát elvé­gezni tudó traktoros csak az utóbb feltüntetett összegű bért kapja. Це nincs is ez így! Minden mező­gazdasági üzem a maga módján meg­találta az úgynevezett „kiskaput“ és különböző néven nevezett prémiumok hozzászámításával az alapbért kiegé­szítette. Ami helytelen és legtöbbször előfordul, olyan alapelv szerint, hogy „a maga 100 koronáját mindenki ke­resse meg napontal“ Még ennél is rosszabb, de sajnos előfordul, hogy a kevés teljesítményt elérő dolgozó a­­zért kap prémiumot, hogy „valamit“ keressen; viszont a nagyobb teljesít­ményt felmutató, szorgalmasabb dol­gozó azért nem kap, mert amúgy is sokat keresett! Ennek következtében olyan vélemény, nézet alakul iki a dolgozók között, hogy nem érdemes sokat és jól dolgozni, hiszen úgysem „írják“ be. Fellép azután egy másik tényező is: a béralapmerítés. Valamennyi mező­gazdasági üzemnek a teljesítmények­hez viszonyítva, százalékarányban meghatározott kimeríthetőű béralapja. Ez a béralap azonban meglehetősen sablonosán van megállapítva. Mi a difi-döfi? Vagyis a hiba? Az, hogy például egy olyan szövetkezetnek, amely semmi mást nem csinál a ga­bonával, mint felrakja a szállítóesz­közre és elszállítja a felvásárló üzem átvevő telepére, ugyanolyan százalék­arányú a béralapja, mint azé, amely a gabonát szárítja, raktározza, azután a felvásárló üzem kénye-kedve sze­rint újra felrakja és elszállítja az át­vevő által meghatározott időben és helyre... 1 Hát ez az, ami egyáltalán nincs rendjén. A megjegyzésem a bérezés témájá­hoz: Csakis a jó minőségű munkáért jár fizetés; a‘ rosszul végzett munkát 'köteles legyen az illető a mennyiségi és minőségi követelményeknek megfe­lelően újra elvégezni. zálni; de hol van az eredmény a me­zőgazdaságban, amikor még csak szántunk? Tudom, hogy az új bérezé­si rendszer azt mondja, hogy a régi bérrendszer szerint például egy hek­tárnyi szántásért a traktoros 16 koro­nát kapott, az új szerint viszont 10 koronát kaphat, továbbá 6 korona prémiumot. A pénzösszeg ugyanannyi. De a traktoros azt is tudja, hogy az említett prémium — a 6 korona — nem „muszáj-pénz“, azt a vezető a munka értéke, minősége szerint csök­kentheti, vagy el is vonhatja. Az el­mélet szerint ezt a lehetőséget az illetékes vezetőnek — akinek jogában áll dönteni a jutalmazásról — fel kel­lene használni a jó minőségű munka végzésének serkentésére, ott, ahol a meggyőzés politikája már csődöt mon­dott. Nos, ha a vezető teljés mértékben él ezzel a jő munkára serkentő lehe­tőséggel, akkor „Patt“ helyzet alakul ki közte és a dolgozó között. Mert, sokszor adódik olyan feladat, amire csak 'kérni lehet a dolgozót. Ez eset­ben a prémiumelvonással sújtott dol­gozónak legtöbbször mi a válasza? „Fordulj ahhoz kéréssel, akinek pré­miumot adtáll“ Aztán van egy specialitása a szö­vetkezetnek: a vezető nem idegen. Családtagja, sógora, komája dolgozik a keze alatt és bizony nagyon nehéz a sógortól elvonni a prémiumot. Ha pedig a sógor kapott prémiumot (még ha rosszul végezte is a munká­ját!), akkor másnak is, adni ikelll Kényszerbőll Ennek aztán az a kö­vetkezménye, hogy mindenki egyfor­mán kap — vagy nem kap — pré­miumot. Sőt, az is előfordul, ha ne­talán gyengébb fizikumú a vezető, a prémiumelvonást tettlegesség követi. Ilyenkor a következményeket a meg­rövidített fél, az Okozott fájdalmat meg a vezető viseli. E módszer azon­ban kiveszőiéiben van és nemegy­szer csak fenyegetésre korlátozódik. Szóval, azáltal, hogy lehetőséget adtunk a közvetlen vezetőnek a bérek elég nagy százalékával való rendel­kezésre, erre feljogosítottuk, nem se­­gítettünk rajta! Sokkal egyszerűbb volt neki az előbbi jutalmazási mód­szer. Nem kellett tartania a követ­kezményektől, hivatkozhatott a meg­állapított normákra, vagy a normázó­­ra, a bérmegállapítást illetően. Mi ez­zel kapcsolatban a javaslatom? A kö­zeli jövőben elengedhetetlenül szük­ségessé válik, legalább járási szinten, normózó bizottság létrehozása. Ennek a bizottságnak a feladata lenne meg­felelő tapasztalatok és mérőeszközök felhasználásával legalább egy járásra kiterjedő egységes bérezési rendszer kialakítása. Igaz, vannak úgynevezett állami normák, de mit érnek ezek, ha 1976- ban szerkesztették és csak most, 1979-ben jutnak el a mezőgazdasági üzemekbe? Semmiképp sem tartanak lépést ezek a teljesítménynormák a fejlődés gyorsuló ütemével (űj gépek beállítása, új eljárások, módszerek gyakorlati alkalmazása stb.). S végül javasolnám, hogy az egyre nagyobb felelősségei megterhelt és mind szélesebb körű tudással rendelke­ző traktorosok végre szakembereknek legyenek minősítve, elismerve. Ennek alapján tartozzanak olyan bérezési osztályba, amilyent — ez a valóban szakembert igénylő munka, illetve ők — jogosan megérdemelnek. Kérdezem: minek prémium a mun- BARTAL RUDOLF, káért? Hálapénz, hogy valaki jól dől­­a dercsikai (Juro’vá) gozott? Eredményekért lehet premí- BARÄTSÄG Efsz alelnöke v v * * v »;♦ * ♦> * »> ♦> * * * * ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ * * * *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom