Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-13 / 2. szám

1979. Január 13. SZABAD FÖLDMŰVES .11 Nagyobb gondot a fejőberendezésekre Az állattenyésztés gépesítése terén a gépállomások szolgáltatásainak to­vábbfejlesztésében komoly feladatot jelent a fejő berendezések üzemképes­ségének fenntartása, e berendezések karbantartását célzó komplex gondos­kodás. A feladat sikeres megoldása, s ezzel párhuzamosan a tehenek meg­felelő egészségi állapotának fenntartása, a tej előállításának legcélszerűbb technológiája és a fejűberendezések hozzáértő kezelése teszi lehetővé a CSKP XV. kongresszusán a tejtermelés fejlesztését célzó határozatok mara­déktalan teljesítését. A fejőberendezések üzemképessége fenntartásának kérdését a javítások három fokozatú rendszere oldja meg. Az első fokozatot a mezőgazdasági üzemek gépjavító részlégéi, a másodi­kat az egyes járásokban működő gép­állomások, a harmadik fokozatot pe­dig az egyes fejőberendezések javítá­sára szakosított gépállomások és me­zőgépjavító műhelyek jelentik. AZ ELS6 FOKOZATBAN a mezőgaz­dasági üzem gépjavító részlege a fe­jőberendezések előírt napi, heti és havi műszaki karbantartását végzi a gépgyártó utasításai szerint (egyben elvégzi a fejőcsészék cseréjét). Szür­­gős esetekben elvégezheti a gépállo­más által szállított géprészek cseré­jét. E tevékenység megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemekben egy gé­pesítő felelős legyen az állattenyész­tés gépesítéséért, továbbá a fejőbe­rendezés javításáért felelős gépjaví­tót kell kijelölni, aki az előírt mű­szaki karbantartás elvégzéséről gon­doskodik. Gondoskodni kell arról is, hogy a fejőberendezés karbantartója szak­­képzettségét a krupinai gépállomás által szervezett szaktanfolyamon egé­szítse ki. A tanfolyamra jelentkezők számét minden évben írásban kell a Krupinai Gép- és Traktorállomásnak bejelenteni. A MÁSODIK FOKOZATÜ gépjavítást az egyes járások gép- és traktorállo­másai végzik. Legfőbb feladatuk a komplex szolgáltatás biztosítása, kü­lönös tekintettel arra, hogy a meg­előző, ellenőrző vizsgálatokkal a le­hető legnagyobb mértékben kiküszö­böljék a fejőberendezések meghibáso­dását. Ezért a gépállomás gondosko­dik a fejőberendezés műszaki állapo­tának évente négyszeri ellenőrzéséről, a javítás elvégzése után a fejőberen­dezést a gyártó által előírt szabvány­ra állítja be, a szükség szerint kellő pótalkatrészről gondoskodik, beleért­ve a mezőgazdasági üzemek által vég­zett javításokhoz szükséges alkatré­szek beszerzését is, elvégzi a fejőbe­rendezések főjavítását és elsődleges nyilvántartást vezet az üzemelő fejő­berendezések műszaki állapotáról. Ezen felül a Krupinai Gép- és Trak­torállomás tanfolyamokon képezi ki a fejőberendezések javítóit, akik az egyes mezőgazdasági üzemekben vagy az egyes gépállomásokon töltik be ezt a munkakört. FONTOS FELADAT HÁRUL a járási állategészségügyi intézmény dolgozói­ra is, hiszen nekik kell ellenőrizni a zoo-higiéniai követelmények betartá­sát a tejtermelésben. Ugyanakkor ak­tívan kell bekapcsolódniuk a fertőző tőgygyulladás leküzdésére alakult bi­zottság munkájába. Ezt a bizottságot a járási mezőgazdasági igazgatóság alakítja meg és irányítja tevékenysé­gét elősegítve a fertőző tőgygyulladás elleni harcot szolgáló összes haté­kony Intézkedés megvalósítását. Köztudott, hogy a fejőberendezések műszakilag nem kielégítő állapota és funkciós hibái kedvezőtlenül befolyá­solják a tejtermelést, lerontják a te­henek egészségi állapotát és az ilyen berendezés hosszabb ideig tartó hasz­nálata következtében a legjobban te­jelő teheneket kell kiselejtezni. A fe­jőberendezések felőli gondoskodás el­hanyagolása okozta a fejőgépek je­lentős mértékű fizikai és erkölcsi el­használódását, elöregedését. JELENLEG SZLOVÄKIÄBAN a fejő­berendezések 80 százaléka kannás rendszerű, és csupán 20 százaléka a higiénia követelményeinek jobban megfelelő csővezetékes. Ez utóbbiak­nak is csupán alig a fele korszerűsí­tett, újabb típusú fejőberendezés. E- zért lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani a fejőberendezések fel­újítására, az elavult típusoknak újab­bakra cserélésére. Ezt a feladatot minden gépállomás elvégzi, sőt ilyen­nemű szolgálatait fel is kínálja. A fertőző tőgygyulladás terjedésének korlátozása céljából ez elsőrendű követelményt is képez. A fejőberendezés felújítása nem jelent egyetlen esztendő alatt elvég­zendő feladatot, hiszen ehhez a költ­ségeken túl a szükséges berendezést is be kell szerezni a gyártó vállalat­tól. Ezért azt ajánlhatjuk a régebbi típusú (DT-1, DO-1, О-l kannás és a DA-100 csővezetékes) fejőgépek tu­lajdonosainak, ahol a régi berendezé­seket a fejlesztési tervek szerint már két évnél tovább nem üzemeltetik, hogy a berendezés felújítását célzó igénylésükkel forduljanak az illetékes gépállomáshoz. Igényüket így is már csak az 1981-es évben tudják megva­lósítani, mivel az 1980-as év igénylé­seinek benyújtása megtörtént. Hogy milyen korszerű fejőberende­zésekkel számolhatnak a jövőben, ar­ról lapunk következő számában szó­lunk néhány szót. ZELMAN ONDREJ, mérnök Mosó-fertőtlenítő berendezések bemutatója A Veszprémi Mezőgazdasági és Szolgáltató Vállalat nagyszabású mo­só-fertőtlenítő berendezés bemutatót tartott Kolárovón (Gúta). A bemuta­tón részt vettek a komáromi járás gépésítői és más ágazatok dolgozói is A Veszprémi MGV dán licensz alap­ján gyártja a mosó-fertőtlenítő beren­dezéseket, az úgynevezett STERIMOB gépcsaládot. A STERIMOB gépek fel­használási területe igen széles. Külö­nösen ajánlatos használata ott, ahol nem sík felületről kell a szennyező­dést eltávolítani. A nagynyomású víz­sugár behatol a legkisebb résbe is, és szó szerint leborotválja az odake­­ményedett szennyeződést. A mezőgazdaságban istállók, ipar­­szerű állatneveldék fertőtlenítésére, a géppark tisztítására használható. Az élelmiszeriparban vágóhidakon, konzerv-, sör- és kenyérgyárakban, a tejiparban, a borászatban, üzemi konyhákon stb. alkalmazható. Az iparban bányákban, hajójavítók­ban, papír-, textil- és festékgyárakban stb., az építőiparban gépek, burkola­tok tisztítására, a közlekedésben sze­mély- és tehergépkocsik, villamosok, repülőgépek mosására alkalmasak. Az egészségügy területén kórházak, rendelők és egészségügyi berendezé­sek fertőtlenítésére, a szolgáltató iparban víztornyok, uszodák tisztítá­sára és fertőtlenítésére, emlékművek, közlekedési táblák stb. lemosására használható. A bemutatón a következő gépeket szemlélhettük meg: STERIMOB ST-40 H hidegvizes mosó­fertőtlenítő berendezés, STERIMOB ST-81 H nagy nyomású mosó-fertőtlenítő berendezés, STERIMOB ST-80 HS nagy nyomású mosó-fertőtlenítő berendezés, STERIMOB ST-180 H nagy nyomású mosó-fertőtlenítő berendezés. A berendezések két gumikereken könnyen mozgathatók. A szivattyú kéthengeres, dugattyús, merev ten­gelykapcsoló útján elektromotor hajt­ja meg. A hálózatból érkező víz egy szűrőn keresztül jut a kombinált szelepbe, ahonnan a gumitömlőn a szívószele­pekhez kerül. A nyomóütem hatására a nyomószelepen és a nyomóágon ke­resztül a kombinált szelep nyomópl­­dalára kerül. Itt található még a lég­üst és az injektor. Az injektor segít­ségével lehet adagolni a szükséges vegyszert közvetlenül a nagy nyomá­sú tömlőbe. A vegyszer mennyisége egy tüsze­­leppel tág határok között változtat­ható. A nagy nyomású tömlő egy szó­rópisztolyhoz csatlakozik, melynek végén egy Theé-Jet fúvóka nagy nyo­mással juttatja a vizet a lemosandó felületre. A vegyszeradagolást az Ikerszóró­száron levő üresjárat, ill. biztonsági szelepek védik a berendezést a túl­nyomástól.. Ott, ahol az lehetséges és szükséges, a max. 90 C-fokos meleg­vízhálózatra is csatlakoztathatóak e berendezések. A STERIMOB 80-MG melegvizes és gőzsugaras mosó-fertőtlenítő berende­zés az 1978. év újdonságai közé tar­tozik. Ez a berendezés lemezből hajlított, merevített alvázzal négy gumikeréken mobil kivitelben készül. Az ütésálló, üvegszállal erősített poliészterből ké­szült burkolat, mely szereléskor le­emelhető, az összes készülékelem vé­delmét hatásosan biztosítja. Üzemeltetéséhez 220/380 V feszült­ségű hálózati áram, valamint egyenle­tes vízellátást biztosító vízhálózat szükséges, legalább egy atmoszféra víznyomással. A vízmelegítést beépített, automati­kus vezérlésű olajégő biztosítja. A be­rendezésen a kezelőszerveket, vala­mint a távérzékelésű műszereket, a műszerfalon helyezték el. A nyomás­fokozó szivattyú fekvőhengeres, két­­dugattyús kivitelezésű. A duplafalú kazán előmelegítő terén áthaladva a tápvíz szűrőn keresztül érkezik a szi­vattyúhoz, ahonnan már nyomással jut a csőspirálba, innen a szórófejen keresztül kiáramlik a kezelt felületre. A vegyszerezéshez, illetve a mosás­hoz szükséges szereket a készülékben beépített nagyméretű tartály tárolja. Kívülről a burkolat felnyitása nélkül tölthető. A vegyszerbekeverés a mű­szerfalon elhelyezett bekeverő csap­pal egyszerűen beállítható és a szó­rószáron elhelyezett tűszelep kinyitá­sával üzembehelyezhető. Az adagolás a nyomóágba történik, injektor segít­ségével. A berendezés széles skálájú használhatóságát biztosítja a beépített vízmennyiség-szabályozó szelep. A víz­köpennyel hűtött, függőlegesen álló kettős falú kazán biztosítja, hogy a berendezést csak ritkán kell a lera­kódon vízkőtől megtisztítani, ami egyébként normális körülmények kö­zött á víz állandó melegítésekor ko­moly problémát jelent. A berendezéssel jelentős tisztítási hatásfok érhető el. A szórófej-csere szerszám nélkül, egyszerűen elvégez­hető. A vízhőmérséklet a tápvíz leg­alacsonyabb hőmérsékletétől egé­szen 140 C-fokig szabályozható. A készülék védelméről biztonsági szelepek, vízhíánykapcsoló, valamint beépített szűrők godoskodnak, me­lyek védik a berendezést a túlnyo­mástól és a túlhevítéstől, valamint az elszennyeződéstől is. A bemutató nagy sikert aratott a szakemberek körében. Mindannyian reméljük, hogy a Veszprémi MGV ter­mékeit hamarosan megtaláljuk a ha­zai piacon és pótolják azt a hiányt, amely e téren eddig igen észlelhető volt. CAPÖ FERENC mérnök A STERIMOB 80-H típusú, igen korszerű és sokrétűen alkalmazható mosógép. Tettekkel óvni a környezetet Környezetünk védelme egyre több­ször kerül szóba különböző hivatalos fórumokon, de baráti beszélgetések közben is. Mindannyiunkat közvetle­nül érint a föld, a víz, a levegő tisz­tasága, éppen úgy, mint a szépérzé­künket bántó, de egészségünket is ve­szélyeztető szeméthalmazok. Legye­nek az utcákon, esetleg közvetlenül a szeméttartó mellett, akár a parkban, a játszótéren, vagy az elkerített sze­méttelepen. Bármennyit is vitatkozunk e problé­ma fölött, szavakkal semmit sem oldhatunk meg. Az üzemek, vállalatok tevékenységük nemkívánatos mellék­­termékei miatt gyakran fizetnek nagy összegeket. E bírságok kiszabása, e­­setleg szigorítása, a megelőzés lehe­tőségeinek vizsgálata a szakember dolga. Valamennyiünké azonban köz­vetlen környezetünk tisztaságának megóvása, közvetlen és tágabb ottho­nunk csinosítása, szépítése. Ehhez el­engedhetetlenek bizonyos fokú nevelő­munkák. Ezen nemcsak a gyermekek fékentartását, számukra jó példa mu­tatását értjük, hanem a felnőtt gene­ráció ifjabb-idősebb tagjainak neve­lését is. A hogyanra számtalan példát sorol­hatnánk városonként, községenként másokat, a helyi viszonyokra alkal­­mazhatókat. Beszélhetünk a Hafias Népfront aktivisták, a tanácstagok, a lakó- és utcabizottságok munkájáról külön-külön is. Senki sem szívesen figyelmezteti azt a járókelőt, aki a szemétgyűjtő helyett a földre dobja a szemetet, a zsebében, táskájában fel­gyülemlett papírt, nem beszélve sok minden egyébről, ami szintén elcsú­fítja az utcát, életkörnyezetünket. Kel­lemetlen, hogy mi észrevettük, de rosszul érinthet a megszólított reagá­lása, visszautasítása, ami általában nem a legudvariasabb formában tör­ténik. A zvoleni (zólyomi) környezetvédel­mi társadalmi őrség tagjai igazol­ványt kaptak. Ez feljogosítja tulajdo­nosát: „a környezetvédelmi jogszabá­lyok megtartását társadalmi úton el­lenőrizni, az észlelt hiányosságokra a hatóságok figyelmét felhívni és a kör­nyezet védelme érdekében megfelelő intézkedéseket kezdeményezni, illető­leg a környezet károsítókat e maga­tartásuk abbahagyására felszólítani.“ A harmincötezer lakosú Zvolenban talán húsz ember veheti elő ezt az igazolványt. Természetes, hogy legye­nek ők bármenyire is szorgalmas, szemfüles aktivisták, egyszerre min­denhol nem lehetnek, mindent nem láthatnak, valamennyi környezetsértőt nem figyelmeztethetik. Es ha mégis szembekerülnek egy­­egy ilyen személlyel, az igazolvány felmutatása csak esetenként hozza meg a várt hatást, gyakrabban kine­vetést, gorombaságot kell zsebrevágni. Két esetet elevenítek fel, amelyek velem megtörténtek: évek hosszú so­rán Z. B. polgártársnő, zólyomi la­kos a tavasz első virágától a hóvirág­tól elkezdte a mezei, erdei virágok valóságos irtását. Az összeszedett vi­rágokat jó pénzért a helybeli, vagy a Banská Bystrica-i piacon árulta. Piaci asztalán láthattunk tavaszi csillagvi­rágot, fürtös gyöngyikét, orvosi sale­­monpecsétet, orvosi kankalint, pettye­­ges orvosi tüdőfüvet, tavaszi héricset, gyöngyvirágot stb. Amikor jóakara­­túlag figyelmeztettem, hogy a szedett virágok közöt sok törvényesen védett is van, azt felelte: mi köze hozzá, ha nem akar vásárolni, ne zaklasson. Amikor az igazolványomat megmutat­tam, gúnyosan emígy válaszolt: haszta parádé, ilyet én már sokat láttam. Amennyiben tudtam, melyik erdőré­szekbe jár virágot szedni, és melyik autóbusszal, telefonon figyelmeztet­tem a csendőrséget, hogy várják meg őt a visszatérésnél. így is történt, kétszáz korona pénzbüntetéssel, szi­gorú figyelmeztetéssel és a virág el­kobzásával értékelték tevékenységét. Ezek után, amikor először találkoz­tunk a városunk főterén, egy nagyon hegyeset köpött, és így tisztelt meg: legyen átkozott, egy éven belül dö­göljön meg, a koporsójára pedig bo­gáncs és lósóska koszorút teszek. Egy másik megtörtént eset. Egy nagyapa légpuskát ajándékozott szü­letésnapjára a tizenhét éves unokájá­nak, de nem akármilyen légpuskát, versenypuska volt az a javából, har­minc méterre úgy elhúzta a madara­kat — öröm volt nézni. De nem ne­kem, a természetrajongónak, a kör­nyezetvédelmi közegnek. Gy. Sch. brezinai lakos, egyébként Zvolenban a vasutas tanonciskola nö­vendéke, egy nagyon rendes, dolgos földműves család sarja. Dacára a többszöri figyelmeztetésnek, minden délután, amikor az iskolából hazajött első dolga volt puskát fogni és még a májusban fészkelő énekes madara­kat is lőtte. Mindegy volt neki, hogy rigó, sármány, pintyőke, cinke, fecske az áldozat! Üzentem a szüleinek, a nagyapának is, de ezeknek az üzengetéseknek nem volt semmi foganatja. Próbáltuk elcsípni ezt a szívtelen kamaszt, éber volt, mindig megugrott. írásbeli feljelentéssel éltem. A le­hat eljutott a zvoleni járási bizottság­ra, a csendőrségre és az iskolába. Az eredmény: a légpuskát elkoboz­ták, és ha személyesen nem lépek közbe, a fiút még az iskolából is ki­zárták volna. Természetesen halálos ellenséget szereztem magámnak. A nagyapával egyszer találkoztunk — szerencse, hogy nem voltam egyedül — egy do­ronggal fejbe akart ütni, látásomra dührohamot kapott. A velem egyide­jűleg hazatérő munkások védtek meg a tettlegességtől. Másnap, amikor kialudta dühét, fe­leségestül keresett fel, hogy bocsána­tot kérjen. Szívesen megbocsátottam. A fiú pedig lelkes tagja lett a termé­szetvédelmi egyesületnek lakhelyén. Illik talán leszűrni az ezzel járó tanulságot: a természet- és környezet­­védelemmel együttjár; habár sok eset­ben a gúny, az átok és esetleg egy jó fejbekólintás a jutalma. J. M. H. Alkalmi tolmácsolás A pulthoz egyelőre nem tudok oda­jutni, nagyon sok a vásárló, hát meg­állók egy hölgy mögött, aki német nyelven és főleg mutogatva kér gyer­mek-harisnyanadrágot. Az elárusítónő fiatalka, talán kezdő, elébe tesz egy újabb harisnyanadrágot, és félhango­san taorogja maga elé: „idióta“. Mögöttem idősebb, már őszülő em­ber sorakozik. Halkan figyelemezteti az elárusítólányt. — Vigyázzon, ezt a a német is megértil Ez a szó minden nyelven ugyanazt jelenti. Am a külföldi nő nyelvünk ismere­te nélkül is, talán a hangsúlyból nyomban érzékeli, hogy védelmében szólnak, s az emberhez fődül: — ön beszél németül? Igen? Akkor legyen szíves megmondanj neki, hogy így a vevővel nem lehet bánni. Nevetgélnek ár. megjegyzéseket tesznek rám. Pe­dig éri vásárolni jöttem ide. Ráérnek akkor nevetni rajtam, ha már kilép­tem az üzletből. Kérem, mondja meg nekik. A bácsi pontosan fordítja a német asszony mondatait. A pult mögött álló idősebb nő hallgat, mint aki néma­sági fogadalmat tett. Mellette a kis­lány azonban heves szóáradatba kezd. — Már a tizediket mutatom, de ne­ki egy se jó. Ez már úgy jött be idő... Ez egy ronda boszorkány ... A vevő várakozóan néz újdonsült, alkalmi tolmácsára, és a bácsi fordít németre: — Bocsánatot kérnek. Végtelenül sajnálják, hogy így történt. Szépen kérik, ne értse félre a helyzetet, va­lami máson nevettek. Nem volt szán­dékukban megbántani önt. Az asszony sértődöttsége mondat­ról — mondatra szemlátomást eny­hült. — Ne haragudjon rájuk — fűzi hozzá most már nem tolmács! minő­ségben, csupán saját jószántából. — Hiszen tudja, milyenek a fiatalok. Néha minden ok nélkül kacarásznak. — Rendben van, nem történt semmi — s már mosolyog. — Ezt kérem! — mutat a legfelső harisnyanadrágra. Megkapja a számlát, fizet, távozik. Az ajtóból még visszafordul. — Köszönöm a szívességét. — Kérem, igazán nincs mit. Szíve­sen máskor is. Vagy mit is mondtam? Máskor? — mondja félhangosan. — Jobb szeretném, ha Ilyen különleges tolmácsolásra máskor nem lenne szükség. Ha valamely fiatal a keres­kedelmi pályát választotta, a vevők­kel szembeni bánásmóddal is tisztá­ban legyen. Öllé Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom