Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-12 / 19. szám

6 1979. május 12. Ketten a sok közül Ä játékvezetői pálya nem tartozik éppen a leghálásabbak közé. Főleg azért nem, mert falvainkon ma már mindenki hozzáértő játékvezetőnek képzeli magát. Egyesek a túlzott szeszfogyasztás következtében nem képesek reálisan megítélni a pályán történteket, aminek azután esetenként a játékvezető issza meg a levét. De jelentős szerepet játszik ebben a klubsovinizmus is, mert nemcsak a szurkolók, de maguk a sportszerveze­tek vezetői is igyekeznek nyomást gyakorolni a játékvezetőre, hogy csa­patuk kedvező eredménnyel — győz­tesen — hagyja el a játszóteret. Nyíltan meg kell mondani, hogy akadnak játékvezetők, akik a sport­pályán kialakult kedvezőtlen légkör Szőcs László Ján Mega nyomására elveszítik józan ítélőké­pességüket és teljes egészében a ha­zai környezet befolyása alá kerülnek. Ilyen körülmények között azután a hazai csapatnak mindenáron győznie kell, még akkor is, ha az az ellenfél­lel szemben alárendelt szerepet ját­szott. Sok esetben az is baj, ha a játék­vezető teljesen tárgyilagosan vezeti a mérkőzést, mert az utóbbi időben olyan téves felfogás alakult ki, hogy - a játékvezetőnek legalább 10—15 szá­zalékot kell a hazaiak javára elnéz­ni. Ez a felfogás teljesen helytelen, mert ilyen szabály nem létezik. Meg kell mondani azt is, hogy a játékvezető lehet- kiváló dolgozó, jó családapa, de a mérkőzés során olyan jelzőkkel illetik, amelyeket nem bírna el a nyomdafesték. Csak elvétve akadnak sportvezetők, edzők, vagy rendezők, akik az ilyen megnyilvánu­­f lásokat elítélnék és a játékvezetőt védelmükbe vennék. Mert ugye a szurkolónak az ötkoronás belépődíj megfizetése után már mindent sza­bad, még verekedni is. A komárnói (Komárom) járásban az utóbbi évti­zedben legalább két tucat játékvezető hagyott fel az aktív játékvezetői te­vékenységgel az említett okok végett. A fiatalok között pedig csak elvétve akad egy-egy, aki vállalkozik a pá­lyára. Ezeket a bátor, mindenre kész fiatalokat meg kell becsülni, segíteni kell őket. Az alábbiakban két olyan fiatalról szeretnék szólni, akiknek volt bátorságuk ezt a „nehéz kenye­ret“ választani. A kolárovói {Gútaj SZÖCS LÁSZLÖ már közel egy évtizede vezeti a ko­máromi járási bajnokság II. osztályú mérkőzéseit. Rátermettségével, tudá­sával mindig arra törekszik, hogy a lehető legtárgyilagosabban ítélje meg a pályán történteket és ennek szelle­mében döntsön. A játékosoktól feltét­len fegyelmet követel és nem hagyja magát a környezettől befolyásolni. A rendbontókkal szembben kellő szi­gorral lép fel, előbb jő szóval igyek­szik hatni a felhevült játékosra, de ha a jó szó nem használ, akkor az illető idő előtt mehet a zuhany alá. Persze, néha ő is téved, mert tévedni emberi dolog, de ezek a tévedések sosem befolyásolják a végső ered­ményt. Azért is elismeréssel kell szólni róla, hogy minden számára kijelölt mérkőzésen megjelenik és mint part­jelző is segít a kezdő játékvezetőknek áthidalni a kezdeti nehézségeket. Ez utóbbi jó tulajdonságát igazán nagyra értékeljük! ©0 JÄN MEGO a másik fiatal játékve­zető, aki 1972-ben kitüntetéssel vé­gezte el a játékvezetői tanfolyamot. A vizsga kitűnő eredményének kö­szönhette, hogy azonnal a komáromi járási bajnokság II. osztályú mérkő­zéseinek vezetésével bízták meg. Az előlegezett bizalomnak teljes mérték­ben megfelelt, mert elméleti tudását a zöld gyepen is teljes megelégedés­re hasznosította. Határozott fellépé­sével, tiszteletet parancsoló magatar­tásával nemcsak a játékosok, de a szurkolók bizalmát is élvezi. Minden egyes mérkőzésen tárgyilagos, hatá­rozott ítéleteivel igyekszik elősegíteni egy-egy mérkőzés gördülékenységét, sportszerűségét. Igényes önmagával, de a játékosokkal szemben is. Rend­ellenességet nem tűr a pályán. A rendbontókkal szemben kellő szigor­ral lép fel, s ha a jó szó nem hasz­nál, a kiállítástól sem riad vissza. A zöld gyepen nyújtott jó teljesít­ményének köszönheti, hogy a játék­vezetőket irányító bizottság az utóbbi időben egyre gyakrabban küldi a ke­rületi I. B. osztályú mérkőzésekre partjelzőnek. Itt a mérkőzések színvo­nalasabbak és a játékvezetők is na­gyobb tudással rendelkeznek, s ez le­hetővé teszi tapasztalatainak gyarapí­tását. Ján Mego fiatal, tehetséges játék­vezető és éppen azért nyitva áll élőt-. te az út a felsőbb osztályba való ju­táshoz. Ez csupán rajta és további jó teljesítményén múlik! Andriskin József Szervezeti élet Kevés szervezet dicsekedhet olyan ifjúsági klubbal, mint a Trhové Mýto-i (Vésárút). Elszomorító, hogy nincs megfelelően kihasználva. Az ifjúsági szervezetnek negyvenegy tagja van, s ez a fain fiataljaihoz képest kevés — mondotta Matus Ottilia. — Az ala­csony létszám okát abban látom, hogy fiataljaink nagy része üzemekben, is­kolákban SZISZ-tag. De ha valami­lyen közös akciót rendezünk, szívesen bekapcsolódnak azok a fiatalok is, akik a falusi szervezetnek nem tagjai. Ezért sikeresek a faluszépítési ak­ciók, hiszen a fiatalok évente szám­talan brigádórát dolgoznak le. Pél­dául most épül a helyi nemzeti bi­zottság új épülete, itt jelentős segít­séget nyújtanak a fiatalok. — A sport terén a legaktivabb szervezetek közé tartozunk — kap­csolódott be a beszélgetésbe Vími Ti­­,bor. — Januárban megrendeztük az asztalitenisz bajnokságot tizenhat versenyző részvételével. A kevés ed­zés ellenére színvonalas mérkőzést látott a közönség. Februárban zajlott le a lábtenisz bajnokság, ebben a sportban harmincán vettek részt. S márciusban rendeztük meg a mini­focit. A lányok részére minden évben megrendezzük a női futball-mérkő­­zést. A mérkőzésbe a környező falvak lányai is bekapcsolódnak. A falu leg­­job sportolói közé tartoznak; Horváth József, Bugár Sándor, Tóth László, Zalka László. Matus Ottilia szerint a helyi szer­vezet szorosan együttműködik a PSZ- tel: sok beszélgetést és vetélkedőt rendeznek. A CSEMADOK helyi szer­vezetének tagjaival minden évben színdarabot tanulnak be vagy egy egész estét betöltő esztrádműsort ké­szítenek. A baj csak az, hogy ezeknél a rendezvényeknél nincs meg a kellő támogatás! Szajkó Olga Elferdült szemléletek \ gész életében keményen, szinte fogcsikorgatva dolgozott, fogá­hoz verte a garast. Amikorra össze­verejtékezte a három hold földet, megrokkant. Amit tizenöt év alatt szerzett, az orvos és a patika elvitte pár hónap alatt. Vasszervezete le­győzte a betegséget, s minden kezdő­dött. elölről: harc a földért, a jószá­gért. Tavasztól őszig mezítláb járt, s ha mégis meggondolta, hogy szalon­nát vigyen magával a határba, hát nagy néha ette csak meg, többször a kenyeret zsírozta, kente vele. Hol­napra is kell — mondotta a galamb­­lelkű feleségének. Ha az ember min­dent felfal, tönkremegy, koldussá vá­lik, az isten is megveri. így gondolkodott László bácsi egész életében így nevelte gyermekeit is, akikből becsületes mester- és munkás­embert nevelt. Közel egy éve lesz annak, hogy utoljára leparoláztunk egymással. László bátyánk élete annak ellenére, hogy egy kastélyt mondhatott magáé­nak nem sokat változott. Bár már kö­zelebb állt a nyolcvanhoz, mint a het­venhez, nem nyugodott. Mindennap dolgozott a kertjében, szorgalmasan termelte a salátát, karalábét és a paprikát a fóliasátorban. Amikor meg­kérdeztem tőle, hogy megéri-e rósz­­szallóan megcsóválta a fejét, a szép kunos koponyáját, és bozontos szem­öldökét összevonta, s csak ennyit vá­laszolt: — Édes fiam ameddig az em­ber él, addig dolgoznia kell... Mi lenne a világgal, ha az emberek nem akarnának dolgozni. Ügyis az a baj, hogy a flanc, meg az autó kell ma már mindenkinek. Amikor csendesen megjegyeztem, hogy az ő családjában is van, nem Is egy autó, László bácsi keményen megmarkolta a saját termésű szőlő­létől párás mustáros poharat és ok­tató hangon elmagyarázta, hogy azok más autók. Azokkal az árut szállít­. SZABAD FÖLDMŰVES_____ juk — zöldséget — mondta a jó öreg. — Nem passziózunk mi, sem a gyerekek. Az árut el kell adni, piacra kell vinni. Amikor elbúcsúztam tőle, nem tud­hattam, hogy már nem látom többé viszont. A szomorú hírt e hetekben tudatták velem. A helyzet úgy hozta, hogy László bátyám temetésén nem tudtam részt venni, éppen a posta jó­voltából. A napokban meglátogattam a volt öreg barátom családját. Délután jár­tam 'a fiánál és a lányánál. Szombat volt éppen — a vér nem válik vízzé — a család mindenegyes tagját szor­gos munkában találtam. A saláta már kiment a sátrak alól, a paprikának készítették elő a talajt. Beszélgettünk, emlékeztünk az apára, aki életében nem vólt szabadságon, és amikor a szövetkezet néhány évvel ezelőtt. egy­hetes balatoni üdülésre küldte, nem tudott mit kezdeni a szabadsággal, szinte betege lett a semmittevésnek. A hasonló korúak nem igen ültek bele a tóba, az árnyas fák alatt mar­kolták a vörösdisznó fülét és itták a tüzes badacsonyi nedűt. — Apánk gondolt egyet, és az egyik hétvégi házban elvállalta a kert rendbehozatalát ötszáz forintért — mondta a legidősebb fiútestvér. — Aztán meg a hazautazás előtt nem tudott aludni, mert attól félt, a haláron megtalálják nála a pénzt — mondta a lánya, aki alig múlt har­minc éves. — Apánk halála után a nyárikony­ha öreg szekrényében száztízezer-ko­ronát találtunk —■ válaszolta a kö­zépső fiú. Arról akartam beszélgetni velük, hová mennek az idei nyáron, de mintha süketek lettek volna, nem vá­laszoltak kérdéseimre. Nagysokára a fiatalasszony dicsekedett, hogy két évvel ezelőt voltak a Balatonnál, de csak másfél napot bírtak ki. Bevallá­sú szerint, nem szeret olyan helyen, ahol sokan vannak. A három fiútestvér nem szólt sem­mit. Ügy láttam, nem tartják érde­mesnek a választ, csak a cigarettát szívták erősebben. Nem zavartam tovább őket a jelen­létemmel. Olyan emberek lettek ők is, akik beleszülettek egy elferdüli szem­léletbe, ahol csak az az értékes em­ber, aki látástól vakulásig dolgozik, hétköznap és ünnepnap egyaránt. Lát­tam rajtuk, hogy előttük nem vagyok értékes ember, mert ahelyett, hogy dolgoznék, szombaton is „csavargók". Ez a gondolat még hosszú napokig nem hagyott nyugodni, és talán so­hasem hagy. Sok ember megszédül a lehetősé­gektől, makacsul gyűjtöget, inasza­­kadtáig dolgozik, sokszor megszakít minden emberi kapcsolatot, csak azért, hogy a ház még nagyobb le­gyen, a vaskerítés megszámlálhatat­lan és szivárványszínű, az előszoba pedig hatszögletű és márványlépcsős. Az emberek úgy rendezik be és élik magánéletüket, ahogyan óhajtják. Ez mindenkinek magánügye. A szocia­lista erkölcs íratlan törvénye azonban akaratlanul is megkívánja, hogy a dolgozó ember a munkahelyén az elő­írt munkaidőt becsületesen dolgozza le, ne ott pihenje ki a háza körül elvégzett hétvégi és hétköznapi mun­ka fáradalmait. A szocialista társada­lomban mindenkinek foga van a mun­kához, de a pihenéshez is. K. MOLNÁR FERENC Népművészeti vetélkedők A levicei (Léva) járásban is meg­tartották a vers- és prózamondés he­lyi, körzeti és járási versenyét, az irodalmi színpad bemutatóját, vala­mint a színjátszók járási seregszem­léjét. < A körzeti és járási versenyen ösz­­szesen 122 szavaló, 98 prózamondó és 28 irodalmi színpadi tag vett részt. Eből kitűnik, hogy a verseny szép számú szereplőt mozgósított. A IV. és az V. kategóriában azonban a tavalyihoz képest kevesebb vers- és prózamondó indult. Nyugtalanító az a tény, hogy az említett kategóriák iránt évről évre gyérebb érdeklődés mu­tatkozik. A járásban csupán az ipoly­sági József Attila irodalmi színpad versenyképes, mely Vas Ottő vezeté­sével Győry Dezső: „Csak akit lélek lelkesít...“ című feldolgozását mutat­ta be nagy sikerrel. A színjátszó csoportok járási verse­nyére Kalná nad Hronomban (Garam­­kálna) került sor. A löki (Lök) Nép­művelési Központ színjátszói IsakoviC; „Nem szükséges kerítéseket építeni“, a pukanecí műkedvelők Sevöoviő: Ve­rébszerelmek, a CSEMADOK Demandi­­cei (Déménd) Helyi Szervezetének a csoportja pedig Gárdonyi Géza „A bor“ című színművét mutatta be a „C“ kategóriájú együttesek versenyén belül. Vendégként fellépett a kozárov­cei népművelési központ „B“ kategó­riájú együttese Is, melynek tagjai Horníőek: „Két férfi sakkban" című darabját vitték színre. A pálmát a lökiek vitték el, a CSE­MADOK Deméndi Helyi Szervezetének színjátszói pedig a második helyen végeztek. Príboj Ilona Deméndről, a rendezői munkáért külön elismerés­ben részesült. Az idén is komoly hiányként köny­velhető el, hogy a járási fesztiválon csak egy magyar csoport vett részt. Á járási seregszemle csak úgy válhat igazi versennyé, s adhat méltó képet a színjátszó mozgalom Jelenlegi hely­zetéről, ha azon több együttes képvi­selteti magát. Ehhez azonban a cso­portok részéről nagyobb fegyelemre, a próbák időbeni megkezdésére van szükség. -—-ág—i Móricz Zsigmond feleségének emlékezetére író-oivasó találkozó Szívesen emlékezünk SIMONYI MA­RIA színésznőre, a nagy magyar író, Móricz Zsigmond feleségére. Nap­jainkban volt halálának huszadik év­fordulója. Simonyi Mária nyugat-szlovákia csücskében, Senicán született. Itt is nevelkedett. 1910-ben a budapesti Színt Akadémián oklevelet szerzett. Akkoriban Feld Irén, a spaötncet /spácaij származású színigazgató leá­nya alapította meg a Kamara Szín­házat. Színvonalas színpad volt, első­sorban Csehov és Ibsen dárabokat játszott. Itt kapta Simonyi Mária első szerepét. Ez a színpad jelentette szá­mára az elismerést, sikert. Ezek után rövidesen a Magyar Színházban ját­szott, 1912-től pedig az Oj Színpadon. A későbbi években a színészi pálya visszasodorta szülőföldjére: a košicei (Kassaj színházhoz szegődött. Csak­hamar a közönség kedvence lett. In­nen ment Brassóba, majd Budapestre. Móricz Zsigmond 1926. június 29-én vette feleségül. A házasságkötés utáni években Simonyi Mária szívesen ját­szott férje darabjaiban. 1929-ben az „Orí Muri“-ban Ráday Esztert játszot­ta. a „Búzakalász“-ban Mártát alakí­totta. A nagy író feleségét elkísérte vidéki és külföldi útjaira. Így jutott el Bratislavába is, A közönség szere­tettel, sok tapssal köszöntötte a nagy írót és feleségét, a tehetséges szí­nésznőt. MÄRTONVÖLGYI LÄSZLO О A közelmúltban a CSEMADOK kuicsodi (Kluftovecj alapszervezete iró-olvasó találkozót rendezett Bereck József fiatal íróval. A találkozón mintegy harminc olvasó vett részt, hogy megismerkedjen az író életével, munkásságával, és műveivel. A be­szélgetés során az Öregem az utolsó, valamint a Vihar előtt című müvét elemezték. Bereck József érdemben válaszolt az olvasók kérdéseire. V. Gy. Sikeres volt A Gemerská Panica-i (Gömörpanyit) CSEMADOK Helyi Szervezetének színjátszó csoportja április tizennegyedikén nagy sikerrel bemutatta Tóth Ernő: Furfangos szerelmesek című vigjátékát. A vígjáték ötletes szójáté­kait, fordulatokban, meglepetésekben gazdag cselekményét és a szereplők meglepően jó alakítását a közönség vastaps6al jutalmazta. Hosszú, nem éppen akadály nélküli munka előzte meg az előadást. A csoport meglehetősen mostoha körülmények között próbált. Odaadó mun­kájuk mégis meghozta gyümölcsét. Figyelemre méltó volt Sándor Margit, Terpák Klára, Urbán Piroska, ürbán János és Kiss Géza alakítása, de a csoport többi tagja is dicséretet érdemel , SZABAD MARGIT Lövész-verseny A Honvédelmi Szövetség Nové Zám­­ky-i (Érsekújvár) Járási Bizottsága karöltve a SZISZ jb és a Dvory nad Žitavou-i (Udvard) Mezőgazdasági Szaktanintézet mellett működő HSZ-el sikeres járást lövész-verseny rende­zett a közelgő Spartakiád tiszteletére. A verseny „Spartakiádi légpuska“ cí­men zajlott le különböző kategóriák­ban. A fiúk Versenyében rendkívül erős mezőnyben, tizenegy négytagú csapat állt rajthoz. Az idei év győz­teseként nagy fölénnyel és biztonság­gal a'Suranyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tehetséges csapata (Balin Ľubomír, Kačkovič Samo, Grúbek Ma­rian és Rácek Juraj) győzött, ötven­három ponttal megelőzte a Nové Zámky-i Priemstav Szaktanintézet csa­patát. A lányok versenyében öt csapat versenyzett. A győzelem pálmáját és az első három helyezést az érsekúj­vári lányok szerezték meg. A célt legjobban vették irányba az egészség­­ügyi szakközépiskola tanulói: 221 pontot szereztek. A második helyet és az érte járó jutalmat a közgazda­­sági iskola versenyzői szerezték meg 182 ponttal, az érsekújvári szaktanin­tézet diákjai előtt. A verseny rendkívül jó előkészíté­séért dicséret illeti a vendéglátó is­kolát és a HSZ szervezetének tagjait. A verseny sportszerűségéért, valamint minőségéért viszont köszönet jár nemcsak a 'tizenhat résztvevő csapat­nak és vezetőiknek, de a versenyhi­­ráknak is, akik jó teljesítményükkel járultak hozzá a verseny sikeréhez. P. PLAVEC Asztalitenisz verseny A közelmúltban fill. Radvariban (Csilizköz) az efsz üzemi ifjúsági szer­vezete asztalitenisz versenyt rendezett az általános iskola tornatermében. A résztvevők egyéni és csapatverseny­ben mérték össze erejüket. A csapat­­versenyben a medveiek elsők lettek, őket a balonyi, illetve a" kuicsodi alapszervezet fiataljai követték. Az egyéni versenyben Horváth László, a balonyi szervezet elnöke, bizonyult a legeredményesebbnek. A második he­lyezést Vörös László, a harmadikat Bognár Sándor, a negyediket pedig Vörös Vilmos vívta ki. Csérni Viola az üzemi bizottság el­nöke a verseny első három helyezett­jének elismerő oklevelet nyújtott át. Vörös György Sportolók felvonulása május elsején. Fotó: .-^tt-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom