Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

1979. május 26. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Pándi Zoltán a kassai általános iskola tanulója a prózamondás első kategó­riájának győztese. „Szekerem-bekerem kukkantó, / mer­re van a sárga ló? / Sárkánynak tor­kába, /fekete szarvába,/“ „Megpatkolom a csizmadiát, / vagy laposra, vagy magosra,/ üssön meg a lapos guta./“ ízesen peregnek a szavak a fiatal szereplők ajkán. A mondókában sze­replő, mesebeli kecsketúró, a geszti citrom jó Ize jut eszembe. Pedig so­ha életemben nem kóstoltam azokat. De ha megkóstoltam volna, akkor csakis olyan ízűek lehetnek, amit éreztem a lehnicei (Nagylég) általá­nos iskola irodalmi színpadának fel­lépésén a IV. Dunamenti Tavasz ren­dezvényen. S hogy nemcsak magam éreztem felforrósodni kívül , s belül a levegőt, az igazi gyermekművészet izzásától, azt rögvest bizonyította a Felső-csal­lóközi mondőkákból összeállított kis­­színpadi műsor végén felvlharzó taps. Nem szavaltak a légi kisdiákok, ha­nem élték a verset, s játszották az eredeti csallóközi mondókákat. Jóízű természetességgel merültek a gondo­latok játékosságába, kóstolgatták a szavak zamatét, akár az édesanyjuk által sütött foszlós kalácsot. Tanúja lehettem, ahogy magától ér­tetődő természetességgel válik életté a vers, a mondóka. \\\ •— Melyik mondókét szerettétek meg a legjobban azok közül, amiket most elmondtatok, eljátszottatok? — Mindegyiket.. .1 Felelték szinte kórusban a Kukkantó nevet viselő irodalmi színpad szereplői: Takács Mária, Szásfci Bernadetta, Takács Lí­via, Csörgei Zsuzsanna, Szászi Tamás, Szitási Zsolt és a többiek. i—i Honnan szereztétek ezeket az eredeti csallóközi mondókákat? — Erre az alkalomra gyűjtöttük. A gyűjtőmunkában természetesen a nagyapákat és a nagyanyákat is be­vontuk. \\\ A mondókák olyan természetes jó­ízzel bugyogtak a gyermekszájakból, mint az erdei forrás tör fel a föld­ből. Nekünk felnőtteknek éppen olyan tiszta gyönyörűséget, felüdülést sze­reztek, mint a források jéghideg vize. Köszönjük meg a nagylégi pedagó­gusoknak: Szitási Etelnek és Nagy Erzsébetnek a sok fáradságot, Szitási Ferencnek a feldolgozást, s a nagy­szülőknek a hozzájárulást. Nektek pe­dig kisdiákok az anyanyelv ápolásá­nak nemes hajtásait. ччч Négy éve kezdődött... Négy éve kezdte szárnyait bontogatni ez a fesz­tivál. Négy év tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy sikerült legyőzni a ne­hézségeket, s a Dunamenti Tavasz országos hírű rendezvénnyé izmoso­dott. Dunajská Stredán (Dunaszerdahely) négy napon át többszáz csillogó sze­mű, csupa mosoly, szép jövendőben bízó, csengő hangú gyermek. szavait visszhangozták a városi művelődési otthon színpadának falai. Am a falakon kívül, az utcákon, tereken, parkokban legalább annyi­szor elevenedtek fel a mesék hősei. A város sétányain a gyermekszerep­lők képében ott járt Ludas Matyi, Nyilas Misi. Felelevenedtek a Duna­­mente, Mátyusföld, Bodrogköz, Gömör és Zobor vidéke meséinek hősei, akik vendégségbe jöttek Tündér Ilona pici birodalmába, Csallóközbe. MESEORSZÁG a SZÍNPADON A košicei (Kassa) általános iskola bábegyüttese az „Egyszer egy király­fi“ című népballadával szerepelt Du­­naszerdahelyen. A csoport vezetője Wechsler Mária elmondotta, hogy a bábjáték Kelet-Szlovákiában is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A Délibáb nevet viselő bábégyüttes ifjú szereplői — Mislay Edit, Szeles László, Tarnóczy Ildikó, Zsóry Judit, Kanócz Pál, Homolya Szilvia és Né­meth Szilvia — szerint a bábjátszás­sal minden tanuló próbálkozhat, mert képességei szerint mindenki elő tudja segíteni a sikert. A mesék színpadra alkalmazása, a díszletezés, „szerep­lés“, azaz a bábok mozgatása — ügyességre nevel, s szépérzéket fej­lesztő időtöltés. Hogy a színes mesék, a bábukkal életre keltett mesehősök egyre job­ban meghódítják a közönséget, azt a többi bábcsoport szereplése is igazol­ta: a sat'árikovói (Tornaija) Galago­nya, a komárími (Komárom) Napsu­gár, a dunaszerdahelyi Pipitér és a Százszorszép, a tvrdošovcei (Tardos­­kedd) Vadrózsa, a kolárovói (Gúla) Pitypang, az okoči (Ekecs) Micimac­kó, bábjátszó együttesek szereplése bizonyította, hogy van ennek a mű­fajnak valami kimondhatatlan ősi va­rázsa, amit nem lehet megúnni, mint ahogy a mesék erdejében való baran­golást sem. Az olvasott mese szép, a mondott mese még szebb, a megjele­nített mese a legszebb. KÜLÖNÖS HÉTKÖZNAPOK Főleg gyermeksereg töltötte meg négy napon át, a nézőteret. A szín­padon szintén gyermekek szerepeltek: Az Orechová Potôň-i (Dióspatony) színjátszók a Légy jó mindhalálig, a nesvadiak (Naszvad) Illyés Gyula: Tűtevők, a seneciek (Szene) Vadnay Dezső: A táncos csizma, a diakov­­ceiek (Deáki) Hárs László: Mesélj magadnak, a rožňavaiak (Rozsnyó) Ludas Matyi, a Horná Potôií-iak (Fel­­sőpatony) pedig Lázár Ervin: Peti és az oroszlán című színművével szere­peltek. A színházi élmény ezen a fesztivá­lon nem akkor kezdődött, amikor fel­gördült a függöny, s nem akkor ért véget, amikor meghajoltak a szerep­lők s megköszönték a tapsot. A ké­szülődés izgalma jóval az előadás előtt megmozdította a fantáziát, s a­­hogy közeledett az előadás napja, úgy fokozódott. Gyerekek böngészték, szótagolva olvasták a városszerte ki­­ragasztott plakátokat, kérdések özö­nével árasztották el szüleiket', taní­tóikat. Szitási Ferenc járási tanfelügyelő, és Lovas Jenő a városi pionírház igazgatója szerint több, mint három­ezer iskolás tekintette meg a feszti­vált. A vydranyi (Hodos) tanulók pél­dául dr. Miklós Tiborné igazgató ta­nító vezetésével gyalog jöttek Duna? szerdahelyre. De nagy volt az érdek­lődés a komáromi és az érsekújvári járásokból is. Az izgalom a városi művelődési ott­lllyés Gyula: Tűtevők — a naszvadi általános iskola és művelődési központ színjátszó csoportjának előadásában. hon kapujában érte el tetőpontját. Mert különös birodalom ám a szín­házi Megreccsenő székeivel, a füg­göny mögött rejtőző sok-sok titkával. De amikor felgördült a függöny, s feltűnt Ludas Matyi, Nyilas Misi alakítója minden szempár rájuk sze­­geződött és nevetésbe oldódott a vá­rakozás. Játszottak a szereplők a „világot jelentő deszkákon“, játszott a nézőtéren figyelő gyereksereg. Éj­szaka talán a szereplőkkel álmodtak, s eljátszották a látott színdarabok, vagy bábjátékok egy-egy jelenetét, a szereplők nevén nevezték magukat, s fellapozták a mesekönyveket. így raktározódott el minden egyes él­ményből egy tanulság, egy megfigye­lés, egy név, egy verssor, vagy dal­lam — egész életükre. Most mindezt a maradandó élményt Csallóköztől—Bodrogközig többezer gyermek köszöni. Köszönik az él­ményt a szereplőknek, a fesztivál megvalósítását pedig a rendezőknek és á szervezőknek. Szobiné Kerekes Eszter: Süss fel napocska — a nagycétényi általános iskola kisszínpadának előadásában. V\\ A Dunamenti Tavasz a szép szó, a helyes magyar beszéd ünnepe is volt. Ä fesztiválra való, felkészülés pedig, a-s*ér> magyar beseédre való törek­vést Is jelentette. Olyan küzdelem ez, melyre nyelvünk tisztaságának meg­őrzése érdekében nagyon nagy szük­ségünk van. Hatványozottan érvényesült ez a bábosok, gyermekszínjátszók, de fő­képpen a vers- és prózamondók, va­lamint az irodalmi színpadok eseté­ben. Az irodalmi színpadok — a pleši­­veci (Felsőc) Napsugár, a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) Kisszfnpad, a seéianka (Szécsénke) Napraforgó, az Izsai Kilencéves Alapiskola Kis­­szinpadának előadása, a hroboüovói (Alistól) Napsugár, és a Veľký Cetín-i (Nagycétény) irodalmi színpad — szereplése azt bizonyítja, hogy ezen a téren is történt előrelépés. A FESZTIVÁL LEGJOBBJAI A bíráló bizottság külön-külön ér­tékelte a vers- és prózamondók, a báb- és színjátszó csoportok, valamint az irodalmi színpadok országos ver- Fotó: D. Majda senyét és az egyes teljesítmények alapján rangsorolta a versenyüket, illetve az együtteseket. A vers- és prózamondók három-három kategóriá­ban mérték össze tehetségüket. A kö­vetkezők végeztek az első helyen: Boda Ferenc Buzitárói (Buzica), Sza­bó Ildikó Dunaszerdahelyről, Nagy Kornélia Vásárútról (Trhové Mýto), illetve Pándi Zoltán Kassáról, Bock Andrea Alistálból, Monosy Péter Bra­­tislavából. A bábjátszó csoportok ver­senyében az első kategória győztese a Dunaszerdahelyi Kilencéves Alapis­kola Százszorszép együttese, a máso­­sodik kategóriában a kassai alapisko­la Délibáb együttese nyerte az első díjat, második lett a tardoskeddi Vad­rózsa, harmadik a komáromi Napsu­gár együttes. A zsűri díját a duna­szerdahelyi Pipitér nyerte el. A színjátszó csoportok közül a szenei Ifjú Gárda végzett az első he­lyen, ők kapták a gyermekzsüri díját is. Második lett a rozsnyói színjátszó csoport, harmadik a deáki. A bíráló bizottság díjjal jutalmazta a naszvadi gyermekek előadását. A legjobb leányszereplő, Brányik Rozália ebben az együttesben játszott. A legjobb fiúszereplő, Fabó Tibor, aki a Ludas Matyit alakította a rozsnyóiak azo­nos című előadásában. A gyermékiro­­'dalmi színpadok' versenyében a nagy­cétényi általános iskola csoportja győzött, második lett a légi Május, harmadik a szécsénkei Napraforgó együttes. A bíráló bizottság és a gyermekzsüri diját az alistáli Napsu­gár kapta. A legjobb leányszereplő Nagy Ágota ugyancsak ennek a cso­portnak a tagja. A legjobb fiúalakítás díját Jócsik Tamás a győztes irodal­mi színpad tagja nyerte el. Dunaszerdahelyen négy napon ke­resztül szólt a lelkes taps. Ez a taps azonban nemcsak a győzteseket és a szereplőket köszöntötte, hanem a fá­radságot nem ismerő szervezőket is: a CSEMADOK Központi Bizottsága, a Bratislavai Népművelési Intézet, a Du­naszerdahelyi Járási és Városi Nem­zeti Bizottság, a járási népművelési központ, a városi művelődési otthon illetékeseit, akik megrendezték a csehszlovákiai magyar bábjátszó együttesek, iskolai kisszínpadok, szín­játszó csoportok, valamint a vers- és prózamondók országos versenyét. CSIBA LÁSZLÓ ■nnnimmnnmniinniinmii A partizánvezér NYOLCVANÖT ÉVE SZÜLETETT NÖGRÄDI SÁNDOR A losonci (Lučenec) származású partizánvezér, Nógrádi Sándor, nyolcvanöt évvel ezelőtt 1894. május 14-én született, sokgyermekes pékcsa­ládban. Az általános Iskola elvégzése után Budapestre szegődött esztergá­lyos tanulónak s nyomdász nagybáty­ja hatására ő is — mint oly sok kor­társa — a Népszaván és az Ifjúmun­kás című újságon nevelkedett. Ké­sőbb Losoncon villanyszerelést tanult, majd a gépgyárban dolgozott. Nógrádi Sándor egyik szervezője volt a burzsoá kizsákmányolás és el­nyomás ellen irányuló dél-szlovákiai általános sztrájknak, majd amikor ezt letörték ismét Budapestre ment, ahol belépett a Kommuntsták Ma­gyarországi Pártjába, a Magyar Ta­nácsköztársaság elleni antant táma­dáskor pedig azonnal jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A fehérterror felülkerekedése, a Ta­nácsköztársaság leverése után Nógrá­di Sándor élete is kemény harcok és nehéz megpróbáltatások között zaj­lott. „A huszas években — Irta — a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szö­vetség titkára voltam és szerkesztet­tem a Vorwártset. Később Illegalitás és börtön Csehszlovákiában, Illegali­tás és börtön Romániában. Párizsban a Fasizmus és HSborúellenes Világbl­­zottság tagja voltán .. A párt külföldi bizottsága a Szov­jetunióban a második világháború idején partizánosztagok szervezésével bízta meg Nógrádi Sándort. „Mi volt az én feladatom? Egységet szervezni főleg magyar partizánokból, akik szép számmal — több mint 800-an — har­coltak szlovák területen és átmenni velük magyar területre. A magyar ka­tonák között propagandát folytatni, hogy tegyék le a fegyvert a partizá­nok előtt vagy jöjjenek át fegyverrel együtt a partizánok oldalára .. Á kijevi kiképzótáborban megala­kult Nógrádi partizáncsoport 1944 de­cemberében Losonc és Fülek (Fiľako­vo) térségében a többi magyar és szlovák partizánalakulathoz hason­lóan ugyanolyan bátran küzdött a náci fenevadak ellen, mint amilyen ügyes agitáclós tevékenységet fejtet­tek ki Magyarország jogfosztott la­kossága körében. Erről tanúskodik Nőgrádiék egyik megmaradt röplapja is, amelyet minden bizonnyal a zvole­ní (Zólyom) Forradalmi Nemzeti Bi­zottság által a magyar partizáncso­portok rendelkezésére bocsátott zvo­lení Nova nyomdában készítettek sok más magyar nyelvű propagandairat­tal együtt...“ A Vörös Hadsereg és a partizánok nem harcolnak ellenetek, hanem értetek ... Titeket Jönnek fel­szabadítani a német járom és a Horthy-hóhérok igája alól... A há­ború folytatása bűntény ... Követeljé­tek a kormánytól az azonnali béke­kötést, hajtsátok ki a németeket az országból, pusztítsátok őket... Szer­vezzetek tömegsztrájkokat és szabotá­zsokat ... Állj be te is a magyar partizánok közéi“ Most a dicső Szlovák Nemzeti Fel­kelés jubileumi 35. évében nem ér­dektelen utalni arra sem, hogy a sú­lyos harcokon kívül — amikor az Abroncs-pusztai csatában a 90 főnyi Nógrádi partizáncsoport megtámadta a tanyán állomásozó erős német egy­séget — más szempontból is jelen­tős tevékenységet végzett Nógrádi Sándor partizánalakulata. Ebben az Időben Budapestet már bekerítették az előretörő szovjet csapatok és az • területen működő magyar kommu­nista sejtek elvesztették kapcsolatu­kat az MKP Központi Bizottságával. Számos illegális csoport a megszállt területen már azelőtt is önállő tevé­kenységre kényszerült, mert megsza­kadt az összeköttetésük a központtal és a fasiszta terror Is sok láncszemet megbontott. A Szlovák Nemzeti Felkelés köz­ponti területéről odavonult magyar partizánoknak ezért egyik fontos fel­adata volt a kapcsolat megteremtése az illegalitásban működő kommunista pártsejtekkel, ezek szervezése és Irá­nyítása. A kommunista sejteket a partizánok látták el információkkal, röpíratokkal és a lakosság körében végzett munkához szükséges anyagok­kal. Ilyen kapcsolat megteremtése si­került Losoncon, Rimaszombaton (Ri­mavská Sobota) és még sok más he- Lyen. A felszabadulás után Nógrádi Sán­dor az MKP észak-magyarországi te­rületi pártbizottságának titkára lett és irányításával indult meg az élet az országnak e fontos Ipari területem „A párt központi vezetősége felaján­lotta — emlékezett —, hogy foglal­jam el a politikai államtitkár posztját az Igazságügyi Minisztériumban és szervezzem meg, hogy elegendő szene legyen az országnak...“ Vezetésével azután megkezdődött a sikeres szén­csata is. 1949-ben ismét egyenruhát öltött Nógrádi Sándor. A párt a szer­veződő néphadsereg politikai csoport­főnökének nevezte ki, altábornagy­ként, majd vezérezredesként és mint a honvédelmi miniszter első helyet­tesének elévülhetetlen érdemel van­nak a magyar néphadsereg megszer­vezésében. 1955-ben a párt agitációs és propaganda osztályának lett a ve­zetője, majd nagykövetként képviselte hazáját Pekingben és Hanoiban, az utolsó esztendőkben pedig az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának el­nöke volt. 1971. január 1-én bekövet­kezett halálakor méltán írta tehát Nógrádi Sándorról a nekrológ: „Azt a forradalmárt tiszteltük benne, aki a bátorságot, az emberséget, az elv­hűséget és a szerénységet egyesítette magában.“ Emlékét kedvelt városa Losonc ezért is őrzi egyebek mellett úgy is, hogy partizáncsoportja műkö­dését bemutató emlékszobát létesített a város — most felújítás alatt álló —­­múzeumában. Kanizsa István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom