Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-13 / 2. szám

12 SZÁSÁD FÖLDMŰVES 1979. Január Ж A falvak dolgozó népe megvívta forradalmát (Folytatás az 1. oldalon.) megalakításának a módját körvona­lazta. Tény azonban, hogy a szövetkezete­sítés fő eszmei irányvonalát a CSKP IX. kongresszusának agrárprogramja nyújtotta. Klement Gottwald elvtárs ezen a kongresszuson egyebek között az alábbiakat mondotta: „A szocia­lista eszme számára meg kell nyer­nünk a falvak kis- és középparaszt­ságát, el kell tőlük szigetelnünk a ki­­zsákmányolókat, vagyis a nagybirto­kosokat. Ugyanakkor állami gazdasá­gainknak, kommunális és más társa­­dalmasított gazdaságainknak, nagyhiz­laldáinknak és egyéb nagyüzemi ter­melésre alakított állattartó telepeink­nek szemléltetően kell megmutatniuk a kis- és középparasztok részére a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. E- gész politikánk és munkánk alapvető módszere falvainkon a kis- és közép­parasztság széles rétegeinek szemlél­tető meggyőzésére irányuljon. A mun­kásság szövetsége a dolgozó paraszt­ság széles tömegeivel elengedhetetlen szükségszerűség a falunak a szocia­lizmushoz való átmenete idején. Mert nem lehet nálunk szocializmus a falu szocialista átépítése nélkül". A szövetkezetek megalakításával falvainkon gyakorlatilag megszűnt a kizsákmányolók uralma. Mindaddig, míg a mezőgazdaságban a tőkés ter­melési viszonyok uralkodtak, a föld­területnek mindösszes harminc száza­léka (0,5—10 hektárig) volt a kis- és középparasztok tulajdona. Ezzel szem­ben ők alkották a földművelők nyolc­vanöt százalékát! Ugyanakkar az egyénenként ötven hektáron felüli földterületet birtokló földesuraknak nem egészen egy százaléka gazdálko­dott a földterületnek hátralevő meny­­nyiségén. Ennek következményeként a mezőgazdasági termelés szocialista átszervezése rendkívül éles osztály­harc közepette folyt le. A szövetkeze­tesítés ellenségei teljes erővel a za­varkeltésre törekedtek. így a f öld - müvesszövetkezetek szervezése, a meglevőknek további fejlesztése és gazdasági megszilárdítása —.a politi­kai és gazdasági dolgozók ezreinek önfeláldozó munkájával — nagyon nehéz körülmények között történt. Tény, hogy a kis- és középparaszt­ság megnyerése a szövetkezeti gon­dolatnak csak következetes tömegpu­­litikai munkával s az osztályellenség­gel folytatott küzdelemben lehetett eredményes és helyenként a szerve­zésben még fogyatékosságok is elő­fordultak. Néhol a személyes politikai meggyőzés helyett az adminisztratív módszereket részesítették előnyben. Ez pedig nem egyezett pártunk agrár­­politikájának irányvonalával. Ezek a fogyatékosságok egyes vezetők túlzott forradalmiságával, türelmetlenségével, vagyis pártunk agrárpolitikájának helytelen értelmezésével magyarázha­tók. A szövetkezetek megalapítása töme­ges jelleget öltött, s legtöbb helyen a magasabb típust hozták létre. A prob­léma abban gyökerezett, hogy akkori­ban a szövetkezetek szervezéséhez nem rendelkeztünk elegendő anyagi­műszaki alappal, pénzeszközzel, szak­emberrel. stb. Ezért ebben a kérdés­ben a későbbi években kellett rendet teremteni. A gátló tényezők ellenére — ennek objektív megítélése a későbbiek során a történészekre vár — a dolgozó pa­rasztság nem rettent vissza a szövet­kezetesítéstől, hanem inkább dédel­gette ezt a nemes gondolatot és teljes erejével segítette a szocializálást. A szövetkezeti gondolatnak akkoriban hazánkban már mintegy százesztendős hagyománya volt. Nem lennénk ob­jektívak, ha nem ismernénk el, hogy ez is nagyban elősegítette a dolgozó parasztság helyes döntését. A fejlett dolgozó parasztság tudatosította: a szövetkezetesítés kezdeti időszakában a néhol előforduló problémák csak átmenetiek. Ezért a kezdeti nehézsé­gek nem változtatták meg a CSKP kö­vetkezetes politikai irányvonalának helyességéről alkotott véleményét. A történelem ugyanis ezt nagyon jól bi­zonyította. Szövetkezeti parasztságunk — az eltelt három évtized alatt — Szlovákia mezőgazdaságát történelmi szempont­ból rövid időn belül olyan színvonal­ra emlte, amilyenről korábban álmod­ni sem mertünk volna. Ennek követ­keztében hazánk a világ legfejlettebb országai közé sorakozhatott. Mindössze tíz év kellett hozzá, hogy a falvak dolgozói a tulajdonviszonyok kérdésében tisztábban lássanak. Ennek velejárójaként a néhány emberöltőn keresztül kialakult társadalmi terme­lési viszonyok is megváltoztak. Az egymilliót meghaladó kisgazdaság he­lyében szocialista nagyüzemek jöttek létre. Csehszlovákiában 1976-ban 2096 szövetkezet volt. Ezeknek a földterü­lete átlagosan meghaladta a kétezer hektárt. Ugyanakkor kétszáztizenhá­rom állami gazdaságot is számláltunk s ezeknek az átlagos földterülete 6613 hektárig terjedt. Az egyre tökéletese­dő szervezés következtében és az új termelési módszerek bevezetésével az 1950—73-as években a szocialista me­zőgazdaság állandó dolgozóinak a száma negyvenkilenc százalékkal csökkent. Azok, akik részt vállaltak a szövet­kezetek három évtizedes fejlesztésé­ből, jól, tudják, mennyi erőt kellett kefejteniük, míg ezek a gazdaságok elérték a várt színvonalat. Hiszen szocialista mezőgazdaságunk szerve­zése, termelése, bérezése olyan alap­vető szerkezeti változást eredménye­zett, amilyenre még nem volt példa. Például Szlovákiában a szövetkeze­tek megalakításának az időszakában csak 236 főiskolai képesítésű szakem­berünk volt. Ilyen káderfeltételek mellett előtérbe került a szovjet kol­hozparasztok gazdag tapasztalatainak feltételeinkre való alkalmazása. Le­hetővé tettük a szovjet szakirodalom anyanyelven való tanulmányozását és a tanfolyamok százait szerveztük ab­ból a célból, hogy felneveljük a szö­vetkezetek szakembereinek első ge­nerációját, olyan vezető kádereket, akik helyes irányba terelik a terme­lést, öntudatra nevelik az egyszerű falusi embereket. A szakemberek és a szervezési is­meretek hiánya arra késztetett ben­nünket, hogy egyes szervezési és szakmai módszereket automatikusan átvegyünk. Csak később jöttünk rá, hogy ezekből néhány nem felel meg feltételeinknek. Ezek olyan melléfo­gások voltak, amelyeket az új társa­dalmi feltételek létrehozásáért el kel­lett viselnünk. Bebizonyosodott azon­ban, hogy az az út, amelyet válasz­tottunk, helyes. A mezőgazdaság szo­cialista átépítésével ugyanis nagy le­hetőségeink nyíltak a termelés szün­telen fejlesztésére. Mezőgazdasági ter­melésünk három fejlődési szakaszon ment keresztül. Az 1948—51-es évekban leraktuk az alapokat. Rendet teremtettünk a föld­alapban, s megszerveztük a nagyüze­mi állattenyésztést. Abban az időszak­ban még kevés tapasztalatunk volt, hiszen hiányoztak a szakemberek, a gépek, a műtrágyák stb. Kerestük az irányítás legjobb nagyüzemi formáit. i Az 1952—59-es években a növény­­termesztés és az állattenyésztés foko­zatosan ugyan, de konszolidálódott. Több műtrágyát és gépet kaptunk az ipartól, mint korábban és egyre több diplomás és középiskolás szakember került a szövetkezetekbe. Ez lehetősé­get nyújtott a gazdasági helyzet meg­szilárdítására. Nagyban elősegítették ezt az árkiegészítők is. A hatvanas évektől kezdve előtérbe került a szövetkezetek gazdasági és politikai szilárdításának a szükség­­szerűsége. Hogy ez mennyire sikerült, azt a szövetkezeti parasztság 1968— 1969-es helytállása bizonyította a leg­jobban. Akkor mutatkozott meg iga­zán, hogy a CSKP agrárpolitikája nem szorul módosításra, vagyis nagyon he­lyes utat választottunk. A szocialista mezőgazdaság akkoriban a népgazda­ság legrendezettebb ágazatának és legszilárdabb pillérének bizonyult. Termelése lényegében javult. Álta­lános növekedést tapasztalhattunk a hektárhozamokban, a gazdasági álla­tok hasznosságában stb. Akkor vette kezdetét a gabonaprogram, mely az­óta másoknak is jó példa lehet. Ez a program azt mutatja, hogyan és mi­lyen módszerekkel kell előbbre jutni a CSKP agrárpolitikájának megvalósí­tásában. Erről az alábbiak jó áttekintést nyújthatnak. Amíg például Csehszlovákiában 1948-ban a mezőgazdaság alapeszkö­zeinek az értéke 43,4, addig ma 170,3 milliárd koronát tesz ki. Az utóbbi összegből a gépek és a berendezések pénzértéke 44 milliárd korona. Nem a véletlen műve, hogy 1970-ig gabona­­termésünk 2,4 millió tonnával javult, az elmúlt évben pedig több mint tíz­millió tonna szemes terményt gyűj­töttünk be, s ebből hárommillió tonna Szlovákia mezőgazdaságára jut. Az elmúlt három évtizedben orszá­gos méretben az állami alapokba — közellátási célokra — vágómarhából több mint 2,5-szeresével, vágósertés­ből 8-szorosávaI, tejből 3-szorosával, tojásból pedig 4-szeresével juttattunk többet, fgy az árutermelés 14,4-ről 35,5 milliárd korona értékűre növeke­dett. Ugyanakkor Szlovákia mezőgaz­dasága is nagy sikereket ért el. Me­zőgazdaságunk szocialista átszervezé­sével a termelés a háború előtti való­sághoz képest több mint háromnegye­dével javult. A mezőgazdasági össz­termelés Szlovákiában 1970-ben 21,5, s az utána következő öt évben már 24,7 milliárd koronára nőtt, s azóta is egyre javul. A CSKP XIV. és XV. kongresszusa gazdaságfejlesztési programjának cél­tudatos megvalósításával, az anyagi­műszaki alapok létrehozásával és fej­lesztésével, valamint az irányítás és a munkaszervezés tökéletesítése nyo­mán jelentős sikereket értünk el a népgazdasági feladatok teljesítésében. Az ötödik ötéves tervidőszakban például Csehszlovákia mezőgazdasá­gának a termelése a tervezett tizen­négy helyett tizenöt százalékkal nö­vekedett. Ugyanakkor a tervezett ti­zenkilenc helyett harminchárom szá­zalékos javulást értünk el az áruter­melésben, mégpedig a munkaerő lét­számának további 142 ezerrel való csökkentése mellett. Az ötödik ötéves tervidőszak termelésének növekedésé­ben a legjelentősebbnek számít a ga­bona kedvező hozama. Ezekben az években összesen negyvenhétmillió tonna gabonát termeltünk, vagyis öt­millió tonnával többet terven felül. S az öt év hektárhozamának átlaga 7,3 mázsával nőtt, illetve csehszlová­kiai méretben a hektárhozam elérte a 34,4 mázsát. Szlovákiában ugyanakkor a gabona terméshozama 14,5 száza­lékkal javult, s az öt évben 16,3 mil­lió tonna gabona termésük volt. Ha­sonló sikereket értünk el Csehszlová­kia állattenyésztésében is. Vágóálla­tokból 420 ezer, vágóbaromfiból 120 ezer tonna, tejből pedig 640 millió liter többletet termeltünk. Így bősé­gesen elláthattuk a fogyasztói piacot. A fentiek is jól bizonyítják, hogy me­zőgazdaságunk megfelelő anyagi-mű­szaki bázissal rendelkezik a hatodik ötéves tervidőszak feladatainak telje­sítéséhez is. A CSSZSZK 1976—1980. évi népgaz­dasági terve a nyersanyag és élelmi­szerszükségletből indul ki és számol a mezőgazdaság termelési adottságai­val, valamint a reális lehetőségekkel. Számolunk az élelmiszertermelés nö­vekedésével, a takarmányok hozamá­nak lényeges javulásával, némely ter­mékeknek a kivitelével s ezáltal kellő devizaalap létrehozásval a takarmány­összetevők, a növényvédőszerek és a szükséges gépek külföldi behozatalá­nak a fedezésére. Tény, hogy a hatodik ötéves terv­időszak első három esztendejében — főleg a kedvezőtlen időjárás miatt — nem volt zökkenőmentes a mezőgaz­daságra háruló feladatok teljesítése. Mégis újra és újra bizonyított a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás elő­nye. Annak ellenére, hogy mezőgazda­ságunk termelése nem teljesítette a hatodik ötéves tervidőszak időtervé­nek elvárásait, a fogyasztói piac élel­miszerkészlete kielégítő s a dolgozók életszínvonala is emelkedik. A mező­­gazdasági termékek mennyisége — bár a vártnál lassúbb ütemben — év­ről évre növekedik, 1978-ban Szlová­kiában például 1,8 százalékkal növe­kedett a mezőgazdasági termelés. joggal állíthatjuk, hogy napjainkban kedvező politikai és gazdasági feltéte­leink vannak a tudományos ismeretek és a műszaki eszközök ésszerű fel­­használására, a termelés belterjes \ módszereinek gyakorlati hasznosítá­sára, a mezőgazdasági termelés ipa­rosítására. A termelésfejlesztés jelen­legi időszakában az összpontositás, a szakosítás és a kooperáció új tartal­mat ad az Agrokomplexum céltudatos fejlesztésének. Olyan forradalmi át­alakulás ez, mint amilyennel harminc évvel ezelőtt a szövetkezetek alakítá­sakor találkoztunk. Bátran állíthatjuk, hogy — ideiglenes problémáink elle­nére — a CSKP XIV. kongresszusa ál­tal kitűzött önellátási programot — melyet а XV. kongresszus is hangsú­lyozott — alapjában véve sikeresen teljesítjük. Kívánt módon fejlődnek a termelő­erők, gyarapodik a gazdasági alap, sikereket érünk el az anyagi-műszaki ellátásában s a falvak népe életszín vonalának szüntelen javulásában. A falvak dolgozó népe lase~n olyan kor­szerű feltételek között élhet, mint a városok lakossága s így van ez rend­jén. A szövetkezetek IX. kongresszu­sán kitűzött agrárprogram sikeresen megvalósult. Akikkel beszéltem, mind azt ** mondták, hogy közepes évet zártak. Bár az idő mostohán bánt velük: nem kedvezett a gazdálko­dásnak, az árvíz, fagy, jégverés, hosszan tartó esőzés, mégis az em­beri munka, a tudomány, a gépe­sítés, a vegyszerezés, a szervezett­ség csodákat művelt. — Mire képes az öt község ha­tárából összevont három és félezer hektárnál nagyobb területű szövet­kezet? — tettem fel a kérdést Far­kas István elnöknek. Éppen öt éve, hogy Plešívec (Pelsőc), Gemerská Hôrka (Gömör­­horka), Kunová Teplica (Kuntapol­­ca), Meliata (Mellété) és Pašková (Páskaháza) lakossága egybeszán­totta a földeket és megalakult a plešiveci székhelyű Vörös Csillag Efsz. A párt célkitűzései megvaló­sításának fontos határozatát telje­sítették az összpontosítással. Az öt szövetkezet egyesülésével megte­remtették a fejlődés és a munka­termelékenység javulásának lehe­tőségeit. így könnyebben alkal­mazhatók a tudományos-műszaki haladás vívmányai, megvalósulhat a termelés fokozottabb gépesítése, termesztésével foglalkoztak. Arról már nem is beszélve, hogy elavult gépekkel rendelkeztek és a kisebb bevétel következtében jóformán alig jutott pénzeszköz a termelés korszerűsítésére, a gazdasági épü­letek felújítására és nagy teljesít­ményű gépek vásárlására. Felújí­tottuk a gépparkot. Jelenleg negy­­venégy traktorral, tizenhat teher­gépkocsival és milliókat érő egyéb mezőgazdaság termelőeszközökkel rendelkezünk. Ma már úgyszólván teljesen repülőgépekkel végeztet­jük a növényi kultúrák gyomtala­nítását. Valóban a fejlődés, az előbbre jutás jeleivel találkoztam a pelsőcl szövetkezetben. Az elnöktől a to­vábbi tervekről, az elgondolások­ról, a vezetőség által tervezett in­tézkedésekről érdeklődtem. — Utalni szeretnék arra, hogy nem a legelőnyösebb természeti adottságokkal rendelkező gazdaság a miénk. Hegyes, dombos a gaz­dálkodási területünk. Az is igaz, hogy nemcsak most, hanem évek­kel ezelőtt is foglalkoztatott a jobb munkaszervezés, a termés­­eredmények növelésének örökös a gépek maximális kihasználása, s a társadalmi tevékenység is ki­bontakozhat, hatékonyabbá válhat. Farkas István a kérdésekre min­denekelőtt azzal válaszolt, hogy ugyan a zárszámadási közgyűlése­ket február közepe táján tartják, de lényegében az eredményeket már ismerik. Az irodájába invitált, majd azt tanácsolta, hogy nézzük meg előbb az előzetes „Jelentést“. Velünk tar­tott Görgei Lajos főállattenyésztő is. Ok ketten beszéltek az ered­ményekről, a termést tizedelő ter­mészeti csapásokról, a szövetkezeti életről, a jövedelemről, a beruhá­zásokról, a szövetkezetben dolgo­zó emberek munkakörülményeiről, mindenről. Amit mondottak, mind­mind tanulságos volt és nekem csak jegyezgetnem kellett. Az árvíz következtében őszi ga­bonából nem sikerült a hektáron­kénti harminchat mázsa elérése. A 30,10 mázsás átlagos hektárhozam­mal így is legjobbak voltak a já­rásban. Viszont a korai burgonya termesztésében sikerült előbbre jutni. Igaz, a tervezett területet nem tudták betartani, mert nem kaptak vetőgumót, de a 88,33 má­zsás átlagos hektárhozammal szin­tén a legjobbak voltak a járásban. Nagyobb lett az átlagtermés lucer­nából, sőt a rétek fűtermése is jobb volt az elmúlt öt év átlagánál. Gondot okozott a mák. Csupán 2,40 mázsás átlagot értek el hektáron­ként. A zöldségkertészetben pedig a korai fagyok pusztítottak. Görgei Lajos főállattenyésztő szerint a célkitűzéseket az állatte­nyésztők csaknem teljesítették. Igaz, a juhtenyésztésben, a tejter­melésben nagy a gond, mert ezen ágazatok termelése a tervezett szint alatt maradt. A közellátásnak harminchét vagon marha, huszon­két vagon sertés, száz mázsa juh és tizenhét vagon baromfihúst, va­lamint több mint másfél millió liter tejet adtak. Kisebb zökkenők­kel azonban állati termékekből a tervezettnél valamivel több bevé­telre számítanak. A néhány hét múlva sorra kerü­lő zárszámadó közgyűlésen termé­szetesen bővebben és alaposabban számol be a szövetkezet vezetősé­ge a tagságnak. Azt hiszem, lesz miről, hiszen mezőgazdasági brutto termelésük elérte a huszonhárom, az árutermelés pedig a ttzenkilenc­­milliő koronát, vagyis kilencmillió koronával többet, mint amennyit az öt szövetkezet 1972-ben külön­­külön elért. .— Mivel csak 1490 hektár a szántóföldünk — magyarázta a szövetkezet elnöke —, a növény­­termesztésben a búza, az árpa és az évelő takarmányok termesztésé­re szakosítottunk. Elmondhatom, hogy a növénytermesztés szakosí­tása nem volt könnyű, hiszen elő­ször is optimális parcellákat kel­lett kialakítanunk. Gátló tényező volt, hogy a korábbi kis szövetke­zetek elaprózva sokféle növény problémája. Intézkedéseket tettünk a talajjavítás és a különböző mun­kálatok idejében való elvégzése érdekében. Nem állíthatjuk, hogy intézkedéseink nem voltak ered­ményesek. Igaz, a koraiburgonya-, a búza-, az árpa- és a máktermés jóval a tervezett alatt maradt. Ez azt bizonyítja, hogy nagyobbak a tartalékaink és a lehetőségeink a növénytermesztésben és az állatte­nyésztésben is. Az utóbbiban javu­lás mutatkozott. A takarmánymér­legünk akkor is biztató, ha a „szá­lasokból“ nem értük el a tervet, szilázsból azonban ilyen mennyi­séggel mint most, még nem ren­delkeztünk! Az eddigi számítás szerint azonban mindkét részlegen az előirányzott feladatok teljesíté­sében mindössze nyolcvanöt száza­léknál tartunk. — Tudatában vagyunk annak, hogy az előbbre jutás meghatáro­zója a következetes vezetés, a tag­ság és a községek összes lakóinak munkára való mozgósítása. Szeme­sekből erre az évre az állami terv harminchat mázsás átlaghozam elérését irányozza elő hektáron­ként. Mi negyvenegy mázsát terve­zünk. Azt hiszem, hogy célkitűzé­seinket maradéktalanul teljesíthet­jük és ezzel eleget tehetünk az „1 millió tonna terményt a köztár­saságnak“ kerületi felhívásnak. A tejtermelés szakaszán az évi átla­got tehenenként kétszázötven li­terrel akarjuk fpkozni. Előbbre akarunk lépni az építési beruházás szakaszán is. Saját építkezési cso­portunk van. Az idén felépítettünk egy pelletkészítő üzemrészleget, egy BS—6-os takarmányszárítóval együtt. Aránylag rövid idő alatt átépítettünk egy baromfitelepet, ahol ma ezer hízósertést tartunk. Gömörhorkán befejezéshez köze­ledik egy korszerű géptelep építé­se, ahol központi javítóműhely, karbantartó részleg és alkatrész­raktár Is van. Felépítettünk egy ötszáz férőhelyes MOVIS típusú juhistállőt. Az ötéves terv végéig még két ilyen istállót szándéko­zunk építeni. A beruházási terv között szerepel továbbá egy komp­lex terménybetakarító gépsor lét­rehozása, egy ötszáz férőhelyes marhahizlalda, számos istálló és elavult gazdasági épület korszerű­sítése, valamint kooperációval egy ötezer férőhelyes sertéshizlalda felépítése. — Bízunk abban, hogy a nem éppen kedvező eredményekkel zá­rult elmúlt esztendő után az ész­szerűbb munkaszervezés, a tagság, s a községek lakóinak munkába való állása sikereként Pelsőcön a fejlődés jobb esztendeje van soron. Meggyőződésből állíthatjuk, hogy ez az esztendő újabb lendületet ad a fejlődéshez. A következetes Irá­nyító, vezető és ellenőrző munka megoldja a még előforduló problé­mákat, s valóra váltjuk a CSKP XV. kongresszusa határozataiból ránk háruló feladatokat. Illés Bertalan

Next

/
Oldalképek
Tartalom