Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

1979. május 29. .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Tanácskozott a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága PROGRAMJAVASLAT AZ EURÖPAI KATONAI ENYHÜLÉS ELŐMOZDÍTÁSÁRA Budapest a múlt héten fontos ese­mény színhelye volt. Abban az idő­ben, amikor a szocialista testvéror­szágok megemlékeztek a védelmi jel­legű Varsói Szerződés megalakulásá­nak 24. évfordulójáról és Magyaror­szág területén megkezdődött a Pajzs ’79 hadgyakorlat, a magyar fő­városban kétnapos ülést tartott a Varsói Szerződés tagállamainak kül­ügyminiszteri bizottsága. A bizottság ülésén Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK, Románia és a Szovjet­unió külügyminisztere vett részt. Az ülésről kiadott közlemény szerint a külügyminiszteri bizottság a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének megbízásából véleménycserét folytatott az európai biztonsággal és együttműködéssel, a fegyverkezési hajsza megszüntetésé­vel és a leszereléssel kapcsolatos kérdésekről. Ennek során áttekintette a Politikai Tanácskozó Testület 1978. november 23-án Moszkvában elfoga­dott nyilatkozatában kijelölt felada­tok megvalósítását szolgáló intézke­déseket. A miniszterek kiemelték, hogy a nemzetközi események alaku­lása teljes egészében igazolta a nyi­latkozat Időszerűségét és javaslatai­nak jelentőségét. Ezek a jelenkor alapvető problémáinak, mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza megfékezésé­nek és a leszerelés megvalósításának, a háborús konfliktusok és feszültség­gócok felszámolásának a megoldásá­ban, a nemzetközi enyhülés elmélyí­tésében a tényleges, előrelépést szol­gálják. A miniszterek kinyilvánították az ülésen képviselt államok határozott szándékát, hogy szorosan együttmű­ködve más békeszerető országokkal, demokratikus és haladó erőkkel, to­vábbra is e javaslatok gyakorlati megvalósítására törekszenek. Az ülés részvevői áttekintették az európai béke és biztonság megszilár­dításával kapcsolatos leghalaszthatat­lanabb feladatokat. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi körülmények között fontos előrelépés lenne, és teljes egé­szében megfelelne az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet zá­róokmányának, ha valamennyi aláíró állam szerződést kötne arról, hogy elsőként nem alkalmaz egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket. E szerződés megkötése lé­nyegesen megerősítené az erőszakról és az erőszakkal történő fenyegetés­ről való lemondás elve megtartásának politikai és jogi alapját Európában, fokozná érvényesülésének hatékony­ságát, s újabb biztosítékokat teremte­ne az európai földrészen a háborús konfliktusok kirobbanása ellen. A közlemény kidomborítja, hogy je­lenleg érettek a feltételek arra is, hogy az államok közötti bizalmat erő­sítő intézkedéseket kiszélesítsék, és konkrét lépéseket tegyenek az euró­pai katonai enyhülés útján, az össz­európai értekezlet záróokmányának szellemében. Az ülésen képviselt álla­mok készek megállapodni arról, hogy előzetesen bejelentik az e térségben végbemenő nagyobb katonai mozgáso­kat, az ugyanezen körzetben tervezett nagyszabású légi hadgyakorlatokat és az összeurópai értekezleten részt ve­vő államok parti vizeihez közeli hadi­tengerészeti gyakorlatokat. Készek megállapodni, hogy ne bővítsék az európai katonai-politikai csoportosulá­sokat, hogy korlátozzák a hadgyakor­latok szintjét, és hogy kiterjesszék a bizalomerősítő intézkedéseket a Föld­közi-tenger térségére is. Készek a leg­­gyobb figyelemmel megvizsgálni más javaslatokat is, amelyek a bizalom erősítésére és a katonai enyhülésre irányulnak az államok között. A feladat az, hogy már a legköze­lebbi jövőben kezdődjék meg mind­ezeknek a gyakorlati intézkedéseknek a megvitatása és egyeztetése. Politikai szintű konferencia összehívását java­solják az összes európai állam, vala­mint az USA és Kanada részvételével. Célszerűnek tartanák, ha erre az ér­tekezletre már 1979-ben sor kerülne. A miniszterek elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy a közép-euró­pai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalá­sokon nincs érdemi előrehaladás. Megállapították, hogy a szocialista országok az 1978. június 8-i javasla­taikban reális választ adtak a tár­gyalások kulcskérdéseire, széleskö­rűen figyelembe vették a tárgyalások többi részvevőjének elképzelését, s ezzel elősegítették az álláspontok je­lentős közeledését. A NATO tagálla­mai azonban már csaknem egy éve nem adnak érdemi választ e kon­struktív javaslatokra. A miniszterek hangsúlyozták, hogy a bécsi tárgyalá­sok sikeres és gyors előrehaladásához szükség van a nyugati részvevők jó­akaratának kinyilvánítására is. A miniszterek megállapították azt is, hogy a NATO által az utóbbi idő­ben a fegyverkezési hajsza fokozására tett újabb lépések szöges ellentétben állnak az enyhüléssel és annak elmé­lyítésével. Ezért az ülésen képviselt államok felhívják a NATO tagálla­mait, hogy az európai országok biz­tonsága érdekében ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek az európai helyzet romlásához és a katonai feszültség fokozódásához vezethetnek, mondja­nak le a fegyverkezési hajsza növelé­sére irányuló intézkedésekről, lépje­nek határozottan a katonai enyhülés és a leszerelés útjára. A miniszterek megerősítették álla­maik azon álláspontját, hogy az euró­pai biztonsági és együttműködési ér­tekezleten részt vevő államok képvi­selői 1980-as madridi találkozójának hozzá kell járulnia az európai enyhü­lés és biztonság megerősítéséhez, va­lamint az összeurópai együttműködés kiszélesítéséhez. A Varsói Szerződés tagállamai készek hozzájárulni a ta­lálkozó sikeres lebonyolításához. Szükségesnek tartják a madridi talál­kozó alapos és gondos előkészítését. A találkozó sikere szempontjából nagy jelentőségű lenne a javasolt ka­tonai enyhülés kérdéseivel foglalkozó összeurópai konferencia konstruktiv előkészítése és eredményes munkája. A miniszterek kormányaik nevében kifejezték, hogy szükség van a fegy­verkezési verseny megszüntetésére, valamint a leszerelésre, s egyöntetűen állást foglaltak: maximálisan meg kell sokszorozni az erőfeszítéseket abból a célból, hogy mielőbb gyakor­lati megállapodások jöjjenek létre az alábbiakat illetően: — a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló új szovjet—ame­rikai szerződés megkötése és hatály­ba léptetése, valamint áttérés a csök­kentésükről folytatandó tárgyalások következő szakaszára; — valamennyi nukleáris fegyverfaj­ta gyártásának megszüntetésére, és a készletek fokozatos, teljes felszámolá­sát eredményező csökkentésére vonat­kozó tárgyalások időpontja és lefoly­tatásának módja; — a nukleáris fegyverek alkalma­zásának örök időkre szóló betiltása, ezzel egyidejűleg minden állam le­mondása az erőszakról vagy az azzal való fenyegetésről az egymás közötti kapcsolatokban; — szerződés megkötése a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról; —! a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok biztonsága szava­tolásnak erősítését szolgáló intézkedé­sek megtétele, beleértve a nukleáris fegyverek alkalmazásáról való lemon­dást a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államokkal, valamint azon államokkal szemben, amelyek terüle­tén nincs ilyen fegyver, továbbá köte­lezettségvállalás arra nézve, hogy nem helyeznek el nukleáris fegyve­reket azoknak az államoknak a terü­letén, ahol jelenleg nincs ilyen fegy­ver. Az ülés részvevői újból megerősí­tették, hogy országaik határozottan fellépnek a legjelentősebb katonai és gazdasági potenciállal rendelkező ál­lamok katonai kiadásainak csökkenté­séért. Indítványozzák, hogy haladék­talanul kezdődjenek tárgyalások a csökkentés konkrét ‘mértékéről, első lépésként a következő három évre, vagy más, .mindenki számára elfogad­ható kezdeti időszakra. Fellépnek a haderők és a fegyverzet növelése el­len más államok területén. Síkraszáll­­nak a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről szóló megállapodások megkötése mellett, továbbá a^ért, hogy újabb, nemzetközi méretekben megvalósuló erőfeszítésekre kerüljön sor az idegen területeken levő kato­nai támaszpontok felszámolása, a kül­földi csapatoknak más államok terü­letéről való kivonása, nukleáris fegy­vermentes övezetek és a béke öveze­teinek megteremtése céljából a világ különböző térségeiben, többek között Európában. Emlékeztetnek arra, hogy készek a Varsói Szerződés Szervezetének az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével történő egyidejű felosztására, és első lépésként katonai szervezeteik felszá­molására, a katonai tevékenység csökkentésével kezdve. A külügyminszterek megállapítot­ták, hogy az utóbbi időben újabb kí­sérletek történnek a nemzetközi eny­hülés folyamatának megállítására, új háborús tűzfészkek létrehozására, a szocialista országokkal szembeni el­lenséges kampányok kibontakoztatá­sára, a népek közötti ellenségeskedés szítására. Fölöttébb veszélyes az új­fasiszta és neonáci szervezetek és áramlatok tevékenységének megélén­külése is néhány országban. Meggyő­ződésüket fejezték ki, hogy mindezek a kísérletek kudarcra vannak ítélve, ha a békeszerető államok és népek megfelelő éberséget tanúsítanák, kellő módon visszaverik az ilyen kísérlete­ket, és jelentősen fokozzák tevékeny­ségüket a tartós békéért vívott harc­ban Európában és világszerte. Az ülésen képviselt államok felhí­vást intéztek minden államhoz, hogy egymás közötti kapcsolataikat az európai biztonsági és együttműködési értekezleten elfogadott elvek — a szuverén egyenlőség, a szuverenitás­ban foglalt jogok tiszteletben tartása; tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől; a ha­tárok sérthetetlensége; az államok te­rületi épsége; a viták békés rendezé­se; a belügyekbe való be nem avat­kozás; az emberi jogok és az alap­vető szabadságjogok tiszteletben tar­tósa; a népek egyenjogúsága és ön­rendelkezési joga; az államok közötti együttműködés; a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése — alapján alakítsák. Az ülésen kép­viselt szocialista államok a jövőben is ugyanúgy, mint eddig, következe­tesen és töretlenül tevékenykednek a békéért, az enyhülésért és a nem­zetközi együttműködésért. Ülésezett a KGST Végrehajtó Bizottsága Ä műit héten Moszkvában megtar­­tóttá 90. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bi­zottsága. Az ülésen a tagállamok ál­landó képviselői, miniszterelnök­­helyettesei vettek részt. A végrehajtó bizottság munkájában a KGST és a jugoszláv kormány vonatkozó megál­lapodása alapján Jugoszlávia képvise­lője is részt vett. Ebben részt vett még Nyikolaj Fagyejev, a KGST tit­kára is. Az ülésen Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió állandó képviselője efnö« költ. Áttekintették a KGST munkájá­nak időszerű kérdéseit, a hosszú távú együttműködési célprogramok végre­hajtását és az újabb programokat, előkészítették a KGST XXXIII. ülés­szakát. A Végrehajtó Bizottság ezen beszámolót terjeszt elő a KGST 30 éves fennállásának tapasztalatairól, az eddig elért eredményekről, a szocia­lista országok közötti gazdasági in-» tegráció elmélyítésének további irány* vonaláról. Biztonságunk védőpajzsa A VARSÓI