Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-12 / 19. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. méius 12, vi V •fog „Egyél, hogy nagyra nőj és erős légy!“ — szól a gyakori figyelmezte­tés, hogy ne maradjon semmi a tá­nyérban. Minden gyerek nagy és erős szeretne lenni, de ebbe a biztatásba más is vegyül. Olyan mellékzöngéje van, hogy ezt a kis kellemetlenséget, fiam, mint a főzelék a tányérban igazán érdemes elviselni annak érde­ben, hogy mielőbb nagyra nőj. A nó­gatás eredménye többnyire az, hogy a gyerekben nő az undor, az étel meg nem fogy. Azt hiszem, kár ennyire túlbonyo­lítani a dolgot. Enni jó, és kész. Fi­nom a fogak alatt harsogó répa, és a szájban elomló tejbegriz, és még so­rolhatnánk tovább. De a legjobb ízt is elronthatják a körülmények. Dr. Benjamin Spock: Csecsemőgon­dozás, gyermeknevelés című könyvé­ből megtudhatjuk, milyen figyelemre méltó kísérletet végzett dr. Clara Davis a gyerekek étvágyával, íz­lésével kapcsolatban. A kísérlet célja az volt, hogy megtudja, mit esznek legszívesebben a kisgyerekek, ha a többféle tápláló étel közül ők maguk választhatnak. Nyolc-tíz hónapos kis­babákkal próbálták ki, akikben még nem alakult ki semmilyen előítélet az egyes ételek iránt, mert addig csak anyatejet kaptak. Most 6—8 tányért tettek minden étkezéskor elé­jük, bennük hús, főzelék, tojás, gyü­mölcs, kenyér, tejbedara. Inni vizet és gyümölcslevet kaptak. Hagyták, hogy belenyúljanak a tányérokba, és csak azt tették a kanálra, ami ízlett. A kísérletből dr. Davis három lénye­ges dologra 'jött rá. Először is, ezek a gyerekek szépen fejlődtek, egyik sem lett túl kövér vagy túl sovány. Másodszor: minden gyerek ösztönösen úgy válogatta össze az ételeket, hogy — a szakemberek véleménye szerint — rövid idő múlva helyes, sokoldalú étrend alakult ki. Harmadik tapasz­talata: étkezésről étkezésre, egyik napról a másikra a gyerekek étvágya sokat változott. Megtörtént, hogy az egyik csak húst evett, négyszer any­­nyit, mint amennyi a normális adag lett volna. Mégsem hányta ki, és nem fájt utána a hasa. Nagyobb gyereke­ken is végeztek hasonló kísérletet és megállapították, hogy a szükséglet alakítja az étvágyat. Az erőltetésnek tehát nincs semmi értelme. Vannak születéstől kezdve kis étvágyú és nagyétkű gyerekek. Persze ettől függetlenül fontos, hogy a szülő tisztában legyen a he­lyes táplálkozással. Hiába egészsége­sek a gyerek ösztönei, ha napról nap­ra csak gabonafélék között válogat­hat, nem fejlődik jól. A legtöbb gyerek nagyon szereti az édességet, és általában többet sze­retne enni, mint amennyi egészséges. Rossz szokások még csak erősítik ezt a vágyat. A felnőtt is, ha ideges, ci­garettát vesz a szájába, ceruzát rág vagy édességgel vigasztalja magát. Azt viszont nem engedhetjük meg, hogy a cukor a vigasz szerepét játsz­­sza, vagy elvegye a gyerek étvágyát, mielőtt értékes tápanyagokat fogyasz­tana. Mit tegyünk, hogy ez ne követ­kezzék be? 0 Az édesség sohase legyen a ne­velés eszköze. Ne jutalmazzunk vele, és ne büntessük az édesség elvoná­sával. 1 Ha a gyerek hirtelen vált nas­­solóvá (torkoskodóvá), próbáljuk ki­deríteni ennek okát. 0 Ne hagyjuk az édességeket elér­hető helyen, így nem esnek a gyere­kek kísértésbe. ф Próbáljuk meggyőzni a rokono­kat és barátokat, hogy a gyerekek iránti szeretetüket másként is ki le­het mutatni, mint cukorkával és cso­koládéval. Ha nehéz valamit megkapni, annál inkább vágyunk rá. Ne kelljen órákig könyörögnie a gyereknek, míg ke­gyeskedünk odanyújtani egy szelet csokit. Az ötévesnek adhatunk pél­dául egy kis zacskó édességet azzal, hogy kedve szerint gazdálkodhat vele egész héten. Amilyen korán csak lehet, magya­rázzuk el, hogy a cukor árt a fogak­nak. Szokják meg, hogy naponta há­romszor mossanak fogat, édességet a fő étkezés után ad­junk. Este, az ágy­ban már semmi esetre sem! A fogmosást megszerettetni nem nehéz, de türelem kell ahhoz, hogy rendszeressé vál­jék. Használjuk ki a gyerek utánzó kedvét, a kétéves, ha minket fogat mosni lát, ő is sze­retne. Először fog­krém nélkül adjuk oda a kefét. A há­roméves már kap­hat fogkrémet is, és mutassuk meg, hogy foghústól le­felé körkörösen mossa a fogát, és a rágási felületet is jól tisztítsa meg. A fogorvosok ijesz­tő adatokat mon­danak a gyerek­kori fogszuvaso­dásról. Ezért mi szülők vagyunk fe­lelősek. M. É. Egy kis darabka szappan Is érték, kár eldobni, még ha morzsá­nyi is. Jól felhasználhatjuk az otthoni kismosásnál, illetőleg az előáztatás­­nál. Az elvékonyodott szappan-dara­bot vagdaljuk fel késsel kisebb da­rabkákra, és szórjuk a mosógépben, áztatólében ázó ruhára — annak me­leg vizében felolvad (és úgyis ebben a lében végezzük az első mosást.). Korunk új keletű babonája, hogy mosóport és szappant nem lehet együtt használni, mert — úgymond semlegesítik egymás hatását. De ez tévhit; mosópor és szappan nem gyengíti, hanem erősíti egymás hatá­sát, megkettőzi a mosóhatást — akár géppel, akár kézzel mosunk. Az in­gek, blúzok nyakát, gallérját előbb beszappanozzuk, majd körömkefével húzzuk át néhányszor, mielőtt a da­rabot a mosóvízbe tesszük — tisztább lesz. A hagyományos anyagú ruhák (vászon, karton, puplin stb.) csakúgy, mint a müszálas anyagok, jól bírják az erős mosószereket is, tehát mos­hatók mosóporban is, szappanos­mosóporos lében Is. De az úgyneve­zett finomtextlliákhoz ne használjunk szappant, még pipereszappant se, mert ezek szála különösen érzékeny a lúgos mosószerekre (és bizonyos mértékben minden szappan, még a pipereszappan is lúgos). Tehát ezeket a holmikat lúgmentes mosószerrel, kézmeleg vízben (30—35 C-fok), dör­zsölés nélkül, enyhén nyomkodva szabad csak mosni. Tisztázzuk, melyek ezek az úgyne­vezett finomtextiliák: gyapjúszövet ruha, gyapjú kötött holmi, tiszta se­lyem ruhafélék. Egyszer a ló elhatározta, hogy jelmegy a hegyek közé. Ment, mendegélt, találkozott a kakassal. A kakas azt kérdezte: — Hová mégy, te ló? — A hegyek közé. Azt beszélik, hogy ott nagyobbra nő a fii, hideg a víz, a csúcsokon meg hó is van.-— Vigyél magaddal — kérlelte a kakas —, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott. Es ketten mentek tovább, amikor találkoztak a báránnyal. A bárány megkérdezte a lótól: a bárány, meg a farkas — Hová mentek, te ló? — A hegyre megyünk — válaszolt a ló. — Azt beszélik, hogy ott na­gyobbra nő a fii, hideg a víz, a csú­csokon meg hó is van. — En is szeretnék felmenni a hegyre — mondta a bárány. —Jól van, gyere velünk — felelt a ló. És hárman mentek tovább. Talál­koztak a kisnyúllal. A kisnyúl meg­kérdezte a lótól: — Hová mentek, te ló? A ló azt felelte: — A hegyek közé megyünk. Azt be­szélik, hogy ott nagyobbra nő a fü, hideg a víz, a csúcsokon meg hó is van. — Vigyetek engem is — kérte a kisnyúl. Nekem is jobb lesz a hegyen, hisz idelenn úgyis fölkopik az állam. Es négyen mentek tovább. Elől a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány, a bárány után a kisnyúl. Csak nappal mendegéltek, éjjel pi­hentek, már ahogy a vándorok szok­ták. Hanem egy reggel meglátta ókét egy csorda farkas. A farkasok éhe­sek voltak, csattogtatták a fogukat, A legfiatalabb előrerohant, egyenesen a lónak. Hanem az felágaskodott, neki­­ugrott, a melső lábával megkapta a farkas fejét, és leszorította a földre. A bárány meg hátulról csépelni kezd­te a szarvával. A kakas, a farkas he­gyibe repült, vagdalta a csőrével és kukorékolt. Csak a kisnyúl ijedt meg a fiatal farkastól, az kereket oldott. A farkasból majd kiszorult a pára, mire kiszabadulhatott a ló patája alól, inait is vissza oda, ahol a falka várta. — Fussunk innen, mert mindjárt utólérnekt — kiabálta a fiatal farkas, de meg se állt. A falka megriadt, fu­tott utána. Sokáig szaladtak, amikor a legöregebb farkas felordított. — Pihenjünk, mert nem bírom szusszal! Megálltak, s akkor az egyik meg­kérdezte: —i Azt mondd meg legalább, mi volt ott az úton és ki kerget bennün­ket? — Jaj, ne is kérdezd, rettenetest Ahogy kiértem az útra, a ló földnek szorított, bottal ütötték a hátamat, valamivel szúrkáltak és rettenetesen rikoltoztak. A negyedik meg elrohant az emberekhez, hogy ránk hozza őket, meg a kutyákat. Gyertek, jussunk, mert utólérnek! Hát így menekült meg a ló, a ka­kas, a bárány meg a kisnyúl a farkas­­fálkátÓU Madárijesztő áll a vetésben, rongyait rázza bálozó szélben. Lármás madárhad röpköd körötte: vállán a szarka pletykál csörögve, kalapján pöttöm ökörszem billeg, hátát csipkedik sármányok, pintyek, lyukas zsebében veréb kapirgál, falábán — kip-kop — kutat a harkály. Madárijesztő, rossz vagy te csősznek! Lásd, a madárnép nem retteg tőled. Madárijesztő, itt semmi dolgod. Gyávák közé menj. rázni a rongyot! ........... ,1 A veszélyes kétszárnyúak — és az ember Szemtelen a légy, átkozott a szú­nyog, mondjuk jogosan, hiszen a ro­varvilágnak ez a két hírhedt képvi­selője sok-sok kellemetlenséget okoz. Az állatrendszertan mindkét csopor­tot (légy és szúnyog) a 85 ezer fajt számláló kétszárnyúak rendszerébe sorolja, utalva rá, hogy a legtöbb ro­varral ellentétben csak egy szárny­párjuk van. A csallóközi embert, nem is olyan régen még kibírhatatlanul kínozták az apró „rémek“ — a szúnyogok. A sátorozó turisták a megmondhatói, mennyire pokollá tudják tenni az éj­szakát a sátorba betévedt szúnyogok. Világszerte ma is a legveszélyesebb betegségterjesztő rovarok, hiszen ők terjesztik a maláriát és a sárgalázt. Csaknem hihetetlen, de még ma is mintegy 250 millióra becsülik a ma­­láriás betegek számát. Hajdanában a Csallóközben is elég gyakori volt ez a betegség. Am a mocsaras-lápos te­rületek lecsapolásával, a hatásos gyógyszerek elterjedésével gyakorlati­lag megszűnt. Ha a malária nem is, a szúnyogok azonban maradtak. A világon mintegy kétezer szúnyogfajból Csallóközben húsz-huszonöt olyan faj él, amely a vérünket szívja. Közülük való a gyötrő szúnyog, de gyakori a dalos és a mocsári szúnyog is. A szúnyogok vizes tenyészhelyüktől akár tíz-tizen­öt kilométernyire is elrepülnek. A meleg, szélcsendes idő különösen kedvez a szaporodásuknak. Csípésük bőrgyulladással járó, kel­lemetlen, tartós viszketegséget okoz. Szúráskor az ingerelt bőrben külön­böző vegyi anyagok szabadulnak fel. Ez alkalmatlankodó rovar nyálat bo­csát a bőr alá, így juttatja a szerve­zetbe a betegségek esetleges kóroko­zóit. Csallóköz vegyszeres szúnyogirtása évente mintegy öt-hatmillió koronába kerül a népgazdaságnak. Helyi tüneti védekezésre különféle riasztószereket alkalmazhatunk, például Biolit és Re­pelent készítményt, bár ezek hatása csak rövid ideig tart. A diófalevél illata is riasztó hatású. XXX Szemtelen, mint a piaci légy! —' mondják a tolakodó, szégyent nem ismerő emberre. If hasonlat valóban találó. A körülöttünk zümmögő le­gyeknél hajlamosak vagyunk a közöt­tünk levő, szemmel látható különbsé­get csupán méretbeli eltérésnek te­kinteni, márpedig a légyféléknek mintegy négyezer faja él földünkön. Közvetlen környezetünkben is leg­alább kétszáz légyfaj a mindennapos. Miután közeli rokonok, valóban na­gyon hasonlítanak egymáshoz. A legyek igen gyorsan szaporod­nak. A peterakástól az ivarérett légy megjelenéséig csupán nyolc-tíz nap telik el. A szárnyrakapott legyek hosszabb-rövidebb távolságra szétre­pülnek, rászállnak mindenre, ami út­jukba esik és ahol falánk étvágyukat csillapíthatják, eközben kisebb-na­­gyobb mértékben mindent megfertőz­nek. A nyári bélfertőzéseket terjesz­tő legyek közül legveszedelmesebbek az úgynevezett árnyékszéklegyek. Ki­­kelési helyüktől mintegy 300—400 méternyire repülnek. Nagyobb terü­letet járnak be a csavargó természetű dongólegyek. Igen veszélyesek még a döglegyek, a kockás húslegyek, a kékdongók. Ezek előszeretettel láto­gatják a piacokat, az élelmiszer- a tej- és húskiméréseket, gyümölcsüzle­teket. Közegészségügyi szempontból azok a legyek a legveszedelmesebbek, ame­lyek az emberi ürülékből táplálkoz­nak. Megszűnne, vagy jelentősen csökkenne tehát a veszély, ha az egész országban, zárt, légymentes ár­nyékszékek lennének. Mindent el kelf követni azért, hogy a legyeket irtsuk, s kártevésüket a legkisebbre csök­kentsük. K. Molnár Ferenc Konyharuhatartó Nagyobb fakanál nyelébe a kanál domború részével azonos síkban négy kárpitosszöget verünk. A szögek álljanak ki a nyélből úgy, hogy a konyharuha, fogókesz­tyű, stb. ráakaszható legyen. Ugyancsak kárpitosszög a figura szeme. Fül, farkinca, sapka, haj, kendő: felra­­gaszott színes műbőr-darabkák, ha szükséges, karton­papírral merevítve. Szájat és orrot temperával festünk. A szögek hátul kiálló részét lekalapáljuk, két kisszög segítségével akasztózsinórt erősítünk a kanál hátsó fe­lére. A fakanalat színtelen lakkal bekenjük, s kész a mutatós, vidám konyharuha-tartó. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze, zárt betűk: d,; n, t, ü, n. 10. Be­cézett Ferenc. 11. Város Franciaor­szágban. 12. Férfi­név. 13. Olajfa. 15. összevissza üget. 17. Arany fran­ciául. 18. Tiltőszó. 18a. U. L. 20. Gön­gyölegsúly. 22. Ser­téslak. 24. Korunk hatalmas energia­­forrása. 26. Bízik valamiben. 28. Vég­nélküli zene. 30. Község a lévai já­rásban. 32. Velen­ce államfője a kö­zépkorban. 33........ e, Belga-Kongo mai neve. 35. Ázsiai nép. 37. Nem egé­szen sötét. 38. Kez­det nélkül szurkol. 40. Izmos. 42. Ve­reség kezdete. 43. Rajongva szeret. 45. Magyar város. 47. Ha ugyan szlo­vákul. 49. Az ima vége. 51. Átkarol. 53. Szovjet teher­gépkocsi-márka. 55. Erősen kíván. 57. ... Ervin Kisch. 59. Folyó az NSZK- ban. 61. Verdi opera. 63. Véredénye. 64. Német hang. 66........vidi viel. 68. Papírmérték. 69. Nem halt meg. .71. Panasz sző. 73. Színvonal. 75. Eszes. FÜGGŐLEGES: 1. Nem egészen me­leg. 2. Szivárvány. 3. Kozmetikai cikk-márka. 4. Igekötő. 5. Kukac. 6. Végnélküli motto. 7. Magyar németül. 2. Kicsinyítő képző. 9. Állami illeték. 10. Az idézet második része, zárt be­tűk: k, k, g, ny, s, e. 14. Motorgép­kocsi. 16. Származik. 19. Paripája. 21. Ján .... Komenský. 23. Shakespeare király. 25. Tenger olaszul. 27. övezet. 29. ... Lauda, osztrák autóversenyző. 31. Iker helyragok . 34. Olasz város. 36. Hangszer. 39. Buddhista pap. 41. Nem egészen selejt. 44. Kisebb súly­egység. 46. Monda. 48. Gyakori ma­gyar családnév. 50. Együgyű. 52. Papa­gáj név. 54. Szemével észlel. 56. Trend betűi. 58. Híres. 60. Gabonanemű. 62. Sem, se szlovákul. 65. Az első bárkás. 67. Söntés. 70. A mélybe. 72. Károly Gábor. 74. A csehszlovák repülőgé­pek jelzése. Beküldendő a vízszintes 1, és füg­gőleges 10. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 16. számú keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Karoljuk fel mindenütt a dolgozók kezdeményező­készségét! Könyvet nyertek (sorsolás útján): Borka Gyula, Zemné (Szímő), Túró István, Zbrojníky (Fegyvernek), Ven­cel Aranka, Boí (Boly). /

Next

/
Oldalképek
Tartalom