SZERZŐDÉS EGYSÉGEINEK EREDMÉNYES HADGYAKORLATA A Varsói Szerződés tagállamainak kijelölt katonai egységei és törzsei május 12-től 19-ig Pajzs ’79 fedőnéven hadgyakorlatot tartottak a Magyar Népköztársaság területén. A hadgya­korlaton a bolgár, a csehszlovák, a magyar és a szovjet hadsereg törzsei és alakulatai, valamint a román nép­hadsereg törzsei vettek részt. A had­gyakorlatot Czinege Lajos hadsereg­tábornok, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere irányította. A hadgyakorlaton jelen voltak a Varsói Szerződés tagállamainak hon­védelmi miniszterei, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka és ve­zérkari főnöke is. A hadgyakorlat Igazolta, hogy to­vább emelkedett a tábornokok, tisztek és a csapatok harcászati felkészítésé­nek színvonala. A gyakorlat hozzájá­rult a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei közötti együttműködés to­vábbi tökéletesedéséhez, fegyverba­rátságuk elmélyüléséhez. Szovjet-jugoszláv csúcstárgyalások LEONYID BREZSNYEVET MEGHÍVTAK JUGOSZLÁVIÁBA Joszip Broz Tito, a JKSZ Központi Bizottságának elnöke, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság el­nöke a múlt héten Moszkvába látoga­tott és tárgyalásokat folytatott Leo­­nyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnökével és más szovjet vezetőkkel. A megbeszéléseken áttekintették a szovjet—jugoszláv kapcsolatok hely­zetét és fejlődését. Tito hangsúlyozta, hogy a politikai, gazdasági, tudomá­nyos és kulturális kapcsolatok elmé­lyítése megfelel a két ország és nép érdekeinek. Kifejezték azt a határo­zott szándékukat, hogy legfelsőbb szinten bővítik az együttműködést és a kapcsolatokat. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a két párt együttmű­ködésének. Hangoztatták, hogy egyes külpoli­tikai kérdések eltérő megítélése elle­nére a szovjet-jugoszláv kapcsola­tokban a legfőbb az, hogy mindkét ország a békére, az enyhülésre, min­den ország és nép függetlenségére és társadalmi haladására törekszik. Ko­runk legégetőbb kérdésével, a lesze­reléssel kapcsolatban megállapították, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia az enyhülés elmélyítésére és kiterjeszté­sére, továbbá arra törekszik, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés egészítse ki, a válságokat békés esz­közökkel, tárgyalások útján rendez­zék, az egyenjogsúág és szuverenitás elvei alapján. Joszip Broz Tito hivatalos baráti látogatásra hívta meg Jugoszláviába Leonyid Brezsnyevet. A nemzetközi együttműködés jegyében Jozef Lenártnak, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, az SZLKP Központi Bizottsága első titká­rának vezetésével pártmunkásküldött­ség járt Dániában az ottani kommu­nista párt meghívására. A két testvér­párt képviselői eszmecserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzetről, a kommunista és munkásmozgalom to­vábbi fejlődéséről és a kölcsönös együttműködés kérdéseiről. Megállapították, hogy mindenekelőtt a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a kommunista és munkáspár­tok, az összes haladó és békeerők bé­­kepolitikája folytán nagy haladás tör­tént a háborús veszély elhárításáért, a békéért és a nemzetközi biztonsá­gért folyó harcban. A felek kifejezték azt a szándékukat, hogy következete­sen harcolni fognak az imperialista Külpolitikai kommentárunk Jó irányban reakciós körök befolyása ellen. Min* denképpen támogatni fogják a fegy­verkezési hajsza megfékezésére és az egyetemes leszerelés kivívására tett lépéseket. A két párt képviselői határozottan elítélték a Kínai Népköztársaság viet­nami agresszióját, valamint az izraeli —egyiptomi kül ön-békeszerződést. Szolidaritásukról és tevékeny támo­­gatásukről biztosították a nemzeti és társadalmi felszabadulásért és a tár­­sadalml haladásért küzdő népeket. Annak a kívánságuknak adtak kifeje­­zést, hogy tovább erősítik és mélyítik pártjaink hagyományos barátságát és együttműködését a marxizmus—leni* nizmus és a proletár internacionaliz­mus szellemében. A Dán KP küldött­sége meghívást kapott csehszlovákiai látogatásra. szomszédunkban a munkanélküliség alig éri el a két százalékot, s ezt nor­mális állapotnak tekintik. Másrészt a gazdasági növekedés elérte a stabil 2 százalékot, s a nyugati világot álta­lában sujtő infláció sem lépte túl a 3 és fél százalékot. Ezek olyan aktí­vák, amelyekkel bármely kormánypárt nyugodtan vonulhat a választási csa­téba. Az osztrák politika, Illetve a szocia­lista párti politika aktíváiról szólva pedig elég utalnunk az utóbbi időben hazánk és Ausztria között kialakult kapcsolatokra, a jószomszédság ápo­lásában elért ereményekre, amelyek magas rangú politikai személyiségek, legutóbb például Kirchschläger szö­vetségi elnök látogatásakor is igazo­lást nyertek. Hasonló pozitív szellem­ben alakultak a szovjet—osztrák kap­csolatok is, különösen gazdasági, ke­reskedelmi és kulturális téren. Ebben Helsinki szelleme is testet ölt. Örvendetes tény, hogy a választási győzelem után Kreisky kancellár első sajtókonferenciáján e pozitív politika folytatása mellett kötelezte el magát, sőt, Ausztria már most készül a hel­sinki záróokmányt aláírt országok jö­vő évi madridi találkozójára, amelyen >— a belgrádihoz hasonlóan meg­vizsgálják a záróokmány érvényesíté­sében elért eredményeket. te-ln—t О Le az apartheid­­rendszerrel! (A Daily World karikatúrája} Ausztriában lezajlottak a parlamen­ti választások és a már hét éve kor­mányzó Szocialista Párt megerősítette pozícióit. Erre még azok sem számí­tottak, akik Kreisky szocialistáinak szurkoltak odahaza, mert az atomerő­mű kérdésében megejtett népszavazás, valamint egyes tartományi választások eredményeiből az tűnt ki, hogy meg­gyengült a kormányzó párt tekinté­lye. A választás végeredményei most rácáfoltak az előzetes feltevésekre, aggodalmakra. Ezek szerint a szocia­listák kapták a szavazatok 51,16 szá­zalékát, az ellenzéki néppártiak a szavazatok 41,81, a neofasiszta szélső­jobboldali szabadságpártiak pedig 6,01 százalékát. Így aztán a szocialisták 95, a néppártiak 77, a szabadságpár­tiak pedig 11 mandátummal rendel­keznek a parlamentben. Megvan tehát az abszolút szocialista parlamenti többség. Természetesen, az ausztriai válasz­tások kimenetele folytán senki se rin­gassa magát illúziókban az Osztrák Szocialista Párt természetét illetően. Jellegzetes jobboldalt szocialista pár ez, a reformista-revizionista hagyó mányok folytatója, viszont Kreiskj féle vezetősége reálpolitikájával, fő ként Ausztria és a szocialista orszá gok közötti jó viszony megteremtésé re irányuló politikájával, a kis semle ges országban a nemzetközi feszült ség enyhítése, a leszerelés, a béke és biztonság megteremtése és szavatoló sa érdekében kifejtett aktív külpoliti­kai tevékenységével sikerült öregbíts nie tekintélyét, s ma már Ausztria az európai rendezés egyik tevékeny elő­mozdítója. Egyes nyugati lapvélemények az osztrák szocialisták választási sikerét „Kreisky győzelmeként“ tüntetik fel. Enyhe túlzás, de van benne valami igazság. Tény az, hogy a kancellár nagyon népszerű, nemcsak otthon, hanem külföldön is nagy tekintélynek örvend. Azt tartják, nincs még egy ilyen erőteljes politikai egyénisége Ausztriának. Ez igaz, de azt is lát­nunk kell, milyen „hozománnyal“ vett részt a Szocialista Párt a választáso­kon. Más nyugati, köztük szociálde­mokrata kormányokkal szemben azzal büszkélkedhetett, hogy megoldotta a foglalkoztatottság problémáját, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom